Elvtársak!
A Szovjetunió népei a mai napon a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 26. évfordulóját ünneplik.
Harmadízben üli országunk népi forradalmának évfordulóját a Honvédő Háború viszonyai között.
1941 októberében hazánk nehéz napokat élt át. Az ellenség a főváros közelébe jutott. Leningrádot a szárazföld felől bekerítette. Haderőink kénytelenek voltak visszavonulni. A hadsereg óriási erőfeszítésére és a nép minden erejének megfeszítésére volt szükség ahhoz, hogy az ellenséget feltartóztassuk s komoly csapást mérjünk rá Moszkva alatt.
1942 októberében a hazánkat fenyegető veszély még nagyobb lett. Az ellenség akkor alig 120 kilométerre állott Moszkvától, betört Sztálingrádba és benyomult a Kaukázus előhegységébe. A hadsereg és a nép azonban ezekben a nehéz napokban sem veszítette el bátorságát s állhatatosan viselt el minden megpróbáltatást. Volt erejük ahhoz, hogy feltartóztassák az ellenséget és ellencsapást mérjenek rá. A nagy Lenin meghagyásához híven, erejüket és életüket nem kímélve, védelmezték az Októberi Forradalom vívmányait. A hadseregnek és a népnek ezek az erőfeszítései, mint ismeretes, nem voltak hiábavalók.
Röviddel a tavalyi októberi napok után haderőink támadásba mentek át és újabb hatalmas csapást mértek a németekre, először Sztálingrád alatt, a Kaukázusban és a Don középfolyásának körzetében, majd pedig, 1943 elején, Velikije-Lukinál, Leningrád alatt, Rzsev és Vjázma körzetében. A Vörös Hadsereg ezután már nem engedte ki többé kezéből a kezdeményezést. Csapásai az egész nyár folyamán egyre erősbödtek, hadművészete hónapról hónapra tökéletesedett. Seregeink azóta nagy győzelmeket aratnak, a németek pedig egyik vereséget a másik után szenvedik. Bármennyire igyekezett is az ellenség, mindezideig egyetlen csak valamelyest is komoly sikert sem tudott elérni a szovjet—német fronton.
Az Októberi Forradalom 25. és 26. évfordulója között eltelt esztendő fordulat éve a Honvédő Háborúban.
Fordulat éve volt ez az esztendő mindenekelőtt azért, mert a Vörös Hadseregnek a háború folyamán először ebben az évben sikerült nagy nyári támadást végrehajtania a német haderők ellen, miközben a német fasiszta csapatok hadseregünk csapásai alatt kénytelenek voltak sietve otthagyni az elfoglalt területeket, sőt nem ritkán futásban keresni menedéket a körülzárás elől s nagymennyiségű hadfelszerelést, sok fegyver- és lőszerraktárt, sebesült katonát és tisztet hagyni a harcmezőn.
Ilyenformán az ez év második felében lefolytatott nyári hadjáratunk sikerei az év elején lefolytatott téli hadjáratunk sikereinek folytatását és betetőzését jelentették.
Most, amikor a Vörös Hadsereg a téli hadjárat sikereit továbbfejlesztve, nyáron mért hatalmas csapást a német haderőkre, véglegesen elintézettnek tekinthetjük azt a mesét, mely szerint a Vörös Hadsereg nyáron képtelen eredményes támadást folytatni. Az elmult év megmutatta, hogy a Vörös Hadsereg nyáron éppen olyan jól tud támadni, mint télen.
E támadó hadműveletek eredményeképpen csapatainknak az elmult év folyamán sikerült az arcvonal központi részén 500 kilométert, délen pedig 1300 kilométert harcolva előrenyomulni (t a p s), s körülbelül egymillió négyzetkilométernyi területet, vagyis az ellenség által ideiglenesen megszállt szovjet föld csaknem kétharmad részét felszabadítani, miközben az ellenség haderőit Vlagyikavkáztól Herszonig, Elisztától Krivoj-Rogig, Sztálingrádtól Kievig, Voronyezstől Gomelig, Vjazmától és Rzsevtől Orsa és Vitebszk küszöbéig vetették vissza.
