Amerikai demokrata párti politikus, az Egyesült Államok 33. elnöke. 1934-től 1944-ig szenátor. 1945 januárjától alelnök, április 12-től,
Roosevelt halálát követően 1952-ig az Egyesült Államok elnöke. A háború alatt kezdetben jelentős mértékben támaszkodott elődje
bizalmasaira, később viszont saját embereit ültette a kulcspozíciókba. Az első időszakban gondot okozott számára, hogy alig-alig volt tisztában a háborús
helyzettel, illetve tervekkel, alelnökként sem tudott pl. az atomprogramról. Ellentétbe került
Sztálinnal Lengyelország ügyében,
Harry Hopkinst el is küldte Moszkvába, de a tárgyalások nem hoztak eredményt. A
potsdami
konferencián sem sikerült elérnie a
jaltai döntések részbeni megváltoztatását. A tanácskozáson értesült az
atombomba sikeres kipróbálásáról. Útban hazafelé úgy döntött, hogy az új fegyvert be kell vetni Japán ellen.
Ennek szükségességéről, illetve az alkalmazás módjáról máig folynak a viták. A háborút követően a Marshall-terv segítségével mozdította előre Európában
az újjáépítést.
