Miután a foglyokat, ahogy azt már említettem, folyamatos számozással látták el, a beérkezett szállítmányok sorrendjét és sorsát meglehetős pontossággal rekonstruálni tudjuk.

Az első odaérkező zsidótranszport, mint már említettem, 1320 honosított francia zsidóból állt, akik kb. az alábbi számokat kapták:
kb. 27.400 – 28.600
kb. 28.600 – 29.600 Az első szlovák zsidótranszport 1942 áprilisában (a mi transzportunk).
kb. 29.600 – 29.700 100 árja férfi különböző koncentrációs táborokból.
kb. 29.700 – 32.700 Szlovák zsidók három teljes transzportja (3000 férfi).
kb. 32.700 – 33.100 400 köztörvényes bűnöző (árja) varsói fogházakból.
kb. 33.100 – 35.000 kb. 2000 krakkói zsidó.
kb. 35.000 – 36.000 1000 lengyel árja politikai védőőrízetes.
kb. 36.000 – 37.300 1942 májusában 1330 szlovák zsidó Lublin-Majdanekből.
kb. 37.300 – 37.900 600 lengyel (árja) Radomból, köztük néhány zsidó.
kb. 37.900 – 38.000 100 lengyel (árja) a dachaui koncentrációs táborból.
kb. 38.000 – 38.400 400 honosított francia zsidó. Ezek a zsidók családjukkal együtt érkeztek. Az egész szállítmány 1600 emberből állt, közülük csak mintegy 400 férfit és 200 nőt a már leírt módon küldték a táborba, míg a többi ezret (nőket, gyerekeket, idősebb férfiakat) minden további nyilvántartás nélkül a mellékvágányról egyenesen a nyírfaligetbe vitték, ahol elgázosították és elégették őket. Ettől kezdve valamennyi zsidótranszportot hasonlóan kezelték. A transzportok állományából a férfiak kb. 10 %-át, a nők kb. 5 %-át a táborba küldték, míg a többieket azonnal elgázosították.

A lengyel zsidókat már korábban hasonló bánásmódban részesítették. Hónapokon keresztül érkeztek a zsidókkal megrakott teherautók a különböző lengyel gettókból, s ezeket közvetlenül a nyírfaligetbe irányították, ahol a zsidókat ezerszámra elgázosították és elégették.

