V. FEJEZET.

(L. 1. sz. v.)

Visszavonulás Jaworownak szept. 2–5-ig. A második lembergi csata hadműveleti terve. Általános helyzetáttekintése. A harmadik és nyolcadik orosz hadseregek eltolása északnyugati irányban. Második hadsereg visszavonulása. 4. hadsereg arcváltása és előnyomulása. A 2. lembergi csata hadműveleti tervének megváltoztatása.

VISSZAVONULÁS JAWOROWRA SZEPT. 2-5-ig.

A 45. honv. gy. dand. szeptember 2-án del. 2h 30'-kor indult el a harctérről. Irány: a Kulikowtól nyugatra eső Czerwony Kamien 344 háromszögelési magaslat.
Amikor a főcsapat élével Kulikow községbe ért a következő parancs adatott ki: „minden csapatnak irány: Lemberg.”
Tekintve, hogy szeptember 1-én reánk nézve kedvező kimenetelű harc után az oroszok északi irányban a nagy erdőségen át vonultak vissza s hogy a 11. és 10. lovas hadosztályok a Zolkiew-Kulikow-i uttól nyugatra eső magaslatokat megszállva tartották, a harckész állapotban levő 45. h. gy. dandár szept. 2-án reggel ezen fontos magaslatokat megszállhatta volna.
A 45. honv. gy. dand. felsőbb parancsra menetelt Lembergbe, hova hosszú pihenő után szeptember 2-án délben vonult be a Janow-i gyakorló térre.
A hadsereg főparság szept. 2-án délben határozta el a 2. és 3. hadsereg visszavonását a Wereszyca mögé s adta ki az erre vonatkozó parancsot. Ez az elhatározás megfelelt a galiciai keleti csoport (2. és 3. hads.) kedvezőtlen helyzetének, mert a további kitartás az adott helyzetben, a Lemberg körüli erők bekerítésére vezetett volna.
A hadsereg főparság hadműveleti terve szerint a 3. hadseregnek a védelemre kiválóan alkalmas Wereszyca vonalát tartania kellett, mig a 2. és a győztes 4. hadsereg a saját 3. hadsereget követő ellenség mindkét szárnyára átkaroló támadást intéz.
A 3. hadsereg parság rendeletére szept. 2-án d. u. Lemberg kiürítése a csapatok részéről megtörtént.
Az 5. h. gy. ezd. dut. 5h 30'-kor indult a Jaworovi műuton dandár kötelékben a Rzesna Ruskától 8 km-re nyugatra eső Hgh-hoz. Menetteljesítmény az éjjelezési helyről 38 km. volt aznap.
A 45. honv. gy. dandár utóvéd viszonyban itt éjjelezett. A biztosításra s a másnapi menetre vonatkozó intézkedéseket a 45. honv. dandárnak és saját ezredemnek kiadtam.
Szeptember 3-án a 11. h. lov. ho. a Wereszyca átjáróinak biztosítására rendeltetett ki, egy valószinű ellenséges lovas támadással szemben. A 11. h. lov. ho. támogatására a 3. m. ezd. Edvy és Balkay őrnagyok zlj-ai rendeltettek ki, utóbbi 2 ágyúval megerősítve a Janow-i átjárókat védte. A 45. honv. gy. dandár és az 5. honv. gy. ezd. parság Bruchnálon éjjelezett. Szept. 3-án a 45. honv. gy. dandár 35 km-menetet tett, maga mögött hagyva az északról délnek húzódó igen nagy kiterjedésű erdőséget és a Bruchnáltól keletre eső mocsaras járhatatlan Ponitka területet.
Szept. 4-én pihenő naphoz jutott az ezred.
Szept. 5-én a 45. honv. gy. dandár a közvetlen Jaworowtól keletre eső Bukowina magaslatra menetelt s ott hadosztály kötelékben védő állást foglalt el.
Szept. 6-án Fesztl Lehel altb. a 23. honv. gy. ho. helyettes parnoka a zlj. és magasabb parnokokat élőszóval részletesen tájékoztatta az általános helyzetről, amelyről eddig kellő tájékozásunk nem volt.
