VIII. FEJEZET.

(L. 1. és 5. sz. v.)

Conrad és Auffenberg hadműveleti tervei. A Wereszyca vonal kihasználása, mint védőgát. Az orosz 3. hadsereg elleni oldaltámadás esélyei. Parancs a visszavonulásra.

A Komarow-i (szept. 1.) győzelem után, a hadsereg főparság elhatározásában az alapvető gondolat az volt, hogy a 3. hads. a Wereszyca vonalat tartsa, míg a 4. és 2. hads. a 3. hadsereget követő ellenség szárnyait átkarolólag támadja meg, s ekként idézze elő a kedvező döntést részünkre. Ennek a hadműveleti tervnek kivihetősége attól függött, hogy sikerül-e a megvert 5. orosz hadsereget távol tartani és hogy az 1. hadsereg, a 9. orosz hadsereggel megerősített 4. orosz hadsereg nyomásának addig ellent tud-e állani és biztosíthatja-e hadműveleti szempontból a 4. hadsereg hátát.
Ha ezek a feltételek megvoltak, csakis az esetben lehetett a 2. lembergi csatát, a sikerre való kilátással megvívni.
Conrad hadműveleti tervében a visszavonulás feltétlen biztosítása játszott döntő szerepet, a győzelem vajmi csekély esélyével szemben.
Auffenberg hadműveleti terve az orosz 3. hadsereg oldalába intézett támadással, annak katasztrófális vereségét tartotta szemelőtt, de ezt két feltételtől tette függővé és pedig az 5. orosz hadsereg erélyes üldözésétől és a 4. hadsereg hátának az 1. hads. által hadműveleti szempontból való biztosításától. Ha ezek a feltételek nem állanak fenn, akkor a San mögé való visszavonulást előnyösebbnek tartotta, az újból felveendő támadó előnyomulásnál.
Az Auffenberg által javasolt erélyes üldözés s a 4. hadseregnek arcváltása után északról délnek a 3. orosz hadsereg oldalába intézett támadás nyújthatott csak kilátást döntő sikkerre, de csak akkor, ha tényleg a Wereszyca vonal, mint védő gát érvényesül az orosz támadással szemben, amint az valóban terveztetett s a 3. hadsereg zöme az északi szárnyon jut alkalmazáshoz.
Az Auffenberg hadműveleti tervének azonban szintén csakis akkor lehetett volna döntő sikere véleményem szerint, ha a 3. hadsereg nem a Janow-i erdőség mögé, hanem a Wereszyca mögé vonul vissza s a védővonal kedvező viszonyait felhasználva, a védelemre megfelelően csoportosúl s a kiterjedt erdőségben a védelemre berendezkedik; főtartalékát a döntő balszárnyon kívül, támadásra készen tartja. Vegyük közelebbről szemügyre ennek lehetőségét. Tagadhatatlan, hogy a Wereszyca vonal kiváló védő állás volt, mert mocsaras és tavakkal keresztül szelt völgye járhatatlanná tette. Felmerül tehát a kérdés, miért nem aknázták ki ezt a természetes kitünő védővonalat az ellenség feltartóztatására? A Wereszyca délkeleti kiugró részétől Zaluze-től kezdve, felfelé északnyugati irányban Wiszenka wk-ig 30 km. hosszban az átjárókul szolgáló útakat járhatatlanná téve, csekélyebb erővel tartósan kivédhető lett volna. Ugyancsak meg kellett volna szállni a Wiszenka wk-től Magierowon-át a Zolkiew-Rawaruska-i útat beszámítva, egy védelemre alkalmas vonalat s azt védelemre berendezve, bevárni az ellenség támadását.
A 3. hads. Grodeck Jgh.-tól az erdőségen túl Jaworow-ig tagozódva várta a parancsot az előnyomulásra, a Wereszyca kierőszakolására, amely akadály innenső oldalát két napos kemény küzdelem és nagyobb veszteségek árán szeptember 8-án este érte el. Azt a fátyolt, amelyet lovasságunk néhány zlj-tói fedezve képezett a Wereszycán, az ellenség csakhamar széttépte.
A 45. honv. gy. dand. szept. 3-án a reggeli órákban érte el utóvéd viszonyban a Wereszyca-t.

A 3. hads. azon csapatai, amelyek szeptember 2-án a kora délutáni órákban indíttattak útba, a Lemberg-Janow-i 22 km-es utat még aznap megtehették.
A 3. hads. rendelkezésre álló s a visszavonuló csapatok él oszlopaival menetelő utász csapatokat a Wereszyca számos átjáróinak hasznavehetetlenné tételére s a védelmi munkálatok végzésére felhasználva, szeptember 4-én estig egy 30 km-es arcban az ellenség átkelése lehetetlenné tétetett volna.
A 3. hads. zömét a Wiszenka W. K.-tól Magierow és a Rawaruska-i utat közbevéve célirányos lett volna akként elosztani, hogy a 3. hads. főtartaléka a Rawaruska-i úton túl, a külső balszárny mögött lépcsőben kifelé rendelkezésre álljon.
Az orosz 3. hads. a Lemberg-Janow-i úttól északra nyomult elő hadtesteivel.
A hadsereg főparságnak indokolt volt tehát azon aggodalma, hogy a Zolkiewtől északra eső több mint 100 km-es kivédetlen területet az oroszok erőik eltolására fogják kihasználni, hogy a megvert és szorongatott 5. orosz hads-nek gyors segítséget vigyenek, s az egységes zárt arcvonalat megteremtsék.
Az orosz fővezérlet eddigi metodikus és helyes hadászati érzékről tanuskodó hadműveleteiből arra kellett következtetni, hogy a kínálkozó igen kedvező alkalmat ki fogják használni s a 3. hadsereget azonnal északnyugatnak eltolják, amint az be is következett később, mert az orosz főhadvezetőség a keleti csoport jobb szárnyának Mosty-wielkie-re adott irányt.
A 3. orosz hadsereg azonban ezt a parancsot teljes mérvben azonnal nem foganatosíthatta, mert Lembergtől északkeletre le volt részben kötve a megerősített 23. honv. ho. hadsereg csoportja által.
Az orosz erők északnyugati irányban való eltolását saját repülőink kellő időben megállapították; már ezen okból is, ha újból támadni akartunk, előbb a megvert 5. orosz hadsereg hadtesteinek veszteségeit reájuk végzetessé kellett tenni, erélyes és kiadó üldözés által.
A szept. 1-i Komarow-i győzelem után nem Auffenberg-en mulott, hogy ez nem így történt. Ebben Péter Ferdinánd főherceg elhibázott intézkedése is közreműködött a szélső bal szárnyon.
A XII. hadtesttel megerősített orosz 3. hads. szept. 5-én érte el bal szárnyával Janow-ot, jobb szárnyával Butynit, a XXI. orosz hadtest Belztől északkeletre ért.
A hadászati helyzet és az óriási kiterjedésű Janow-i erdőség az eredeti hadműveleti terv megvalósítása mellett szólott, amely a 3. hadseregnek védelmet szánt, a Wereszyca természetalkotta előnyeinek kihasználásával. Evégből előnyösebb lett volna a 3. hads.-nek csekély erőkkel a Wereszyca mentén Wiszenka wk-ig és onnét északra Magierow Grzedáig, beásva várni az orosz támadást erős balszárnnyal.
Az oroszok óvatos előnyomulása mellett valószínűleg szeptember 6-án került volna sor az arctámadásra, Az utászcsapatok által védelemre alkalmas területeken a második védővonal kiemelését is éjjel-nappal foganatosítani kellett volna, hogy visszavonulás esetén időnyerés céljából a második állás is tartható legyen.
Az orosz 3. és 8. hads. arcban való térnyerése az erdőségben reájuk nézve csak kedvezőtlenné változtathatta volna a helyzetet, mert a 4. hadseregnek szept. 7-én legkésőbb 8-án már érvényesülő oldaltámadása északról délnek annál eredményesebbé válik, minél inkább tért nyernek az oroszok arcban az erdőben, s le vannak kötve erőink által.
A Janow-i nagy erdőség előnyeit a védelemben, csekély erőkkel ekképpen javunkra fordíthattuk volna; mert ez a nagy erdőség óriási kiterjedésénél fogva elnyelte a beléje vetett 3. és 4. hadsereg hadtesteit, anélkül, hogy a nagy vérveszteséggel folytatott küzdelmek meghozták volna az eredményt, holott a 4. hadseregnek oldalban való alkalmazása meghozhatta volna a remélt sikert.
1866.-i Kőnigrätzi csatában a porosz Fransecki II. altb. gyalog ho.-ja felemésztette az osztrák hadsereg két tartalék hadtestét a Swip erdőben, s amikor Frigyes porosz trónörökös hadserege az osztrák hadsereg jobboldalában a Horsenoveci magaslaton megjelent, nem volt mit eléje vetni, mert az erdőségekben harcoló hadtesteket Fransecki II. porosz ho.-ja lekötötte s a csata elveszett.
A második lembergi csata hadműveleti alapgondolata s a csata lefolyása nagy tanulságokat tartalmaz s a figyelmet azon lehetőségekre tereli, amelyek az első lembergi csata után hadműveleti szempontból megvalósíthatók lettek volna.
Önként felvetődik a kérdés, hogy vajjon a támadólagos hadművelet keresztülvitele úgy amint az történt, legbiztosabban tette-e lehetővé az alapgondolat megvalósitását.
Az adott helyzetben az orosz főhadvezetőség a döntő mérkőzés előtt, a keleti és északi hadcsoport erőinek egyesítését tartotta szemelőtt. Conrad hadműveleti terve ennek meghiusítására törekedett, amelyet az orosz 3. hads. északi szárnyának a 4. hads. által való átkarolásával akart elérni.
Az első nagy csaták felszínre hozták a hadsereg szervezési, felfegyverzési és kiképzési hibáit, amelyet már béke idején nemcsak a fővezérnek volt alkalma vezérkari főnöki minőségben megállapítani, hanem mindazoknak, akiknek alkalmuk nyilott hadseregünk katonai belértékét a nagyhatalmak, elsősorban a kiváló német hadsereggel összehasonlítani.
A merészebb hadműveleti tervhez fűződik a győzelem, de Conrad, akinek kezébe egy birodalom sorsa volt letéve, megtorpant a kivitel általunk be nem tekinthető aggályaival szemben, mert ő tudta legjobban, hogy meg lehet-e kockáztatni a döntő sikert igérő hadászati alapgondolat megvalósitását, mivel balsiker esetén a nagy felelősség teljes súlyát neki kellett viselnie.
Válságos helyzetben csak az esetben nyulhat a fővezér a merészebb elhatározáshoz, ha a vállalat kivitelére teljesen megbizhatónak ítéli az alája rendelt haderőt s ha éppoly mérvben ismeri az ellenséges haderő belső értékét s annak átöröklött tulajdonságait.
Conrad átérezte, hogy nem rendelkezik a megbízhatatlan szláv elemekkel telített hadseregben oly harceszköz felett, amellyel megkockáztathatja a merészebb, de nagy eredményt igérő hadműveletet, eltekintve az 1. vonalban alkalmazott npf. alakulatoktól. Ez okból a 4. hads. visszavonulásának feltétlen biztosítását a 3. hadsereghez való szoros zárkózás által tartotta elsősorban szemelőtt elhatározásánál. E tekintetben nem volt abban a szerencsés helyzetben, mint Hindenburg a Tannenberg-i csata előtt, aki vezérkari főnökének javaslatát nyugodt lélekkel fogadhatta el.
Ludendorff mint a 8. német hadsereg ujonnan kinevezett vezérkari főnöke, midőn a tannenbergi orosz katasztrófához vezető hadműveleti tervet jóváhagyás végett Hindenburg elé terjesztette, maga mondja, hogy a vállalat sikerében fontos tényezőként szerepelt az orosz hadsereg ismert lassúsága és óvatossága, amelyre hadműveleti tervének sikerét alapította és a német hadsereg teljes megbízhatósága. Ezen feltevésében nem is csalódott, mert Rennenkampf-ot az első orosz hads. parnokát sikerült sakkban tartania addig, amíg a második orosz hadsereg sorsát megpecsételte, azt véglegesen megsemmisítve.
A hadsereg főparság a szeptember 11-iki helyzet mérlegelése alapján az általános visszavonulásra határozta el magát, nehogy a 4. hadseregnél a Sanra való visszavonulás csak súlyos veszteségek árán legyen végrehajtható.
Ehhez képest szeptember 11-én a dut. folyamán az intézkedések kiadattak a visszavonulásra, amelynek szept. 11-ről szept. 12-re menő éjjel kellett megtörténni, nehogy az 5. orosz hadsereg az 1. és 4. hadsereg közötti területen át a 4. hadsereg hátába kerülve, annak visszavonulását katasztrófálissá tegye.
A kiadott intézkedések szerint az 1. hadsereg a San alsó folyásához vonult vissza, biztosítva Lezajsk Siemawa [6. sz. hiba] és Jaroslau-t. A 4. hadsereg Przemysl-től északra Jaroslau-ig, a 3. hads. Nowe Miasto-Stary Sambor vonalába, attól délre a 2. hads.
A 2. lembergi csata tanuságot tett az osztrák-magyar csapatok nagy teljesítőképességéről, amelynek szívós kitartását és nagy ellentállóképességét az előző nehéz küzdelmek sem csökkentették. Katonai szempontból különösen kiemelkedik a 4. hadsereg csapatainak teljesítménye és az a rugalmasság, amely a 4. hadsereg parnokság vezetésében a nehéz viszonyok között végrehajtott hadművelet alatt észlelhető volt, de bizonyosságot tett arról is, hogy e hadsereg vezetése mindenkor a helyzet magaslatán állott.