Mária Terézia magyar származású tábornokai között a porosz birodalmi főváros, Berlin elfoglalásával és megsarcolásával nagy hírnévre szert tevő Hadik András csillaga emelkedett a legmagasabbra – egészen a Habsburg-birodalom katonai vezető hivatala, az Udvari Haditanács elnökének a posztjáig.

A korának legjelentősebb háborúit és csatáit végigharcoló Hadik nemcsak szorosan vett katonaember, hanem jó diplomáciai érzékkel megáldott, művelt személyiség is volt. A magyar hadtörténeti irodalom azonban szinte semmit nem foglalkozott katonai pályafutásával, nem méltányolták életét és működését. Némiképpen ezt pótolandó, az I. világháború után a volt cs. és kir. 3. Hadik-huszárezred bajtársi szövetsége a budai várban az Úri utca és a Szentháromság utca kereszteződésében felállíttatta névadójuk szobrát. A huszárezred parancsnoka, Csernőy Gyula a szobrászművésszel együtt gyakran felkereste a Hadtörténelmi Levéltárat, hogy az egykori fegyverzetről és egyenruhákról tájékozódjanak. Kapcsolatba léptek a Hadik családdal is.

Gr. Hadik–Barkóczy Endre, a tábornagy unokájának unokája a Nemzeti Múzeum melletti palotájában igen sok eredeti tárgyat őrzött, többek között Hadik András kardját és híres berlini vállalkozásának több emlékét, de nemcsak muzeális tárgyakat, hanem 8–10 nagy, vaspántos ládában a család levéltárát is. Ezek egyrészt a magyarországi birtokaikról, másrészt az elszakított területekről átmentett iratanyagokat tartalmazták. Csernőy tábornok bemutatta Markó Árpádot, a Hadtörténelmi Levéltár régi gyűjteményeinek kezelőjét a grófnak, aki egyébként nagy érdeklődést tanúsított őse dolgai iránt. Hadik úr megengedte a történésznek, hogy betekinthessen a gyűjteménybe, és a fontosabb iratokról másolatot készítsen a Levéltár számára. Hamar kiderült azonban, hogy az anyag rendkívül gazdag forrásokat tartalmaz Mária Terézia és II. József kora történetének nemcsak a szorosan vett hadtörténelmi, hanem művelődéstörténeti vonatkozásában is. Hadik tábornagy szívesen vetette gondolatait papírra. Jól és sokat is írt. A hétéves háború időszakából évente gyakran 300–400 irata is keletkezett. Fennmaradt: a szinte teljes számú levelezése, életrajzi naplói, több kézírásos könyve, kinevezései, hadműveleti intézkedések, parancsok, rendeletek. Az iratok 1738 és 1789 között kísérik végig Hadik András katonai pályafutását.

Markó Árpád 1933-ban elkezdte a teljesen rendezetlen iratanyag szakszerű rendezését abból a célból, hogy azt a gróf letétként a Levéltárban fogja elhelyezni. Hetenként egy-egy délelőttöt töltött a palotában. Segítségére a gróf felfogadta Polányi Géza, németül is jól tudó, gazdasági alkalmazottját, aki a történész által kiválasztott anyagokról jegyzéket készített. A lajstromozott anyag átszállítása 3 nagy ládában 1935 nyarán megtörtént. Az egész gyűjteményt Markó Árpád szobájában külön szekrényben helyezték el. A levéltáros-történész hoszszú levéltári működésének egyik legnagyobb sikereként értékelte ennek az iratanyagnak a megszerzését.

A Hadik-iratoknak pedig méltó helye volt a Hadilevéltárban, hiszen ő volt az, aki a bécsi Hadilevéltárat megalapította. 1776. május 8-án rendelte el, hogy az összes katonai levéltárat Bécsben a Kriegsarchiv épületében kell egyesíteni. December 21-én részletes utasítást adott ki az intézet rendeltetéséről, szervezetéről és hatásköréről. Sőt, arra is figyelemmel volt, hogy az elhalt tisztek hagyatékában található hadműveleti iratokat és haditérképeket is beszolgáltassák a Levéltárnak. Ezzel annak az alapját vetette meg, hogy a hadtörténeti események feldolgozásához szükséges katonai iratokat egy épületben őrizzék, ne különböző, sokszor ismeretlen helyen, s hogy az egybegyűjtött, eredeti forrásokra támaszkodva lehessen azután a háborúk hadműveleti tanulságait levonni, és azokat okulásra a jövendő tisztek tanítására felhasználni.

