A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM 27. ÉVFORDULÓJA

Az Állami Honvédelmi Bizottság Elnökének előadói beszéde a Moszkvai Szovjet és a moszkvai párt- és társadalmi szervezetek 1944 november 6-án tartott közös ünnepi ülésén

Elvtársak!

A szovjet nép ma a szovjet forradalom országunkban aratott győzelmének 27. évfordulóját ünnepli.

Negyedszer ünnepli országunk a Szovjet Forradalom évfordulóját a német fasiszta területrablók elleni Honvédő Háború viszonyai között.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a háború negyedik esztendeje, eredményeit illetően, nem különbözik a háború előző három esztendejétől. Ellenkezőleg, gyökeres különbség van köztük. Míg a háború első két esztendeje a német haderők támadásának és országunk mélyébe nyomulásának éve volt, amikor a Vörös Hadsereg védekező harcra kényszerült, a háború harmadik esztendeje pedig a frontunkon beállott gyökeres fordulat éve volt, amikor a Vörös Hadsereg nagyerejű támadóharcokat fejlesztett ki, számos döntő harcban szétverte a németeket, a szovjet föld kétharmadrészét megtisztította a német seregektől és kényszerítette azokat, hogy védelembe menjenek át, noha a Vörös Hadsereg még egymaga, a szövetségesek részéről kapott komoly támogatás nélkül vívta a háborút a német seregek ellen — addig a háború negyedik éve a szovjet hadseregek és szövetségeseink hadseregei által a német csapatok fölött aratott döntő győzelmek esztendejének bizonyult, amikor a németeket, akik ezúttal két fronton voltak kénytelenek háborút viselni, Németország határaihoz vetettük vissza.

Végeredményben az elmult esztendő azzal fejeződött be, hogy a német csapatok a Szovjetunió, Franciaország, Belgium és Közép-Olaszország területéről ki vannak űzve és a hadműveletek Németország területére helyeződtek át.


1. NÉMETORSZÁG KÉT FRONT HARAPÓFOGÓJÁBAN

A Vörös Hadseregnek ebben az esztendőben aratott döntő sikerei és a németek kiűzése a szovjet földről annak a számos megsemmisítő csapásnak volt a következménye, amelyeket haderőink a német seregekre mértek s amelyek már ez év januárjában kezdődtek és azután a beszámolómban áttekintett egész esztendő folyamán bontakoztak ki.

Az első csapást csapataink ez év januárjában Leningrád és Novgorod alatt mérték az ellenségre, amikor a Vörös Hadsereg keresztültörte a németek huzamos ellenállásra kiépített védelmi rendszerét és a Baltikumba vetette vissza őket. Ennek a csapásnak eredménye a leningrádi terület felszabadítása volt.

A második csapást ez év február-márciusában a Bugnál mértük a németekre, amikor a Vörös Hadsereg szétverte és a Dnyeszteren túlra vetette vissza a német csapatokat. Ennek a csapásnak eredményeképpen Ukrajnának a Dnyeper jobbpartján fekvő része felszabadult a német fasiszta területrablók uralma alól.

A harmadik csapást ez év április-májusában a Krim félsziget térségében mértük az ellenségre, amikor a német csapatokat a Fekete-tengerbe szorítottuk. Ennek a csapásnak eredményeképpen szabadult fel a német iga alól a Krim félsziget és Odessza.

A negyedik csapást ez év júniusában Karélia térségében mértük, amikor a Vörös Hadsereg szétverte a finn csapatokat, felszabadította Vüborgot és Petrozavodszkot s Finnország mélyébe vetette vissza a finneket. Ennek a csapásnak eredményeképpen felszabadult a Karél-Finn Szovjet Köztársaság nagyobb része.

Az ötödik csapást ez év június-júliusában mértük a németekre, amikor a Vörös Hadsereg teljesen szétverte a német csapatokat Vityebszk, Bobrujszk és Mogiljov alatt s csapását 30 német hadosztály Minszk alatti körülkerítésével tetőzte be. Haderőink ennek a csapásnak eredményeképpen: a) teljesen felszabadították a Belorussz Szovjet Köztársaságot; b) kijutottak a Visztulához és felszabadították a velünk szövetséges Lengyelország jelentékeny részét; c) elérték a Nyement és felszabadították a Litván Szovjet Köztársaság legnagyobb részét; d) átkeltek a Nyemenen és elérték Németország határait.

