EGY TÁBORNOK KÓRKÉPE címû írás lapjuk február 16-i számában jelent meg. Tekintettel arra, hogy 1930-tól 1934-ig, Shvoy Kálmán nyugdíjba meneteléig közvetlen közelében szolgáltam, szeretném a "kórképet" néhány szóval kiegészíteni.

A cikk kritikája igen találó és a valóságnak tökéletesen megfelel, Shvoy emlékiratait nem akkor írta, hanem jóval nyugdíjba menetele után. Mindenesetre a megjelenés lehetõségét úgy idõzítette, hogy akkor már alig éljenek, akik kortársi alapon emlékeznének rá. Shvoy Kálmánnak valójában féktelenül törtetõ természete volt, nem egyszer hallottam társaságban saját szájából: "ha én egyszer honvédelmi miniszter leszek..." Szolgálati ideje alatt gõgös és erõszakos természeténél fogva például zsidókkal vagy haladó gondolkodásúakkal szóba nem állt. Ám amikor érezte, hogy hogy nyugdíjba kell mennie, száznyolcvan fokos fodulattal egyszerre barátságukat kereste. Mint az Etelközi Szövetség egyik vezetõjének egyik vezetõjének szóba került az akkori idõkben szorgalmazott névmagyarosítása. Talpnyalói ezt azzal odázták el, hogy "Nagyméltóságodnak nincs szüksége történelmi névre, hiszen Nagyméltóságod maga csinál történelmet". Saját bátyja, Shvoy Lajos székesfehérvári püspök többször szemrehányást tett neki, és erõszakosságáért rendre utasította. Az tagadhatatlan, hogy a tábornoknak éles esze volt, megjegyzései vágtak. Ebben különbözött másik bátyjától, Shvoy István altábornagy, szombathelyi hadtestparancsnoktól, aki észben meg sem közelítette, de gõgben és törttésben, ha lehetett, túl is tett rajta.

EGY ÍZBEN Shvoy Kálmán hadtestparancsban megtiltotta, hogy legénység állományú egyének és tiszthelyettesek a szegedi Széchenyi téren, a korzó amaz oldalán járhassanak, ahol õ szokott. Demokratizmusa ennyire terjedt. Kevesen tudták, de mi, akik a szegedi hadtest kötelékében szolgáltunk, tudtuk, hogy képviselõsége alatt a vezetõ személyeket névtelen levelekkel, feljelentésekkel ostromolta. Ezért megfigyelés alá helyezték és amikor a budapesti Park-szálló felzetét levágott levélpapírjával tetten érték, vizsgálat indult ellene. Válaszút elé állították, vagy lemond rangjáról, vagy az eljárás folyamán veszti el. Lemondott. Ellenzékisége innen ered.

Családi életének botrányos körülményei közszájon forogtak. A városban külön lakást tartott fenn alkalmi szeretõinek. Ha észrevette, hogy egy fiatal tiszt olyan nõnek udvarol, aki az õ "érdeklõdési körébe" tartozott, az illetõt huszonnégy órán belül elhelyeztette. Nyugdíjazásának egyik oka - a korhatár elérésén kívül - éppen magánélete volt.

Valótlanság Shvoy Kálmán állítása, hogy beosztottjai szerették volna. Erõszakosságától mindenki félt, mind alárendeltjei, mind a polgári hatóságok. A hadseregben általában bátyjával együtt a német "die Schweine" (a disznók) elferdítésével úgy nevezték: "die Shvoyne".

Klempa György

*

EGY PÉLDÁVAL szeretném igazolni Józsa György Gábor azon megállapítását, mely szerint Shvoy "napló"-jának "lapozgatása során egyetlen feltevés látszik mindinkább meggyõzõnek: szerzõje kóros alkat. Shvoy egy 1923 márciusára datált feljegyzésében említi Diedl altábornagy lovassági és Sándor ezredes tüzérségi szemlélõt. Megjegyzi, hogy a kiképzési osztályt vezetõ Dobokay "a tüzér és a lovassági szemlélõkhöz húzott és az õ sugalmazásukra dolgozott". Az 1924. január 7-rõl keltezett feljegyzésben már Riedl altábornagyot és az idõközben tábornokká lett Sándort "jellemtelen intrikusnak" titulálja, akik összefognak ellene és "aljas munkájuk" arra irányult, hogy õt Nagy Pál honvéd fõparancsnoktól elválasszák.

Sándor tábornok Shvoy szemében nem is lehetett más, mint "aljas és jellemtelen intrikus". Ez a Sándor nem volt sem legitimista, sem MOVE-tag, sem klerikális, sem antiszemita, sem az úgynevezett Etelközi Szövetségnek, röviden Ex-nek vezetõ tagja, mint Shvoy. Sándor küzdött az ellen, hogy a tisztek a politikai életben bármiféle formában szerepeljenek, ellene volt minden titkos szervezkedésnek. Végezetül annyira szemben állt Gömbös Gyulával, hogy amikor az megjelent a politikai porondon, õ - több tábornoktársával együtt - azonnali nyugdíjazását kérte.

Ezzel szemben Shvoy egész pályafutása alatt valamennyi antikommunista, szociáldemokrata ellenes és antiszemita társaságnak aktív, részben nyílt, részben titkos tagja volt. A politikai életben is vezetõ szerephez próbált jutni, s míg Gömbös élt, hozzá dörgölõdzött. Nyilvánvaló, hogy egy olyan szemléletû emeberre, mint Sándor tábornok, Shvoy csak gyûlölettel tudott tekinteni.

Egyébként nemcsak Perneki Mihály sajtó alá rendezése mondható "pontatlannak", felületesen járt el a kötet névanyagát ellenõrzõ Bölöny József is: Sándor tábornokot is Árpádnak keresztelte el, pedig Dénes volt (meghalt 1945-ben).

Sándor Dénes
Budapest