XVII. FEJEZET.

(L. 8. sz. v.)

December 15–18-iki kitörés. Paportenka bevétele dec. 16-án. Branyiszkó 1849. II. 7. A volt m. kir. szegedi 5. honv. gy. ezd. emléknapja 1914. dec. 16.

Hogyan nyitották meg a szegedi honvédek Przemysl várának délnyugati kapuját.1)
Amidőn ma ismét körülöttem látom a szegedi 5. honv. gy. ezd. volt tisztjeit, akikkel a harctér viszontagságait és részben Szibéria emberi méltóságot megalázó fogságát megosztottam, elfogultság vesz rajtam erőt, mert a hadbavonuláskor nem így gondoltuk a hazai rög viszontlátását.
A dicsőségteljes napok emlékei megújulnak emlékezetemben, de én a mai napot az ezred 1914. december 16-ának emléknapját kizárólag a Paportenka magaslat bevételéhez füződő harctéri eseményeknek óhajtom szentelni.
A szegedi 5. honv. gy. ezd. nem császári pátensnek és nem a magyar nemzetet jellemző lovagias felbuzdulásnak köszönheti létét, hadi lobogójához nem füződtek a Mária Terézia alatt végrehajtott fényes fegyvertényeknek emlékei.
Az ezd. csupán 80 éves multra tekinthet vissza. Az ezd. anyazászlóalját a szegedi 3-as honvéd zászlóaljat Damjanich János őrnagy, az 1848–49-es függetlenségi harc Glóriás hőse – aki minden csatáját megnyerte – szervezte meg, a nemzeti fellángolás dicső napjaiban 1848 májusában, a magyar alkotmánynak és az 1848-i szentesített törvényeknek védelmére.
Damjanich János az általa szervezett legyőzhetetlen szegedi 3. zlj-t, a vörössapkásokat diadalról-diadalra vezette 1848-ban a rácok ellen a délvidéki harctereken. A győzelmes harcok egész sorozata Szent Tamástól – Tomasovácig, mind az ő szegedi 3. honv. zlj-ának örök dicsőségét hirdetik. Az ezred anyazászlóalja a szegedi 3. zlj. 43 ütközetben és csetepatéban tünt ki vitéz magatartásával.
Az Isaszeg-i csata után 1849. ápr. 9-én Kossuth, a Gödöllő-i királyi palota erkélyéről a tábornokoktól körülvéve szemlélte Damjanich III. hadtestének elvonulását a palota kertjén át; midőn a 3. zlj. vonult el előtte, Kossuth ezen szavakkal vette le kalapját: „Ilyen zászlóalj méltó arra, hogy kalapot emeljek előtte.”
A szegedi 5. h. gy. ezd. multját, az 1848/49-i függetlenségi harc dicsfénye övedzi.
A szabadságharc honvédtisztjei, akik a világosi fegyverletétel után túlélték a börtönök minden szenvedéseit, a bujdosás nyomoruságát és azok, akik, mint az osztrák hadseregbe besorozott közkatonák az alkotmányos időnek bekövetkeztekor az 1869-ben felállított honvéd zlj-nál szolgálattételre jelentkeztek, alkották az 1869-ben újonnan felállított szegedi 3. honv. zlj. tisztikarának magvát.
Az elnyomatás hosszú éjszakája nem tudta megsemmisíteni a szabadságharc szellemét, amelyet a szegedi 3-as vörössapkások magukkal hoztak az újonnan felállított szegedi 3. zlj-ba.
Ha a volt cs. és kir. ezd-ek büszkén mutatnak azokra a fegyvertényekre, amelyek az elmult századokban a magyar katona vitézségéről tettek tanuságot, a szegedi 5. honv. gy. ezd. is jogos büszkeséggel tekinthet vissza arra a nagy multra, amelyet a magyar nemzet függetlenségeért hozott véráldozattal pecsételtek meg Damjanich János hősei, a szegedi 3. zlj. honvédei.2)
A szabadságharc hőseitől, a legendás hírű vörössapkás 3. zlj. megdicsőült honvédeitől örökölt honvéd név varázsát, a szegedi 5-ös honvédek a világháború dicsőséges fegyvertényeivel új életre keltették. – Ezeknek a fegyvertényeknek egyik legkiválóbbja volt Paportenkának rohammal történt bevétele 1914. december 16-án, amelyet főbb mozzanataiban ismertetni fogok, hogy azok a bajtársak is, akik az ezd. más alakulatainál szolgáltak a harctéren, azt megismerjék.
Ma van 14. évfordulója annak a napnak, amikor a szegedi honvédek rohammmal vették be az orosz ostromgyűrű kulcspontját képező megerősített Paportenka magaslatot s ezzel megnyitották Przemysl délnyugati kapuját a kitörő csapatok előtt. A december 15–18-i 4 napos nagy kitörés alatt az 5. honv. gy. ezd. zlj-i kiváló hadi tetteket hajtottak végre. A Paportenka-i orosz állás december 16-án történt bevétele volt a vár hét hónapi védelmi harcainak legkimagaslóbb teljesítménye, mert egy nagy pozitív eredményt mutatott fel, áttörve az ostromgyűrűt, szabaddá tette a Bircza-Sanok-nak vezető országutat; ezáltal lehetővé tétetett az összműködés a 3. hadsereg jobbszárnyát képezó Krautwald altb. csoportjával, ami a vár parnoknak Kuzmanek Hermann gyalogsági tábornoknak szándéka volt.
Amikor Przemysl Zurawica-i állomásán áthaladva 1914. augusztus 24-ének ködös reggeli szürkületében a robogó vasúti kocsik ablakaiból kitekintettünk, hasztalan kerestük az erődöket összekötő lövészárkokat és drótakadályokat, mert azt sehol sem láttuk.
A sors úgy akarta, hogy az 5. honv. gy. ezd. a lembergi véres harcok után visszakerüljön Przemysl várának keleti arcvonalára az V. v. kerületbe, amelynek parancsnokává nevezett ki a vár parnoka Kuzmanek Hermann gyalogsági tábornok, hadosztály parnokom javaslatára.
