Szinyei Merse Pál Társaság

A két világháború közötti periódus egyik legjelentősebb művészeti egyesülete, 1920 kora tavaszán alakult. Az alapítók mind közeli kapcsolatban álltak Szinyeivel. Programjuk Szinyei emlékének ápolása, valamint a művészet pártolása olyan szinten, hogy a fiatal tehetségek ne kallódjanak el, segítsék érvényesülésüket. E tekintetben névadójuk derékba tört festőpályája mint elkerülendő példa lebegett a szemük előtt. Lényegében a posztbányai festészet, a Gresham-kör művészeinek szószólói.
A társaság nagy népszerűségre tett szert, tagjainak száma és társadalmi bázisa egyaránt növekedett. 1923-ra fővárosi egyesületből országossá nőtte ki magát. Ezzel párhuzamosan alapítványok és adományok segítségével jelentős vagyonra tett szert. A társaság művészetpolitikájának érvényesítésére legjobb eszköznek a díjazási rendszer bizonyult. A díj erkölcsi értékét, megbecsülését jelentette, hogy művészek adták művészeknek. A társaság afféle elit szervezetté vált, tagságát a korábbi évben díjazott művészekből gyarapította.
Az irányítás stabilitását biztosította, hogy az elnökség 20 év alatt nem változott. Az elnök Csók István, a társelnökök Lyka Károly és Petrovics Elek, a főtitkár Jeszenszky Sándor, majd Sidló Ferenc, a titkár Pátzay Pál volt. 1925-ben megalakították támogató egyesületüket, a Szinyei Merse Pál Társaság Barátainak Körét. Erre a tehetős társadalmi bázisra támaszkodva vált lehetővé, hogy ugyanebben az évben megindították a Magyar Művészet című folyóiratot.
A társaságot az állam is támogatta. A kultuszminisztérium felkérésére kiállításokat szerveztek külföldön a magyar művészet megismertetése érekében. Ebben a korszakban a művészeti élet félhivatalos irányítójává váltak, Réti István és Lyka Károly személyén keresztül a főiskolai ifjúság eszmei irányítását is gyakorolták.
A Szinyei Merse Pál Társaság 1945 után is működött, az 1940-es évek végén szüntették meg a többi társasággal együtt.