Tudatta, hogy Auffenberg az oroszokon fényes győzelmet aratott s nagy hadi zsákmányt ejtett, amelyet a tisztikar és legénységnek kihirdettünk. Ez a győzelmi hír a nyomott hangulatot egycsapásra megváltoztatta s mindenki bizakodóan nézett a bekövetkezendő hadi események elé.
Az oroszok szept. 3-án del. 10h kor megjelentek Lemberg kapui előtt, hol a városi tanács élén a polgármester fogadta őket kenyér és sóval. Ezen csapatok a XI. orosz hadtesthez tartoztak s északkeleti irányból jöttek Lembergbe Remenow felől.

AZ ÁLTALÁNOS HELYZET ÁTTEKINTÉSE.

A kelet galiciai csoportot (3. és 2. hads.) ért vereségek (a Zlocsowi aug. 26, 27 és Przemyslany 29–30.) következtében a 4. hads. győzelme kiaknázatlan maradt, az erőteljes üldözés elmaradása miatt. Az orosz 5. hads. parság repülő felderítés és kitünő kémszervezete útján csakhamar tudatára jött annak, hogy a visszavonuló 5. hadsereget csak gyenge erők követik.
A hadsereg főparnokságnak két lehetőséggel kellett számolnia az adott esetben: 1.) úgy az északi, (1. és 4. hads) valamint a keleti csoporttal (2. és 3. hads.) vissza a San mögé, ezt megelőzőleg azonban erélyes üldözése az 5. orosz hadseregnek.
2.) A 4. hads-el délnek lekanyarodni, a 3. hads-t tehermentesíteni, a 3. orosz hads. jobboldalába intézett támadással. Ennek feltétele az 5. orosz hads. üldözésére kirendelt megfelelő erők, amelyek az üldözést hatályosabbá teszik, s az orosz 5. hads. gyors visszafordulását megakadályozzák, továbbá, hogy az 1. hadsereg hadműveleti értelemben vett biztos hátfedezetet adjon.
Az 1. hads. helyzete az orosz 4. hadsereggel szemben hovatovább nehezebbé vált, amelyet a közte és a saját 4. hadsereg közötti ür fokozott.
A hads. főparság a 2.) alatti lehetőség keresztülvitele mellett döntött, habár a biztos hátfedezet feltételeinek bekövetkezésére, az adott viszonyok között számítani alig lehetett.
A 3. hads. ezen utóbbi hadműveleti terv keresztülvitelében, szept. 3-án este a Wereszyca patak mögött volt a Janow-i nagy erdőtől nyugatra. A Wereszyca számtalan tavakon keresztül folyva, a tavak közötti elposványosodott területekkel együtt kitünő védőállást képezett, mert a támadónak csak keskeny és mély oszlopokban lehetett a szorosokat képező mocsarak és tavak között áthatolnia, hogy az akadályokon túl, szélesebb alakzatban harchoz fejlődhessék.
A 3. hads. gyorsan végrehajtott visszavonulása lehetővé tette a hadsereg pihenését, a nagy kiterjedésü Janow-i erdőség mögött, mindaddig, amíg a hadsereg főparság szándékának megfelelően a visszafordított győzelmes 4. hadsereg, az előnyomuló 3. orosz hads. oldalába a támadást megindítja s a 2. hads. a Dnyeszter és Lemberg között előtörő orosz erők balszárnya ellen hadműveleteit megkezdi.
A hadsereg főparság ezen hadműveleti tervét keresztezte és hatálytalanította az orosz főhadvezetőség azon kézenfekvő elhatározása, hogy az egész 3. és a 8. orosz hadsereg egyik hadtestét (XII.) a cs. és kir. 4. hads. és Lemberg között tátongó 100 km-en felüli térben északnyugati irányban a József Ferdinánd (XIV. had test és 41. honv. ho.) hadcsoportjának oldalába és a cs. és kir. 4. hadsereg hátába eltolja.
