III. FEJEZET.

(Lásd 3. sz. vázlat)

Kulikowi ütközet 1914. szeptember 1. Esti pánik. A ho. parság intézkedése. A saját tüzérség által szétrobbantott 5. ezd. mozgókonyháinak megérkezése. Menet a Czerwony-Kamien 344 magaslatra. Parancs szeptember 2-án del. 3h 15' körül a Lembergbe való menetre.

KULIKOW 1914. SZEPTEMBER 1.

Szeptember 1-én a Kulikow községtől északra eső magaslatok véres ütközetnek váltak színterévé. A megerősített 23. honv. gyalog ho. kötelékébe tartoztak: a 2. 5. 7. 8. honv. gy. ezd-ek, a 97. népf. ddr. (9. 10. 11. 16. népf. ezd-ek) a 3. és 4. menetezd., ezenkívül szept. 1-ére alája rendeltetett a cs. és kir. 10. és a 11. honv. lovas ho.
A Kulikow-i ütközetben 10 gy. ezd. azaz 35.000 gyalog harcos vett részt. Egy hadtestben szervezetszerűleg 8 gy. ezd. van, 1-2 vadász zlj., megfelelő tüzérségi és egyéb intézetekkel. A 23. honv. gy. ho. kötelékébe tartozó fegyvernemek és intézeteken kívül a többi beosztott hat ezd. a megfelelő tüzérség és géppuskákkal nem rendelkezett, ami az eredményes működést igen hátrányosan befolyásolta.
E könyv kereteit messze túlhaladná, ha a harc részleteivel foglalkoznék, ez okból csak az 5. honv. gy. ezd. teljesítményének rövid leírására szorítkozom. Megvilágítani törekedtem azonban a 3. hds. északi szárnyán elszigetelten működő megerősített 23. honv. gy. ho. nehéz helyzetét azon a területen, amelynek hadászati szempontból döntő jelentősége volt.
A megerősített 23. honv. gy. ho. parságnak, mely hadsereg csoport-parságnak volt tekinthető, a 3. hds. parság szeptember 1-ére azt a meghagyást adta, hogy a Kulikow-Zolkiew-i úttól nyugatra eső magaslatokon, az ellenségnek Zolkiew és Magierow-on át való előnyomulását megakadályozza.
A megerősített 23. honv. gy. ho-nak 46. honv. gy. ddr-a aug. 31-én egy keletről jövő orosz támadást vert vissza.
A megerősített 23. honv. gy. ho. a fenti magaslatokra való menet alatt, északról és keletről volt fenyegetve szept. 1-én, következésképen az adott viszonyok mellett számolnia kellett azzal, hogy a kijelölt magaslatokat harc nélkül esetleg nem érheti el. A két lovas ho-nak és a Kulikow-nál a lembergi út biztosítására visszahagyott 9-ik és 16-ik népfelkelő ezredeknek kellett a 23. honvéd gyalog hadosztály szeptember 1-i menetét észak felől biztosítani.
A 9. és 16. (kassai és besztercebányai) népfelkelő ezredek – Divéky ezredes csoportja – szeptember 1-én hajnalban, a Kulikow-tól északra eső Przedrzymichy WK.-Nahorce, Artasow magaslatokat megszállott oroszokkal harcban állottak. Szorongatott helyzetükben Weeber tábornok a 10. és 11. népfelkelő ezredekkel segítségükre sietett. A hősiesen küzdő népfelkelő csapatokat ágyú és géppuska nélkül igen nagy veszteségek érték az oroszok ágyú és géppuska tüzében végmegsemmisülésüket csak a harcból való kivonás áltat kerülhették el. A 97. népfelkelő dandár, halott és sebesültekben 76 tisztet és 2485 népfelkelőt veszített.
Álljunk meg egy percre e döbbenetes szám előtt, amely számtalan vitéz magyar népfelkelő hősi kimulását jelenti az orosz géppuskák és ágyúk pusztító tüzében. Amikor mély megilletődéssel gondolok a magyar önfeláldozás e hőseire, eszembe jut Conrád válasza, amelyet Krausz Alfréd vezérkari ezredesnek a hadiiskola parancsnokának, a később nagy hadihírnévre szert tett Krausz apánknak adott azon kérdésére, hogy: „a menet alakulatok, mint menet, vagy mint tábori alakulatok alkalmazandók-e a harctéren”?, Conrád válasza az volt, hogy: „Ezek véleményem szerint menetalakulatok. Nekem azonban az ellenséggel szemben meglepetésre is kell gondolnom, s azért van szükségem a menet és népfelkelő alakulatokra.” (L. Krausz Alfréd gy. tábornok „Vereségeink okai” című német nyelven megjelent munkáját.)