A védőkerületben a munka oroszlánrésze a szegedi honvédekre várt; a csongrádi kubikusok megmutatták a védőkerület munkás századainak és Landstrum zászlóaljainak, hogy miképen lehet a honvéd vitéz katona és egyben elsőrangú földmunkás.
Áttérek a december 15–18-i nagykitörés első részének a december 16-i támadás főbb mozzanatainak ismertetésére. Ezt a fegyvertényt alparancsnokaim harcjelentései és a telefon feljegyzések alapján a következőkben ismertetem.
A vár parnoka Kuzmanek Hermann gyalogsági tábornok (jelenleg vezérezredes) 1914. december 14-én délnyugati irányban 23 zlj. 15 üteggel, 3 és 1/2 lovas századdal kitörést rendelt el, fogarasi Tamássy Árpád alt. parancsnoksága alatt.
Kuzmanek vezérezredes a Mária Terézia Rendért beterjesztett tényleírásában a december 15-től 18-i kitörés célját a következőkben jelölte meg: „egyrészt megakadályozni orosz erőknek elvonulását nyugatnak, másrészt a hadsereggel való közvetlen összműködést tartottam szemelőtt.” Ez okból elhatározta: „a főcsoporttal délnyugati irányban a támadást Birczának végrehajtani.”
December 14-én dut. 5h-kor a várparancsnokságtól azt a parancsot kaptam, hogy 15-én del. 9h-kor Przemysl délnyugati kijáratánál álljak ezredemmel. Az V. védőkerületben riadót rendeltem el. Az első vonalban az erődök közötti térköz harcállásokban, erődök és támpontokban elosztott ezredemet le kellett váltani. A felváltás más csapatok által az éjszakába nyult, úgy, hogy az éjjen át keveset pihent az ezred. December 15-én del. 9h-kor a várparnokság egy vezérkari tisztje (vk. őrgy.) egy vázlatos intézkedést adott át nekem, amelyen a kitörő csapat-oszlopok előnyomulási vonalai és ereje feltüntetve voltak, számszerint 3.
Jobboszlop (7 zlj. 2. honv. tüzér ezd., egy 9 cm. üteg) parnoka: Seide tábornok. Irány: Olszány-n és 428 magaslaton át Paportenka 476 magaslatra.
Középoszlop (4 zlj. egy 9 cm. üteg) parnoka: Szathmáry ezds. Irány: Rokszyce, Struczyna tető, Kopisztánka 541 magaslat: Baloszlop: (5 zlj) parnoka: Komma tábornok. Irány: 420 m. Szebenyca 495 magaslat.
Az egyes oszlopoknak a 476, 541, és 495 magaslatokat birtokba kellett venni. A 23 h. gy. ho. parság. által dec. 14-én kiadott támadási parancsban az 5. h. ezred nincs felvéve. A várparancsnokság az ezredet tartalék viszonyba rendelte dec. 15. del. 9h-ra, Przemysl délnyugati kijáratához. Az ezred és személyem közvetlen a várparancsnokság alá volt rendelve.
Az ezd. 2740 fő ütközet létszámmal vonult ki.
Decmber 15-én del. 11h 45'-kor Pod-Mazurami 334 magslaton egy piros fedelű házban jelentkeztem parancsvétel végett Seide tábornoknál, akihez utasítva lettem.
A menet alatt védőkerületi segédtisztem Sebera Henrik cs. és kir, főhadnagy, kit a védőkerületben visszahagytam, önként csatlakozott a csapathoz egy ulánus járőrrel, amely jó szolgálatot tett.
Seide tábornok egy távcsövön megmutatta nekem a Paportenka és Namulowa magaslatokat (légtáv 6 és 1/2 km) s azt a parancsot adta, hogy azokat foglaljam el az orosz tüzérséggel együtt. Utasított, hogy a Schöpflin alezds. csoportja felett is (3/III. és 8/III. zlj-k Lázár és Kovács századosok) a parancsnokságot vegyem át és hogy a Schöpflin alezredes álláspontjára a Papielowa-Ga. 343 magaslatra menjek; tudatta velem, hogy a Paportenka 476 orosz állás meg van erősítve, s hogy az Olszány-nak vezető országutat az orosz tüzérség tűz alatt tartja, ennélfogva jobbra az erdőbe térjek le. Nekem jutott tehát a feladat a fő útvonal mentén 5 zlj-al az ostromgyürüt áttörni és megnyitni az utat Sanok-nak.
Már a Seide tábornok harcálláspontjáról a távcső segélyével meg tudtam ítélni a Paportenka magaslat keleti támadási lejtjének igen meredek voltát, amely magaslaton át vezetett az országut Bircza-Sanok-nak. A magaslat bevétele a csapatot nehéz teljesítmény elé állította. A Paportenkát és Namulowá-t megszállva tartó orosz erőkről csak megbízhatatlan kémjelentések állottak rendelkezésre. Az oroszok a Namulowá-ról a Paportenka magaslat északi és északkeleti lejtjét tüz alatt tarthatták.
Elhatároztam, előbb a kevésbbé meredek és könnyebben megközelíthető Namulowa 430 magaslatot birtokba venni, hogy azután Paportenkát keletről és északról egyidejüleg támadhassam meg. Erőelosztás: 2 zlj. a Namulowa-ra, 3 zij. Paportenkára támad.
A 334 magaslati erdő szegélyére az előljárőrhöz előzőleg rendelt lovasított tisztek előtt a terepen való tájékoztatás után a megfelelő intézkedéseket kiadtam. A tájékoztatás a magaslatról fontos volt, mert a vk. őrgy. az összes térképeket a tisztektől beszedette; később a térkép alapján adott parancsokat nehéz volt az alparancsnokoknak foganatosítani térkép nélkül. A földrajzi intézet által készített térképeken a vár erődítményei piros szinben voltak feltüntetve: ezeknek beszedése azért történt, nehogy ellenséges kezekre jussanak: ez az óvatosság azonban célt tévesztettnek bizonyult, mert a Paportenkának december 16-án történt bevételekor az orosz fedezékekben egy ilyen térképet s a várban kiadott „Tábori ujság” egyik utolsó számát találtuk.
