Szeged a harmincas években

A Trianoni döntés drámai változást hozott a város életébe: ha korábbi térképeken keressük Szegedet, az ország közepén találjuk, mintegy 300 km-re az ország déli határától. Trianon után hirtelen határváros lett belõle a déli végeken. Ennek hátrányai hosszú idõszakra meghatározták a város sorsát.

A gazdasági fejlõdés megtörik, a város központi helyzetébõl perifériára kerül, közlekedési csomópont jellege megszûnik. Elveszti nyersanyagbázisainak, felvevõpiacainak nagy részét. A világpiacon kialakult kedvezõtlen helyzet is sújtja a várost, különösen a mezõgazdaságot.

A népességszaporulat figyelemreméltó emelkedést mutat ezekben az évtizedekben. Jelentõs elszegényedés is jellemzi a kort. Szervezett és támogatott kislakásépítésekkel próbáltak segíteni a telepi lakosok szociális gondjain, e kis házakkal a város a körtöltésen túl terjesztette ki határait.

A húszas-harmincas években az egészségügyi ellátás is számottevõ fejlõdésen ment keresztül. Felépült a klinikasor, emelkedett a közgyógyellátás színvonala. Mindez hozzájárult a népbetegségek visszaszorulásához.

Szegeden ebben az idõben már jelentõs polgárság lakta a várost. Részben helyi lakosokból, részben német, szerb betelepülõkbõl tevõdött össze. A zsidóság is nagy számban képviseltette magát. A társadalmi szerkezet palettáján újabb színt jelentett az értelmiség és a hivatalnokok megjelenése. A városban ugyanakkor ebben az idõben is jelentõs szerepet játszott a parasztlakosság. A helyi nagyipar városi munkásokat foglalkoztatott. Szervesen illeszkedik közéjük a kispolgárság.

A trianoni békeszerzõdés legnagyobb horderejû változása Szeged életében: a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem áttelepülése valamint püspöki székhellyé válása. Késõbb ideköltözött a Polgári Iskolai Tanárképzõ Fõiskola is. Mindez keserves anyagi terheket rótt a városra, ám óriási eredményként értékelték a szegediek, hiszen hatalmas fejlõdési lehetõségeket is rejtett magában. Klebelsberg Kunó neve ekkor mindörökre összeforrt a város kultúrtörténetével. Az egyetem világhírû tudósokat nevelt (Szent-Györgyi Albert itt kapta meg a Nobel-díját 1937-ben, azóta sem kapott hasonló díjat Magyarországon tevékenykedõ magyar tudós.) A várost egyre erõsebb szálak kötötték Európa szellemi életéhez.

A kor legfontosabb ifjúsági szellemi mozgalma, a Szegedi Fiatalok Mûvészeti Kollégiuma is az egyetem falai közt fejlõdött ki. Az irodalmi élet, az újságírás is jelentõs változáson ment keresztül a harmincas években, s az egyetem szerepe ebben is kiemelkedõ.

A város életében mindig is fontos szerepet játszott a katolikus egyház (a lakosság 88%-a katolikus vallású volt). Az egyház szerepe még tovább nõtt a püspökség megjelenésével. Felépült a püspöki palota, a pápa székesegyházzá nyilvánította a fogadalmi templomot. Kimagasló év a város történetében 1938, a Szent István-évforduló, de ekkor zajlott az Eucharisztikus Világkongresszus, valamint a Szent Jobb tiszteletére rendezett ünnepségsorozat is.

Szegeden, mint törvényhatósági városban, az ország más tájaival ellentétben titkos szavazáson dõltek el a választási eredmények. Ebbõl elég megbízhatóan következtethetünk a város lakosságát ténylegesen jellemzõ politikai nézetekre. Országos hírnevû politikusok is szívesen jelöltették magukat itt, a kormánypártiakat az 1919-es mítosz vonzotta ide, az ellenzéket a titkos választójogból adódó jó esélyek csábították.

A város polgárai, lakói a "nehéz idõkben" is számtalan módját találták meg a szórakozásnak. Különösen a vendéglátóipari egységek színes világához fûzte õket erõs vonzódás. A húszas évektõl kezdve töretlenül emelkedett fölfelé a futball népszerûsége. A kor új terméke, a rádió és a mozi is hamar belopta magát a szegediek szívébe. Mindezek mellett a színház is igyekezett megtartani közönségét. A magyar színháztörténet jelentõs eseménye a Szabadtéri Játékok elindítása. Látványos parádék, felvonulások, körmenetek, búcsúk is színezik a kor hangulatát.

A második világháború elõszelét is Szeged érezte elõször: Jugoszlávia német megtámadásakor 1941. április 6.-án.