A HONVÉDELMI NÉPBIZTOS PARANCSA

Moszkva, 1942. május 1.
130. sz.

Elvtársak ! Vöröskatonák és vöröstengerészek, parancsnokok és politikai megbízottak, partizánok és partizánnők, munkások és munkásnők, parasztok és parasztnők, szellemi munkások, testvéreink az arcvonal túlsó oldalán, a német fasiszta haderők frontmögötti területén, akik ideiglenesen a német elnyomók igája alá kerültetek!

A Szovjetkormány és bolsevik pártunk nevében köszöntelek és üdvözöllek benneteket Május Elseje alkalmából!

Elvtársak! Országunk népei ebben az évben a német fasiszta területrablók elleni Honvédő Háború körülményei közt ünneplik Május Elseje nemzetközi ünnepét. A háború életünk minden mozzanatára rányomta bélyegét. Rányomta bélyegét a mai napra, Május Elseje ünnepére is. Országunk dolgozói, a háborús körülményekre való tekintettel, lemondtak az ünnepi pihenésről, hogy hazánk védelme érdekében megfeszített munkában töltsék a mai napot. A dolgozók, akiknek élete összeforrt frontharcosaink életével, Május Elseje ünnepét a munka és a harc napjává avatták, hogy minél nagyobb segítséget nyujtsanak, minél több puskát, géppuskát, ágyút, aknavetőt, harckocsit, repülőgépet, lőszert, kenyeret, húst, halat, zöldséget adjanak az arcvonalnak.

Ez azt jelenti, hogy nálunk az arcvonal és a hátország egységes és osztatlan harcos tábor, mely kész elhárítani az ellenség fölötti győzelem útjából minden nehézséget.

Elvtársak! Több mint két év telt el azóta, hogy a német fasiszta területrablók Európát a háború örvényébe sodorták, leigázták az európai kontinens szabadságszerető országait: Franciaországot, Norvégiát, Dániát, Belgiumot, Hollandiát, Csehszlovákiát, Lengyelországot, Jugoszláviát és Görögországot és a vérüket szívják, hogy a német bankárok gazdagodjanak. Több mint tíz hónap telt el azóta, hogy a német fasiszta területrablók aljas és hitszegő módon rátörtek országunkra, rabolják és pusztítják falvainkat és városainkat, sanyargatják és gyilkolják Észtország, Lettország, Litvánia, Belorusszia, Ukrajna és Moldávia békés lakosságát. Több mint tíz hónap telt el azóta, hogy országunk népei hazájuk becsületét és szabadságát védelmezve, Honvédő Háborút folytatnak az elállatiasodott ellenség ellen. Ez idő alatt eléggé jól megfigyelhettük a német fasisztákat, módunkban volt megérteni valódi szándékaikat, megismerni igazi arculatukat, mégpedig nem szóbeli nyilatkozatok, hanem a háború tapasztalatai, közismert tények alapján.

Kik is ezek a mi ellenségeink, a német fasiszták? Miféle emberek? Mire tanítanak bennünket ebben a tekintetben a háború tapasztalatai?

Azt mondják, hogy a német fasiszták nacionalisták, akik Németország területi épségét és függetlenségét védelmezik más államok támadásaival szemben. Ez természetesen hazugság. Csak szélhámosok állíthatják, hogy Norvégia, Dánia, Belgium, Hollandia, Görögország, a Szovjetunió és a többi szabadságszerető ország Németország területi épségére és függetlenségére tört. A valóságban a német fasiszták nem nacionalisták, hanem imperialisták, akik idegen országokat foglalnak el és a vérüket szívják azért, hogy gazdagítsák a német bankárokat és plutokratákat. Göring, a német fasiszták feje, mint ismeretes, maga is a legnagyobb bankárok és plutokraták egyike, aki tucatokra menő gyárból és üzemből húz hasznot. Hitler, Göbbels, Ribbentrop, Himmler és a többiek, akik a mai Németországot kormányozzák, a német bankárok pórázon vezetett kutyái, akik gazdáik érdekeit minden más érdek fölé helyezik. A német hadsereg ezeknek az uraknak kezében vak eszköz, melynek hivatása, hogy saját vérét ontsa és idegen vért ontson, hogy megnyomorítsa önnönmagát és másokat, nem Németország érdekeiért, hanem a német bankárok és plutokraták meggazdagodása kedvéért.

Ezt tanusítják a háború tapasztalatai.

