A volt csász. és kir. 69. „Hindenburg” vezértábornagy nevét viselő gyalogezred története (1910-18) és világháborus emlékalbuma (előszó)
A bajtársi szövetség érdeme, hogy az ezredtörténet megírásának halasztást szenvedett munkáját ismét megindította és a még fennforgó akadályokat áthidalva, lehetségessé tette ezen mű kiadását, ami által az ezred tagjainak egy régi óhaja és kivánsága teljesült.
A mű megirásának megbizható alapjául szolgálhatott a vitéz Falusy Jenő és Crettier Ferenc ezredesek által nagy gondossággal megszerkésztett és 1925-ben kiadott »Emléklap«. Ezen bajtársaimnak, valamint míndazon szellemi munkatársaknak, akik a szerkesztőbizottságot nehéz munkájában támogatták és ezzel ezen értékes munka megjelenését elősegítették és lehetővé tették, e helyen is dicsérettel és elismeréssel adózok.
58 év! Mily elenyészően rövid idő a világesemények forgatagában és mégis mily tömege a sorsdöntő eseményeknek ezredünk életében.
Ha pillantásunkat a közelmúlt eseményei felé forditjuk, akkor lelki szemeink előtt felélednek Szerbia, Galicia, Oroszország, Erdély és Bukovina véráztatta harcmezői. Látjuk a Kárpátok hóboritotta bérceit, az isonzómenti kopár Karszthegységet és Itália viruló tájait. Mindmegannyi tanui és örök hirdetői ezredünk haditényeinek és dicsőségének.
Az a hősi nemzedék, amely 1914-ben I. Ferenc József király, legfelsőbb Hadurunk hivó szavának örömest és lelkesedéssel engedelmeskedve vonult hadba, habozás nélkül és tántorithatatlanul járta a becsület és kötelességteljesítés áldozatos utját.
Ezredünk ezen az úton, amelyet az ősök bőven hulló vére szentté avatott, az elődöktől örökölt hagyományos hűséggel, a világháború katasztrófális végéig rendithetetlenül kitartott, a legváltozatosabb viszontagságok közepette is. Akár ragyogó fényben világított a szerencse napja, akár balsors homályosította el és nyomorúság és nélkülözések idejét élte, dicső ezredünk mindig álhatatosnak és megbizhatónak bizonyult.
Sabac, Horozanna wk., Zalarski és Lysij-magaslatok, Nowa-Brzeznica, Bernadow, Jablonki, Parilov-vrch, Ostrozec, Panasowka, Pieniaki, Tölgyes, Casinului, San-Michele, San-Martino, Montello és Valdobbiadene: e nevek jelképezik a dicsőségnek azon leveleit, amelyekből ezredünk soha el nem hervadó babérkoszoruját fonta.
Ezredünk története legyen az utánunk következő nemzedékek ragyogó vezércsillaga, amely mutatja és bevilágitja azt az útat, amely az eszményi célhoz: a haza szolgálatában való önfeláldozásig vezet.
Ezredünk, amelynek dicsőség koszoruzta tulajdonosa, Hindenburg vezértábornagy, »megtiszteltetés«-nek vette, hogy »egy olyan derék csapattest« ezredtulajdonosi méltóságát elnyerhette és ismételten kifejezésre juttatta elismerését »vitéz magyar gyalogezrede« »kiváló haditetiei« felett és amelynek a világháborúban volt hadsereg-parancsnoka: Bőhm-Ermolli tábornagy, azon célból személyesen felkeresve, hogy a hadsereg kötelékéből való kiválása alkalmával ezen magas elismerő szavakkal elbucsuztassa, hogy: »teljes megbizhatóságára mindenkor számitani lehet« — minden bizonnyal méltán és joggal kiérdemelte, hogy az utókor emlékezetében örökké tovább éljen.
Kőszeg, 1936. év december havában.
| vitéz krechowcei Scholtz Béla nyug. tábornok, volt ezredparancsnok. |
|
|
|
|
| KATALÓGUS | TARTALOM |
 |
 |
|
 |
|
 |