1. kötet - A honfoglalás előtt

Vágó Pál

ELSŐ RÉSZ.

A LEGRÉGIBB IDŐTŐL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG.

I. A honfoglalás előtt.

II. A város alapítása.

III. A sóraktár, a királyi kamara és pénzverde.

IV. A hospitesek, a város első kiváltságai és az Árpádházi királyok Szegeden.

V. A királyi vár.

VI. A polgár-rendiségnek és a város közjogi helyzetének kifejlődése.

VII. A kunok betelepülése és a puszták iránt való viszály.

VIII. Szeged és a Hunyadiak.

IX. A város határain és a polgárok kiváltságain ejtett sérelmek.

X. A feketesereg kihágásai és a Dózsa-féle pórlázadás.

XI. A mohácsi vész és Jován czár.

I. A honfoglalás előtt.

A magyar Alföld, ez az "arany kalászszal ékes rónaság", egykoron kiterjedt és mélységes vízzel, tengerrel vala borítva. E tenger a Kárpátokból leömlő patakokból, valamint a Duna és mellékfolyói vízrend szeréből nyerte táplálékát. A tengernek Baziás és Orsova között vulkáni hatások lefolyást nyitottak; de ezredek teltek el, míg a tengerfenék szárazföld lett. Cotta vizsgálódásai szerint még a történelmi időben is az alföldi medenczét 220 láb magas víz borította (1).

Ezredek tüntek el, míg ezen földközi tengerfenék a környékező hegyekről lerohanó vizek hordalékai és iszapja által oly magasra emelkedett, aminő magas ma az Alföldnek tenger felett való színtje, mi Szegednél 84 méter.

A szegedi ártézi kútak fúrása alkalmával 155, sőt 218 méter mélységben is csigákra, kagylókra, hód állkapocs-töredékre, sőt görcsös faágacskákra akadtak (2), melyek azt mutatják, hogy egykoron a tengerfenék mélyen lenn volt, de a különféle agyag-, márga- és homokrétegek lerakodása által mind magasabbra emelkedett (3).

A szaktudomány e rétegeket vízözön utáni, vagyis negyedkori képződésnek (neogén-kor, levantei emelet) nevezi.

Még akkor, midőn vizek terültek el síkjainkon, ezeknek hullámzása és forgatagai által képződtek az Alföld és vidékünk feltűnő nagy halmai. A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy ezek legnagyobb részben nem mesterséges, hanem természetes képződésűek (4). Ilyen a többi

1) Szabó József: A magyar Alföld alakulása földtani tekintetben (Magy. tud. Akademia Évkönyve, X. k.) - Szabó: Adalék az Alföld geologiai vázlatához. (Budapesti Szemle 1858. év IV. k.) - Szabó: Egy continentalis emelkedés és sülyedés Európa délkeleti részén. (Budap. Szemle 1861. XIII. k.)

2) E leletek részben a Szeged-városi múzeumban őriztetnek. Lásd ezekről az 1887. évi augusztus havi szegedi hírlapokat.

3) Halaváts Gyula: A szegedi két ártézi kút. (A m. kir. földtani intézet évkönyve. Budapest. IX. köt. 79. s köv. lap.)

4) Szabó József: A Békés-Csanádi kunhalmok földtani tekintetben. (Budapesti Szemle, 1859. VI. k.)

közt a Szeged alatt levő Öthalom, mely egész lánczolatos alakulást, hosszasan elnyúló gerinczet mutat. Ilyen továbbá a város határában levő számos halom közül a Bojár- és Móra-halom is (1).

Amint a nagy medencze lassanként kiürült, a beléje ömlő folyamok ágyai is mind tovább nyúltak s a még puha, mocsáros talajban lassanként kiképződött az Alföld víz- és folyó-rendszere. A Tisza és mellékvizeinek medre, sok változás és új irányok törése után, mindíg nyugat felé törekedve, végtére megállapodott; de a folyó mindkét partján messze kiterjedő árterek és mocsarak maradtak.

