Teheráni konferencia : A kormányfők első ülése

1943. november 28.

ROOSEVELT: Mint a jelenlevő kormányfők közül a legfiatalabbik, bátorkodom elsőként nyilatkozni. Szeretném biztosítani új családunk tagjait – a konferenciánk tárgyalóasztala körül ülőket –, hogy itt valamennyiünket egyetlen cél vezérel: minél előbb győzelmesen befejezni a háborút.
Szeretnék még néhány szót szólni konferenciánk lebonyolításának módjáról. Nem szándékszunk közzétenni semmit abból, ami itt elhangzik; nyíltan, őszintén, barátokként fogunk beszélni egymással. Azt hiszem, tanácskozásunk eredményes lesz, és az a három nemzet, amely ebben a háborúban összefogott, megszilárdítja majd kapcsolatait, és megteremti az előfeltételeket az eljövendő nemzedékek szorosabb együttműködéséhez. Vezérkaraink megvitathatják a katonai kérdéseket, küldöttségeink pedig, bár nincs meghatározott napirendünk, tárgyalhatnak más problémákról is, például a háború utáni berendezkedés problémáiról. De ha önök nem kívánnak ilyen problémákról tárgyalni, akár mellőzhetjük is őket.
Mielőtt megkezdenénk munkánkat, szeretném megkérdezni, nem óhajt-e Churchill úr általánosságban néhány szót szólni e találkozó fontosságáról, arról, hogy ez a találkozó mit jelent az emberiség számára.

CHURCHILL: Ez a világ erőinek legnagyobb mérvű koncentrációja az emberiség történetében. Olyan nagy horderejű kérdések megoldása vár ránk, mint a háború tartamának megrövidítése, a győzelem kivívása, az emberiség további sorsának eldöntése. Azért imádkozom, hogy méltók lehessünk az istentől kapott nagyszerű lehetőséghez, ahhoz a lehetőséghez, hogy az emberiséget szolgáljuk.

ROOSEVELT: Talán Sztálin marsall is óhajt valamit mondani?

SZTÁLIN: Üdvözlöm a három kormány képviselőinek konferenciáját, s ebből az alkalomból volna néhány megjegyzésem. Azt hiszem, a történelem elkényeztet bennünket. Igen nagy erőt és igen nagy lehetőségeket adott a kezünkbe. Remélhetőleg mindent el fogunk követni, hogy ezen a tanácskozáson együttműködve, helyesen éljünk azzal az erővel és hatalommal, amellyel népünk felruházott. Most pedig lássunk munkához.

ROOSEVELT: Talán azzal kezdeném, hogy általános áttekintést próbálok adni a háborúról és a háború mai szükségleteiről. Ezt természetesen csak az Egyesült Államok szemszögéből nézve tehetem. A Brit Birodalomhoz és a Szovjetunióhoz hasonlóan mi is a közeli győzelemben reménykedünk. Először a háborúnak azt a részét tekinteném át, amely nagyobb mértékben érinti az Egyesült Államokat, mint a Szovjetuniót és Nagy-Britanniát. A csendes-óceáni háborúra gondolok, amelynek terhe elsősorban az Egyesült Államokra nehezedik, s amelyet ausztráliai és új-zélandi csapatok segítségével vívunk (. . .)

