II. FEJEZET.

(L. 1. sz. v.)

Menetek Galiciában. Klodzienko-i ütközet 1914. aug. 30-án. Tápió-Bicske 1849. IV. 4.

Utunk Galícián át a lengyelekkel valóságos testvéries ünnepély volt, csaknem minden állomáson üdvözöltek bennünket s néhol az ezd.-törzs fiatal tagjai táncra perdültek a perronon, a bennünket fogadó hölgyekkel, az ezd.-zene hangjai mellett.
Dobrzechow állomáson, gróf Mihalovszky két felnőtt fiával és nejével, óriási tölgyfakoszorút adott át, amelyet a vasuti kocsi oldalára erősítettünk. A zene a Rákóczi indulót, majd a lengyelhimnuszt játszotta, amelyet velük együtt énekeltünk; ennek hatása alatt a nemes gróf és két fia vállaikra kaptak és éltették a magyar honvédséget.
Egyes nagyobb állomásokon magyar üdvözlő feliratok voltak. Ahol hosszasabban állt a vonat, a zenével a lengyel himnuszt eljátszattam, ami látható lelkesedést váltott ki.
Aug. 24-én del. 8h-kor Sadowa-Wiszniá-ra értünk.
Ugyanaznap dut. 4h-kor az ezd. Ozomla és Sumlá-ra, aug. 25-én Zaluze-re, 26-án Wroblaczyn-ba, Niemirow-tól északra menetelt.

Innen az orosz határ már csak 40 km-re volt tőlünk északra. A határon túl a kassai 6. hadtest, Tomasow környékén az oroszokkal harcban állott.
Aug. 27-én del. 5h-kor Wroblaczyn-ban arccal északnak menetkészen állott az ezd. A távoli ágyúszó hallatára megdobbant a szívünk, mert az ágyú hangja a közeli harcbalépést jelentette nekünk.
De nem így történt!
Itt ért bennünket az első csalódás, mert ahelyett, hogy ágyúszó irányában előre meneteltünk volna, Lemberg-nek vissza irányítottak, tehát a három napi fárasztó menet céltalan volt.
Ez a visszafelé való menetelés a tisztek és legénységnél lehangoló érzést váltott ki. Akkor nem tudtuk magyarázatát adni e nem várt arcváltásnak, de ma már tudjuk, hogy a hadsereg főparság aug. 26-án este nehéz elhatározás előtt állott.
A XIV. hadtestnek a 3. hadsereg északi szárnyáról Auffenberg 4. hadseregének jobb szárnyára történt irányítása folytán a 3. hadsereg északi szárnya nem volt biztosítva.
Ez okból irányíttatott oda sürgősen a 97. kassai népfölkelő dandár Przemyslből és a 23. honv. gy. h. o.
A 3. hads. északi (bal) szárnya és az Auffenberg 4. hads. között egy több mint 100 km.-es ür tátongott s az orosz 3. hads. erőinek eltolása a 4. hasdereg hátába, nemkülönben a 3. hadsereg északi szárnyának megkerülése Lemberg-nél lehetővé vált.
Az ezd. dandár kötelékben, mély homokos területen erős menetekben sietett Kulikow felé.
Az ezd. augusztus 27-én Skló-ra ért. Augusztus 28-án Domazyron át Zielow Zorniskára menetelt.
Aug. 29-én déli 12h tájban, amidőn a legénység étkezéshez készült, riadó rendeltetett el a dand. parság részéről, minek következtében a századok egy része étkezés nélkül maradt. A dandár parság értesített, hogy az étkezés ahol még nem történt meg, a hosszú pihenőhelyen fog megtartatni. A dand. parság tudatta, hogy ellenséges lovaserők Zolkiew-tól északkeletre és keletre saját előretólt lovasságunkkal (cs. és kir. 10. és 11. h. lov. ho.) érintkezésben vannak.
Az ezd. dandárkötelékben Janiska Rokitno Ml. Lyczna 365 magaslaton át Zarudze-nek menetelt, a menetcél Kulikow volt.
Az ezd. mozgókonyhái a menet alatt más útra tereltettek, ekként a legénység egy része elesett az aznapi déli étkezéstől.
Aug. 29-én az elővédet a 2. honv. gy. ezd. 1 zlj-a adta. Utunk erdős hegyvidéken vezetett át, amelyekből a késő délutáni órákban kibontakozva, az előttünk fekvő hegy lejtőjén Zarudze falut pillantottuk meg. Az út a falu északi szegélyén vezetett, s amint a hegyoldalon felfelé kapaszkodott a dandár, amelynek élén mint a főcsapat par.-noka tartózkodtam, a magaslat gerincéről vágtázva közeledett, a hadgyakorlatok jól ismert lovasalakja, a jelentést hozó huszár, magasan feltartott jelentéscédulával, a dandár parnokot keresve. Megállítva a huszárt, betekintettem a cédulába és olvasom: „átelleni magaslat (Czervony-Kamien) ellenség által megszállva.”
