Potsdami konferencia : A tizedik ülés

TRUMAN megnyitja az ülést.

(A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia külügyminisztereinek 1945. július 25-i üléséről beszámolva a szovjet küldöttség a következőket közölte:
1. Az amerikai küldöttség azt javasolta, hogy vitassák meg az ülésen a belvízi közlekedési utak kérdését, mégpedig úgy, hogy előzőleg adják át megvizsgálásra egy bizottságnak. Az angol és a szovjet küldöttség elfogadta ezt a javaslatot, s így bizottságot alakítottak a következő összetételben: az Egyesült Államokat Russel és Riddelberger, Nagy-Britanniát Word, a Szovjetuniót Grascsenko és Lavriscsev képviseli.
2. Az amerikai küldöttség felvetette továbbá a csehszlovákiai német lakosság áttelepítésének kérdését.
3. Az angol küldöttség leszögezte, hogy nemcsak a csehszlovákiai németek áttelepítéséről van szó, hanem a nyugat-lengyelországi és a magyarországi németek áttelepítéséről is. Annak a véleményének adott hangot, hogy az áttelepítésnek a Szövetséges Ellenőrző Tanács felügyelete alatt kell végbe mennie, s a tanácsnak együtt kell működnie Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország kormányával.
A szovjet küldöttség azt javasolta, hogy adják át a kérdést előzetes megvizsgálásra egy bizottságnak, s a bizottság által készített tervezetet vizsgálja meg azután a három miniszter értekezlete. Bizottság alakult tehát a következő összetételben: az Egyesült Államokat Kennan, Nagy-Britanniát Harrison, a Szovjetuniót Szobolev és Szemjonov képviseli.
3. Az angol bizottság javasolta, hogy alakítsanak bizottságot a konferencia munkájáról szóló közlemény tervezetének összeállítására, és egy bizottságot a konferencia határozatait magában foglaló általános jegyzőkönyv tervezetének előkészítésére.
A Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsége elfogadta a javaslatot, s így a következő bizottságok megalakítására hoztak határozatot:
a) A konferencia munkájáról szóló közlemény tervezetét előkészítő bizottság. Ebben az Egyesült Államokat Walter Brown és Wilder Foot, a Szovjetuniót Szobolev és Golunszkij képviseli.
b) A konferencia határozatait magában foglaló általános jegyzőkönyvet előkészítő bizottság. Tagjai az Egyesült Államok részéről Dunn, Matthews és Cohen, a Szovjetunió részéről Gromiko, Kozirev és Gribanov, Nagy-Britannita részéről pedig (mindkét bizottságban) Bridges, Brooke, Heiter és Dean.
Beszámolva a külügyminiszterek 1945. július 27-i üléséről, a szovjet küldöttség közölte, hogy a három miniszter értekezletének napirendjén a következő kérdések szerepeltek:
I. A még nyitva maradt kérdések.
Megállapították, hogy eddig a következő kérdések tárgyalása nem fejeződött még be:
1. A Németországgal szemben alkalmazandó gazdasági alapelvek.
2. A németországi jóvátétel.
3. Az olaszországi és az ausztriai jóvátétel.
4. Európa olajellátása.
5. Olaszországnak és más volt csatlós országoknak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvétele.
6. A felszabadított Európáról szóló jaltai nyilatkozat teljesítése.
7. Olaszország és más országok fegyverszüneti feltételeinek enyhítése.
8. Lengyelország nyugati határai.
9. Az európai gazdasági problémák mielőbbi megoldásában való együttműködés.
10. A háborús bűnösök.
11. Németek áttelepítése Lengyelországból, Csehszlovákiából és Magyarországról.
12. A Németországgal szemben alkalmazandó politikai alapelvek kiegészítése két ponttal a gazdasági alapelvekre vonatkozó tervezet 13. pontjából.
13. A német flotta.
14. A nemzetközi belvízi utak.
II. Olaszországnak és más olyan országoknak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való bevonása, amelyek fegyverszünetet kötöttek, majd a szövetségesek oldalán részt vettek a háborúban.
