paprika

dolgában is döntõ szava volt Lõrinc bácsinak a legfontosabb ~-termelõk, vagyis az alsóvárosiak körében. Õsszel, a vasárnapi nagymise után körbefogták a hívek a Havi Boldogasszony temploma elõtt, hogy "vigyük-é mán a piacra a ~-t, vagy várjunk vele"? Lõrinc bácsi nemhiába érettségizett a középkereskedelmi iskolában - melyet bánatára az érettségijét (1895) követõ évben kereszteltek át felsõkereskedelmi iskolává -, mindig tudta, mikor van legjobb ára a ~-nak. Miként az õrletés idejét is õ tudta a legjobban megválasztani. (Isten ments, hogy a közép-amerikai indiánoktól elpöröljük a ~-t, de az már bizonyos, hogy a ~-õrlés magyar találmány.)

Miként a C-vitamint is magyar ember, Szent-Györgyi Albert fedezte föl és állította elõ legelõször a világon. A C-vitamin, azaz aszkorbinsav, mibõl legalább 50-60 milligrammra az egészséges szervezetnek naponta szüksége van, olyan anyag, amelybõl a legtöbb éppen Porlódon volt található a 930-as évek elején, amikor Szent-Györgyit - saját szavai szerint - "arra ítélték, hogy egyetemi tanár legyen". "Miközben az õsember átment az õserdõn, az õserdõ is átment rajta", állapította meg találóan a porlódi biokémiai tanszék nemcsak külsejében, de bensõjében is fiatal vezetõje. Az emberi szervezet ezért nem gondoskodott elõállításáról, nekünk magunknak kell ezt a szervezetünkbe juttatnunk. A férfinak, aki hajlamos volt arra, hogy a kémcsõkben lejátszódó folyamatokat a legmerészebb filozófiai feltevésekkel párosítsa, már hollandiai, angliai, amerikai kutatásai során sikerült egy általa elõször "ignose" (nemtudom-mi-cukor) majd "Godnose" nak (Isten-tudja) elkeresztelt vegyületet tiszta állapotban elõállítani. Mivel a tudomány fölkent papjai nem vették komolyan, kénytelen volt a hangzatos "hexuronsavra" keresztelni az anyagot.

Mindössze 25 grammnyi por volt egy kis üvegcsében belõle a zsebében, amikor Porlódra érkezett. Mindig is gyanakodott rá, hogy a vegyület a C-vitaminnal azonos, de mivel a vitaminokat szerinte enni kell elsõsorban, ezért úgy gondolta, inkább a szakácsoknak kell vele foglalkozni, mintsem a tudósoknak. A tudományos pályája sem folytatódott valami fényesen: a Magyar Tudományos Akadémia például még levelezõ taggá sem választotta. Puff neki! Úgy kell az ilyennek, aki - úriember létére - motorkerékpáron jár, aki nem tartja a diákokkal a három lépés távolságot, aki szerint "az emberben és a krumpliban ugyanaz az élet mozog", aki a Fogadalmi-templom kórusára jár holmi orgonaszóra, meg hasonlók. (Mindezt akkor, midõn a "Halálos tavasz" cimû filmben a tiszt figuráját tûzoltóvá kellett átírni, mert egy honvédtiszt nem szalad a lépcsõn!)

Ekkoriban történt, hogy fölkereste egy még nála is fiatalabb kutató, és munkát kért. Amikor Szent-Györgyi kereken megkérdezte, mihez ért, a fiatalember azt válaszolta, hogy meg tudja állapítani, egy adott anyag tartalmaz-e C-vitamint, vagy sem: Szent-Györgyi kivette a szájából a hosszú szárú, angol pipáját, és átadott neki egy kémcsövet, amelynek az alján volt valami por. Aszkorbinsav volt (alias "hexuronsav"), és a fiatalember egyben volt csak bizonyos: az aszkorbinsav nem lehet azonos a C-vitaminnal. 1931 novemberében már mindketten tudták, hogy igen.

Hogy lehet, hogy maga sejtette ezt?, kérdezte a fiatalember, aki magyar származású amerikai volt.

Bízni kell az intuícióban, mondta neki Szent-Györgyi. Ja, és még magyarnak kell lenni hozzá.

Most már csak az volt a kérdés, mibõl lehetne nagy mennyiségben elõállítani a vitamint. A mellékvesékbõl, káposztából, narancsból csak grammokat sikerült. Szent-Györgyi külföldi tanulmányútja során szinte minden növényt kipróbált. Cambridge-ben még majdnem a ~ -t (copsicum annuum)-ot is, de az árus azt mondta:

Meg ne vegye, uram, ez mérgezõ!

Most meg, egyik este, a felesége friss ~ -t rakott a vacsora mellé az asztalra. A professzor szerette a békességet, a ~ -t meg nem; egy óvatlan pillanatban a zsebébe dugta hát. Midõn a vacsorától felkelt, akkor jutott csak eszébe, hogy szinte ez az egyetlen növény, amit még nem próbált ki. A laboratóriuma volt a lakása is ekkoriban; éjfélre már tudta, hogy a porlódi piros ~ a legcsodála tosabb aszkorbinsavraktár, amely csak a világon van. Grammonként 2 milligramm C-vitamin van benne. Az alsóvárosi parasztok igencsak nekicsodálkoztak, hogy ez a bogaras profesztor kocsi számra vásárolja tõlük a ~-t, de nem bánták.

Kinek sója, ~ ja van, annak mindön fûszerszámja mögvan, dicsérték a terményüket, de a tanár csak mosolygott azzal a derûskék szemével. Gyógyszer lesz belõle, mondta nekik. A ~-sok, akik a saját szemükkel látták Palika Örzse csodatéteményeit a penészes kenyérrel (mindezt egy évtizeddel a penicillin felfedezése elõtt), ezen már nem csodálkoztak. Két egymást követõ menetben három és fél kiló kristályos aszkorbinsavat sikerült elõállítania Szent-Györgyinek.

Meg is kapta a Nobel-díjat. Büszkeségére felhõ sem vetült: meg volt gyõzõdve róla, hogy olyasmivel vitte elõre a tudományt, amely aztán végképp nem szolgálhatja az öldöklést. Hamar kijózanodott egy német gyárban, amely a tengeralattjárók matrózai számára állított elõ aszkorbinsavat, lehetõvé téve, hogy hónapokig a nyílt tengeren folytassák halálos küldetésüket, anélkül hogy a skorbut végezne velük.
( -> romantika )

© Temesi Ferenc : Por. Regény. 1-2. köt. Bp : Magvető, 1986, 1987; 471, 637 p.