A jelentésben említett menetvonalunktól balra (északra) eső 344 Czervony-Kamien tető a közvetlen előttünk fekvő gerincvonal miatt nem volt látható.
A jelentést hozó huszárt azonnal továbbítottam a dandár parnokhoz s az intézkedést be sem várva az élzászlóaljat lefektettem, nehogy a menetet folytatva, a túloldali magaslaton jelentett ellenség látókörébe jusson az oszlop s magam az elővédhez a magaslatra vágtázva, szemrevételeztem a Czervony-Kamien magaslat cserjével fedett gerincét, ahol azonban beható szemrevételezés után sem ellenséget, sem mozgást s az orosz szuronyok csillogását a napfényben nem tudtam megállapítani. Szemrevételezésem eredményét közöltem az elővéd parnokkal. Az elővéd parnok nekem személyesen jelentette, hogy parasztok is mondották, miszerint a túloldali magaslaton katonákat láttak s ez okból a jelzett magaslatra egy századot iranyított. Habár a parasztok által látott katonák egy más oszlop járőrei is lehettek, amire az elővéd parnok figyelmét felhívtam, az elővéd parnok által tett intézkedés csak megnyugtatólag hathatott, figyelembevéve azt, hogy már csekély ellenséges erők megjelenése az oldalban, a hegyvidéken hirtelen beállott esti alkonyban nagy zavar okozójává válhat és kérdésessé teheti a menetcél idejében való elérését. A szemrevételezés alatt a dand. a magaslat ellen előnyomulását harcalakzatban megkezdte. A hirtelen beállott sötétségben az ingoványos völgyön át, az 5. ezred nehezen tudott tért nyerni a jobbszárnyon, egy-egy felcsillámló fényjelzés a Czervony-Kamien tetejéről szolgált általános irányul. Az elővéd parnok jelentése tévesnek bizonyult, a magaslaton ellenség nem volt, a fényjeleket valószinüleg a hegytetőre korábban feljutott 2. honv. gy. ezrednek az előhadból a magaslatra küldött százada adta le.
Az ellenség hollétét megállapítandó, az ezredtől két tiszti járőrt küldtem ki. A számos önként jelentkező tiszt közül Pospjech hadnagyot Kulikow-ra, Szüle hadnagyot É. St. Kulikow-ra küldtem; mindketten augusztus 30-án del. 1 óra tájban visszatértek. Kulikow faluban a jelentés szerint kozák járőr volt. Szüle hadnagy É. St. Kulikow-nál a 7. honv. gy. ezd. Mihájlov őrgy. zlj-t találta. Mindkét megállapítás fontos volt.
A 45. honv. gy. dand. a 3. hads. legészakibb szárnyoszlopát képezte.
A dandár hat törzslovasán kívül, a h. o. ezen fontos szárnyoszlopánál beosztott lovasság nem volt.
Dut. 11. 30-kor tértek a csapatok pihenőre ott, ahová a koromsötétségben értek.
Augusztus 30-án del. 2h 30'-kor, a megszakitott menet folytattatott Kulikow-nak. hova del. 6 órakor ért az ezred. Itt egy óra pihenő tartatott, ez alatt kiadatott a menetintézkedés s a legénység reggelizett.

KLODZIENKO-i ÜTKÖZET 1914. AUG. 30-ÁN.

(L. 2. sz. vázlat.)

Aug. 30-án a 23. honv. gy. hadosztály 3 oszlopban nyomult elő nyugat-keleti irányban. Jobboszlop: Festl altb. parnoksága alatt a 46. honv. gy. dand. és a 2. honv. ágyus ezd. Menetcél: Remenow-tól délre a 275 magaslat.
Középoszlop: Weeber tábornok parsága alatt a 10. és 11. népf. ezd. és a cs. és kir. 20 ágyus ezd. Menetcél: Kocurowa-Mogila 285 magaslat.
Baloszlop: Seide tábornok parsága alatt a 45. honv. gy. dand. és a 3. m. ezd. Menetcél: Zapuscie magaslat 284.
A megerősített 23. honv. gy. hadosztály feladata volt Lemberg keleti és északkeleti bejáratát kivédeni, mely célból a fenti magaslatok megszállása rendeltetett el.
Lemberg északi bejáratát a lovas hadtest (cs. és kir. 10.. huszár s a 11. honv. huszár ho.) s a 9. és 16. Magyar népf. ezredek védték.