Hogy az Alföld s különösen Szeged vidéke mikor s minő népek által lett legelőször megszállva, talán örök rejtély marad. Az kétségtelen, hogy e vidék aránylagos benépesülése a legrégibb időkre esik, mit az első települőknek fennmaradt kőeszközei igazolnak, melyek Szeged vidékén több helyen előfordultak. Ilyen a sövényházi serpentin kővéső, melynek pattogtatás és hasítás által nyert élei és az oldallapok is félig kicsiszolvák. Ugyanitt egészen kicsiszolt kővésőt is találtak. Ilyen továbbá a teési kőbalta, melyhez hasonló Szatymazon is találtatott (2). A tápéi réten, Lebő-sziget nevű magaslaton is gyakran akadnak kovapengékre, szilánkokra és kőmagokra (nucleus), melyekről a pengéket hasogatták. Csanyon hasonlókép találtak egy kőbaltát, mely a nemzeti múzeumba került (3). Röszkén is akadtak egy nagyobb kova-pengére (4), a rábéi Anka szigeten pedig igen jelentékeny számú símított vagy lyukas kővéső és kalapács került napfényre (5). Oroszlámostól délkeletre hasonlókép egy őskori telephely létezik, hol az apró szilánkok és pengék bőséggel találhatók.

Csontból való ősszerszámok különösen a sövényházi és rábéi leletekből ismeretesek (6).

Nem következés, hogy ezen kőszerszámok azon idők maradványai, melyet a régiségtudomány kőkorszaknak nevez. A műveltség és haladás némely tájakra csak századok, sőt ezredek multán tudott

1) E két halmot pogánykori magyar sírok kutatása okából 1895. év tavaszán megásattam. Itt is, mint az Öthalomnál, a televény és sárga agyag-réteg alatt homok fordult elö. Móra-halomnál a gyakori forgatások daczára is a rendkívül finom szemcséjű, alsó homok-réteg a legtöbb helyen még érintetlen állapotban volt. A Bojár-halomnál pedig, melyen ásatások nyoma egyáltalán nem tapasztaltatott, a homok-rétegben nagyszámú ágalakú, mész-tufa képződmények fordultak elő.

2) Az előbbiek a városi múzeumban, az utóbbi pedig Ördög József tanyai gazda birtokában.

3) Magyar nemzeti múzeum, régiségtári napló, 1876. év decz. 30. 743. sz.

4) Szeged városi múzeumban.

5) Archaeologiai Értesítő, 1891. évf. 46. és 200-210. l.

6) A Szeged városi múzeumban.

Szilléri "réz-kincs"

elhatolni, s így valószínű, hogy amidőn itt az első megszállók még a gyarló kő- és csonteszközökkel vergődtek, másfelé már a bronzszerszámok voltak forgalomban.

A kő- és bronz-eszközök közt átmenetet képező réz-kulturának is nyoma maradt nálunk. A szeged-szilléri hírneves "réz-kincs", mely egy teljesen ép kétélű csákányból, egy csákány töredékből, a lyukba bevert vésőből, két szögből s végül egy rögből áll, az 1881. évi földhordás alkalmával került napfényre (1).

E becses leletek mind azt igazolják, hogy a Szeged körül lévő árterek magaslatai már az ősidőknek mindmegannyi telep-helyei voltak.

A bronz-régiségek még gyakoriabbak. Ezek közül utalunk a szeged-zákányi pusztán talált kardra és lándzsára (2), a szeged-felsővárosi Sándor-utczában talált sarlóra (3), a percsorai magaslaton ülő-csontváz mellett talált késre (4) stb., melyek már azt igazolják, hogy az itt tanyázó népek bizonyos kulturális fokon álltak, gabonatermeléssel foglalkoztak, a támadásra és védelemre bizonyos mérvben szervezkedve valának.

Dorosmán is találtak egy bronz fejszét, fejsze töredéket és egy behajtott, rövid nyelű véső töredéket (5). Ezen őskori szerszámokat hogy minő népek használták, a leletek csekély számánál, a leletek körülményeinek hézagos ismereténél és a történelmi támpontok teljes hiányánál fogva megállapítani lehetetlen.

