HÓSEÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
[Hós.]


1,1 Az Úr igéje, a mely lőn Hóseáshoz, a Beeri fiához, Uzziás, Jótám, Ákház, Ezékiás, Júdabeli királyok idejében, és Jeroboámnak, a Joás fiának, Izráel királyának idejében.

1,2 A mikor beszélni kezde az Úr Hóseással, monda az Úr Hóseásnak: Menj, végy magadnak parázna feleséget és parázna gyermekeket; mert paráználkodván paráználkodik e föld, nem követvén az Urat.

1,3 Elméne tehát és elvevé Gómert, Diblajim leányát; és az teherbe esék, és fiút szűle néki.

1,4 És mondá az Úr néki: Nevezd őt Jezréelnek, mert még egy kis idő, és megbüntetem a Jehu házát a Jezréel vére miatt, [2 Kir. 9,1-7.10,1-31.] és eltörlöm Izráel házának királyságát.

1,5 És azon a napon lészen az, hogy eltöröm az Izráel ívét a Jezréel völgyében.

1,6 Ismét teherbe esék, és leányt szűle. És mondá néki az Úr: Nevezd őt Ló-Rukhámáhnak; mert nem kegyelmezek többé az Izráel házának, hogy akármiképen könyörülnék rajtok.

1,7 De a Júda házának megkegyelmezek, és megtartom őket az Úr, az ő Istenök által; de nem tartom meg őket [Zak. 4,6.] ív, vagy kard, vagy háború által, sem lovak és lovasok által.

1,8 Mikor elválasztá Ló-Rukhámáht, ismét teherbe esék, és fiút szűle.

1,9 És mondá az Úr: Nevezd őt Ló-Amminak; mert ti nem vagytok az én népem, s én sem leszek a tiétek.

1,10 De mégis annyi lesz az Izráel fiainak száma, mint a tenger fövenye, a mely meg nem mérettethetik és meg nem számláltathatik; és lészen, hogy a hol az mondatott nékik: Nem vagytok az én népem, ez mondatik nékik: Élő Istennek [Róm. 9,25.26. 1 Pét. 2,10.] fiai!

1,11 És összegyűlnek Júda fiai és Izráel fiai együvé, és egy [Ésa. 11,1-14. Jer. 3,18. Ezék,. 37,19-28.] fejedelmet választanak, és feljőnek az országból, mert nagy lesz a Jezréel napja!

1,12 Mondjátok atyátokfiainak: Ammi! és a ti húgaitoknak: Rukhámáh!


2,1 Pereljetek anyátokkal, pereljetek (mert nem feleségem ő, és én sem vagyok néki férje), hogy tüntesse el az ő bujaságát arczáról, és az ő paráznaságát emlői közül;

2,2 Különben meztelenre vetkőztetem őt és olyanná teszem, a milyen volt születése napján, és a pusztához teszem hasonlatossá, és olyanná változtatom őt, a milyen a kiaszott föld, és megölöm őt szomjúsággal.

2,3 Sőt fiain sem könyörülök, mert paráznaságnak fiai ők [rész 5,7.] is.

2,4 Mert paráználkodott az ő anyjok; gyalázatba merült, a ki őket szülte; mert ezt mondotta: Elmegyek szeretőim után, a kik megadják kenyeremet, vizemet, gyapjúmat és lenemet, olajomat és [Jer. 44,16.17.] italomat.

2,5 Azért ímé tövissel rekesztem el útadat, és sövényt fonok eleibe, hogy ne találja meg [Jób. 19,8. Siral. 3,7.9.] ösvényeit.

2,6 És szaladgál majd szeretői után, de nem éri el őket; és mikor keresi őket és nem találja meg azokat, azt mondja majd: Elmegyek hát és visszatérek előbbi férjemhez: mert jobb dolgom volt akkor, hogynem mint mostan:

2,7 Mert nem vette eszébe, hogy én adtam néki a búzát, a mustot és az olajat, és én sokasítottam meg ezüstjét és az aranyat, a mit ők a [Ezék. 16,16-19.] Baálra költöttek.

2,8 Azért visszaveszem búzámat a maga idejében és mustomat is az ő divatjában, és elragadom gyapjúmat és lenemet, a melyek meztelensége befedésére lettek volna.

2,9 És most feltárom az ő gyalázatát szeretői előtt, és senki sem szabadítja őt ki [Ezék. 16,37-42.] az én kezemből.

2,10 És megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepe [Siral. 1,4.] napját.

