1,1 Az Úr igéje, a melyet szólt Sofóniásnak, a Kusi fiának, a ki Gedáliás fia, a ki Amariás fia, a ki Ezékiás fia, Jósiásnak [2 Kir. 21,23.24.22,1.] az Amon fiának idejében.
1,2 Elvesztek, mindent elvesztek e föld színéről, azt mondja az Úr.
1,3 Elvesztek embert és barmot; elvesztem az ég madarait, és a tenger halait és a botránkoztatás eszközeit a hitetlenekkel együtt; az embert is kiirtom a föld színéről, azt mondja az Úr.
1,4 És kinyújtom kezemet Júda ellen és Jeruzsálem minden lakója ellen, és kiirtom e helyről a Baál maradékát, a bálványpapok nevét a papokkal együtt;
1,5 Azokat is, a kik a háztetőkön az ég seregének [2 Kir. 23,12.13. Jer. 19,13.] hajlonganak; és azokat, a kik hajlonganak, esküdvén az Úrra, de esküsznek az ő Molokjokra is;
1,6 Azokat is, a kik elfordultak az Úr követésétől, [Ezék. 8,16.] és a kik nem keresik az Urat és nem tudakoznak felőle.
1,7 Hallgass az Úr Isten orczája előtt, mert közel van az Úrnak napja, mert áldozatot készíttetett az Úr, [Ezék. 39,17-20.] megszentelte az ő hivatalosait.
1,8 És lészen az Úr áldozatának napján: megfenyítem majd a fejedelmeket és a királyok fiait és mindazokat, a kik idegen öltözetbe öltöztek.
1,9 És megfenyítem mindazt, a ki a küszöbön ugrál ama napon, a kik erőszakkal és csalárdsággal töltik meg az ő uroknak házát.
1,10 És lészen azon a napon, azt mondja az Úr, kiáltó szózat a hal-kaputól fogva, és jajgatás az alsó városból, és nagy recsegés a halmok felől.
1,11 Jajgassatok, ti, a kik a völgyben laktok, mert elpusztul az egész kalmár nép, [Hós. 12,7.] kivágattatik minden, a ki ezüstöt mér.
1,12 És lészen az időben, megmotozom majd Jeruzsálemet szövétnekkel, és megfenyítem azokat, a kik saját seprejökön [Mik. 3,11.12.] hevernek, a kik ezt mondják szívökben: sem jót, sem rosszat nem cselekszik az Úr.
1,13 És gazdagságuk prédává lesz, házaik pedig pusztává. Építnek házakat, de nem lakják, és [5 Móz. 28,30.39.] plántálnak szőlőket, de nem iszszák azoknak borát.
1,14 Közel van az Úrnak nagy [Jer. 39,1.2.] napja, közel van és igen siet; az Úr napjának szava keserves, kiáltoz azon a hős is.
1,15 Haragnak napja az a nap, szorongatásnak és nyomorúságnak napja; pusztításnak és pusztulásnak napja; sötétségnek és homálynak napja; felhőnek [Ámós. 5,18.] és borúnak napja.
1,16 Kürtnek és tárogatónak napja a megerősített városok ellen és a büszke tornyok ellen!
1,17 És megszorongatom az embereket és járnak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen, és kiontatik vérök, mint a por, és testök, mint szemét.
1,18 Sem ezüstjök, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján, és az ő féltő szeretetének tüze megemészti az egész földet; mert véget vet, [Jer. 39,9.] bizony hirtelen vet véget e föld minden lakosának.
2,1 Térjetek eszetekre, s eszméljetek fel, ti, arczátlan nemzet,
2,2 Mielőtt szűlne a végzés (mint a polyva száll tova az a nap!); míg rátok nem jön az Úr haragjának tüze, míg rátok nem jön az Úr haragjának napja!
2,3 Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, a kik az ő ítélete szerint cselekesztek; keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján!
2,4 Mert elhagyottá lesz Gáza, Askelon pedig pusztasággá; Asdódot délben űzik el, és Ekron kiirtatik.
2,5 Jaj a tenger vidékén lakóknak, a Kereteusok nemzetségének! Az Úr igéje ellened van, te Kanaán, Filiszteusok földje; [Jer. 47,4-7.] elpusztítalak téged, lakatlanná leszel.
2,6 És a tenger vidéke legelőkké, pásztorok tanyáivá és juhoknak aklaivá lészen.
2,7 És az a vidék a Júda házának maradékáé lesz, ők legeltetnek azon; estére Askelon házaiban heverésznek, mert meglátogatja őket az Úr, az ő Istenök, és visszahozza az ő foglyaikat.
2,8 Hallottam Moáb gyalázkodását és Ammon fiainak szidalmait, a melyekkel gyalázták népemet, és felfuvalkodtak az ő határok ellen.