Magyarország 1526 után a Habsburg Birodalom keretei között élt majd négyszáz éven keresztül. Az ország életére vonatkozó legfontosabb döntések a császári udvarban születtek. A magyar hadtörténeti források is a bécsi Kriegsarchivba kerültek. Önálló magyar hadilevéltár megteremtésére csak 1918-ban kerülhetett sor. Az intézet először az I. világháború hadműveleti iratait kezdte gyűjteni. Szurmay Sándor honvédelmi miniszter rendeletére a honvéd és a népfelkelő seregek nem a bécsi Hadilevéltárba, hanem a magyar Honvédelmi Minisztériumba küldték irataikat, és azok csak lemásolás után kerültek ki Ausztriába. A trianoni békeszerződés 177. cikkelye kötelezte Ausztriát, hogy adja át Magyarországnak azokat az iratokat, amelyek magyar szellemi tulajdonnak tekinthetők. Ez az 1926-ban Baden bei Wienben kötött egyezmény után valósult meg. Ezután a Hadilevéltár a magyar hadtörténeti múlt legnagyobb hazai őrzési helyévé vált.

A visszakerült „régi” anyagok az ún. „világháború előtti” fondfőcsoportba kerültek. Ezeknek az iratoknak a feldolgozása a 30-as években indult meg. Ennek eredményeként a Levéltár kiadásában havonként megjelenő Magyar Katonai Közlöny csaknem minden számában közölt ebből az iratanyagból egy-egy darabot. Az osztályhoz beosztott két tiszt – Berkó István és Markó Árpád – több helyen megjelenő publikációi is hozzájárultak ahhoz, hogy a szakemberek és a nagyközönség is tudomást szerezzenek ezekről a forrásokról. Ennek a fondfőcsoportnak lett része a fent említett Hadik-irattár is.

Markó Árpád nagyszabású kétkötetes hadtörténelmi szakkönyvet akart összeállítani Hadik András életéről és koráról, bőséges jegyzettel, térképekkel, helyzetvázlatokkal. Tervezte, hogy bécsi és berlini levéltári kutatással is kiegészíti adatait. A II. világháború kitörése azonban megakadályozta ebben. A Hadik család irattárának másik része pedig továbbra is Szlovákia területén volt, amelyhez szintén nem tudott hozzájutni. Arra sem volt remény, hogy a Honvédelmi Minisztérium – a Levéltár fenntartója – vállalni tudja a könyv kiadásának költségeit. A segítség máshonnan érkezett. Az Athenaeum kiadóvállalat 1938 vagy 1939-ben Domanovszky Sándor professzor ajánlására felkérte a történészt, hogy írjon történeti hűségű, de a nagyközönség számára is élvezhető munkát az alig ismert tábornagyról. A könyv 1944-ben jelent meg. Azóta is ez az egyetlen tudományos igényű feldolgozás a tábornagy életéről és pályafutásáról.

A II. világháború levéltári anyagokkal kapcsolatos pusztításai majdnem végzetes következménnyel jártak. Budapest ostroma idején a Hadilevéltár nem evakuált iratanyaga az Országos Levéltár 3. és 4. emeletén volt elhelyezve. 1944 őszétől a különösen értékes irategyütteseket ládákban a kijelölt és megerősített alagsori raktárakban helyezték el. 1945 január-februárjában több gyújtólövedék- és bombatalálat következtében az épület súlyos sérüléseket szenvedett, a raktárak egy részét romok borították. Az ott tárolt iratanyag 1–-20%-a elpusztult. Szerencsére a Hadik-iratokat nem érte számottevő károsodás.

A háborús romok eltakarítása után a legnagyobb munkát az iratanyagok újbóli összegyűjtése jelentette. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság nem járult hozzá a Levéltár működéséhez, így a legértékesebb gyűjteményeket a Hadimúzeum vette gondozásába. 1947 márciusában visszaállították a Honvéd Levéltárat. Raktárait a Nándor laktanya egyik szárnyában alakították ki, ahol a mai napig működik. A visszakerült iratok rendezésénél most már a proveniencia, az iratok keletkezési helye szerinti rendezést vették alapul. Az így kialakított hét fondcsoport közül az utolsóban nyertek elhelyezést a személyek és a családok iratai. Ennek lett része a Hadik-gyűjtemény is. Mivel a háború utáni években kevés érdeklődés volt a régi katonai nemesi famíliák történeti iratai iránt, valamint a Hadik család tagjainak többsége is külföldre került, az iratanyag többi részének sorsáról nincs tudomásunk. Bár az azóta eltelt évek során néhány kisebb anyaggal – vásárlás és ajándékozás útján – még bővült a gyűjtemény.

Dr. Szijj Jolán