2,11 És elpusztítom szőlejét és fügefáját, a melyekről ezt mondta: Ez az én bérem, a mit az én szeretőim adtak nékem, [vers 4. Ésa. 5,5.6.] és erdővé teszem azokat, és a mezei vad emészti meg őket.

2,12 És megbüntetem őt a Baálok napjaiért, a melyeken füstölve áldozott azoknak, és felrakta gyűrűjét és nyaklánczát, és elment szeretői után, rólam [Ezék. 16,1.] pedig elfeledkezett, ezt mondja az Úr.

2,13 Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, [Ezék. 20,35.] és szívére beszélek.

2,14 És onnan adom meg néki az ő szőlőjét és az Akor völgyét [Józs. 7,26. Ésa. 65,10.] a reménység ajtaja gyanánt, és úgy énekel ott, [2 Móz. 15,1-22.] mint ifjúságának idején és mint Égyiptomból lett feljövetelének napján.

2,15 És azon a napon, ezt mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé így: Baálom.

2,16 És kiveszítem az ő szájából a Baálok neveit, [Zak. 13,2.] hogy azoknak neve se említtessék többé.

2,17 És azon a napon frigyet szerzek nékik a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a föld férgével, és az ívet, kardot és háborút eltörlöm e földről, és bátorságos lakozást [Jób. 5,23.24. Ezék. 34,25.39,9.10. Ésa. 2,4. Mik. 4,34.] adok nékik.

2,18 És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.

2,19 Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.

2,20 És azon a napon meghallgatom, azt mondja az Úr, meghallgatom az egeket, azok pedig meghallgatják a földet;

2,21 A föld pedig meghallgatja a búzát és a mustot és az olajat; azok pedig meghallgatják Jezréelt.

2,22 És bevetem őt magamnak a földbe, és megkegyelmezek Ló-Rukhámának, [Róm. 9,25. 1 Pét. 2,10.] és azt mondom Ló-Amminak: Én népem vagy te; ő pedig ezt mondja: Én Istenem!


3,1 És mondá az Úr nékem: Menj el újra, szeress egy asszonyt, a kit szeret az ő társa és mégis házasságtörő; [rész 1,3.] a mint az Úr is szereti Izráel fiait, [Jer. 3,1.] bár ők idegen istenekhez fordulnak, és szeretik [Jer.3,20.] a szőlőskalácsokat.

3,2 És megszerzém azt magamnak tizenöt ezüstön és egy hómer árpán és egy letek árpán.

3,3 És mondám néki: Sok ideig ülsz nálam; nem paráználkodol és nem leszel férfié; én is így leszek te irántad.

3,4 Mert az Izráel fiai is sok ideig maradnak király nélkül, fejedelem nélkül, áldozat nélkül, szoborkép nélkül, efód nélkül és theráfok nélkül.

3,5 Azután megtérnek Izráel fiai és keresik az Urat, az ő Istenöket, [rész 5,15.] és Dávidot, az ő királyukat, [Jer. 30,9. Ezék. 34,23.24.30.] és remegve folyamodnak az Úrhoz és az ő jóságához az utolsó időkben.


4,1 Halljátok meg az Úrnak beszédét Izráel fiai, mert pere van az Úrnak a földnek lakóival, [Mik. 6,2.] mert nincs igazság és nincsen szeretet és nincsen Istennek ismerete a földön.

4,2 Hamisan esküsznek [Ezék. 22,6-12. Ámós. 4,1.5,7.10,11.12.6,12.8,4-6. Mik. 2,1.2.8.9.3,2.3.9.10.11.6,10-12.] és hazudnak és gyilkolnak és lopnak és paráználkodnak, betörnek és egyik vér a másikat éri.

4,3 Azért búsul a föld és elerőtlenül minden, a mi azon lakik, [Ámós. 5,16.17.] a mező vada és az ég madara egyaránt, bizony a tenger halai is elveszíttetnek.

4,4 Mindazáltal senki se perlekedjék, és senki se feddőzzék! hiszen a te néped olyan, mint azok, a kik a pappal czivódnak.

4,5 De elesel nappal, és elesik veled a próféta is éjjel; anyádat is elveszítem.

4,6 Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És [vers 1.14. Jer. 4,22. Ésa. 5,13.] mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről, elfeledkezem én is a te fiaidról.

4,7 Mennél számosabbak lettek, annál inkább vétkeztek ellenem; de gyalázatra fordítom dicsőségöket!

4,8 Népem vétkéből élősködnek ők és bűneik után áhítozik lelkök.

4,9 De úgy jár a pap is, mint [Ésa. 24,12.] a nép; megbüntetem őket az ő útaikért, és megfizetek néki cselekedeteiért.