A németek, akik a szovjet német fronton elért régebbi sikereik tartósságában maguk sem hittek, jóelőre és hosszú időn keresztül hatalmas védelmi övezetet építettek ki, főleg a nagy folyók mentén. Az idei harcokban azonban a németeket sem a folyók, sem a hatalmas erődítmények nem mentették meg. Csapataink szétzúzták a németek védelmi állásait s egyedül 1943 három nyári hónapja folyamán mesterien keltek át négy nagyon komoly víziakadályon, az Észak-Donyecen, a Djesznán, a Szozson és a Dnyeperen. Olyan akadályokról nem is beszélek, mint a Rosztovtól nyugatra, a Miusz folyó körzetében és Melitopol környékén, a Molocsnája folyó térségében kiépített német védelmi állások. Most a Vörös Hadsereg a Dnyeper túlsó partján veri sikerrel az ellenséget.
Fordulat éve volt ez az esztendő azért is, mert a Vörös Hadseregnek aránylag rövid idő alatt sikerült szétzúznia és felőrölnie a német fasiszta haderők legtapasztaltabb régi kádereit s ugyanakkor megedzenie és gyarapítania az év folyamán vívott sikeres támadó harcokban saját kádereit. A német fasiszta hadsereg az elmúlt év alatt a szovjet—német fronton vívott harcokban több mint 4 millió katonát és tisztet veszített, ebből legalább 1 millió 800 ezret halottakban. Ezenkívül a németek az év folyamán több mint 14.000 repülőgépet, több mint 25.000 harckocsit és legalább 40.000 ágyút vesztettek.
A német fasiszta hadsereg ma már nem az, ami a háború elején volt. Míg a háború elején elegendő tapasztalt káderrel rendelkezett, addig ma újdonsült tapasztalatlan fiatal tisztekkel van felhigítva, akiket a németek sietve vetnek a frontra, mert sem megfelelő tiszti tartalékaik nincsenek, sem idejük nincs arra, hogy ilyeneket kiképezzenek.
Egészen más képet mutat ma a Vörös Hadsereg. Káderei az idei sikeres támadó harcokban gyarapodtak és megedződtek. A Vörös Hadsereg harci káderei egyre gyarapodnak és tovább is gyarapodni fognak, mert rendelkezésére állanak a szükséges tiszti tartalékok s ez időt és lehetőséget ad arra, hogy fiatal tiszti kádereket képezzen ki és léptessen elő felelős állásokba.
Jellemző, hogy a 240 hadosztály helyett, amellyel a mult évben frontunkon szemben álltunk s amiből 179 volt német hadosztály, az idén 257 hadosztály, köztük 207 német hadosztály áll a Vörös Hadsereg frontjával szemben. A németek nyilvánvalóan arra számítanak, hogy hadosztályaik minőségi leromlását számuk növelésével kárpótolhatják. A németeknek az év folyamán elszenvedett veresége azonban azt mutatja, hogy a hadosztályok minőségének leromlását nem lehet számuk növelésével kiegyenlíteni.
A német haderőknek az év vége körül frontunkon elszenvedett vereségét, tisztán katonai szempontból tekintve, két fontos esemény: a sztálingrádi és a kurszki csata már eleve eldöntötte.
A sztálingrádi ütközet egy 300.000 főnyi német hadsereg bekerítésével, megsemmisítésével s a körülzárt csapatok körülbelül egyharmad részének fogságbajutásával végződött. Hogy fogalmunk legyen annak a történelemben páratlanul álló csatának méreteiről, amely a sztálingrádi mezőkön lefolyt, tudnunk kell, hogy a sztálingrádi ütközet után 147.200 elesett német katonát és tisztet és 46.700 elesett szovjet katonát és tisztet szedtek össze és temettek el. Sztálingrád volt a német fasiszta hadsereg alkonya. A sztálingrádi csata után, mint ismeretes, a németek nem tudtak többé magukhoz térni.