A történelmi korszakból az agathyrzeket ismerjük legelsőknek, kik Szeged vidékén, a Tisza és Maros egybefolyása körül tanyáztak. Herodotos, a történetírás atyja emlékezik meg róluk azon alkalomból, midőn Darius perzsa király Kr. e. 513-ban a szkythák ellen sikertelen hadat viselt (6). Talán ezen korszakból valónak, ezen népfajhoz tartozónak tekinthetjük azon sphenocephal és hyperchamaecephal koponyákat, melyek az 1879. évi öthalmi ásatások alkalmával mint kiváló ritkaságok napfényre kerültek (7).

Az agathyrzek után a Duna-Tiszaköz lakóiul a szarmatákat, e szkytha eredetű, később azonban a hunnokba, avarokba, bolgárokba és szlávokba elvegyült és elenyészett népet ismerjük (8). A szarmatáknak

1) Pulszky Ferencz. A réz-kor Magyarországban. Budapest. 1883. 29., 30. l.

2) Arch. Értesítő. 1891. évf. 357. lap.

3) A Szeged városi múzeumban.

4) Arch. Értesítő. 1891. évf. 355. l.

5) Magy. nemzeti múzeum régiségtári napló, 1862. év júl. 22.

6) Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története, Budapest 1895. I. k. - Frölich Róbert: Magyarország története a honfoglalásig, XVI. lap. - Szalay-Baróthy: A magyar nemzet története. Budapest, 1895. I. k. 7. lap.

7) Lenhossék József: A szeged-öthalmi ásatások. Budapest, 1882. 47. s. köv. lap.

8) Nagy Géza: Magyarország története a népvándorlás korában. Lásd: Szilágyi i. m. CCLVII. lap.

Röszke-sárosvölgyi lelet.

egyik ágáról, a jazygokról, vagyis metanastákról különösen tudjuk, hogy a Duna-Tiszaköz délkeleti szögletében telepedtek le, honnan a rómaiak világbirodalmába, mely csak a Duna jobbpartjáig, úgy a Tisza és Maros balpartjáig terjedt, gyakori és félelmes beütéseket intéztek.

A jazygoknak már városaik is voltak. Claudius Ptolemaeus római földrajzíró Uscenum, Gormanum, Arbieta, Trissum, Parca, Candanum, Pessium, Partiscum nevek alatt sorolja fel ezeket, melyekről csak annyit tudunk, hogy a keleti hosszaság 37-38 és az északi szélesség 46-48 fokai közé eső területen, tehát a Duna s Tisza között levő síkságon feküdtek. Partiscumot némelyek Kecskemét helyére teszik (1), de az újabb nyomozások szerint Partiscum ettől jóval lejebb esett (2). Kecskemét tájékán már azért sem lehetett, mert mint a Partiscum {para Tiskon) név is mutatja, a Tisza mellett kelle lenni.

Czéltalan dolognak látszik annak vitatása, hogy Partiscum nem-e Szeged körül feküdt, vagy a felsorolt többi jazyg-város közül melyiket keressük Szeged helyén. De az kétségtelen, hogy a jazygoknak itt több telepük volt. Erre mutat a szeged-röszkei lelet (3), s erre az ezzel teljesen egyező tömörkény-újmajori lelettöredék (4). Az előbbi egy római érem által idő szerint is pontosan meghatározható, nevezetesen a Kr. u. második század első fele. Jazyg-leletek kerültek elő a szegedi új lőpor-raktárnál 1885. évben feltárt sírokból is (5). Különben is Szeged mocsaras vidéke egészen olyan volt, mint aminőt a jazygok kedveltek és erődített helyekül felhasználtak (6).

A jazygok beütéseinek megfékezésére tett kísérletek meddők maradtak. II. Constantin császár Kr. u. 358-ban azt tervezte, hogy őket máshova telepíti; de e törekvés sikertelen maradt.

A Duna-Tisza köze római uralom alatt ugyan soha sem állt, de azért Szegeden és környékén, ezen s a későbbi időből, a rómaiságnak számos emléke maradt fenn. Ez csak azt bizonyítja, hogy a rómaiak a barbarokkal élénkebb kereskedelmi összeköttetésben álltak s ez úton a polgárisodás közöttük mindjobban terjedt. A város bel- és külterületének különféle tájain akadtak római érmekre. E tekintetben Csorva-puszta nevezetes lelő hely (7). A várbontás alkalmával egy helyen, a törmelékek alatt oly padozatra akadtak, mely a rómaiak készítésére

1) Hornyik J.: Kecskemét város története. Kecskemét, 1860. I. k.

