IV. FEJEZET.

(L. 4. sz. v.)

A Zolkiew-i útcsomónak és az attól délnyugatra eső magaslatoknak fontossága. Szept. 1-én dut. a 23. honv. gy. ho. jobboldala veszélyeztetve. Általános helyzet a 3. hadseregnél. A hads. főparság szept. 2-án dut. elrendelte Lemberg feladását s a 3. és 2. hads. visszavonulását a Wereszyca mögé. A Lemberg előtt álló ho.-kat orosz bekerítés veszélye fenyegette. A 3. hads. parnokságnak aug. 31-én a 23. honv. gy. ho. parságnak adott visszavonulási parancsa megnyitotta az északkeleti bejáratot Lembergnek. A 23. honv. gy. ho. aug. 30. 31. és szept. 1-i győzelmes harcai késleltették az orosz 5. hadsereg segítségére siető orosz erőket. Jarkovácz 1848. XII. 15. Conrád és Brussilow véleménye a 3. hads. északi szárnyán harcban állott hvd. és m. npf. csapatokról.

Több mint 16 esztendő telt el az események óta, de az idők múlása nem homályosította el, a világháború első nagy csatáinak emlékét. Akkor nem tudtuk megérteni azt, hogy miért kellett Lembergbe menetelni, s mi okból adta fel a 23. honv. gy. ho. parság a Kulikow-Zolkiew-i-uttól nyugatra eső magaslatok megszállását, amelynek fontosságáról a térképre vetett pillantás meggyőzően beszél.
Ezen magaslatok (Czerwony-Kamien 344, Czarny-Kamien 356, Haray 347,) uralkodnak a Kulikow-Zolkiew területből nyugatnak és északnyugatnak vezető utak felett. A magaslatok birtokában a Lemberg, Janow, Jaworow-i utat visszavonulás esetén nem veszélyeztetheti északi irányból az ellenség, azonkívül a Zolkiew felett uralkodó Haray magaslat birtokában, ezen oldalállásból az ellenség elvonulását Dobrosin-Rawaruskának a 4. hadsereg hátába és oldalába megfelelő erők zavarhatták és késleltethették.
A Zolkiew-i utcsomó döntő fontosságú szerepet játszott, mert innen vezettek a jókarban levő utak minden irányban. Ezen utak közül elsőrendű fontossággal birt a 4. hads. hátába vivő Rawa-ruska-i ut és a 3. hads. visszavonulási vonalára Lemberg-Jaworow-nak vezető utak. A Krasne-Zlocsow-i aug. 26-27-iki s az aug. 29. és 30-án megvívott Przemyslany igen kedvezőtlen kimenetelű csaták után a 3. hadseregnek a Wereszyca mögé való visszavonulása szükségessé vált, amely előterjesztést a hads. föparság aug. 31-én jóvá is hagyott.
Ezekben a csatákban az orosz haderőnél sokkal gyengébb osztrák-magyar keletgaliciai had. csoport erőinek egységes latbavetése nem jutott kifejezésre; ez áll különösen a 2. hadseregre, amelynek felvonulása be sem fejeztetett, s a hadsereg egyes részei amint a harcterületre beérkeztek, részletekben jutottak alkalmazásba.
Augusztus 31-iki elhatározását a hadsereg főparság politikai és katonai szempontból még aznap visszavonta és a 3. hads. parságnak parancsot adott, hogy a 10. és 11. lovas ho.-kat és még legalább két érintetlen gyalog ho.-t hagyjon meg a Kulikow-Zolkiew területen, hogy az ellenség jobbszárnyáról nagyobb erők eltolását a 4. hadsereg oldalába és hátába, Uhnow-Rawaruska és Niemirow irányában megakadályozza.
E végből a 3. hads. parság a 97. népf. dandár és a 23. honv. gy. ho. megerősítésére a 93. osztrák Landwehr dandárt akarta még Kulikow-ra irányítani, ez utóbbi szándékát azonban feladta, tekintettel ezen dandár igen csekély harci értékére.