A meglepetés az nem maradt el. Azonban nem az oroszoknak, hanem a npf. csapatoknak és az összes előljáróknak okoztak gyászos meglepetést, mert az eredményes harc biztosítékai nélkül az oroszok első vonalbeli csapatai elé vinni a menetkészség elérése után a népfelkelőket, azoknak céltalan, eredmény nélküli feláldozására kellett, hogy vezessen. A hadvezetőség a háború elején, a népfelkelőket tekintet nélkül a szervezés, felfegyverzés és kiképzés hiányosságaira, eredményesen vélte alkalmazhatni.
Az augusztus 30-iki győzelmes ütközet után, a Zapuscie magaslatról délre eső Zabajka magaslatra rendelt 5. honv. gy. ezd. szept. 1-én del. 4h-kor indult el éjjelezési helyzetéből a Zabajka magaslatról, a Zwertow-tól délre eső magaslatokon át északnyugati iránnyal. A részben erdővel fedett magaslatokra felérve az ezreddel, távoli puska és géppuska tüzelés, majd később szórványosan ágyútűz volt hallható. Menetirányunktól északnyugatra elterülő nagy erdőség előtti magaslatokon folyt a kora reggeli világosságban kivehető harc. Az volt a benyomásunk, hogy harc előtt állunk, mert a menetet kissé rézsut féljobbra folytatva Artasow-nak, az ellenség baloldalába jutunk. Zwertow-tól nyugatra a magaslaton parancsot kaptam, az ezreddel a völgyben fekvő Udnow-nak menetelni.
A harctérről déli irányban mindinkább eltávolodva elhalkult a harcizaj, ám a menetoszlop közelében felrobbant srapnelek meggyőződtettek arról, hogy az orosz tüzérség tudomást szerzett rólunk. A menetirány ezen megváltoztatásából azt kellett következtetnünk, hogy a ddr. nem fog harcba bocsátkozni, amely feltévésünkben megerősített a ddr. parnoknak később Udnow mellett az oszlop élén tett azon közlése, hogy „nekünk nem feladatunk ma harcba bocsátkozni, mert a Zolkiew-kulikowi úttól nyugatra eső magaslatokat kell megszállani.” Ezen kijelentés bizonyára a ho. parságnak reggel az indulás előtt élőszóval kiadott intézkedésein alapulhatott. A ddr. parnok később az oszlop éléről az elővédhez lovagolt.
Az ágyúszó és géppuskák kattogása a hadsereg csoportparságot már a kora reggeli órákban az elé a megfontolás elé állíthatta, hogy vajjon elérhető-e a megerősített ho. harcbavetése nélkül a menetcél, a Kulikow-Zolkiew-i uttól nyugatra eső magaslatok, avagy szükségessé vált már korán reggel a harcban állott saját csapatok (9. és 16. népf. ezd.) hathatós támogatása, hogy a ho. zöme oldalmenetét zavartalanul végrehajthassa!
Abból a tényből, hogy a hadseregcsoport parságnak szept. 1-én alárendelt lovas hadtest cs. és kir. 10. lovas ho-át aug. 31-én egy orosz gyalog ddr. Zolkiew-nél megtámadta s hogy ugyanaznap a Koczurowa Mogilá-ról saját tüzérségünk, nyugati irányban Dzibulki-nak menetelő orosz gyalogsági oszlopokra tüzelt, nagyobb orosz erők jelenlétére kellett következtetni, a ho. viszavonulási vonalának északi oldalában, amely erők részben a ho.-t hátban is veszélyeztették.
A nap sorsát, előre nem látott harcesemények bekövetkezésének gyors és helyes megítélése dönti el. Az adott esetben a kora reggeli órákban az a felfogás látszott érvényesülni, hogy a ho. zöme harc nélkül érheti el a menetcélt, a megerősített harcban álló népfelkelő csapatok fedezete mellett.