A hatodik csapást ez év július-augusztusában Nyugat-Ukrajna térségében mértük az ellenségre, amikor a Vörös Hadsereg Lvov alatt szétverte s a Szan és a Visztula mögé vetette vissza a német csapatokat. Ennek a csapásnak eredményeképpen: a) felszabadult Nyugat-Ukrajna; b) csapataink átkeltek a Visztulán és a Visztula túlsó partján, Szandomirtól nyugatra, erős hídfőállást létesítettek.

A hetedik csapást ez év augusztusában Kisinyov—Jassy térségében mértük az ellenségre, amikor csapataink teljesen szétverték a német—román haderőket s csapásaikat azzal tetézték, hogy Kisinyov alatt bekerítettek 22 német hadosztályt, a román hadosztályokat meg sem emlitve. Ennek a csapásnak eredményeképpen: a) fel-szabadult a Moldvai Szovjet Köztársaság; b) kidőlt a sorból Németország szövetségese, Románia, amely háborút üzent Németországnak és Magyarországnak; c) kidőlt a sorból Németország szövetségese, Bulgária, amely szintén háborút üzent Németországnak; d) megnyilt csapataink előtt az út Magyarország, Németország utolsó európai szövetségese felé; e) lehetővé vált, hogy segítséget nyujtsunk a német területrablók ellen a velünk szövetséges Jugoszláviának.

A nyolcadik csapást ez év szeptember-októberében a Baltikumban mértük az ellenségre, amikor a Vörös Hadsereg Tallin és Riga alatt szétverte és kiűzte a Baltikumból a német csapatokat. Ennek a csapásnak eredményeképpen a) felszabadult az Észt Szovjet Köztársaság; b) felszabadult a Lett Szovjet Köztársaság nagyrésze ; c) kidőlt a sorból Németország szövetségese, Finnország, amely háborút üzent Németországnak; d) több mint 30 német hadosztályt elvágtunk Poroszországtól s a Tukumsz és Libáva közötti térségben harapófogóba szorítottuk, ahol haderőink most semmisítik meg őket. (H o s s z a n t a r t ó   t a p s.)

Ez év októberében kezdődött haderőink kilencedik csapása, Magyarország térségében, a Duna-Tisza között, azzal a céllal, hogy Magyarországot kiugrasszuk a háborúból és Németország ellen fordítsuk. Ennek a tetőfokát még el nem ért csapásnak eredményeképpen: a) haderőink közvetlen segítséget nyujtottak a velünk szövetséges Jugoszláviának a németek kiűzéséhez és Belgrád felszabadításához; b) haderőink számára lehetővé vált, hogy átlépjék a Kárpátok gerincét és segítőkezet nyujtsanak a velünk szövetséges Csehszlovák Köztársaságnak, amelynek egy része már felszabadult a német területrablók uralma alól.

Végül ez év októberében Észak-Finnországban mértünk csapást a német haderőkre, amikoris a német csapatokat kiszorítottuk Petsamo térségéből és seregeink a németek üldözése során, a velünk szövetséges Norvégia területére léptek. (T a p s.)

Nem hozok fel számszerű adatokat azokról a veszteségekről, melyek az ellenséget e hadműveletek következtében elesettekben és hadifoglyokban érték, sem a csapataink által zsákmányolt ágyúk, harckocsik, repülőgépek, lövedékek, géppuskák stb. mennyiségéről. Ezeket az adatokat bizonyára ismerik a Szovjet Tájékoztató Iroda hadijelentéseiből.

Ezek voltak az elmult esztendőben a Vörös Hadsereg legfontosabb hadműveletei, amelyek a német csapatoknak országunk területéről való kiűzéséhez vezettek.

Ezeknek a hadműveleteknek eredményeképpen szétvertük és harcképtelenné tettük a németek és szövetségeseik mintegy 120 hadosztályát. Míg az elmult esztendőben arcvonalunkkal 257 hadosztály, köztük 207 német hadosztály állott szemben, most, valamennyi. „totális” és „ultratotális” mozgósítás után, mindössze 204 német és magyar hadosztály áll arcvonalunkkal szemben, amelyek között a német hadosztályok száma legfeljebb 180.