Az Egyesült Államok küldöttsége bejelentette: ha a szovjet s az angol küldöttség az e kérdésre vonatkozó okmány megszövegezésében nem tud megegyezésre jutni, a maga részéről az Egyesült Államok elnökének beleegyezésével azt ajánlja, hogy vegyék le teljesen ezt a kérdést a konferencia napirendjéről. Elsősorban az életbevágóan fontos kérdéseket kell megtárgyalni – fűzte hozzá az amerikai küldöttség –, nevezetesen a jóvátételnek, a német flottának és Lengyelország nyugati határainak a kérdését.
Az angol küldöttség a harmadik szakasz utolsó mondatának a szovjet küldöttség által javasolt megfogalmazása helyett a következő fogalmazást ajánlotta:
„A szóban forgó államok felelős demokratikus kormányaival való békeszerződés megkötése lehetővé teszi a három kormánynak, hogy újra felvegye velük a normális diplomáciai kapcsolatokat, és támogassa felvételi kérelmüket az Egyesült Nemzetek Szervezetébe.”
A szovjet küldöttség kijelentette, hogy ezt a módosítást elfogadhatatlannak tartja.
Mivel a három miniszter értekezletén nem sikerült megállapodást elérni, úgy határoztak, hogy döntés végett a három kormányfő elé terjesztik a kérdést.
III. A németországi jóvátétel.
A szovjet küldöttség közölte, hogy a Jóvátételi Bizottság munkáját nem tartja kielégítőnek, és azt javasolta, hogy a németországi jóvátétel kérdését közvetlenül a három miniszter értekezletén tárgyalják meg. A javaslattal szemben nem volt ellenvetés. Ezt követően a szovjet küldöttség felolvasta a krími jegyzókönyvnek a jóvátételekről szóló 4. pontját, és az amerikai képviselőnek a Jóvátételi Bizottságban tett ama nyilatkozatára hivatkozva, amely szerint visszavonja az Egyesült Államok kormányának hozzájárulását az e pontban kifejtett döntéshez, a következő kérdéssel fordult az amerikai küldöttséghez: vajon kitart-e ebben a kérdésben a krími döntések mellett, vagy pedig megváltoztatja álláspontját?
Az amerikai küldöttség azt válaszolta, hogy félreértésről lehet szó. Az Egyesült Államok kormánya a Krímben elfogadta a 20 milliárd dolláros összeget mint tárgyalási alapot, de azóta a szovjet és a szövetséges hadseregek Németországban nagy pusztításokat végeztek, egyes területek leváltak Németországról, s most már gyakorlatilag nem lehet abból az általános összegből kiindulni, amelyet az amerikai küldöttség a Krímben elfogadott mint lehetséges tárgyalási alapot.
Az angol küldöttség kijelentette, hogy tartózkodik mindennemű javaslattételtől.
Az amerikai küldöttség javaslatára célszerűnek látták, ha a kérdés megtárgyalását elhalasztják a három miniszter következő értekezletéig azzal, hogy utána tesznek majd jelentést ebben a kérdésben a három kormányfőnek.
IV. Az ausztriai és az olaszországi jóvátétel.
A szovjet küldöttség azt ajánlotta, hogy e kérdés további tárgyalásánál vegyék alapul az ausztriai jóvátételre és az olaszországi jóvátételre vonatkozólag előterjesztett javaslatait.
Az amerikai küldöttség kijelentette, hogy Ausztria és Olaszország esetében nem tartja lehetségesnek a folyó termelésből való szállítás formájában teljesítendő jóvátételt. Véleménye szerint itt csak olyan hadiipari berendezések egyszeri elszállításáról lehet szó, amelyek nem használhatók fel békés célokra. Az angol küldöttség bejelentette, hogy csatlakozik az Egyesült Államok küldöttségének véleményéhez.
Mivel nem sikerült megegyezésre jutni, úgy határoztak, hogy nézeteltéréseikről jelentést tesznek a három kormányfőnek.
V. A Németországgal szemben alkalmazandó gazdasági alapelvek.
Az Egyesült Államok küldöttségének javaslatára elhalasztották a kérdés megtárgyalását.
VI. Európa olajellátása.
E kérdés megtárgyalását is elhalasztották, mivel a bizottság még nem fejezte be munkáját.
VII. Gazdasági együttműködés Európában.
Úgy határoztak, hogy jóváhagyják az e kérdésben kiküldött bizottság jelentését, és ezt közlik a három kormányfővel.)