A ddr. menetvonala mindinkább eltávolodott a harctértől. Amikor Kulikow-tól délre mintegy 3 km-re az 5. ezd. azzal egy magasságba ért, Daempf altábornagy ho. parnoktól személyesen a következő szóbeli parancsot kaptam: „5. ezd. támadás. Irány a Nahorce-i torony. Jobbról a 46. ddr. fog támadni.” Később egy vezérkari tiszt az előnyomulás alatt még Kulikow-tól délre azt a parancsot hozta, hogy az elővéddel összhangban intézzem a támadást, amely még akkor menetben volt a Czerwony-Kamien 344 magaslatnak, nyugati irányban. Ezen figyelmeztetésre a tüzérségi hatáskörön kívül harcalakzatban előnyomuló ezredet fektettem, amíg az elővéd, amely már kb. 4-5 km. távolságban volt, északi irányba bekanyarodott és némileg tért nyert. Az ezd. rajvonalát követő összes tartalékok egysoros alakzatban 5 lépés térközökkel az emberek között, mély tagozódásban nyomultak előre, magukkal rántva a rajvonalat.
Az ezd. nagy lendülettel vetette magát a megerősített orosz állásokra, nem törődve az orosz ágyú és géppuska tűzzel. A századok, tisztjeikkel az élen, rohammal vették be az előttük fekvő községeket és a közöttes orosz állásokat. Az 5. ezred áttörte az orosz állás közepét, az oroszokat visszavonulásra kényszerítve. Az ezd. többszáz foglyot ejtett. A zlj. század és szakaszparnokok példát adó bátor és kiválóan vitéz magatartása lelkesítőleg hatott a honvédekre. A 3. m. ezd. az 5. mellett állott harcban.
A legénységnek a mindkét részről kifejtett tüzérségi tűzhatás s az égő házak okozta hőség lehetetlenné tette a falvakban való maradást, kénytelen volt a községeket elhagyni. Ezt látva szükségesnek tartottam, a tüzérség működésébe beavatkozni és az 5. ezd. mögött álló cs. és kir. 20. ágyús ezd. ütegparnokának Neuner Ottó századosnak távbeszélőn megadtam a kellő céltárgyakat és tájékoztattam az általános helyzetről, amelyről, mint nekem jelentette, nem volt tájékoztatva. Egyben utasítottam, hogy a Nahorcze-tóI északra eső magaslat erdőszegélyéről és az Artasow-i templom tornyából tüzelő orosz géppuskákat hallgattassa el. Tüzérségünk kiválóságát bizonyítja, hogy a második gránátlövés a toronyban telitalálat volt, amire az orosz géppuska megszünt tüzelni. A veszteséget fokozta saját tüzérségünk tüze, amely az orosz tüzérséggel lőtte a saját csapatunk által bevett községeket és azok környékét, ami a csapatoknál muló pánikot idézett elő. Weeber tábornok is kénytelenittetett a tüzérség tüzét beszüntetni.
A csapatoknál a legnagyobb zavart és nyugtalanságot idézte elő a hátulról és oldalról jövő tüzérségi tűz. A hátból jövő tüzérségi tűz nemcsak veszteségek okozója lett, hanem nagymérvben hátrányos erkölcsi benyomást keltett a csapatoknál. Miután a cél, az oroszok kiverése az állásokból s a népf. csapatok tehermentesítése eléretett, a kiadott intézkedésnek megfelelően a csapatoknak a Zolkiew-től délre eső magaslatokat birtokba kellett venni még a holnapi virradat előtt. Ez okból a harctér egy hátrább eső állásában a csapatok gyülekeztetése, a kötelékek rendezése és a csapatok menetkész állapotba helyezése végrehajtatott.
A hadgyakorlatoknál a tüzérség és gyalogság összműködésére nem fektettek kellő súlyt. Gyalogságunk általában az előretörésre neveltetett, a tüzérség és gyalogság összműködése békegyakorlatoknál nem jutott kifejezésre, aminek következménye volt a bevezető csatákban észlelt összműködés hiánya; ez azonban nem volt az egyes tűzér parancsnokok rovására írható, akik mindenkor legjobb tudásuk és a tüzérségi fegyvernem dicső hagyományaihoz híven teljesítették kötelességüket. A hadgyakorlatok alatt észlelt idegesség a vezetésben, amely főképen a harc gyors lepergésében jutott kifejezésre, a harctéren éreztette hátrányos következményeit.
A 45. honv. gy. ddr. a harctéren éjjelezett Kulikow-tól északra, az 5. ezd. ütközet előőrsöt adott.
A szept. 1-i harc rövid ismertetéséből megállapítható az, hogy az arctámadásra rendelt 45. honv. gy. ddr. a súlyos veszteséget szenvedett népf. csapatoknak harcból való kivonását megkönnyítette, bár nem minden surlódás nélkül; azonban a főcél, a Zolkiew-től délre eső magaslatok megszállása, az esti órákban bekövetkezett előre nem látható események folytán, aznap nem volt foganatosítható.