Kulikow-ban aug. 30-án del. 6h 30'-kor a 45. honv. gy. dand. parnoka által kiadott menetintézkedés szerint a dand. három oszlopban nyomult elő.
Jobboszlop: Schöpflin alezredes parnoksága alatt a 3. menetezd. Menetcél Zwertow község keleti kijárata.
Középoszlop: Menetcél: a Klodzienkó-tól nyugatra eső Zapuscie 284 magaslat. Elővéd: 5/III. zlj. Menetcél: az országut mellett Klodzienkó-tól keletre fekvő korcsma és vadászlak. Főcsapat: 5/II. és a 2. honv. gy. ezd. 1. zlj-a [1. sz. hiba].
Baloszlop: Vincz ezds. parnoksága alatt az 5/I. zlj. és a 2. honv. gy. ezd. 2 zlj-a. Menetcél: Dzibulki-Wichopki 241 magastat.
A dand. középoszlopának főcsapata, amelynek parnoka voltam, aug. 30-án déli 12 óra tájban kapaszkodott fel szokatlan nagy hőségben a Zapuscie magaslatra, miután előzőleg Zwertow előtt egy vizenyős, alig járható réten a legnagyobb erőfeszitések árán sikerült a legénységnek, a lőszerkocsikat áttólni.
Báró Prónay tart. huszárhadnagy a 23. honv. gy. ho. parnokságától kiküldött hirszerző lovas járőr parnoka jelentette nekem, hogy „Klodzienko-nál” körülbelül két szakasz erejű gyalogság és 50-60 kozák, járőrére tüzelt.
Rövid idő eltelte után a ddr. vk. tiszt is megismételte a br. Prónay t. hdgy. által leadott jelentést és tudomásomra adta, hogy a „dandár támadni fog”.
Tekintve azt, hogy a legénység éjjeli pihenése igen rövid volt s a déli órák tikkasztó melegében a legénységnél, mely del. h 30'-től egy órai megszakitással menetben volt, a fáradtság jelei szembetűnően mutatkoztak, továbbá, hogy a legénység egy része a tegnapi és mai reggelin kívül egyéb étkezésben nem részesülhetett s végül, hogy a dand.-hoz tüzérség nem volt beosztva, mindez arra indított, hogy ezen fontos körülményekre felhivjam a ddr. vk. tiszt figyelmét s neki, miután a ddr. a menetcélt elérte, azt a javaslatot tettem, hogy a csapatot a magaslaton pihentetni kellene s az előttünk 7-8 km.-re elterülő nagy erdőt felderíteni, mert a gyalogság jelenlétéből, nagyobb erők közelségére az előttünk fekvő nagy erdőségben következtetni lehet.
Később azt a parancsot hozta a ddr. vk. tiszt, hogy „a főcsapat a kiserdőben összpontosított felállítást tömegekkel” vegyen fel. Az igen sűrű fiatal erdőben az áthatolás nehézségekkel járt és hosszabb ideig tartott, a csákány-baltákat is igénybe keltett venni.
Mire az elővéd zászlóalj Klodzienko-ba ért, a jelentett ellenség onnan eltünt.
Az elővéd, miután ellentállásra nem talált, s csak menekülő kozákok tüntek fel a láthatáron, menetét a kiadott menetintézkedésnek megfelelően folytatta a házcsoportig.
A ddr. pk. az elővéd pk. által küldött azon írásbeli jelentésére, hogy „egy ellenséges oszlopnak a Kamionka-Strumilowa felé vezető úton észak-keleti irányban való elvonulását észlelte” a jelentést hozó 5/III. zlj. kürtöse által biztosított megállást és hosszú pihenőt rendelt el az elővédnek. Az elővéd pk. „biztosított megállást” és „hosszú pihenőt” rendelt el, az előtte mintegy 2–2 1/2 km-re eső nagy erdőség felé, felderítő járőröket küldött ki.
Az erdő szegélytől, ahol a főcsapat volt, egy kb. 3 km. hosszú hegygerinc húzódott keletnek, a kilátást azonban részben elvette a 2 km.-re eső 276 Mohilka tető, amely az erdőkig terjedő sík terület felett uralkodott; ennek következtében az erdő keleti szegélye és a körülbelül 7 km.-re fekvő nagy kiterjedésű erdőség közti terület nem volt betekinthető a menetvonal irányában.
