VII. FEJEZET.

(L. 1. és 5. sz. a.)

Szeptember 8-iki előnyomulás. Szept. 9-iki tüzérségi harc. A 23. h. gy. ho. előnyomulása a Lelehowka-i szoroson át. Helyzet északon. Szept. 10. átkelés a Wereszycán. Szept. 11. a cs. és kir. 88. Landes-Schütz dand. kötelékében. Általános helyzet szeptember 11-én. Az erdő-harc nehézségei.

 

A helyzet szeptember 8-án kevés reménnyel kecsegtetett, mert a 3. hadseregnek kellett a a Wereszyca-i vizenyős rétek és tavak által alkotott szorosokon át kierőszakolni az átjuthatást és támadást, az orosz tüzérség által koronázott szemben levő magaslatokra, amelyek az orosz 8. hadsereg kezében voltak.
A fél állományra leolvadt 3. hadseregre igen nehéz feladat várt, amelyet ha sikerülne is becsülettel megoldania, Damoklesz kardjaként lebegett a végeredmény felett az a követelmény, hogy vajjon képes-e a II. és XIV. hadtest, az első hadsereggel, a 4. hads. bal oldalát és hátát biztosítani.
Abban a mérvben, amint az orosz 3. hadsereg jobb szárnyán északnyugati irányban kitérő XXI. és Xl. orosz hadtestek erős menetekkel tért nyertek, az 5. orosz hads. pedig előnyomulását délnyugati irányban folytatja, mindinkább el kellett halványulnia a győzelembe vetett erős hitnek, mert a 2. Lemberg-i nagy csatának eldöntése a megvert, de visszafordult 5. orosz hadsereg és az északnyugatnak menetelő 3. orosz hads. XXI. hadtestének főként menetteljesítményeitől függött, tekintve a részünkről még rendelkezésre álló erőket.
A győzelem serpenyője mindinkább az oroszok felé hajlott, mert időközben a 9. orosz hadsereggel megerősített 4. orosz hads. is támadólagosan lépett fel az 1. hadsereggel szemben. Utóbbi kénytelen volt a legmakacsabb ellentállást kifejtve lépésről-lépésre visszavonulni.
Ez volt a helyzet szeptember 8-án, amely napon a ho. paracsnokságot fogarassi Tamássy Árpád altb. vette át.
A szeptember 7-ről 8-ra menő éj folyamán a Janow-i út két oldalán húzódó Grabnik 356 magaslatról az oroszok visszavonultak és megszállták az erdő és Janów közötti, valamint az utóbbitól északra eső 353 Prochnick magaslatot. A cs. és kir. 30. ho.-al szemben részben még ellentállást fejtettek ki az oroszok, ezért a balszárny kivételével csak lassan tudtak tért nyerni, s csak délután érték el a Wereszyca vonalat Stradcz-el szemben.
Az ezd. I. és II. zlj-a a d. e. folyamán az út két oldalán arccal keletnek az erdő szélén részben előtte harchoz fejlődve, tűz alá vette a szemben lévő magaslaton beásott ellenséget. Az ezd. jobb szárnyát a 2. honv. ezd. hosszabbította meg, azontúl közös hadseregbeli csapatok fejlődtek fel az erdő szélén és oldaltűz alá vették az ellenség áltat megszállt magaslatot.
A magasabb parság intézkedésének megfelelően a jobb szárny, átkaroló támadásba ment át, amelyben a 2. honvéd ezd. is résztvett, az 5. ezd. a felsőbb parancsnak megfelelően arctüzet fejtett ki. Sikerült az állásba betárni, azonban az oroszok egy hátsó állásból oly erős oldalozó géppuska és gyalogsági tüzet fejtettek ki, melyet tüzérségük is hatásosan támogatott, hogy kénytelenek voltak az állást kiüríteni s az erdő szélre visszahúzódni.