Ami a kurszki csatát illeti, ez a német fasiszta haderők két támadó főcsoportjának szétzúzásával és haderőink ellentámadásával végződött, amely később a Vörös Hadsereg hatalmas nyári támadásába csapott át. A kurszki csata a németek északról és délről Kurszk ellen indított támadásával kezdődött. Ez volt a németek utolsó kísérlete arra, hogy nagy nyári támadást indítsanak s ennek sikere esetén visszaszerezzék azt, amit elvesztettek. A támadás, mint ismeretes, kudarccal végződött. A Vörös Hadsereg nemcsak visszaverte a németek támadását, hanem maga ment át támadásba s a nyár folyamán több egymást követő csapással a Dnyeper túlsó partjára vetette vissza a német fasiszta haderőket.
Ha a sztálingrádi csata a német fasiszta hadsereg alkonyának előhírnöke volt, úgy a kurszki csata katasztrófa elé állította.
Végül fordulat éve volt ez az esztendő azért is, mert a Vörös Hadsereg sikeres támadása gyökeresen lerontotta a fasiszta Németország gazdasági, katonai és politikai helyzetét, s rendkívül mély válságba sodorta Németországot.
A németek arra számítottak, hogy ez év nyarán eredményes támadást hajtanak végre a szovjet—német arcvonalon, hogy ezzel visszaszerezzék azt, amit elvesztettek s növeljék Európában megingott tekintélyüket. A Vörös Hadsereg azonban halomra döntötte a németek számításait, visszaverte támadásukat, maga ment át támadásba és nyugat felé kergette vissza a németeket, sárba taposva ezzel a német fegyverek tekintélyét.
A németek arra számítottak, hogy elhúzzák a háborút, védelmi állásokat és „vonalakat” kezdtek építeni, s világgá kürtölték, hogy új állásaik bevehetetlenek. A Vörös Hadsereg azonban itt is halomra döntötte a németek számításait, áttörte védelmi állásaikat és „vonalaikat”, sikerrel folytatja támadását s nem ad nekik időt a háború elhúzására.
A németek arra számítottak, hogy a „totális” mozgósítás segítségével megjavítják a front helyzetét. Az események azonban itt is halomra döntötték a németek számításait. A nyári hadjárat a „totálisan” mozgósítottak kétharmadát már felemésztette, de semmi jele annak, hogy ez a körülmény csak valamelyest is javította volna a német fasiszta hadsereg helyzetét. Lehet, hogy újabb „totális” mozgósítást kell hirdetniök, ám semmi alap sincs annak a feltételezésére, hogy a hasonló intézkedés megismétlése nem vezet majd egy bizonyos állam „totális” összeomlásához. (V i h a r o s t a p s.)
A németek arra számítottak, hogy tartósan biztosítják maguknak Ukrajnát s ezáltal az ukrajnai mezőgazdasági termékeket hadseregük és lakosságuk ellátására, a donyeci szenet pedig a német hadsereget kiszolgáló gyárak és vasutak számára használhatják fel. De itt is elszámították magukat. A Vörös Hadsereg sikeres támadása következtében a németek nemcsak a donyeci szenet, de Ukrajna leggazdagabb gabonatermő vidékeit is elvesztették és semmi alap sincs annak feltételezésére, hogy rövidesen nem vesztik el Ukrajna még hátralevő részét is. (V i h a r o s t a p s.)
Érthető, hogy mindezeknek az elhibázott számításoknak szükségképpen le kellett rontaniok és valóban gyökeresen le is rontották a fasiszta Németország gazdasági, katonai és politikai helyzetét.
A fasiszta Németország mély válságot él át. Katasztrófa előtt áll.
A Vörös Hadsereg nem tudott volna sikereket elérni, ha a nép nem támogatta volna, ha a szovjet emberek nem dolgoztak volna önfeláldozóan a gyárakban, műhelyekben, tárnákban, bányákban, a közlekedés terén és a mezőgazdaságban. A szovjet nép a nehéz háborús viszonyok között minden legszükségesebbel el tudta látni hadseregét és szüntelenül tökéletesítette annak hadi felszerelését. Az ellenségnek a fegyverek minősége terén a háború egész folyamán nem sikerült hadseregünket felülmúlnia. Ugyanakkor iparunk egyre nagyobb mennyiségű hadfelszerelést termelt a front számára.