A rendkívül sűrű fiatal erdőn át az ezd-el legnagyobb részt egyenkínt szakadozva folytattam a menetet, később az erdőből kilépve tüzérségi tűzbe jutott az ezd., majd szórványos gyalogsági tűzbe, ami megfelelő alakzatok felvételét tette szükségessé és lényeges késedelmet okozott az előnyomulásban. A Papielowa-Ga magaslati erdő szélén Schöpflin alezredes egy altiszt küldönce, mint kalauz várt, aki azonban a hirtelen beállott sötétségben az erdőben eltévedt, mindez tetemes késedelmet idézett elő az erdőn való utnélküli áthatolásnál, a sötétség beálltával a Schöpflin alezds. álláspontjára, ahová Tabódy őrnaggyal és Waldberg századossal, akit zlj-a a 3. zlj. követett, mentem. Az 5/II. zlj.-t egyenesen Krzeczkowa falunak irányítottam, míg az 5/I. zlj. az erdei uton várta meg Tadódy őrnagyot.
Schöpflin alezredestől kapott tájékoztatás után intézkedésem: „Tabódy őrgy. az 5/I. II. zlj. (Hódy szds. Berdenich őrgy.) és a Schöpflin csoport balszárny zászlóaljával (3 m/III. zlj. Lázár szds) a 353-as Paportenka előtt fekvő gerincet december 16-án virradatkor ejtse birtokba, és derítse fel a Paportenkai állást, összeköttetéseket keresse fel. Schöpflin alezredes a 8/III. és 5/III. zlj.-kal a kora reggeli órákban támadja meg a Namulowa magaslatot és azt vegye birtokába. Harcálláspontom a 343 magaslaton (Papielowa-Ga.)” A helyzetről és az általam adott támadási parancsról Seide tábornoknak jelentést tettem. Bár a kapott hirek szerint a Namulowá-t csekély erők szállották meg, a gyors és biztos siker elérésére, a tartaléknak tervbe vett 5/III. zljat., a Schöpflin alcsoport rendelkezésére adtam. A magasabb parancsnokok által Paportenka megtámadására adott parancs 15. dut. 11h tájban érkezett a Tabódy alcsoporthoz Krzeczkowára. Tabódy őrgy. virradatt előtt akként indította meg a zljakat, hogy szürkületkor a 353-as gerinczet birtokba vehesse; a ho. parancsnokságnak a parancsot hozott huszár által írásbeli jelentést tett a helyzetről.
A csapat előző éjjel csak keveset aludt és reggel 5h-tól estig menetben volt pihenés és étkezés nélkül. A parancsnokok és tisztek nem tájékozódhattak a terepen, mert sötétben értek oda. A járőrök jelentették, hogy a 353 gerinc, az előtte fekvő falu nyugati szegélye, valamint a templomtorony meg van szállva. Tabódy őrgy. december 16-án reggeli szürkületkor a 353 gerincet birtokba vette, rövid járőrharc után. Az oroszok az éj folyamán visszavonták az előretolt erőket. A sötétségben rendetlenségbe jutott zlj-kat rendezte és intézkedett az összeköttetés felkeresésére. A járőrök jelentéseiből és személyes szemrevételezés alapján reggel megállapította, hogy a Paportenka meredek, helyenkint 45 fokos lejtjei nagyon csuszósak, az állás megerősítve, előtte fatorlasz és az előterep csaknem mindenütt pásztázható.
Időközben Seide tábornok a támadás keresztülvitelét a Paportenkára elrendelte és telefonon tudomásomra adta, hogy „az ezred becsülete megköveteli a Paportenka bevételét, mert az ezred ma még nem tette meg kötelességét.” Egyben hozzátette, hogy Tamássy altábornagyot biztosította, hogy „az ezred Paportenkát be fogja venni.”
Miután a Paportenka bevételéhez az ezd. becsületét kötötték, melynek szeplőtlen megőrzése egy csapattest legszentebb kötelessége, szó szerint közöltem a parancsot Tabódy őrnaggyal, ki azt a zlj-kal tudatta. Tabódy jelentette nekem, hogy Tamássy altábornagy neki közvetlenül személyesen telefonparancsot adott a támadás végrehajtására, mire ő jelentést tett, az igen kedvezőtlen támadási területről; tüzérségi támadást [13. sz. hiba] és vezérkari tiszt kiküldését kérte, aki a terep nehézségeiről személyesen szerezzen meggyőződést.
Miután személyes szemrevételezés által meggyőződtem arról, hogy a nappal végrehajtandó támadás eredményre egyáltalában nem vezethet és csak a csapat elvérzését vonná maga után, a magaslat bevételét csak úgy láttam biztosítottnak, ha a támadást alkony beálltára halasztom, s azt alaposan előkészítem.
A nappali támadás nemcsak a siker, hanem az ezd. becsületét is kockáztatta, míg az alkony beálltával végrehajtott támadásnál, ösmerve honvédeim fegyelmezettségét és kiváló szellemét, teljes sikerre számíthattam. A siker egy fontos tényezőjéról, a hold felkeltéről kellett még meggyőződést szereznem, amire nézve Schmidt kézi könyve adott felvilágosítást. 1914. december 16-án dut. 10h 30'-kor kelt fel a hold, amely körülmény fontos volt az esti támadás végrehajtásánál.