A hadsereg főparság fenti parancsa az érintetlen két gyalog ho. tekintetében nem jutott végrehajtásra szept. 1-én a Zolkiew-i magaslatokra nem ért el a 23. megerősített honv. gy. ho. s ekként a fontos útcsomót nem zárhatta el. Ennek a parancsnak végrehajtása szept. 1-én már azon okból is elkésett volt, mert az orosz 3. hads. jobb szárnyáról és amögött már augusztus 30-án nagy erőknek eltolása Kamionka Strumilowá-n át északnyugati irányban a Zolkiew felé húzódó nagy erdő mögött folyamatban volt, sőt az erdőninnen is, Dzibulki felé láthatók voltak aug. 31-én orosz erők mozgásban, amelyekre tüzérségünk a Koczurowa-Mogila magaslatról tüzelt.
Az oroszok a Zolkiew-től északra eső területet már szept. 1-én elérték, amikor a 23. honv. gy. ho. a Koczurowa-Rudanczei előretólt állásából a Zolkiew-i magaslatokra még csak menetben volt. Az aug. 30-iki és 31-iki orosz támadás a 45. és 46. gy. dandárok ellen, a saját erőink kipuhatolását és lekötését célozták, mialatt a főerők a nagy erdőség által fedve, az oldalmenetet folytathatták.
A Zolkiew környékét megszállva tartott osztrák menetalakulatokkal megerősített 10. lovas ho.-nak már augusztus 31-én összeütközése volt egy orosz dandárral, amelynek támadását visszavetette.
Szept. 1-én a 11. lov. ho. is a Zolkiew-Kulikow-tól nyugatra eső magaslatokon foglalt állást.
Aznap délután a 23. honv. gy. ho. jobboldalának veszélyeztetése Remenow és Zwertow-on át mindinkább nagyobbodott. A ho. parság segítséget kért, de nem kapta meg a 3. hads. parnokságtól.
Bár az oroszok szept. 1-én állásaikból kivetve visszavonultak északnak az erdőségbe, tagadhatatlan, hogy a ho. az aug. 31-iki állásnak felsőbb parancsra történt feladásával szabaddá tette a Remenow-Zydatycze-n Zboiskán át északkeletről Lembergre vezető utat s ekként a ho. nemcsak jobboldalában, de hátban is egyidejűleg fenyegetve volt Kulikow-i állásában szept. 1-ről 2-re menő éjjel.
Úgy, amint a helyzet ma felderítve van, de akkor a ho. parnokságon kívül talán senki által sem volt tudott, a ho. parság környezetében fellépett ideges nyugtalanság érthető, mert nemcsupán a lövöldözés és saját tüzérségünk ok nélküli ágyúzása szept. 1-én este tette erős próbára Kulikow-ban és befolyásolta elhatározásában a ho. parságot, hanem azzal a lehetőséggel is számolniok kellett, hogy szept. 2-án a kora reggeli órákban a Remenow-Zwertow-on át előnyomuló ellenség oldal és háttámadásának lehet kitéve, amelyet csak akként kerülhet el, ha még az éj folyamán elindul a kijelölt magaslati állásokba. A 45. és 46. honv. gy. dandárok teljesen harckész állapotban várták a további parancsot a Zolkiew-től délre eső magaslatok megszállására; előbbi Kulikow-tól északra a harcterületen, utóbbi Kulikow-tól keletre és délkeletre, később a lembergi úton.
A cs. és kir. 20. ágyús ezd. Kulikow-tól délre táborozott, de az alkonyat után is tartó lövöldözés és a lovak közé becsapódott lövedékek megriasztották a lovakat. Az ezd. parnok a helyzetet már azon okból is válságosnak itélte, mert abban a hitben volt, hogy kozákok törtek be a faluba, ezért a felmozdonyozást elrendelte és akképpen intézkedett, hogy az ezd. Lemberg irányában elvonulva, minden egyes ágyú, amint a lembergi utat eléri, egy-egy lövést adjon le a Kulikow-i útra.
A Kulikow-on átvonuló 5. ezd. mozgókonyháinak zörgését, amelyeket a puskalövések miatt megvadult lovak szanaszét vittek a faluban, valószinűleg kozák lovak patái okozta zajnak vélték a lövöldözés okozta izgalomban.

ÁLTALÁNOS HELYZET A 3. HADSEREGNÉL. SZEPT. 2-ÁN DUT.

