1,1 Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, a miknek meg kell lenniök [rész 22,6.] hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának Jánosnak,
1,2 A ki bizonyságot tett az Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, a mit látott.
1,3 Boldog, a ki olvassa, és a kik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, [rész 22,7.] és megtartják azokat, a melyek megírattak abban; mert [rész 22,10. Jak. 5,8. 1 Pét. 4,7.] az idő közel van.
1,4 János a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, a ki van, [rész 4,8.] a ki vala és a ki eljövendő; és a hét lélektől, a [rész 4,5.] mely az ő királyiszéke előtt van,
1,5 És a Jézus Krisztustól, a ki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, a ki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által,
1,6 És tett minket királyokká és papokká [rész,. 5,10.20,6. 1 Pét. 2,9. 2 Móz. 19,6.] az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen.
1,7 Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja [Ján. 19,37.] őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt [Zak. 12,10. Mát. 24,30.] e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.
1,8 Én vagyok az Alfa [rész 21,6.22,13.] és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van és a ki vala és a ki eljövendő, a Mindenható.
1,9 Én János, a ki néktek atyátokfia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében, a szigeten valék, a mely Páthmósnak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus [rész 6,9.19,10.20,4.] bizonyságtételéért.
1,10 Lélekben valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót, mint egy [rész 4,1.] trombitáét,
1,11 A mely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa [vers 8.] és az Omega, az Első és Utolsó; és: A mit látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van, Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban, Filadelfiában és Laodiczeában.
1,12 Megfordulék azért, hogy lássam a szót, a mely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót;
1,13 És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig [rész 14,14. Dán. 7,13.] érő ruhába öltözve, és [Dán. 10,5.] mellénél aranyövvel körülövezve.
1,14 Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei [rész 2,18.19,12. Dán. 10,6.] olyanok, mint a tűzláng;
1,15 És a lábai hasonlók valának az izzó fényű érczhez, mintha kemenczében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek [rész 14,2.] zúgása.
1,16 Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jő [rész 2,16.19,15. Zsid. 4,12.] vala ki; és az ő orczája, mint a nap a mikor fénylik az ő erejében.
1,17 Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté [Dán. 8,18.10,9.10.] az ő jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és [rész 2,8.] az Utolsó,
1,18 És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek [Róm. 6,9.] örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.
1,19 Írd meg, a miket láttál és a mik vannak és a mik ezek után lesznek:
1,20 A hét csillag titkát, a melyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót. A hét csillag a hét gyülekezet angyala, [Malak. 2,7.] és a mely hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet.
2,1 Az Efézusbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezeket mondja az, a ki az ő jobbkezében tartja a hét csillagot, a ki jár [rész 1,13.] a hét arany gyertyatartó között:
2,2 Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, a kik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket;
2,3 És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el.
2,4 De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.
2,5 Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat [rész 1,20.] kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.
2,6 De az megvan benned, hogy a Nikolaiták [vers 15.] cselekedeteit gyűlölöd, a melyeket én is gyűlölök.
2,7 A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az [rész 22,2. 1 Móz. 2,9.] élet fájáról, a mely az Isten paradicsomának közepette van.
2,8 A Smirnabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Első és Utolsó, a ki [rész 1,17.18.] halott vala és él:
2,9 Tudom a te dolgaidat és nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy), és azoknak káromkodását, a kik azt mondják, hogy ők zsidók, és [rész 3,9.] nem azok, hanem a Sátán zsinagógája.
2,10 Semmit ne félj azoktól, a miket szenvedned kell: Ímé a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöczbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek [rész 3,11.] koronáját.
2,11 A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A ki győz, annak nem árt [rész 20,14.21,8.] a második halál.
2,12 A Pergámumbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az, a kinél a kétélű éles kard [rész 1,16.19,15. Zsid. 4,12.] van:
2,13 Tudom a te dolgaidat, és hogy hol lakol, a hol a Sátán királyiszéke van; és az én nevemet megtartod, és az én hitemet nem tagadtad meg Antipásnak, az én hű bizonyságomnak napjaiban sem, a ki megöleték nálatok, a hol a Sátán lakik.
2,14 De van valami kevés panaszom ellened, mert vannak ott nálad, a kik a Bálám tanítását [4 Móz. 25,1.2.3.31,16.] tartják, a ki Bálákot tanította, hogy vessen botránykövet az Izráel fiai elé, hogy egyenek a bálványáldozatokból, és paráználkodjanak.
2,15 Így vannak nálad is, a kik a Nikolaiták [vers 6.] tanítását tartják, a mit gyűlölök.
2,16 Térj meg: ha pedig nem, ellened megyek hamar, és vívok [rész 1,16.19,15.21.] azok ellen számnak kardjával.
2,17 A kinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, [2 Móz. 16,32-34.] és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, a melyet senki nem tud, csak az, a ki kapja. [rész 3,12.22.4.]
2,18 A Thiatirabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Isten Fia, a kinek szemei [rész 1,14.19,12.] olyanok, mint a tűzláng, és a kinek lábai hasonlók az ízzó fényű [rész 1,15.] érczhez:
2,19 Tudom a te dolgaidat, és szeretetedet, szolgálatodat, és hitedet és tűrésedet, és hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél.
2,20 De van valami kevés [vers 14.] panaszom ellened, mert megengeded amaz asszonynak, Jézabelnek, [1 Kir. 16,31.] a ki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak és a [Csel. 15,20.] bálványáldozatokból egyenek.
2,21 Adtam néki időt is, hogy megtérjen az ő paráználkodásából; és nem tért meg.
2,22 Íme én ágyba vetem őt, és azokat, a kik vele paráználkodnak, nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek az ő cselekedeteikből.
2,23 És az ő fiait megölöm halállal; és megtudják a gyülekezetek mind, hogy én vagyok a vesék [Zsolt. 7,10.] és szívek vizsgálója; és mindeniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek [rész 20,12.22,12. Zsolt. 62,13. Jer.17,10.32,19. Mát. 16,27. Róm. 2,6. 1 Kor. 3,8. 2 Kor. 5,10.] szerint.
2,24 Néktek pedig azt mondom és mind a többi Thiatirabelieknek is, a kiknél nincsen e tudomány, és a kik nem ismerik a Sátán mélységeit, a mint ők nevezik: nem vetek reátok más terhet,
2,25 Hanem a mi [rész 3,11.] nálatok van, azt tartsátok meg addig, míg eljövök.
2,26 És a ki győz, és a ki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon;
2,27 És uralkodik [rész 12,5.19,15. Zsolt. 2,9.] rajtuk vasvesszővel, mint a fazekas edényei széttöretnek; a miképen én is vettem az én Atyámtól:
2,28 És adom annak a hajnalcsillagot. [rész 22,16. 2 Pét. 1,19.]
2,29 A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
3,1 A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, a kinél van az isteni hét lélek és a [rész 1,16.] hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy.
3,2 Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, a kik haló [Jak. 5,19.20.] félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.
3,3 Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és [Mát. 24,42-44. 1 Thess. 5,2.] nem tudod, mely órában megyek hozzád.
3,4 De van Sárdisban egy kevés neved, azoké a kik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra.
3,5 A ki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, [rész 13,8.20,12.21,27. 2 Móz. 32,32. Zsolt. 69,29. Fil. 4,3.] és vallást teszek annak [Mát. 10,32.25,31-40.] nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.
3,6 A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
3,7 A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, a kinél a Dávid kulcsa van, [Ésa. 22,22.] a ki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja:
3,8 Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, a melyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet.
3,9 Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, a kik [rész 2,9.] zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.
3,10 Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, a mely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait.
3,11 Ímé eljövök hamar: tartsd [rész 2,25.] meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. [rész 2,10.]
3,12 A ki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek [rész 14,1.] nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, [rész 21,2.10. Gal. 4,26. Zsid. 11,10.12,22.13,14.] a mely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én [rész 2,17.22,4.] új nevemet.
3,13 A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
3,14 A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű [rész 19,11.] és igaz bizonyság, az Isten teremtésének [Ján. 1,1-3. Kol. 1,15.] kezdete:
3,15 Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév.
3,16 Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.
3,17 Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:
3,18 Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér [rész 7,13.] ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.
3,19 A kiket én szeretek, [Zsid. 12,6. Jak. 1,12.] megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.
3,20 Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.
3,21 A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.
3,22 A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.
4,1 Ezek után látám, és ímé egy megnyílt ajtó vala a mennyben, és az első szó, [rész 1,10.] a melyet mint egy velem beszélő trombitának szavát hallék, ezt mondja vala: Jőjj fel ide, és megmutatom néked, a miknek meg kell lenni ezután.
4,2 És azonnal elragadtatám lélekben: és ímé egy [Ésa. 6,1.] királyiszék vala letéve a mennyben, és üle valaki a királyiszékben;
4,3 És a ki üle, tekintetére nézve hasonló vala a jáspis és sárdius kőhöz; és a királyiszék körül szivárvány vala, [Ezék. 1,28.] látszatra smaragdhoz hasonló.
4,4 És a királyiszék körül huszonnégy királyiszék vala; és a királyiszékekben látám ülni a huszonnégy [rész 11,16.] Vénet fehér ruhákba öltözve: és a fejökön arany koronák valának.
4,5 A királyiszékből pedig villámlások és mennydörgések és szózatok jőnek vala ki. És hét tűzlámpás ég vala a királyiszék előtt, a mely az Istennek hét [rész 1,4.5,6.] lelke;
4,6 És a királyiszék előtt üvegtenger vala, [rész 15,2.] hasonló a kristályhoz; és a királyiszék közepette és a királyiszék körül négy [rész 5,6.] lelkes állat, szemekkel teljesek elől és hátul.
4,7 És az első lelkes [Ezék. 1,5-14.] állat hasonló vala az oroszlánhoz, és a második lelkes állat hasonló a borjúhoz, és a harmadik lelkes állatnak olyan arcza vala, mint egy embernek, és a negyedik lelkes állat hasonló vala a repülő sashoz.
4,8 És a négy lelkes állat, a melyek közül mindeniknek hat-hat [Ésa. 6,2.3.] szárnya vala, köröskörül és belül teljes vala szemekkel; és meg nem szűnik vala nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, a ki [rész 1,4.] vala és a ki van és a ki eljövendő,
4,9 És mikor a lelkes állatok dicsőséget, tisztességet és hálát adnak annak, a ki a királyiszékben ül, annak, a ki örökkön örökké él,
4,10 Leesik a huszonnégy Vén az előtt, a ki a királyiszékben ül, és imádja azt, a ki örökkön örökké él, és az ő koronáit a királyiszék elé teszi, mondván:
4,11 Méltó vagy Uram, [rész 5,12.] hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.
5,1 És láték annak jobbkezében, a ki a királyiszékben üle, [rész 4,2.] egy könyvet [Ezék. 2,9.10.] , a mely be volt írva belől és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel.
5,2 És láték egy erős angyalt, a ki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecséteit?
5,3 És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni.
5,4 Én azért igen sírok vala, hogy senki nem találtaték méltónak a könyv felnyitására és elolvasására, a ránézésre sem:
5,5 És egy a Vének [rész 4,4.] közül monda nékem: Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, [rész 22,16. Ésa. 11,1-10.] Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét.
5,6 És láték a királyiszék és a négy lelkes [rész 4,6.] állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és [Zak. 3,9.] hét szeme vala, a mi az Istennek hét [rész 1,4.4,5.] Lelke, a mely elküldetett az egész földre.
5,7 És eljöve és elvevé a könyvet [vers 1. rész 4,2.] a királyiszékben ülőnek jobbkezéből.
5,8 És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány előtt, mindeniknél hárfák [rész 14,2.] és aranypoharak lévén, jóillatokkal tele, a mik a szentek [rész 8,3. Zsolt. 141,2.] imádságai.
5,9 És éneklének új [rész 14,3.] éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket [Csel. 20,28. Róm. 3,25. 1 Kor. 6,20.7,23. Eféz. 1,7. Zsid. 9,14. 1 Pét. 1,19.] Istennek a te véred által, minden [rész 7,9.] ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből,
5,10 És tettél minket a mi Istenünknek királyokká [rész 1,6.20,6. 2 Móz. 19,6.] és papokká; és uralkodunk a földön.
5,11 És látám, és hallám a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének [rész 7,11.] körül sok angyalnak szavát; és az ő számuk tízezerszer [Dán. 7,10.] tízezer és ezerszer ezer vala;
5,12 Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett [rész 4,11.] Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcseséget és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást.
5,13 Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, a mely van a mennyben és a [Fil. 2,10.] földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, a mi ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben [rész 4,2.3.] ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké.
5,14 És a négy lelkes [rész 4,6-8.] állat monda: Ámen. És a huszonnégy Vén [rész 4,4.] leborult és imádá az örökkön örökké élőt.
6,1 És látám, mikor a Bárány a pecsétekből egyet felnyitott, és hallám, hogy a négy lelkes állat közül egy monda, mintegy mennydörgésnek szavával: Jőjj és lásd.
6,2 És látám, és ímé egy fehér ló, [rész 19,11.] és a rajta ülőnél íjj vala; és adaték néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön.
6,3 És mikor a második pecsétet felnyitotta, hallám, hogy a [rész 4,7.] második lelkes állat ezt mondá: Jőjj és lásd.
6,4 És előjőve egy másik, veres ló, és [Zak. 1,8.] a ki azon üle, megadaték annak, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy az emberek egymást öljék; és adaték annak egy nagy kard.
6,5 És mikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallám, hogy a harmadik lelkes állat mondá: Jőjj és lásd. Látám azért, és ímé egy [Zak. 6,2.] fekete ló; és annak, a ki azon üle, egy mérleg vala kezében.
6,6 És hallék a négy lelkes állat közt szózatot, a mely ezt mondja vala: A búzának mérczéje egy dénár, és az árpának három mérczéje egy dénár; de a bort és az olajt ne bántsd.
6,7 És mikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallám a negyedik [rész 4,7.] lelkes állat szavát, a mely ezt mondja vala: Jőjj és lásd.
6,8 És látám, és ímé egy sárgaszínű ló; és a ki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel [3 Móz. 26,22.25.26.] és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által.
6,9 És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, [rész 20,4.] a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, [rész 1,9.19,10.20,4.] a melyet kaptak.
6,10 És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem [Luk. 18,7.] állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak?
6,11 Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, a míg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, a kiknek meg kell öletniök, a mint ők is megölettek. [rész 3,5.7,9.]
6,12 Azután látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és ímé nagy földindulás lőn, és a nap [Jóel. 2,31.] feketévé lőn mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lőn, mint a vér;
6,13 És az ég [Mát. 24,29.] csillagai a földre hullának, miképen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza.
6,14 És az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy [rész 16,20.] és sziget helyéből elmozdíttaték.
6,15 És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a [Ésa. 2,19.] barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba;
6,16 És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek [Luk. 23,30.] mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, a ki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától:
6,17 Mert eljött az ő haragjának [rész 11,18.] ama nagy napja; és ki állhat meg?
7,1 Ezek után láték négy angyalt állani a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élőfára.
7,2 És láték más angyalt feljőni napkelet felől, a kinek kezében vala az élő Istennek pecséte; és nagy szóval kiálta a négy angyalnak, a kinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek,
7,3 Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük [rész 9,4. Ezék. 9,4] a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon.
7,4 És hallám a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, [rész 14,1.] az Izráel fiainak minden nemzetségéből elpecsételve.
7,5 A Júda nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt vala; a Ruben nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Gád nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
7,6 Az Áser nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Nafthali nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Manassé nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
7,7 A Simeon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Lévi nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; az Izsakhár nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt;
7,8 A Zebulon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a József nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Benjámin nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt.
7,9 Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden [rész 5,9.] nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba [rész 3,5.6,11.] öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak;
7,10 És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a [Zsolt. 3,9. rész 12,10.19,1.] mi Istenünké, a ki a királyiszékben ül, és a Bárányé!
7,11 Az angyalok [rész 5,11.] pedig mindnyájan a királyiszék, a Vének és a négy lelkes állat körül állnak vala, és a királyiszék előtt arczczal leborulának, és imádák az Istent,
7,12 Ezt mondván: Ámen: áldás és dicsőség és bölcseség és hálaadás és tisztesség és hatalom és erő a mi Istenünknek mind örökkön örökké, Ámen.
7,13 Akkor felele egy a Vének közül, és monda nékem: Ezek, a kik a fehér ruhákba [rész 3,18.] vannak öltözve, kik és honnét jöttek?
7,14 És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és [Ésa. 1,18. Zsid. 9,14.] megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.
7,15 Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és a ki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát [Ésa. 4,5. Ezék. 37,27.] felettök.
7,16 Nem éheznek [Ésa. 49,10.] többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap [Zsolt. 121,6.] nem tűz rájok, sem semmi hőség:
7,17 Mert a Bárány, a ki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl [rész 21,4. Ésa. 25,8.] Isten az ő szemeikről minden könyet.
8,1 És mikor felnyitotta a hetedik pecsétet, lőn nagy csendesség a mennyben, mintegy fél óráig.
8,2 És látám azt a hét angyalt, a ki az Isten előtt álla; és adaték nékik [vers 6.7.] hét trombita.
8,3 És jöve egy másik angyal, és megálla az oltárnál, arany tömjénezőt tartva; és adaték annak sok tömjén, hogy tegye minden szenteknek [rész 5,8.] könyörgéseihez az arany [rész 6,9.] oltárra, a mely a királyiszék előtt vala.
8,4 És felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel [Zsolt. 141,2.] az angyal kezéből az Isten elébe.
8,5 Azután vevé az angyal a tömjénezőt; és megtölté azt az oltárnak tüzével, és leveté a földre; és lőnek mennydörgések és szózatok és villámlások és földindulás.
8,6 És a hét angyal, a kinél a [vers 2.] hét trombita vala, készüle a trombitáláshoz.
8,7 Az első angyal azért trombitála, és lőn jégeső és tűz, vérrel elegy, és vetteték a földre; és a földnek harmadrésze megége, és az élőfáknak harmadrésze megége, és minden zöldelő fű megége.
8,8 A második angyal is trombitált, és mint egy tűzzel égő nagy hegy vetteték a tengerbe; és a tengernek harmadrésze vérré lőn;
8,9 És meghala a tengerben lévő teremtett állatoknak harmadrésze, a melyekben élet vala; és a hajóknak harmadrésze elvesze.
8,10 A harmadik angyal is trombitált, és leesék az égről egy nagy csillag, égve, mint egy fáklya, és esék a folyóvizeknek harmadrészére, és a vizek forrásaira;
8,11 A csillagnak neve pedig üröm: változék azért a folyóvizek harmadrésze ürömmé; és sok ember meghala a vizektől, mivel keserűkké lőnek.
8,12 A negyedik angyal is trombitált, és megvereték a napnak harmadrésze, és a holdnak harmadrésze, és a csillagoknak harmadrésze; hogy meghomályosodjék azoknak harmadrésze, és a nap az ő harmadrészében ne fényljék, és az éjszaka hasonlóképen.
8,13 És láték és hallék az égnek közepette egy angyalt repülni, a ki ezt mondja vala nagy szóval: Jaj, jaj, jaj [rész 9,2-12.11,13.14.12,12.] a föld lakosainak a három angyal trombitájának többi szavai miatt, a kik még trombitálni fognak.
9,1 Az ötödik angyal is trombitált, és látám, hogy egy csillag esett le az égről a földre, és adaték annak a mélység [rész 20,1.] kútjának kulcsa.
9,2 Megnyitá azért a mélységnek kútját: és füst jöve fel a kútból, mint egy nagy kemenczének füstje; és meghomályosodék a nap és a levegőég a kút füstje miatt.
9,3 A füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk van a föld skorpióinak.
9,4 És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi zöldelőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, a kiknek homlokukon nincsen az Istennek [rész 7,3. Ezék. 9,4.] pecséte.
9,5 És adaték azoknak, hogy meg ne öljék őket, hanem hogy kínoztassanak öt hónapig; és azoknak kínzása olyan, mint a skorpió kínzása, mikor megmarja az embert.
9,6 Annakokáért azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják meg azt; és kívánnának meghalni, de a halál elmegy előlük.
9,7 A sáskáknak formája pedig hasonló vala a viadalhoz felkészített lovakhoz; és a fejökön mintegy aranyhoz hasonló koronák valának, és az orczáik olyanok valának, mint az emberek orczái.
9,8 És olyan hajuk vala, mint az asszonyok haja; és fogaik olyanok valának, mint az oroszlánoknak.
9,9 És olyan mellvértjeik valának, mint a vas mellvértek; és az ő szárnyaik zúgása olyan vala, mint a viadalra száguldó sok lovas szekerek zúgása.
9,10 És skorpiókhoz hasonló farkuk vala és fulánkjuk; és a farkukban vala a hatalmuk, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig.
9,11 Királyukul pedig a mélység angyala vala felettök; annak a neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, azaz Vesztő a neve.
9,12 Az első jaj [rész 8,13.] elmúlék; ímé ezután még két jaj következik.
9,13 A hatodik angyal is trombitált, és hallék egy szózatot az arany oltárnak négy szarvától, a mely az Isten előtt van,
9,14 Mondván a hatodik angyalnak, a kinél a trombita vala: Oldd el azt a négy angyalt, a ki a nagy folyóvíznél, az Eufrátesnél van megkötve.
9,15 Eloldaték azért a négy angyal, a ki el vala készítve az órára és napra és hónapra és esztendőre, hogy megölje az emberek harmadrészét.
9,16 És a lovas seregek száma két tízezerszer tízezer vala; hallottam a számukat.
9,17 És így látám a lovakat látásban, és a rajtuk ülőket, a kiknek tűzből és jáczintból és kénkőből való mellvértjeik valának; és a lovak feje olyan vala, mint az oroszlánok feje; és szájukból tűz és füst és kénkő jő vala ki.
9,18 E háromtól öleték meg az emberek harmadrésze, a tűztől és a füsttől és a kénkőtől, a mely azoknak szájából jő vala ki.
9,19 Mert az ő hatalmuk az ő szájukban van, és az ő farkukban; mert az ő farkaik a kígyókhoz hasonlók, a melyeknek fejeik vannak; és azokkal ártanak.
9,20 A többi emberek pedig, a kik meg nem ölettek e csapásokkal, nem tértek meg az ő kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz lelkeket, és az arany és ezüst és ércz és kő és fa bálványokat, a melyek nem láthatnak, [Zsolt. 115,5-7.] sem hallhatnak, sem járhatnak;
9,21 És nem tértek meg az ő gyilkosságaikból, sem az ő ördöngösségeikből, sem paráználkodásaikból, sem lopásaikból.
10,1 És láték egy másik, erős angyalt az égből leszállani, a ki felhőbe vala öltözve; és a fején szivárvány vala, és az orczája olyan vala, mint a nap, és a lábai mint a tűzoszlopok;
10,2 És a kezében egy nyitott könyvecske vala; és tevé a jobb lábát a tengerre, a bal lábát pedig a földre;
10,3 És kiálta nagy szóval, mint mikor az oroszlán ordít; és mikor kiálta, megszólaltatá a hét mennydörgés az ő szavát.
10,4 És mikor a hét mennydörgés megszólaltatta az ő szavát, le akarám írni; és az égből szózatot hallék, a mely ezt mondá nékem: Pecsételd be, [Dán. 8,26.12,4.] a miket a hét mennydörgés szóla, és azokat meg ne írd.
10,5 És az angyal, a kit láték állani a tengeren és a földön, felemelé kezét az [Dán. 12,7.] égre,
10,6 És megesküvék arra, a ki örökkön örökké él, a ki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet és a benne valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen:
10,7 Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, a mint megmondotta az ő szolgáinak a prófétáknak.
10,8 És a szózat, a melyet hallottam az égből, ismét szóla nékem, és monda: Menj el, és vedd el azt a nyitott könyvecskét, [vers 2.] mely a tengeren és a földön álló angyal kezében van.
10,9 Elmenék azért az angyalhoz, mondván néki: Add nékem a könyvecskét. És monda nékem: Vedd el és edd meg; és [Ezék. 3,1-3.] megkeseríti a te gyomrodat, de a te szádban édes lesz, mint a méz.
10,10 Elvevém azért a könyvecskét az angyal kezéből, és megevém azt; és az én számban olyan édes vala mint a méz; és mikor megettem azt, megkeseredék az én gyomrom.
10,11 És monda nékem: Ismét prófétálnod kell néked sok népek és nemzetek, és nyelvek és királyok felől.
11,1 És adának nékem vesszőhöz hasonló nádszálat, és angyal áll vala mellém és monda: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt, és azokat, a kik abban imádkoznak.
11,2 De a tornáczot, a mely a templomon kívül van, kihagyd, és azt meg ne mérd; mert a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét [rész 13,5.] hónapig.
11,3 És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezer [rész 12,6.] kétszáz hatvan napig.
11,4 Ezek az a két [Zak. 4,2.3.11.14.] olajfa, és a két gyertyatartó, a melyek a földnek Istene előtt állanak.
11,5 És ha valaki akar nékik ártani, tűz [2 Kir. 1,10.12.] származik az ő szájokból, a mely megöli az ő ellenségeiket; és ha valaki akar nékik ártani, úgy kell annak megöletni.
11,6 Ezeknek van hatalmuk arra, hogy bezárják az eget, hogy az ő prófétálásuknak idejében eső [1 Kir. 17,1.] ne legyen; és hatalmuk van a vizeken, hogy azokat vérré változtassák, [2 Móz. 7,19.20.] és megverjék a földet akármi csapással, valamennyiszer akarják.
11,7 És mikor elvégezik az ő bizonyságtételöket, a mélységből feljövő [rész 13,1.] fenevad hadakozik [rész 13,7. Dán. 7,21.] ellenök, és legyőzi őket, és megöli őket.
11,8 És az ő holttesteik feküsznek ama nagy [rész 17,2.5.18,10.] városnak utczáin, a mely lélek szerint Sodomának és Égyiptomnak hivatik, a hol a mi Urunk is megfeszíttetett.
11,9 És a népek és ágazatok, és nyelvek és nemzetek közül valók látják azoknak holttestét három és fél nap, és azoknak holttestét nem engedik sírba tenni.
11,10 És a földnek lakosai örülnek és örvendeznek rajtok, és ajándékokat küldenek egymásnak; mivelhogy e két próféta gyötörte a földnek lakosait.
11,11 De három és fél nap mulva életnek lelke adaték Istentől ő beléjök, és lábaikra állának; és nagy félelem esék azokra, a kik őket nézik vala.
11,12 És hallának nagy szózatot az égből, a mely ezt mondja vala nékik: Jőjjetek fel ide. És felmenének az égbe felhőben; és láták őket az ő ellenségeik.
11,13 És lőn abban az órában nagy földindulás, és a városnak [vers 8.] tizedrésze elesék; és megöleték a földindulásban hétezer ember neve; és a többiek megrémülének, és a menny Istenének adának dicsőséget.
11,14 A második [rész 8,13.9,12.] jaj elmúlt; ímé a harmadik jaj hamar eljő.
11,15 A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lőnek a mennyben, a melyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, a ki örökkön [rész 12,10.19,6.] örökké uralkodik.
11,16 És a huszonnégy Vén, a ki [rész 4,4.] az Isten előtt ül az ő királyiszékeiben, esék az ő orczájára és imádá az Istent,
11,17 Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, a ki vagy és a ki valál és a ki eljövendő vagy; mert a te nagy [rész 1,4.8. vers 15.] hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted.
11,18 És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, [rész 6,15-17.] és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj [Mát. 25,31-40. Luk. 22,28-30.] a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és a kik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, a kik a földet pusztítják.
11,19 És megnyilatkozék [rész 15,5.] az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az ő szövetségének [2 Móz. 25,10-16.] ládája az ő templomában; és lőnek villámlások és szózatok és mennydörgések, és földindulás és nagy jégeső.
12,1 És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona;
12,2 A ki terhes vala, és akarván szűlni, kiált vala, és kínlódik vala a szűlésben. [Mik. 4,10.]
12,3 Láttaték más jel is az égben, és ímé vala egy nagy veres sárkány, a kinek hét feje vala és tíz szarva, és az ő fejeiben hét korona; [Dán. 7,7.]
12,4 És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a [Dán. 8,10.] földre veté azokat; és álla az a sárkány a szűlő asszony [vers 1.2.] elé, hogy mikor szűl, annak fiát megegye.
12,5 És szűle fiú-magzatot, a ki [rész 2,27.19,15. Zsolt. 2,9.] vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az ő királyiszékéhez.
12,6 Az asszony pedig elfuta a pusztába, hol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezer [rész 11,3.] kétszáz hatvan napig.
12,7 És lőn az égben viaskodás: Mihály és [Dán. 10,13.21.] az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai;
12,8 De nem vehetének diadalmat, és az ő helyök sem találtaték többé a mennyben.
12,9 És vetteték a nagy sárkány, [rész 20,2. 1 Móz. 3,1.4.15.] ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének.
12,10 És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség [rész 7,10.19,1.] és az erő, és a mi Istenünknek országa, és [rész 11,15.12,10.19,6.] az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.
12,11 És ők legyőzték [Róm. 8,33.34.37.16,20.] azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mind halálig.
12,12 Annakokáért örüljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj [Zsolt. 96,11. Ésa. 49,13. rész 8,13.9,2-12.11,14.] a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van.
12,13 Mikor azért látta a sárkány, [vers 9.] hogy ő levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, [vers 1.2.5.] a ki a fiút szűlte.
12,14 De adaték az asszonynak [vers 1.2.5.13.] két nagy sasszárny, hogy a kígyó [vers 3.] elől elrepüljön a pusztába az [vers 6.] ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és [Dán. 12,7.] az időnek feléig.
12,15 És bocsáta a kígyó az ő szájából az asszony után vizet, mint egy folyó vizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa.
12,16 De segítségül lőn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé a folyóvizet, a melyet a sárkány az ő szájából bocsátott.
12,17 Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele; [rész 19,10. 1 Ján. 5,10.]
12,18 És álla a tengernek fövenyére.
13,1 És láték egy fenevadat feljőni a [rész 11,7.] tengerből, a melynek hét feje és tíz [Dán. 7,7.] szarva vala, és az ő szarvain tíz korona, és az ő fejein a káromlásnak neve.
13,2 És e fenevad, a melyet láték, hasonló vala a párduczhoz, és az ő lábai, mint a medvéé, és az ő szája, mint az oroszlán szája; és a sárkány [rész 12,3.9.] adá az ő erejét annak, és az ő királyiszékét, és nagy hatalmat.
13,3 És látám, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett; de az ő halálos sebe meggyógyíttaték; és csodálván, az egész föld követé a fenevadat.
13,4 És imádák a sárkányt, a ki a hatalmat adta a fenevadnak; és imádák a fenevadat, [rész 11,7.17,8.] ezt mondván: Kicsoda hasonló e fenevadhoz? kicsoda viaskodhatik ő vele?
13,5 És adaték néki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája; és adaték néki hatalom, hogy cselekedjék negyvenkét [rész 11,2.] hónapig.
13,6 Megnyitá azért az ő száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az ő nevét és az ő sátorát, és azokat, a kik a mennyben laknak.
13,7 Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és [rész 11,7. Dán. 7,21.] őket legyőzze; és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen.
13,8 Annakokáért imádják őt a földnek minden lakosai, a kiknek neve nincs beírva [rész 3,5.20,12.21,27. 2 Móz. 32,32. Zsolt. 69,29. Fil. 4,3.] az életnek könyvébe, a mely a Bárányé, a ki megöletett, e [1 Pét. 1,20.] világ alapítása óta.
13,9 Ha van füle valakinek, hallja!
13,10 Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, [Mát. 26,52.] fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tűrése [rész 14,12.] és hite.
13,11 Azután láték más fenevadat feljőni a földből, a kinek két szarva vala, a Bárányéhoz hasonló, de úgy szól vala, mint a sárkány;
13,12 És az előbbi fenevadnak [vers 1-3. rész 19,20.] minden hatalmasságát cselekszi ő előtte; és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat, a melynek halálos sebe meggyógyult vala;
13,13 És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára. [Mát. 24,14. 2 Thess. 2,9.]
13,14 És elhiteti [rész 19,20.] a földnek lakosait a jelekkel, a melyek adatának néki, hogy cselekedje a fenevad előtt; azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, a ki fegyverrel megsebesíttetett vala, [vers 3.] de megelevenedett.
13,15 És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, a kik nem imádják a fenevad [rész 19,20.] képét, megölessenek,
13,16 Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra [rész 19,20.] bélyeget tegyenek;
13,17 És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad [rész 14,9.11.] bélyege van, vagy neve, vagy nevének [vers 18.] száma.
13,18 Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.
14,1 És látám, és ímé egy Bárány áll vala [rész 5,6-9. Ján. 1,29.] Sion hegyén, és ő vele száznegyvennégy [rész 3,12.] ezeren, a kiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve.
14,2 És hallék szózatot az égből, mint sok vizeknek zúgását [rész 1,15.] és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallám hárfásoknak szavát, a kik az ő hárfájokkal [rész 5,8.] hárfáznak vala;
14,3 És énekelnek vala mintegy új [rész 5,9.] éneket a királyiszék előtt, és a négy [rész 4,2-8.] lelkes állat előtt és a Vének előtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száz [vers 1.] negyvennégy ezer, a kik áron [1 Pét. 1,18.19.] vétettek meg a földről.
14,4 Ezek azok, a kik asszonyokkal nem fertőztették meg magokat; mert szűzek. Ezek azok, a kik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek [vers 3. 1 Pét. 1,18.19. 1 Kor. 6,20.] áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül.
14,5 És az ő szájokban nem találtatott álnokság; [Zsolt. 32,2. Sof. 3,13.] mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek.
14,6 És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek,
14,7 Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő [rész 15,4.] ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette [Csel. 14,15.] a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.
14,8 És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott [Ésa. 21,9. Jer. 51,8.] Babilon, [rész 16,19.17,5.18,2.] a nagy város! mert az ő paráznaságának haragborából [rész 17,2.] adott inni minden pogány népnek.
14,9 És harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és [rész 13,16.] bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére,
14,10 Az is iszik az Isten haragjának borából, a mely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt;
14,11 És az ő kínlódásuknak füstje [rész 18,18.19,3.] felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, a kik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének [rész 13,16.] bélyegét felveszi.
14,12 Itt van a [rész 13,10.] szenteknek békességes tűrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!
14,13 És hallék az égből szózatot, a mely ezt mondja vala nékem: Írd meg: Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert [rész 21,3.4.] megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik [rész 22,12. 2 Thess. 1,6-10.] követik őket.
14,14 És látám, és ímé vala egy fehér felhő; és a felhőn üle valaki, hasonló az embernek Fiához, [rész 1,13. Ján. 7,13.] a fején arany korona, és a kezében éles sarló.
14,15 És más angyal jöve ki a templomból, nagy szóval kiáltván annak, a ki a felhőn ül vala: Indítsd [Jóel. 3,13. Mát. 13,39.] a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt.
14,16 Bocsátá azért, a ki a felhőn ül vala az ő sarlóját a földre; és learattaték a föld.
14,17 És más angyal jöve ki a mennyben való templomból, s annál is éles sarló vala.
14,18 Más angyal is jöve ki az oltártól, a kinek hatalma vala a tűzön, és kiálta nagy szóval annak, a kinél vala az éles sarló, ezt mondván: Bocsásd a te éles sarlódat, és szedd meg a föld szőleinek gerézdeit; mert megértek annak szőlei. [Jóel. 3,13.]
14,19 Bocsátá azért az angyal az ő éles sarlóját a földre, és a földnek szőleit megszedé, és veté az Isten haragjának nagy [rész 19,15. Ésa. 63,3.] borsajtójába.
14,20 És megtaposták a borsajtót a városon kívül, és vér jöve ki a borsajtóból a lovak zablájáig, ezer hatszáz futamatnyira.
15,1 És láték mennyben más nagy és csodálatos jelt: hét angyalt, a kinél vala a hét utolsó [rész 11,14.] csapás; mert az által teljesedett be az Istennek haragja.
15,2 És láték úgymint üvegtengert [rész 4,6.] tűzzel elegyítve; és azokat, a kik diadalmasok a fenevadon és az ő képén, és bélyegén és az ő nevének [rész 13,18.] számán, látám állani az üvegtenger mellett, a kiknek kezében valának az Istennek hárfái. [rész 5,8.14,2.]
15,3 És énekelik vala Mózesnek [2 Móz. 15,1.] az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: [Zsolt. 111,2.] Nagyok és csodálatosak [Zsolt. 139,14.] a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a [Zsolt. 145,17.] te útaid, óh szentek Királya!
15,4 Ki ne félne téged, [Jer. 10,7.] Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? mert csak egyedül vagy szent. Mert [Malak. 1,11. Ésa. 66,23.] eljőnek mind a pogányok és lehajolnak előtted; mert a te ítéleteid [rész 14,7.] nyilvánvalókká lettek.
15,5 És ezeknek utána látám, és ímé megnyittaték [rész 11,19.] a mennyben a bizonyságtétel sátorának temploma,
15,6 És kijöve a templomból a hét angyal, a kinél a hét csapás vala, tiszta és fehér gyolcsba öltözve, és mellöknél arany övekkel körülövezve.
15,7 És egy a [rész 4,6.] négy lelkes állat közül ada a hét angyalnak hét aranypoharat, a mely az örökkön örökké élő Istennek haragjával teljes vala.
15,8 És megtelék a templom füsttel [2 Móz. 40,34-35. 1 Kir. 8,10.11. Ésa. 6,4.] az Isten dicsőségének és erejének miatta, és senki a templomba be nem mehet vala, mígnem a hét angyal [vers 6.] hét csapása bevégeztetik.
16,1 És hallék nagy szózatot a templomból, a mely mondja vala a hét [rész 15,1.6.7.] angyalnak: Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát.
16,2 Elméne azért az első, és kitölté az ő poharát a földre; és támada gonosz és ártalmas fekély [2 Móz. 9,10.11.] azokon az embereken, a kiken vala a fenevad bélyege, és a kik imádják vala annak képét. [rész 13,14.16.17.]
16,3 A másik angyal is kitölté az ő poharát a tengerbe; és olyanná lőn, mint a halott vére; és minden élő állat meghala a tengerben.
16,4 A harmadik angyal is kitölté az ő poharát a folyóvizekbe és a vizek forrásaiba; és lőn [2 Móz. 7,17.20.] vér.
16,5 És hallám, hogy a vizek angyala ezt mondja vala: Igaz vagy Uram, a ki vagy és [rész 1,4.8.4,8.11.17] a ki valál, te Szent, hogy ezeket ítélted;
16,6 Mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adál nékik inni; mert méltók arra.
16,7 És hallám, hogy más az [rész 9,13.] oltárról ezt mondja vala: Jól van Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a [rész 15,3.19,2.] te ítéleteid.
16,8 A negyedik angyal is kitölté az ő poharát a napra; és adaték annak, hogy az embereket tikkaszsza tűzzel.
16,9 És tikkadának az emberek nagy hévséggel; és az Istennek nevét káromlák, a kinek [vers 11.21.] hatalma vala e csapásokon; és nem térének [rész 9,21.] meg, hogy neki dicsőséget adjanak.
16,10 Az ötödik angyal is kitölté az ő poharát a fenevad [rész 13,1.] királyiszékére; és lőn az ő országa setét; és rágják vala az ő nyelvöket a kín miatt,
16,11 És káromlák [vers 9.21.] a menny Istenét az ő kínjaik és fekélyeik miatt; és meg nem térének [vers 9.] az ő cselekedeteikből.
16,12 A hatodik angyal is kitölté az ő poharát a nagy folyóvízre, az Eufrátesre; és kiszárada annak vize, hogy a napkelet felől jövő királyoknak út készíttessék.
16,13 És láték a sárkány [rész 12,3.4.] szájából és a fenevad [rész 13,1-8.] szájából és a hamis próféta szájából [rész 13,11-17.] három tisztátalan lelket kijőni, a békákhoz hasonlókat;
16,14 Mert ördögi lelkek azok, a kik jeleket tesznek; a kik elmennek [rész 20,8.] a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybe gyűjtsék [rész 17,14.19,17-21. 1 Thess. 5,22. 2 Pét. 3,10.] azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára.
16,15 (Imé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, a [rész 3,3. Mát. 24,44. Luk. 12,39.40.] ki vigyáz és őrzi az ő [rész 3,4.18.19,8.] ruháit, hogy mezítelenen [2 Kor. 5,3.] ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.)
16,16 Egybegyűjték azért őket a helyre, a melyet zsidóul Armageddonnak neveznek.
16,17 A hetedik angyal is kitölté az ő poharát a levegőégre; és nagy szózat jöve ki a mennyei [rész 11,19.] templomból a királyiszéktől, a mely ezt mondja vala: Meglett! [rész 21,6.]
16,18 És lőnek [rész 4,5.8,5.] zendülések és mennydörgések és villámlások; és lőn nagy földindulás, a milyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy.
16,19 És a nagy [rész 14,8.17,5.18,2.] város három részre szakada, és a pogányok városai elesének; és a nagy Babilon [rész 17,5.] megemlítteték az [rész 18,5.] Isten előtt, hogy adjon annak inni az ő búsult haragja [rész 14,8-11.18,1-24.] borának poharából.
16,20 És minden sziget elmúlék, és hegyek [rész 6,14.] nem találtatának többé.
16,21 És nagy jégeső, mint egy-egy tálentom, szálla az égből az emberekre; és káromlák [vers 9.11.] az Istent az emberek a jégeső csapásáért; mert annak csapása felette nagy.
17,1 És jöve egy a hét [rész 15,6.7.] angyal közül, a kinél a hét pohár vala, és szóla velem, mondván nékem: Jövel, és megmutatom néked a nagy paráznának [Náh. 3,4.] kárhoztatását, a ki a sok vizen ül; [Jer. 51,13.]
17,2 A kivel paráználkodtak a [rész 18,3.9.] föld királyai, és az ő paráznaságának [rész 14,8. Jer. 51,7.] borával megrészegedtek a föld lakosai.
17,3 És lélekben elvitt engem egy pusztába és láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, a mely teljes vala káromlásnak neveivel, a melynek hét feje [rész 13,1.] és tíz szarva vala.
17,4 Öltözött [rész 18,16.] vala pedig az asszony bíborba és skárlátba, és megékesíttetett vala aranynyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele útálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával,
17,5 És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; [rész 14,8.16,19.18,2.] a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja.
17,6 És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől [rész 18,24.] és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől; és nagy csodálkozással csodálkozám, mikor látám őt.
17,7 És monda nékem az angyal: Miért csodálkozol? Én megmondom néked ez asszonynak titkát és a fenevadét, a mely őt hordozza, a melynek hét feje és tíz szarva van.
17,8 A fenevad, [rész 11,7.13,1.4.] a melyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jő fel és megy a veszedelemre. És a föld lakosai csodálkoznak (a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe [rész 3,5.13,8.20,12.21,27. 2 Móz. 32,32.] e világ alapítása óta) látván a fenevadat, a mely vala és nincs, noha van.
17,9 Itt az elme, a melyben van [rész 13,18.] bölcseség. A hét [rész 13,1.] fő a hét hegy, a melyen az asszony ül;
17,10 Király is hét van; az öte elesett, és az egyik van, a másik még el nem jött; és mikor eljő, kevés ideig kell annak megmaradni.
17,11 A fenevad pedig, a mely vala és nincs, az maga a nyolczadik, és a hét közül való; és a veszedelemre megy.
17,12 A tíz [rész 13,1. Dán. 7,20.24.] szarv pedig, a melyet láttál, tíz király, olyanok, a kik még birodalmat nem kaptak; de hatalmat kapnak mint királyok egy óráig a fenevaddal.
17,13 Ezeknek egy a szándékuk; erejöket és hatalmokat is a fenevadnak adják.
17,14 Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meggyőzi őket, mert uraknak Ura [rész 19,16. 1 Tim. 6,15.] és királyoknak Királya; és az ő vele való hivatalosok és választottak és hívek is.
17,15 És monda nékem: A vizek, [vers 1.] a melyeket láttál, a hol a parázna ül, népek [Ésa. 8,7.] azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek.
17,16 És a tíz [vers 12.13.] szarv, a melyet láttál a fenevadon, ezek meggyűlölik a paráznát, és kifosztják és mezítelenné teszik, és eszik annak húsát, és megégetik [rész 18,8.] őt tűzzel.
17,17 Mert az Isten adta azoknak szívébe, hogy az ő szándékát cselekedjék, és egy szándékon legyenek, és adják az ő birodalmukat a fenevadnak, míglen betelnek az Isten beszédei.
17,18 És az asszony, [vers 4.5.] a melyet láttál, ama nagy [rész 16,19.] város, a melynek királysága van a földnek királyain.
18,1 És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, a kinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől.
18,2 És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, [rész 14,8. Ésa. 21,9. Jer. 51,8.] leomlott [rész 16,19.17,5.] a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, [Ésa. 13,21.34,11.13.14] minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé.
18,3 Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, [rész 17,2.] és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak.
18,4 És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki [Ésa. 48,20.52,11. Jer. 50,8.51,6. 2 Kor. 6,17.] belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból:
18,5 Mert az ő bűnei [Jer. 51,9.] az égig hatottak, és megemlékezett az [rész 16,19.] Isten az ő gonoszságairól.
18,6 Fizessetek [Zsolt. 137,8. Jer. 50,15.] úgy néki, a mint ő fizetett néktek, és kétszerrel kettőztessétek meg néki az ő cselekedetei szerint; a mely pohárból itatott, ugyanabból két annyit töltsetek néki.
18,7 A mennyire dicsőítette magát és dobzódott, annyi kínnal és gyászszal fizessetek néki; mert ezt mondja az ő szívében: Úgy [Ésa. 47,7.8.] ülök, mint királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok.
18,8 Ennekokáért egy [Ésa. 47,9.] nap jőnek ő reá az ő csapásai: a halál, a gyász és az éhség; és tűzzel [rész 17,16.] égettetik meg; mert erős az Úr, az Isten, a ki megbünteti őt.
18,9 És siratják őt, és jajgatnak ő rajta a föld királyai, a kik vele [rész 17,2.] paráználkodtak és dobzódtak, mikor az ő égésének füstjét látják,
18,10 Nagy távol állva az ő kínjától való félelem miatt, mondván: Jaj! jaj! te nagy város, [rész 14,8.] Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted!
18,11 A föld kalmárai [Ezék. 27,36.] is siratják és jajgatják őt, mert az ő árúikat immár senki nem veszi;
18,12 Arany és ezüst, és drágakő és gyöngy, és gyolcs és bíbor, és selyem és skárlátczikkeket; és minden thinfát és minden elefántcsontedényt, és drágafából és rézből és vasból és márványkőből csinált minden edényt;
18,13 És fahajat és illatszereket, és kenetet és tömjént, és bort és olajat, és zsemlyelisztet és gabonát, és barmokat és juhokat, és lovakat és kocsikat, és rabokat és emberek lelkeit.
18,14 És a gyümölcs, a mit a te lelked kívánt, eltávozott tőled, és minden a mi ínyes és pompás, eltávozott tőled, és többé azokat meg nem találod.
18,15 Ezeknek árosai, a kik meggazdagodtak ő tőle, távol állanak az ő kínjától való félelem miatt, sírván és jajgatván,
18,16 És ezt mondván: Jaj! jaj! a nagy város, a mely öltözött [rész 17,4.] gyolcsba és bíborba és skarlátba, és megékesíttetett aranynyal, drágakövekkel és gyöngyökkel; hogy elpusztult egy órában annyi gazdagság!
18,17 És minden hajósmester és a hajókon levők mind, a sokaság és az evezők, és valakik a tengeren kereskednek, távol állának.
18,18 És kiáltának, látván az ő égésének füstjét, [rész 14,11.19,3.] és ezt mondják vala: Mi hasonló e nagy városhoz?
18,19 És port hányván [Józs. 7,6. Jób. 2,12.] az ő fejökre, kiáltának sírván és jajgatván, és ezt mondván: Jaj! jaj! az a nagy város, a melyben meggazdagodott mindenki, a kinek hajói voltak a tengeren, annak drágaságaiból, hogy elpusztult egy órában!
18,20 Örülj [5 Móz. 32,43. Ésa. 44,23.49,13. Jer. 51,48.] ő rajta menny, és ti szent apostolok és próféták; mert az Isten büntette meg őt érettetek való büntetéssel.
18,21 És egy erős angyal egy nagy malomkőhöz hasonló követ felvőn és a tengerbe veté, ezt mondván: Ilyen módon nagy [Jer. 51,64.] sebességgel vettetik el Babilon, ama nagy város, és többé meg nem találtatik.
18,22 És hárfásoknak [Ésa. 24,8. Ezék. 26,13.] és muzsikásoknak, és síposoknak és trombitásoknak szava te benned többé nem hallatik; és semmi mesterségnek mestere nem találtatik többé te benned; és malomnak zúgása sem hallatik többé te benned;
18,23 És szövétneknek világossága többé te benned nem fénylik; és vőlegénynek és [Jer. 7,34.16,9.25,16.] menyasszonynak szava sem hallatik többé te benned; mert a te kalmáraid [Ésa. 23,8.] valának a földnek fejedelmei; mert a te bűvöléseidtől eltévelyedtek mind a népek.
18,24 És abban prófétáknak és szenteknek [rész 17,6.] vére találtatott, és mindeneknek, a kik megölettek a földön.
19,1 És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, a mely ezt mondja vala: Aleluja! az idvesség és [rész 7,10.12,10.] a dicsőség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké!
19,2 Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, [rész 16,7. Zsolt. 19,10.119,137.] és azt a nagy paráznát, a mely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta [rész 18,20. 5 Móz. 32,43.] az ő szolgáinak vérét annak kezén.
19,3 És másodszor is mondának: Aleluja! és: Annak füstje felmegy [Ésa. 34,10. rész 14,11.18,18.] örökkön örökké.
19,4 És leborula a huszonnégy Vén [rész 4,4.] és a négy lelkes állat, [rész 4,6.] és imádá az Istent, a ki a királyiszékben ül vala, mondván: Ámen! Aleluja!
19,5 És a királyiszéktől szózat jöve ki, a mely ezt mondja vala: Dícsérjétek a mi Istenünket mindnyájan ő szolgái, a kik félitek őt, kicsinyek és nagyok!
19,6 És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik [rész 11,15.17.12,10.] az Úr, a mi Istenünk, a mindenható.
19,7 Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát,
19,8 És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a [Ezék. 16,10.] fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.
19,9 És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, a kik a Bárány [Mát. 22,2.] menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei.
19,10 És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd [rész 22,8.9.] , ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a kiknél a Jézus bizonyságtétele [rész 1,9.6,9.20,4. 1 Ján. 5,10.] van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.
19,11 És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, [rész 6,2.] és a ki azon ül vala, hivatik vala [rész 3,14.] Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik.
19,12 És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; [rész 1,14.2,18.] és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga.
19,13 És vérrel hintett [Ésa. 63,3.] ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének [Ján. 1,1. 1 Ján. 1,1.] neveztetik.
19,14 És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és [vers 8.] tiszta gyolcsba öltözve.
19,15 És az ő szájából éles kard [vers 21. rész 1,16.2,16.] jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat [rész 2,27.12,5.] legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének [rész 14,19.20. Ésa. 63,3.] borsajtóját.
19,16 És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és [rész 17,14.] uraknak Ura.
19,17 És láték egy angyalt állani a napban, és kiálta nagy szóval, mondván minden madaraknak, a melyek repdesnek vala az égnek közepette: Jőjjetek el, [Jer. 12,9. Ezék. 39,17.] és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára;
19,18 Hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát, és lovaknak és rajtok űlőknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét.
19,19 És látám, hogy a fenevad [rész 13,1-11.17,11-14.] és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, a ki a lovon ül vala és az ő serege ellen.