Azt mondják, hogy a német fasiszták — szocialisták, akik a munkások és parasztok érdekeit igyekeznek oltalmazni a plutokratákkal szemben. Ez természetesen hazugság. Csak szélhámosok állíthatják, hogy a német fasiszták, akik rabszolgamunkát honosítottak meg a gyárakban és üzemekben s Németország és a leigázott országok falvaiban visszaállították a jobbágyrendszert — a munkások és parasztok oltalmazói. Csak arcátlan szélhámosok tagadhatják, hogy a német fasiszták által bevezetett rabszolga- és jobbágyrend a német plutokraták és bankárok számára előnyös, nem pedig a munkások és parasztok számára. A valóságban a német fasiszták reakciós jobbágytartók, a német hadsereg pedig jobbágytartók hadserege, amely a német bárók gazdagodásáért és a földesurak hatalmának visszaállításáért ontja vérét.

Ezt tanusítják a háború tapasztalatai.

Azt mondják, hogy a német fasiszták az európai kultúra hordozói és a háborút azért folytatják, hogy ezt a kultúrát más országokra is kiterjesszék. Ez természetesen hazugság. Csak hivatásos szélhámosok állíthatják, hogy a német fasiszták, akik akasztófákkal borították be Európát, rabolják és sanyargatják a békés lakosságot, városokat és falvakat gyujtanak és robbantanak fel és elpusztítják Európa népeinek kultúrértékeit — az európai kultúra hordozói lehetnek. A német fasiszták a valóságban ellenségei az európai kultúrának, a német hadsereg pedig a sötét középkori reakció hadserege, mely arra van hivatva, hogy elpusztítsa az európai kultúrát a német bankárok és bárók rabszolgatartó „kultúrájának” meghonosítása kedvéért.

Ezt tanusítják a háború tapasztalata.

Ez ellenségünknek a háború tapasztalatai által leleplezett és megvilágított arculata.

De a háború tapasztalataiból nemcsak ezeket a következtetéseket vonhatjuk le. A háború tapasztalatai ezenkívül azt is megmutatják, hogy a háború ideje alatt komoly változások mentek végbe mind a fasiszta Németországnak és hadseregének, mind országunk és Vörös Hadseregünk helyzetében.

Miféle változások ezek?

Mindenekelőtt kétségtelen, hogy ennek az időszaknak folyamán a fasiszta Németország és hadserege gyengébb lett, mint tíz hónappal ezelőtt volt. A háború a német népnek nagy kiábrándulást, milliókra menő emberáldozatot, éhséget és elnyomorodást hozott. A háború végét még nem látni, az embertartalékok pedig fogyóban vannak, fogyóban a kőolaj, fogyóban a nyersanyag. A német nép egyre inkább tudatára ébred annak, hogy Németország veresége elkerülhetetlen. A német nép előtt egyre világosabbá válik, hogy az előállt helyzetből az egyetlen kivezető út Németország megszabadítása Hitler és Göring kalandor klikkjétől.

A hitleri imperializmus Európa nagy területeit fogIalta el, de nem törte meg az európai népek ellenállási akaratát. A Ieigázott népek harca a német fasiszta rablók rendszere ellen kezd általános jelleget ölteni. Valamennyi megszállt országban mindennapos jelenség a szabotázs a hadigyárakban, a német raktárak felrobbantása, a német katonavonatok kisiklatása, a német katonák és tisztek legyilkolása. Egész Jugoszláviát és a németek által megszállt szovjet területeket lángba borította a partizánháború tüze.

Mindezek a körülmények a német hátország gyengüléséhez, tehát az egész fasiszta Németország gyengüléséhez is vezettek.

Ami a német hadsereget illeti, noha makacsul védekezik, sokkal gyengébb lett, mint tíz hónappal ezelőtt volt. Régi, tapasztalt tábornokait, mint például Reichenaut, Brauchitschot, Todtot és másokat, vagy a Vörös Hadsereg ölte meg, vagy a német fasiszta vezető klikk űzte el. Aktív tiszti állományát részben a Vörös Hadsereg irtotta ki, részben pedig lezüllesztették a polgári lakosság közt véghezvitt rablások és erőszakoskodások, A hadműveletek során jelentékenyen megcsappant legénységi állománya egyre kevesebb utánpótlást kap.