A zlj. és szd. parnokok a hegytetőn haránt végig húzodó erdő szegélyén fedve várták a további parancsot halló távolságban; sem saját, sem ellenséges csapatok nem voltak láthatók. Várakozásteljes percek teltek el, a csendet csak egy-egy halk távoli lövés zavarta. Ebben a csendben hirtelen felbukkant a hegygerincen egy vágtázó lovas, aki nagy sebességgel közeledett a dandár parság erdő előtti álláspontja felé, ahova én is segédtisztemmel rendeltettem.
A lovasított honvéd küldönc egy kozák századról tett jelentést a dandár parancsnoknak. A küldönc a 2. h. gy. ezred kikülönített összekötő századához volt beosztva. Miután az elővédet a Mohilka tetőn, ahol azt a főcsapat megállítása folytán feltételeztem, nem láttam, s a ddr. parnok által előzőleg kiadott intézkedésről tudomásom nem volt, mert a főcsapat erdő mögötti felfejlődését s erdőn való áthatolását hajtottam végre, a küldöncnek elindulása előtt azt a parancsot adtam: „jelentse meg az elővéd parancsnoknak Sztodola őrnagynak, hogy a zászlóaljjal az előttünk fekvő falu szegélyét (:Klodzienko:) szállja meg.” Indokoltnak tartottam, bár hatáskörömet tulléptem, fenti parancsot kiadni, tekintettel a terepre s a közép oszlop elővédjének szabványos távolságára a főcsapattól.
Ezen parancsra a küldönc jelentette, hogy „a zlj. a falut már elhagyta”. Néhány perc eltelte után tajtékzó lován álláspontunkhoz ért az 5/III. elővéd zlj. segédtisztje Ágoston főhadnagy, aki a következő jelentést tette: „2–3 zlj. erejű ellenség az elővédet megtámadta, gyors segítséget kérek”.
Ez a jelentés meglepőleg hatott, ami érthető is volt, mert csak igen szórványosan hallatszott egy-egy lövés a távolból. Az 1 óra 45 perc táján kifejlődőtt tűzharc nem volt hallható, ami magyarázatát leli egyrészt a nagy távolságban, másrészt, hogy gyenge hátszél volt s az előttünk fekvő magaslat is némileg felfogta a távoli lövés-zajt.
Amíg a sgt. térképen megadta a felvilágosítást a támadás irányáról, amelyre nézve megkérdeztetett a ddr. pk. által, eloszlatta teljesen a kétséget a helyzetről a jelentése alatt elhangzott első ellenséges ágyúszó. A ddr. pk. parancsvétel végett a bal oszlop parnokát Vincz ezredest és a baloszlophoz beosztott 5/I. zlj. parnokát a Zapuscie tetőre rendelte. A baloszlopnak az éj folyamán „Hlyna” 306 magaslatra előretólt 2/I zlja, feladata teljesítése után lépcsőviszonyban kifelé nyomult elő s dut. 4h körül ért a harctérre, ahol a szélső balszárnyon lépett harcba.
Dut. 2h tájban a ddr. parnok intézkedésére harcalakzatba fejlődőtt a főcsapat s az ellenség ágyútüzében megállás nélkül sietett az elővéd 5/III. zlj. segítségére.
Az 5/II. zlj.-at az ellenséges balszárny átkarolására rendeltem. A zlj. csakhamar magára vonta az oroszok ágyútüzét, ezáltal részben tehermentesítette az elővéd a zlj.-at.
Berdenich őrnagy és segédtisztje Uray fhgy, valamint a század parnokok az ellenséges ágyútűzben lóháton vezették a csapatot, mint a szegedi „Á” gyakorló téren s ez kétségkívül nagy erkölcsi benyomást gyakorolt a legénységre.
A ddr. parnok intézkedésére a bal oszlophoz beosztott 5/I. zlj. a Zapuscie tetőre vett irányt, ahonnan később két század (1. és 2.) a tűzvonalba rendeltetett. (3.–4. ddr. tart. a Zapuscien.) Bármennyire sietett is a főcsapat harcalakzatban, ágyútűzben megállás nélkül, az ellenség által szorongatott elővéd zlj. segítségére, a harcba való beavatkozása tetemes időt vett igénybe; addig a harc súlyát az ellenség pusztító ágyútüzében nagy önfeláldozással állta az 5/III. zlj.
A 9. szd. parnoka Hanekker István százados, akinek százada adta az előljárőrt, a biztosított megállás felvétele s felderítő harcjárőrök kiküldése után élénk mozgást észlelt a 2-3 km. távolságra eső erdő szélen, ahol megállapította az orosz gyalogság jelenlétét, miről személyesen tett jelentést Sztodola őrnagy elővéd parancsnoknak.
Csaknem egyidejűleg futólépésben közeledett az úton sapkáját már messziről lengetve a felderítő járőr paracsnoktól visszaküldött jelentő honvéd. Sztodola őrnagy erre a harcalakzat felvételére kiadta a parancsot.