2) Nagy Géza i. m. CCLX. lap.

3) Szeged városi múzeum. Lásd: Arch. Értes. 1892. évf. 161-168. l.

4) Szeged városi múzeumban. Lásd: Arch. Értes. 1898. 265-267.

5) U. o.

6) Nagy Géza i. m. CCLXI. l.

7) A leletek a Szeged városi múzeumban.

valló, piskóta-alakú és 6 szegletű mozaik téglácskákkal volt kirakva (1). Haraszty Jákó dóczi administratornak római érmeken kívül egész kis múzeuma volt, hol terra-sigillata edények, mécsesek, ércz tükrök, tripos és számtalan más becses dolog gyűlt egybe, melyek mind Dócz szigetén kerültek napfényre (2). Zofcsák János, a szeged-percsórai társulat mérnöke, Sövényházán is talált római bronz mécsest (3).

Tömörkény-újmajori lelet.

Mindezeket egybevetve, a nagytekintélyű Mommsen és Rómer Flóris azon nyomozásának, hogy Erdélyből a Maros balpartján, Csanádon keresztül vezetett római út, egész Szegedig elhatolt (4), - mind több bizonyítékát tapasztaljuk.

1) A leletek a Szeged városi múzeumban.

2) Haraszty a hetvenes években szülőföldére, Hont megyébe költözve, gyűjteményét is magával vitte.

3) Magy. nemzeti múzeum régiségtári napló 1873. évi decz. 27-én. - Tápai János szegedi folyammérnöknek is Sövényházáról gyűjtött több római bronzrégiségei voltak, melyek hasonlókép elkallódtak.

4) Ortvay Tivadar: Magyarország régi vízrajza. Budapest, 1882. I. köt. 507. lap.

Sövényházi leletek

De amit Griselini állít, hogy a Tisza mellett, a Maros beömlésénél, a mai Szeged helyén Tibiscum nevű római municipium feküdt (1), - tévedés. Az újabb vizsgálódásokból s leletekből kétséget kizárólag megállapíttatott, hogy Tibiscum municipium a Temes folyó mellett, Krassó megyében, a mai Zsupa környékén létezett (2).

Dugonics is Strabora hivatkozva tévesen állítja, hogy Szeged már a rómaiak idejében virágzott, s hogy ekkor Segedunum-nak nevezték (3), mit némelyek Singidunummal tévesztettek össze, mely tudvalevőleg a mai Belgrádnál volt (4).

A rómaiak hódításai a Tiszán túlra soha ki nem terjedtek, s így Szeged helyén római municipiumot, coloniát, vagy csak erődöt is keresni, teljesen meddő kísérlet.

A jazygok után, a negyedik század közepén, a Duna-Tisza köze és Szeged vidéke a hunnoktól népesült meg. Hogy ezeknek itt nagy telepeik voltak, az a sövényházi és öthalmi gazdag leletekből is kiderül. Egyébként utalunk arra, hogy már az Árpádházi királyok idejében a nemzeti hagyomány szerint Attilának székhelye a szeged-sövényházi mezőségen volt (5). Mint Salamon Ferencz mélyreható vizsgálatai kiderítették, az a hely, hol Attila a byzanti udvar követét, Priscus Rhetort fogadta, geographiai pontos meghatározások után sem Jászberényre, sem Gyula, sem Debreczen vidékére (6), hanem csakis Szeged környékére tehető (7).

De túlzás és semmi alappal sem bir az újabb időben forgalomba került az a nézet, hogy Attila "világhírű sátorának" helye a Széchenyi-téren, az úgynevezett Attila-háznál lett volna (8). A század elején, az említett ház építése alkalmával ott egy nagy vaslapot találtak (9), melyen féldomborzatos kivitelben sisakos és koronás férfi mellképe van előtüntetve. Akkor az öntvényben Attila képét ismerték fel, s így lett ott az Attiláról nevezett korcsma, s így keletkezett az Attila házáról szóló "hagyomány." A "marczona alak", mit némelyek "hazafias gyönyörrel pillantgatnak", tulajdonkép egy római sisa-

1) Griselini: Geschichte der temeswarer Banats. Wien, 1780. 281. lap.

