S fát tördel és ágyat lepaskol:    Van itt káromkodás. Ezért mondom: hogy az eső oly    ,Túlhaladt pont' ma már, Mint főzni a nyilt konyha, -- melyen    Vesződjék a szamár!" Lám hova jutna a müvészet    Csak egy pár századig: De közbe ront a vad természet    S belé kontárkodik. (1877. aug. 17.) 25) Híd-avatás Szólt a fiú: "Kettő, vagy semmi!"    És kártya perdül, kártya mén; Bedobta... késő visszavenni:    Ez az utolsó tétemény:    "Egy fiatal élet-remény." A kártya nem "fest", -- a fiúnak    Vérgyöngy izzad ki homlokán. Tét elveszett!... ő vándorútnak    -- Most már remény nélkül, magán --    Indúl a késő éjszakán. Előtte a folyam, az új hid,    Még rajta zászlók lengenek: Ma szentelé föl a komoly hit,    S vidám zenével körmenet:    Nyeré "Szűz-Szent-Margit" nevet. Halad középig, hova záros    Kapcsát ereszték mesteri; Éjfélt is a négy parti város    Tornyában sorra elveri; --    Lenn, csillagok száz-ezeri. S amint az óra, csengve, bongva,    Ki véknyan üt, ki vastagon, S ő néz a visszás csillagokba:    Kél egy-egy árnyék a habon:    Ősz, gyermek, ifju, hajadon. Elébb csak a fej nő ki állig,    S körülforog kiváncsian; Majd az egész termet kiválik    S ujjonganak mindannyian:    "Új hid! avatni mind! vigan." "Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!"    Fehérben ifju és leány Ölelkezik s a hídon van már:    "Egymásé a halál után!"    S buknak, -- mint egykor igazán. Taps várja. -- "Most a millióson    Van a sor: bátran, öregem!" -- "Ha megszökött minden adósom:    Igy szökni tisztesebb nekem!"    S elsímul a víz tükre lenn. Hivatlanul is jönnek aztán    A harmadik, a negyedik: "Én a quaternót elszalasztám!"    "Én a becsűletet, -- pedig    Viseltem négy évtizedig." S kört körre hány a barna hullám,    Amint letűnnek, itt vagy ott. Jön egy fiú: "Én most tanúlám    Az elsőt; pénzem elfogyott:    Nem adtak: ugrom hát nagyot!" Egy tisztes agg, fehér szakállal,    Lassan a hídra vánszorog: "Hordozta ez, míg birta vállal,    A létet: mégis nyomorog!" --    Fogadd be, nyílt örvény-torok! Unalmas arc, félig kifestve --    Egy úri nő lomhán kikel: "Ah, kínos élet: reggel, estve    Öltözni és vetkezni kell!"    Ezt is hullámok nyelik el. Nagy zajjal egy dúlt férfi váza    Csörtet fel és vigyorgva mond: