Baljós hír: a mentõk gáztámadás elleni kurzust hirdetnek. A hatóságok ajánlják a részvételt.

Fricsay Richárd honvéd fõkarmester fiát, a huszonegy éves Ferencet, több zenemû szerzõjét - a szegedi ezred karnagyává nevezték ki.

A Szellemi Együttmûködésben gyûrûzik az Eckhardt-Titulescu vita. Salvador de Madariaga a magyar álláspontot fogadja el. (Madariaga, Európa "nyugtalan szelleme", ahogyan önmagáról beszél, e nyolcvan esztendején túlhaladt, számûzött spanyol enciklopedikus - ma is hallatja hangját. Stílusának lendületével véd és támad; harcol felváltva - jó és rossz ügyért.)

Mintha túl gyakran ismételgettük volna, bár meglehetõsen félve, a hivatalos buzdítást: Magyarország a "rend és nyugalom szigete" a mai Európában. Gömbös világának derekán lehettünk, amikor a kormányfõ súlyos betegségének híreit még eltitkolták, alig szivároghattak ki. Valóban - kezdtünk feljönni a defláció mélyvizeibõl, a pengõ belföldön ritka, súlyos valuta maradt, viszonylagos nyugalom honolt a. közéletben, maga Gömbös is célzott a treuga dei-re, mely lehetetlenné tenné a morbus Hungaricust, az ádáz frakciózást.

Antal nagybátyámmal megyek ki az újpesti házba. Képviselõ, a harminchármas bizottság tagja. A komisszió szerepe - hivatalosan - kizárólag gazdasági, tanácsadó. Ezt a testületet 1924-ben hozták létre, akkor a magyar valuta szanálási programjának ellenõrzésére. A parlament üléseinek szünetében e bizottság tárgyalja le s fogadja el a gazdasági jellegû rendeleteket, melyek a kormány nevében jelennek meg. A valóságban minden párt kapott képviseletet, mégis úgy, hogy a kiválasztottak értsenek a jog és ökonómia törvényeihez s rendelkezzenek nemzetközi tapasztalatokkal is. Így - az idõk múltával - ez a 33-as, a maga nyugodtabb légkörével tekintélyre tett szert; megakadályozott forrófejû jogalkotókat abban, hogy elhamarkodott lépéseket tegyenek. Javasok, tervezett, objektívebb légkörben, mint ahogy ez a Gótikus Ház hatalmas auditórimában történt. Nagybátyám a parlamentbõl jött, említette, hogy a folyosón valamilyen kérdésben a miniszterelnök megkérdezte véleményét. Nagybátyám minden bölcsessége mellett sem volt jó emberismerõ. Nemegyszer bizalmával ajándékozott meg arra alig méltókat, máskor meg külsõséges jelek vagy befolyások alapján ítélt emberek fölött, bár ezeknek ritkán maradt végleges konzekvenciája; döntéseit egy idõ múlva - ez élt a köztudatban - meg lehet fellebbezni. Gömbösrõl beszélvén, kérdeztem, mi a véleménye a miniszterelnök lényérõl. "Úgy hiszem - mondta -, jószívû ember, nem mondhatnám, hogy hiányával lenne bizonyos szerény szellemi képességeknek. Az, ami elválasztja tõlünk, akik abban a bizonyos “latinos mûveltségben” nevelkedtünk - a kadétiskola. Nem ismeri, nem is ismerheti a régi, száz éve már kifejlõdött magyar parlamenti nyelvet, hagyományokat. Mindaz, amirõl és ahogyan beszélni szoktunk - számára új anyag, amit meg kellene tanulnia..."

Gömbös Gyula neve a felszabadulás utáni idõk politikai irodalmában a prefasisztát, a diktatúra kapuját feltáró politikust jelenti. Gömbös szobrának felrobbantását úgy mérte le az ország titkos közvéleménye, mint a zsarnokság elleni direkt akció elsõ lépését. Az egykori parlamenti beszédek, rádió- és újságnyilatkozatok szövegei frázisaikkal, öblösségükkel megerõsítik a negatív képet, melyet, politikai irodalmunk fest az elmúlt idõk vezérérõl. Lényének egyik jellemvonása a féktelen politikai ambíció volt, a másik - az elhivatottság majdnem karizmatikus meggyõzõdése, amely eltöltötte ezt az elõretörõ betegsége miatt is korán öregedõ, testes, de fiatalabb korában tetszetõs külsejû férfit. Amit nagybátyám jellemzésként mondott róla, hogy "jó ember" - inkább leértékelõ volt; egy politikus átlóit nem a jó és a rossz komponensei szerint rajzolták. Gömbös, hivatalba lépése napján eltörölte a statáriumot, mely súlyos hasadást idézett elõ az ország közvéleményében, áldozatokat követelt. Ha kellõ taktikával közelítették meg, engedékeny volt, befolyásolható, hajlékony, hiszen nem hordott olyan poggyászt, ami emelkedettebb eszmék világába repíthette volna. Zagyva, 95 pontos programja lutheri aszszociációjával - lesüllyedt a politikai retorika mélyrétegébe, s Gömbös - néhány tehetséges s több tehetségtelen munkatársának segítségével igyekezett kihúzni az országot a bankzárlatot követõ kátyúból. Uralkodott benne a "komplexum" Bethlennel szemben. "István gazda" egyénisége, állambölcseleti kultúrája, közigazgatási képessége, nem utolsósorban írásmûvészete - éveken át a kisebbségi érzést gyûjtötték fel Gömbösben. Érzései - Bethlennel szemben - összetettek lehettek - a csodálat, elismerés, gyanakvás, félelem s gyûlölet regiszterén. Gömbös az akkori magyar politikus átlagában - egyszerû ember; kortesbeszédei s próféciái szerint egyformán a kicsinyek "védelmezõje", a "magyar testvérek" patrónusa. Kétségtelenül, különösen elõdjének, Károlyi Gyulának ókonzervatív, ultrapuritán, fantáziátlan stílusa után frissebb, fiatalosabb közéleti ritmust teremtett, ezt kívánta egykori szegedi kapitánytársaitól is, akik sorban beültek a minisztériumokba. Kiütött belõle a katonásdi - a korán kelõ miniszter, a sportoló, a hétvégi szünetnek örvendõ kegyelmes úr. Megismerkedett a falukutató írókkal, meghallgatta véleményüket, egyikét-másikát vendégül is látta, hogy elbeszélgethessen velük a hon állapotáról. A kivitelezések politikájában túl óvatos volt ahhoz, hogy a földosztást - pozitív, operatív formában is programba állítsa. Gömbös sarktulajdonsága volt a feltétlen kormányzóhûség; ezt a kapcsolatot mindennél többre értékelte. Alig hihetõ, hogy valaha elõ mert volna állni, jobb meggyõzõdésére hallgatva, valamilyen radikálisabbnak tûnõ, földreform-javaslattal.