Áttérve egy fontosabb és a Szovjetuniót jobban érdeklű kérdésre, a csatornán át megvalósítandó hadműveletre, szeretném leszögezni, hogy az utóbbi másfél év alatt kidolgoztuk terveinket, de hajótér hiányában még nem tudtuk meghatározni e hadművelet időpontját. Nemcsak átkelni akarunk a csatornán, hanem üldözni is akarjuk az ellenséget a terület mélyébe. De az angol csatorna olyan kellemetlen kis tengersáv, hogy ott az expedíció megindítása május 1-e előtt lehetetlen; ezért a Quebecben kidolgozott terv abból indult ki, hogy a csatornai expedíciót 1944. május 1-e körül kell majd megindítani. Minden partraszállási hadművelethez speciális hajók szükségesek. Ha nagy partraszállási hadműveleteket hajtunk végre a Földközi-tenger térségében, a csatornai expedíciót esetleg 2 vagy 3 hónappal el kell halasztani. Szeretnénk erre vonatkozólag tanácsot kapni szovjet kollégáinktól, s szeretnénk tanácsot kapni arra is, hogy a Földközi-tenger térségében levő csapatokat hogyan lehetne a legjobban felhasználni, figyelembe véve, hogy ott ugyanakkor kevés a hajó. Mindamellett a csatornai inváziót nem szeretnénk májusnál vagy júniusnál későbbre halasztani. Márpedig sok olyan hely van, ahol az angol-amerikai csapatokat fel lehetne használni. Fel lehetne használni őket Olaszországban, az Adriai-tenger térségében, az Égei-tenger térségében, s végül Törökország megsegítésére, amennyiben belép a háborúba. Minderről itt kell döntenünk. Nagyon szeretnénk segítséget nyújtani a Szovjetuniónak, hogy a német csapatok egy részét elvonjuk a szovjet frontról. Szeretnénk szovjet barátainktól tanácsot kapni arra, hogy miképpen könnyíthetnénk legjobban helyzetükön.
Churchill úr talán hozzáfűzne valamit?

CHURCHILL: Engedjék meg, hogy Sztálin marsall meghallgatása után fejtsem ki álláspontomat. Ugyanakkor szeretném leszögezni, hogy elvben egyetértek azzal, amit Roosevelt elnök mondott.

SZTÁLIN: Ami az elnök úr beszédének a csendes-óceáni háborúval foglalkozó első részét illeti, ezzel kapcsolatban szeretném megmondani: mi, oroszok, üdvözöljük az angol-amerikai csapatok eddig elért és a jövőben elérendő csendes-óceáni sikereit. Ami az elnök úr beszédének az európai háborúval foglalkozó második részét illeti, erről is volna néhány megjegyzésem.
Mindenekelőtt hadd tájékoztassam önöket néhány szóval azokról a hadműveletekről, amelyeket a németek júliusi támadása óta folytattunk és folytatunk. Lehetséges, hogy túlságosan belemerülök a részletekbe, ez esetben talán rövidebbre is foghatom beszámolómat.

CHURCHILL: Szívesen meghallgatjuk, amit mondani óhajt.

SZTÁLIN: Többek között meg kell mondanom, hogy az utolsó időkben támadásra készültünk. A németek azonban megelőztek bennünket. De mivel magunk is támadásra készültünk, és nagy erőket vontunk össze, a német támadás visszaverése után viszonylag hamar sikerült támadásba átmennünk. Bár olyan hírben állunk, hogy mindent előre megtervezünk, meg kell mondanom, hogy magunk sem számítottunk olyan nagy sikerekre, amilyeneket augusztusban és szeptemberben elértünk. A németek gyengébbeknek bizonyultak, mint gondoltuk. Frontunkon felderítésünk adatai szerint ma 210 hadosztályuk van a németeknek, további 6 hadosztályt pedig most szállítanak oda. Ezen felül még 50, nem német, ellenséges hadosztály van ebben a térségben, a finneket is beleszámítva. A németeknek tehát összesen 260 hadosztályuk van a frontunkon; ebből körülbelül 10 magyar, mintegy 20 finn és 16 vagy 18 román.

ROOSEVELT: Mekkora egy német hadosztály létszáma?

