Walesi származású brit politikus, miniszterelnök. Jogot végzett, majd 1890-ben politikusi pályára lépett. 1905-től különböző tárcák élén miniszter, pénzügyminisztersége idején erőteljes csatározásokat kellett vívnia azért, hogy a később fegyverkezésre és a társadalombiztosítás reformjára fordítandó pénzt előteremtse. A háború kitörésekor hadianyag-gyártási miniszter lett, és nagyszerű munkát végzett. Kitchener halálakor ő kapta meg a hadügyi tárcát, de az irányítást jórészt Robertson vezérkari főnök gyakorolta. Asquith lemondása után ő lett a miniszterelnök (1916–1922). Háborús kabinetet állított fel, és jó érzékkel irányítota a politikai és gazdasági ügyeket. Katonai kérdésekben viszont sokszor összetűzésbe keveredett Robertson-nal és Haig-gel, és ez 1918 tavaszán majdnem tragédiához vezetett. A háborút lezáró béketárgyaláson Clemenceau és Wilson között „lavírozva” középutas politikát képviselt. 1921-ben politikai útra terelte az ír kérdés megoldását. 1922-es bukása után fokozatosan kiszorult a politikai életből. 1940-ben Churchill meghívta a háborús kabinetbe, de idős kora és egsézségi állapota miatt visszautasította a részvételt. Életének utolsó évében főrendi méltóságot kapott.