El kell ismerni, hogy a mostani háborúban a hitleri Németország és fasiszta hadserege jóval erősebb, alattomosabb és tapasztaltabb ellenfélnek bizonyult, mint Németország és hadserege valamennyi eddigi háborúban. Ehhez azt is hozzá kell tennünk, hogy a németeknek ebben a háborúban sikerült felhasználniok csaknem egész Európa ipari erejét és csatlós államaik eléggé jelentős hadseregét. És ha Németország a számára előnyös hadviselési feltételek ellenére mégis az elkerülhetetlen pusztulás szélére jutott, úgy ez azzal magyarázható, hogy Németországlegfőbb ellenfele, a Szovjetunió, túlszárnyalta erőben a hitleri Németországot. (V i h a r o s   t a p s.)

A hitleri Németország ellen folyó háború elmult esztendejében új mozzanatnak kell tekintenünk azt a tényt, hogy a Vörös Hadsereg ebben az esztendőben nem egymaga folytatta hadműveleteit a német haderők ellen, mint az előző években, hanem szövetségeseink haderőivel együtt. A teheráni konferencia nem volt hiábavaló. A teheráni konferencia határozata, hogy Németországra nyugatról, keletről és délről együttesen mérjenek csapást, meglepő pontossággal kezdett megvalósulni. A Vörös Hadseregnek a szovjet—német hadszintéren folytatott nyári hadműveleteivel egyidőben a szövetséges haderők megkezdték benyomulásukat Franciaországba és erős támadó hadműveleteket szerveztek, amelyek arra kényszerítették a hitleri Németországot, hogy két fronton folytasson háborút. Szövetségeseink hadserege és hajóhada szervezettség és méretek tekintetében a történelemben példátlan tömeges partraszálló hadműveletet hajtott végre Franciaország partvidékén és mesteri módon küzdötte le a németek erődítményeit.

Németország ilyképpen két front harapófogójába került.

Mint várható is volt, az ellenség nem bírta ki a Vörös Hadsereg és a szövetséges seregek együttes csapásait. Az ellenség ellenállása megtört, csapatait rövid idő alatt kiszorították Közép-Olaszország, Franciaország, Belgium és a Szovjetunió területéről. Az ellenséget Németország határaira vetették vissza.

Kétség sem férhet hozzá, hogy a körülbelül 75 német hadosztályt lekötő második európai front megteremtése nélkül haderőink nem tudták volna ily rövid idő alatt megtörni a német csapatok ellenállását és kiszorítani azokat a Szovjetunió területéről. De az is kétségtelen, hogy a Vörös Hadsereg ez év nyarán végrehajtott, körülbelül 200 német hadosztályt lekötő hatalmas támadó hadműveletei nélkül szövetségeseink haderői nem tudtak volna oly gyorsan elbánni a német csapatokkal és kiszorítani azokat Közép-Olaszország, Franciaország és Belgium területéről.

Az a feladatunk, hogy Németországot továbbra is két front harapófogójában tartsuk.

Ez a győzelem kulcsa.


2. A SZOVJET NÉP NAGY HŐSIESSÉGE A HONVÉDŐ HÁBORÚBAN

Ha a Vörös Hadsereg sikeresen tudta teljesíteni a Haza iránti kötelességét és kiűzte a németeket a szovjet földről, ezt azért tudta megtenni, mert hátországunkból odaadóan támogatta egész országunk és országunk valamennyi népe. Minden szovjet ember — a munkások, a parasztok és az értelmiség — önfeláldozó munkája éppúgy, mint állami és pártszerveink irányító tevékenysége az elmult esztendőben a „Mindent a frontnak” jelszó jegyében folyt.

Az elmult esztendőt iparunk, mezőgazdaságunk és közlekedésünk új sikerei, hadigazdaságunk új fellendülése jellemzi.