TRUMAN: Most melyik kérdést fogjuk megtárgyalni: Lengyelország nyugati határainak kérdését vagy valamilyen más kérdést?

SZTÁLIN: Tárgyalhatjuk akár ezt a kérdést, akár Olaszország és a többi ország kérdését. Mennyi idejük van ma önöknek? Egy órát rászánhatunk?

TRUMAN: Van két kérdés, amelyeket a szovjet küldöttség mint elsőrendűeket ajánlott a figyelmünkbe. Az egyik Olaszországnak és a többi csatlósnak a kérdése, a másik az ausztriai és az olaszországi jóvátétel kérdése.

SZTÁLIN: Emellett kívánatos lenne napirendre tűzni a német flotta kérdését és Lengyelország nyugati határainak kérdését.

TRUMAN: Úgy gondolom, hogy bármilyen kérdést megtárgyalhatunk, s kész vagyok meghallgatni bármilyen javaslatot, hogy aztán kifejtsem véleményemet.

ATTLEE: Szeretném megmondani, hogy kész vagyok megtárgyalni mindezeket a kérdéseket. Ugyanakkor szeretném kifejezni sajnálkozásomat afelett, hogy az angliai események megzavarták a konferencia munkáját, de készek vagyunk most itt maradni akármeddig, és hajlandók vagyunk akármilyen kérdést megtárgyalni.

SZTÁLIN: Olaszországnak és a többi volt csatlós országnak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való bevonásáról már tárgyaltunk a „nagy hármas” előző ülésén. Most közölték velünk, hogy a külügyminiszterek nem alakítottak ki azonos véleményt e tárgyalások eredményeit illetően. A szovjet küldöttségnek az volt a benyomása, hogy a három kormányfő ebben a kérdésben nagyjából közös nevezőre jutott azok után a módosítások után, amelyeket a miniszterelnök Bulgária, Románia, Magyarország és Finnország vonatkozásában tett. Ott, ahol a békeszerződésekről volt szó, közös elhatározás alapján a „Bulgáriával, Romániával stb.” szavakat „Bulgária, Románia stb. számára” szavakkal cseréltük fel. Ezután a szöveget átadtuk a három külügyminiszternek, hogy végleges formába öntsék. A külügyminiszterek értekezletén azonban az angol küldöttség újabb módosító indítványt nyújtott be a tervezethez, s ezt nem fogadták el.
A kormányfők tanácskozásán szó esett arról, hogy minek nevezzük az említett országok kormányait: felelőseknek vagy elismerteknek. Az orosz küldöttségnek az a véleménye, hogyha „felelőseknek” nevezzük őket, ez sértő lehet e kormányokra nézve, mert úgy hihetik, hogy ma felelőtleneknek tekintik őket. Ha azt mondjuk, hogy „elismertek” – s ebben itt, a három kormáyfő tanácskozásán megállapodtunk –, ez nem lesz sérelmes. Kormányaink mindegyike akkor ismerheti el ezeknek az országoknak a kormányait, amikor demokratikusaknak találja őket. Ez nem sérti a kormányokat, a határozat tartalma pedig ugyanaz. Mi itt döntöttünk, minisztereink pedig összeültek és megváltoztatták a döntésünket. Ez így helytelen. Hiszen elvben megállapodtunk.