2) Frölich Róbert i. m. i. h. XXXIV. l.

3) Dugonics: Etelka 2. kiad. I. köt. 182-201. l.

4) Cluver: Introductio in universam geographiam Velencze, 1646. művének "Breviarium" czímű, Bertio Péter által szerkesztett toldaléka 34. lapján Szeged Singidunumnak neveztetik.

5) Kézai Simon mester Magyar krónikája. Pest, 1862. 24. lap.

6) Révész Imre: Etel laka. Debreczen, 1859.

7) Salamon Ferencz: Hol volt Attila főhadi szállása. (Századok, 1881. évf. I. füz.)

8) Kovács János: Szegedi emlékek. Szeged, 1895. 19. lap.

9) Szegedi Hiradó, 1860. évf. 65. sz.

Öthalmi leletek.

Öthalmi leletek

kos vitézt ábrázol. Ez a relief-kép, a múlt századnál nem régibb vasöntvény, s egy összefoglalós, négy oldalú kályhának egyik lapját képezte (1).

A hunnok után hazánk területét különféle vándor népek szállták meg, legfőként a gepidák és góthok. De arra nézve, hogy ezek a Duna-Tiszaköz alsó részét is hatalmukba vették, vagy hogy ide letelepedtek volna, történelmi följegyzéseink nincsenek (2). Oly régiségek pedig, melyek a gepidákra vagy góthokra utalnának, eddig elő nem fordultak. 1879. évben találtak ugyan egy arany csatot (3), mely ezen korból valónak látszik; a tömörkényi nyaköv és lábperecz (4), úgy a baksi nyaköv (5) is ezen korszakra utalnának, de a lelet körülményeinek bizonytalanságánál fogva ezekből még következtetést nem vonhatunk.

A Széchenyi-téri Attila-kép

Ellenben az 560-803. tartott avar uralom már Szeged vidékére is kiterjedt. Az avaroknak épp a mocsaras vidékek voltak legkedveltebb tanyáik, hol földerődítvényeik közt hozzáférhetetlenek voltak. Különben is a vándor népek rendszerint ott telepedtek le, hol már kész tűzhelyeket találtak, elűzve onnan a legyőzötteket s elfoglalva azoknak még a jazyg-korszakban megalapított otthonait.

1) Ilyen kályhák a múlt században nagyon divatoztak s a felvidéken még ma is több helyen feltalálható a szegedi Attila-kép hasonmása. így a többi közt a Poprád-felkai múzeumban.

2) Nagy Géza i. m. CCXXXIV. lap.

3) Arch. Értesítő, 1879. XIII. köt. 32. lap.

4) Magy. nemz. múzeum régiségtári napló 1876. év decz. 30-án 1334. és 1335. sz.

5) Arch. Értesítő 1891. év 356. lap.

Az öthalmi, szent-mihálytelki, sövényházi leletekben előforduló grif-díszítésű csatok és szíjvégek (1), melyek a keszthelyi nagy sírmező (2) és az ordasi sírok leleteivel meglepőleg egyeznek, minden kétséget kizárólag avar eredetűek. A majdáni arany függők (3) leletkörülményeit bár nem ismerjük, de ez ékszereken előforduló jellegzetes díszítési motívumoknál fogva ugyancsak az avar eredetre utalnak. Domaszékről hasonlókép egy becses avarkori bronzlelet ismeretes (4).

Baksi lelet.

Szeged tehát az avaroknak is telephelye vala, s valószínű, hogy az itteni avar-telep még a honfoglalás idején is fennállt.

Az avarok uralmának Nagy Károly vetett véget. Pipin hadai 796-ban egész a Tiszáig elhatoltak, de a frank hódítás csak a Dunáig terjedt (5). Az avarok tehát a Duna-Tisza közén tovább is megmaradtak (6) s oly nagy és harczias nép, mint minő az avar volt, rövid idő alatt meg nem semmisülhetett, el nem enyészhetett (7). De a történelem többé nem emlékezik róluk, hihetőleg azért, mert hatalmuk megtörése után békés foglalkozást kezdtek, földmívelést és állattenyésztést űztek.

