Potsdami konferencia : A kilencedik ülés

1945. július 25.


TRUMAN: Tegnap elhangzott az a javaslat, hogy ma folytassuk a vitát Lengyelország nyugati határairól.

SZTÁLIN: Úgy van.

TRUMAN: Úgy emlékszem, hogy Churchill úrnak volt egy kiegészítő javaslata.

CHURCHILL: Nincs mit hozzáfűznöm. Megbeszéléseket folytattam a lengyel küldöttséggel, s ma volt szerencsém újra találkozni Bierut úrral. Tegnap Eden úr folytatott megbeszéléseket a lengyel küldöttséggel. A lengyelek egyetértenek azzal, hogy az általuk elfoglalt nyugati vidéken másfél millió német él. Úgy vélem, hogy ez a kérdés összefügg a jóvátételnek, valamint a négy hatalom németországi megszállási övezeteinek a kérdésével.

TRUMAN: Nézetem szerint Churchill úr megjegyzése helyes. Byrnes úr is találkozott a lengyel küldöttséggel, és még egyszer szándékában áll találkozni vele. Engedjék meg, hogy egy ügyrendi javaslatot tegyek. Mivel Byrnes úr és Eden úr megbeszélései a lengyelekkel még folytatódnak, úgy vélem, helyesebb lenne, ha ennek a kérdésnek a megvitatását péntekre halasztanánk.

SZTÁLIN: Rendben van.

TRUMAN: Napirendünk következő kérdése a német haditengerészeti és kereskedelmi flotta kérdése. Úgy gondolom, hogy ebben már megállapodásra jutottunk.

CHURCHILL : Persze, meg kellene tárgyalni a kérdésre vonatkozó konkrét javaslatokat. Azt hiszem, foglalkozhatnánk ezekkel.

TRUMAN: Byrnes külügyminiszter közölte velem, hogy Clayton külügyminiszter-helyettes és Land tengernagy már foglalkozott a kérdéssel, sőt konkrét javaslatokat is kidolgoztak. Kész vagyok bármikor megtárgyalni ezt a kérdést, de szeretném előbb meghallgatni Byrnes urat és tanulmányozni a kérdésre vonatkozó okmányokat, amelyeket most kaptam kézhez.

(Úgy döntöttek, hogy a kérdés tárgyalását elhalasztják.)

CHURCHILL: Volna még egy kérdés, amely nem szerepel ugyan a napirenden, mégis meg kellene tárgyalni, s ez az áttelepítés kérdése. Csehszlovákiából sok németet át kell telepíteni Németországba.

SZTÁLIN: A csehszlovák hatóságok már kiutasították ezeket a németeket, akik most Lipcsében, Drezdában, Chemnitzben vannak.

CHURCHILL: Nézetünk szerint 2,5 millió lehet azoknak a szudétanémeteknek a száma, akiket át kell telepíteni. Emellett a csehszlovákok szeretnének minél előbb megszabadulni 150.000 olyan német állampolgártól, akiket annak idején a Reichből telepítettek át Csehszlovákiába. Információink szerint ebből a 150.000 németből egyelőre csak 2000 hagyta el Csehszlovákiát. Nem kis dolog 2,5 millió embert áttelepíteni! S hová telepítsék át őket? Az orosz övezetbe?

SZTÁLIN: Nagy részük az orosz övezetbe megy.

CHURCHILL: Nem óhajtjuk, hogy a mi övezetünkbe költözzenek.

SZTÁLIN: Ezt nem is javasoljuk. (Derültség.)

CHURCHILL: Csak növelnék az éhes emberek számát. Véleményem szerint az áttelepítés még nem indult meg igazán.

SZTÁLIN: Honnan? Csehszlovákiából?

CHURCHILL: Csehszlovákiából. Az áttelepítés egyelőre csak kis arányokban folyik.

SZTÁLIN: Értesüléseim szerint a csehek felszólítják a németeket, hogy költözzenek el, majd kitelepítik őket. Ami a lengyeleket illeti, ők visszatartottak másfél millió németet, hogy felhasználják őket a betakarításban. Mihelyt a betakarítás Lengyelországban befejeződik, a németeket kitelepítik Lengyelországból.

CHURCHILL: Nézetem szerint ezt nem kellene megtenni, tekintettel az élelmezési, jóvátételi s egyéb megoldatlan problémákra. Most az a helyzet, hogy a lengyeleknek van élelmiszerük és tüzelőanyaguk, nekünk pedig csak népességünk van, s ennek a népességnek az ellátása súlyos terheket ró ránk.

SZTÁLIN: Képzeljük csak bele magunkat a lengyelek helyzetébe; öt és fél éven át rengeteg csapás és sérelem érte őket a németek részéről.