BYRNES: A három külügyminiszter tanácskozásán a szovjet küldöttség kijelentette, hogy értelmezése szerint az Egyesült Államok küldöttsége elfogadta javaslatát. Az amerikai küldöttség nevében kijelentettem, hogy az elnök elvben elfogadta a szovjet küldöttség javaslatát, és egyúttal azt mondotta, hogy a javaslatot megszerkesztés végett át kell adni a külügyminisztereknek: az elnök egyetlen szó megváltoztatására gondolt, nevezetesen arra, hogy „megvizsgálás” helyett „tanulmányozást” írjunk (az angolban ennek van jelentősége). Éppen ezért az amerikai és a szovjet küldöttség között ebben a kérdésben nem volt semmiféle nézeteltérés.
Ezután azonban közöltem a külügyminiszterekkel, hogyha jól értettem, Churchill úrnak kifogása volt a szovjet küldöttség azon javaslata ellen, hogy tanulmányozni kell a csatlós országokban uralmon levő kormányok elismerésének kérdését. A három kormányfő értekezletének befejeztével Churchill úr közölte velem, hogy ezzel a javaslattal nem ért egyet. Elmondottam a külügyminisztereknek azt is, hogy az amerikai küldöttség eredetileg Olaszországra vonatkozólag nyújtotta be javaslatát, hogy valamelyest könnyítsen annak helyzetén. A javaslatban csupán arról volt szó, hogy a három hatalom nyilatkozatot tesz közzé, amelyben támogatja Olaszország belépését az Egyesült Nemzetek Szervezetébe.
Az angol küldöttség azt javasolta, hogy vegyünk be néhány semleges országot is azon országok közé, amelyeknek az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételét támogatjuk. Mi egyetértettünk ezzel. A szovjet küldöttség azt javasolta, hogy iktassunk ebbe az okmányba egy pontot a Franco-rezsimre vonatkozólag. Mi, hogy elébe menjünk a szovjet küldöttség javaslatának, be is vettünk egy olyan pontot, amely szerint a három kormány nem támogatja Spanyolország felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezete tagjai közé, amíg ott fennmarad a Franco-rezsim.
A szovjet küldöttség ezután azt javasolta, hogy iktassunk be egy pontot Bulgária, Románia, Magyarország és Finnország kormányára vonatkozólag. Bizonyos módosításokkal elfogadtuk ezt a pontot is. Majd elhangzott az a javaslat, hogy hajtsunk végre szerkesztési módosítást az ezekről az országokról szóló ponton. Ebbe is beleegyeztünk.
Sajnálatos módon valahogy az a helyzet állt elő, hogyha egyetértünk szovjet barátainkkal, az angol küldöttség nem adja hozzá beleegyezését, ha pedig angol barátainkkal értünk egyet, a szovjet küldöttségtől nem kapjuk meg a beleegyezést. (Derültség.) Most is az a helyzet, hogyha a szovjet és az angol küldöttség megegyezésre jutna, mi készek lennénk elfogadni az okmányt, de ha nem tudnak megegyezésre jutni, hajlandók vagyunk visszavonni Olaszország vonatkozásában tett szerény javaslatainkat.

ATTLEE: Kérem, elnök úr, engedje meg, hogy Cadogan úr kifejtse álláspontunkat ebben a kérdésben.

CADOGAN: A szóban forgó okmány Olaszországnak és a többi csatlós országnak az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételére vonatkozik, valamint esetleg néhány semleges állam felvételére is. Tudomásom szerint az okmány szövegét két pont kivételével hagyták jóvá. Sztálin generalisszimusz már beszélt e pontok egyikéről, nevezetesen a „felelős kormányok” szavaknak az „elismert kormányok” szavakkal való felcseréléséről. Ha jól emlékszem, két nappal ezelőtt, amikor a kérdést tárgyaltuk, elfogadtuk ezt a módosítást.
A másik kérdés bonyolultabb. A harmadik pontra vonatkozik, amelyben arról van szó, hogy a három kormány kész a legközelebbi jövőben megvizsgálni a Finnországgal, Bulgáriával, Romániával és Magyarországgal való diplomáciai kapcsolatok újrafelvételének problémáját. Churchill úr megmagyarázta, hogy kész ugyan megvizsgálni a szóban forgó országokkal való diplomáciai kapcsolatok újrafelvételének kérdését, de ennek a pontnak a nyilatkozatba való felvétele félreértéshez vezethetne, mivel az alkotmány szerint az angolok nem vehetik fel a teljes diplomáciai kapcsolatokat olyan országokkal, amelyekkel technikailag még hadiállapotban vannak. Felmerült egy olyan értelmű kompromisszumos javaslat, hogy a békeszerződések aláírása után felvehetnénk a teljes diplomáciai kapcsolatokat ezekkel az országokkal. De úgy emlékszem, hogy ezzel a javaslattal szemben a szovjet küldöttségnek volt ellenvetése.