Az elmúlt esztendő nemcsak a hadműveletek menetében, hanem hátországunk munkájában is a fordulat éve volt. Már nem állottak előttünk olyan feladatok, mint az üzemek áttelepítése keletre és az ipar haditermelésre való átállítása. A szovjet állam ma már jól megszervezett és gyorsan fejlődő hadigazdasággal rendelkezik. Tehát a nép minden erejét a hadfelszerelés, elsősorban a harckocsik, repülőgépek, ágyúk és rohamlövegek termelésének fokozására és további tökéletesítésére lehetett összpontosítani. Ezen a téren nagy sikereket értünk el. Az egész nép támogatására támaszkodó Vörös Hadsereg megszakítás nélkül kapta a hadfelszerelést, a bombák, aknák és lövedékek millióit zúdította az ellenségre, a harckocsik és repülőgépek ezreit vetette harcba. Teljes joggal mondhatjuk, hogy a szovjet embereknek a hátországban végzett önfeláldozó munkája a történelemben egy sorban lesz a Vörös Hadsereg hősies harcával, mint a népnek a haza védelmében véghezvitt példátlan hőstette. (H o s s z a n t a r t ó t a p s.)
A Szovjetunió munkásai, akik a békés építés éveiben magas színvonalon álló és hatalmas szocialista ipart teremtettek, a Honvédő Háború idején megfeszített erővel és serényen dolgoztak a front támogatása érdekében és igazi munkahősiességet tanusítottak.
Köztudomású, hogy a hitleristák a Szovjetunió elleni háborúban nemcsak Németország rendkívül fejlett iparával, de a csatlós és megszállt országok meglehetősen nagy iparával is rendelkeztek. És a hitleristák mégsem tudták megtartani a hadfelszerelés terén azt a mennyiségi fölényüket, amellyel a Szovjetunió elleni háború elején rendelkeztek. Ha az ellenség régebbi fölénye a harckocsik, repülőgépek, aknavetők, géppisztolyok mennyiségét illetően ma már nincs meg, ha hadseregünk ma nem szenved komoly hiányt fegyverben, lőszerben, hadfelszerelésben, úgy ezt mindenekelőtt munkásosztályunk érdemének kell tekinteni. (V i h a r o s, h o s s z a n t a r t ó t a p s.)
A Szovjetunió parasztjai, akik az elmaradt mezőgazdaságot a békés építés évei alatt a kolhozrendszer alapján élenjáró mezőgazdasággá alakították át, a Honvédő Háború idején a falu történetében példátlanul álló magasfokú öntudatot tanusítottak az általános népérdekek iránt. A front támogatása érdekében végzett önfeláldozó munkájukkal bebizonyították, hogy a szovjet parasztság a németek ellen vívott mostani háborút életbevágóan fontos ügyének tekinti, olyan háborúnak, mely az ő életéért és szabadságáért folyik.
Ismeretes, hogy a fasiszta hordák betörése következtében országunk egy időre elvesztette Ukrajna, a Don-vidék és Kubán fontos mezőgazdasági kerületeit. Kolhozaink és szovhozaink mégis minden komoly fennakadás nélkül ellátták hadseregünket és országunkat élelemmel. A kolhozrendszer nélkül, a kolhozok férfi és női tagjainak önfeláldozó munkája nélkül, ezt a rendkívül nehéz feladatot természetesen nem tudtuk volna megoldani. Ha ma, a háború harmadik esztendejében, hadseregünk nem szenved hiányt élelemben, ha a lakosság el van látva élelemmel és az ipar nyersanyaggal, úgy ez a tény a kolhozrendszer erejét és életrevalóságát, a kolhozparasztság hazafiasságát bizonyítja. (H o s s z a n t a r t ó t a p s.)
A front támogatásában nagy szerepe volt közlekedésünknek, mindenekelőtt vasúti, továbbá folyami, tengeri és gépkocsiközlekedésünknek. A közlekedés, mint ismeretes, a hátország és az arcvonal közti összeköttetés legfontosabb eszköze. Bármily nagymennyiségű fegyvert és lőszert termeljenek is a hátországban, a front számára mindez hasznavehetetlen anyag marad, ha a közlekedés segítségével idejében nem szállítják az arcvonalra. Meg kell mondani, hogy a fegyverek, lőszer, élelmiszer, ruházat stb. idejében való frontraszállítása terén a közlekedés döntő szerepet játszik. És ha a háborús idők nehézségei és a fűtőanyaghiány ellenére mégis el tudtuk látni a frontot minden szükségessel, úgy el kell ismernünk, hogy ez mindenekelőtt közlekedési munkásaink és tisztviselőink érdeme. (H o s s z a n t a r t ó t a p s.)