SZTÁLIN: A németeknél egy hadosztály körülbelül 8-9000 emberből áll, nem számítva a kisegítő erőket. Ha ezeket is beleszámítjuk, egy hadosztály létszáma 12-13.000 fő. A múlt esztendőben frontunkon 240 ellenséges hadosztály működött, ebből 179 volt német. Ebben az évben 260 ellenséges hadosztály van frontunkon, ebből 210 német, s további 6 hadosztályt most szállítanak át a frontra. Orosz részről 300-330 hadosztály működik a fronton. Több hadosztályunk van tehát, mint a németeknek csatlósaikkal együtt. Ezt az erőtöbbletet használjuk fel támadó hadműveletekhez. Másképp szó sem lehetne semmiféle támadásról. Csakhogy idővel csökkenni fog a különbség az orosz és a német hadosztályok száma között. A németek visszavonulásuk során barbár módon mindent megsemmisítenek, s ez igen megnehezíti hadianyag-szállításunkat. Emiatt lassult le támadásunk is. Az utóbbi három hétben a németek támadó hadműveleteket bontakoztattak ki Ukrajnában: Kijevtől délre és nyugatra. Elragadták tőlünk Zsitomirt, a fontos vasúti gócpontot. Ezt jelentettük is. A napokban megkaparintják Korosztyenyt; ez is fontos vasúti gócpont.
Ebben a hadműveleti körzetben 5 új és 3 régi páncélos-hadosztály áll a németek rendelkezésére, összesen tehát 8 páncéloshadosztály: ezen felül 22-23 gyalogos- és gépesített hadosztályuk van. Ezeknek az erőknek a feladata Kijev visszafoglalása. Bizonyos nehézségekkel tehát számolnunk kell.
Tájékoztatásképpen talán ennyit nyári hadműveleteinkről.
Most néhány szóval kitérnék arra, hogy frontunk helyzetének megkönnyítése végett Európa mely részében volnának klvánatosak az angol-amerikai erők hadműveletei. Lehet, hogy tévedek, de nekünk, oroszoknak, az volt a véleményünk, hogy az olaszországi hadszíntér csakis a szövetségesek hajóinak szabad földközi-tengeri közlekedése szempontjából fontos. Csakis ennek biztosítása céljából van jelentősége az olaszországi hadszíntérnek. Ez volt és ma is ez a véleményünk. Ami azt a tervet illeti, hogy Olaszországból közvetlenül Németország ellen indítsanak támadást, mi, oroszok, úgy látjuk, hogy erre a célra az olaszországi hadszíntér nem alkalmas. Az olaszországi hadszíntér tehát fontos a földközi-tengeri szabad hajózás szempontjából, de nincs semmiféle jelentősége a Németország elleni további hadműveletek szempontjából, mivel az Alpok elállják és gátolják a további előnyomulást Németország felé. Nekünk, oroszoknak, az a véleményünk, hogy az ellenségre Észak- vagy Északnyugat-Franciaországban mért csapás lenne a legeredményesebb. Még a Dél-Franciaországban indítandó hadműveletek is jobbak lennének, mint az olaszországi hadműveletek. Jó lenne, ha Törökország hajlandó lenne utat nyitni a szövetségesek előtt. A Balkánról mégiscsak könnyebb elérni Németország szívét. Itt nem állják el az utat sem az Alpok, sem a csatorna. Mindamellett Németország legsebezhetőbb pontja Franciaország. Természetesen nehéz hadműveletre kell számítani, mert a németek elkeseredetten fognak védekezni Franciaországban; mégis ez a legjobb megoldás. Ennyit akartam mondani.