Az elöljárőrnek parancsnoka Bencze Rezső hadnagy volt a zlj. és ezred első hősi hallottja, őt követték rövid időn belül az önfeláldozó kötelességteljesítés útján, amelynek jelszava volt „királyért és hazáért” Braun Ödön hadnagy az 1914-ben Ludovikát végzett fiatal tiszt s az elővéd többi hősi halált halt tisztjei és honvédei. Az ő hősies kitartásuk órákon át a pusztító ágyú és géppuska tűzben, szerezte meg az ezrednek és a dandárnak a végső győzelmet.
Miután a 3. hadsereg legészakibb balszárny-oszlopát képező 45. dandárhoz tűzérség nem volt beosztva, az orosz tűzérség ellenhatás nélkül, harcszerű lőtéri pontosággal vette tűz alá az 5/III. zlj.-at. Sztodola őrnagy zlj. parnok haláltmegvető vitéz és elszánt magatartásával a legfényesebb példát adta a legénységnek a végsőkig való kitartásra, amíg az 5. és 2. ezred zlj.-ai fokozatosan a tűzvonalba érkeztek s meghozták az oroszok ágyútűzében a várvavárt segítséget. Dut. 2h-tól 6h-ig folyt az egyenlőtlen harc az oroszok megsemmisítő ágyútüzében; saját tűzérségünk által nem zavart hatásos tüzelésük egész sorokat sepert el. Saját tűzérségünk némasága lidércnyomásként nehezedett a harcban állott honvédcsapatokra. Dut. 6h-kor megszólaltak a Zapuscie tetőn a cs. és kir. 20. ágyús ezred ütegei, – amelyek a 23. honvéd gyalog hadosztály középső oszlopánál voltak beosztva – meghozva a megváltást és felvillanyozva a nagy vérveszteséget szenvedett ezredet, mert különösen az 5/III. zlj. vesztesége már igen nagy volt. Az 5/II. zlj., amelynek legénysége alig volt visszatartható szakaszparancsnokai által, hogy előre ne törjön, tüzérségünk által támogatva, támadásba ment át a jobbszárnyon. Az ellenség nagy tűzfölényének kiegyensúlyozására, az ezred tartalékot képező 8. századot mielőbb harcba kellett vetnem.
Dut. 7h 15 perc tájban még világosságban, a 97. népfelkelő dandár 10. és 11. ezrede is Weeber tábornok parnoksága alatt az 5. ezred jobbszárnyán beavatkozott a harcba.
A népfelkelők harchoz történt felfejlődése friss lendületet adott az 5. ezred által megindított támadásnak a jobb szárnyon. Az ellenség az egész vonalon mindkét szárnyon visszavettetett az erdőbe dut. 8h-kor, hova a balszárnyon a 2. és 5. ezred részei is behatoltak.
A 3. menetezred, amely dut. 2h-után Zwertow keleti kijárata előtt állt, amikor az orosz ágyúk megszólaltak, a harcban nem nyert alkalmazást.
Bencze József főhadnagy a 10. század parnoka, a Klodzienko-i harcot következőleg írja le: „a zlj. 1914. évi augusztus hó 30-án dél felé elérte a Zapuscie magaslatot, melytől Klodzienko község keleti irányban feküdt. Itt egy lovasjárőr parancsnoka Sztodola őrnagynak jelentést tett, minek alapján nevezett őrnagy az élre rendelt század parnokoknak kb. a következő tájékoztatást adta: „Klodzienkó kisebb ellenséges erőktől meg van szállva,” majd röviddel ezen tájékoztatás után elrendelte az előnyomuláshoz szükséges alakzat felvételét. Az előnyomulás alatt szabadszemmel észlelhető volt Klodzienko községből és környékéről kisebb lovas és gyalogosztagok visszavonulása, illetve szétszéledése az előterepen, valamint egy északkeleti irányba tőlünk elvonuló, két-három századra becsült oszlop mozgása.
A zlj. előnyomulását tovább folytatta a Klodzienkótól északnyugatra fekvő J. H. irányába, melyet minden akadály nélkül sikerült elérnie.