4,10 Esznek majd, de meg nem elégesznek; [rész 9,2. Mik. 6,14.] fajtalankodnak, de nem szaporodnak, [rész 8,14.12,16.] mert megszüntek az Úrra vigyázni.

4,11 Paráznaság, bor és must [rész 5,4.] elveszi az észt!

4,12 Népem az ő bálványát [Jer. 2,27.] kérdezi, és az ő pálczája mond néki jövendőt; mert a fajtalanság [rész 5,4.] lelke megtéveszt, és paráználkodnak az ő Istenök megett.

4,13 A hegyek tetején áldoznak és a halmokon füstölnek: a cserfa, a nyárfa és a tölgyfa alatt, mert kedves annak az árnyéka. [Ezék. 20,28.] Ezért paráználkodnak a ti leányaitok, és házasságtörők a ti menyeitek.

4,14 Nem büntetem meg leányaitokat, hogy paráználkodnak, menyeiteket sem, hogy házasságtörők, mert ők magok is [Ámós. 2,7.] félremennek a paráznákkal és áldoznak a kurvákkal. De az értelmetlen nép elbukik.

4,15 Ha te paráználkodol is Izráel, csak a Júda ne vétkezzék! És ne járjatok Gilgálba, és ne menjetek fel Beth-Avenbe! és ne esküdjetek így: Él az Úr!

4,16 Mert szilajkodik Izráel mint a szilaj üsző; most tágas földön legelteti őket az Úr, mint a bárányt.

4,17 Bálványokkal szövetkezett [rész 7,16.] Efraim; hagyd hát magára!

4,18 Ivásuk elfajult, untalan paráználkodnak; igen szeretik pajzsaik [Zsolt. 47,9.] a gyalázatot.

4,19 Szárnyaihoz köti őt a szélvész, és megszégyenülnek áldozataik miatt.


5,1 Halljátok meg ezt, ti papok! Figyeljetek, Izráel háza! Hallgassatok ide királynak háza; hiszen reátok vonatkozik az ítélet, mert tőrré lettetek Miczpának, és kiterített hálóvá a Táboron.

5,2 Szertelen a hitehagyottak öldöklése, de én mindnyájok fenyítéke leszek.

5,3 Jól ismerem én Efraimot, és Izráel nincs elrejtve előlem; hiszen most is paráználkodol Efraim! megfertőztetett az [rész 6,10.] Izráel.

5,4 Nem engedik őket az ő cselekedeteik megtérni az ő Istenökhöz, mert paráznaság lelke van közöttük, és nem ismerik az Urat.

5,5 Izráel ellen az ő büszkesége [rész 7,10. Ámós. 4,2.8,7.] tesz tanúbizonyságot, Izráel és Efraim bűneik miatt vesznek el; velök együtt Júda is elvész.

5,6 Juhaikkal és ökreikkel mennek keresni az Urat, de nem találják; eltávozott az [Ésa. 1,13-15.] ő tőlük.

5,7 Hűtlenül cselekedtek az Úr ellen, mert idegen fiakat nemzettek; most azért megemészti őket az újhold, örökségeikkel [2 Kir. 15,29.17,6.] egyben.

5,8 Fújjátok meg a kürtöt Gibeában, a tárogatót Rámában; rivalgjatok Beth- Avenben: Utánad [Bir. 5,14.] Benjámin.

5,9 Efraim pusztává lesz a büntetés napján; [2 Kir. 15,29.17,6.] Izráel törzsei ellen kijelentettem a változhatatlan [Ámós. 2,6.3,11.4,1-3.5,1- 3.] ítéletet.

5,10 Júda fejedelmei olyanok, mint a határrontók; [2 Kir. 17,19.] kiontom rájok az én haragomat, mint a vizet.

5,11 Efraim el van nyomva, összetörve az ítélettől, mert tetszett néki követni az emberi [1 Kir. 12,26-33.] rendelést!

5,12 Én pedig olyanná lettem Efraimnak, mint a moly, és a Júda házának, mint a rothadás.

5,13 Látta ugyan Efraim a maga betegségét, Júda is a maga sebét, és Efraim Assiriához folyamodott és küldött Járéb királyhoz; [2 Kir. 15,19.20. rész 7,11.] de az nem tud titeket meggyógyítani, és nem veszi le rólatok a sebet.

5,14 Mert olyan leszek Efraimnak, mint az oroszlán, és Júda házának, mint az oroszlán-kölyök. Én, én szaggatom szét; elmegyek, felkapom, és nem lesz, a ki megszabadítsa!

