Német tábornok. 1881-ben lett a hadsereg tagja. 1895-ben, mint Schlieffen és az ifjabb Moltke pártfogoltja került a vezérkarhoz. A háború elején döntő érdemei voltak Liège elfoglalásában. Ezután a 8. hadsereg vezérkari főnökévé nevezték ki. Ettől kezdve szoros kapcsolat alakult ki közte és felettese, Hindenburg között. Előbb keleten, majd nyugaton harcoltak együtt, és miután főnöke a hadsereg élén Falkenhayn utóda lett, ő maga a hadsereg főszállásmesterévé lépett elő. Egyre erősödő katonai és politikai befolyással rendelkeztek, gyakorlatilag ők irányították Németországot. 1918-ban, annak ellenére, hogy látta a harc értelmetlenségét, képtelen volt elfogadni a megadást, ezért októberben leváltották. A háború után egyre inkább a szélsőjobboldali politizálás felé fordult, 1923-ban Adolf Hitler társaságában vezető alakja volt a müncheni „sörpuccs”-nak. A későbbiekben saját mozgalmat alapított, a nácikkal egyre lazább kapcsolatokat ápolt, ám alakja legendássá vált a nemzetiszocialisták szemében, és halála után díszes állami temetést kapott.