A háború negyedik esztendejében üzemeink néhányszor annyi harckocsit, repülőgépet, ágyút, aknavetőt és lőszert állítottak elő, mint a háború elején. Túljutottunk a mezőgazdaság helyreállításának Iegnehezebb időszakán. Miután országunk visszaszerezte a Don- és Kubánvidéki termékeny földeket, miután Ukrajna felszabadult, mezőgazdaságunk gyorsan kiheveri a súlyos veszteségeket. A Szovjetunió vasúti közlekedése olyan hatalmas munkát végzett, amellyel más ország vasutai aligha birkóztak volna meg. Mindez arról tanuskodik, hogy a szovjet állam gazdasági alapja hasonlíthatatlanul életképesebbnek bizonyult mint az ellenséges államok gazdasága.

Az Októberi Forradalomban született szocialista rend nagy és legyőzhetetlen erőt adott népünknek és hadseregünknek. A Szovjet Állam a háború súlyos terhei ellenére, az ország igen nagy és gazdasági szempontból fontos vidékeinek ideiglenes német megszállása ellenére, a háború folyamán nem csökkentette, hanem évről-évre fokozta a front ellátását fegyverzettel és lőszerrel. A Vörös Hadseregnek most nem kevesebb, hanem több harckocsija, ágyúja és repülőgépe van, mint a német hadseregnek. Hadfelszerelésünk minőség tekintetében jóval felülmúlja az ellenség fegyverzetét. Ugyanúgy, ahogyan a Vörös Hadsereg hosszas és nehéz párviadalban katonai győzelmet aratott a fasiszta haderő fölött, a szovjet hátország dolgozói gazdasági győzelmet arattak az ellenség fölött a hitlerista Németországgal és cinkosaival folytatott párviadalban. (V i h a r o s   t a p s.) A szovjet emberek lemondtak sokminden szükségesről, öntudatosan vállaltak komoly anyagi nélkülözést, csakhogy minél többet juttassanak a frontnak. A mostani háború példátlan nehézségei nem törték meg, hanem még jobban megedzették a szovjet nép vasakaratát és bátor szellemét. Népünk joggal nyerte el a hős népnek kijáró dicsőséget.

Munkásosztályunk minden erejét latbaveti a győzelem érdekében, szüntelenül tökéletesíti a termelés technikáját, növeli ipari vállalataink teljesítőképességét, új gyárakat és üzemeket hoz létre. A Szovjetunió munkásosztálya a mostani háború folyamán nagy hősiességet tanusított a munka terén.

Értelmiségünk a technika és a kultúra területén merészen halad az újítás útján, sikeresen fejleszti tovább a modern tudományt és alkotólag alkalmazza annak vívmányait a Vörös Hadsereg fegyverzetének előállításánál. A szovjet értelmiség alkotómunkájával felbecsülhetetlen szolgálatot tett az ellenség szétzúzása ügyének.

A hadsereg nem harcolhat és nem győzhet modern fegyverzet nélkül. De nem harcolhat és nem győzhet kenyér, élelmiszer nélkül sem. A Vörös Hadsereg a háború negyedik esztendejében, a kolhozparasztság gondoskodása folytán, nem szenved szükséget élelmiszerben. A kolhozparasztok és kolhozparasztnők élelmiszerrel látják el a munkásságot és értelmiséget, nyersanyaggal az ipart, biztosítják a front számára fegyverzetet és felszerelést előállító üzemek és gyárak normális munkáját. Kolhozparasztságunk tevékenyen és a Haza iránti kötelességének teljes tudatában működik együtt a Vörös Hadsereggel az ellenség feletti győzelem elérésében.

Örök időkre bevonulnak a történelembe a gyárakban és üzemekben, a kolhozokban és szovhozokban végzett munka terhének nehezét saját vállaikra vevő szovjet nők és dicső ifjúságunk példátlan munkahőstettei. A szovjet nők, ifjak és leányok a haza becsülete és függetlensége érdekében vitézséget és hősiességet tanusítanak a munka frontján. Méltóknak bizonyultak apáikhoz és fiaikhoz, férjeikhez és fivéreikhez, akik a német fasiszta szörnyetegekkel szemben védelmezik a Hazát.

A szovjet emberek hátországban véghezvitt munkahőstetteinek éppúgy, mint harcosaink által a fronton véghezvitt hervadhatatlan haditetteknek forrása a lángoló és éltető szovjet hazafiság.