5,15 Elmegyek, visszatérek helyemre, mígnem megismerik, hogy vétkeztek, és keresni fogják az én orczámat. Nyomorúságukban keresnek majd engem!


6,1 Jertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert ő szaggatott meg és ő gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket!

6,2 Megelevenít minket két nap mulva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az ő színe [Ésa. 26,19.] előtt.

6,3 Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljő hozzánk, mint az eső, mint a késői eső, a mely megáztatja a földet.

6,4 Mit cselekedjem veled Efraim? Mit cselekedjem veled Júda? Hiszen szeretetetek olyan, mint a reggeli felhő és mint a korán múló harmat.

6,5 Azért vertem meg a próféták által és megölöm őket az én számnak beszédivel. Bizony, a te ítéleteid olyanok, mint a kelő nap.

6,6 Mert szeretetet [Ésa. 1,12-17. Ámós. 5,21-24.] kivánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat.

6,7 De ők, mint Ádám, [1 Móz. 3,6. rész 5,10.8,1.] áthágták a szövetséget; ott cselekedtek hűtlenül ellenem.

6,8 Gileád a gonosztevők városa, vérrel van bemocskolva.

6,9 És miképen tolvajok leselkednek, úgy tesz a papok szövetkezete; gyilkolnak a sikemi úton; bizony, gonosz dolgokat cselekesznek.

6,10 Rettenetes dolgokat látok Izráel házában. Ott van Efraim paráználkodása; meg van fertőztetve Izráel.

6,11 Júda! a te számodra is készített aratást, mikor fordítok az én népemnek fogságán.


7,1 A mikor gyógyítani akarnám Izráelt, akkor tudódik ki Efraim vétke és Samaria gonoszsága; mert csalárdul cselekesznek, tolvaj tör be, és rabló fosztogat az utczán.

7,2 És eszökbe sem veszik, hogy emlékezem minden gonoszságukra. Most körülvették őket az ő cselekedeteik, a melyek színem előtt vannak.

7,3 Gonoszságukkal gyönyörködtetik a királyt, és hazugságaikkal a fejedelmeket.

7,4 Mindnyájan házasságtörők; olyanok, mint a kemencze, a melyet befűt a sütő; szünetel a tüzeléssel, a tészta bekovászolásától annak megkeléséig.

7,5 Királyunk napján a fejedelmek beteggé lesznek a bor hevétől; csúfolóknak nyújtja az ő kezét.

7,6 Mert, mint a kemencze, közelednek álnokságukban az ő szívökkel. Egész éjszaka alszik az ő sütőjök; reggel ég, mint a lángoló tűz.

7,7 Mindnyájan tüzesek, mint a sütő kemencze, és megemésztik biráikat. Királyaik mind elhullottak. Nincs köztök senki, a ki hozzám kiáltana.

7,8 Efraim összekeveredett a népekkel. [Zsolt. 106,35.] Olyanná lőn az Efraim, mint a meg nem fordított pogácsa.

7,9 Idegenek emésztik erejét, de ő nem veszi észre. Ősz hajjal is hintve van már, és azt sem veszi észre.

7,10 Izráel ellen az ő büszkesége tesz tanúbizonyságot, [rész 5,5. Ámós. 8,7.] és még sem térnek vissza az Úrhoz, az ő Istenökhöz, és nem keresik őt mindennek daczára sem.

7,11 És olyan lett Efraim, mint az együgyű galamb: balgatag! Égyiptomhoz kiáltanak, [rész 5,13. 2 Kir. 15,17-20.] Assiriához folyamodnak.

7,12 De a mint mennek, kiterjesztem hálómat ellenök; levonszom őket, mint az ég madarát; megbüntetem őket az ő gyülekezetöknek adott kijelentés szerint.

7,13 Jaj nékik, mert eltávoztak én tőlem! Pusztulás reájok, mert vétkeztek ellenem. [Ésa. 30,1-10.] Én ugyan megszabadítanám őket; de ők hazugságot szólnak ellenem!

7,14 És nem kiáltanak hozzám szívökből, [Ésa. 29,13.] hanem ordítoznak ágyasházaikban; a búza és a must miatt gyűlnek egybe; ellenem fordulnak.

7,15 Pedig én tanítottam őket, én erősítettem meg karjokat, és ők mégis gonoszt gondolnak ellenem.

7,16 Megtérnek, de nem a magasságos Istenhez. Olyanok, mint a csalárd kézív. Fegyvertől [Zsolt. 78,57.] hullnak el fejedelmeik, az ő nyelvöknek mérge miatt. Ez lesz gyalázatjok Égyiptom földén.