Szept. 2-án délután a 3. hads. visszavonulására a hads. főparság kiadta a rendeletet. Lemberg csak nagyobb lovas támadások ellen volt biztosítva, földsáncok és lövészárkok által. A köztudatban a nagy tömeg előtt, mint ellentállóképes vár szerepelt. Szept. 2-án a 3. hads. és a 2. hads. között széles ür tátongott.
A csaknem háromszor oly erős orosz tömegek nagy ívben vették körül a 3. hadsereget mindkét szárnyán átkarolólag. A 4. hads. segítségére egyelőre számítani nem lehetett. A 3. hads. parság megindokolt kérelmére a hads. főparság elrendelte a 3. és 2. hadsereg visszavonulásat.
Aug. 30-án az orosz 3. hadsereg XXI. és XI. hadtesteinél az erők eltolása északnyugatnak már folyamatba tétetett.
Szept. 2-án a XXI. orosz hadtest Zolkiew-től északra főerejével elérte Turynka-Mosty-Wielkie-vonalát. Aznap a 3. hadsereg Xl. és III. hadtestének 5 harcképes ho.-ja állt Lemberg körül 7-12 km.-es távolban védő állásban, egy 25 km.-es arcvonalban északkelet és délnek, északon és délen csapatok nem állottak rendelkezésre; a 3. és 2. hadsereg között a visszavonulás folyamán délen egy ür keletkezett. Ezzel szemben 12 orosz ho. egy külső körívben támadásra készen állott 10-12 km. távolságban.
További ellenállás esetén a bekerítés veszélye forgott fenn az esetben is, ha a 23. honv. ho. szept. 1-én, vagy legkésőbb szept. 2-án hajnalban a Zolkiew-Kulikow-tól nyugatra eső magaslatokat meg is szállja, mert azt a Kamionka-Strumilowa-tól északnyugatnak széles arcvonalban Turynka-Mosty-Wielkie-Zolkiewnek előnyomult orosz erők (XXI. hadtest) lekötötték volna.
Lemberg városa kivédhetetlen volt, mert Remenowon át szept. 1-én dut. az orosz erők előtt az út nyitva állott északkeletről Lembergnek. A 3. hadseregnek már augusztus 31-i azon parancsa, hogy a megerősített 23. honv. gy. ho. szállja meg a Kulikow Zolkiew-i uttól nyugatra eső magaslatokat, megnyitotta északkelet felől az oroszoknak az utat Lembergnek.
Lemberg esetleg rövid ideig csak az esetben lett volna még tartható az orosz túlerőkkel szemben, ha a 23. honv. gy. ho. az aug. 29-én elért magaslatokat Kulikow-tól északknyugatra (a Kulikow-i Zolkiew-i uttól nyugatra) megszállja, s a Remenow-Klodzienkoi állás megszállására, kellő időben más erők állottak volna rendelkezésre; vagy pedig, ha még augusztus 29.-e előtt a Zolkiew-i fontos állást más erőkkel biztosítja a 3. hadsereg parnokság, mert a 10. és 11. lov. ho. tartósan nem fejthettett ki eredményes ellentállást nagyobb orosz erőkkel szemben és a 23. honv. gy. h. ho. aug. 31-iki állásában tovább meghagyatik.
Az adott esetben tehát Lemberg-be északkelet felől akkor is bevonultak volna szept. 3-án az oroszok, ha a 23. honv. gy. ho. teljesíti is a kapott parancsot.
Az északi szárnyon teljesen elszigetelt 23. honv. gy. ho. helyzete igen nehéz volt, mert a külső vonalon félkörben huzódó nagy erdőségek által leplezett orosz erők, a belső vonalon ide-oda tólt 23. ho. csapatait bárhol fejtettek is ki ellentállást, vagy mentek át támadásba, oldalból is veszélyeztették, ez volt a helyzet szept. 1-én dut. is.
A megerősített 23. honv. gy. ho.-nak két feladatot kellett teljesíteni. A Remenow-Klodzienko-i vonalban, északkeleten Lemberg bejáratát kivédeni és a Kulikow-Zolkiewtől nyugatra eső magaslatokat megszállva a Rawaruskának északnyugati irányban a 4. hads. és délnyugatra a 3. hads. hátába vezető utakat elzárni az oroszok előtt.