19,20 És megfogaték a fenevad, [rész 13,1.] és ő vele együtt a hamis próféta, [rész 13,11-16.] a ki a csodákat tette ő előtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba [rész 20,14.] vettetének:
19,21 A többiek pedig megöletének a lovon űlőnek kardjával, [vers 15.] a mely az ő szájából jő vala ki; és a madarak mind [vers 17.] megelégedének azoknak húsával.
20,1 És láték egy angyalt leszállani a mennyből, a kinél vala a mélységnek [rész 9,1.] kulcsa, és egy nagy láncz a kezében.
20,2 És megfogá a sárkányt, azt [rész 12,9. 2 Pét. 2,4.] a régi kígyót, a ki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre,
20,3 És veté őt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy [vers 7.8.] kevés időre.
20,4 És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; [1 Kor. 6,2.] és látám azoknak lelkeit, a kiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért [rész 1,9.6,9.19,10.] és az Isten beszédéért, és a kik nem imádták [rész 13,12.16.] a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak [Róm. 8,17.] a Krisztussal ezer esztendeig.
20,5 A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.
20,6 Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második [rész 2,11.] halálnak; hanem lesznek az Istennek és a [rész 1,6.5,10. 1 Pét. 2,5.9. Ésa. 61,6.] Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.
20,7 És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az [vers 3.] ő fogságából.
20,8 És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a [Ezék. 38,2.] Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse [rész 16,14.] őket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger fövenye.
20,9 És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté azokat.
20,10 És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, [rész 19,20.] a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.
20,11 És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, a kinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték.
20,12 És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek [Dán. 7,10.] nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely [rész 3,5.13,8.21,27. 2 Móz. 32,32. Zsolt. 69,29. Fil. 4,3.] az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik [rész 2,23.22,12. Zsolt. 62,13. Jer. 17,10.32,19. Mát. 16,27. Róm. 2,6. 1 Kor. 3,8. 2 Kor. 5,10.] szerint.
20,13 És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik [vers 12.] szerint.
20,14 A pokol pedig és a [1 Kor. 15,26.54,55.] halál vettetének a tűznek [rész 19,20.] tavába. Ez a [rész 2,11.21,8.] második halál, a tűznek tava.
20,15 És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.
21,1 Ezután láték új eget [Ésa. 65,17.66,22. 2 Pét. 3,13.] és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
21,2 És én János látám a szent várost, az új [rész 13,12. Gal. 4,26. Zsid. 11,10.12,22.13,14.] Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára [2 Kor. 11,2. Eféz. 5,25- 27.] felékesített menyasszony.
21,3 És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora [2 Kor. 6,16. Ezék. 37,27.] az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
21,4 És az Isten eltöröl [rész 7,17. Ésa. 25,8.] minden könyet az ő szemeikről; és a halál [rész 20,14. 1 Kor. 15,26.54.] nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom [Ésa. 35,10.] nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
21,5 És monda az, a ki a királyiszéken ül [rész 4,2.20,11] vala: Ímé mindent újjá [Ésa. 43,19. 2 Kor. 5,17.] teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
21,6 És monda nékem: Meglett. [rész 16,17.] Én vagyok az Alfa [rész 1,8.22,13.] és az Omega, a kezdet és [Ésa. 41,4.44,6.] a vég. Én a szomjazónak adok az élet [rész 22,17. Ésa. 51,1. Ján. 4,10.14.7,37.] vizének forrásából ingyen.
21,7 A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
21,8 A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, [rész 22,15. 1 Kor. 6,9. Gal. 5,21. Eféz. 5,5. 1 Tim. 1,9.10.] és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második [rész 2,11.20,14.] halál.
21,9 És jöve hozzám egy a hét [rész 15,1.6.7.] angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a [vers 2. rész 19,7.] Bárány feleségét.
21,10 És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent [vers 2. Gal. 4,26. Zsid. 12,22.] Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből.
21,11 Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;
21,12 És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai [Ezék. 48,31-34.] tizenkét törzsének nevei:
21,13 Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu.
21,14 És a város kőfalának tizenkét alapja vala, [Eféz. 2,20.] és azokon a Bárány tizenkét apostolának [Mát. 10,2-4.] nevei.
21,15 A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany [Ezék. 40,3. Zak. 2,1.] vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát.
21,16 És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő.
21,17 És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.
21,18 És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló.
21,19 És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd;
21,20 Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist.
21,21 A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.
21,22 És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.
21,23 És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy [rész 22,5. Ésa. 60,19.20. Zak. 14,7.] világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.
21,24 És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában [Ésa. 60,3.] járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik.
21,25 És annak kapui [Ésa. 60,11.] be nem záratnak nappal ( [Ésa. 60,20. Zak. 14,7.] éjszaka ugyanis ott nem lesz);
21,26 És a pogányok [Ésa. 60,11.] dicsőségét és tisztességét abba viszik.
21,27 És nem megy abba be semmi tisztátalan, [rész 21,8.22,15.] sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az [rész 3,5.13,8.20,12. 2 Móz. 32,32. Zsolt. 69,29. Fil. 4,3.] élet könyvébe, a mely a Bárányé.
22,1 És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
22,2 Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája [rész 2,7. 1 Móz. 2,9.] vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei [Ezék. 47,12.] a pogányok gyógyítására valók.
22,3 És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
22,4 És látják [Mát. 5,8. 1 Kor. 13,12. 1 Ján. 3,2.] az ő orczáját; és az ő neve [rész 2,17.3,12.] homlokukon lesz.
22,5 És ott éjszaka [rész 21,23.] nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.
22,6 És monda nékem: E beszédek hívek és [rész 19,9.21,5.] igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy [rész 1,1.] megmutassa az ő szolgáinak azokat, a miknek meg kell lenni hamar.
22,7 Ímé eljövök [rész 3,11.] hamar. Boldog, a ki megtartja e könyv [rész 1,3.] prófétálásának beszédeit.
22,8 És én János vagyok az, a ki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborulék [rész 19,10.] az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam, a ki nékem ezeket megmutatta vala.
22,9 Az pedig monda nékem: Meglásd, ne [rész 19,10.] tedd; mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak a prófétáknak, és azoknak, a kik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd.
22,10 Azután monda nékem: Be ne pecsételd [Dán. 8,26.] e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő [rész 1,3.] közel van.
22,11 A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
22,12 És ímé hamar [vers 7.] eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz. [rész 2,23.20,12. Zsolt. 62,13. Jer. 17,10.32,19. Mát. 16,27. Róm. 2,6. 1 Kor. 3,8. 2 Kor. 5,10.]
22,13 Én vagyok az Alfa [rész 1,8.21,6.] és az Omega, a kezdet és a vég, az első [Ésa. 41,4.44,6.] és utolsó.
22,14 Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, [vers 2.] és bemehessenek a kapukon [rész 21,21.] a városba.
22,15 De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák [rész 21,8. 1 Kor. 6,9. Gal. 5,21. Eféz. 5,4. 1 Tim. 1,9.10.] és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
22,16 Én Jézus küldöttem az én [rész 1,1.] angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere [rész 5,5. Ésa. 11,1.10. Mát. 1,1-16. Róm. 15,12.] és ága: ama fényes és hajnali [rész 2,28. 2 Pét. 1,19.] csillag.
22,17 És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét [rész 21,6. Ésa. 55,1. Ján. 4,10.14.7,37.] ingyen.
22,18 Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra;
22,19 És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet [rész 3,5.13,8.17,8.20,12.21,27. 2 Móz. 32,33.] könyvéből, és a szent [rész 21,10.] városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak.
22,20 Ezt mondja, a ki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!
22,21 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Ámen.