1943. február végén kezdte meg működését az újonnan felépített krematórium és gázkamra Birkenauban. A nyírfaligetben abbahagyták az elgázosítást és a hullaégetést, s ettől az időponttól kezdődően az erre a célra létesített 4 krematóriumban végezték ezt a tevékenységet. A nagy árkot a nyírfaligetben lefedték, s a talajt elegyengették. A hamut korábban is már trágyázásra használták a harmansei gazdaságban, s így ma már alig találhatók meg a tömeggyilkosság nyomai.

Jelenleg Birkenauban 4 krematórium üzemel: két nagyobb (I. és II. mintájú) és két kisebb (III. és IV. mintájú)(1). A nagyobb krematóriumok 3 részből állnak:
a) kemencék,
b) előcsarnok,
c) gázkamra.

A hamvasztóhelyiség közepéből egy magas kémény emelkedik ki. Körülötte 9 kemence épült, mindegyik 4 nyílással. Minden nyílásba 3 átlagos méretű holttestet lehet elhelyezni, amelyek másfél órán belül teljesen elégnek. A kemencék kapacitása eléri a napi 2000 holttestet. A hamvasztóhelyiség mellett található a nagy előkészítő terem, amelyet úgy rendeztek be, hogy fürdőcsarnok benyomását keltse. A csarnokban 2000 ember fér el, s alatta állítólag van egy másik, hasonló méretű csarnok is. Innen egy ajtón keresztül vezet az út a néhány lépcsőfokkal lejjebb fekvő, nagyon hosszú és szűk gázkamrába. A gázkamra falain zuhanyrózsák vannak, így a kamra egy óriási fürdőcsarnok látszatát kelti. A kamra lapos mennyezetén három légmentesen elzárható ablak van. A gázkamrából sínpár vezet a kemencékhez az előcsarnokon keresztül. Az áldozatokat először az előcsarnokba vezetik, ahol azt mondják nekik, hogy a fürdőbe mennek. Itt levetkőznek, s tovább ámítják őket azzal, hogy két fehér köpenybe öltözött férfi mindenkinek törülközőt és szappant oszt szét. Utána a gázkamrába préselik őket. 2000 ember teljesen megtölti a kamrát, úgy, hogy ott csak állva férnek el. Azért, hogy ennyi embert beszorítsanak, gyakran a kamrába lőnek, hogy a bentlevőket arra kényszerítsék, hogy előre húzódjanak. Ha már mindenki a kamrában van, kívülről bezárják az ajtót. Ezután egy kis szünet következik, bizonyára azért, hogy a kamra hőmérséklete a kívánt hőfokot elérje. Utána gázálarcos SS-katonák másznak a tetőre, az említett ablakokat kinyitják, és bádogdobozokból port szórnak a kamrába. A dobozokon az alábbi felirat látható: „Cyklon zur Schädlingsbekampfung”, és egy hamburgi gyár cégjelzése olvasható rajta. Ez valószínűleg egy olyan ciánkészítmény, amelyik bizonyos hőmérsékleten gázzá alakul át. E procedúra után három perccel a kamrában mindenki halott. Még sohasem fordult elő, hogy valaki életjelet adott volna magáról, ami a korábbi primitív elgázosítás során a nyírfaligetben gyakran megtörtént. A kamra kinyitása után szellőztetnek, s a „Sonderkommando” lapos kocsikon a kemencékhez viszi a holttesteket, ahol elégetik őket. A kisebb krematóriumok ugyanazzal a metódussal dolgoznak, csak éppen feleakkora kapacitással. A négy krematórium összteljesítő képessége tehát naponta 6000 elgázosítás és elégetés.

Elvileg csak a zsidókat gázosítják el, az árjákat csupán kivételes esetekben. Ezeket agyon szokták lőni. A krematóriumok megnyitása előtt a nyírfaligetben lőtték őket agyon, s holttesteiket egy árokban elégették. Később a krematórium előcsarnokában, amelyet erre a célra külön berendezéssel szereltek fel, tarkólövéssel végeztek velük. Az első krematóriumot 8000 krakkói zsidó elgázosításával és elégetésével „avatták fel” 1943. március elején. Erre az eseményre prominens vendégek érkeztek Berlinből, magasrangú tisztek és magas beosztású civilek. A krematórium vezetésével nagyon meg voltak elégedve, s gyakran néztek be a kémlelőlyukon keresztül a gázkamrába. Nagy elismeréssel szóltak az üzemről.

kb. 109.000 – 119.000 1943. március elején 45.000 zsidó érkezett Szalonikiből. 10.000 férfit és egy kisebb csoport nőt a táborban helyeztek el, a többieket – kb. 30.000 embert – a krematóriumba vitték. Az említett 10.000 férfi rövidesen meghalt egy egészen kis csoport kivételével; legtöbben egy maláriaszerű, valószínűleg fertőző betegség következtében, s sokan közülük kiütéses tífuszban. Mások nem bírták ki a különösen nehéz létfeltételeket.