Közben a bal szárnyon a 46. honv. gy. dandár Prochnick magaslatot elfoglalta s Janow ellen nyomult előre. A jobb szárnyon a támadás megújjíttatván célhoz vezetett és az ellenség Janow-nak visszavonult. Az ezd. I. és II. zlj-a az erdő szélen ütközet előörsöt állított fel.
Szept. 8-iki harcban a III. zlj. a 46. gy. dandár harcaiban vett részt.
Szept. 9-én a 23. honv. gy. ho. parság a Janow és Zalesie-től keletre a Wereszyca tulsó oldalán a terepből meredeken kiemelkedő magaslatok birtokbavételét vette tervbe. Ezen magaslatok az előttük fekvő tavak és mocsaras rétek miatt csak az utakon és a vasúti töltésen voltak megközelíthetők. A 23. ho. parság szeptember 9-re ütközet menetet rendelt el. Amint az erdő nyilásból az oszlop kilépett, az orosz tűzérség a túloldali magaslatokon működésbe lépett. Úgy a Zalesie-vel szemben eső, valamint az attól délkeletre fekvő Stradcz magaslatok jól leplezett orosz tüzérséggel voltak megspékelve.
A 4-6 km. távolságból leadott és jól belőtt orosz tüzérség a gyalogságot fedezékekbe kényszerítette és megnehezítette saját tüzérségünknek a lemozdonyozást. Tüzérségi harc fejlődött ki, amelyben a gyalogság mint nézőszerepelt. A kérdéses magaslatok nem voltak a sikerre való kilátással arcban megtámadhatók, mert megközelítésük csakis a két útszorosra szorítkozott. Ezen magaslatok csakis az állás megkerülésével voltak birtokba ejthetők. Janow maga, harcászati szempontból fekvésénél fogva nem játszott szerepet, mert az orosz tüzérség közeli hordtávjában, a Wereszyca posványos szűk völgyében feküdt.
Szept. 9-én este a helyzet a velünk szemben álló 8. orosz hadseregre nézve elég kedvezőtlenül alakult. A 23. honv. gy. ho. balszárnyán előnyomuló cs. és kir. 88. Landes-Schütz dand-nak már szept. 8-án sikerült Lelechowkát bevenni s a Wereszycán átkelve Walddorf irányában tért nyerni. Ehhez csatlakozott északról a 4. hadsereg IX. hadtestének 25. gy. ho.-ja, amelynek jobb szárnyával a Kubyn 394 magaslaton át kellett Majdan-nak előnyomulnia. A támadás itt eredményesen haladt előre s az orosz 3. és 8. hadsereget az érintkezési területen áttöréssel fenyegette.
Szept. 9-én a 88. Landes-Schütz dand. a 25. gy. ho.-al az érintkezést fenntartva, Bulawa-t elfoglalta, azonban Walddorfot nem tudta birtokba venni, mert a teljes siker nem volt elérhető tartalékok és tüzérségi támogatás hiányában, s az oroszoknak sikerült tartalékokat ezen veszélyeztetett területbe gyorsan összevonni.
Az orosz 8. hads. ellen intézett erőteljes támadások, de különösen a szept. 9-én annak déli szárnyán a 4. hadtest által elért sikerek az átkarolás veszélyét idézték fel számukra.
Szept. 9-én az orosz 3. hads-nél is kezdett arcban válságos lenni a helyzet, mert Auffenberg 4. hadseregének támadásaival szemben a 3. orosz hadsereg nem tudott tért nyerni, sőt a déli szárnyon a 8. hadsereggel való érintkezési területen Lelehowkától északra, amint láttuk, az áttörés veszélye fenyegette, amelyet tartalékok összevonása és 3. lovas ho. [3. sz. hiba] bevetése által sikerült elhárítania.

