Fókuszban
Passuth: Gyilokjáró
Címlap

A Gyilokjáró az író önéletrajzi ciklusának harmadik kötete.

(Passuth László: Gyilokjáró, Bp. 1973. Szépirodalmi K. 614 p. [A borítón Borsos Miklós "Ifjú Párka" címû szobrának fotója])

Passuth maga így írt kötetérõl:
 
"A kör bezárul: a gimnazista, aki a Kutatóárokban elindul, hogy szembe találja magát a nagy európai csend fél százada után az elsõ világháború kataklizmájával, nyugtalan, belsõleg meghasonlott férfivá érik a Rézkor két háború közötti korszakának évtizedében. A Gyilokjáró-ban már csak hat esztendõt igyekszik feltérképezni, 1933-1939 között, a nagy európai s még inkább a hazai események síkján, de éppúgy saját sorsában is, amelyet magán-világtörténelemnek nevez.

Ezek az évek a késõn érõ író labirint-útjának állomásai. Nehezen, mintegy kerülõ úton növök bele abba a sóvárgott világba, amit irodalomnak hihetek. Egy nemzetközi regénypályázat sikere vet fel, az Eurázia sorsáról Sienában kapok hírt, ott, ahol emberi sorsom is beteljesedik. A nagy városünnep, a Palio színes emlékvilágában tépem fel a táviratot, mely elsõ megjelenendõ regényem jövendõjére utal.

1936 végétõl egyre komorodnak az idõk: itt kezdõdik a gyilokjárás, jó és rossz szándékú magyaroknak fokozódó polarizálódásával. Így jutok el a vár szimbólumához, melynek belsejében a hosszú ostrom alatt a hazai védõk próbálják õrizni, fenntartani a magyar s az egyetemes humánumot.

Szerettem volna azt is érzékeltetni, hogy ez a hazai korszak semmiképpen sem volt egysíkú, inkább réteges, mind eseménysorozataiban, mind az embertájban. Sok-sok apró villanáson, néhány mondatos portrékon keresztül próbáltam formát adni annak, milyenek is voltak a távoli kor emberei. De igyekeztem nem a mai szemmel, szemlélettel, hanem az akkori kortársak élményvilágán keresztül, a folytonosan változó, egyre komorabb események tükrében alakítani ezt az írást, melyet talán korrajznak nevezhetek."


(c) Egyetemi Könyvtár, Szeged, 1998-2000.