TRUMAN megnyitja az ülést.
BYRNES : A gazdasági bizottság elkészítette jelentését a jóvátételről. Sikerült olyan javaslatot kidolgoznia,
amely valamennyi küldöttség számára elfogadható. Az 1. pontban az áll, hogy a Szovjetunió jóvátételi igényeit Németországnak a Szovjetunió által megszállt
övezetéből és a megfelelő külföldi német befektetésekből elégítik ki.
Felhívnám a figyelmet az okmány 8. és 9. pontjára. Most már nagyon nem szívesen ajánlok módosítást, de ez valamennyiünk közös érdeke. A 8. pontban ez áll :
„A Szovjetunió nem támaszt semmiféle igényt . . . német vállalatok részvényeire stb.” Azt javaslom, hogy a „nem támaszt semmiféle
igényt” szavak elé írjuk be, hogy „jóvátétel címén”. E módosítás révén elkerülhetjük, hogy olyan benyomás keletkezzék, mintha a Szovjetuniónak a
jóvátételen kívül bármiféle más igényei is volnának a német vállalatokkal szemben. Ugyanezt a módosítást kell elvégezni a 9. pontban is, ahol az Egyesült Államok
és az Egyesült Királyság igényeiről van szó.
SZTÁLIN : Helyes.
BYRNES : Ez az egyetlen módosításom. Elfogadottnak tekinthetjük-e az okmányt?
BEVIN : De mi legyen egyes speciális esetekben; például brit alattvalók tulajdonát képező olyan gyárakkal, amelyeket a németek 1939 előtt katonai célokra lefoglaltak? Ilyen esetekben az angolok e módosítás folytán elvesztik tulajdonukat.
BYRNES : A Bevin úr által említett esetben a módosítás nem változtat a helyzeten.
BEVIN : Nincs ellenvetésem.
BYRNES : Most megtárgyalhatnánk a szövetségesek tulajdonának jóvátételként vagy hadizsákmányként való felhasználását, ha a szovjet küldöttségnek sikerült tanulmányoznia a javaslatot.
SZTÁLIN : Nem jutottunk még hozzá, hogy megtárgyaljuk ennek a tervezetnek a szövegét. A következő
határozatot javaslom: „A konferencia úgy döntött, hogy elvben elfogadja az amerikai küldöttség javaslatát. E javaslat szövegét diplomáciai úton kell majd
összeegyeztetni.”
Nem volt időnk átgondolni a javaslat szövegét, de lényegében egyetértünk vele.
TRUMAN : Elfogadom a szovjet küldöttség javaslatát.
ATTLEE : Én is elfogadom.
BYRNES : Közölték velem, hogy a jegyzőkönyvet összeállító bizottság is megegyezésre jutott. Nézetem szerint felesleges felolvasni az egész jegyzőkönyvet, elég azokra a pontokra szorítkozni, amelyekben valamilyen nézeteltérés volt. Természetesen még be kell vennünk a szovjet küldöttségnek a hadizsákmányra vonatkozó javaslatát, amelyet csak az imént kaptam meg. Más módosítás nem érkezett.
SZTÁLIN : Nekem van módosítási javaslatom. A Lengyelország nyugati határaira vonatkozó kérdésben a második szakaszban az áll, hogy a határvonalnak a Balti-tengertől, Swinemündén át kell húzódnia, mintha ez a vonal magán a városon haladna át. Éppen ezért olyan fogalmazást ajánlok, hogy a határvonalnak a Balti-tengertől, Swinemündétől kissé nyugatra vagy valamivel nyugatabbra kell húzódnia. A térképen ezt tisztáztuk.
(TRUMAN és ATTLEE elfogadja a „valamivel nyugatabbra” fogalmazást.)
SZTÁLIN : A második módosításom a königsbergi terület határaira vonatkozik. A második szakaszban az áll, hogy a pontos határvonalat szakértőknek kell megállapítaniuk. A következő szövegezést javaslom: „A pontos helyszíni határvonalat mindamellett a Szovjetuniót és Lengyelországot képviselő szakértőknek kell megállapítaniuk.”
BEVIN : Nem hagyhatjuk ezt kizárólag a Szovjetunióra és Lengyelországra.