kb. 38.400 – 39.200 800 honosított francia zsidó. E szállítmány nagyobbik részét a fenti módon elgázosították.
kb. 39.200 – 40.000 800 lengyel (árja) politikai védőőrízetes.
kb. 40.000 – 40.150 150 szlovák zsidó. Ezek családtagjaikkal érkeztek meg. További 50 nő kivételével, akiket a női táborba küldtek, a transzport legnagyobb részét a nyírfaligetben elgázosították. A 150 férfi között volt Zucker és Wilhelm Sonnenschein Kelet-Szlovákiából.
kb. 40.150 – 43.800 kb. 4000 honosított francia zsidó, legtöbbjük értelmiségi. A beérkezett transzportból kb. 1000 nő a női táborba került, a maradék 3000 személyt a nyírfaligetben elgázosították.
kb. 43.800 – 44.200 400 szlovák zsidó a lublini lágerből, köztük Matthias Klein és Meilech Laufer, mindketten Kelet-Szlovákiából. Ez a transzport 1942. június 30-án érkezett.
kb. 44.200 – 45.000 kb. 200 szlovák zsidó. A szállítmány összesen 1000 főből állt. Néhány nő a női táborba került, a többiek a nyírfaligetbe. A táborba küldött férfiak között volt: Jozef Zelmanovics, Snina; Adolf Kahan, Pozsony; Walter Reichmann, Suchany; továbbá Esther Kahan, Pozsony. Az utóbbival alkalmam volt 1944. április 1-én beszélni. Felügyelő volt a női táborban.
kb. 45.000 – 47.000 2000 francia kommunista (árja) és más politikai fogoly, köztük Thorez és Léon Blum testvérei. Az utóbbiakat különösen megkínozták, később elgázosították őket, és holttestüket elégették.
kb. 47.000 – 47.500 500 holland zsidó, köztük sok német emigráns. A transzport legnagyobb része, körülbelül 2500 fő, a nyírfaligetbe került.
kb. 47.500 – 47.800 kb. 300 orosz polgári személy (védőőrízetes oroszok).
kb. 48.300 – 48.620 320 szlovák zsidó. A szállítmányból kb. 70 nő került a női táborba, a maradék 650 személyt a nyírfaligetbe vitték. Ebben a transzportban kapott helyet az a 80 személy (1), akiket a magyar rendőrség Szeredre irányított át. A szállítmánnyal többek között a következő személyek érkeztek: Dr. Mandel Zoltán, Eperjes (azóta meghalt), Holz (keresztneve ismeretlen) hentes, Pöstyénből (később Varsóba küldték), Nikolaus Engel, Zsolna, Chaim Katz, Snina (jelenleg a halottas házban dolgozik, feleségét és 6 gyerekét elgázosították).
kb. 49.000 – 64.800 15.000 honosított francia, belga és holland zsidó. Ez a szám alig éri el a beérkezett szállítmányok létszámának 10 %-át. A transzportok 1942. június 1. és szeptember 15. között érkeztek. Mindenhonnan nagy családi transzportok érkeztek, amelyeket gyakran egyenesen a nyírfaligetbe küldtek. A „Sonderkommando”, amely az elgázosítást és az elégetéseket végezte, két műszakban dolgozott, éjjel-nappal. Ebben az időszakban több százezer zsidót gázosítottak és égettek el.
kb. 64.800 – 65.000 Kb. 200 szlovák zsidó. Közülük kb. 100 nő a női táborba került, a többi a nyírfaligetbe. A táborba jutottak között volt: Ludwig Katz, Zsolna; Avri Burger, Pozsony-Poprád (felesége meghalt); Nikolaus Steiner, Vág-Beszterce; Georg Fried, Trencsén; Buchwald (?), Josef Rosenwasser, Kelet-Szlovákia; Julius Neumann, Bártfa; Alexander Wertheimer, Verbó; Michael Wertheimer, Verbó; Béla Blau, Zsolna.
kb. 65.000 – 68.000 Honosított francia, belga és holland zsidók. A beérkezett transzportok közül kb. 1000 nő a női táborba került, míg legalább 30.000 személyt elgázosítottak.
kb. 68.000 – 70.500 2500 német zsidó a sachsenhauseni koncentrációs táborból.
kb. 71.000 – 80.000 Honosított francia, belga és holland zsidók. A táborba kerültek száma nem haladta meg a 10%-ot. Óvatos becslés szerint az elgázosítottak száma 65-70.000-re tehető.

1942. december 17-én 200 fiatal szlovák zsidót, akiket „Sonderkommandóként” alkalmaztak az elgázosításnál és elégetésnél Birkenauban, kivégeztek. A kivégzés oka felkelés előkészítése és szökési kísérlet volt. A csoport szándékait elárulták. Ezt a munkacsoportot az éppen akkor Makowból érkezett 200 lengyel zsidó váltotta fel. A kivégzettek között volt: Alexander Weisz, Franz Wagner, Oskar Steiner, Desider Wetzler, Aladár Spitzer, Béla Weisz, mindannyian Nagyszombatról.

A Sonderkommandónál beállt váltás következtében elvesztettük a kapcsolatunkat ehhez a „munkahelyhez”, s ez a körülmény különösen az ellátásunkat érintette hiányosan. A nyírfaligetbe küldött transzportoknál – még ha csomagjaikat Auschwitzban is kellett hagyniuk – nagy mennyiségű külföldi valuta volt, főleg papír- és aranydollárok, s hihetetlen mennyiségű arany és drágakő, valamint élelmiszer. Annak ellenére, hogy az értéktárgyakat természetesen le kellett adni, mégis elkerülhetetlen volt, hogy az elgázosítottak ruháinak átkutatásakor azok értéktárgyai (főleg aranydollárok) az ott dolgozó zsidókhoz kerüljenek. Így jelentős anyagi eszközök jutottak a táborba, s ezen kívül sok élelmiszer is. Magától értetődik, hogy pénzért szinte semmit nem lehetett a táborban venni, de az SS-katonákkal és a lágerben különböző szakmunkára alkalmazott civilekkel, akiknek ily módon lehetőségük volt élelmiszert és cigarettát a táborba csempészniük, lehetett üzletelni. Az árak természetesen a körülményeknek megfelelően rendkívül magasak voltak. Néhány száz cigarettáért 20 dolláros aranyérmével fizettek. Ezen kívül virágzott a cserekereskedelem is. A drágaság mégsem játszott szerepet. Annyi pénzünk volt, amennyit csak akartunk. Ruhákat is kaptunk a Sonderkommando segítségével. Idővel ruháinkat kicseréltük az elgázosítottak jó ruháira. Például az a kabát, amelyet most hordok, egy holland zsidóé volt. (A kabát bélésében látható egy amszterdami szabóság cégjelzése.)

