A zenélõ óra

Jeles szegedi óramester volt Csúry Ferenc. Õ alkotta meg 1935-ben a Dóm téri órajátékot, melyet elõször a szegedi szabadtéri játékok alkalmával mutattak be, 1936-ban A Dóm téri épületegyüttes tervezõje, Rerrich Béla már 1929-ben elgondolta a déli homlokzatra a zenélõórát, amelyet akkor az egyetem jelképének szántak. A Rerrich-tervezte számlap körüli figurák és a zenélõóra csak késõbb, sok huzakodás után készült el. Csúry Ferenc olyan jeles képviselõje volt szakmájának, hogy 1937-ben a szegedi ipari vásáron bemutatta új találmányát, saját keze munkáját, a szinkronórát.

A zenélõóra figuráit elõbb Petri-Pick Lajos szegedi szobrászmûvésszel kívánták elkészíttetni, korábban már meg is beszélték ezt Klebelsberg Kunóval és Kertész K. Róberttel, Rerrich Bélával. Szeged városa azonban nem fogadta el ezt a tervet, mivel túl drágának találta a kivitelezést. Igy esett a választás Csúry Ferencre. A faszobrokat Kulai József szegedi faszobrász készítette.

A város önkormányzata Tóth Béla helyettes polgármester vezetésével 1936 januártól kezdõdõen rendszeresen foglalkozott az óra sorsával. A megvalósításról folyamatosan számolt be az erre kijelölt bizottság (Szalay József, Buday György, Cs. Sebestyén Károly, Kövér Tibor, Pfeiffer Elek).

A zenei szerkezet elkészítésére többféle megoldás kínálkozott. Csúry eredeti elképzelése szerint gramofonszerkezet szólalt volna meg, aminek hangerõsítõk erõsítették volna fel a hangját. A másik elképzelés a régi zenélõ óráknál már bevált módszert követte volna: hengeres szerkezet szólaltatta volna meg a hangokat. Végül a zengõ fémrudakból álló klaviatúrát fogadták el, mert úgy találták, ez a megoldás illik legjobban a Dóm tér hangulatához és architektúrájához.

És végre megszólalt a Dóm téren a harangjáték.

A figurákat valóságos alakokról mintázták:

A zenélõóra kivitelezésén egy éven át dolgoztak. Két szerkezetet alakítottak ki: az egyik az órát hajtja, a másik a szobrokat mozgatja. Ezeket hangszekrény egészíti ki. Néhány érzékeny szögezett acélhenger és apró üvegfiolákba zárt pár csepp higany alkotta az eredeti szerkezetet. A hangokat azután mikrofonnal erõsítették fel.

A zenedarabokat Belle Ferenc javaslatára Siklós Albert professzor állította össze, a következõ témák alapján:

A harangjáték mûsora nyolc percig tartott, ezalatt kivonult a 18 figura. Este a diákok automatikusan kigyulladó színes lampionokkal jelentek meg, egy nagy, villogó szemû bagoly huhogásától kísérve.

A Dóm téri zenélõórát 1936. augusztus elsején helyezték üzembe, a zene pedig tíz nappal késõbb szólalt meg elõször.

Az óra számlapja 250 cm átmérõjû, a hold és a csillagrendszer színes képei láthatók rajta, Rerrich Béla eredeti elképzelése szerint. Rézdomborítás díszíti a számlapot, a tizenkét állatövi jegy jeleivel.


Szeged a harmincas években -- nyitólap