CHURCHILL: Régen megállapodtunk már az Egyesült Államokkal abban, hogy Németországot Észak- vagy Északnyugat-Franciaországon át támadjuk meg, s ehhez nagyarányú előkészületek folynak. Rengeteg számadatot és tényt kellene felsorakoztatnom, hogy bebizonyítsam, miért nem sikerült 1943-ban megvalósítanunk ezt a hadműveletet. Mindamellett úgy döntöttünk, hogy 1944-ben megindítjuk a támadást Németország ellen. A támadás helyét 1943-ban kiválasztottuk. Most az a feladatunk, hogy megteremtsük a feltételeket ahhoz, hogy 1944-ben, tavasz végén, a csatornán át partra szállíthassuk haderőnket Franciaországban. Erre a célra májusban vagy júniusban összevonható erőink 16 brit és 19 amerikai hadosztályból állnak majd. Csakhogy ezeknek a hadosztályoknak a létszáma nagyobb lesz, mint azoké a német hadosztályoké, amelyekről Sztálin marsall beszélt. Ezeket az erőket követnék majd a fő erők; úgy tervezzük, hogy az Overlord-hadművelet során májusban, júniusban és júliusban összesen körülbelül 1 millió embert dobunk át a csatornán. A Földközi-tenger és az Indiai-óceán térségében működő csapatainkkal együtt ez minden, amit mi, angolok nyújthatunk, tekintettel 46 milliós lakosságunkra és légierőnk létszámára. Az említett hadosztályok utánpótlása az Egyesült Államokra hárul. De az a bizonyos időpont még messze van. Még 6 hónap választ el bennünket tőle. Az elnökkel folytatott megbeszéléseinken azt vizsgálgattuk, hogyan használhatnánk fel a legjobban földközi-tengeri erőinket az oroszok megsegítésére, de úgy, hogy ez ne ártson az Overlord-hadműveletnek, amelyet időben – vagy legfeljebb némi késedelemmel – végre szeretnénk hajtani. Az Overlordhoz a Földközi-tenger térségéből máris útnak indítottunk 7 kipróbált hadosztályt, úgyszintén a deszanthajóknak egy részét. Ez, s emellett az olaszországi rossz időjárás közrejátszott abban, hogy mindeddig nem sikerült elfoglalnunk Rómát, ami – az igazat megvallva – némi csalódást keltett. Legelső feladatunk Róma elfoglalása; számításunk szerint januárban sor kerülhet a döntő csatára, amelyből győztesen fogunk kikerülni. Az Eisenhower tábornok irányítása alatt álló Alexander tábornok, a 15. hadseregcsoport parancsnoka, úgy véli, hogy a Rómáért vívandó csata megnyerésére minden lehetőség megvan. Ennek során talán sikerül az ellenség 11-12 hadosztályát elfogni vagy megsemmisíteni. Nincs szándékunkban tovább előnyomulni Lombardiába, még kevésbé az Alpokon át bevonulni Németországba. Csupán ki akarunk jutni Rómától északra, a Pisa-Rimini-vonalig; azután majd végre lehet hajtani a partraszállást Dél-Franciaországban és a csatornán át.
A következő fontos kérdés az, hogy Törökországot rábírhatjuk-e a háborúba való belépésre. Ezáltal megnyílna az út a Dardanellákon és a Boszporuszon át, s a Fekete-tengeren szállíthatnánk hadfelszerelést Oroszországba. Emellett a törökországi repülőtereket is igénybe vehetnénk az eilenség elleni harchoz. Egy kis erőfeszítéssel el lehetne foglalni Rodoszt és más szigeteket. Így aztán állandó összeköttetést teremthetnénk az oroszokkal, és folyamatosan szállíthatnánk a hadianyagot. Eddig mindössze 4 konvojt sikerült Oroszország északi kikötőibe irányítanunk, mivel nem állt rendelkezésre elegendő védőkíséret, de ha megnyílna az út a Fekete-tengeren át, rendszeresen szállíthatnánk hadianyagot a dél-oroszországi kikötőkbe.

SZTÁLIN: Meg kell mondanom, hogy ezek a konvojok veszteség nélkül megérkeztek, és útközben nem is találkoztak ellenséges erőkkel.