Figyelembe véve a 3. hadsereg északi szárnyán működő hadsereg csoport általános helyzetét szeptember 1-én a reggeli órákban, önként felmerül a kérdés, hogy a harcterülethez közeledő 45. honv. gy. ddr.-nak, a hadsereg csoportparnokság által az ellenség baloldalába Artasow-nak való irányítása a harc kezdetén reggel nem valósíthatta volna-e meg kedvező körülmények között a tüzérség és géppuskák nélkül nehéz küzdelemben állott népf. ezredeknek még a délelőtt folyamán való tehermentesítését és a kitűzött menetcél elérését a megerősített 23. honv. gy. ho. zöme által!
Az 5. ezrednek kiváló vitézséggel végrehajtott támadása, melynek lendületét az orosz tüzérség és géppuskák leghevesebb tüzelése sem volt képes csökkenteni, nagyrabecsülést váltott ki még az ellenségnél is; erre nézve álljon itt egy, az ezred által a lövészárokban elfogott orosz alezredes következő kijelentése: „Háborút viselt katonák által nem tapasztalt, a veszélyt semmibe vevő feltartóztathatatlan előnyomulásban oly mérvű elszántságot láttunk, amellyel szemben minden ellentállás megtört. Az orosz-japán háborút végigharcoltam, de be kell vallanom azt, hogy az Önök által végrehajtott támadás, amely dacára a mi tüzérségi, géppuska és gyalogsági tűzerőnknek, a gyakorló terekre emlékeztető ellentállhatatlan lendülettel tört előre, a tiszteknél és a legénységnél is bámulatot váltott ki, mert a fokozott tüzelés sem volt képes az előretörő rajvonalakat huzamosabb időre megállásra kényszeríteni.”
„Az ezd. mindent letipró szuronyrohama meggyőződtetett arról, hogy a japán háborúban sem állottunk hasonló elszánt és vitéz csapattal szemben.”
Igy szólott a háborútviselt alezds. elismerő nyilatkozata.
Álljon itt ennek a fényes rohamnak ikertestvére, amelyet az 5-ös honvédek nagyapái, a szegedi 3-as honvédek hajtottak végre, ahol ugyancsak az ellenség adta meg az elismerést.
A vér nem tagadja meg magát. A nagyapák Damjanich tábornok dédelgetett fehérkakastollas 3-as veres sipkás honvédei, büszkén tekintettek alá a magas egekből, unokáiknak az 1848-49-es nagy időkre emlékeztető dicsőséges fegyvertényére. Akkor is az ellenséges parnok hajtotta meg az elismerés zászlóját a szegedi honvédek vitéz magatartása előtt. Az 1849 ápril. 10-iki váczi csata napján, a 12-es osztrák vadász zlj. a Hétkápolna melletti Gombás patakon levő kőhíd mögött s a környező házakban védőállásban volt. Földváry Károly őrgy. a 3. honv. zlj. parnoka, amikor lóháton rohamra vezette a vadászok ellen zlj-át, kiragadta a zászlót az út szélen fejlődött lengyel légió zászlótartójának kezéből s elkiáltotta magát: „Utánam fiúk, mienk a Haza.” Damjanich egy dombon rázendíttette a Ferdinánd huszárok zenekarával a Rákóczit. A híd előtt gyilkos sortűz fogadta a zlj-at, Földváry alól kilövik a lovat, kiejti a golyók által átlyukasztott zászlót a kezéből, amelyet a lengyel légió egy tisztje vett fel és visszavitt. Földváry most már segédtisztjének, az általa felajánlott lovára pattant fel s a saját zászlót kezébe kapva, vezeti tovább rohamra zászlóalját. Brandenstein szds. a vadászok parnoka, aki itt foglyul esett, maga beszélte el, hogy a honvédek megingathatatlan rohama, vitéz parnokukkal az élen, annyira megbabonázta őt, hogy elfeledett tüzet vezényelni s a vadászok vagy 60-70 lépést meghátrálva, csak akkor adtak le ismét egy sortüzet, mire Földváry alól a második ló is kidőlt. Földváry most már gyalog vezette rohamra zászlóalját s kiverte az ellenséget állásából, amelynek egy része megadta magát. Földváry Károly őrgy. aki minden csatában kitünt vitézségével, a magyar szabadságharc legvitézebb katonája és legelső bakája dísznevet kapta.