Az orosz főhadvezetőség a Przemyslany-i (aug. 29. 30.) részünkre kedvezőtlen kimenetelű csata után azonnal teljes erővel folyamatba tette a 3. és 8. hads-nek északnyugati irányban való eltolását, amelynek zavartalan végrehajtásában mi sem gátolta, mert a Zolkiew környékén levő saját 3. hadseregünk északi szárnyát biztosító lovas hadtestbe egyesített 10. és 11. Iov. ho-k visszavonulásukat nem nyugati irányban, hanem délnyugatnak a Lemberg-Janow-i műútnak hajtották végre a Kulikow-i csata után s ezáltal az északnyugati irányban előtörő orosz oszlopok kellő megfigyelése sem történt.
Az orosz főhadvezetőség ezen időveszteség nélkül végrehajtott hadműveleti tervével szemben a 2. és 4. hads-ünk helyzete szept. első hetében a következőképen alakult ki:
A második hadsereg részei a visszavonulást kénytelenek voltak a Dnyesztertől délre végrehajtani és a 2. hads. csak nagy kerülővel csatlakozhatott a 3. hads. déli szárnyához. Szept. 6-án kellett a 2. hadseregnek harckészen állania, s az egyesülést a 2. hads-hez tartozó IV. hadtesttel – mely a szerb hadszintéren szenvedett veszteségek után Sambornál vagóniroztatott ki – foganatosítani.
A 2. hads. által szándékolt átkarolás nem volt keresztülvihető, mert a Dnyeszter lényegesen korlátolta a hadsereg fejlődési lehetőségét.
A 4. hads-nél sem volt a helyzet kedvező, dacára a kivívott fényes győzelemnek.
A 4. hadseregnek, amely északi irányban nyomult előre, a Komarow-i győzelem után teljes arcváltást kellett végrehajtania és déli, majd később keleti irányban való előnyomulása alatt hátát kellett biztosítania.
A hadsereg főparság részéről kiadott intézkedésnek megfelelően, a megvert és visszavonulásban levő 5. orosz hadsereget csak gyenge erők követték, mindkét szárnyon 2-2 gyalog és 1-1 lovas ho. Az orosz utóvéd a visszavonulásnál Grubieszownál beásta magát.
A 4. hads. szept. 3-án este, arccal délnek Tomaszow-Korczmin vonalában állott.
A hads. főparságnak figyelemmel kellett lennie azon eshetőségre is, hogy az 1. hads. visszavonulása esetén a 4. hads-nek a San-ra való visszavonulása veszélyeztetve ne legyen. Ez okból a 4. hads-nek általános előnyomulási irányul nem Zolkiew, hanem Niemirow Magierow vonal adatott. Repülőink már augusztus 30-án megállapították a 3. orosz hadsereg északi szárnyán a Kamionka Strumilowa-i területből Turynka, Mosty-Wielkie irányban történt csapat eltolásokat, amiből minden valószinűség szerint a saját kelet-galíciai hadcsoportunkkal szemben álló orosz erők nagyobb arányu északnyugati irányu eltolására következtetni lehetett. Ezen feltevés helyességét nemcsupán a Kulikow-i szept. 1-i ütközet lefolyása, hanem a szept. 3-iki hírek is (Zolkiewről nagy erők nyugati és északi irányban való menetelése) megerősítették, ennek folytán a 4. hadseregnek adott előnyomulási irány teljesen elhibázottnak volt mondható, tekintve a hads. főparság azon kifejezésre juttatott elhatározását, hogy a 4. hadsereg az előnyomulásban feltételezett 3. orosz hads. oldalába, illetve annak északi szárnyára intézzen támadást.
A kitűzött előnyomulási irány arra engedett következtetni, hogy a hads. főparság minden körülmények között biztosítani kívánta a 4. hads. részére a San-ra való esetleges visszavonulás zavartalan végrehajtását, amelyet a 3. hadsereg bal szárnyához való szoros csatlakozással vélt elérhetni.
A hads. főparság ezen intézkedésével feladta az eredeti hadműveleti tervet, az orosz 3. hadsereg jobb oldalába intézendő támadást, de egyidejűleg azon veszélynek tette ki a 4. hadsereget, hogy déli majd később keleti irányba való előnyomulásával, az északnyugatnak Tomaszow-nak előnyomuló 3. [2. sz. hiba] hads. által északi szárnyán átkaroltatik, ami tényleg később be is következett.
