JÓZSEF főherceg : A világháború amilyennek én láttam (előszó)
Nem volt szándékomban azt kiadni, amit a háborúban minden nap jegyezve egy tökéletes, minden körülöttem lefolyó eseményt híven leíró naplóban megírtam. Nem tartottam eddig időszerűnek, mert mindenféle oly politikai eseményekről is van benne kimerítőn szó, melyekben a háború utolsó két évében nekem is volt részem és amelyeket már több oldalról érintettek anélkül, hogy azokba teljes világosságot hozott volna a sok megjelent emlékirat.
Ma sem érkezett el annak ideje, hogy mindenről kíméletlenül lerántsuk a leplet. És mégis itt van annak az ideje, hogy én tollat vegyek kezembe és ezen naplókból hű tükörképét állítsam össze mindannak, amit a nagy háborúban láttam. És e tükörkép mellé, amennyiben az nemcsak személyes benyomás, mindjárt az aktaszerű bizonyítékokat is mellékeljem.
Oka annak igen egyszerű! Látom, a sok emlékiratot és történelmi műveket olvasva, hogy egyikben sem hiányzik bizonyos nemzeti önző tendencia, mely más nemzetek rovására állítja be a történelmet és a késő utódokra nem teljesen részrehajlatlanul megírott „Történelmet” hagy örökbe. Az egyedüli teljesen pártatlan munka Hindenburgé. A többi, amit eddig olvastam, mind bizonyos fokig elfogult mindaz iránt, ami magyar és levelenként leszedegetik a magyarnak dicsőséges babérkoszorúját, melyet a háború ont. Részben azzal, hogy elhallgatják tetteit, részben, hogy sokkal kevésbé érdemes nemzeteket vagy nemzetiségeket emelnek ki, mint kiválót, részben pedig egyenest lekicsinylik a magyarnak hősiességét, azt állítva, hogy azt propaganda emelte oly magasra.
Eszem ágában sincs polémiát indítani. Nálam csak tények fognak beszélni, amelyeket bizonyítani is fogok, majd a tények maguk fogják megmutatni, hogy mi volt a magyar a háborúban, hogy ha baj volt valahol, akkor mindenki magyar csapatokat követelt és a legveszélyesebb, legvéresebb helyekre, ha még volt, magyar csapatot vittek és senki sem akarta ideadni a magyar csapatokat, ha mégúgy ki is voltak vérezve. E tények beszélnek és magukban tartalmazzák az egyes cáfolatokat, anélkül, hogy meg kellene neveznem azt, akinek szól.
Egyetlen szándékom az, hogy a történelemben igazságtalanság meg ne örökíttessék és hős bajtársaimnak azon hely biztosíttassék, melyet annyi kiontott vérrel szereztek meg maguknak.
Magyarországot égbekiáltó igazságtalansággal feldarabolták, csonka kis hazáján kivül a magyarnak nem maradt mása, mint a Thermopylák hőseinek dicsőséges becsülete. Mint volt hadvezérnek becsületbeli kötelességem ezt a kincsét, melyet szintén fel akarnak osztani, tehetségem szerint megvédeni.
Ezért most nyilvánosságra hozom a háborúban naponta nagy gonddal megírt naplóimnak összefoglalását. Beszéljenek a tények.
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |