X. FEJEZET.

(L. 6. és 7. sz. v.)

Przemysl várának felkészültsége és védelmi berendezése.

Bizonyára sokan vannak bajtársaink közül, akiknek nem volt alkalmuk egy tábori vár belső berendezéseit és felszereléseit közelebbről láthatni, ez okból azt részletesen ismertetem.
Előttem egy tábor-vár védelmi berendezései nem voltak ismeretlenek, amikor 1914. szeptember 15-én az V. védő kerület parnokává nevezett ki a vár parnoka, mert 1897. nyarán mint a honv. törzstisztitanfolyam hallgatója, három teljes napon át tekintettük meg Przemysl várának összes védműveit. Ezen védművek között volt a XI. számú ővfőerőd is, amelyre 1897. tavaszán ellentálló képességének gyakorlati megállapítása céljából, 200 darab 24 cm-es gránát telitalálatot adtak le. Az erőd erősen meg volt rongálva, sikamán hatalmas tölcséreket vágott a beton burkolatba a gránát, páncél kupolái megrepedtek^*.
A sors úgy hozta magával, hogy Ratko-Dimitriew orosz tábornok 1914. okt. 5–8-ig tartó erőszakos támadása alkalmával a fenti IV. védőkerületben fekvő XI. sz. erődre ugyancsak 200 darab 21 cm-es gránát lövést adott le, ennek azonban csak egy kisebb hányada csapott be az erődbe. Alkalmam volt látni az okozott rombolást, amelyet október 11-től november 3-ig ismét rendbehoztak.
Mint a szomszédos V. v. ker. parnoka a IV. v. ker. ellen okt. 4-én intézett támadás visszautasításában résztvettem, egy az oroszok baloldalába intézett sikeres támadással.
1897-ben valóban nem gondolhattam arra, hogy valaha is Przemysl várának védelmében részt fogok vehetni.
A következőkben rövid összefoglalását adom a vár felszerelésének és védőberendezéseinek.
A mozgósítás elrendelésekor a vár védelmi felkészültsége nem volt kielégítő, tekintve az orosz határ közelségét.
1914. augusztus 24-én, a kora reggeli órákban Przemysl várán futott át vonatunk. Az erődök között legnagyobb meglepetésünkre még mindig nagy ür tátongott, az összekötő lövészárkokban (harcállásokban) javában dolgoztak, drótakadályoknak nyomát alig láttuk, pedig aznap keleti határainkat Brodyn át egy legalább is gy. ho.-ra és egy lov. ho.-ra becsült ellenség lépte át s a Bug vizében kozák lovak gázoltak. A rendelkezésre állott munkaerőkkel csak nagy erőfeszítés mellett sikerült a várat az oroszoknak a keleti védőkörletek előtt való megjelenéséig annyira védképes állapotba hozni, hogy egy erőszakos megrohanás azt ne juttassa ellenséges kézre.
Tagadhatatlan, hogy az egyes védőkerületekben még igen sok végezni való munka várt nemcsak a munkásosztagokra, ha nem a védőrségre is, úgy az erődök közötti összekötő lövészárkok srapnelmentessé tétele, a lövészárkok előtti drótakadályok elkészítése, mint a legénységi férőhelyek s a második védővonal kiépítése körül.
Védőkerületemben ezen munkálatok december 1-én nyertek befejezést, amikor is a munkásosztagokat más védőkerületekbe rendelték, ahol még azok befejezést nem nyertek.
A vár tüzérségi felszerelése számszerint megfelelt, de minőségileg nem. A lövegek legnagyobb része elavult, régi rendszerű volt, mint az 1861. és 75-ből származó 3 km. hordtávú ágyúk.
A várban a lövegek száma kb. elérte az 1000 darabot. Hordtáv tekintetében jók voltak az 1888-as mintájú 12 és 15 cm-es ágyúk, 8 km. hordtávval. Rendelkezésre állott még 4 drb. 30 1/2-es mozsár 9 1/2 km. hordtávval és a 2. honv. tábori ágyús ezd. 4 ütege. A régi rendszerű ágyúk csövei – igen csekély kivétellel – elhasználtak voltak. A tüzérség lőszerrel nem volt elegendő mérvben ellátva.
A lövegeket az erődökben és azok térközeiben kiépített ütegállásokban alkalmazták.
A vár parnokság és a védőkörletek mozgó ágyú tartalék felett rendelkeztek. A védőkörletekben mint mozgó ágyú tartalékok a 75 mintájú 9 cm-es Uhatius ágyúk és 80 mintájú [7. sz. hiba] 15 cm-es mozsarak állottak rendelkezésre. Ezek fogatolását, valamint a lőszerkocsikat parasztok adták. Az ágyúk nagy részénél fekete lőpor használtatott. Az ágyúlőszer nagyrésze romlott volt s a lövedékek a felcsapódásnál legtöbbnyire nem robbantak. A lövegek egy része a várost körülvevő sáncokból álló vármagban (noyeau) volt elosztva.
Az aug. végén és szeptember elején beállott harctéri események sürgőssé tették a vár felszerelési munkálatainak befejezését. Ekkor kezdtek hozzá a polgári lakósság részbeni eltávolitásához.
Szept. 11-én beállott a végzetes fordulat a harctéren s az általános visszavonulás kezdetét vette.
A vár védőberendezésein a műszaki csapatokon kivül mintegy 25-30.000 főnyi munkás legénység, amely (különítményekbe) századokba volt beosztva, dolgozott.
A munkás szd-ok legénysége kiképzetlen póttartalékosokból állott, valamennyi javakorbeli erőteljes ember. Felszerelésük Mauser s csekély részben Mannlicher puska volt, 30 tölténnyel fejenkint.
A munkás különítmények nagyobb tömege már augusztus folyamán érkezett a várba. Az ostromszerű támadás elleni munkálatok java része csak akkor vétetett foganatba, amikor a hadseregek visszavonulása kezdetét vette, tehát szeptember 11-én a végszükség intő szavának bekövetkeztekor.
Ezen munkálatokhoz tartoztak: a védművek térközeinek teljes elzárása, megközelítő árkok kiásása az erődök térközeiben kiemelt harcállásokhoz, az úgynevezett „térközvonalakhoz”, továbbá srapnellmentes térköz férőhelyek a legénység részére, folyamzárak készítésének befejezése, telefon hálózat teljes kiépítése a védőkörlet gyalogsági vonalaiba és a tüzérség részére; az V. v. körlet jobb szárny támpontján a San folyón a Hurecskói „Herbert” féle híd befejezése, azonkívül mindazon építmények sürgős elkészítése, amelyek az egyes védőkörletekben folyamatban voltak, de teljesen csak november végén lettek befejezve. Ezekben a munkálatokban a védőkörlet összes csapatai megfeszített erővel vettek részt.
A visszavonuló csapatoknak a várban való megjelenéséig befejezést nyertek a következő munkálatok: az övvonal előtti előtér letarolása, erdő részletek írtása, falvak építményeinek lebontása, robbantások az övvonalban, öv támpontok, és közbenső överődítmények, sáncok és különböző akadályok létesítése. Az első körülzárolás és a felmentés ideje alatt készültek el védőkörletemben a gránátmentes óvófedezékek tartalékok részére, a második körülzárolás alatt a második védővonal. Az első kőrülzárolás alatt épült ki a VIII. v. körlet előtti igen fontos előtér állás. Az övvonal itt oly közel esett a városhoz, hogy nemcsak a város, hanem a városban levő hidak is ki voltak téve az ellenséges bombázásnak s így az előtér állás létesítése folytán, az ellenség is kényteleníttetett tüzérségi állásait hátrább visszavenni.
A vár védőrsége a munkás különítményekkel, az első ostromzár kezdetén körülbelül 130.000 fő és 20–22.000 ló volt. A vár három havi élelmezési készlettel rendelkezett. (Metz vára a németeknél, egy esztendőre volt élelemmel ellátva.)

Szept. 15-én a várélelmezés lépett életbe.

A 3. hads. Przemysl várán át vonult vissza összes vonataival. Ez az átvonulás gátlótag hatott a védelmi munkálatokra, s a torlódás veszedelmes méreteket öltött azáltal, hogy bár a 4. hadseregnek Przemysl-től északra volt kijelölve visszavonulási útja, mégis vonatának egy része a Lemberg-Przemysl útra terelődött, és a váron át folytatta útját.
Szept. 16-án és részben 17-én távoztak el Przemysl-ből az utolsó csapatok és vonatok, amelyek nem tartoztak a vár védőrségéhez.
Sajnos, bár a várparnokság intézkedett, hogy a megbízhatatlan elemek és az összes ruthének eltávolíttassanak, a végrehajtás azonban nem történt eréllyel, s így a ruthének tömegesen visszamaradtak. A vár felszerelése és védképes állapotba helyezése körül késedelemmel jártak el, ezért a munkálatok egy része csak az első ostromzár alatt nyerhetett befejezést, sőt egyes esetekben csak akkor vette kezdetét. A hadsereg főparság a várparnokságot az utolsó csapatok eltávozása után szeptember 16-án utasította, hogy „a várat végsőkig kell tartani”.
Az erődök egy 50 km-es körzetben voltak kiépítve, ez volt az övvonal hossza; Párizs 1870-71. évi erődítményeinek körzete 55 km, míg új védővonala a világháborúban 124 km kiterjedésű volt. 1870–71-ben Párizsnak védőrsége 640.000 ember volt, ebből azonban csak 150.000 fő tartozott a rendes hadsereghez, a többi nagy része csak mint felfegyverezett ember jöhetett figyelembe. Miután Párizsnak 1870/71-es övvonala csak 5 km-el volt hosszabb, mint Przemysl-é, tekintve a védőseregek közötti nagy számbeli különbséget, Przemysl védőrsége nem volt nagynak mondható.
Szept. 17-én vette kezdetét a várnak elsö körülzárása. Keleten Mosciska környékén már megjelentek az oroszok s ugyanakkor északon is mutatkozott orosz lovasság.
Szeptember 20-án kisebb ellenséges csapatok a San folyót Sosnica Dusowce mellett átlépték az V. védőkerület előtt.
1897. nyarán feltünt nekem az, hogy egyes erődök teljesen körül voltak véve az őket környező erdőségektől. Mennyire célirányos lett volna az erődök előtt fekvő erdőségek letarolását legkésőbben a trónörökös pár meggyilkolása után azonnal teljes erővel megkezdeni, egy vékony leplező sáv kivételével, mert nemcsak az oroszok próbamozgósításai a háború évében és az azt megelőző esztendőkben, hanem a franciák azon fontos intézkedése, hogy törvényhozásilag a háborút megelőző évben 2 évről 3 évre emelték fel a tényleges szolgálati időt, a háború közeli eshetőségére mutatott.
Az erdőségek letarolása, részben felgyujtása, elkésett intézkedés volt. Északkeletnek az V. védőkerület előtt semmi erdőség nem volt, északnak egy kis erdőparcella, úgyszintén délnek is, valamint kelet és délkeletnek itt-ott kisebb erdőterületek voltak; ellenben északnyugat, nyugat és délnyugatnak nagy erdőségek terültek el a védőkerületek előtt és azon belül. Az első körülzárolás alatt az V. védőkerület nem rendelkezett elégséges faanyaggal, dacára a várparnoksághoz intézett kérelmeknek, időre nem érkezett be a fakészlet, úgyhogy kénytelen voltam megkérdezés nélkül az üres raktárakat lebontatni.
A tények eléggé bizonyítják, hogy a vár védképes állapotba való helyezésénél a kellő előrelátás a legfelsőbb hadvezetőségnél nem volt meg, mert kétségtelen, hogy a vár hiányos felkészültsége miatt egy oly ellenféllel szemben, mint a német, rövid időn belül elesik; az oroszok óvatossága és lassúsága azonban elég időt adott a védelmi berendezések befejezésére.
A vár parság az adott viszonyok mellett megtette kötelességét, de a béke előgondoskodás hiányzott; feltehető, hogy a várparság e tekintetben a főhadvezetőség figyelmét nem mulasztotta el még idejében felhívni.
Az V. v. kerületben 4 överőd és 3 övtámpont volt. Az első és harmadik védőszakaszra három védmű esett.
Mellékelt 7. sz. vázlatból, amelyet az árkász századparnok, Tanböck árkász szds. készített, kivehető a 2. védőszakasz védelmi berendezése. A 4 erőd közül a magaslaton épült XIII-as, újkori páncél-erőd volt. Ennek az erődnek sikamáról nyilt a legjobb kilátás, különösen a San jobb partjára. Az erődök egy kisebb része a 24 cm-es gránátok egyes telitalálataival szemben volt csak bombaálló, nagyobb része azonban csak 15 cm-es gránátokkal szemben.
Az övtámpontokat védő csapatok legnagyobb része azonban csak srapnell repeszdarabok ellen volt fedezve. Az akadályöv a gyalogsági harcállások előtt kezdetben egysoros, később háromsoros drótakadályból állott; ugyancsalt később készültek el a srapnell elleni fejvédők, a lövészárkokból álló gyalogsági harcállásokban.

^*Az a tüzér szds. aki bennünket kalauzolt, annak a 3 tagú bizottságnak volt tagja, amely az erőd lövetése alatt egy kazamatában tartózkodott, hogy a bombázás hatását az erőd védőrségére kipróbálás által megállapítsa.
A bizottság elnöke emlékezetem szerint Geldern altb. volt. Az üteggel telefon összekötettésben állottak. Azt a szándékukat, hogy a lövetés alatt kedélyes tarok pártival töltik el az időt, nem tudták végrehajtani, mert a gránátok becsapódása által okozott detonácziók, megreszkedtették a falazatot s óriási visszhangot keltettek. Kidőlt az erőd hátsó fala, majd később megrepedt a kazamata boltozata, ami kellemetlen közérzést váltott ki s a jól indult tarok párti abbahagyását vonta magaután.
Ekkor telefonnal beakarták szüntetni a tüzelést, ez azonban nem sikerült, mert elszakadt a huzal.
Megadással várták a tüzelés végét.
Mint mondotta, egyikök időlegesen elvesztette beszélő képességét, a másik tag nem tudott összefüggően beszélni s valamennyiök idegeit igen megviselte a próba.[vissza]