A front támogatásában értelmiségünk sem marad el a munkásosztály és a parasztság mögött. A szovjet értelmiség odaadással dolgozik országunk védelme érdekében, szakadatlanul tökéletesíti a Vörös Hadsereg fegyverzetét, a termelés technikáját és megszervezését. Támogatja a munkásokat és kolhozparasztokat az ipar és mezőgazdaság fellendítésében s a háború viszonyai között továbbfejleszti a szovjet tudományt és kultúrát.
Ez becsületére válik országunk érielmiségének. (H o s s z a n t a r t ó t a p s.)
A Szovjetunió valamennyi népe egy szívvel-lélekkel kelt hazája védelmére, megértve, hogy a mostani Honvédő Háború minden dolgozó közös ügye, nemzetiségi és valláskülönbségre való tekintet nélkül. Most már maguk a hitleri politikusok is látják, milyen reménytelenül ostobák voltak a Szovjetunió népei közötti szakadásra és összeütközésekre alapozott számításaik. Országunk népeinek barátsága kiállta a háború minden nehézségét és megpróbáltatását s még jobban megedződött a szovjet embereknek a fasiszta hódítók ellen folyó közös harcában.
Ez a Szovjetunió erejének forrása. (V i h a r o s, h o s s z a n t a r t ó t a p s.)
A szovjet népet vezető és irányító erő, a békés építés és a háború napjaiban egyaránt, Lenin pártja, a bolsevik párt volt. Egyetlen pártnak sem volt és nincs olyan tekintélye a néptömegek előtt, mint a mi bolsevik pártunknak. S ez érthető is. Országunk munkásai, parasztjai és értelmisége a bolsevik párt vezetése alatt vívták ki szabadságukat és építették fel a szocialista társadalmat. A Honvédő Háború napjaiban a párt állt előttünk, mint a fasiszta hódítók ellen folyó népi harc lelke és szervezője. A párt szervező munkája egyesítette és irányította a közös cél felé a szovjet emberek minden erőfeszítését, az ellenség megsemmisítésének szolgálatába állítva minden erőnket és eszközünket. A háború alatt a párt még jobban egybeforrt a néppel, még szorosabb kapcsolatot épített ki a dolgozók széles tömegeivel.
Ez a forrása államunk erejének. (V i h a r o s, h o s s z a n t a r t ó t a p s.)
A mostani háború meggyőzően igazolta Leninnek azt az ismert megállapítását, hogy a háború minden nép valamennyi anyagi és szellemi erejének mindenre kiterjedő próbatétele. A háborúk története arra tanít bennünket, hogy ezt a próbát csak azok az államok állták ki, amelyek gazdasági fejlettségük és szervezettségük, haderőik tapasztaltsága, hadművészete és harci szelleme, valamint a nép kitartása és egysége tekintetében a háború egész folyamán erősebbeknek bizonyultak ellenfelüknél. Ilyen állam a mi államunk.
A szovjet állam sohasem volt még olyan szilárd és megingathatatlan, mint most, a Honvédő Háború harmadik évében. A háború tanulságai amellett szólnak, hogy a szovjet rend nemcsak a békés építés éveiben, az ország gazdasági és kulturális fellendülésének megszervezése terén bizonyult a legjobb formának, hanem háborús időben is, a nép minden erejének az ellenség visszaverésére irányuló megszervezése terén is a legjobb forma. A 26 évvel ezelőtt létesült Szovjethatalom országunkat rövid történelmi időszak alatt megdönthetetlen erőddé változtatta. A világ valamennyi hadserege között a Vörös Hadseregnek van a legszilárdabb és legmegbizhatóbb hátországa.
Ez a Szovjetunió erejének forrása. (V i h a r o s, h o s s z a n t a r t ó t a p s.)