2,9 Azért élek én, mond a Seregeknek Ura, Izráelnek Istene, hogy [Ésa. 16,6- 12.] Moáb olyanná lészen, mint Sodoma, Ammon fiai pedig, mint Gomora: tövistermő föld, só-telep és pusztaság örökre; népem maradéka prédálja fel őket, és nemzetségem ivadékai bírják majd őket.
2,10 Ez esik meg rajtok az ő kevélységökért, a miért gyalázkodtak és felfuvalkodtak a Seregek Urának népe ellen.
2,11 Rettenetes lesz az Úr ellenök, mert elfogyatja a földnek minden istenét, és néki hódol majd kiki a maga lakhelyén, a pogányoknak is minden szigete.
2,12 Ti is, kúsiak! [Ésa. 20,3-5.] Fegyverem öli meg őket.
2,13 És kinyújtja kezét észak felé, és elveszti Assiriát, Ninivét pusztasággá teszi, kietlenné, mint egy sivatag.
2,14 És nyájak heverésznek bensejében, mindenféle állatok serege: pelikán és sündisznó hálnak párkányain, az ablakban azoknak szava hangzik, a küszöbön omladék lészen, mert lefosztatott a czédrus!
2,15 Ímé, a víg város, a bátorságban lakozó, a mely ezt mondja vala szívében: Én vagyok és nincs kívülem más! milyen pusztasággá lőn, vadak tanyájává, a ki átmegy rajta, mind süvöltöz és csapkodja kezét.
3,1 Jaj az ellenszegülőnek és undoknak, az erőszakos városnak!
3,2 Nem hallgatott a szóra, nem fogadta a fenyítéket, nem bízott az Úrban, Istenéhez nem közelített!
3,3 Fejedelmei olyanok benne, mint az ordító oroszlánok, birái, mint az estve járó farkasok, nem hagynak reggelre a csonton.
3,4 Prófétái hivalkodók, hitető [Jer. 23,11.32. Hós. 9,7.] férfiak; papjai megfertéztetik a szent helyet, erőszakot tesznek a törvényen.
3,5 Az Úr igaz ő benne, nem cselekszik hamisságot; reggelről reggelre napfényre hozza ítéletét; nem mulasztja el: de nem ismeri a szégyent a gonosz!
3,6 Nemzeteket irtottam ki; elpusztultak tornyaik; feldúltam falvaikat, nincs, a ki átmenjen rajtok; elromboltattak városaik, egy ember sincs bennök, nincsen lakosuk!
3,7 Mondtam: Csak félj engem, vedd fel a fenyítéket (akkor nem irtatott volna ki lakhelye; mindaz, a mit felőle végeztem): mégis mihelyt felvirradtak, rosszra indították minden cselekedetöket.
3,8 Azért várjatok rám, azt mondja az Úr, míg prédára kelek; mert elvégeztem, hogy egybegyűjtöm a népeket, hogy összeszedem az országokat, hogy kiöntsem rájok búsulásomat, haragomnak egész hevét, mert gerjedezésem tüzében emésztetik meg az egész föld!
3,9 Akkor változtatom majd a népek ajkát tisztává, hogy mind segítségül hívják az Úr nevét, hogy egy akarattal szolgálják őt.
3,10 Kús folyóvizein túlról hozzák imádóim, [Zsolt. 68,32.] szétszórt népemnek leányai ételáldozatomat nékem.
3,11 Azon a napon nem szégyenülsz meg egyetlen cselekedetért sem, a melyekkel vétkeztél ellenem; mert akkor eltávolítom körödből azokat, a kik kérkedve örvendeznek benned, és nem kevélykedel többé az én szent hegyemen.
3,12 És marasztok közötted nyomorult és szegény népet, a kik bíznak az Úr nevében.
3,13 Izráel maradéka nem cselekszik hamisságot, nem szól hazugságot, és nem találtatik szájában álnokságnak nyelve, hanem legelésznek és lenyugosznak és nem lesz a ki felrettentse őket.
3,14 Énekelj Sionnak leánya, harsogj Izráel, örvendj és teljes szívvel vígadj Jeruzsálem leánya!
3,15 Megváltoztatta az Úr a te ítéletedet, elfordította ellenségedet; Izráel királya, az Úr, közötted van, nem látsz többé gonoszt!
3,16 Azon a napon ezt mondják Jeruzsálemnek: Ne félj! [Ésa. 41,10.43,1.] Ne lankadjanak kezeid Sion!
3,17 Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked.
3,18 Az ünnep miatt bánkódókat egybegyűjtöm, a kik közüled valók; gyalázat terhe van rajtok.
3,19 Ímé, én elbánok minden te nyomorgatóddal abban az időben, és megtartom a sántát, [Mik. 4,6.7.] és összeszedem a szétszórtakat, és híresekké és nevesekké teszem őket az ő gyalázatjoknak egész földén.
3,20 Abban az időben elhozlak titeket, és akkor összeszedlek titeket, mert nevesekké és híresekké teszlek titeket a földnek minden népe között, mikor megfordítom a ti fogságotokat [Zsolt. 126,1.2.] a ti szemetek előtt, azt mondja az Úr.