Mivel a görög zsidók közül a malária, a kiütéses tífusz pedig általában sok áldozatot követelt, ami által az elhalálozás rendkívül emelkedett, átmenetileg szüneteltették a szelektálást. A beteg görög zsidókat felszólították, hogy jelentkezzenek. Kértük őket, semmiképpen se tegyék. Mégis sokan jelentkeztek. Őket kivétel nélkül interkodiális fenolinjekció beadásával ölték meg. Az injekciókat egy egészségügyis altiszt adta be. Asszisztensként a következő cseh orvosok voltak alárendelve: Dr. Cespira Honza Prágából (jelenleg a buchenwaldi koncentrációs táborban), Dr. Zdnek Stich Prágából (jelenleg szintén Buchenwaldban). Az orvosok mindent megtettek, hogy a szerencsétleneken segítsenek, s ha ez nem volt lehetséges, legalább a fájdalmaikat enyhítsék.

A 10.000 görög zsidóból még életben maradt kb. 1000-et másik 500 zsidóval erődítési munkálatokra Varsóba küldték. Hetekkel később néhány százan reménytelen állapotban kerültek vissza. Őket azonnal elgázosították. A fenolos kezelés beszüntetése után 400 maláriabeteg görög zsidót állítólag „további kezelések” végett Lublinba vittek. Hallottunk is arról, hogy Lublinba tényleg megérkeztek. További sorsuk alakulásáról azonban már nem szereztünk tudomást. Ami biztos, hogy a 10.000 közül egyetlen egy görög zsidó sincs már a táborban.

A szelektálás felfüggesztésével egyidejűleg a foglyok megölését is megtiltották. A legismertebb gyilkosokat, mint a birodalmi német köztörvényes bűnöző Alexander Neumannt, Zimmert, Albert Hämmerlét, Rudolf Osteringert, Rudolf Bechertet; a politikai fogoly Alfred Kient, Alajos Stahlert ismételt emberölés miatt botütéssel fenyítették meg. Egy olyan nyilatkozatot is alá kellett írniuk, hogy bizonyos számú fogolytársukat megölték.

1943. elején 500.000 elbocsátási nyomtatvány érkezett az auschwitzi politikai osztályra. Ennek nagyon örültünk, mert reméltük, hogy legalább néhányunkat szabadon engedik. A nyomtatványokat azonban az elgázosítottak adataival töltötték ki, s utána azok az irattárba kerültek.

kb. 119.000 – 120.000 1000 lengyel árja a Pawiak nevű varsói fegyházból.
kb. 120.000 – 123.000 3000 görög zsidó. Egy részüket a korábbiak helyett Varsóba küldték. A hátramaradottak röviddel később meghaltak.
kb. 123.000 – 124.000 1000 lengyel árja Radomból és Tarnowból.
kb. 124.000 – 126.000 2000 árja különböző transzportokból.

Időközben szüntelenül érkeztek a lengyel, francia és belga zsidókkal megrakott szállítmányok, akiket – a tábor kiiktatásával – azonnal elgázosítottak. E szállítmányok egyike Lublin-Majdanekből jött 1000 lengyel zsidóval. Közöttük három szlovák zsidó is volt, egyiküket Spirának hívták, aki Stropkóból vagy Worannóból való volt.

1943. július végén nem érkeztek további szállítmányok. A krematóriumokat alaposan kitisztították, rendbehozták, s – mint az később kiderült – további munkára készítették elő. Augusztus 3-án újból beindult az üzem. Brenzburgi és sossnowitzi zsidók transzportja érkezett meg, majd újabbak egész hónapban szünet nélkül.

kb. 132.000 – 136.000 Brenzburgi és sossnowitzi zsidókkal megrakott vonatok következtek. Közülük csupán 4000 férfit és egy kis csoport nőt vittek a táborba. Több mint 35.000-et azonnal a krematóriumba küldtek. A táborba beutalt 4000 férfi legnagyobb része a kegyetlen bánásmód, éhezés, különböző betegségek, gyilkosságok következtében már az úgynevezett karantén táborban meghalt. Ezekért a kegyetlenkedésekért elsősorban a sachsenhauseni koncentrációs táborból ideküldött Tyn nevű köztörvényes bűnöző, valamint egy lengyel politikai fogoly, a varsói Mieczeslaw Katerinski felelősek.