TRUMAN: Tegnap nagy érdeklődéssel hallgattam végig Bierut elnök beszámolóját erről a kérdésről. Együttérzek a lengyelekkel és az oroszokkal, és megértem nehézségeiket. Már elég világosan kifejtettem álláspontomat.
Szeretném megmagyarázni kollégáimnak, milyen felhatalmazásaim vannak a békés rendezéssel kapcsolatos tárgyalásokra. Amikor itt olyan kérdésekről tárgyalunk, amelyek szerepelni fognak a békeszerződésben, remélem, mindenki tisztában van azzal, hogy ez a szerződés csakis az Egyesült Államok szenátusának beleegyezésével köthető meg. Amikor a konferencián az egyik vagy a másik javaslatot támogatom, ez azt jelenti, hogy minden tőlem telhetőt elkövetek majd a döntés szenátusi jóváhagyásának kieszközlésére. Mindamellett mégsem garantálhatom, hogy a szenátus minden döntést szankcionál.
Meg kell mondanom: Amerikában olyan a politikai hangulat, hogy nem támogathatok itt bármilyen javaslatot a közvélemény megnyerése nélkül. Ezt a nyilatkozatot nem azért teszem, hogy változtassak a kollégáimmal folytatott tárgyalások alapjain, ha nem azért, hogy tisztázzam, milyen lehetőségeim vannak az alkotmányos hatalommal szemben. Le kell szögeznem, hogy a békeszerződés megkötéséhez meg kell szereznem az Egyesült Államok szenátusának jóváhagyását.

SZTÁLIN: Az elnök kijelentése csak a békeszerződésre vonatkozik, vagy pedig minden itt tárgyalt kérdésre?

TRUMAN: Ez csak azokra az egyezményekre és szerződésekre vonatkozik, amelyeket az alkotmány szerint jóváhagyás végett az Egyesült Államok szenátusa elé kell terjeszteni.

SZTÁLIN: Ezek szerint minden egyéb kérdésben lehet dönteni.

TRUMAN: Dönthetünk bármilyen kérdésben, ha nem kell a szenátussal ratifikáltatni.

SZTÁLIN: És csak a békeszerződések igénylik a szenátus jóváhagyását?

TRUMAN: Úgy van. Széles körű felhatalmazásaim vannak, de nem szeretnék visszaélni velük.

CHURCHILL: Azt javaslom, térjünk vissza Lengyelország nyugati határeltolódására.

SZTÁLIN: Nem készültünk fel erre a kérdésre, most csak véletlenül vetődött fel. Eszmecserére természetesen kész vagyok, de dönteni most rendkívül nehéz lenne.

CHURCHILL: Nem ragaszkodom hozzá, hogy ma megtárgyaljuk ezt a kérdést. Csak azt szeretném leszögezni, hogy ez konferenciánk sikerének a kulcsa. Ha a konferencia, mondjuk, 10 nap múlva úgy fejezi be a munkáját, hogy nem hozott semmiféle döntést Lengyelország vonatkozásában, s ha nem rendezzük Németország egész területét illetően az élelmiszerek egyenlő elosztásának a kérdését, mindez kétségtelenül a konferencia kudarcát fogja jelenteni. Akkor vissza kell térnünk Byrnes úrnak ahhoz a javaslatához, hogy mindegyik félnek boldogulnia kell azzal, amit saját övezetében talál. Remélem, sikerül megegyezésre jutnunk ebben a kérdéscsoportban, amely egész munkánk alapját alkotja. Be kell ismernünk, hogy ezen a téren eddig nem értünk el előrehaladást.

TRUMAN: Egyetértek a miniszterelnökkel abban, hogy ezekben a kérdésekben nem haladtunk előre.

SZTÁLIN: Nézetem szerint sokkal nagyobb jelentősége van egész Németország szénnel és fémmel való ellátásának. A Ruhr-vidék adja a fém 90 százalékát és a kőszén 80 százalékát.

CHURCHILL: Ha a Ruhr-vidék szenet szállít az orosz övezetbe, akkor ennek fejében élelmiszert kell kapnia ebből az övezetből.

SZTÁLIN: Ha a Ruhr-vidék Németország kebelében marad, el kell látnia egész Németországot.

CHURCHILL: És akkor miért nem lehet az önök övezetéből élelmiszert kapni?

SZTÁLIN: Azért, mert ez a terület Lengyelországhoz kerül.

CHURCHILL: De hogyan fognak a Ruhr-vidéki munkások szenet termelni, ha nincs mit enniük? Honnan szerezzenek élelmiszert?

SZTÁLIN: Régi dolog, hogy Németország mindig importált élelmiszert, többek között gabonát. Ha Németországnak nincs elég gabonája és élelmiszere, vásárolni fog.

CHURCHILL: Akkor meg hogy fizessen jóvátételt?

SZTÁLIN: Meg tudja fizetni; maradt még Németországban egy s más.

CHURCHILL: Igaz, hogy a Ruhr-vidéki szén a mi övezetünkben van, de nem vállalhatom a felelősséget egy olyan rendezésért, amelynek következtében ezen a télen a brit övezetben éheznének, míg a lengyeleknek megvan minden élelmiszerük.

SZTÁLIN: Ez nem felel meg a valóságnak. A lengyelek nemrég kérték, hogy segítsük ki őket gabonával az új termésig, mert kevés a gabonájuk.