Közvetlenül a J. H. elérése előtt Sztodola őrgy. zlj. parnok az előre rendelt szd. parancsnokoknak kiadta a parancsot a biztosított megállás alakzat felvételére és elrendelte a hosszú pihenőt. Alig értek helyükre a biztosító részek, az előre küldött osztagok irányából ellenséget jelző sapkalengetés közben futott vissza egy küldönc, akit Sztodola őrgy. meghallgatva, kiadta a harcintézkedéseket: 3 századot tázvonalba, 1 szd-ot, a 10. századot, melynek parancsnoka én voltam – tartaléknak a bal szárnyon kívül lépcsőbe rendelt. Az előterepet belepő buja növényzet (kaszáló, csalamádé stb.) nemcsak a kilövést, hanem a kilátást is akadályozta s így sikerült az ellenséget veszteség nélkül megközelíteni. A parnokságom alatt álló tartalék szd. szintén a tűzvonalba rendeltetett a zlj. balszárnyának meghosszabbítására. Kimerülés és az első harc izgalmai következtében a tűz élénksége eleinte meghaladta a célszerűség határát.
Az orosz tüzérség is megkezdte egész csekély távolról – majdnem oldalozó pusztító – tüzét, mely főkép a jobbszárnyon éreztette megsemmisítő hatását. Ezen – a teljes megsemmisülést jelentő tűzből sikerült a tűzvonalat a néhány száz lépésre hátul fekvő házcsoport mögé vonni, mi egyenkinti hátracsuszással, majdnem veszteség nélkül, szökelésszerűen a tűz megszakítása nélkül történt. Ebben a helyzetben kitartott a zlj. mindaddig, míg az ezd. egyes részei beérkeztek s a kora esti órákban beérkezett saját tüzérségünk meghozta a rég várt segítséget. Klodzienko az első, alapvető láncszem volt csupán ama dicsőséges harcok sorozatában, melyet a zlj. ezredével együtt hajtott végre az idők további folyamán. A Klodzienkot követő napon, azaz aug. 31-én a felére olvadt zlj. 2 szd.-ba vonatott össze s e napon, mint tartalék szerepelt, hogy másnap segítse ezredét a Kulikow-i csatában diadalhoz juttatni. E hérosi küzdelmet nap-nap után megcsonkítva, de rendíthetetlenül folytatta, Przemysl-be védőrségkénti bevonulásáig.
Klodzienko a III. zlj. harca és dicsősége volt. Az orosz kolosszus támadása megtört, a több mint 4 km.-re előretolt zlj. önfeláldozásán. Az önzetlen dicsvágy, a halálmegvetésben nemes verseny volt ez a nap, mely letörölhetetlenül és feledhetetlenül örök glóriával vonta be a pár óra alatt 50%-os veszteséget szenvedett zlj. emlékét, olcsóbb földi babérok helyett.”
A Klodzienko-i harc volt az ezred tűzkeresztsége, amelyet tisztek és legénység zlj. parancsnokaikkal az élen, vitézséggel és önfeláldozással küzdöttek végig s az 5. ezred a hadosztály parnok Daempf Henrik altb. dicsérő elismerését érdemelte ki.
Az oroszok támadása az erdőöv előtt, főképen erőink lekötését célozta, hogy a folyamatba tett oldalmenetet az erdőövön túl zavartalanul folytathassák.
Az orosz 3. hadsereg jobb szárnyán levő XXI. orosz hadtest részei augusztus 30-án a tőlünk keletre és északra eső nagykiterjedésű erdőségek mögött északnyugati irányban teljes menetben voltak. A hadtest a döntő győzelem előtt álló 4. hadsereg (Auffenberg) hátába és jobb oldalába igyekezett, hogy az orosz 5. hadsereg részére kedvezőbb helyzetet teremtsen; a 100 km.-es nagy távolság miatt a csata kedvezőtlen kimenetelét már nem akadályozhatta meg, mert a szeptember 1-i Komarow-i győzelem, az orosz 5. hadsereg visszavonulását vonta maga után.
Klodzienko-nál a csapatok igen kedvezőtlen viszonyok között léptek harcba. A déli órákban nagy volt a hőség, a csapat meg előző éjjel nem pihente ki magát kellőképen, s 2h 30 perctől 1 órai megszakítással déli 1h-ig folyton mozgásban volt. Az ezred egy része a déli étkezést augusztus 29-én nem fogyaszthatta el és az ütközet napján a Kulikow-i 1 órai pihenő alatt reggel elfogyasztott kávén kívül, a harcbalépés előtt aznap sem étkezhetett. A menet 30-án igen fárasztó volt a nagy meleg miatt, különösen az út utolsó részében, egy süppedékes réten s az utána következő Zapuscie magaslatra való felkapaszkodás alatt.
Dacára a csapat fizikai és lelki állapotát kedvezőtlenül befolyásoló körülményeknek, az ezred zlj.-ai pusztító tüzérségi tűzben minden elhamarkodás nélkül fejlődtek harchoz, holott az ellenséges tüzérség ellenhatás nélkül, a harcszerű lőterek pontosságával vette tűz alá a zlj.-kat, a semmi fedezéket nem nyujtó terepen.