A szovjet hazafiság ereje abban áll, hogy nem faji vagy nacionalista előítéletekre, hanem a népeknek a Szovjet Haza iránti lelkes odaadására és hűségére, az országunkban élő valamennyi nemzet dolgozóinak baráti szövetségére támaszkodik. A szovjet hazafiságban harmonikusan olvadnak egybe a népek nemzeti hagyományai és a Szovjetunió minden dolgozójának közös érdekei. A szovjet hazafiság nem választja el, hanem ellenkezőleg, egységes testvéri családban tömöríti országunk valamennyi nemzetét és népét. Ebben kell látnunk a Szovjetunióban élő népek megbonthatatlan és egyre szilárduló barátságának alapját. A Szovjetunió népei ugyanakkor tiszteletben tartják a külföldi országok népeinek jogait és függetlenségét s mindig készek voltak békében és barátságban élni a szomszédos államokkal. Ebben kell látnunk államunk és a szabadságszerető népek növekvő és erősbödő kapcsolatainak alapját.

A szovjet emberek nem azért gyűlölik a német hódítókat, mert azok egy idegen nemzet fiai, hanem azért, mert mérhetetlen szenvedést és bajt okoztak népünknek és valamennyi szabadságszerető népnek. A régi orosz közmondás szerint : „Nem azért verik a farkast, mert szürke, hanem mert a bárányt megette.” (D e r ü l t s é g.   H o s s z a n t a r t ó   t a p s.)

A német fasiszták az embergyűlölő fajelméletet választották ideológiai fegyverüknek, arra számítva, hogy a vadállati nacionalizmus hirdetése megteremti a német hódítók által leigázott népek fölötti uralom erkölcsi és politikai feltételeit. A faji gyűlölködés politikája azonban, amelyet a hitleristák folytatnak, a valóságban a német fasiszta állam belső gyengeségének és külpolitikai elszigetelődésének forrásává lett. A hitlerista rablóblokk széthullásának egyik oka a faji gyűlölködés ideológiája és politikája. Nem tarthatjuk véletlennek azt a tényt, hogy a német imperialisták ellen nemcsak Franciaország, Jugoszlávia, Lengyelország, Csehszlovákia, Görögország, Belgium, Dánia, Norvégia és Hollandia leigázott népei, hanem Hitler volt vazallusai, az olaszok, a románok, a finnek és a bolgárok is felkeltek. A hitlerista klikk kannibál politikája Németország elleni küzdelemre ösztönözte a világ valamennyi népét s az úgynevezett „kiválasztott német faj” általános gyűlölet tárgya lett.

A hitleristák a háború folyamán nemcsak katonai, hanem erkölcsi és politikai vereséget is szenvedtek. Valamennyi faj és nemzet egyenjogúságának országunkban meghonosodott ideológiája, a népek barátságának ideológiája teljes győzelmet aratott a hitleristák vadállati nacionalizmusban és faji gyűlölködésben megnyilvánuló ideológiáján.

Most, amikor a Honvédő Háború győzelmes befejezéséhez közeledik, egész nagyságában domborodik ki a szovjet nép történelmi szerepe. Ma már mindenki elismeri, hogy a szovjet nép önfeláldozó harcával megmentette az európai civilizációt a fasiszta pogromlovagoktól. Ez a szovjet nép nagy világtörténelmi érdeme.


3. A NÉMETELLENES KOALICIÓ FRONTJÁNAK MEGSZILÁRDULÁSA ÉS KISZÉLESEDÉSE. A BÉKE ÉS BIZTONSÁG KÉRDÉSE

Az elmult év meghozta a németellenes koalíció közös ügyének diadalát, amelynek érdekében a Szovjetunió, Nagybritannia és az Egyesült Államok népei harci szövetségben egyesültek. Ez az év a három vezető nagyhatalom közötti egység és a hitleri Németország elleni összeegyeztetett együttműködés megszilárdulásának esztendeje volt.