CHURCHILL: Remélem, a generalisszimusz elismeri nehézségeinket, mint ahogy mi is elismerjük az ő nehézségeit. Angliában ezen a télen a legsúlyosabb szénhiánnyal kell számolnunk, mert kevés a szenünk.

SZTÁLIN: Vajon miért? Angliának mindig volt exportálható szene.

CHURCHILL: Azért, mert a bányászok még nem szereltek le, s kevés a munkaerőnk a széniparban.

SZTÁLIN: Van elég hadifogoly. Nálunk hadifoglyok dolgoznak a szénbányákban, különben igen nehéz lenne a helyzetünk. Bányáink helyreállításában is felhasználjuk a hadifoglyokat. 400.000 német katona ül önöknél Norvégiában, még csak le sem fegyverezték őket. Vajon mire várnak? Használják fel őket munkaerőnek!

CHURCHILL: Nem tudtam, hogy nincsenek lefegyverezve. Mindenképpen az a szándékunk, hogy lefegyverezzük őket. Nem tudom pontosan, mi ott a helyzet, de ezt a kérdést a szövetséges expedíciós erők főhadiszállása rendezte. Mindenesetre kérek majd tájékoztatást.
Szeretném még egyszer megismételni, amit mondtam, és újra felhívnám az ön figyelmét arra, hogy azért nincs elegendő szenünk, mert szenet exportálunk Franciaországba, Belgiumba és Hollandiába. S amikor nekünk erre a télre kevés a szenünk, nem értjük, miért van a lengyeleknek lehetőségük arra, hogy szenet adjanak el olyan területekről, amely még nem az övék.

SZTÁLIN: Dabrowa vidékéről adtak el szenet, ez pedig az ő területük.
Nem szoktam panaszkodni, de meg kell mondanom, hogy a mi helyzetünk még súlyosabb. Milliók pusztultak el népünkből, kevés az emberünk. Ha most odaállnék panaszkodni, attól tartok, megkönnyeznének, annyira siralmas a helyzet Oroszországban. De nem szándékszom önöknek kellemetlen perceket szerezni.

CHURCHILL: A Ruhr-vidék a mi ellenőrzésünk alatt áll, s készek lennénk élelmiszer fejében Ruhr-vidéki szenet adni.

SZTÁLIN: Ezt meg kell fontolni.

CHURCHILL: Nem is számítottam arra, hogy itt ma valamiféle döntésre jutunk. Csak azt szeretném, ha a most következő rövid szünet alatt a konferencia résztvevői gondolkodnának azon, milyen megoldást találhatnánk ebben a nehéz kérdésben.

TRUMAN: Ha ma nincs több megtárgyalni valónk, azt ajánlom, adjuk át ezt a kérdést külügyminisztereinknek.

CHURCHILL: Pénteken 5 órakor ismét összeülünk.

EDEN: Benes doktortól kaptam egy átiratot, amelyben azt a kívánságát fejezi ki, hogy tárgyaljuk meg itt a csehszlovákiai németek áttelepítésének kérdését. Foglalkozhatnának-e a külügyminiszterek ezzel a kérdéssel?

SZTÁLIN: Szerintem az áttelepítés már megtörtént.

CHURCHILL: Nem hisszük, hogy már elköltözött volna onnan nagyobb számú német, s így továbbra is megoldatlan a probléma.

SZTÁLIN: Tárgyaljuk hát meg.

CHURCHILL: Foglalkozzanak a külügyminiszterek a kérdéssel, és tisztázzák a tényeket.

SZTÁLIN: Rendben van.

TRUMAN: Egyetértek.
A szünet előtt szeretném még egyszer felhívni a figyelmet arra a javaslatra, amelyet a nemzetközi belvízi utakra vonatkozólag tettem. Úgy gondolom, hogy a külügyminiszterek ezt is megtárgyalhatnák.

SZTÁLIN és CHURCHILL egyetértését fejezi ki.

(Ezután a szovjet küldöttség egy emlékiratot nyújt át az Egyesült Államok elnökének és Anglia miniszterelnökének azokról az akadályokról, amelyeket Ausztriában és Németországban a szovjet állampolgárok hazatérése elé gördítenek, valamint emlékiratot ad át a Norvégiában levő, le nem fegyverzett német csapatokról, amelyekről a kormányfők ülésén is említést történt.)

CHURCHILL: Biztosíthatom önöket, hogy szándékunkban áll lefegyverezni ezeket a csapatokat.

SZTÁLIN: Ebben nem kételkedem. (Derültség.)

CHURCHILL: Nincs szó arról, hogy ez valamiféle tartalék, amelyet hirtelen elő akarunk majd rángatni. Haladéktalanul jelentést kérek ebben a kérdésben.

TRUMAN berekeszti az ülést, és bejelenti, hogy a következő ülés pénteken, július 27-én, délután 5 órakor lesz.


Forrás : Teherán, Jalta, Potsdam, 323-329. p.


Vissza Hadtörténeti Gyujtemény Vissza Második világháború Vissza Diplomácia Vissza A potsdami konferencia