Majdáni lelet.

A bolgár hatalmi körbe jutva, talán ezekkel és a gepidákkal némileg össze is keveredtek; de azért nyelvüket, faji

1) Arch. Értesítő 1881. év XIV. köt. 323-336. - Ugyanaz, Új folyam I. k. 151-152. és 172. lap.

2) Lipp Vilmos: A keszthelyi sírmezők. Budapest, 1884. - Arch. Értes. 1880. évf. XIV. köt. 336. 1. XLIII. tábl.

3) Arch. Értes. 1895. évf. 380-381. lap.

4) Szeged városi múzeumban.

5) Nagy Géza i. m. CCCL-CCCLII. l.

6) Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története. Budapest, 1895. I. k. 89. 1.

7) Hunfalvy: Magyarország Ethnographiája. Budapest, 1876. 195. lapon azt említi, hogy a Tiszán túl a 8. század végén már nagyon kevés avar volt, mely ha "el nem szlávosodott is, láttatlanul élt a szlávok közt."

jellegüket elannyira megtartották, hogy még a 889. évben is szó van az "avarok pusztaságairól" (1).

A honfoglaló magyarok, midőn nem is egy századdal utóbb a Duna-Tiszaköz síkjait és Szeged vidékét is hatalmukba vették, itt az avarokban rokon-elemekre akadtak, kik hozzájuk csatlakozva, a honszerzés nagy munkáját végrehajtani jelentékenyül segítettek, s kik ekkor a magyarok közé keveredve, azokba teljesen beolvadtak (2). Mert csak ily módon sikerülhetett az, hogy az a maroknyi nép, melyet Árpád vezérelt, az annyi különféle népektől lakott földet elfoglalhatta s a rokon-elemekkel egyesülve, itt hazát és nemzetet alapíthatott.

II. A város alapítása.

A régi magyar krónikákban (Anonymus, Rogerius, Kézai stb.) Szeged nevét hiába kutatjuk. Sem a honfoglalás eseményeinek előadása során, sem a későbbi hazai mozgalmakkal kapcsolatban, de még a tatárok dúlásairól szóló részletes előadásokban sincs Szeged neve felemlítve. E meddőségnek oka nem az, mintha Szeged a X-XII. századokban nem létezett volna. Szegedről a régi krónikások csupán azért nem emlékeznek, mert itt oly kiváló esemény, mely feljegyzéseikre méltó leendett, az említett századokban elő nem fordult.

Az oklevelekre vagyunk ennélfogva utalva, melyeknek bizonyító ereje különben is nyomatékosabb a krónikáknak többnyire csak hagyományokon alapuló előadásainál.

De ezekkel is majdnem ugyanilyformán vagyunk. A X. és XI. században igen sok jogügylet, adomány vagy kiváltság nem foglaltatott oklevélbe, hanem a fejedelmek kegyosztásai és rendelkezései a legtöbb esetben szóbeli kijelentéseken alapultak. Ezeket csak utóbb, sokszor századok mulva, a vitássá vált jogok megerősítése alkalmával foglalták írásba, mely alkalommal néha röviden megérintve találjuk azt, hogy a megerősített kiváltság ősi eredetű (3).

Legrégibb ismert oklevelünk a pannonhalmi apátság alapító levele, mely Szent Istvántól származik (4). A tatárjárás előtt való időszakból mindössze csak 250 drb körül fennmaradt oklevelet ismerünk. A többi,

1) Szilágyi i. m. I. k. 89. l. - Szalay-Baróthi: A magyar nemzet története. Budapest, 1895. I. köt. 67. lap.

2) Szilágyi S. i. m. I. k. 90-91. lap.

3) Fejérpataky L.: A királyi kanezellária az Árpádok korában. Budapest, 1885.

4) U. a. A pannonbaimi apátság alapító oklevele. Budapest, 1878.

előző | tartalom | következő