SZTÁLIN: Ebből a szempontból egyrészt az Olaszország és a szövetségesek, másrészt a többi ország és a szövetségesek közötti viszony nem eltérő. Sem Olaszországban, sem Romániában, sem Magyarországon, sem Bulgáriában nincs szabadon választott kormány. Csupán Finnországnak van ilyen kormánya. Mindezekben az országokban, köztük Olaszországban is, a kormány a főbb pártok közötti megegyezés alapján jött létre.
Ha Olaszországot az Egyesült Államok és a Szovjetunió elismerte, az angol kormány pedig 90 százalékosan elismerte, akkor miért ne lehetne felvetni azt, hogy vizsgáljuk meg a diplomáciai kapcsolatok felvételének lehetőségét mondjuk Romániával, Bulgáriával és Magyarországgal? A demokrácia szempontjából ezekben az országokban is ugyanolyan a helyzet, mint Olaszországban. Olaszországot pedig elismerte a három hatalom. Itt nem arról van szó, hogy fel kell venni a teljes diplomáciai kapcsolatokat. Tulajdonképpen nem látom az értelmét annak a módosításnak, amelyről Cadogan úr beszélt. Miért különböztetik meg így Olaszországot, amelynek nincs szabadon választott kormánya, a többi országtól, amelyeknek Finnországot kivéve, szintén nincs szabadon választott kormányuk?

BEVIN: Talán nincs különbség abban, hogy az olaszországi állapotokat ismerjük, a többi ország helyzetéről viszont nem tudunk semmit?

SZTÁLIN: Önöktől nem azt várják, hogy kötelezettséget vállaljanak ezeknek a kormányoknak az elismerésére. Egyelőre csak megtárgyalják az elismerés kérdését, s időközben lehetőségük lesz megismerni ezeknek az országoknak a helyzetét.

ATTLEE: Ha jól tudom, itt már tisztázódott, miért nem vehetjük fel a teljes diplomáciai kapcsolatot ezekkel az országokkal a békeszerződés aláírása előtt. A nehézség abban rejlik, hogy a szovjet javaslat elfogadása azt a látszatot keltené, mintha ezeknek az országoknak az esetében olyasmire vállalkoznánk, ami számunkra lehetetlen. Az angol küldöttség által javasolt módosítás, amely kimondja, hogy ezekkel az országokkal a teljes diplomáciai kapcsolatot a békeszerződés megkötése után újítjuk fel, olyasmit állapít meg, ami lehetséges.

SZTÁLIN: És ha olyasmit mondanánk, hogy a három állam külön-külön megvizsgálja a teljes vagy a nem teljes diplomáciai kapcsolatok helyreállításának kérdését? Finnországgal mindenképpen fel kell már venni a diplomáciai kapcsolatot; ez a kérdés nem halogatható tovább, mivel ott szabadon választott kormány alakult. Itt most a többi országról van szó.

SZTÁLIN: Nincs is mit titkolnunk. Mire derülhet itt fény? Más a megvizsgálás és más a tanulmányozás. Mindenképp tanulmányozni fogjuk ezt a kérdést. Furcsa is lenne, ha nem tanulmányoznánk ezen kormányok elismerésének a kérdését. Mi van ebben olyan szörnyű vagy újszerű? Azt hiszem, az angolok belemehetnének az amerikai fogalmazásba. Ettől semmit sem veszítenének, inkább csak nyernének ezeknek az országoknak a közvéleménye előtt.

BEVIN: Mihelyt hazatérünk, a parlamentben megkérdezik tőlünk, mit jelentsen az, amit tettünk. Én pedig teljes becsületességgel akarok válaszolni a népnek. Ha elismerek egy kormányt, akkor azt valóban elismerem, s nem akarom a dolgokat olyan szavakkal leplezni, amelyek másképp is érthetők. Az amerikaiak legutóbbi javaslatát tartom a leginkább elfogadhatónak, s a kérdés megoldásának elhalasztását javasolnám.

SZTÁLIN: Megegyezhetnénk abban, hogy Ausztriától nem szedünk jóvátételt, mivel Ausztria nem volt önálló állam. A mi szovjet népünk azonban igen nehezen tudná megérteni, miért nem fizet semmiféle jóvátételt Olaszország, amely önálló állam volt, s amelynek csapatai eljutottak a Volgáig, és részt vettek országunk pusztításában. Ausztriának nem voltak önálló fegyveres erői, az ő esetében el lehet tekinteni a jóvátételtől, de Olaszországnak voltak fegyveres erői, s jóvátételt kell fizetnie.