Kossuthnak, Földváry e vitéz tette tudomására jutván elrendelte, hogy Görgey egy telivér lovat vegyen neki. Midőn Görgey Damjanich jelenlétében tudatta ezt Földváryval, Damjanich nevetve jegyezte meg: „Kár biz az a telivér ló Földvárynak, fuhrvézer lovat kell alája adni, úgyis kilövik alóla,” mire Földváry azt felelte. „nem bánom én, csak közelebb vigyen az ellenséghez.”^*

AZ ESTI PÁNIK.

Alkonyat beálltakor dut. 9 óra tájban hátulról egyes lövések csapkodtak a pihenő csapatokra, hogy honnét eredtek a lövések, nem volt megállapítható; majd Kulikow községből mögöttünk sűrű lövöldözés volt hallható és rövid időközben leadott egyes ágyulövések. A helyzet kezdett komollyá válni, az idegességet fokozta a hátulról Kulikow-ra leadott tüzérségi tűz. A községben levő magasabb törzsek, a vonatokkal túltömött faluból kiutat kerestek a szabadba, hogy mielőbb kivonják magukat az általános zürzavarból és hogy a helyzetet nyugodtan mérlegelve, megfelelő intézkedést tegyenek. Válságos pillanatokban a jó idegrendszer felér minden katonai tudással. Az éjjeli órákban a h. o. parancsnok az összes csapatoknak elrendelte a menetet Lemberg-be.
A Kulikow-tól északra eső magaslaton a harcterületen éjjelező 45. honv. gy. dandárparság is aggodalomkeltőnek találta a sötétségben folyt lövöldözést és az ágyuzást, amelynek magyarázatot nem tudott adni. Ebben a helyzetben magatartására nézve mérvadónak vette a h. o. parság által szept. 1-én kiadott intézkedést, amely szerint a 45. dandár a Czerwony-Kamien 344 magaslatra menetel s azt megszállja.
Ehhez képest a 45. honv. gy. dand. parság szept. 2-án del. 12h 15'-kor a következő intézkedést adta ki. „A dand. Kulikow-ot érintve a nyugatra eső Czerwony-Kamien 344 magaslatra menetel. Elővéd 3. m. ezd. Főcsapat 5. honv. gy. ezd., ezt követi a 2. honv. gy. ezd. Indulás del. 2h 30'-kor.” Éjfél után 1 óra tájban a saját tüzérség által Kulikow-ban szétugrasztott menetben levő 5. ezd. mozgókonyháit is előkerítette az általam kiküldött derék ezd. kürtös Lipták őrmester, aki alól Kulikow-ban lovát is kilőtték.
Az ezd. élelmező tisztnek, Szundy fhgy-nak, amint az ezd. m. konyhái előtt lovagolt, karját átlőtték. Végre tehát étkezéshez jutott a legénység, sőt közvetlen az indulás előtt Szundy fhgy. gondoskodása folytán a kenyér is megérkezett s az ezd. legénysége a kenyérkocsik mellett, elmenetelés közben kapott kenyeret, mert kenyérkiosztásra idő már nem volt. Mielőtt a dand. a Czerwony-Kamien magaslatra vivő útra letért volna, Kulikow-ban a következő parancsot kapta: „minden csapatnak irány Lemberg,” ahova zeneszóval, a lakósság lelkes fogadtatása mellett a déli órakban vonultunk be, előzőleg hosszú pihenőt tartva Grzybowicze W. K. községtől délre eső magaslatokon.

^*Földváry Károlyt és ikertestvérét Sándort, Eger városa díszpolgárrá választotta meg. Földváry Károly ápr. 10-én „a váczi csatában tanusított vitézsége és oroszláni hősies bátorságáért a 2. oszt. kat. érdemkeresztet kapta” és a „bátrak legbátrabbja” hősi elnevezést nyerte el. 1849 nov. 16-án kötél általi halálra itéltetett, kegyelem útján 18 évi vasban töltendő várfogságra változtattatott át. Földváry Sándor a szegedi önkéntesek őrnagya, (később a szegedi 104. zlj. parancsnoka) 1849 ápr. 3. és ápr. 7-én a Szent-Tamási és a római sáncokat nemzeti zászlóval a kezében elsőnek mászta meg, elkiáltva magát, „utánam fiúk, akiben magyar vér van.” Szeged városa 1849 ápr. 15-én tartott közgyűlésén, hősies vitézsége emlékéül neki és örököseinek a város közös pusztájából 100 lánc földet ajándékozott. Reizner I. Régi Szeged. A Földváry ikertestvérek nevei szabadságharcunk történetébe arany betükkel vannak bejegyezve. [vissza]