Del. 11h 45'-kor Tabódy őrgy-nak következő parancsot adtam: „a zlj-k balra az erdőn átvezető Bircza-i útig eltolandók, és fedetten a támadási sávokba vezetendők. A támadási sávokat személyes szemrevételezés alapján utalja ki. A csapat eltolása előtt a zlj. és szd. parnokoknak a kiutalt terepsávokat személyesen kell szemrevételezniök és az ellenséges állás előtti akadályokat pontosan meg kell állapítani. Támadás keresztülvitele alkony beálltakor. Mihelyt a Schöpflin csoport a Namulowa 430 magaslatot elfoglalja, intézkedem, hogy az ott nélkülözhető erők a Paportenkai orosz állás baloldalába előnyomuljanak. A két csoport központias előnyomulását telefonon rendelem el.3)
Tabódy őrgy. ennek megfelelően adta ki intézkedéseit s azt nekem bejelentette. A zlj-k sorrendje a jobbszárnytól bal felé: 5/I. 3. m/III. 5/II. utóbbi az útra támaszkodva a balszárnnyal. Ezd. tartalék 5/4. szd. balszárny mögött kifelé lépcsőben. Dél tájban a Namulowa-ról rohamjel volt hallható, a Schöpflin csoport a 430-ról visszavetette az erdőszélre az oroszokat, amelyet azok szívósan tartottak.
Parancsot adtam az erdőszél birtokba vételére és a nélkülözhető erőkkel a Paportenkai orosz állást hátban és oldalban meg támadni.
Dut. 2h tájban Seide tábornoktól a következő parancsot kaptam : „ha a támadás a Paportenkára nem sikerül, az ezd. csak a 353 gerincig vonuljon vissza, amely feltétlenül tartandó.” (Ez az a gerinc, ahonnan az ezd. támadásra indult később.)
Seide tábornok délutáni parancsa arra engedett következtetni, hogy a természet által csaknem bevehetetlennek alkotott megerősített Paportenka bevételéhez kevés reményt fűzött.
Kértem a Paportenkai orosz állás gránáttal való lövetését Seide tábornoktól, hogy a megerősített állás szétromboltassék és hogy az ellenség erkölcsileg és anyagilag megrendítessék. Kérelmem teljesíttetett. Dut. 3h után Seide tábornoktól következő parancsot kaptam: „Tamássy altábornagy elrendelte, az azonnali támadást, a „Paportenka” magaslatot még világosságban kell bevenni.”
Ezen parancs vétele után személyesen tájékozódtam a két csoport harchelyzetéről s a tüzérség tűzhatásáról a terepben. A szemrevételezésből azt a meggyőződést szereztem, hogy a kiterjedt megerősített orosz harcállásban a tüzérségi tűzhatás még nem tette rohaméretté az ellenséges állást és hogy az igen meredek pásztázott lejtőkön a támadás nappali végrehajtása kizárja a sikert. Erről akartam jelentést tenni és parancsot kérni, hogy az igen kedvezőtlen támadási viszonyok mellett a támadás alkonyatbeálltakor, avagy világosságban hajtassék-e végre. A telefonállomásra visszatérve, az nem működött.
Az ezd. becsületére való hivatkozás, a sikeres támadást feltétlenül kötelességemmé tette, de ez csak alkonyatkor volt meggyőződésem szerint lehetséges. Ez okból felelősségemre a már kiadott intézkedéseim melletti kitartásra határoztam el magam. A csapat egy második Branyiszkó előtt állott azzal a különbséggel, hogy míg Guyon honvédei előtöltő puskákkal álltak szemben, addig a megerősített Paportenka ormán a fatorlaszok mögött géppuskák leselkedtek a szegedi honvédekre, s várták a pillanatot, amikor nappal jól célzott tüzükkel leseprik a fedezéket nem nyujtó meredek lejtőkről a támadó honvédeket, vérbefojtva lelkesedésüket, mielőtt még a hegy ormát megközelíthették volna.
Ennélfogva Tabódy őrgy-nak a következő parancsot adtam: „Tamássy altábornagy a Paportenkának azonnali támadását és még világosságban való bevételét elrendelte. Miután a támadás nappali keresztülvitele meggyőződésem szerint a csapat eredménytelen elvérzésére vezet, a támadás keresztülvitelének megkezdése alkonyatkor történik, amint azt már elrendeltem. Az orosz állást alkonyat beálltáig tüzérséggel lövetni fogom.”
Az általános harchelyzet is az alkony beálltakor való támadást tette indokolttá, mert bár Tabódy őrgy. a balszárnya mögött másfél kilométerre eső 428 gerincen lépcsőben kifelé levő 46. honv. gy. dand. parnokának, Létay ezds.-nek helyzetjelentést küldött, tudatva vele azt, hogy a Paportenkát megtámadja és felkérte, hogy saját balszárnya támogatására nyomuljon elóre, a kérelem nem teljesíttetett. Dut. 3h 45'-kor Schöpflin csoport jelentette, hogy az erdőszél ellen intézett támadás nem sikerült. Járőrök jelentése szerint a Papienski Czub erdőben orosz erősbítés előnyomulásban megállapíttatott, az erdőszegélyt az oroszok erősen szállták meg, ennélfogva csak 2 szd. állhat a Paportenka elleni támadásra rendelkezésre. Miután a Paportenkai orosz állás megkerülése nem volt keresztülvihető, elrendeltem a két század előnyomulását a Paportenkai állás északi szárnyára. Dut. 4h-kor jelentetett a két szd. (5/11. 12. Adamkovits fhdgy. és Bartko hadnagy) elindulása, amit Tabódynak tudomásul adtam azzal, hogy a támadást indítsa meg. (Alkonyodni kezdett.)