Az ezred 4 teljes órán keresztül 2h-tól 6h-ig tüzérségi támogatás nélkül, bár az ellenséges ágyútűztől nagy veszteséget szenvedett, de helytállott. Ez a tény az ezred kiváló fegyelmezettségéről és nagy erkölcsi belértékéről tett bizonyságot.
A III. zlj. fényes bizonyságát adta az ellenség pusztító tüzében nagy kitartásának és önfeláldozó magatartásának, amelyre tisztjeinek, elsősorban parancsnokának Sztodola János őrnagynak példát adó vitéz magatartása döntő befolyással volt. A tisztek és legénység arculatán kifejezésre jutott annak a tudata, hogy elérkezett az önfeláldozás pillanata, az átöröklött hagyományokhoz méltóan küzdeni és a legmagasztosabb eszményért, a hazáért, ha kell meghalni. A harcos lelkiállapotának ez a magasztos felemelkedése hatotta át a tiszteket és a honvédeket egyaránt s vezette a magyar Alföld vitéz szülötteit nehéz harcviszonyok között győzelemre.
Hogyha a németek nagy katonai írója Hoenig a „Zwei Brigaden” (két dandár) című, a világnyelvekre lefordított munkájában az 1870. augusztus 16-iki, a Metz vára körülzárásához vezető Mars la Tour-i véres csatában a porosz 38. gyalogdandár teljesítményeit, mint a hősi önfeláldozás mintaképét állítja a német nép elé s annak rendkivüli veszteségeit az 1870–71-i német-francia háborúban egyedülállóknak tünteti fel, az 5. honvéd gyalogezred is büszkeséggel tekinthet vissza a súlyos viszonyok között megvívott Klodzienko-i nap teljesítményeire, de elsősorban a III. zlj.-ra, amely zlj. hősies kitartásának bizonysága az a 10 tiszt és 478 halott és sebesült legénység, amely a csatateret fedte s a 38. dandár legnagyobb veszteséget szenvedett I/16. zlj.-ának 498-főnyi veszteségét elérte.
A csapatok szívós és kiválóan vitéz magatartásának volt köszönhető, hogy a tűzkeresztségből győzelmesen kerültek ki és az ellenséget visszavonulásra kényszerítették.
Azok a hvd. zljak, amelyek az orosz ágyúk hivó szavára tüzérségi támogatás nélkül az 5 km. távolságban levő elővéd 5/llI. zlj.-nak segítségére siettek, az orosz ágyúk pusztító tűzében nemcsak megállták helyöket, hanem a saját tűzérség harcbalépésekor támadásba mentek át s a fényes mult nagy hagyományaihoz méltó magatartást tanúsítottak.
Ebben az ütközetben az eredményes harc két fontos tényezőjét nélkülözni kellett u. m.: a kellő felderítést, és a tüzérséget, amely utóbbi saját hibáján kívül csak a gyalogság nagy vérvesztesége után léphetett működésbe. (A Weeber npf. ddr. jóvalhátrább volt a középső gerincen a menet alatt, mivel a kimerültség miatt menet közben pihenőt keltett tartania). A 3. hads. szélső balszárnyán előnyomuló 3 ezredből álló 45. honv. gy. dr. parancsnoka harczászati felderítés céljából nem rendelkezett beosztott lovassággal, amelyre pedig feltétlenül szükség volt, amint azt, a harctéri események igazolták.
A hadosztálytól kiküldött hírszerző lovasjárőr kötelességét teljesítette, amikor megállapította a csekély számú gyalogság és lovasság jelenlétét Klodzienkó-ban; azonban a ddr. előtt mintegy 7 km-re elterülő nagy erdőség felderítésére báró Prónay hadnagy hírszerző járőre csekély erőnek bizonyult, még kevésbbé a ddr. 6 törzslovasa.
Az 5. honv. gy. ezd. vesztesége 780 főnyi volt. Ebből az 5/III.-ik zászlóaljra esett: legénységben 108 halott, 342 sebesült és 28 eltünt; tiszt: 4 halott, 6 sebesült. Az I. és II. zlj-aknak is számos sebesült tisztje és zászlósa volt.
A 3. menetezreddel megerősített, 3 oszlopban széles arcban menetelő 45. honv. gy. ddr. 2 szélső oszlopának megadatott a lehetőség, hogy az oroszok mindkét szárnyát átkarolva megtámadja s az orosz vereséget teljessé tegye.
A baloszlop harcterületre beérkezett 2 zlj-ának előnyomulási iránya az erdőszél mentén lehetővé tette, az ellenséges jobbszárny hatásos átkarolását.