8,1 Szádhoz a kürtöt! Mint a [5 Móz. 28,49.] sas, úgy jön az Úr házára! Mert megszegték az én frigyemet, és vétkeztek [rész 6,7.] az én törvényem ellen!

8,2 Kiáltnak [rész 5,15.14,3.4.] hozzám: Én Istenem! mi, az Izráel, ismerünk tégedet!

8,3 Megvetette [rész 4,1.6.] Izráel a jót, kergesse hát az ellenség.

8,4 Királyt emeltek ők; [2 Kir. 15,13.17,22.] de nem én általam; fejedelmet választottak, de tudtomon kivül. Ezüstjökből és aranyukból bálványokat formáltak; csak azért, hogy semmivé legyen.

8,5 Megútálta a te borjúdat, oh Samaria! Haragom felgerjedt ellenök. Meddig nem lehetnek még tiszták?

8,6 Mert ez is Izráelből való! kézműves csinálta azt, és nem Isten az. Bizony forgácscsá lesz Samaria borjúja!

8,7 Mert szelet vetnek és vihart aratnak. [rész 10,13.] Nem indul szárba; termése nem ad lisztet; ha adna is, idegenek nyelik be azt.

8,8 Elnyeletett Izráel! Olyan immár a népek közt, mint az edény, a melyen nincs [Jer. 22,28.48,38.] gyönyörűség.

8,9 Mert ők Assiriához [rész 5,13.7,11.] folyamodnak; Efraim magában bolygó vadszamár; szeretőket bérelnek.

8,10 De ha bérelnek is a pogányok közt, most összegyűjtöm őket, és kezdenek majd lefogyni a [2 Kir. 15,19.20.17,3.] fejedelmek királyának terhétől.

8,11 Mivel megszaporította Efraim az oltárokat a bűnre, [rész 10,1.] bűnre vezették őt az oltárok.

8,12 Ha tízezer törvényt írnék is elébe, idegennek tekintenék azokat.

8,13 Nékem szánt áldozatképen húst vágnak és esznek; az Úr nem tekint azokra kedvesen. [rész 6,6. Ámós. 5,21.22.] Immár megemlékezik az ő álnokságukról, és megbünteti az ő vétkeiket; Égyiptomba fognak ők [rész 9,3.6.] visszatérni.

8,14 Most Izráel elfeledkezett az ő alkotójáról és palotákat épített; Júda megerősített városokat szaporított. De én tüzet bocsátok városaira, és az emészti meg az ő erősségeit.


9,1 Ne örvendezz Izráel oly vígan, mint a pogányok; mert paráználkodással elszakadtál a te Istenedtől, és szeretted a bűnbért [rész 2,4.11.] minden búzaszérűn.

9,2 Szérű és sajtó nem tartja el őket; hiányozni [rész 2,8-11.] fog abból a must.

9,3 Nem maradnak az Úr földén, hanem Égyiptomba tér vissza [rész 8,13.] Efraim; Assiriában tisztátalant esznek.

9,4 Nem áldoznak az Úrnak borral; és nem lesznek kedvesek előtte. Áldozataik olyanok lesznek, mint a gyásztornak kenyere; mindnyájan, a kik abból esznek, megfertéztetnek, mert kenyerök csak étvágyuknak szolgál; nem jut be az Úr házába.

9,5 Mit cselekesztek majd az ünnepnek napján, az Úr ünnepnapján?

9,6 Mert ímé elbujdosnak a pusztulás miatt; Égyiptom gyűjti be, Móf temeti el őket. [vers 3. rész 8,13. Ámós. 3,4.] Ezüst kincsöket a csalán örökli; tövis lesz [rész 10,8.] sátoraikban.

9,7 Elérkeztek a számadásnak napjai; elérkeztek a megtorlásnak napjai; megtudja majd Izráel! Bolond a próféta, őrült a léleknek embere a te vétked sokasága miatt és mert akkora a gyűlölség.

9,8 Efraim szétnéz az én Istenem mellett. [rész 4,12.] A prófétának minden útaira háló vettetett; gyűlölség van Istenének házában.

9,9 Mélyen elfajultak, mint Gibea napjaiban; [rész 10,9. Bir. 19,22.25.] de megemlékezik álnokságaikról, és megbünteti az ő gonoszságokat.

9,10 Mint szőlőfürtöket a pusztában, úgy találtam Izráelt; mint a fügefa első termésének zsengéjét, úgy néztem a ti atyáitokat; [5 Móz. 32,10.] de bementek Baál-Peorhoz [4 Móz. 25,3. Zsolt. 106,28.] és a gyalázatosnak adták magokat, és útálatossá váltak, mint a mit szerettek.