A megerősített orosz állás egész kiterjedésében csakhamar megvillant a puska és a géppuska tűz. A rendkívül meredek lejteken feltörő zászlóaljakat ez azonban nem volt képes előnyomulásukban feltartóztatni. A félhomályban történt tüzelés folytán a lövedékek magasan repültek a támadók felett, ami előrelátható volt. A csúszós és helyenkint 45° lejteken az előrejutás rendkívüli nehézségekkel járt. Az orkánszerű erősséget elért tűz a századokat lefekvésre kényszerítette, de a zlj. század és szakasz parnokok „előre” kiáltása és példás magatartása magával ragadta a legénységet.
Besötétedett, amikor megszólalt a zlj. és század kürtösök rohamjele, amelyet százszorosan vertek vissza a környező hegyek. Az oroszok heves tüzében a zlj-k megrohanták az orosz állást.
Az esti szellő messze széthordta a legénység „rajta! rajta” kiáltását. Egyszerre mély csend állott be, a szuronyok dolgoztak és rövid, de heves kézi tusa után a megerősített magaslat kezünkbe jutott.
A balszárnyon azonban ismét felújult és mind élénkebbé vált a puskatűz, amelyet csakhamar géppuskák kattogása élénkített. Az 5/II. zlj. balszárnyára az oroszok ellentámadást intéztek. A zlj. tartalékot képező 5/8. szd. Pospjech hadnagy szd. parnokkal az élen szuronnyal támadt az oroszok oldalába, a balszárnyat követő ezred tarlalék is harcbavettetett és az orosz ellentámadás meghiúsult; ezzel sikerült az 5/II. zlj. parnokának, Berdenich őrnagynak a Paportenka magaslat birtokbavételét végleg biztosítani.
Ennek a magaslatnak sorsát Berdenich őrnagy és zlj-a döntötte el, mert az orosz ostromgyűrű kulcspontját képező 476 magaslaton elsőnek vetette meg lábát s azt, az orosz ellentámadást visszavetve, meg is tartotta.
A lövészárkok tele voltak orosz hullákkal, az oroszok a sötétségben az erdőben eltüntek. Három géppuska és kilencven ember esett foglyul.
Dut. 7h 30'-kor Tabódy őrgy. jelentette a Paportenka bevételét, amelyet én, miután a telefon összeköttetés helyreállíttatott, Seide tábornoknak bejelentettem. Mintegy negyedóra eltelte után Tabódy őrgy. jelentette, hogy nem tudja biztosan, miszerint a Paportenka bevétetett-e; mire utasítottam a helyzet sürgős megállapítására.
Ez okból, hogy a balszárnyon a harc végső kimeneteléről Tabódy őrgy. biztos értesülést szerezzen, ségédtisztjét, Tibor István tart. zászlóst a koromsötétségben a balszárnyra küldötte, aki a mély szakadékok által átszeldelt terepen nemcsak az 5/II. zlj.-at, hanem fáradságot nem kímélve valamennyit végigjárta; visszatérőben az erdőben eltévedt s ezért csak 17-én del. 3h 45'-kor ért vissza a 353-as gerincre s tett jelentést a Paportenkai helyzetről Tabódy őrnagynak, aki azt nekem továbbította.
A Tabódytól vett jelentésre a következő intézkedést adtam. ki: „1 szd. W. H. Krempak 487 magaslatra a Bircza-i úton előretolandó. Ez a század a Panienszki Czub erdőtől nyugatra a 438, 470, és 445 magaslatokra megfigyelő járőröket küld ki és Birczá-nak felderít. Del. 4h-kor jelentettem Seide tábornoknak a Paportenka bevételét s a biztosítás és felderítésre tett intézkedéseimet, amelyek jóváhagyattak.
A bevehetetlennek tartott igen megerősített Paportenka magaslat bevétele a szegedi honvédek semmi veszélytől vissza nem riadó vitézségéről és nagy erkölcsi belértékéről tett tanúságot.
A szakasz parnokoktól felfelé az összes parancsnokok példás és vitéz magatartásának tudható be elsősorban az a fényes fegyvertény, amely megnyitotta az útat Bircza-Sanok-nak és amely dicső fegyverténnyel a szegedi honvédek őfelsége I. Ferenc József Magyarország apostoli királyának Legfelsőbb elismerését vívták ki maguknak.
A meredek lejtviszonyok miatt néhol csak kúszva lehetett előrejutni, úgy hogy a rohamnál Schaffer zászlós két tüzelő orosz géppuska közé jutott és az egyik puska legénységét embereivel kézi tusában verte le.
A rendkívül nehéz terepviszonyok mellett végrehajtott támadás sikerét a tüzérség hatásos működése lényegesen előmozdította. A gyalogsági vonalból a megfigyelések állandóan közöltettek a tüzérparnokkal.
A kiépített orosz állás igen erős srapnell-ernyőkkel volt ellátva. A tartalékok fűthető fedezékekben voltak, ahonnan futóárkok vezettek az állásba. Az állás előtt fatorlaszok és érintő aknák.
Az orosz ostromgyűrű áttörése csak az alkony beálltával keresztülvitt tervszerű támadás által volt elérhető, amelynek teljes sikerét biztosította az ezd. elismert kiváló harcszerű kiképzése, fegyelme és harcias szelleme.
Az oroszok pánikszerűen futottak a Paportenkától 8 km-re eső Birczáig. A járőrök sehol sem találtak ellenségre.
Győzelmes harccsoportjaim a Paportenka és Namulowa magaslatokon december 17-énék reggelén várták az „előre” parancsot. Az orosz ostromgyűrűn harccsoportom 5 zlj-a által ütött résen való további előnyomulás azonban elmaradt, s az elfoglalt magaslatok védelme határoztatott el.

