1933. június elseje. "A könyv neve napja" - mondja a vezércikk. "Hogyan is becsüljük meg az egyetemes humánumnak e legbecsesebb kincsét" A névtelen cikk világos célzás a néhány héttel azelõtt fellobbantott németországi könyvmáglyákra. Nem Savonarola vagy inkvizítorok égetnek, hanem most formaruhás, kórusban éneklõ germán, náci fiatalok.

Kerülgetem a hazai könyv- és íróbemutatókat, mint a gubbiói farkas - be szeretnék törni a bûvös citadellába, dedikálni pultra hajolva, mint a Szerviták terén Tamási Áron. Ez a júniusi könyvnevenapja - sokféle tanulságot vet fel. Lapozgatva ma az újsághasábokat, úgy érzem - még meg tudnám fejteni minden egyes mondat akkori szimbolikáját. Magyar író sorsa - Ilosvai Selymes Péter mûveinek válogatása közben - Komlós Aladár írása.

Mégsem állítják fel a hazai úszósport nagy tanítómesterének, Komjádi Bélának szobrát. A Közmunkatanács elnöke szerint "vallási viszonyainak rendezetlensége miatt". Úgy érezzük, kikerültünk a pénzügyi válság tornádójából, túl a baj peremén, s akkor kísért a szellemi fellegvárak megostromolásának javaslata. A költségvetési hiány még szorongató, de Hóman miniszter nyilatkozata szerint "egyetlen egyetem bezárására, egyetlen fakultás szüneteltetésére sem hajlandó". A miniszter úgy véli, hogy az "egyetemi felvételek rostavizsgája a gyakorlatban - nem vált be". Pillanatkép ez a Hóman-interjú a csaknem negyven évvel ezelõtti szellemi világképünkbõl. Az analfabetizmus javult - mondja. Sikerült a lakosság 9,6 százalékára leszorítani az írástudatlanok számát. A könyvnap elõestéjén errõl a kulturális eseményrõl is megemlékezik. Persze jórészt a közhelyek dominálnak: "szeressék és támogassák a magyar irodalmat, mely a maga nemes hagyományaival nemzeti kultúránk legnagyobb értékei közé tartozik". Rosszabbul jár a képzõmûvészeti kísérletezések dolga. "A csúnyáb/l - mondja Hóman - soha nem lehet mûvészit alkotni." (Németországban vándorlásra, majd kivándorlásra készülhet a Bauhaus. Vajon kért-e, kapott-e útlevelet Moholy-Nagy László)

"Nem éljük a nagy festõk, nagy szobrászok korát" - mondja a miniszter. Majd hozzátette, hogy a "Kultuszminisztérium mûvészeti ügyosztálya - túlságosan baloldali irányzatú". Kire gondolt, kire gondolva szisszentek fel az illetékesek 1933-ban? Római iskola, posztimpresszionizmus, Nagybánya az uralkodó irányzatok. A valódi mûvészet problémái inkább a Japán kávéházban s a Gresham-asztal mellett dõlnek el. Bernáth Aurél gyûjteményes kiállítására az elsõ napokban nehezen lehetett beférni.

Hihetetlennek tûnik, hogy köthetünk mi is olyan nemzetközi egyezményt, melynek értelmében Magyarországnak nemcsak adnia kell bõven, de kap is valamit. A velencei szerzõdés szerint visszaérkezik Ausztriából a Bécsi Képes Krónika és tizenhat Corvina-kötet. Hazajönnek; Bécsbõl ünnepélyes küldöttség szállítja õket - elõször vissza, Budára, majd onnan a Nemzeti Múzeumba, ahol majd közszemlére kerülnek.

Heves képzõmûvészeti csata a parlamentben. Petrovácz képviselõ hevesen támadja - baloldalisággal vádolva - Aba Novák mûvészetét. Andaházi Kasnya Béla festõ, mint honatya, veszi védelmébe Aba Novák alkotásait. Ugyanakkor interpellál Bajcsy-Zsilinszky - egy, a Zeneakadémián tartott, állítólag gazdasági témákkal foglalkozó hitlerista elõadás ügyében. A tudományos ürügy jó volt a legalantasabb politikai propagandára, mondja. "Lehetetlen dolog ily módon visszaélni a magyar nemzet közmondásos vendégszeretetével!" Még él, virulensnek is látszik Ausztria. Visszaállította a vízumkényszert, saját maga és a hitleri birodalom között.

Nagy, nemzetközi élmény volt azok számára, akik részt vehettek benne - a budapesti Nemzetközi Újságíró Kongresszuson. Belsõ feszültségeirõl és izgalmairól sok mindent hallottam feleségemtõl, aki a Kongresszus titkárságán dolgozott, s akit néhány héttel a Kongresszus után ismertem meg. A legvitatottabb, de mégis megszavazott Határozat kimondja: a Nemzetközi Újságíró Szövetség nem mûködik együtt a Német Birodalmi Szövetséggel. Ennek a rezoluciónak külön súlyt ad, hogy éppen Budapesten hangzik el elõször a világ nyilvánossága elõtt. Este Gömbös miniszterelnök ad másfélezer meghívott részére hatalmas estélyt. Az este eseménye, hogy azon - lemondása után talán elsõ ízben - Bethlen István is megjelenik. Hatalmas gyûrû fogja körül. A külföldi újságírók, publicisták is megérzik lényének különös sugárzását.

Windischgrätz Lajos herceggel kell újból foglalkozniuk a lapok bûnügyi rovatvezetõinek. Ez alkalommal hitelezõi jelentik fel, s kérik - szökésétõl tartva - azonnali letartóztatását. Klemperer zeneakadémiai hangversenyének részletei kapnak a kibõvített mûvészeti rovat hasábjain helyet.