E fontos két feladat biztos megoldására két harccsoportra lett volna szükség; az egyik a Klodzienko-Remenow vonalban, a másik a Zoltancei útcsomó kivédésére, mely feladatnak a lovas hadtest alárendelt értékű zlj-kal nem felelhetett meg tartósan.
A 3. hads. parnokság által tervezett módon a két feladat nem volt megoldható, mert amíg augusztus 30-án és 31-én a 23. honv. gy. ho. Lemberg északkeleti bejáratát kivédte, addig az oroszok (XXI. hadtest részei) elérték Zoltance környékét és az attól északra eső területet, az útcsomót tehát csak harc árán lehetett később kézbevenni, amit a tények bizonyítanak.
Az oroszok egyáltalában nem gondoltak arra, hogy a XXI. hadtest déli szárnyával Zolkiew-en át a Lemberg Jaworow-i út felé a 3. hads. hátába előtörjenek, s veszélyeztessék a 3. hadsereg visszavonulását. Az orosz főhadvezetőség csak egy célt tartott szem előtt, a visszavonulásban levő 5. orosz hads. segítségére sietni azáltal, hogy a 3. orosz hadsereg északi szárnyán levő hadtesteit (XXI., XI.) északnyugatnak az Auffenberg 4. hadseregének hátába irányítsa. Az a körülmény tehát, hogy a Zolkiew-i magaslatokat a 23. honv. gy. ho. nem szállotta meg, nem vont maga után komoly következményeket a 3. hds.-re, a tények igazolása szerint.
A Lemberg-től északnyugatra eső Zolkiew-Magierow terület fontosságát a hadsereg főparság is kellően értékelte, mert ott a tiroli cs. és kir. XIV. hadtest (3. 8. ho.) és a 41. honv. gy. ho. vonult fel. Ez a harccsoport azonban a támadó Auffenberg 4. hadseregének keleti szárnyára irányíttatott aug. 24-én, hogy a támadás sikere biztosíttassék. A 3. és 4. hads. között ekként keletkezett ürbe elsősorban a 44. osztr. Landwehr ho. és más csapatok irányíttattak Zolkiew-Kulikow-Zoltance területbe.
A 44. osztr. Landwehr ho. aug. 27-én Lembergtől délre (Winniki) eltolatott, s helyette a 4. hads.-hez északi irányban menetben levő 23. honv. gy. ho. és Przemysl várából a 97. magyar népf. dandár a 3. hads. rendelkezésére bocsáttatott, mindkettő Lembergtől északra a Kulikow-i területbe irányítva, hova aug. 29-én kellett beérkezniök; addig Lemberg északról való bekerítésének útja csaknem szabad volt az oroszok előtt. A Zolkiew-i útcsomó biztosítása céljából a 10. és 11. honv. lov. ho.-ok, menet zlj-akkal megerősítve, egy lovas hadtestbe vonattak össze.
A 23. honv. gy. ho. és a 97. magyar népfelkelő dandár erős menetekben tudta csak elérni augusztus 29-én Kulikow környékét.
Mint már említtetett, augusztus 30-án a XXI. orosz hadtest részei megtámadták a 45. honv. gy. dandárt, aug. 31-én pedig a 46. honv. gy. dandárt, de visszaverettek. Ugyan e napon az 5. orosz hadsereg segítségére siető északnyugati irányban menetelő XXI. hadtest él ho.-ja elérte 25 km-re északra Zolkiewtől Mosty-Wielkie-t. A 97. népf. dand. és 23. honv. gy. ho. támadása szept. 1-én a XXI. hadtest tetemes részeit lekötötték s ezért szept. 2-án még nem tudott a főerővel a Zolkiew-Mosty-Wielkie-i útvonalon átkelni.
Az orosz 3. és 8. hads. által szorongatott 3. hads. parnokságnak nem állottak megfelelő erők rendelkezésére, amelyekkel Lemberget egy északkeletről jövő támadással szemben ki tudta volna védeni és képes lett volna Zolkiew-nél az orosz erőknek északnyugati és nyugati irányban való eltolását megakadályozni.