*   *   *

Harccsoportom további előnyomulására megfelelő tüzérség és lovassággal december 17-én reggel igen kedvező volt a helyzet, mert a Bircza felé előretolt járőreim egy álruhába öltözött honvéd altisztet hoztak be a Tabódy csoporthoz, aki mint kém a kitörés előtt hagyta el a várat. Jelentette, hogy Birczán elfogták s a Paportenkáról visszaözönlő oroszok ott oly nagy pánikot okoztak, hogy a Birczai lovas ho. parnokság az irodákat kocsikra rakatta és a csapattal együtt elvonultak. Ő a nagy zavarban megszökött. Bemutatta az ellopott orosz térképet, ujságokat stb.
Miután a kitörés főcélja az orosz ostromgyűrű áttörése Birczának, az 5. honv. gyalog ezd-nek lett fenntartva, december 14-én a délután folyamán célirányos lett volna az ezd-et kivonni az V. védőkerületből a városba.
Az 5. ezd. által megteendő út idejének megállapításánál nem lehetett egyedül a kilométerek száma mérvadó; figyelembe kell venni a mozgást hátrányosan befolyásoló körülményeket, amint az jelen esetben is bekövetkezett. Az adott és az előző kitörésekből ismert viszonyok mellett teljesen kizártnak kellett tekinteni azt, hogy az ezd. amely del. 9h-kor indíttatott útba Przemysl-ből, még világosságban intézzen támadást a megerősített Paportenka magaslat ellen, előzetes alaposabb szemrevételezés nélkül, amikor az alkony december 15-én hegyvidéken már dut. 4h körül beáll.
Megjegyzem, hogy az ezd., amely menet és harckészségének tetőfokán állott, megállás nélkül menetelt.
Miután a december 15–18-i kitöréskor az 5. honv. gy. ezd. alkalmazása is tervbe vétetett, úgy annak legalább is a támadó csapatokkal egyidejűleg azok élén kellett volna az Olszany völgyet átlépnie, s ennek megfelelően az indulási időt megállapítani. (Körülbelül del. 2h-kor.)
Ezen intézkedés azzal az előnnyel járt volna, hogy még a reggeli világosság beállta előtt tette volna meg az ezd. a tüzérség által pásztázható utat Podmazurami-tól Olszany-ig, amint az a december 27–28-i kitörésnél történt, amikor az ezd., már előtte való napon december 26-án rendeltetett Przemyslbe okulva a tapasztalatokon.
Áttörési vállalatnál az egyes támadó oszlopok ereje, összetétele és indulási ideje akként állapítandó meg, hogy az áttörés a kitörés első napján lehetőleg biztosítva legyen, mert az ellenség meglepetésére és annak gyors kihasználására kell törekedni. Az 5. ezd-nek kellő időben való útba indítása mellett, már a kitörés első napján alkonyat beálltakor könnyebben lett volna megvalósítható az áttörés, mert az ellenség meglepetésére is számítani lehetett, ami a második napon már kizártnak volt tekinthető és az ellenség erősbítést is kapott.
Ez esetben már december 16-án reggel a Paportenkáról mindhárom fegyvernemből összeállított nagyobb erők Birczán át útba indíthatók lettek volna, hogy december 17-én az oroszok szárnyán és hátában felléphessenek és Krautwald altb. válságos helyzetébe döntést hozzanak.
Kuzmanek vezérezredesnek idézett munkájában, az ellenségtől harccsoportom által elfoglalt Papielowa-Ga, Namulowa és Paportenka magaslatokat elsősorban említi fel. A harccsoportom által elért eredményt a következő megállapításban szegezi le: „a várat körülzáró gyűrű szétrobbantatott és a Birczára vezető út megnyilt.” (Kuzmanek vezérezredes sehol csapatot, parancsnokot nem említ, bizonyára rövidség okából.)
Miután harccsoportom 5 zászlóaljával a Namulowa és Paportenka magaslatokon állottam 16-án este, mi sem állotta útját annak, hogy a munkájában kifejezésre juttatott szándéka keresztül ne vitessék.
A harccsoportom által foganatosított áttörés adhatott csak biztosítékot aziránt, hogy a hadsereg főparság által követelt lekötése a várat ostromló orosz erőknek megvalósíttassék. Ez a pozitív eredmény az általános helyzetre is kihatással bírt, mert a körülzároló orosz sereghez nem tartozó három orosz ezredet távolabbi pontokról vont el az áttörés irányában. (133. és a 48.275 szibériai ezredeket.)
Az áttörés fegyverténye a vár számos kitöréseiben kimagasló teljesítménynek volt tekinthető.
Martsenko orosz tábornok „A nagy háború legfontosabb hadműveletei az orosz nyugati fronton 1914” című munkájában a december 15-től 18-i Bircza irányában való kitörést „különösen komolynak” mondja, tekintettel a Krautwald altb. csoportjával való összműködés lehetőségére. Az orosz tábornok ezen megállapítása arra vall, hogy az összműködés kilátásai kellő időben és nagyobb erővel végrehajtva, egyenesen veszélyessé válhattak volna az oroszokra nézve.
Ekként szalasztottuk el az egyetlen alkalmat, amikor harckész csapatokkal elhagyhattuk volna a várat, amelynek éhség következtében történt későbbi átadása igen kedvezőtlen erkölcsi hatást váltott ki a hátországban és fokozta az ellenség önbizalmát.
Kuzmanek vezérezredes a további előnyomulás abbanmaradását azzal okolja meg, hogy december 18-án kapott hír szerint a Krautwald csoport 20 km-re visszament, azonkívül az oroszok december 18-án hajnalban a IV. v. kerület előállását elfoglalták s a betörés veszélye fenyegetett.