A teheráni konferenciának a Németország elleni közös cselekvésre vonatkozó határozata és e határozat ragyogó megvalósítása egyik ékesen szóló bizonyítéka annak, hogy a hitlerellenes koalíció frontja megszilárdult. A történelemben kevés példát találunk arra, hogy a közös ellenség elleni együttes fellépésre irányuló nagy hadműveleti terveket oly teljesen és pontosan valósították volna meg, mint ahogyan a Németország ellen irányuló együttes csapásnak a teheráni konferencián kidolgozott tervét valóra váltották. Kétségtelen, hogy a három nagyhatalom nézeteinek egysége és tevékenységének összhangja nélkül a teheráni határozat nem valósulhatott volna meg oly teljesen és pontosan. Másrészt az is kétségtelen, hogy a teheráni határozat sikeres megvalósításának elő kellett mozdítania az Egyesült Nemzetek frontjának megszilárdulását.

Épp ilyen szemléltetően tanuskodnak az Egyesült Nemzetek frontjának megszilárdulása mellett a háború utáni biztonság megszervezésének ügyében összehívott Dumbarton-Oaks-i konferencia határozatai is. A három nagyhatalom között a biztonság kérdésében felmerült nézeteltérésekről beszélnek. Nézeteltérések természetesen vannak és lesznek még egész sor más kérdésben is. Nézeteltérések még egy és ugyanazon párthoz tartozó emberek között is előfordulnak. Annál inkább kell lenniök különböző államok és különböző pártok képviselői között. Nem azon kell csodálkozni, hogy nézeteltérések vannak, hanem azon, hogy oly kevés a nézeteltérés és hogy ezeket a nézeteltéréseket rendszerint csaknem minden alkalommal a három nagyhatalom egységes és összeegyeztetett tevékenységének szellemében „oldják meg”. Nem az a lényeges, hogy nézeteltérések forognak fenn, hanem az, hogy ezek a nézeteltérések nem terjednek túl azokon a kereteken, amelyeket a három nagyhatalom egységének érdekei megengednek és végeredményben az egység érdekeinek vonalán oldódnak meg. Ismeretes, hogy a második front létesítésének kérdésében komolyabb nézeteltérések voltak közöttünk. De az is ismeretes, hogy ezeket az ellentéteket végül is a teljes kölcsönös egyetértés szellemében oldottuk meg. Ugyanezt mondhatjuk a Dumbarton-Oaks-i konferencián felmerült nézeteltérésekről is. Erre a konferenciára nem az a jellemző, hogy ott bizonyos nézeteltérések merültek fel, hanem az, hogy a biztonsági kérdések kilenctizedrészét ezen a konferencián a teljes egyetértés szellemében oldották meg. Ezért gondolom, hogy a Dumbarton-Oaks-i konferencia határozatait úgy kell tekintenünk, mint a németellenes koalíciós front szilárdságának egyik fényes tanújelét.

Az Egyesült Nemzetek frontjának megszilárdulása tekintetében még fényesebb tanújelnek kell tartani a nemrégiben Moszkvában Churchillel, Nagybritannia miniszterelnökével és Edennel, Nagybritannia külügyminiszterével barátságos légkörben és a teljes egyetértés szellemében folytatott tárgyalásokat.

A hitleristák a háború egész folyamán kétségbeesett kísérleteket tettek, hogy az Egyesült Nemzeteket elválasszák egymástól és szembeállítsák egymással, gyanakvást és ellenségeskedést keltsenek közöttük, hogy kölcsönös bizalmatlansággal és ha lehet, még egymás elleni harccal is gyengítsék katonai erőfeszítéseiket. A hitlerista politikusok ilyen törekvései teljesen érthetőek. Az ő számukra nincs nagyobb veszedelem, mint az Egyesült Nemzetek egysége a hitlerista imperializmus elleni küzdelemben, s a legnagyobb katonai-politikai siker számukra az volna, ha el tudnák választani egymástól a szövetséges hatalmakat a közös ellenség ellen vívott küzdelmükben. Ismeretes azonban, mennyire hiábavalóknak bizonyultak a fasiszta politikusok próbálkozásai, hogy a nagyhatalmak szövetségét megbontsák. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió, Nagybritannia és az Amerikai Egyesült Államok szövetségének alapjául nem véletlen és múló tényezők, hanem életbevágóan fontos és tartós érdekek szolgálnak.

Nincs okunk kételkedni abban, hogy ha a demokratikus hatalmak harci szövetsége kiállta a több mint három év óta tartó háború megpróbáltatásait és ezt a szövetséget a szabadságuk és becsületük védelmére kelt népek vére pecsételte meg, annál inkább ki fogja állni a háború befejező szakaszának megpróbáltatásait. (H o s s z a n t a r t ó   t a p s.)

