Ferencsik János

Budapest, 1907. január 18. - Budapest, 1984. június 12.

Karmester

Zeneszerzést (Lajtha László), hangszerelést és partitúraolvasást (Fleischer Antal), valamint orgonát tanult a Nemzeti Zenedében
1927-1930. Az Operaház fizetés nélküli korrepetítora, karmestere
1930. Elõszõr vezényelt nyilvánosan, s ettõl kezdõdõen tanított a Nemzeti Zenedében (énekesek korrepetálása, majd karmesterképzés)
1930-1931. A Bayreuthi Ünnepi Játékok asszisztense, alkalma van Toscanini próbáit figyelni
1936. Liszt Ferenc halálának 50. évfordulóján Bayreuthban a Szent Erzsébet legendáját vezényelte
1937. Kölnben a Fideliót dirigálta
1938-tól vezényelt Bécsben és Budapesten neves szólistákkal (pl. Szigeti József)
1940. Bartók Béla és Pásztory Ditta búcsúhangversenyét vezényelte a Zeneakadémián
1942. A csodálatos mandarint vezényelte a milánói Scalaban (három évvel a budapesti bemutató elõtt)
1948-1950. A bécsi Opera karmestere
1957-tõl rendszeres járt külföldi hangversenykörutakon
1960. A Budapesti Filharmóniai Társaság elnök-karnagya

Egyéb magyar és külföldi kitüntetések mellett kétszeres Kossuth-díjas (1951, 1961), Érdemes és Kiváló Mûvész, zenekultúránk kiemelkedõ jelentõségû alakja. Különösen a bécsi klasszikusok mûveit vezényelte elõszeretettel, de az új és a mindenkori kortárs zene (Bartók, Kodály, Weiner Leó, Lajtha László, Dohnányi Ernõ stb.) elkötelezett és kitûnõ tolmácsolója is volt..

* Kép (lex)