*   *   *

Damjanich János a magyar szabadságharc glóriás fényben ragyogó hőse, akinek halhatatlan lelke szemtanuja volt a szegedi vörössapkások unokái december 16-i dicső fegyvertényének, bizonyára megadta volna a szegedi 5-ös honvédeknek is azt az elismerést, amelyet a szegedi 3-as honvéd zlj-nak a Szolnok-i csatában adott, amikor az osztrák ágyúk kartács tüzébén rohammal foglaltak el 11 ágyút. Ekkor mondotta az arcvonal előtt kardjával tisztelegve: „Fiúk büszke vagyok reátok. Megérdemlitek, hogy mindnyájan tisztek legyetek, de hol volna akkor az én harmadik zlj-m.”
Branyiszkónál a feladat azonos volt, mint Paportenkánál, meg kellett nyitni az utat a branyiszkói hágón át Görgey hadteste előtt, hogy Klapkával az egyesülést megvalósíthassa, azzal a különbséggel, hogy Görgeyt két napi járásra hátban követték az osztrák ho.-k (Götz és herceg Jablonovszky), míg előtte Schlick állott.
A Branyiszkó-i győzelem Guyon nevéhez fűződik, de abban egy magyar piarista papnak is része volt. Az oldaltámadásra kikülönített kéthetes felvidéki túróci és zólyomi tót újoncokból állott két zlj. az ellenség tüzében megingott; ekkor Erdősi Imre piarista paptanár a feszületet magasan tartva oda kiáltotta: „Előre kedves véreim. Velünk az Isten, miénk a győzelem.” E gyujtó szavakra a magasan tartott vasfeszületre szegezett tekintettel, lelkesen követték az újoncok őt rohamra.4)
Guyon jól tudta azt, hogy Branyiszkó bevétele kemény dió lesz, ezért mondotta a támadás megindítása előtt kedvenc tábori lelkészének Erdősinek: „Vedd keresztedet és imádkozzál, mert ma nagy napunk lesz.”
Az arctámadásra rendelt szegedi 33. h. zlj. négy százada Petheő Vilmos szds. zlj. parnokkal az élén, nyomult előre a friss hóeséstől síkos, meredek lejtőn.
Az igen meredeken kígyózva vezető út mentén az osztrákok több állásban voltak. A 33. zljnak helyzete nem egyszer válságosra fordult, de Petheő őrgy. lelkesítő szavaira csüggedetlen kitartással küzdötték magukat előre a meredek lejtőkőn és egyenként rohamoz- meg az osztrák állásokat. A zlj. kartácstűzben végrehajtott arctámadása, az oldaloszlopok által hathatósan támogatva, sikerrel járt.
A szegedi 33. h. zlj. vitéz magatartásának elismeréseül Görgey Eperjesen február 7-én egy aranyhimzésű „Branyiszkó 1849. február 5.” feliratu szalaggal díszítette fel a zászlót.5)
Igaza volt Guyonnak, amikor a febr. 5-ét nehéz napnak jelezte, mert Branyiszkó bevétele a szabadságharc egyik legszebb fegyverténye volt.6) Ezt a fényes fegyvertényt ismételték meg hatvanöt évvel később a szegedi honvédek Paportenka bevételével.
őfelsége I. Ferenc József Magyarország apostoli királya a Paporterika magaslatnak rohammal történt bevétele alkalmával elfoglalt három géppuska egyikét ezen „dicsőséges fegyvertény örök emlékére” az ezrednek átengedte.
Az ezred vitéz magatartásának legmagasabb elismerése megnyitotta a hősi küzdelemben elesettek előtt a halhatatlanság Pantheonjának kapuját.
Mély lehangoltság érzése fog el, ha arra gondolok, hogy az ezred, amely nagy önfeláldozással teljesítette kötelességét a harctéren, a katona legszomorúbb sorsára, a megalázó orosz hadifogságba jutott.