HELYZET SZEPT. 9-ÉN ÉSZAKON AZ 1. HADSEREGNÉL. [4. sz. hiba]

Az orosz hadsereg főparság a Dankl lov. tábornok által Kraszniki-nél kivívott győzelem és az Auffenberg által Komarow-nál aratott diadalmas csata benyomása alatt a 9. orosz hadsereget (3 hadtest) a 4. orosz hadsereg jobb szárnyának meghosszabbítására a Visztula és Bystryca közé tólta, hogy 1. hadseregünkkel szemben a 9. és 4. orosz hadsereg gyors döntést érhessen el.
Az orosz 5. hads. parancsot kapott 1. hadseregünk jobb szárnya ellen előnyomulni és a 4. orosz hads. támadásához csatlakozni. Szept. 9-én a 4. orosz hads. és az 5. orosz hads. részei az 1. hads. jobb szárnyát Dragany-nál átkarolták és azt megverték. Turobynnál azonban sikerült megállítani az 5. orosz hads. jobb szárnyát.
Az 5. orosz hads. Tomaszow irányában előnyomuló balszárnya a 4. hadsereg hátfedezetét teljesítő II. hadtestet visszanyomta.
Az első hads. a 9. 4. és 5. orosz hads.-ek nyomása következtében kényszeríttetett déli irányban Annapol-Frampol-nak lassan visszavonulni. Szept. 9-én Frampol és Tomaszow között egy 60 km-es ür választotta el a 4. hads. hátát fedező II. hadtestet az első hads. jobb szárnyától. Ez az ür az 5. orosz hads. részére nyitott kapu volt, amelyen át előnyomulva, végleg elválaszthatta az első hadsereget a 4. hadseregtől s veszélyeztethette utóbbinak a San-ra való visszavonulást.
A 8. orosz hadsereg kevésbbé kedvező helyzetében a XXI. orosz hadtest parancsot kapott Telatinról Uhnowon át Lubyca Krolavszkára a 4. hads. hátába délnyugatnak meggyorsítani menetét. (távolság 36 km.) A helyzet tehát a 3. és 2. [5. sz. hiba] hadseregre nézve válságosnak volt mondható, mert kevés biztató remény volt arra nézve, hogy a 2. hadsereg északkeleti irányban való bekanyarodása meghozhatja a déli szárnyon a döntést, mielőtt még az 5. orosz hadsereg és a XXI. hadtest, a 4. hadsereg visszavonulását a legnagyobb mérvben veszélyeztethetné.
A hadsereg főparság azonban a végső győzelmet még idejében magához vélte ragadhatni azáltal, hogy a 4. 3. és 2. hads.-nek a Lembergnek irányított központias támadást elrendelte.
Szept. 10-én a reggeli órákban a 23. honv. gy. ho. a Janow-tól északnyugatra mintegy 6 km-re eső Lelechowka-i töltésszoroson átkelt a Wereszyca járhatatlan völgyén. Az 5. honv. ezd. átkelésekor az oroszok oly erős tüzérségi tüzet fejtettek ki, hogy az ezd. sebesültvivői s a vonat órákon át nem tudtak átkelni s ennélfogva visszamaradtak.
A cs. kir. 88. Landes-Schütz lövészdandár a Folw. Bulawa-tól északnyugatra húzódó magaslati erdő szegélyén harcban állott az oroszokkal. Az ezd. I. és III. zlj.-a a lövészdandár bal szárnyának meghosszabbítására rendeltetett s az 5/II. zlj. a lövészdandár jobb szárnyára.
Szept. 11-én del. 2h-kor a lövészdand. parnokától Schönburg-Lippe tábornoktól azt a szóbeli parancsot kaptam, hagy az 5/II. zlj.-jal a lövészdandár közepét sűrítsem, s a tűzvonalban fejlődött dandár középső része felett vegyem át a parságot. Szürkületkor az erdő szegélyére felkapaszkodva, az elég meredek lejtőkön beásva találtam a lövészdandárt az erdő szegélye mentén s az erdő előtt 5-600 lépésre az oroszok lövészfedezékeit láttam. A lövészárokban ember-ember mellett feküdt s így a hegylejtőn 50-60 lépésre a rajvonal mögött tartalék viszonyba helyeztem a szd.-ok egy részét, mert nem volt hely a lövészárokban. Sehol egy emberfej nem mutatkozott, a legnagyobb csend volt s a lövészárkok mindkét részen kihaltnak tűntek fel. Támadásra nem került sor. Az e napon lefolyt harcban Domba Kristóf és Zsigmond István hdgy.-ok megsebesültek.
Szept. 11-én d. u. 4h-kor az ezd. zlj-ai felsőbb parancsra kivonattak a tűzvonalból és gyülekeztek a lövészdandár mögötti magaslat egyik erdő átvágásában tartalék viszonyban.
A Janow-i orosz kézen levő magaslatok ellen tervbe vett támadás keresztülvitelére nem került sor, mert szept. 11-én éjjel kiadatott a visszavonulási parancs. Az arcban támadó 3. hads. részei közül a legtávolabb jutott előre a cs. kir. 88. Landes-Schütz dand. és a m. kir. 23. honv. gy. ho., amelyek a Wereszycán túl éket vertek a zárt orosz arcvonalba. Loránt szds. ezred sgt. éjnek-idején ellenséges járőrök által veszélyeztetett erdőségben vitte meg még idejében a ho. csapatainak a fontos visszavonulási parancsot, amely lehetővé tette a ho.-nak az éj folyamán való zavartalan visszavonulását.
