Német tábornok. Neves katonacsaládból származott, kadétként 1908-tól a hadsereg tagja. Az első világháborúban a keleti és a nyugati fronton
is megfordult. 1930-ig különböző parancsnoki tisztségeket töltött be, majd a hadügyminisztériumba került. A második világháború kezdetén léptették elő
tábornokká. Harcolt a
franciaországi hadjáratban, majd részt vett
a Szovjetunió
megtámadásában. Később
Paulus egyik alárendeltje a
sztálingrádi csata során, ahol
egységével megadja magát. Csatlakozik a náciellenes tisztekhez, ő az első német tábornok, aki beszél a moszkvai rádióban. Távollétében halálra ítéli a német
hadbíróság. Az 1944-es
Hitler elleni sikertelen puccs után a szovjet vezetés úgy határozott, hogy nincs értelme fenntartani az
antináci tiszti csoportot. Így egy szovjet bíróság is halálra ítéli, amit később 25 évre változtatnak. 1955-ben szabadul, de még a vele együtt raboskodott
és vele egyidőben elengedett német tábornokok sem voltak hajlandók szóba állni vele.