9,11 Efraim! Elszáll dicsőségök, [rész 10,3.6.7.] mint a madár! Nem lesz szülés, sem terhesség, sem fogamzás!

9,12 Mert még ha felnevelnék is fiaikat, mégis gyermektelenekké teszem őket; sőt még nékik is jaj, ha elfordulok tőlök.

9,13 Efraim, a mint néztem, mint Tírus van plántálva a mezőben; [Jer. 21,13.17,3.] de Efraimnak mégis az öldöklőhöz kell kihoznia az ő fiait.

9,14 Adj nékik oh Uram! Mit adj? Adj nékik meddő méhet és kiszáradt emlőket.

9,15 Minden gonoszságuk [rész 4,15.12,11.] Gilgálban van, mert ott gyűlöltem meg őket. Cselekedeteik gonoszsága miatt kiűzöm őket házamból; [vers 3.6.] nem szeretem őket többé; fejedelmeik mindnyájan pártütők.

9,16 Meg van verve Efraim, gyökerök elszáradt! Nem teremnek [vers 11.12.] gyümölcsöt. Még ha nemzenének is, megölöm méhöknek szerelmes magzatit.

9,17 Elveti őket az én Istenem, mert nem hallgattak reá, és bujdosókká lesznek a pogányok [vers 3.6.] között.


10,1 Buja szőlőtő az Izráel, a mely termi az ő gyümölcseit. Gyümölcsének sokasága szerint sokasította meg oltárait, [rész 8,11.] földének jósága szerint jó sok oszlopot [rész 2,7.] állított fel.

10,2 Csalárd a szívök; de most meglakolnak! Ő maga töri le oltáraikat; elpusztítja [rész 9,6.] bálványaikat.

10,3 Bizony mondják most: Nincsen királyunk, mert nem féljük az Urat, és a király mit segíthet rajtunk?!

10,4 Össze-vissza beszéltek; hamisan esküdtek; szövetséget kötöttek; de mint a bürök a mező barázdáin, úgy sarjadzik ki az ítélet.

10,5 Beth-Aven borjúi miatt aggódnak Samaria lakói. Bizony megsiratja azt az ő népe, és papjai is remegnek miatta, az ő dicsősége miatt; mert eltávozott az attól.

10,6 Azt magát is Assiriába vonszolják ajándékul Járeb királynak. Szégyent vall Efraim, és megszégyenül Izráel az ő tanácsa miatt.

10,7 Elveszett Samaria! Az ő királya, mint forgács a víz színén!

10,8 És Aven magaslatai, az [rész 4,15.] Izráel vétke, lerontatnak. Tövis és bogácskóró növi be oltáraikat, [rész 9,6.] és mondják majd a hegyeknek: Borítsatok be minket! a halmoknak pedig: Omoljatok [Ésa. 2,19. Jel. 6,16.] reánk!

10,9 Gibea napjaitól [rész 9,9.] fogva vétkezél, oh Izráel! Ott maradtak; nem érte őket Gibeában a harcz a gonoszság fiai [Bir. 19,1. Bir. 20,1.] ellen.

10,10 Megfenyítem hát őket kedvemre! Népek gyülekeznek ellenök, a mikor megkötöztetnek kettős gazságukért.

10,11 Efraim szoktatott üsző, [rész 4,16.] a mely szeret nyomtatni; de én rámegyek az ő szép nyakára: igába fogom Efraimot; Júda szántani fog, Jákób boronál néki.

10,12 Vessetek magatoknak igazságra; arassatok kegyelem szerint! Szántsatok magatoknak új szántást; [Jer. 4,3.] mert ideje keresnetek az Urat, mígnem eljő, hogy igazság esőjét adjon néktek.

10,13 Istentelenséget szántottatok, álnokságot arattatok. [rész 8,7.] Eszitek a hazugság gyümölcsét, mert bíztál a te utadban és vitézeidnek sokaságában!

10,14 Azért zendülés támad a te néped között, és minden te erősséged elpusztíttatik, a miképen elpusztította Salman Beth-Arbelt a harcznak napján; az anya gyermekeivel együtt földhöz veretik.

10,15 Így cselekszik veletek Beth-El, a ti nagy gonoszságtokért; hajnalra bizony elvész Izráel királya!


11,1 Mikor még gyermek [2 Móz. 4,22.23.] volt Izráel, megszerettem őt, és Égyiptomból hívtam [Máté. 2,15.] ki az én fiamat.