Az elmult esztendő azonban nemcsak a szövetséges hatalmak németellenes frontja megszilárdulásának, hanem e front kiszélesedésének esztendeje is volt. Nem tekinthető véletlennek az a tény, hogy Olaszország után Németország más szövetségeseit, Finnországot, Romániát és Bulgáriát is kiugrasztották a háborúból. Meg kell jegyezni, hogy ezek az államok nemcsak kiléptek a háborúból, hanem szakítottak is Németországgal, hadat üzentek Németországnak s ilyképpen csatlakoztak az Egyesült Nemzetek frontjához. Ez kétségtelenül azt jelenti, hogy az Egyesült Nemzetek frontja a hitleri Németország ellen kiszélesedett. Kétség sem fér hozzá, hogy Magyarország, Németország utolsó európai szövetségese, a közeljövőben szintén kidől a sorból. Ez a hitleri Németország teljes európai elszigeteltségét és bukásának elkerülhetetlenségét fogja jelenteni.

Az Egyesült Nemzetek a hitleri Németország elleni háború diadalmas befejezése előtt állanak.

A Németország elleni háborút az Egyesült Nemzetek meg fogják nyerni — ehhez most már semmi kétség sem fér.

A Németország elleni háború megnyerése nagy történelmi feladat megvalósítását jelenti. A háború megnyerése azonban még nem jelenti a népek tartós békéjének és hathatós biztonságának biztosítását a jövőben. Feladatunk nemcsak az, hogy megnyerjük a háborút, hanem az is, hogy lehetetlenné tegyük egy új támadás és egy új háború létrejöttét, ha nem is örökre, de legalább is hosszú időre.

Németországot veresége után természetesen mind gazdasági, mind katonai-politikai tekintetben le fogjuk fegyverezni. Naivitás volna azonban azt hinni, hogy Németország nem igyekszik majd feléleszteni erejét és új támadást kezdeni. Mindenki tudja, hogy a német főkolomposok már most készülnek az új háborúra. A történelem arról tanuskodik, hogy rövid idő, 20—30 év elegendő ahhoz, hogy Németország kiheverje vereségét és helyreállítsa erejét. Milyen eszközök állnak rendelkezésünkre ahhoz, hogy elhárítsunk egy új támadást Németország részéről, ha pedig mégis háború törne ki — csirájában fojtsuk el s ne engedjük, hogy nagy háborúvá fejlődjék?

Ez a kérdés annál inkább helyénvaló, mivel a történelem tanulsága szerint az agresszív nemzetek, mint támadó nemzetek, rendszerint jobban fel vannak készülve egy új háborúra, mint a békeszerető nemzetek, amelyek, minthogy nem érdekük az új háború, rendszerint elkésnek az arra való felkészüléssel. Tény, hogy a mostani háborúban az agresszív nemzetek már a háború megkezdése előtt inváziós hadsereggel rendelkeztek, míg a békeszerető nemzeteknek még a mozgósítást fedező hadseregük sem volt teljesen kielégítő. Nem tarthatjuk véletlennek az olyan kellemetlen tényeket, mint a Pearl-Harbour-i „incidens”, a Fülöp-szigetek és más csendesóceáni szigetek elvesztése, Hong-Kong és Szingapur elvesztése, amikor Japán, mint agresszív nemzet a háborúra felkészültebbnek bizonyult, mint Nagybritannia és az Amerikai Egyesült Államok, amelyek békeszerető politikát folytattak. Nem tarthatjuk véletlennek az olyan kellemetlen tényt sem, mint Ukrajnának, Belorussziának, a Baltikumnak már a háború első esztendejében történt elvesztése, amikor Németország, mint agresszív nemzet a háborúra felkészültebbnek bizonyult, mint a békeszerető Szovjetunió. Naivság lenne ezeket a tényeket a japánok és a németek egyéni tulajdonságaival, az angolokkal, amerikaiakkal, oroszokkal szembeni fölényükkel, előrelátásukkal és egyebekkel magyarázni. Itt nem egyéni tulajdonságokról van szó, hanem arról, hogy az agresszív nemzetek, amelyeknek érdeke az új háború — mint olyan nemzetek, amelyek hosszú időn át készülnek a háborúra és e célból összegyüjtik erőiket, rendszerint felkészültebbek és kell is, hogy felkészültebbek legyenek a háborúra, mint a békeszerető nemzetek, amelyeknek nem érdeke az új háború. Ez természetes és érthető is. Ez, ha úgy tetszik, történelmi törvényszerűség, amelyet veszedelmes volna figyelmen kívül hagyni.