A helyzet ismertetéséből megállapítható kétségkívül az a valóság, hogy nem a 23. honv. gy. ho.-nak Lembergbe történt visszavonulása Kulikow-ról, volt az okozója Lemberg szept. 2-án délután bekövetkezett kiürítésének, mert a 23. honv. gy. ho. augusztus 31-iki állásainak feladása a 3. hadsereg parnokság rendeletére, Lembergtől északkeletre megnyitotta az oroszok előtt Lemberg északkeleti bejáratát kivédhetetlenül s az oroszok tényleg Remenow felől vonultak be szeptember 3-án del. 10h-kor Lembergbe. A felsorolt tényekből azonban kitűnik az is, hogy az esti saját tűzérségünk által okozott pánikon kívül, az általános helyzet szülte bizonytalanság, a ho. elszigeteltsége, jobboldalának és hátának veszélyeztetése nagy mértékben járultak hozzá a ho. parság indokolt aggályaihoz s a Lembergbe történt visszavonulás elrendeléséhez.
A Kulikow-i pánik nem egyedülálló volt a háború első hónapjaiban, súlyos következményű pánik esetek történtek különösen a 4. hadseregnél aug. havában.
A háború első heteiben a meglepetések által előidézett pánik a csapatoknál gyakran fordult elő, elsősorban a kevésbbé kiképzett és fegyelmezett népfelkelő alakulatoknál. Ilyen pániknak nemcsak a sötétség beállta után, hanem nappal is ki volt téve a csapat. „1914. augusztus 27-én dut. 5h 30'-kor míg a 93. Landstr. dand. pihent, ismeretlen irányból egyes lövések estek, mire a gyalogság előtt pihenő türzérség a gyalogságon keresztül robogott, s azt magával rántotta. Miután a ddr. rendeztetett dut. 10.30-kor, a jobb szárnyról egyes lövések estek, a 35/II. Landstr. zlj.-nál kitört a pánik s a zlj. parnoka Szvoboda örgy. halálos sebet kapott. Az est folyamán az ezd.-hez érkezett összes lőszer málhás állatok szétszaladtak és nem voltak többé megtalálhatók.”
Mindkét esetben az ellenség távol volt. Számos hasonló természetű pánik érte szept. közepéig a csapatokat, mindez bizonysága a nagyfokú idegességnek, a felderítés, biztosítás hiányos voltának, részben a laza fegyelemnek és sok esetben az éjjelezési helytelen intézkedéseknek. Ilyen pánikszerű megroppanások könnyen átterjednek a szomszédos osztagokra is, de egy kíváló csapattest gyorsan leküzdi a pánikszerű ideges állapotot. Erre példa a 23. honv. gy. ho. csapattestei, amelyeket alig zavart meg az esti pánik s a 45. és 46. gy. dand.-ok minden alkalmaztatásra, harckész állapotban parancsnokaik kezében voltak. Ha a csapat meglepetése következtében pánik áll be, akkor a súlyos következmények csak az esetben lesznek elkerülhetők, ha a parnokságra hivatottak hidegvérüket megőrzik, ami viszont jó idegrendszert kíván meg, amellyel minden tisztnek birnia kell. Minden pánikon felülkerekedik az acélos idegzet, és a semmi akadálytól vissza nem rettenő bátorság. Erre egy fényes példát idézek szabadságharcunkból: „Damjanich János az 1848. dec. 14-ről 15-re menő éjjel Jarkovác községben éjjelezett csapataival. A községbeli szerbek a legnagyobb szívességgel fogadták csapatainkat és különösen nagy mennyiségű bort hordtak fel a honvédeknek. Az erős bor hatása alatt sok honvéd mámoros állapotban aludt el, nem sejtve, hogy ez lesz utolsó álma. Éjjel három órakor Knicsánin, mintegy 6000 szerbbel és 20 ágyúval rajtaütött a Jarkovác-i honvédekre minden oldalról. Amikor már a honvédek egy része elaludt a szerbek használhatatlanná tették puskáikat. A felnyergelt huszárlovakról a nyergeket levették s a támadás kezdetén elvágták a kötőfékeket és a piac közepén lévő ágyúk leszerelését is megkísérelték; míg a szerbek kívülről támadtak, addig a lakósok a házakból lövöldöztek.