Másodszor — kétségtelen, hogy országunk a háború elmult hónapjai alatt erősebb lett, mint a háború elején volt. Nemcsak barátaink, hanem ellenségeink is kénytelenek elismerni, hogy országunk ma egységesebben és szorosabban tömörül kormánya köré, mint valaha, — hogy országunk mögöttes területe és arcvonala egységes harci táborrá egyesült, mely egy cél felé tör — hogy a hátország szovjet emberei egyre több puskát és géppuskát, aknavetőt és ágyút, harckocsit és repülőgépet, élelmiszert és lőszert adnak arcvonalunknak. Ami hazánk nemzetközi kapcsolatait illeti, ezek az utóbbi időben jobban megszilárdultak és kifejlődtek, mint valaha. Valamennyi szabadságszerető nép egyesült a német imperializmus ellen. Tekintetüket a Szovjetunió felé fordítják. Országunk népeinek szabadságukért, becsületükért és függetlenségükért folytatott hősi harca az egész haladó emberiség elragadtatását váltja ki. Minden szabadságszerető ország népe úgy tekint a Szovjetunióra, mint arra az erőre, mely meg tudja menteni a világot a hitleri pestistől. Ezek között a szabadságszerető országok között az első helyet Nagybritannia és az Amerikai Egyesült Államok foglalják el, melyekhez bennünket a barátság és szövetség kapcsai fűznek s amelyek országunknak egyre nagyobb katonai segítséget nyujtanak a német fasiszta területrablók ellen.

Mindezek a körülmények azt bizonyítják, hogy országunk sokkal erősebb lett.

Végül kétségtelen, hogy a Vörös Hadsereg az elmult idő alatt szervezettebb és erősebb lett, mint a háború elején volt. Nem lehet véletlennek tekinteni azt a közismert tényt, hogy a Vörös Hadsereg a német imperialisták hitszegő támadása által kiváltott ideiglenes visszavonulása után fordulatot ért el a háború menetében s az aktív védelemből sikeres támadásba ment át az ellenséges haderők ellen. Tény, hogy Honvédő Háborúnk a Vörös Hadsereg sikerei következtében új szakaszba lépett: a szovjet föld hitleri szennytől való megszabadításának szakaszába. Igaz, hogy a Vörös Hadsereg ennek a történelmi feladatnak megvalósítását a zord és igen havas tél viszonyai közt kezdte meg, de ennek ellenére nagy sikereket ért el. A Vörös Hadsereg, miután a hadműveletek kezdeményezését magához ragadta, számos súlyos csapást mért a német fasiszta haderőkre s a szovjet terület jelentékeny részének kiürítésére kényszerítette azokat. A területrablóknak az a számítása, hogy a telet pihenésre és védelmi vonaluk megerősítésére használják ki, kudarcot vallott. A támadás során a Vörös Hadsereg az ellenség emberállományának, felszerelésének óriási tömegét semmisítette meg, nagymennyiségű felszerelést zsákmányolt az ellenségtől s a tavaszi, meg nyári hadműveletekre szánt hátországi tartalékok időelőtti elhasználására kényszerítette.

Mindez amellett szól, hogy a Vörös Hadsereg szervezettebb és erősebb lett, tiszti káderei megedződtek a harcokban, tábornokai pedig tapasztaltabbak és élesebben látók lettek.

Fordulat állt be a Vörös Hadsereg legénységi állományában is.

Eltűnt az ellenséggel szemben megnyilvánuló nyugodt hangulat és az ellenség félvállrólvevése, ami a Honvédő Háború első hónapjaiban még előfordult harcosaink között. A német fasiszta területrablóknak a békés lakossággal és a szovjet hadifoglyokkal szemben elkövetett vadállati kegyetlenkedései, rablásai és erőszakoskodásai kigyógyították harcosainkat ebből a betegségből. Harcosaink keményebbek és könyörtelenebbek lettek. Megtanulták igazán gyűlölni a német fasiszta területrablókat, Megértették, hogy nem lehet legyőzni az ellenséget, ha nem tanulták meg lelkük legmélyéből gyűlölni őket.

Megszűnt a német csapatok legyőzhetetlenségéről szóló fecsegés, ami a háború elején még előfordult s amely mögött a németektől való félelem rejlett. A Rosztov és Kercs, Moszkva és Kalínin, Tyihvin és Leningrád alatti dicső harcok, amikoris a Vörös Hadsereg megfutamította a német fasiszta területrablókat, meggyőzték harcosainkat arról, hogy a német haderők legyőzhetetlenségéről szóló fecsegés — mese, melyet a fasiszta hírverők eszeltek ki. A háború tapasztalatai meggyőzték harcosainkat arról, hogy a német tiszt úgynevezett bátorsága fölöttébb viszonylagos, hogy a német tiszt akkor bátor, amikor fegyvertelen hadifoglyokkal és békés polgári lakossággal van dolga, de elhagyja a bátorsága, amint a Vörös Hadsereg szervezett erejével kerül szembe. Jusson eszetekbe a közmondás : „Legény, ha bárány az ellenfele, de bárány, ha legény áll szemben vele.”