Ebben az időben újra megkezdték a szelekciókat, mégpedig különösen nagy mértékben a női táborban. A tábororvos, egy SS rohamvezető, a berlini rendőrigazgató fia vagy unokaöccse, még a táborban is feltűnő brutalitással járt el. A szelekciós módszert ettől fogva a szökésünk napjáig megállás nélkül gyakorolták.

kb. 137.000 – 138.000 Augusztus végén 1000 lengyel árja érkezett a varsói Pawiak fegyházból, és körülbelül 80 görög zsidó.
kb. 138.000 – 141.000 3000 férfi különböző árja transzportokból.
kb. 142.000 – 145.000 1943. szeptember elején 300 zsidó különböző lengyel munkatáborokból és orosz hadifoglyok egy csoportja.
kb. 148.000 – 152.000 Az 1943. szeptember 7-ét követő héten Theresienstadból érkeztek transzportok családokkal. Velük – számunkra érthetetlen módon – egész kíméletesen bántak. A családokat nem válsztottak szét, senkit nem gázosítottak el, még meg sem nyírták őket, hanem úgy, ahogy megérkeztek, családonként helyezték el őket a láger egy elkülönített részében. Sőt, még a csomagjaikat is megtarthatták. A férfiaknak nem kellett dolgozniuk, a gyerekeknek megengedték, hogy iskolába járjanak, amelyet Fredy Hirsch vezetett – róla meg később szólunk. A hozzátartozókkal való levelezést megengedték. Csak a lágerfelügyelőjük szadista kínzásaitól kellett sokat szenvedniük, a köztörvényes Arno Böhmtől, aki a tábor egyik legaljasabb gonosztevője volt. Csodálkozásunk még inkább fokozódott, amikor láttuk, hogy ezekről a szállítmányokról hivatalos névjegyzék készült. E nyilvántartás különös címe a következő volt: „6 hónapos karanténban lévő cseh zsidók SB-transzportja”. Azt ugyan már tudtuk, hogy mit jelent az „SB” megjelölés(2), de a kiváltságos bánásmódra és a hosszú karanténidőre nem találtunk magyarázatot. Tapasztalataink szerint a leghosszabb karantén maximum 3 hétig tartott. Mégis, minél közelebb kerültünk a 6 hónapos határidő lejártához, annál erősebb lett a gyanúnk és a félemünk, hogy ezekre a zsidókra is ugyanaz a sors vár. Megpróbáltunk beszélni a csoport vezetőivel, és elmagyaráztuk nekik, mi vár rájuk. Néhányan közülük, különösen Fredy Hirsch (a prágai Makkabi ifjúsági csoport egyik vezetője), aki az egész csoport teljes bizalmát élvezte, azt mondták, hogy amennyiben félelmeink bebizonyosodnak, akkor ők ellenállnak. A „Sonderkommando” emberei megígérték, hogy ha a cseh zsidók ellenállnak, akkor ők is azonnal csatlakoznak hozzájuk. Sokan remélték, hogy általános lázadást lehet szítani a táborban. 1944. március 6-án tudomásunkra jutott, hogy a cseh zsidók számára előkészítették a krematóriumot. Fredy Hirschhez siettem, hogy ezt közöljem vele, és gyors cselekvésre késztessem, mivel már nincs vesztenivalójuk. „Tudom a kötelességem” – válaszolta. Alkonyat előtt újra a cseh táborhoz osontam, ahol megtudtam, hogy Luminallal megmérgezte magát és haldoklik. Másnap, 1944. március 7-én eszméletlen állapotban, 3791 társával egyetemben, akikkel együtt érkezett 6 hónappal ezelőtt, teherautókon a krematóriumba vitték, ahol elgázosították őket. A fiatalok énekelve mentek a halálba. Keserűen csalódtunk, hogy elmaradt a lázadás. A „Sonderkommando” mindenre elszánt emberei hiába vártak. Mellesleg e transzportból 500 idős ember még a 6 hónapos karantén időszaka alatt meghalt. Csupán 11 ikerpárt hagytak életben. Őket átvitték Auschwitzba, ahol biológiai kísérletek tárgyai lettek. Még életben voltak, amikor Birkenaut elhagytuk. Az elgázosított cseh zsidók között volt egy Szeredről való szlovák zsidó lány is, akit Fürst Rózsinak hívtak. Kivégzésük előtt egy héttel, március 1-jén arra kényszerítették őket, hogy tudassák a rokonaikkal: jól vannak. Ezekre a levelekre március 23-i vagy 25-i keltezést kellett írni. Arra is rábírták őket, hogy külföldi rokonaiktól csomagokat kérjenek.

kb. 153.000 – 154.000 1000 lengyel árja a varsói Pawiak fegyházból.
kb. 154.000 – 159.000 1943. októberében és novemberében 4000 férfi különböző fegyházakból, a búvóhelyeiken felfedezett brenzburgi zsidók és védőőrízetes oroszok egy csoportja. Egyidejűleg orosz hadifoglyok is érkeztek, akiket 1 – 12.000-ig számoztak.

(1) Mivel az auschwitzi táborban is volt egy krematórium, az égetőkemencék számozása nem egységes. Több más forrás a következő módon említi a krematóriumok számozását:
I. krematórium : Auschwitz
II. krematórium : Birkenau I.
III. krematórium : Birkenau II.
IV. krematórium : Birkenau III.
V. krematórium : Birkenau IV.

(2) SB=Sonderbehandlung (különleges bánásmód), azaz megsemmisítés.