TRUMAN: Ha Olaszországban vannak jóvátétel fejében elszállítható dolgok, teljes mértékben egyetértek azzal, hogy ezeket a Szovjetunió kapja meg. Abba viszont nem megyünk és nem is mehetünk bele, hogy Olaszország a tőlünk kapott pénzből jóvátételt fizessen szövetséges és más országoknak.

SZTÁLIN: Megértem az elnök álláspontját, de azt szeretném, ha az elnök is megértené az én álláspontomat. Mi ad a szovjet népnek erkölcsi alapot arra, hogy jóvátételről beszéljen? Az, hogy a Szovjetunió területének jelentős részét megszállták az ellenséges csapatok. Szovjet emberek három és fél éven át a megszállók csizmája alatt nyögtek. Ha nem lett volna megszállás, az oroszoknak talán nem lenne joguk jóvátételről beszélni.

BEVIN: Javaslom, hogy a jóvátételi összeg megállapításánál ne vegyék számításba azt, amit Olaszország Amerikától és Nagy-Britanniától kap, hanem csupán azt, amivel ma rendelkezik.

SZTÁLIN: Magától értetődik, hogy Amerika és Anglia érdekeit nem akarom figyelmen kívül hagyni.

ATTLEE: Meg szeretném mondani, hogy teljes mértékben egyetértek azzal, amit az elnök úr mondott. Ugyanakkor teljesen együttérzek az orosz néppel is, amely oly sokat szenvedett. Nekünk is sok szenvedést okozott Olaszország, miután ránk támadt. Nálunk is vannak romok, s gondolják csak el, mit érezne az angol nép, ha Olaszország olyan pénzből fizetne jóvátételt, amelyet gyakorlatilag Amerikától és Nagy-Britanniától kapott. Persze, ha Olaszországnak vannak elszállítható berendezései, ez más lapra tartozik, de abba népünk sohasem egyezne bele, hogy Olaszország olyan eszközökből fizessen jóvátételt, amelyeket tőlünk és Amerikától kapott.

BEVIN: Szeretném megkérdezni: hadianyag gyártására szolgáló hadiipari berendezésekről van szó?

SZTÁLIN: Hogyisne! Hadiipari üzemek olyan berendezéseiről van szó, amelyeket békés termelésre használunk majd fel; ilyen berendezéseket szállítunk el Németországból is.

ATTLEE: Én olyan hadiipari berendezésekre gondoltam, amelyek nem használhatók fel békés termelésre.

SZTÁLIN: Minden berendezést fel lehet használni békés termelésre. Saját hadiipari üzemeinket is átállítjuk. Nincs olyan hadiipari berendezés, amelyet ne lehetne békés célokra felhasználni. Például, harckocsigyáraink most gépkocsikat gyártanak.

SZTÁLIN: Most természetesen nem tudjuk megnevezni ezeket a berendezéseket. Csak azt szeretnénk, ha itt elvben döntést hoznánk, azután majd meghatározzuk igényeinket.

TRUMAN: Ha jól értettem, ön azt kívánja, hogy itt egyezzünk meg abban az elvben, hogy Olaszországnak jóvátételt kell fizetnie.

SZTÁLIN: Úgy van. Meg kell határozni a jóvátétel összegét; én kész vagyok egy csekély összeget elfogadni.

TRUMAN: Úgy látom, elvileg nincsenek nagy nézeteltérések közöttünk ebben a kérdésben. Csak azt szeretném, ha Olaszországnak nyújtott kölcsöneinket ez nem érintené.

SZTÁLIN: Nem bátoríthatjuk fel Olaszországot és a többi agresszort azzal, hogy büntetlenül kerülnek ki a háborúból, anélkül, hogy akár csak részben is megtérítenék azt, amit leromboltak. Ebből az sülne ki, hogy megjutalmazzuk őket a háborúért.

TRUMAN: Állapodjunk meg következő ülésünk időpontjában. Mint rendesen, öt órakor?

Potsdami konferencia : A tizedik ülés 1945. július 28.

Potsdami konferencia : A tizedik ülés

1945. július 28.