Nem kétséges, hogy a Szovjetállam erős és még jobban megszilárdult államként kerül ki a háborúból. A német hódítók, államunk aláásására irányuló törekvésükben feldúlják és pusztítják földünket. A Vörös Hadsereg támadása az eddiginél is nagyobb mértékben fedte fel a hitleri hadsereg barbár, rabló jellegét. A németek az általuk megszállt békés kerületekben embereink százezreit irtották ki. A német gonosztevők középkori barbárok vagy Attila hordái módjára tiporják le a termőföldeket, perzselik fel a falvakat és városokat, rombolják le az ipari üzemeket és kultúrintézményeket. A németek gaztettei a fasiszta területrablók gyengeségéről tanuskodnak, mert így csak azok cselekszenek, akiknek napjai meg vannak számlálva, akik maguk sem hisznek győzelmükben. És minél reménytelenebbé válik a hitleristák helyzete, annál inkább tobzódnak állatiasságukban és rablásaikban. Népünk nem bocsátja meg a német szörnyetegeknek ezeket a gaztetteket. Kényszeríteni fogjuk a német gonosztevőket, hogy feleljenek minden gazságukért. (V i h a r o s, h o s s z a n t a r t ó t a p s.)
Azokban a kerületekben, ahol ideiglenesen a fasiszta vandálok garázdálkodtak, újra fel kell építenünk az elpusztított városokat és falvakat, az ipart, a közlekedést, a mezőgazdaságot, a kulturális intézményeket, a fasiszta rabságtól megszabadított szovjet emberek számára normális életfeltételeket kell teremtenünk. Az ellenségtől megszabadított kerületekben máris teljes erővel bontakozott ki a gazdaság és a kultúra helyreállításának munkája. De ez még csak a kezdet. A német megszállás alól felszabadított területeken a németek garázdálkodásainak következményeit maradék nélkül el kell tüntetnünk. Ez nagy, az egész népre váró feladat. Mi ezt a nehéz feladatot rövid idő alatt meg tudjuk oldani és meg is kell oldanunk.
Az elmúlt esztendő nemcsak a Szovjetunió Honvédő Háborúja, de az egész világháború szempontjából is a fordulat éve volt.
Az év folyamán a katonai és külpolitikai helyzetben beállott változások a Szovjetunió és a baráti szövetséges államok javára, Németország és európai rabló cinkostársainak hátrányára alakultak.
A Vörös Hadsereg győzelmeinek eredményei és következményei messze túllépték a szovjet—német front kereteit, megváltoztatták a világháború egész további menetét s nagy nemzetközi jelentőségre tettek szert. A szövetséges országok győzelme a közös ellenségen közelebb jött, a szövetségesek közötti viszony, hadseregeik fegyverbarátsága pedig, az ellenség várakozása ellenére, nemcsak nem gyengült, hanem ellenkezőleg, megerősödött és megszilárdult. Ékesszólóan bizonyítják ezt a Szovjetunió, Nagybritannia és az Amerikai Egyesült Államok képviselőinek moszkvai konferenciáján hozott történelmi jelentőségű határozatok is, amelyeket nemrégiben közölt a sajtó. Egyesült országaink most teljesen el vannak szánva olyan közös csapásokat mérni az ellenségre, amelyek meghozzák a végleges győzelmet.
Ebben az évben a Vörös Hadseregnek a német fasiszta haderőkre mért csapásait szövetségeseink Észak-Afrikában, a Földközi-tenger medencéjében és Dél-Olaszországban kifejtett hadműveletei támogatták. Ezenkívül szövetségeseink bombázták és továbbra is bombázzák Németország fontos ipari központjait és ezzel jelentékenyen gyengítik az ellenség katonai erejét. Ha mindehhez hozzátesszük azt a tényt, hogy a szövetségesek rendszeresen ellátnak bennünket különféle fegyverekkel és nyersanyaggal, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy mindezzel jelentősen megkönnyítették nyári hadjáratunk sikereit. A szövetséges hadseregeknek Európa déli részén kifejtett mostani tevékenysége természetesen még nem tekinthető második frontnak. De ez mégis olyasvalami, mint egy második front. Érthető, hogy az igazi második front létesítése Európában — ami pedig nincs messze — lényegesen meg fogja gyorsítani a győzelmet a hitleri Németország fölött és még jobban meg fogja szilárdítani a szövetséges államok fegyverbarátságát.