Megdördültek a szerb ágyúk is, s a lövöldözésre felriadtak álmukból a honvédek s fegyvert ragadva az utcára siettek, ahol őket minden oldalról golyózápor fogadta, nemcsak a kívülről betört szerbek részéről, hanem a házak ablakai, padlások, istállók és fatetőkről is. A zavart, a szabaddá lett huszárlovak száguldozása fokozta. A huszárok is gyalog verekedtek. Damjanich álmából felriadt s csak csizmáját és bekecsét húzva fel, széles kardját felkapta, s gatyaszárban rohant ki az utcára, ahol egy csomó 3-as veres sipkás s más honvédet magáhozvéve, a piacra sietett megmenteni az ágyúkat, lőszer és podgyászkocsikat. A házakból a szerbek több ágyúslovat lelőttek, úgy, hogy előbb a házakban lévő szerbeket kellett megostromolnia. Damjanich maga kardját hüvelyébe rejtve, fegyvert ragadott és szuronnyal küzdve egy kis csapat élén, elkiáltotta magát: „Utánam fiúk!” s mint egykor Zrinyi Miklós, a szerbekre vetve magát, kitört a faluból a szabadba a Berzava csatorna partjára, s ott összegyüjtve a 3. és más zlj-ok honvédeit, egy mezei sáncban két tűz között hajnalig tartotta magát.
Amint szürkülni kezdett, Damjanich csatasorba állította honvédeit s tüzérségének kartács tüzelése által támogatva, a hídon át a faluba tört, s azt megostromolta. Véres harc után kivetették a szerbeket a faluból s a huszárok lórakapva üldözték őket. A szerbek körülbelül 1000 embert vesztettek. Damjanich hidegvérének, magasfokú lélekjelenlétének, elszánt és vitéz magatartásának köszönhették a honvédek, hogy a szerbek árulásának nem estek áldozatul; Damjanich és tisztjei vitéz magatartásukkal fényes példát adtak a küzdő honvédeknek a végsőkig való elszántságra. A honvédek és elsősorban Damjanich lemészárolásának minden előfeltétele megvolt, mert a legénység a szeszesitalok túlélvezetetétől mély álomba merült s maga a rajtaütés is a késő éjszakai órákban hajtatott végre, amikor a nagy szeszfogyasztás hatása is érezhetővé vált a legénységnél.”
A Jarkovác-i éjszakához hasonló, jól előkészített rajtaütést egyet sem találtam a hadtörténelemben, de olyat sem, ahol a parnok rettenthetetlen bátorsága és hidegvére, a súlyosan válságos helyzetbe jutott csapatot a teljes lemészárolástól akképpen mentette volna meg, amint azt az 1848-49-es szabadságharc legfényesebb csillaga, Damjanich János, a legyőzhetetlen vezér tette.
1930. év elején olvastam Julier ny. ezds. kitünő katonai írónk tollából a Magyarság hasábjában P. szds.-nak csaknem hasonló körülmények között a világháborúban végrehajtott, kiválóan vitéz magatartásról, hidegvérről és nagy lélekjelenlétről tanúbizonyságot tett fényes fegyvertényét, amellyel az éjnek idején a községben körülzárt ezd.-et kiszabadította a fogságból s amely hősi magatartásáért a Mária-Terézia renddel tüntettetett ki.
Damjanich hőstettéhez méltó volt P. százados magatartása. A világháború sok dicső és fényes fegyverténye vár még megörökítésre Julier ezds. kiváló tollából. A szabadságharc szent tüzénél lángralobbant hazafiúi és katonai erények az önfeláldozás és vitézség oly magasztos példáival ajándékozták meg az utána következő nemzedékeket, amelyekre bármely nagy nemzete Európának büszkeséggel tekinthétne vissza. Ismerjük meg nemzetünk nagy férfiait, akiknek életéből és tetteiből az utódok a reájuk váró küzdésteljes útra erőt, kitartást és elszántságot meríthetnek, amely minden akadályokon át a nagy nemzeti végcél eléréséhez Nagy-Magyarország feltámadásához kell, hogy vezessen bennünket.
Az 1848-49-i függetlenségi harc egyes fegyvertényeit a mult dicső hagyományainak ébrentartása szempontjából említem meg, mert ebben látom a nemzeti nevelésnek és a hazafias szellem emelésének egyik leghatékonyabb eszközét.