11,2 A mint hívták őket, úgy mentek el előlök: a Baáloknak áldoztak és a bálványoknak füstöltek.

11,3 Pedig én tanítottam járni Efraimot; ő vette őket karjaira, de ők nem ismerték el, hogy én [5 Móz. 32,10. Ésa. 46,3.4.] gyógyítottam meg őket.

11,4 Emberi kötelékekkel vontam őket, szeretetnek köteleivel, és olyan voltam hozzájok, mint a kik leemelik szájukról az igát, és ételt adtam nyájasan eleikbe.

11,5 Nem tér vissza Égyiptom földére; hanem Assiria lesz az ő királya, mert nem akarnak megtérni.

11,6 És fegyver száll az ő városaira, és elpusztítja az ő zárait, és felemészti őket az ő szándékaik miatt.

11,7 Mert az én népem átalkodottan hajlandó elfordulni [vers 2. Jer. 10,12.] tőlem. Ha hivogatják is őt a magasságos Istenhez, senki nem indul meg rajta.

11,8 Miképen adnálak oda Efraim, szolgáltatnálak ki Izráel!? Miként adnálak oda, mint Admát, tennélek olyanná, a milyen Seboim?! [1 Móz. 19,24.25. 5 Móz. 29,23.] Megesett bennem az én szívem; fellángolt minden szánalmam!

11,9 Nem végzem el haragomnak hevét; nem fordulok vissza Efraim vesztére; mert Isten vagyok én és nem ember, a Szent te közötted, és nem haraggal jövök [Jer. 31,20. Ésa. 55,7-9. Malak. 3,6.] én.

11,10 Az Urat fogják követni. [rész 5,15.] Ordít, mint az oroszlán; ha ő ordít, remegve gyűlnek össze fiak napnyugot felől.

11,11 Rettegve jőnek elő, mint a madár, Égyiptomból, és mint a galamb, Assiriának földéből; és letelepítem őket házaikba, ezt mondja az Úr!

11,12 Körülvett engem Efraim hazugsággal, az Izráel háza pedig csalárdsággal; de [rész 4,2.] Júda uralkodik még az Istennel és a hűséges [rész 5,10.8,14.] Szenttel.


12,1 Széllel táplálkozik Efraim és fut a keleti szél után. Mindennap szaporítja a hazugságot és a sanyargatást, és frigyet szereznek az Assirussal és Égyiptomba [rész 5,13.7,11.8,7.9.10. 2 Kir. 15,19.20.] visznek olajat.

12,2 Pere van az Úrnak a Júdával is, és megbünteti Jákóbot az ő útai szerint. Cselekedetei szerint [rész 5,10.13.8,14.] fizet meg néki.

12,3 Anyja méhében sarkon fogta bátyját, [1 Móz. 25,26.] és mikor erős volt, küzdött [1 Móz. 32,24-28.] az Istennel.

12,4 Küzdött az angyallal és legyőzte; sírt és könyörgött néki. [1 Móz. 32,24-28.] Béthelben találta meg őt, és ott beszélt [1 Móz. 28,11- 15.35,7-15.] velünk.

12,5 Bizony az Úr, a seregeknek Istene; az Úr az ő neve.

12,6 Térj hát vissza a te Istenedhez; őrizd meg az irgalmasságot és az ítéletet, és bízzál szüntelen a te Istenedben.

12,7 Kanaánita ő! Hamis mértékek vannak kezében; szeret mást [Ámós. 8,5.6.] megcsalni.

12,8 És Efraim ugyan ezt mondja: Bizony meggazdagodtam; vagyont szerzettem magamnak. Semmi szerzeményemben nem találnak rajtam álnokságot, a mely bűn [Ámós. 6,13.] volna!

12,9 De én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétől kezdve. [rész 13,4. 2 Móz. 3,13.14.] Újra sátorok lakójává teszlek téged, mint az ünneplés napjain.

12,10 Mert én szólottam a prófétákhoz; én sokasítottam meg a látásokat, és én szólottam hasonlatokban a próféták által.

12,11 Ha Gileád a gonoszság városa, bizony semmivé lesznek! Gilgálban ökrökkel áldoznak; [rész 5,6.] de oltáraik is olyanokká lesznek, mint a kőrakások a mező barázdáin.

12,12 Jákób Aram földére bujdosott, és egy asszonyért szolgált az Izráel, és egy asszonyért [1 Móz. 27,43.28,10.29,15-18.] pásztorkodott.

12,13 És próféta által hozta fel az Úr Izráelt Égyiptomból, és próféta [2 Móz. 3,10. 5 Móz. 29,5.] által tartatott meg.