Ez a könyvnap azért is nevezetes, mert kikerül a könyvkereskedésekbe és a sátrakba A fekete kolostor. Kuncz Aladár már nem érhette meg, de a korrektúrákat még láthatta. Ugyanakkor kerül új kiadásban a közönség elé Zilahy Lajos regénye, a Halálos tavasz. Ezt a kor-tükre történetet, minden melankóliájával, sznobizmusával, ismerõs szereplõivel ezrek és ezrek olvassák. A regény népszerûsége valójában film formájában teljesedik be, a Halálos tavasz sanzonja a kor legdivatosabb búgó hangú érzelmes világfájdalmas dala lesz.

(Múlt esztendõben, egy filmarchívumi sorozat jóvoltából újból láthattam a Halálos tavasz-t. Fõszereplõk: Karády Katalin és Jávor Pál, néhány mellékszereplõje ma is kedves alakja a magyar színpadoknak. A film - furcsa módon - jó, mai szemmel mérve is, s a nézõközönségben [jórészt fiatalok voltak a klubban] csak Jávor Pál "maxi" felöltõje vált ki viharos derültséget, amint földig érõ szárnyai meglibbennek a budai kis utca romantikájában. De Karády dala - ez a számára készült, mély színezésû érzelmesség itt, a film bonyodalmának némi társadalomrajzzal áterezett centrumában - majdnemhogy meggyõzõen hat. Csak egyszerû giccs lenne, mint ahogyan így érzékeltette a néhány évvel ezelõtt készült, korösszefoglaló filmünk, ahol - oly sok idõ után - újból felbúgott a Halálos tavasz sanzonja?)

Fodor Oszkár pécsi színigazgató öngyilkos lett. A tett oka: nem tudta kifizetni a színház száznegyven pengõs villanyszámláját; kikapcsolták a villanyt. Nem lehetett megtartani az elõadást. Mauriac képét közlik Párizsból: az új "halhatatlan" akadémikusok frakkjában, spádéjával, tollas kétcsúcsú kalpagjában közelít a Francia Akadémia felé. "Így volt 1914-ben" - címmel Krúdy Gyula posztumusz regényét kezdi közölni a Pesti Napló. Ugyanazért a száznegyven pengõs összegért, mely miatt öngyilkos lett a pécsi színigazgató - a hirdetés szerint "ön tizenkét gyönyörû napot tölthet a Wörthi-tó mellett". A júniusi könyvnap bevétele az idén - az Egyesület közlése szerint - húsz százalékkal haladta meg az 1932. évi összeredményt.

Bartók Béla új zongoraversenyérõl ír nagy cikket Tóth Aladár. "Bartók Béla már évek óta nem lép budapesti hangversenydobogóra ... Operaházunk az idén újból eldöntötte, hogy Bartók Béla színpadi mûveit nem tûzheti mûsorra ..." A II. Zongoraverseny a Vigadóban hangzott el.

A "kozmikus" események mintha kiszorítanák belõlem is a lírát. Minden napra mennyi esemény, szín, ellentmondás jut, pozitív és negatív párharca. A mai fiatalok, akik jóval késõbb születtek - egysíkú, penészszagú, szürke kornak gyanítják ezeket a "harmincas éveket", melyeknek minden napját mi végigéltük, világunk metamorfózisaiban. Lehet-e, hogy az itt találomra kikapott események - egy-egy mondat a korszereplõk tollából - belevillanthatnak ennek a közhellyé avatott "szürkeségnek" mégiscsak mozgalmas, eseménydús közjátékába? Bocsássa meg az olvasó a rapszodikus témaváltoztatásokat, a feltüremlõ asszociációk látszólagos zûrzavarát. Hiszen élõ, ma élõ s alkotó emberekrõl is van vagy lesz szó. Nevek az elsõ oldalról: Zilahy Lajos, Klemperer, Karády - élõ kortársaink. Márai Sándornak, aki néha a kor legérdekesebb vasárnapi cikkeit írja, ma is elérkezik hozzám egyegy ritka könyve; ilyenkor újból éreznem kell mûvészetének individuális, ifjúkorunkban oly lenyûgözõ varázsát.

A szó, defláció, mely ma kikopott a nyelvhasználatból, akkor szimbólum-szava a húsba és vérbe vágó folyamatnak - napról napra keserûbb kenyerünknek. Az árak leszállnak, a fizetéseket és béreket csökkentik, nõ a kimutatott s még inkább a látens munkanélküliség. A szót, "termelékenység", ebben az idõben nemigen használják, hacsak nem a közgazdászok egymás között. Fizetésemet háromszor is, százalékszerûen csökkentették. Aki elvesztette tisztviselõi állását, ha nagyobb intézménynél legalább tíz éven át - nyugdíjintézetének sáncain belül - dolgozott, kapott valami kis nyugdíjat, függetlenül az életkortól. Aktatáskás, hónaljuk alatt dobozokat cipelõ, jobb világot látott férfiak kopogtattak be irodákba, üzletekbe, mûhelyekbe - kínálni, eladni. Ma nekem, holnap neked - mondta keserû arckifejezésük, amikor - jórészt reményüket vesztetten - pakolták össze a könyvcsomót, cipõfûzõt, harisnyás dobozt. Így lett olcsóbb júniusra Budapesten a temetkezés. Négy osztály van; a lapok csak a III. osztálynál írták meg az árat - százhetven pengõ. A IV. osztályú elföldelés kilencven pengõbe kerül.

Gyilokjáró 5-9. p

(c) Egyetemi Könyvtár, Szeged, 1998-2000.