Mielőtt búcsút mondanék a Rudance-Klodzienko és a Kulikow-i harctereknek, amelyek a magyar honvéd és népfelkelő csapatok vitéz magatartásának tanui voltak, a hadi események tárgyilagos elbirálása szempontjából, a magyar honvéd és népfelkeló csapatok Kulikow-i magatartását illetőleg, hivatkozom magára az osztrák-magyar haderő vezérkari főnökére Conrad tábornagyra, aki a Kulikow-i ütközetről a Neue Freie Presse 1919. junius 19-iki számában Br. Brudermann lovassági tábornok cikkére adott válaszában megemlíti: hogy szept. 1-én Kulikow-nál a 23. honv. gy. ho. „kedvező kimenetelű harcban állott.”
A Kulikow-i ütközetre vonatkozólag l. Pitreich azt mondja könyvében, hogy: „délután a 23. honv. gy. ho. jobb szárnyának veszélyeztetése Remenow és Zwertowon át mindinkább nagyobbodott, a kért segítséget a ho. nem kapta meg. Délután a honvédek Grzedá-ra visszamentek és ott összezsufolva táboroztak.
Este 10 órakor egyik tüzérségi táborban nyugtalanság keletkezett, elszabadult lovak egyes csapatrészeket rendetlenségbe hoztak és ezek Lembergbe visszavonultak. Ennek következménye volt egyes zlj-k hátramenetele is. Más csapatrészek reggelig állásaikban maradtak s csak akkor vezettettek vissza Lembergbe.
A napokon át tartó elszigeteltség és állandó veszélyeztetése a ho. ellenség felé fordított keleti szárnyának, a csapatok lelkiállapotára hátrányosan hatottak. Emellett a derék honv. csapatok vitézsége kétségen kivüli, mert rövid időre rá, a Janow-i erdőben legjobban beváltak.”
Lovag Pitreich ezredes azon megállapítása, hogy délután a honv. csapatok "Grzedá-ra" visszamentek és ott táboroztak, téves, amint ezt kimutattam. Grzedán gyülekeztette Weeber tábornok a harcból kivont népfelkelő dandárt. Szept. 1-ről 2-re menő éjjel a 45. honv. gy. dand. Kulikow-tól északra a magaslaton éjjelezett, a 46. dand. Kulikow-tól keletre és délkeletre. A 46. dand. éjfél után felsőbb parancsra Kulikow-ról – hol az országuton sorakozva várta a dandár a további alkalmaztatásra vonatkozó parancsot, – Lemberg-be menetelt, hová szept. 2-án hajnalban érkezett be.
A 45. dand. szept. 2-án del. 2h 30'-kor az előtte való napon kiadott intézkedés értelmében Czarny-Kamien magaslatra menetelt, s csak Kulikow-nál pitymalatkor kapott parancs folytán vett irányt Lemberg-nek, hová déli 12h-kor vonult be.
L. Pitreich-nak azon állítása, hogy a helyzet a csapatok lelkiállapotára hátrányos befolyással lett volna, nem látszik indokoltnak azon okból, mert az általános kedvezőtlen helyzetről nem a csapatok, hanem csak a magasabb parnokságok voltak tájékoztatva, tehát főképen ott válthatott ki a helyzet ismerete hátrányos lelki behatást.
Azt, hogy a honvéd csapatok miként harcoltak Kulikow-nál, kétségtelenül beigazolta az a tény, hogy az oroszokat állásaikból kivetették és visszavonulásra kényszerítették, ezt igazolja Conrad megállapítása is.
Megjegyzem, hogy kisebb csapatrészek parancs hiányában az éjszakaban elbolyonghattak, de a 45. dand. 2 ezrede és a 3. m. ezd., valamint a 46. dandár harckész állapotban várta a menet parancsot a mondott helyeken, s csak felsőbb parancsra menetelt Lembergbe.
L. Pitreich széles körben elterjedt értékes és kiváló munkájának a 23. honv. gy. ho. honvéd csapatait érintő részét, a tényállásnak megfelelően helyesbíteni kötelességemnek tartottam, bár kétségtelen, hogy adatai téves tájékoztatásból eredtek. Nemcsak a Janow-i erdőben tették meg kötelességüket és harcoltak eredményesen a honvéd ezredek, hanem Kulikow-nál is; ennek igazolására álljon itt még a megerősitett 23. honv. ho. magatartásáról az orosz hadsereg legkiválóbb hadvezérének Brussilow tábornoknak véleménye.
