Bizonyos vagyok benne, hogy ön jól tudja, a világ minden táján sok száz millió ember él ma egy új háborútól, vagy egyenesen háborúk sorozatától való szűntelen rettegésben.
Ennek a remegésnek a ténye és egy ilyen összeütközésnek a lehetősége természetesen az Egyesült Államok népét is érinti, melynek nevében beszélek, és nyilván a nyugati félteke többi országát is. Valamennyien tudják, hogy egy ilyen összeütközés, még ha körülhatárolt maradna is egy másik földrészen, súlyosan nehezedne rájuk és az utánuk következő nemzedékekre is.
Minthogy úgy látszik valamennyire enyhült, legalább is átmenetileg, az az éles feszültség, amelyben ezeket az utolsó heteket a világ átélte, minthogy pillanatnyilag nem menetelnek csapatok semerre, úgy gondolom, talán ez az alkalmas perc, hogy ezt az üzenetet intézzem önhöz.
Egy előző alkalommal felhívással fordultam önhöz, politikai, gazdasági és társadalmi kérdéseknek békés úton való, fegyverekhez nem folyamodó rendezése érdekében.
Az események azonban úgy látszik visszakanyarodtak a fegyverek fenyegetéséhez. Ha mindez így folytatódik, kikerülhetetlen lesz, hogy a világ nagy részét közös romlásba ne vigyék. Az egész világ megszenvedi majd, győztesek, legyőzöttek, semlegesek egyformán. Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy a világ ilyen tehetetlen játékszer a végzet kezében. Ellenkezőleg, nyilvánvaló, hogy a nagy nemzetek vezetőinek hatalmukban áll megoltalmazni népeiket a fenyegető szerencsétlenségtől. Az is éppen ilyen nyilvánvaló, hogy lelkük mélyén és szívük mélyén a népek szeretnének már megszabadulni a rettegéstől.
Mégis, sajnos, kénytelenek vagyunk tudomásul venni a történteket.
Végetért a független élete három európai és egy afrikai országnak. Egy másik, távolkeleti független országnak hatalmas tartományát foglalta el a szomszédja. A hírek, melyeknek nem hiszünk, azt erősítgetik, hogy egyre újabb támadások várhatók újabb független országok ellen. Nem kétséges, hogy ez a helyzet végül egy szörnyű szerencsétlenséghez vezet, hacsak nem találunk valami értelmesebb módszert az események irányítására.
Ön többször és ismételten biztosított bennünket arról, hogy nem akar háborút sem ön, sem a német nép. Ha ez igaz, akkor nincs szükség semmiféle összeütközésre.
Senki el nem hitetheti a föld népeivel, hogy egy kormányhatalomnak joga vagy szüksége lehet a háború következményeinek kitenni saját népét vagy valamely más népet, kivévén ha a szülőhazájuk vitathatatlan védelméről van szó.
Mi amerikaiak, nem önzésből, félelemből vagy gyengeségből beszélünk, amikor ezt a nyilatkozatot tesszük. Ha most megszólaltunk, az erő hangján szólaltunk meg és az emberiség iránti szeretetből. Bizonyos vagyok benne, hogy a nemzetközi kérdések mindig megoldhatók egy értekezlet asztala mellett.
A békés tárgyalásra való felhívásra az nem válasz, hogyaz egyik fél kijelenti: ha nem kap előzetes biztosítékot arra nézve, hogy a javára döntenek majd, akkor nem teszi le a fegyvert. A tárgyalásokon, mint a törvényszék előtt, a feleknek jóhiszeműen kell vitatkozniuk, lehetővé kell tenniük, hogy mindkettejük számára igazságos végeredményre jussanak, és az a szokás és szükséges is, hogy mialatt értekeznek, letegyék a fegyvereiket.
Meggyőződésem, hogy a világbéke ügye nagy lépéssel jutna előre, ha a világ országai őszinte nyilatkozatot kaphatnának a kormányok ezidőszerinti és jövőbeli politikáját illetően.