SZTÁLIN : De hiszen a Lengyelország és Oroszország között húzódó határvonalról van szó.
BEVIN : Csakhogy ezt el kell ismerniük az Egyesült Nemzeteknek. Megegyeztünk abban, hogy a békekonferencián támogatjuk az erre a határra vonatkozó szovjet javaslatot, most pedig ön azt mondja, hogy ezt a határt a Szovjetunió és Lengyelország fogja megjelölni, s hogy ehhez nekünk semmi közünk.
SZTÁLIN : Félreértenek engem. Az általános határvonalat a békekonferencia határozza meg. De van egy másik fogalom is: a helyszíni határvonal. Megadják az általános határvonalat, de a helyszíni határvonal eltérhet az elképzelt vonaltól erre vagy amarra fél kilométernyi vagy még kisebb mértékben. Például a határvonal egy kis falun húzódik át. Miért kellene ezt a falut a határvonallal kettévágni? A helyszíni határmegállapításban csakis Lengyelország és Oroszország érdekelt. Ha önök ebben nem látnak kellő garanciát, vajon kit akarnak a bizottságba bevonni? Valakit Anglia vagy az Egyesült Államok részéről? Ahogy önöknek tetszik; nekünk nincs ellene kifogásunk.
ATTLEE : Azt hiszem, a kérdés lényege a következő. Megegyeztünk abban, hogy elvben elfogadjuk a határvonalra vonatkozó javaslatot. Ami a területek végleges elhatárolását, a határvonal pontos megállapítását illeti, ez a békekonferenciára tartozik. Ha ezt az ügyet most Lengyelország és Oroszország szakértőinek adjuk át, ezzel felborítjuk a békekonferencia munka rendjét.
SZTÁLIN : Önnek mi a véleménye, Bevin úr?
BEVIN : Azt kívánjuk, hogy a szakértői bizottságot a békekonferencia jelölje ki.
SZTÁLIN : Nem értem, mire jó ez.
BYRNES : Azt hiszem, javasolhatnánk a következő szövegezést: ha a békekonferencia idejére Lengyelország és a Szovjetunió már megegyezett a határvonalban, akkor ezzel az ügy lezárul, és nincs szükség semmiféle szakértőkre. De ha a békekonferencia idején Lengyelország és a Szovjetunió között nézeteltérések lesznek, szakértő bizottságot kell kiküldeni, amelynek összetételét a Külügyminiszterek Tanácsa vagy maga a békekonferencia állapítja meg. Erre azonban csak a Lengyelország és a Szovjetunió közötti nézeteltérések esetén van szükség.
SZTÁLIN : Akkor maradjon a régi fogalmazás. Bár ott nincs szó arról, hogy milyen szakértőkből álljon a bizottság.
TRUMAN és ATTLEE hozzájárul ahhoz, hogy a régi fogalmazás maradjon.
(Ezután a szovjet küldöttség módosítási javaslatot tett a közlemény azon részéhez, ahol a békeszerződések megkötéséről és az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való felvételről esik szó. A szovjet küldöttség rámutatott arra, hogy ennek az okmánynak az első és a harmadik bekezdése között ellentmondás van. Az első bekezdésben arról van szó, hogy a három kormány kívánatosnak tartja, hogy Olaszország, Bulgária, Románia, Magyarország és Finnország mostani rendezetlen helyzetének a békeszerződések megkötése után véget vessen, a harmadik bekezdés pedig lehetségesnek nyilvánítja, hogy Finnországgal, Romániával, Bulgáriával és Magyarországgal helyreállítják a diplomáciai kapcsolatokat, még a velük való békeszerződés megkötése előtt. A szovjet küldöttség azt javasolta, hogy az első bekezdésből töröljék „a békeszerződések megkötése után” szavakat.)
ATTLEE : Azt hiszem, ez helytelen lenne, mert amikor a harmadik bekezdést összeállítottuk, a diplomáciai kapcsolatoknak „a lehetséges mértékben” való helyreállítására gondoltunk. Ha az első bekezdésből törölnénk „a békeszerződések megkötése után” szavakat, ez azt jelentené, hogy tovább megyünk, mintsem akarunk.