Következésképpen nem tagadhatjuk, hogy a békeszerető nemzeteket a jövőben újra váratlan támadás érheti, de természetesen csak akkor, ha nem dolgozzák ki már most azokat a különleges intézkedéseket, amelyek a támadást elhárítják.

Milyen eszközeink vannak tehát ahhoz, hogy a Németország részéről jövő új támadást elhárítsuk, ha pedig a háború mégis kitörne — már elején elfojtsuk és megakadályozzuk, hogy nagy háborúvá fejlődjék?

Ehhez az agresszív nemzetek teljes lefegyverzésén kívül csak egyetlen eszköz létezik a békeszerető nemzetek képviselőiből különleges szervezetet kell létrehoznunk a béke megvédésére és a biztonság megőrzésére, e testület vezető szervének rendelkezésére kell bocsátanunk a támadás megakadályozásához feltétlenül szükséges fegyveres erőt és köteleznünk kell ezt a szervezetet, hogy szükség esetén ezt a haderőt a támadás elhárítására vagy felszámolására és a támadásban vétkesek megbüntetésére haladéktalanul igénybe vegye.

Ennek a szervezetnek nem szabad a gyászos emlékű Népszövetség megismétlődésének lennie, amelynek a támadás elhárításához sem joga nem volt, sem az ahhoz szükséges eszközökkel nem rendelkezett. Ez a szervezet új, különleges, teljhatalmú nemzetközi szervezet lesz, amelynek minden szükséges eszköz rendelkezésére áll majd ahhoz, hogy megvédje a békét és elhárítsa az új támadást.

Számíthatunk-e arra, hogy e nemzetközi szervezet működése eléggé eredményes lesz? Eredményes lesz, ha a nagyhatalmak, amelyek a hitleri Németország elleni háború főterhét viselték, továbbra is az egyetértés és összetartás szellemében fognak eljárni. Nem lesz eredményes, ha véteni fognak ez ellen az elengedhetetlen feltétel ellen.

*   *
*

Elvtársak!

A szovjet nép és a Vörös Hadsereg sikeresen oldja meg azokat a feladatokat, amelyekkel a Honvédő Háború folyamán szembekerült. A Vörös Hadsereg becsülettel teljesítette hazafias kötelességét és megszabadította hazánkat az ellenségtől. Mostantól fogva hazánk örökre mentesítve van a hitleri söpredéktől. Most a Vörös Hadseregre az a feladat vár, hogy teljesítse küldetésének utolsó, befejező részét: szövetségeseink hadseregeivel együtt be kell fejeznie a német fasiszta hadsereg szétzúzását, saját barlangjában kell végeznie a fasiszta fenevaddal és ki kell tűznie Berlin városára a győzelem lobogóját. (V i h a r o s,   h o s s z a n t a r t ó   t a p s.) Van okunk feltételezni, hogy a Vörös Hadsereg ezt a feladatát a közeljövőben teljesíteni fogja. (V i h a r o s,   h o s s z a n t a r t ó   t a p s.)

Éljen győzelmes Vörös Hadseregünk! (T a p s.)

Éljen dicső Hadiflottánk! (T a p s.)

Éljen a hatalmas szovjet nép! (T a p s.)

Éljen nagy Hazánk! (V i h a r o s  t a p s,  m i n d e n k i   f e l á l l.)

Halál a német fasiszta hódítókra! (V i h a r o s   t a p s,   a m e l y   h o s s z a n t a r t ó   ü n n e p l é s b e   m e g y   á t.   K i á l t á s o k:  „É l j e n   S z t á l i n   e l v t á r s!”)


Sztálin a Nagy Honvédő Háborúról


Vissza Hadtörténeti Gyûjtemény Vissza Második világháború Vissza Dokumentumok