Mivel az Egyesült Államok, lévén a nyugati félgömb országa, nincsenek belekeveredve a jelenlegi európai vitába, úgy gondolom, ön szívesen venné, ha ezt a nyilatkozatot én tolmácsolnám, mint egy Európától távoli nemzet feje, a baráti közvetítő felelősségével és elkötelezettségével, a többi nemzeteknek, amelyek e pillanatban rémülettel nézik, hová vezethet még az ön politikájának útja.
Hajlandó-e ön kezeskedni afelől, hogy fegyveres hadereje sem meg nem támadja, sem el nem özönli a következőfüggetlen országok területét vagy birtokait: Finnország, Esztország, Lettország, Litvánia, Svédország, Norvégia, Dánia, Hollandia, Belgium, Nagy-Britanania és Irország, Franciaország, Portugália, Spanyolország, Svájc, Liechtenstein, Luxemburg, Lengyelország, Magyarország, Románia, Jugoszlávia, Oroszország, Bulgária, Görögország, Törökország, Irak, Arábia, Szíria, Palesztina, Egyiptom és Irán.
A biztosítékoknak magától értetődően nemcsak a jelenre, hanem a jövőre is vonatkozniuk kell, legalább annyi időre, amennyi lehetővé teszi, hogy békés eszközökkel megteremtsünk egy szilárdabb békét. Ezért azt ajánlom, hogy a jövő alatt értsenek legalább tíz esztendőt, a nem-támadás legkevesebb idejére alkalmazva ezt a szót, tíz esztendőt, egynegyedszázadot, ha ugyan merünk olyan messzire előre nézni.
Ha az ön kormánya megadja ezeket a biztosítékokat, én nyomban továbbítom az említett országok kormányainak és ugyanekkor megkérdezem a felsorolt nemzetek mindegyikét, hajlandók-e, amiben biztos vagyok, hasonló biztosítékokat adni, hogy önnek továbbíthassam.
Az ilyen biztosítékok, amilyeneket felvázoltam, tüstént lélekzethez juttatnák a világot.
Azt indítványozom, hogy ha ez megtörténik, a keletkezett békés légkörben azonnal kerüljönmegvitatásra két lényeges kérdés, amelyeknek a megvitatásában az Egyesült Államok kormánya boldogan vesz majd részt.
A tárgyalások, amelyekre gondolok, azokra a leghathatósabb és leggyorsabb módszerekre vonatkoznának, amelyek fokozatosan levennék a népek válláról a fegyverkezés pusztító terheit, a terheket, amelyek napról-napra közelebb viszik a világot egy gazdasági összeomlás szakadékához. Egyidejűleg az Egyesült Államok kormánya kész résztvenni a nemzetközi kereskedelem vérkeringésének megindítására irányuló megbeszéléseken, hogy a föld valamennyi országa egyforma alapon adhasson-vehessen a nemzetközi piacon és biztos leshessen benne, hogy hozzájut a nyersanyagokhoz és a békés gazdasági életéhez szükséges termékekhez.
Közben pedig a közvetlenül érdekelt kormányok, – nem az Egyesült Államok kormánya, – megvitathatnák mindazokat a politikai kérdéseket, amelyeket szükségesnek vagy kívánatosnak tartanak megvitatni.
Fel tudjuk ismerni az egész emberiséget érintő összetett és bonyolult kérdéseket, de tudjuk azt is, hogy csak békés légkörben lehet ezeket tanulmányozni és megvitatni. Ilyen békés légkör csak az erőszaktól való félelem és a háborútól való rettegés árnyékait eloszlató tárgyalásokból fakadhat.
Remélem, hogy nem fogja félreérteni ezt a nyíltszívűség szellemében küldött üzenetemet. A nagy kormányzatok fejei ebben az órában betű szerint felelősek az emberiség elkövetkezendő sorsáért. Nem mehetnek el süketen a népek fohászai mellett, amelyekben védelemért könyörögnek a háború előrelátható sötétségével szemben. A történelem felelőssé fogja tenni őket mindenkinek az életéért és boldogságáért, az elsőktől az utolsókig.
Remélem, válasza lehetővé teszi majd az emberiség számára, hogy lerázza magáról a rettegést és visszanyerje nyugalmát hosszú esztendőkre.
* Üzenet Hitlernek és Mussolininek 1939. április 14-én.
|
|
|
|
|
|