Az elmúlt év eseményei ilyenformán azt mutatják, hogy a Hitlerellenes koalíció a népek tartós szövetkezése és erős alapokra van fektetve.
Most már mindenki számára nyilvánvaló, hogy a hitleri klikk ennek a háborúnak elindításával zsákutcába vitte Németország csatlósait. A fasiszta haderőknek a szovjet—német fronton elszenvedett vereségei és szövetségeseinknek az olasz—német haderőkre mért csapásai megrendítették a fasiszta blokk egész épületét s az most szemünk láttára omlik össze.
Olaszország visszavonhatatlanul kiesett a hitleri koalícióból. Mussolini semmit sem változtathat ezen, mert ő alapjában véve a németek foglya. Most a koalíció többi tagja van soron. Finnország, Magyarország, Románia és Hitler más csatlósai, akiknek Németország katonai vereségei folytán inukba szállt a bátorságuk, most már végleg elvesztették hitüket a háború számukra kedvező kimenetelében s minden gondjuk az, hogy miképpen vergődjenek ki abból az ingoványból, ahová Hitler vonszolta őket. A fasiszta Németország rabló cimborái, akik még nem is olyan régen alázatosak voltak gazdájuk iránt, most, hogy eljött az idő, amikor rablásaikért felelniök kell, szétnéznek, vajjon nincs-e valahol bokor, ahol elbújhatnának, lesik az alkalmas pillanatot, hogy észrevétlenül faképnél hagyják a rablóbandát. (D e r ü l t s é g.)
A hitlerista blokk tagjai, amikor a háborúba beléptek, gyors győzelemre számítottak. Jóelőre elosztották, hogy kinek mi jusson. Kinek szőlő, lágy kenyér, kinek kék folt, ostornyél. (D e r ü l t s é g, t a p s.) Természetes dolog, hogy a kék foltokat ellenségeiknek szánták, maguknak pedig a szőlőt lágy kenyérrel. De most már világos, hogy Németország és csatlósai nem szőlőt kapnak lágy kenyérrel, hanem a kék foltokon kell osztozkodniok. (D e r ü l t s é g, t a p s.)
Hitler bűntársai, akik felismerik ezeket a nem éppen irígylésreméltó kilátásokat, most azon törik a fejüket, milyen úton-módon kerülhetnek ki a háborúból, hogy minél kevesebb kék foltot kapjanak. (D e r ü l t s é g.)
Olaszország példája azt mutatja Hitler csatlósainak, hogy mennél tovább halogatják az elkerülhetetlen szakítást a németekkel és engedik, hogy a németek államukban garázdálkodjanak, annál gyorsabb pusztulás vár országukra, annál több szenvedést kell majd népüknek elviselnie. Olaszország példája azt is mutatja, hogy a hitleri Németországnak esze ágában sincs megvédelmezni a csatlós országokat, ellenben pusztító háború színterévé szándékozik tenni azok területét, csak azért, hogy saját pusztulásának óráját elodázhassa.
A német fasizmus elvesztette a játszmát és az általa megteremtett véres „új rend” az összeomlás felé halad. Európa megszállt országaiban a fasiszta leigázók elleni általános népfelháborodás kirobbanásához közeledik. Németország a vele szövetséges és a semleges államok előtt visszavonhatatlanul elvesztette régi tekintélyét, gazdasági és politikai kapcsolatai a semleges államokkal meglazultak.
Rég elmúlt az az idő, amikor Hitler klikkje még féktelen lármát csapott, hogy a németek ki fogják vívni a világuralmat. Most, mint tudjuk, a németeknek már nem a világuralom jár az eszükben, hanem — már a csirkéd se kell, csak irhámat hordhassam el. (D e r ü l t s é g, t a p s.)
A háború menete ilyenformán megmutatta, hogy a fasiszta államok szövetségének nem volt és nincs szilárd alapja. A hitleri koalíció résztvevőinek hódító, rabló törekvésein épült fel. Amíg a hitleristáknak katonai sikereik voltak, a fasiszta koalíció szilárd szövetségnek látszott. De a fasiszta haderők legelső vereségei a banditák blokkjának tényleges szétesését vonták maguk után. A hitleri Németország és csatlósai katasztrófa előtt állnak.