12,14 Gonoszul ingerelte Efraim az Istent; de rajta szárasztja a sok vért, és gyalázatosságát megfizeti néki az ő Ura.


13,1 Efraim szólott volt, rettegés: nagygyá lett Izráelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt.

13,2 Most is többítik bűneiket és csinálnak magoknak öntött képeket az ő ezüstjökből, bálványokat az ő eszök szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! [rész 2,7.4,12.8,4.11.14.10,1.11,2.12,11.] Róluk mondják: Emberek, a kik áldoznak, borjúkat [1 Kir. 19,18.] csókolnak!

13,3 Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhő és mint a harmat, a mely korán eltűnik; mint a szérűről elsodort polyva és [Zsolt. 1,4.35,5.37,20. Ésa. 17,13.41,15.] mint a kéménynek füstje.

13,4 Pedig én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétől fogva. [rész 12,9. 2 Móz. 3,14.15.] Nem ismerhetsz más Istent kivülem, és rajtam kivül nincs más szabadító!

13,5 Én ismertelek téged [rész 11,1.3.4. 5 Móz. 32,10.] a pusztában, az eltikkadt földön.

13,6 A mint legeltek: elteltek; elteltek és szívök felfuvalkodék: azért hát elfelejtkezének [rész 4,7.7,15.10,1.] rólam.

13,7 De olyan is leszek hozzájok, mint az oroszlán; [rész 5,14.] mint a párducz, úgy lesekedem az úton.

13,8 Rájok rohanok, mint a kölykétől megfosztott medve, és széttépem szívök borítóját, és felfalom ott őket, mint egy nőstény oroszlán. A mezei vad szaggatja szét őket!

13,9 Romlásodra lett Izráel, hogy ellenem törekedtél, a te segítőd ellen.

13,10 Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon minden városodban? És biráid, a kik felől ezt mondád: Adj nékem királyt [1 Sám. 8,5.] és fejedelmeket!

13,11 Adtam néked királyt [1 Sám. 8,7.10,21.24.] haragomban, és elvettem az én búsulásomban!

13,12 Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az ő bűne!

13,13 A szülőasszony kínjai lepik meg őt; oktalan fiú ő, mert a kellő időben nem jő ki anyjának méhéből.

13,14 Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! [1 Kor. 15,55.] Megbánás elrejtetett én előlem.

13,15 Mert bár a testvérek közt ő a legvirágzóbb: feljő a keleti szél, [rész 8,3.7.8.12,1.10,14.] az Úr szele támad fel a pusztából; kiszárad kútfeje, elapad forrása: az rabolja ki minden drága kincseinek tárházát.


14,1 Meglakol Samaria, [rész 10,7.14. 2 Kir. 17,6.] mert daczolt az ő Istenével. Fegyver által hullanak el; csecsemőik földhöz veretnek, és terhes asszonyaik ketté vágatnak.

14,2 Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál álnokságod miatt!

14,3 Vigyetek veletek beszédeket, és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok néki: Végy el minden álnokságot! És fogadd el azt, a mi jó, és ajkaink tulkaival áldozunk [Zsid. 13,15.] néked.

14,4 Assiria nem segít meg minket; lóra sem ülünk, és nem mondjuk többé kezeink csinálmányának: Istenünk! Mert nálad talál kegyelmet az árva.

14,5 Kigyógyítom őket hűtlenségökből; szeretem őket ingyen kegyelemből, mert elfordult tőlök az én [rész 11,8.9.] haragom.

14,6 Olyanná leszek Izráelnek, mint a harmat. Virágozni fog, mint a liliom, és gyökeret ver, mint a Libánon.

14,7 Kiterjednek az ő ágai, és olyan lesz az ő ékessége, mint az olajfáé, illata pedig, mint a Libánoné.

14,8 Visszatérnek az ő árnyékában lakók, [rész 11,11.] és felelevenednek, mint a búzamag, [rész 2,22.] és virágoznak, mint a szőlőtő; híre olyan lesz, mint Libánon boráé.

14,9 Efraim így szól: Mi közöm nékem többé a bálványokhoz?! Én meghallgatom és figyelek reá. Olyan vagyok, mint a zöldelő cziprusfa! Tőlem származik a te gyümölcsöd!

14,10 Kicsoda a bölcs, [Zsolt. 107,43.] hogy értse ezeket? Kicsoda az értelmes, hogy eszébe vegye ezeket?! Bizony igazak az Úrnak útai, és az igazak járnak azokon, az istentelenek pedig elesnek [Zsolt. 1,4-6.] rajtok.