SZTÁLIN : De az első bekezdésben az áll, hogy a diplomáciai kapcsolatokat csak a békeszerződések megkötése után lehet helyreállítani, a harmadik bekezdés viszont mást állapít meg. Ebből ellentmondás adódik.
ATTLEE : Az angolok éppen ezért akarják bevenni ezeket a szavakat. Az első bekezdés kötelező tevékenységet irányoz elő – nevezetesen a diplomáciai kapcsolatok megteremtését a békeszerződések megkötése után –, a harmadik bekezdésben pedig vállaljuk, hogy ezt, amennyire lehetséges, már a békeszerződések létrejötte előtt megpróbáljuk megtenni.
SZTÁLIN : Ezzel nem érthetünk egyet, mivel a harmadik bekezdésben a diplomáciai kapcsolatok felvételére kinyilvánított hajlandóságot az első bekezdésben kereken megtagadják. Ez megváltoztatja az egész döntés értelmét. Hogyan lehetne ebbe belemenni?
ATTLEE : Én nem találok itt ellentmondást. Az első esetben a normális kapcsolatok, vagyis a teljes diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról van szó, a másodikban arról, hogy igyekszünk a lehetőségekhez képest minél közelebb kerülni e kapcsolatok helyreállításához.
SZTÁLIN : Semmiképp sem érthetek egyet ezzel a magyarázattal. Vegyünk egy konkrét példát: Finnországot. Semmi alapja sincs annak, hogy továbbra is ellenezzék a diplomáciai kapcsolatok felvételét Finnországgal, márpedig az első bekezdésben „a békeszerződések megkötése után” szavak kereken megtiltják a diplomáciai kapcsolatok felvételét. Ez teljesen helytelen.
ATTLEE : Finnországgal még hadiállapotban vagyunk.
SZTÁLIN : Olaszországgal sem ért még véget a hadiállapot, ugyanakkor Amerikának vannak diplomáciai kapcsolatai Olaszországgal, s nekünk is vannak vele diplomáciai kapcsolataink.
ATTLEE : úgy látom, most visszatérünk ahhoz, amit néhány nappal ezelőtt már megtárgyaltunk. Teljes mértékben megmagyaráztuk álláspontunkat, és elébe mentünk a Szojetuniónak, amennyire ezt alkotmányunk alapján tehettük. Úgy véljük, nagy engedményeket tettünk, s ennél tovább nem mehetünk.
SZTÁLIN : Nem sül ebből ki semmi. Finnországnak jóval több joga van arra, hogy felvegyék vele a diplomáciai kapcsolatokat, mint Olaszországnak. Finnországnak van szabadon választott kormánya, régen beszüntette a szövetségesek elleni háborút, és hadat üzent Németországnak. Olaszországnak nincs szabadon választott kormánya, a kapituláció után pedig a Németország elleni háborúban való részvétele minimális volt. Milyen alapon halogathatnánk továbbra is a Finnországgal való diplomáciai kapcsolatok felvételét? Hol itt a logika?
BEVIN : Szeretnék megegyezésre jutni, s ezért a következő javaslatot terjesztem elő. Azt javaslom, hogy az első bekezdést szövegezzük meg a következőképpen: „A három kormány kívánatosnak tartja, hogy Olaszország, Bulgária, Finnország, Magyarország és Románia rendezetlen helyzetének a békeszerződések megkötésével véget vessenek. Bizonyosak abban, hogy a többi érdekelt szövetséges kormány is egyetért álláspontjukkal.”
SZTÁLIN : Rendben van. A szovjet küldöttségnek nincs több módosítása.
BEVIN : Hurrá! (Általános derültség.)
BYRNES : Következik a közlemény kérdése. Az angol küldöttségtől új szövegezést kaptunk a bevezető részhez. Nekünk nincs semmi ellenvetésünk.
SZTÁLIN : Nagy a különbség? Miben rejlik?
BYRNES : A második oldalon vannak szerkesztési jellegű módosítások, de a szöveg értelme nem változik.
SZTÁLIN : Talán a következőképpen járhatnánk el: ezt a módosítást lefordítják oroszra, s mi megvizsgáljuk; most pedig áttérünk a következő részre.
TRUMAN és ATTLEE egyetértett ezzel.
