Lajtha László

Budapest, 1892. Június 30. - Budapest, 1963. február 16.

Zeneszerzõ, népzenekutató

A Zeneakadémián Herzfeld Viktor (zeneszerzés) és Szendy árpád (zongora) tanítványa volt
1910. Megkezdi népdalgyûjtõ munkáját Kodály Zoltán és Bartók Béla mellett
A 10-es években Lipcsében, Genfben és Párizsban tanult
1913. A budapesti Tudományegyetemen közgazdasági doktorátust szerzett
1913. A Magyar Nemzeti Múzeum hangszergyûjteményének õre
1914-1918. Katonai szolgálatot teljesített
1919. A Nemzeti Zenede tanára
1924. A Néprajzi Múzeumban népzenei osztályán kezdett dolgozni
1945. Egy esztendeig a Magyar Rádió igazgatója
1945-1949. A Nemzeti Zenede igazgatója
1947-1948. Párizsban élt és részt vett az IFMC (Nemzetközi Népzenei Tanács) megalapításában, ennek elnökségi tagja is lett
1952. A Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskolán népzenegyûjtést és lejegyzést tanított
1955. Elsõként a magyar mûvészek közül az Institut de France (Académie des Beaux Arts) levelezõ tagjává választotta

Lajtha László a magyar népzenekutatás terén felmérhetetlen értékû munkát végzett. A népzene gyûjtését a XX. századi magyar zene nagy alakjaival együtt kezdte, és haláláig folytatta a népzenei kincs mentését. Számos népzenei hanglemezt készített. Különösen jelentõsek cigányzenekari gyûjtései. Mint zeneszerzõ sikeresen vegyítette a francia zenei hagyományokat a magyar zenei hangvétellel. Számos elõadást tartott itthon és külföldön, zenei és néprajzi cikkei jelentek meg és szerkesztõje volt a Népzenei Monográfiák sorozatnak.