romantika

2. HAMLET, RÓMEÓ

Amikor 1941-ben a "hóbortos liberális"-nak tartott Szent Györgyi Albert lett az immáron Horthy Miklós Tudományegyetem rektora, ideiglenesen (a Ferenc Józsefrõl elnevezett vissza ment Kolozsvárra), jó volt diáknak lenni Porlódon. A tudós, aki valósággal újra fölfedezte a paprikát (->), és aki nadráján egy fehér cérnával varrott sárga folttal, igen különös apacsként jelent meg egy diákbálon, igazán a "hallgatóság apja" volt, hite szerint. "Shakespeare-t úgy lehet a legjobban megérteni, ha eljátssza az ember", mondogatta. Szerencsére járt akkor a porlódi egyetemre egy ifjú Horváth István nevû, merész szemöldökû, tüzes tekintetû angol szakos hallgató, aki Stratfordban is megfordult, s már középiskolás évei alatt is rendezett.

A "Hamlet"-et mutatták be a porlódi diákszínjátszók, országra szóló sikerrel, az elsõ porlódi bemutató századik évfordulóján 1941. április 1-jén. Májusban a diákok Kolozsvárra vitték az elõadást. Sík Sándor, a Színjátszó Társaság elnöke bevezetõjével már félig megnyerte a csatát a diákoknak. Kivételes képességû elõadó volt - elõadásain még az Auditórium Maximum is szûknek bizonyult, hangszórókat kellett elhelyezni a folyosón.

Mi nem kultúrát akarunk idehozni, mert arra Kolozsvár nem szorul rá, minket a szeretet hozott ide, mondta.

Az elõadásnak itt is óriási sikere volt. A diákszínjátszók régi, titkos segítõje a szerelem: a "Hamlet" rendezõje és a Gertrúdot, Hamlet anyját játszó Tóth Kata harmadéves vegyész egymásba szerettek. A porlódi Tóth család nem járult hozzá a házassághoz, mert ifjabb Horváth István félig zsidó volt. A Tóth ékszerészt megérteni lehet, de fölmenteni aligha. Augusztusban kihirdették a harmadik zsidótörvényt, amely "fajgyalázásnak" minõsíti a zsidók és nem zsidók közti házasságot. A Turul Ifjúsági Szövetség azonnal kizárta tagjai közül a zsidónak minõsülõ fiút. (Nem elhanyagolható körülmény, hogy mit sem számított, kikeresztelkedett-e valaki, vagy sem. Visszamenõleg érvénytelenített ez a rendelkezés egy elfogadott és szentesített megegyezést, arról már nem is szólva, hogy mindenki magánügye: izraelita, baptista, buddhista-e, avagy bálványimádó, keresztény, netán istentagadó.)

A szerelmeseknek egy tavaszuk, egy nyaruk és fél õszük volt. Októberben a fiú indítványára (mindig a férfiak az igazi romantikusok, sosem a nõk) Pestre utaztak, és egy szállodában mindketten öngyilkosságot követtek el. "Ilyen közel az elmúláshoz, csak a szeretetem és a hitem él. A hitem, hogy nincsen halál, csak élet és újra élet", írta búcsúlevelében ifjabb Horváth István, aki a következõ évadra többek közt Tömörkényt tervezte színre vinni, de búcsúrendezése rómeói lett. Tizenkilenc éves maradt. A "Színházi Élet" nem csámcsogott az eseten hetekig. Pedig ez volt az igazi, halálos ~ .

© Temesi Ferenc : Por. Regény. 1-2. köt. Bp : Magvető, 1986, 1987; 471, 637 p.