*   *   *

Megemlékezve az ezred tragikus sorsáról, ne feledkezzünk meg arról, aki egy évezreden át terjesztette ki felettünk áldást osztó védőkarjait, aki ma keresztrefeszítve, életképességétől megfosztva sorvadozik, mindnyájunk édesanyjáról, a martiromságra itélt Magyar Hazáról.
Gondoljunk idegen elnyomatás alatt vérző testvéreinkre a végcélra, testvéreink felszabadítására, hogy a leghőbb gyermekeitől megfosztott anya még egyszer szivére ölelhesse agyonsanyargatott és magyarságában megalázott gyermekeit, akiknek ajkán maholnap kihal a magyar szó.
Tekintetünket a végső győzelembe vetett tántoríthatatlan hittel a jövőbe irányítva, ne tévesszük soha szem elől, hogy akkor, ha majd a megváltás órája üt, a magyar nemzet megfogyatkozott soraiba a legnemesebb hazafiúi és katonai erényeket vigyük magunkkal, az összetartás, az áldozatkészség erényeit.
Merítsünk ezredünk dicsőséges multjából erőt a nemzeti nagy feladatok győzelmes kiküzdésére, amelynek végső kimenetelétől függ a magyar faj sorsa.
Arad mezején bakókézen elpusztított nagy nemzeti martirjaink vértanu lelke visszasírna a magas Egekből, ha azt látnák, hogy a nekünk örök sirboltnak szánt trianoni kriptába jutott ezeréves magyar nemzet, amelyért ők vértanuságot szenvedtek, nem robbantaná szét ennek a kriptának falait!
Pusztulásra itélt véreink segélykiáltása áthallik a trianoni határokon! A végső küzdelemnek lelkileg felkészülve kell találnia a nemzet minden fiát.
A magyar nemzet kálváriajárásának útján nincs pihenés, nincs megalkuvás, mert a magyar sors csak akkor juthat nyugvóra, amikor Erdély bércein és a Magas Tátra hókoronázott csúcsain kigyuladt örömtüzek hirdetni fogják a porbasújtott magyar nemzet feltámadását.


1) Az 1914. december 16-i „Paportenka-i” fegyvertény első emléknapjának megünneplése alkalmából ismertettem a volt szegedi 5. honv. gy. ezd. budapesti bajtársi szövetségének tagjai előtt 1928. december 16-án. [vissza]

2) A zászlóaljból, amely a felállításnál 1200, később 1680 főt számlált, 1849. aug. havában 193 maradt életben. Reizner Janos: A régi Szeged. I. k. 149. old. Vahot Imre: Honvédek könyve. III. k. [vissza]

3) A támadási parancs kiadásakor Gr. Nodzu japán altábornagynak, a 12. japán ho. parnokának 1904–05. évi háborúban a Sachoi harcokban ho.-val végrehajtott sikeres éjjeli támadását megelőző intézkedéseit tartottam szem előtt, amelyek élénk emlékezetemben maradtak. [vissza]

4) Guyon a felsőmagyarországi visszavonulás alatt Selmecbányán a piaristák vendége volt s ez alkalommal tót újoncaira gondolva étkezés alatt a házfőnök felé fordulva mondotta, hogy tótul beszélő papra lenne szüksége. Erre Poleszni Erdősi Imre az egyetlen tótul beszélő fiatal piarista pap kijelentette, hogy rendelkezésére áll, ha a hazának szüksége van reá.
Ambrus József: Az 1848-49-i szabadságharcban résztvett paphonvédek albuma. [vissza]

5) Szegeden a 3. zlj-n kívül, amelyet Szeged városa ruházott, szerelt fel, látott el fegyverrel és élelmezett s ez okból magáénak tekintett a város, még fokozatosan felállíttatott a 33. 103. és 104. zlj-ak. Reizner J. Régi Szeged. I. k. [vissza]

6) Görgey Arthur „Életem és emlékeim” c. munkájában aggodalmát a következő kijelentésében juttatja kifejezésre: „A febr. 5-iki ütközet kimenetele felelet lesz a kérdésre, „lenni vagy nem lenni;” érthető kínos nyugtalanságom, amellyel Guyon jelentését percről-percre vártam.” Febr, 5-ről 6-ra menő éjjel hozta meg Guyon tisztje a jelentést Lőcsére, hogy Branyiszkó kézben, Guyon üldözi az Eperjesnek visszavonult ellenséget. [vissza]

 

 


Vissza Hadtörténeti gyűjtemény Vissza Első világháború