Szept. 5-én este megállapítást nyert az, hogy az oroszok Zolkiew és Janow területét s az erdőséget nagy erőkkel érték el. Rawaruskának s attól északra két orosz hadtest volt előnyomulásban s a Dnyesztertől északra is előnyomultak az orosz erők. A hadsereg főparság a 4. hadseregnek a zárkózást a 3. hadsereg balszárnyához s a 4. hads. jobb szárnyának keleti irányban való bekanyarodását, továbbá az előnyomulást keleti irányban elrendelte. A kiadott intézkedés szerint a 3. hadsereg szeptember 6-án támad a balszárnyról. A 2. hads. pedig szept. 7-én támadásra készen álljon.
Ezen újabb intézkedés folytán a 3. hads-nek, amelynek eredetileg védőszerep jutott volna, most már támadnia kellett a Janow-i nagy erdőségen át a Wereszyca vonalat, amely mint mondva volt, kitünő védő vonalat alkot, de a támadó elé csaknem leküzdhetetlen akadályt gördít, mert az oroszok kezében levő túloldali (keleti) magaslatokról, a tavak és vizenyős rétek közötti szorosokat, az oroszok ágyú és géppuska tüzében kell kierőszakolni.
A megvert és visszavonult orosz 5. hadsereg is támadásba ment át és szept. 6-án Zamosce vonalát, amelyért a 4. hads. sok vért áldozott, újból elérte. Az 5. orosz hads-nek a saját 4. hads. bal oldalában 3 napi menettávolságban való újbóli megjelenése igen kedvezőtlen helyzetet teremtett. Minden attól függött, hogy a 4. hads. hátvédét képező csekély erők hősi ellentállása képes lesz-e az 1. hadsereggel együttesen feltartóztatni az 5. orosz hadsereget a döntés bekövetkeztéig. Erre a feltevésre vajmi csekély kilátást nyujtott az a körülmény, hogy az 5. orosz hads. délnyugati előnyomulási irányával az 1. és 4. hads. közé ékelheti magát, s veszélyeztetheti a 4. hads. hátát. Az osztrák-magyar haderő sokkal gyengébb volt, mint az orosz haderő. (39 1/2 ho. 60 orosz ho.-val szemben s az orosz ezredek 4 zlj-al voltak alakulva).
A hads. főparságnak a 2. lembergi csatát felidéző hadműveleti terve sikerre nem nyujthatott kilátást, mert a kivitelre nem állottak megfelelő erők rendelkezésre. A hadműveleti terv kivitele csak az esetben járhatott volna sikerrel, ha az 5. orosz hadsereg veresége kiméletlen üldözés által teljessé tétetik, ez azonban nem volt elérhető, az üldözésre szánt gyenge erők miatt.
Az adott helyzetben a 2. Lemberg-i csatának hadseregünk a lehető legkedvezőtlenebb kilátással ment neki szeptember 7-én.
Nem szabad elfelednünk, hogy hötzendorfi Conrad vezérkari főnök a 2. Lemberg-i csata hadműveleti tervét nemcsak a győzelembe vetett hittel alkotta meg, hanem időnyerés is lebegett szeme előtt, amikor az orosz túlerőkkel szemben a küzdelmet felvette. A hads. főparság úgy vélte, hogy az esetben, ha a hadi szerencsét nem sikerül magához ragadnia, még mindig lesz elég ideje, a San mögé való visszavonulást végrehajtania, bár sokkal nehezebb viszonyok között s nagy vérveszteség árán, de a főcélt az időnyerést eléri s akkor számíthat szövetségesének a németeknek hathatós támogatására. Conrad ugyanis elkötelezte magát a német vezérkari főnök Moltke-vel szemben, hogy hat héten át feltartja az orosz gőzhengert s megakadályozza az orosz betörést porosz Sziléziába. Szavát be is váltotta, ám az osztrák-magyar haderő több mint 60 %-a a harctéren maradt, míg Moltke a Marne-i csatát, a győzelmesen előnyomuló német hadsereg legnagyobb meglepetésére elvesztette, amelynek pedig meg kellett volna hoznia a beígért megváltást az osztrák-magyar haderő súlyos helyzetében és minden valószinűség szerint a világháború kezdet-kezdetén a háború eldöntését.