A 2. hadseregnél szept. 10-én a szélső jobb szárnyon a budapesti IV. hadtest kezdte meg az előnyomulást, s az oroszokat állásaikból kivetve, Pieski-Dornfeld vonalba jutott, tetemes tért nyerve. A 2. hadsereg VII. és XII. hadteste is sikeresen haladt előre.
A 2. hadseregnek ezen a napon nem sikerült további tért nyernie, mert különösen a 4. hadtestnek jobb szárnyát nagyobb erőkkel támadták meg az oroszok.
A 3. és 8. orosz hads. helyzete nehéz volt, mert minden támadásuk visszaveretett s a déli szárnyon az összes erők latba vetésével tudták csak fenntartani az egyensúlyt.
Szept. 10-én a 4. hadsereg hadtestei által vívott nehéz harcok (IX., VI., XVII.) eredménytelenül végződtek.
A hátbiztosításra kirendelt II. hadtest és a XIV. hadtest 8. ho.-ja az oroszok megkerülése által fenyegetve visszavonulásra kényszeríttettek, s a II. hadtest Lubaczow-tól keletre a vasút mögé vonult vissza, ennek következtében a 4. hadsereg északi szárnyán küzdő XVII. hadtest balszárnyának helyzete tarthatatlanná vált. Az orosz lovasság Narol-ról a 4. hads. hátába Jaroslau-nak vett irányt.
Szept. 10-én északon az orosz 9. és 4. hads. Zaklikow-Frampol vonalát elérte, ahol a bal szárnyhoz csatlakozott az 5. orosz hadsereg XXV. és XIX. hadteste. Ezen hadtestekkel szemben részünkről csaknem semmi erő nem állott rendelkezésre, úgy hogy az út Bilgoraj-Jaroszlau-nak szabad volt. Az orosz V. hadtest Cieszanow-ra, a XVII. hadtest Brussno-Sztare vonalba jutott. Ezen két hadtest tehát a 4. hadsereg balszárnyának hátát már erősen fenyegette.
Szept. 11-én a XVII. hadtest visszavonulása az est beálltával kezdetét vette. A IX. és VI. hadtestek bár állományukban tetemesen csökkentve és a szakadatlan harcokban kimerülve hősiesen folytatták a küzdelmet, de az oroszok szívós ellentállásával szemben eredményt nem mutathattak fel.
A helyzet szept. 11-én. A Janow-i nagy erdőségben lefolyt harcokban az oroszok szívós ellentállásával szemben általában csak jelentéktelen mérvben sikerült tért nyerni, a középet kivéve.
L. Pitreich az egyes hadtestek kevés eredményt elért erdei harcáról azt a kijelentést teszi, hogy „a szomszédos hadtestek egymást okolták, ha támadásuk nem sikerült. Mindenütt arctámadást kellett végrehajtani, de az eredmény nélküli támadások oka nem az ellenség által kifejtett ellentálláson, hanem az egységes támadás hiányán mulott. Dandárok és harccsoportonként történtek a támadások és miután az oldalak fedetlenül maradtak, csekélyebb erők ellentámadása az oldalakba, visszavonulást eredményezett.”
„Tűzérségünk széttagolva működött és egységesen nem lépett fel, tömeghatása a zárt arcvonalak ellen elmaradt. A támadásokat tűzérségi előkészítés nélkül azonnal kellett keresztülvinni, a megokolt késlekedésért felelősséget senki sem mert vállalni, a vezetésben nem volt meg a feltétlenül megkövetelt nyugodtság.”
Kiterjedt nagy erdőségekben mint a Janow-i, ahol hadtestek harcoltak egymás mellett, a csapatok fegyelmezettsége mellett igen nagy fontossággal bírt a nyugodt vezetés a legkisebb egységektől fel a legmagasabb egységekig. A csapatoknak, de különösen a tiszteknek ismerniök kell az erdőharc jelenségeit.
Főképen kevésbbé áttekinthető nagy erdőségben az ideges, gyors térnyerésre törekvő magasabb vezetés, rendszerint az alárendelt csapatok eredménytelen, elszigetelt támadására s az erők szétforgácsolására vezetett.
A békegyakorlatoknál megszokott azonnali végrehajtása a parancsoknak, valamint a kellő felderítésnek mellőzése az erdőségekben, ahol csak lépésről-lépésre lehet tért nyerni, sikert nem mutathatott fel.
Ily nagy kiterjedésű erdőségben az erdő jellege igen változó, hol ritkás szál erdő, hol aljfával benőtt nehezen áthatolható sűrűség jellemzi, amiből következik, hogy nagyobb harcegységek között az elméletileg szabályozott összhangot, az előnyomulásban gyakorlatilag megvalósítani igen nehéz feladat.
Ezért kell a nagy erdőségeket elkerülni, s ha már nem lehetséges, úgy kevés erőt alkalmazni bennök, mert a döntést az azon kívül mozgó harcegységek idézik elő.

 

 


Vissza Hadtörténeti gyűjtemény Vissza Első világháború