CHURCHILL: Miképpen vehetnénk rá Törökországot, hogy belépjen a háborúba? Mit kellene tennie? Meg kell támadnia Bulgáriát, és hadat kell üzennie Németországnak? Kell-e majd támadó hadműveleteket folytatnia, vagy nem kell bevonulnia Trákiába? Mi volna az oroszok álláspontja a bolgárokat illetően, akik ma sem felejtették még el, hogy Oroszország szabadította fel őket a törökök uralma alól? Milyen hatással volna ez [Törökország hadbalépése] a románokra, akik már ma is keresik a háborúból való kilépés módját? Hogyan hatna ez Magyarországra? Nem járna-e ez azzal a következménnyel, hogy sok ország viszonylatában jelentős politikai változások mennének végbe? Mindezek olyan kérdések, amelyekre vonatkozólag orosz barátainknak természetesen megvan a saját álláspontjuk.
Érdeklődik-e a szovjet kormány a Földközi-tenger keleti részében számba jöhető tevékenységünk iránt, amely esetleg bizonyos fokig késleltetné a csatornai hadműveletet? Erre vonatkozólag egyelőre nem hoztunk határozott döntést, s azért jöttünk el ide, hogy döntsünk a dolgokról.

ROOSEVELT: Van még egy lehetőség. Talán célszerű volna partraszállást végrehajtani az Adriai-tenger északi részén, amikor a szovjet csapatok elérik Ogyesszát.

CHURCHILL: Mihelyt elfoglaltuk Rómát és blokád alá vettük Németországot dél felől, áttérhetünk a nyugat- és dél-franciaországi hadműveletekre, és segítséget nyújthatunk a partizán hadseregeknek. Ezeket a hadműveleteket még nem dolgoztuk ki részletesen. Bizottságot lehetne alakítani azzal a feladattal, hogy tanulmányozza ezt a kérdést, és állítson össze minden részletre kiterjedő jelentést.

SZTÁLIN: Volna néhány kérdésem. Úgy értettem, hogy 35 hadosztály áll rendelkezésre az észak-franciaországi partraszállási hadművelethez.

CHURCHILL: Úgy van.

SZTÁLIN: Az észak-franciaországi invázió előtt az olasz hadszíntéren végre kívánják hajtani a Róma elfoglalását célzó hadműveletet, azután pedig Olaszországban védelemre akarnak berendezkedni.

CHURCHILL: Helyes, 7 hadosztályt máris kivonunk Olaszországból.

SZTÁLIN: Úgy értettem, hogy ezenfelül még három hadműveletet terveznek, amelyek közül az egyik egy partraszállás lenne az Adriai-tenger térségében.

CHURCHILL: Ezeknek a hadműveleteknek a végrehajtása esetleg hasznos lenne az oroszok szempontjából. Miután a 7 hadosztályt átszállítottuk a Földközi-tenger térségéből, 35 hadosztály áll majd rendelkezésünkre az észak-franciaországi partraszálláshoz. Ezenkívül 20-23 hadosztályunk lesz Észak-Olaszországban.
Meg szeretném mondani, hogy a legnagyobb probléma a szükséges erők átszállítása lesz. Az Overlord-hadműveletet, mint már elmondtam, 35 hadosztály fogja megindítani. Később e haderő olyan hadosztályokkal fog növekedni, amelyeket az Egyesült Államokból szállítanak át; mintegy 50-60 amerikai hadosztályról van szó. Szeretném még mindehhez hozzáfűzni, hogy az Angliában állomásozó brit és amerikai légierő létszámát az elkövetkező 6 hónap alatt megkétszerezzük, illetve megháromszorozzuk. Angliában pedig megállás nélkül folytatjuk az erők mozgósítását.

SZTÁLIN: Még egy kérdésem volna. Jól értettem, hogy a Róma elfoglalására irányuló hadműveleten kívül még egy hadműveletet terveznek az Adriai-tenger térségében, valamint egy hadműveletet Franciaország déli részén?

CHURCHILL: Az Overlord-hadművelet megindításának pillanatában támadást szándékozunk végrehajtani Dél-Franciaország ellen, az Olaszországból kivonható hadosztályok felhasználásával. Ezt a hadműveletet azonban még nem dolgoztuk ki részleteiben.