Az orosz ágyúszó a harctérre igyekvő csapatoknak fokozott ösztönzést jelentett az időveszteség nélküli térnyerésre. Az 5/I. zlj-nak a baloszloptól a Zapuscie tetőre történt irányítása által, a szélső baloszlop harcászati ütőértéke – tekintve az átkaroló lehetőséget – csökkent. Az 5/I. zlj. 1. és 2. százada később arcban nyert alkalmazást.
Alkonyatkor kaptam a törzslovas altiszt által hozott azt a szóbeli parancsot, hogy „a ddr. a Klodzienko-i égő ház mögött a magaslaton gyülekezzék.” Ezt a parancsot a harctéren személyesen adtam át a ddr. jobbszárnyán harcban állott II. és III. zlj. parnokainak és később Hódy Ferencz szdsnak. A parancs az éj folyamán változást szenvedett s a csapatok visszarendeltettek állásaikba.
Másnap augusztus 31-én a ddr. a kora reggeli órákban a Koczurowa Mogila északi lejtőjére rendeltetett, hol az éj folyamán orosz járőrök puskatüze zavarta nyugalmát.
Az ágyúszó a nagy távolságokból a harctérre igyekvő fáradt gyalogságnak mindenkor lendületet adott.
A szabadságharc nagy hagyományaihoz híven az ágyúszóra a (hvd.) csapatok és a fárasztó nagy menetek által erős próbára tett magyar népfelkelők igyekeztek a harcteret mielőbb elérni, ahová fokozatosan érkeztek be, hogy az ellenség által szorongatott nehéz küzdelemben álló bajtársaik oldalán felvehessék a küzdelmet.
Az ágyúszó lelkesítette 1849 ápr. 4-én a szegedi fáradt 3. zlj.-at is, amikor az 1848-49-es szabadságharc legendás hőse Damjanich János Nagykáta felé menetben, mint a 3. hadtest parnoka pihenőt tartott s a Tápióbicske felől jövő ágyúszó hallatára kedvenc szegedi 3. veressipkás zlj-ának legénysége előtt, amely éppen étkezett így szólott: „Fiúk, hát nem megyünk előre, szükség van reánk!” Mire a legénység lelkesen kiáltotta: „De máris megyünk az angyalát!” Damjanich a hadiszerencse kerekét megragadva, a már elvesztett csatát győzelemre vitte.
Itt vívta meg a szegedi 3. zlj. egyik legvitézebb fegyvertényét, amikor a Tápió hídja előtt az ellenség pusztító tűzében a töltésen megtorpant 9. honv. zlj. zászlótartójának kezéből a 3. zlj. 2. szdának hadnagya, Szikszay Lajos kiragadva a zászlót, elkiáltá magát: „Utánam fiúk” és a töltésről a hídra rohant, követve a 3. zlj. által s nem törődve a császáriak erős puskatüzével, a hidon át szuronnyal vetette magát az ellenségre és azt megfutamította.
Görgey e csata után a 3. zlj-hoz lovagolt és azt kérdezte Szikszaytól: „Hol szolgált Ön azelőtt?”, mire azt a választ kapta: „Sehol”. (Jogász volt.) Erre Görgey röviden azt mondta: „bravó” Később Damjanich közölte Szikszayval, hogy Görgey őt a 43. zlj.-hoz főhadnagynak akarja kinevezni, ezt ő megköszönte, de nem fogadta el, mert mint mondta, a szegedi 3. zlj-nál akart maradni és megelégedett azzal az elismeréssel, amivel Damjanich kitüntette. Ezt a két epizódot azért emlitettem meg, hogy felevenítve Szikszay hadnagy vitézi tettét rámutassak arra a közvetlenségre, ahogyan a csataterek hőse Damjanich érintkezett a legénységgel és tisztjeivel s képes volt az érte rajongó honvédeiben a lelkesedést a legmagasabb fokra emelni. Damjanich őrnagy volt a szegedi 3. honv. zlj. első parnoka, aki győzelemről győzelemre vezette zlj-át.^*

^*A függetlenségi harcból vett egyes fegyvertényeknél Hegyesi Mártonnak „az 1848-49-iki 3. honv. zlj. története” címü könyvét használtam főképen forrásmunkául, aki elsősorban a még 1888-ban élt 3. honv. zlj. tisztjeinek feljegyzései alapján írta meg könyvét. Egyes katonai írók, Szikszay hdgy. vitézi fegyvertényét Földváry Károly őrnagynak tulajdonítják. Hegyesi Márton által felsorolt élő tanuk adatai alapján a Hegyesi leírását tartom helyesnek.