A szövetséges országoknak a hitleri Németország fölötti győzelme napirendre tűzi az európai népek állami, gazdasági és kulturális élete megszervezésének és visszaállításának fontos kérdéseit. Kormányunk politikája ezekben a kérdésekben változatlan. Szövetségeseinkkel együtt tartozunk:
1. felszabadítani Európa népeit a fasiszta hódítók uralma alól és támogatni őket abban, hogy a fasiszta leigázók által szétdarabolt nemzeti államaikat visszaállíthassák; Franciaország, Belgium, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Lengyelország, Görögország és más német iga alatt levő államok népeinek újra szabadoknak és függetleneknek kell lenniök;
2. teljes jogot és szabadságot biztosítani Európa felszabadított népeinek arra, hogy állami berendezkedésük kérdését ők maguk oldják meg;
3. intézkedni, hogy a fasiszta gonosztevők, akik a mostani háborúért és a népek szenvedéseiért felelősek, bármelyik országban rejtőznének is el, minden elkövetett gazságukért szigorú büntetésben és megtorlásban részesüljenek;
4. olyan rendet teremteni Európában, amely teljesen kizárja Németország részéről minden újabb agresszió lehetőségét;
5. létrehozni az európai népek kölcsönös bizalmon és kölcsönös segítségen alapuló tartós gazdasági, politikai és kulturális együttműködését a németek által elpusztított gazdaság és kultúra helyreállítása céljából.
* *
*
A Vörös Hadsereg és a szovjet nép a német hódítók elleni harcban az elmúlt év folyamán nagy sikereket ért el. A háborúban gyökeres fordulatot értünk el országunk javára s a háború most a végleges döntéshez közeledik. A szovjet embereknek azonban nem szokásuk megelégedni azzal, amit elértek, nem szokásuk megmámorosodni sikereiktől. Ha sorainkban önelégültség üti fel fejét, a győzelem kicsúszhat kezünkből. Győzni nem lehet harc és erőfeszítés nélkül. A győzelmet ki kell harcolni. A győzelem most már közel van, de ahhoz, hogy azt kivívjuk, további erőfeszítésre, az egész hátország önfeláldozó munkájára, a fronton pedig a Vörös Hadsereg ügyes, elszánt harci tevékenységére van szükség. Bűnt követnénk el hazánkkal, az ideiglenesen fasiszta iga alá került szovjet emberekkel és Európa német járom alatt szenvedő népeivel szemben, ha nem használnánk fel minden lehetőséget arra, hogy az ellenség szétzúzását meggyorsítsuk. Nem szabad megengednünk, hogy az ellenség lélekzethez jusson. Ezért kell minden erőnket megfeszítenünk, hogy az ellenséget végleg megverjük.
A szovjet nép és a Vörös Hadsereg világosan látja az előtte álló harc nehézségeit. De most már világos, hogy győzelmünk napja közeleg. A háború abba a szakaszába érkezett, amikor a német megszállóknak a szovjet földről való teljes kiűzéséről és a fasiszta „új európai rend” felszámolásáról van szó. Nincs messze az idő, amikor befejezzük Ukrajnának, Belorussziának, a leningrádi és kalinini területeknek az ellenségtől való megtisztítását, amikor megszabadítjuk a német területrablóktól a Krimet, Litvániát, Lettországot, Észtországot, Moldáviát és a Karél-Finn Köztársaságot.
Elvtársak!
Előre az angol-szovjet-amerikai harci szövetség győzelméért! (T a p s.)
Az európai népek felszabadításáért a fasiszta iga alól! (T a p s.)
A német szörnyetegek teljes kiűzéséért földünkről! (T a p s.)
Éljen Vörös Hadseregünk! (T a p s.)
Éljen Hadiflottánk! (T a p s.)
Éljenek hős partizánjaink és partizánnőink! (T a p s.)
Éljen nagy hazánk! (T a p s.)
Halál a német területrablókra! (V i h a r o s, h o s s z a n t a r t ó t a p s. M i n d e n k i f e l á l l. A z e g é s z t e r e m l e l k e s e n ü n n e p l i S z t á l i n e l v t á r s a t.)
Sztálin a Nagy Honvédő Háborúról
|
|
|
|
|
|