SZTÁLIN: Még egy kérdésem van: mit tesznek abban az esetben, ha Törökország belép a háborúba?

CHURCHILL: Annyit mondhatok, hogy legfeljebb 2 vagy 3 hadosztály kellene a Törökország nyugati partjainál fekvő szigetek elfoglalásához, s így biztosítani tudnánk a Törökországba hadianyagot szállító hajók útját, valamint az utat a Fekete-tenger felé. Legelső teendőnk az volna, hogy 20 repülőszázadot és néhány légvédelmi ezredet küldjünk a törököknek, ami egyáltalán nem befolyásolná a többi hadműveletet.

SZTÁLIN: Azt hiszem, jobb volna, ha valamennyi 1944-es hadművelet alapjának az Overlord-hadműveletet tekintenék. Ha ezzel egyidejűleg sor kerülne a dél-franciaországi partraszállásra, a csapatok két csoportja Franciaországban egyesülhetne. Ezért jó volna, ha két hadműveletet hajtanának végre: az Overlordot és ennek támogatására egy dél-franciaországi partraszállást. Ugyanakkor a Róma körzetében folytatott hadművelet elterelő hadművelet volna. Az észak- és dél-franciaországi partraszállással és a partraszállt csapatok egyesülésével megnövekednének erőink. Franciaország Németország sebezhető pontja. Ami Törökországot illeti, kétségesnek tartom, hogy Törökország belép a háborúba. Szerintem nem lép be a háborúba, akármilyen nyomást gyakorolunk is rá. Ez az én véleményem.

CHURCHILL: Értelmezésünk szerint a szovjet kormány szívesen venné, ha Törökország belépne a háborúba. Persze lehetséges, hogy nem sikerül Törökországot rávenni a háborúba való belépésre, de igyekeznünk kell mindent elkövetni ennek érdekében.

SZTÁLIN: Valóban igyekeznünk kell rávenni Törökországot a háborúba való belépésre.

CHURCHILL: Egyetértek Sztálin marsall ama meggondolásaival, hogy nem szabad szétforgácsolnunk az erőket; de ha a Földközi-tenger térségében van 25 hadosztályunk, akkor 3-4 hadosztályt és 20 repülőszázadot mégiscsak rászánhatunk Törökországra, annál is inkább, mert ezek most úgyis helyőrségi szolgálatot teljesítenek Egyiptomban, és onnan áthelyezhetők északabbra.

SZTÁLIN: 20 repülőszázad nagy erő. Persze, jó lenne, ha Törökország belépne a háborúba.

CHURCHILL: Attól tartok, hogy az alatt a 6 hónap alatt, amíg elfoglaljuk Rómát és felkészülünk az európai nagy hadműveletekre, hadseregünk tétlenkedik, és nem gyakorol nyomást az ellenségre. Ez esetben bizonyára szemrehányásokat kapok a parlamentben, amiért semmiféle segítséget nem nyújtok az oroszoknak.

SZTÁLIN: Nézetem szerint az Overlord nagy hadművelet. Végrehajtását jelentősen megkönnyítené, és bizonyára a hatása is fokozódna, ha Dél-Franciaországból támogatást kapna. A magam részéről vállalnám ezt a kockázatot. Olaszországban lemondanék Róma elfoglalásáról, és védelemre rendezkednék be, majd megkezdeném a hadműveletet Dél-Franciaországban, s ezzel elvonnám a németek erőit Észak-Franciaországból. 2-3 hónappal később megindítanám a hadműveletet Franciaország északi részében. Ez a terv biztosítaná az Overlord-hadművelet sikerét, emellett a két hadsereg találkozhatna, és ez fokozná erejüket.