Idézem az orosz 8. hadsereg parnokának Brussilow tábornok mérvadónak tekinthető kijelentését, a honvéd és magyar népfelkelő csapatok magatartásáról.

BRUSSILOW VÉLEMÉNYE.

Amikor az orosz 8. hadsereg parnokság Lembergnek részünkről történt feladása után oda bevonult, Brussilow – az 1916-i Luck-i katasztrófa előidézője – megszemlélte a Lemberg-i kórházakat. A. . . honvéd főhadnagy (jelenleg tényleges őrnagy) az 5. honv. gy. ezd. egyik sebesült tisztje Brussilow látogatását következőleg adja elő: „a teremben, ahol én feküdtem honvéd és közös bajtársaimmal együtt, Brussilow minden egyes tisztet megszólított, érdeklődött sebesülése és csapatteste iránt. A teremben rajtam kívül több Klodzienko és Kulikow-nál megsebesült honvéd tiszt is feküdt.
Brussilow P. . . tart honvéd tiszt bajtársamat is németül szólította meg, amely nyelvet tökéletesen beszélte, mire P. . . azt a választ adta: „nix deutsch”. Brussilow erre franciául szólította meg, P. . . most már csak a fejével intett: „nem-et”. Brussilow mosolyogva tovább ment.
Velem, aki a német nyelvet jól birom, kissé elbeszélgetett, általában humánusan gondolkodó tábornok benyomását keltette, megjelenése igen rokonszenves volt.
Mielőtt a termet elhagyta a következő kijelentést tette: „büszke vagyok arra, hogy az orosz csapatok a Kamionka-Sztrumilowa és Kulikow által határolt területen, kiválóan vitéz csapatokkal mérhették össze erejöket. Az itt lefolyt harcokról tudomással birok. Ha az urak hozzátartozóiknak levelet óhajtanak írni, gyüjtsék azokat össze és én holnap egy vezérkari tisztet értük küldök. Leveleik azonnal továbbíttatnak.”
A másnap átadott levelemre 14 nap eltelte után választ kaptam.
Tudvalevő, hogy Kamionka-Sztrumilowa-tól indult ki a 24. honv. lov. dandár és deritett fel csaknem Luck-ig s hogy aug. 15-én Stojanow-nál, a határ átlépésnél vivta meg első fényes fegyvertényét egy tizenhat ágyúval és 4 géppuskával rendelkező kozák h. o.-al szemben. A dand. csak felsőbb parancsra tért vissza aug. 20-án Szklinről Kamionka-Sztrumilowa-ra, hová aug. 22-én ért, amikor már erős ellenséges gyalog oszlopok, a dandár visszavonulási vonalára meneteltek.
Aug. 30-án Klodzienko-nál a 45. honv. gy. dand. és a 97. (kassai) népf. dandárnak 2 ezrede (11, 10. népf. ezd.) verte vissza az oroszok támadását.
Aug. 31-én a 46. honv. gy. dand. utasította vissza az orosz támadást és szept. 1-én a 23. honv. gy. ho. Kulikow-nál vetette ki állásaiból az oroszokat.
Brussilow-nak, a kiváló orosz hadvezérnek elismerő nyilatkozata a honv. csapatok vitéz magatartásának szólott, amelyre nemcsak a 23. honv. gy. ho. csapattestei, hanem a kassai 97. népi. gy. dand. valamint a 24. honv. lov. dand. jogos büszkeséggel tekinthetnek vissza.
Azoknak a katonai iróknak véleményével szemben, akik a nehéz viszonyok között harcban állott megerősített 23. honv. gy. ho. csapattesteinek magatartását a harcesemények nem eléggé felderített ismeretében nem méltányolták eléggé, az egyes fegyvertények legilletékesebb elbirálójára, az ellenség legkiválóbb hadvezérének elismerésére hivatkozom, aki ékes szószólója volt a honvéd csapatok vitéz magatartásának.
Nem a csapatokon mulott, hogy a kivivott eredmények az általuk hozott véráldozattal és az ellenség által is elismert kiválóan vitéz magatartásukkal, nem állottak mindenkor arányban.