Brit tengernagy. Apja a kereskedelmi flotta tisztje volt, ő maga kadétként került a haditengerészethez. Kortársaival ellentétben kevés expedíciós vállalkozásban vett részt, kivéve a kínai boxerlázadást, melynek során a Victoria kapitánya volt. Már 1908-ban szóba került a neve, mint a Grand Fleet leendő parancsnoka, és 1914 augusztusától 1916 májusáig be is töltötte ezt a posztot.Ő irányította a jütlandi (skagerraki) tengeri csatában a brit flottát, mely számszerűleg nagyobb veszteséget szenvedett, mint a Scheer vezette német hajóhad, de eléte, hogy ez utóbbi a későbbiekben már nem vállalkozott nagyobb akciókra. 1916–17-ben az admiralitás „First Sea Lord”-ja, de mivel hatástalanul próbálta meg elhárítani a német tengeralattjáró-veszélyt, és nem támogatta a Lloyd George által preferált konvojrendszert, a miniszterelnök menesztette. 1918-ban főnemesi rangot kapott, 1920-tól 1924-ig Új-Zéland kormányzója volt.