CHURCHILL: Felhozhatnék több érvet is, de csak annyit akarok mondani, hogy gyengítene bennünket, ha nem foglalnánk el Rómát. Ezenkívül, a Németország elleni légitámadáshoz okvetlenül el kell érnünk a Pisa-Rimini-vonalat. Azt szeretném, ha ezt a kérdést megtárgyalnák katonai szakembereink. Rómáért már folyik a harc, s számításunk szerint januárban sikerül elfoglalnunk a várost. Ha lemondanánk Róma elfoglalásáról, ez mintegy vereség lenne számunkra, s nem tudnám megmagyarázni a dolgot a képviselőházban.

ROOSEVELT: Idejében végrehajthatnánk az Overlordot, ha a Földközi-tenger térségében nem folynának hadműveletek. De ha a Földközi-tengeren is lesznek hadműveletek, ez kitolja az Overlord megindításának időpontját. Nem szeretném halogatni az Overlord-hadműveleteket.

SZTÁLIN: Hadműveleteink során szerzett tapasztalatainkból tudjuk, hogy a sikert a két oldalról mért csapás szokta biztosítani, s hogy az egy oldalról folytatott hadművelet általában nem elég hatásos. Éppen ezért mindig igyekszünk két oldalról csapást mérni az ellenségre, hogy kénytelen legyen erőit hol az egyik, hol a másik irányba átdobni. Véleményem szerint az adott esetben is jó volna a hadműveletet Franciaország déli és északi részéből folytatni.

CHURCHILL: A magam részéről tökéletesen egyetértek ezzel, de úgy gondolom, hogy a dél- és észak-franciaországi inváziótól függetlenül is lehetne Jugoszláviában diverziós cselekményeket végrehajtani, valamint Törökországot rábírni a háborúba való belépésre. A magam részéről igen negatív ténynek tartom hadseregünk tétlenkedését a Földközi-tenger térségében. Éppen ezért nem garantálhatjuk, hogy pontosan betartjuk a május 1-i időpontot. Ennek az időpontnak a rögzítése hiba volna. Nem áldozhatom fel a földközi-tengeri hadműveleteket csak azért, hogy tartsam a május 1-i időpontot. Erre vonatkozólag természetesen határozott megállapodásra kell jutnunk. A kérdést megtárgyalhatnák a katonai szakemberek.

SZTÁLIN: Rendben van. Nem gondoltuk, hogy tisztán katonai kérdések tárgyalására is sor kerül, ezért nem hoztuk magunkkal a vezérkar képviselőit; de azt hiszem, Vorosilov marsall meg én valahogy majd el tudjuk intézni ezt a dolgot.

CHURCHILL: Mi legyen Törökország kérdésével? Vizsgáltassuk meg talán ezt is a katonai szakemberekkel?

SZTÁLIN: Ez egyrészt politikai, másrészt katonai kérdés. Törökország Nagy-Britannia szövetségese, és baráti kapcsolatokat tart fenn a Szovjetunióval és az Egyesült Államokkal. Nem tűrhetjük, hogy Törökország továbbra is köztünk és Németország között lavírozzon.

CHURCHILL: Törökországgal kapcsolatban volna hat vagy hét kérdésem is. De szeretném ezeket előbb még átgondolni.

SZTÁLIN: Rendben van.

ROOSEVELT: Természetesen én is amellett vagyok, hogy Törökországot rá kell venni a háborúba való belépésre; de ha én Törökország elnöke volnék, ezért olyan árat kérnék, amelyet csak az Overlord-hadművelet rovására lehetne megadni.

SZTÁLIN: Rá kellene venni Törökországot arra, hogy hadat viseljen. Sok hadosztálya van, s ezek csak tétlenkednek.

CHURCHILL: Valamennyien baráti érzelmeket táplálunk egymás iránt, de természetesen vannak nézeteltéréseink is. Ezek rendezése időt és türelmet igényel.

SZTÁLIN: Helyes.

ROOSEVELT: Tehát holnap reggel összeülnek a katonai szakértők, 4 órakor pedig folytatjuk a konferenciát.

Forrás : Teherán, Jalta, Potsdam, 11-23. p.