Az 1943. november 28-a és december 1-e között Teheránban megtartott konferencián a szövetséges hatalmak elfogadtak 1.)egy nyilatkozatot a Németország elleni háborúban folytatandó közös tevékenységről és a három hatalom háború utáni együttműködéséről, valamint 2.)egy nyilatkozatot Iránról.
Mi, az Egyesült Államok elnöke, Nagy-Britannia miniszterelnöke és a Szovjetunió Népbiztosi Tanácsának elnöke az elmúlt négy nap folyamán több ízben találkoztunk szövetségesünk, Irán fővárosában, hogy kialakítsuk és megerősítsük közös politikánkat.
Kifejezzük azt a szilárd elhatározásunkat, hogy országaink együttműködnek mind a háború idején, mind pedig az azt követő békés időkben.
Ami a háborút illeti, vezérkaraink képviselői részt vettek kerekasztal-tárgyalásainkon, s összehangoltuk a német fegyveres erők megsemmisítésére irányuló terveinket. Teljes megállapodásra jutottunk a kelet, nyugat és dél felől megindítandó hadműveletek méreteit és időpontjait illetően.
Itt elért egyetértésünk biztosítja számunkra a győzelmet.
Ami a békeidőket illeti, bizonyosak vagyunk abban, hogy megegyezésünk biztosítja a tartós békét. Teljes mértékben elismerjük felelősségünket és az Egyesült Nemzetek felelősségét egy olyan béke megvalósításásért, amelyet a világ népeinek túlnyomó többsége megelégedéssel fogad majd, s amely nemzedékekre kiküszöböli a háború csapásait és borzalmait.
Diplomáciai tanácsadóinkkal közösen megvizsgáltuk a jövő problémáit. Arra törekszünk, hogy minden olyan ország, legyen akár nagy, akár kicsi, amelynek népei a mi népeinkhez hasonlóan szívvel és értelemmel hajlandó harcolni a zsarnokság, a rabság, az elnyomás és a türelmetlenség megszüntetéséért, együttműködjön velünk és tevékenyen részt vegyen munkánkban. Szívesen befogadjuk majd őket a világ demokratikus országainak nagy családjába, mihelyt csatlakozni kívánnak hozzá.
Nincs a földön olyan hatalom, amely megakadályozhatna bennünket abban, hogy megsemmisítsük Németország haderőit a szárazföldön, tengeralattjáróit a tengeren és szétromboljuk hadianyaggyárait a levegőből.
Támadásaink könyörtelenek és egyre erőteljesebbek lesznek.
Baráti tanácskozásaink végeztével bizakodva várjuk azt a napot, amikor a világ valamennyi népe szabadon élhet, minden zsarnokságtól mentesen, saját törekvéseinek és lelkiismeretének megfelelően.
Reménységgel és elszántsággal telve jöttünk ide. Gondolkodásunkban és céljainkban igaz barátokként távozunk innen.
Kelt Teheránban, 1943. december 1-én
| Churchill |
| Roosevelt |
| Sztálin |
A HÁROM HATALOM NYILATKOZATA IRÁNRÓL
Az Egyesült Államok elnöke, a Szovjetunió Népbiztosai Tanácsának elnöke és az Egyesült Királyság miniszterelnöke az egymással és Irán miniszterelnökével folytatott tanácskozásaik után kifejezésre óhajtják juttatni a három kormány közös megegyezését Iránnal való kölcsönös kapcsolataikat illetően.
Az Egyesült Államok, a Szovjetunió és az Egyesült Királyság kormánya elismeri azt a segítséget, amelyet Irán a közös ellenség elleni háborúban nyújtott, különösen azáltal, hogy megkönnyítette a tengerentúli szállítmányok továbbítását a Szovjetunióba.
A három kormány tisztában van azzal, hogy a háború speciális gazdasági nehézségek elé állította Iránt, s megállapodtak abban, hogy Irán kormányának továbbra is minden gazdasági segítséget megadnak, amennyire ezt a hadműveletekkel kapcsolatban világszerte rájuk háruló nagy terhek és a szállítóeszközökben, nyersanyagban és polgári fogyasztási cikkekben világszerte mutatkozó nagy hiányok megengedik.
A háború utáni időszakot illetően az Egyesült Államok, a Szovjetunió és az Egyesült Királyság kormánya egyetért Irán kormányával abban, hogy a hadi cselekmények befejeztével Irán előtt felmerülő összes gazdasági problémák, az Egyesült Nemzetek más tagjainak gazdasági problémáival együtt, teljes egészükben a nemzetközi gazdasági kérdések megtárgyalására összehívott konferenciákon, illetve az ilyen céllal megalakított nemzetközi szervezetekben rendezendők.
Az Egyesült Államok, a Szovjetunió és az Egyesült Királyság kormánya egyetért Irán kormányával abban, hogy meg kell őrízni Irán teljes függetlenségét, szuverenitását és területi épségét. Számítanak arra, hogy a háború után Irán a többi békeszerető nemzettel együtt részt vesz a nemzetközi béke, a biztonág és a haladás feltételeinek megteremtésében, a négy kormány által aláírt Atlanti Charta elveinek megfelelően.
1943. december 1.
| Churchill |
| Roosevelt |
| Sztálin |
Forrás : Halmosy, 565-566. p.
|
=> A teheráni konferencia |
 |
 |
|
 |
|
 |