1881. február 12-én született Budapesten. A Ludovika Akadémia elvégzését követõen az 1. honvéd gyalogezredhez kerül. 1902-tõl Budapesten, 1903 októberétõl Bécsben képezte tovább magát. 1909-ben Szegedre kerül, a következõ évben feleségül veszi Wagner Margitot, a város egyik ismert kereskedõcsaládjának lányát. 1911-12-ben rövid ideig Kolozsvárra kerül, majd ismét Szegeden szolgál. 1912. májusában századossá léptetik elõ. Végigharcolja az elsõ világháborút, többnyire vezérkari posztokon teljesít szolgálatot különbözõ alakulatoknál. 1918. január 1-én soron kívül õrnaggyá léptetik elõ. Az összeomláskor a 39. honvéd gyaloghadosztály vezérkari fõnöke. Ezt követõen a szegedi II. kerületparancsnokság vezérkari fõnöke lesz, 1919 márciusában a városi katonatanács egyik vezetõje. Júniustól fontos szerepet tölt be a Nemzeti Hadsereg szervezése során. 1920 januárjában alezredes, május 1-tõl ezredes. 1922-ben Budapestre megy, egy ideig a vezérkari fõnök szárnysegédjeként teljesít szolgálatot. Katonai feladatainak ellátása mellett a közéletben is aktívan tevékenykedik, 1924-ben a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökévé választják. Ugyanebben az évben a szegedi 9. gyalogezred parancsnoka lesz, késõbb az 5. vegyesdandár gyalogságát irányítja. 1925-ben megszerzi az államtudományok doktora címet. 1927-ben tábornok, 1929-ben vitézzé avatják. 1930. május 1-tõl az 5. vegyesdandár parancsnokává nevezik ki, egy évvel késõbb altábornaggyá lép elõ. 1934-ben nyugállományba kerül, ezt követõen politikusi pályára lép. 1935-tõl 1939-ig a Nemzeti Egység Pártja országgyûlési képviselõje, a párt Véderõbizottságának elnöke. A párton belüli ellentétek miatt szakad félbe politikusi karrierje. A második világháború végén a nyilas hatóságok internálják. 1945-ben visszatér Szegedre, a bíróság "igazolt"-nak nyilvánítja, késõbb mégis megfosztják rendfokozatától. Katonatiszti nyugdíjat nem kap, különbözõ alkalmi munkákból él. 1971. október 25-én Szegeden hal meg.
Rakonczai János : Egy mogorva öregúr a Kárász utcán (Szeged, 2001/2.)