Így láttuk baráti körben Gömböst, kormányzatának fél éve után már, amikor papírtigrisként vonult ide-oda, a saját törvényei szerint döcögõ magyar közéletben.

Ez a korai hízásra hajló, ambícióit elért, "a nemzetmegváltás atlaszi munkájába" belefáradt, vesepanaszokat titkoló, tábornoki mentéjében, kócsagos kucsmájában díszelgõ ember hamar kirepült a magyar glóbusz vonzásából; kápráztatni kezdte a fasiszta diktatúrák sikere.

Aligha lehetett olyan politikai mûveltsége, mint kortársai elitjének, hogy századokkal vissza s évtizedekkel elõre gondolkozzék. Mussolini Itáliájának nagyhatalmi súlya - az abesszin kaland elõestéjén - kétségtelen volt, ebben a néhány gömbösi esztendõben a Ducét tekintették az osztrák Anschluss legnagyobb akadályának. Ám egynéhány jel kezdett már e hónapokban arra mutatni, hogy a szakadék a két diktátor között - keskenyedik; amikor felreppent az elsõ Mussolini-Hitler velencei találkozó híre, Gömbös is úgy látta, elérkezett az idõ arra, hogy a magyar külpolitika aktív fordulatot vegyen.

[…]

Madame Curie meghalt; ám a hírek szerint Joliot-Curie-vének sikerült "mesterséges rádiumot elõállítani".

Kép a hajnali Budapestrõl. A legnagyobb menedékhely a Nagykörút. Padon alvók a szürkületben.

Tóth Aladár vezércikke - az Operaház fél évszázados jubileuma alkalmából. A zenekritikus felidézi Erkel lényét, akirõl Podmaniczky intendáns rosszallóan azt mondta, hogy "Erkelnek minden mûve valamilyen formában forradalmi elemeket tartalmazott; nem lehetett semmiféle olyan ünnepi alkalmat megtartani, hogy ez ki ne domborodjék. Minden kísérlet megtört - Erkel nyakasságán". Az operai jubileumon Radnai Miklós igazgató (minden ellenzéssel szemben) elõadatja Bartóknak - mint írják "fabábu táncát".

Radnai Miklóssal a kedves, baráti professzor házában ismerkedtem meg, melyhez õt családi kötelékek fûzték. Azon a Respighi tiszteletérc rendezett vacsorán találkoztam vele elõször, melyrõl korábban már megemlékeztem. Megnyerõ, nyílt, úgy hiszem, romantikus ember volt. Többször hallottam zongorakísérettel, biblikus veretû dalait, a legnagyobb sikere baráti körben az El Bethániából címûnek volt. Korán halt meg, sok jó szándékot temettek el vele. Méltán írja róla az Új Zenei Lexikon: "Igazgatósága alatt az Operafiáz egyik fénykorát élte."

"Nem akarunk utolsó magyar nemzedék lenni" - írja Húszévesek címû vezércikkében Kovács Imre.

A Molnár Ferenc Liliom-ából készült filmet, melyet az emigráns német Fritz Lang rendezett, minálunk betiltja a cenzúra; az indok: a szocializmusra utaló megjegyzések és egyes - a fõszerepfõvel kapcsolatos jelenetek miatt. A fõszereplõ - Charles Boyer.

"Aki minden ünneplés elõl puritánan kitér - ma hatvanéves." Bethlen István több mint három esztendeje nem tölt be kormányzati szerepet. Az ilyen alkalmakkor szokásos panegirikus sajtóméltatás szerint "helyreállította a jogrendet, s így szanálni lehetett a nemzeti pénzegységeket is. Megszerezte a Népszövetség kölcsönét, megalkotta a pengõt, és a Magyar Nemzeti Bank felállítása is a gazdasági rend mérföldköve lett".

Ott ülök a Magyar Tudómányos Akadémia elõadótermében; az alacsony, hosszú fekete kabátot hordó elõadónak hajszálnyit fátyolos magyar elõadását hallgatom. Stein Aurélét, aki "õsi ösvényeken Ázsiában" címen emlékezik meg kutatásairól. Világhír vette körül, az angol tudományos élet egyik büszkesége. Idehaza mégis - itthon érzi magát. Kezdeti nyelvi gátlásaiból kibontakozva, színesen, plasztikusan beszél. Könyveit olvastam; mély mûvészi kultúrája szinte felülkerekedett a geográfus s a folklórkutató tudományán.

Piccard professzor cikke a sztratoszféráról. "Harmincezer méter magasra akarok emelkedni a levegõben."