Ezek a német fasiszta területrablók elleni háború tapasztalatainak tanulságai.

Mit bizonyít ez a tanulság?

Azt bizonyítja, hogy továbbra is verni tudjuk és vernünk kell a német fasiszta területrablókat, amíg végleg ki nem irtjuk őket, amíg a szovjet földet a hitlerista gazemberektől teljesen fel nem szabadítjuk.

Elvtársak! Mi honvédő, felszabadító, igazságos háborút viselünk. Nem célunk, hogy idegen országokat elfoglaljunk, hogy idegen népeket leigázzunk. A mi célunk világos és nemes. Meg akarjuk szabadítani szovjet földünket a német fasiszta gazemberektől. Meg akarjuk szabadítani ukrán, moldován, belorusz, litván, lett, észt és karéliai testvéreinket attól a gyalázattól és megalázástól, melybe a német fasiszta gazfickók döntötték őket. Hogy ezt a célt elérjük, szét kell zúznunk a német fasiszta hadsereget és ki kell irtanunk a német megszállókat az utolsó emberig, ha nem adják meg magukat. Más út nincs.

Ezt meg tudjuk tenni és meg is kell tennünk, minden áron.

A Vörös Hadsereg mindennel rendelkezik, ami szükséges ahhoz, hogy ezt a magasztos célt elérje. Csak egy dolog hiányzik: a hozzáértés, hogy teljes mértékben kihasználja az ellenség ellen azt az elsőrendű hadi felszerelést, amelyet hazánk rendelkezésére bocsát. Ezért a Vörös Hadsereg feladata, harcosainak, géppuskásainak, tüzéreinek, aknavetőinek, harckocsizóinak, repülőinek és lovasainak az a feladata, hogy képezzék magukat a hadviselés művészetében, hogy kitartóan tanuljanak, tökéletesen elsajátítsák fegyverük kezelését, hivatásuk mesterei legyenek és ilyen módon megtanulják biztos kézzel verni az ellenséget. Csak így lehet elsajátítani az ellenség legyőzésének művészetét.

Elvtársak! Vöröskatonák és vöröstengerészek, parancsnokok és politikai megbízottak, partizánok és partizánnők!

Üdvözöllek benneteket Május Elseje ünnepének alkalmából és megparancsolom:

1. A harcosoknak — sajátítsák el tökéletesen a puska kezelését, váljanak fegyverük kezelésének mestereivé és verjék biztos kézzel az ellenséget, mint ahogy dicső mesterlövészeink, a német megszállók kiirtói, verik!

2. A géppuskásoknak, tüzéreknek, aknavetőknek, harckocsizóknak és repülőknek — sajátítsák el tökéletesen fegyverük kezelését, váljanak fegyverük kezelésének mestereivé és verjék kitartóan a német fasiszta területrablókat, amíg csak teljesen ki nem irtják őket!

3. A seregparancsnokoknak — sajátítsák el tökéletesen a különböző fegyvernemek együttműködését, váljanak a haderők vezetésének mestereivé és mutassák meg az egész világnak, hogy a Vörös Hadsereg teljesíteni tudja nagy fölszabadító hivatását!

4. Az egész Vörös Hadseregnek — érje el azt, hogy 1942 a német fasiszta haderők végleges szétzúzásának és a szovjet föld hitlerista gazemberektől való felszabadításának éve legyen!

5. A partizánoknak és partizánnőknek — fokozzák a partizánháborút a német területrablók mögöttes területén, rombolják az ellenség híradó és közlekedési eszközeit, semmisítsék meg az ellenség parancsnokságait és hadifelszerelését, ne sajnálják a töltényt hazánk leigázói ellen!

A nagy Lenin győzhetetlen lobogója alatt — előre a győzelemig!

I. SZTÁLIN
honvédelmi népbiztos


Sztálin a Nagy Honvédő Háborúról


Vissza Hadtörténeti Gyûjtemény Vissza Második világháború Vissza Dokumentumok