A Sonderkommando legénysége elkülönülten élt. A belőlük áradó szörnyű hullaszag miatt sem érintkeztünk velük. Mindig piszkosak voltak, rongyosak, teljesen elvadultak, brutálisak és erőszakosak. Nem volt ritkaság – s ez a többi fogolynál sem keltett feltűnést –, hogy az egyik a másikat megölte. Egy fogoly megölése nem számít bűncselekménynek. Egyszerűen csak nyilvántartásba veszik, hogy az ilyen és ilyen számú fogoly meghalt. Az, hogy milyen módon következett be a halál, teljesen mellékes. Egyszer magam is jelen voltam egy esetnél, amikor egy Jossel nevű fiatal lengyel zsidó elmagyarázta egy SS-katonának „a gyilkolás helyes módját”, s szemléltetés végett puszta kézzel, fegyver nélkül megölt egy zsidót.

A 80.000-es sorszám körük kezdődik a lengyel gettók szisztematikus kiirtása.
kb. 80.000 – 85.000 Kb. 5000 zsidó különböző lengyel gettókból, köztük Mljawa, Lozsma, Makow, Grodno, Zichenow, Bialistok. 30 napon keresztül szakadatlanul új transzportok jöttek. Közülük csupán 5000-en kerültek a táborba, a többit azonnal elgázosították. A „Sonderkommando” buzgón dolgozott két műszakban, napi 24 órát, mégis alig győzték az elgázosítási és elégetési munkát. Minden túlzás nélkül feltételezhető, hogy az ezekből a transzportokból elgázosított személyek száma eléri a 80-90.000-et. Az ezekkel a transzportokkal érkezett személyeknél különösen nagymennyiségű arany, valuta és dágakő volt.
kb. 85.000 – 92.000 6000 zsidó Grodnóból, Bialistokból és Krakkóból, továbbá 1000 lengyel árja. A zsidótranszportok legnagyobb része azonnal a nyírfaligetbe került. Naponta átlagban 4000 zsidót hajtottak a gázkamrákba. 1943. január közepén 3 transzport érkezett Theresienstadtból, egyenként 2000 emberrel. E transzportok jelölései, „CÖ”(2), „CR”, „R” előttünk ismeretlen volt. ezek a jelölések minden csomagra rá voltak erősítve. Ebből a 6000-ből csupán 600 férfit és 300 nőt küldtek a táborba, a többit elgázosították
kb. 99.000 – 100.000 1943. január végén nagy francia és holland zsidótranszportok érkeztek. Ezeknek csak egy töredéke került a táborba.
kb. 100.000 – 102.000 1943. februárjában 2000 lengyel árja, főleg értelmiségiek.
kb. 102.000 – 103.000 700 cseh árja. Az ebből a transzportból életben maradt embereket később Buchenwaldba küldték.
kb. 103.000 – 108.000 3000 francia és holland zsidó, valamint 2000 lengyel árja.

1943. februárjában naponta átlagban 2 szállítmány érkezett lengyel, francia és holland zsidókkal, akiknek legnagyobb részét azonnal elgázosították, anélkül, hogy akár egy töredékük a táborba került volna. Az ebben a hónapban elgázosított személeyk létszáma kb. 90.000 fő.

(1) A Munkácsi által közölt fordítás 30 személyt említ.

(2) A Munkácsi-féle fordításban "CU" szerepel.