BYRNES : II. rész – a Külügyminiszterek Tanácsának megalakításáról. Itt nincs nézeteltérés.
(A II. részt elfogadják.)
BYRNES : III. rész – Németországról. Az első bekezdésben kifogásolják a „lelkesen tapsolt” szavakat.
SZTÁLIN : Ezt lehetne mondani: „nyíltan helyeselt”.
BEVIN : Vakon engedelmeskedett, vagyis ostoba módon engedelmeskedett.
SZTÁLIN : A következő szövegezést javasolnám: „akiknek a sikerek idején nyíltan helyeselt és vakon engedelmeskedett”.
(A javaslatot elfogadják.)
BYRNES : Más módosítás nincs?
SZTÁLIN : Nincs.
BEVIN : A gazdasági alapelvek 12. pontjában megismételjük azt, amit a politikai alapelvek IV/9. pontjában már megállapítottunk.
SZTÁLIN : Azt javaslom, hogy töröljük ezt a megállapítást a gazdasági alapelveknél, és hagyjuk meg a politikai alapelvekben. Nekünk nincs több módosításunk.
BYRNES : IV. rész – a Németország által teljesítendő jóvátételről. Módosítás nincs.
V. rész – Németország haditengerészeti és kereskedelmi flottájáról.
SZTÁLIN : Megvan az összeegyeztetett döntés, módosításunk nincs.
BYRNES : VI. rész – Königsbergről és közvetlen környékéről.
SZTÁLIN : Elfogadom.
BYRNES : VII. rész – a háborús bűnösökről.
SZTÁLIN : úgy gondolom, hogy törölni kellene az első, bevezető bekezdést, és csak a második részt kellene meghagyni, ezektől a szavaktól kezdve: „A három kormány foglalkozott” stb.
BEVIN : Már töröltük.
SZTÁLIN : Rendben van.
BYRNES : VIII. rész – Ausztriáról.
(A szovjet küldöttség azt javasolja, hogy az Ausztriával foglalkozó részben töröljék az utolsó mondatot, amely a jóvátételre vonatkozik, s csak a jegyzőkönyvben hagyják meg.)
TRUMAN : Elfogadjuk a szovjet küldöttség javaslatát: a közleményben töröljük ezt az utolsó mondatot.
BYRNES : IX. rész – Lengyelországról.
SZTÁLIN : Módosítás nincs.
BEVIN : Egy apró szerkesztési módosítást szeretnék javasolni. A második bekezdésben az „álláspontját a következő nyilatkozat fogalmazta meg” szavak helyett ezt kellene írni: „a következő nyilatkozatban fogalmazta meg álláspontját”.
SZTÁLIN : Lehet.
BEVIN : A második oldalon, ugyancsak a Lengyelországról szóló részben, a „Lengyelország nyugati határaira vonatkozólag a következő egyezmény jött létre” bevezető szavak helyett ezt kellene írni: „Lengyelország nyugati határaira vonatkozólag a következő álláspontot rögzítették.”
TRUMAN : Már közöltem a lengyel kormány képviselőivel, hogy megállapodtunk az előbbi fogalmazásban.
SZTÁLIN : Akkor inkább maradjon a régi fogalmazás.
BEVIN : A generalisszimusz javaslata, hogy azt írjuk: „Swinemündétől valamivel nyugatabbra”, nézetem szerint nagyon helyénvaló.
SZTÁLIN : Ez csakugyan jobb lesz így. Vegyük a X. részt.
BEVIN : Itt volna egy kis, elsősorban lélektani jellegű módosításom. A X. rész bevezető bekezdését a következőképpen fogalmaznám meg: „A konferencia úgy döntött, hogy a következő nyilatkozattal meghatározza közös politikáját az európai háború győzelmes befejezése utáni tartós béke feltételeinek mielőbbi megteremtése céljából.” Ez jobban hangzik.
SZTÁLIN : Ez lényegében ugyanaz a fogalmazás, semmi új nincs benne.
TRUMAN : Ez is, az is elfogadható.
BEVIN : Angolul ez jobban hangzik. Lehet, hogy amerikaiul nem? (Derültség.)
TRUMAN : Ez is, az is elfogadható.
SZTÁLIN : Az előző fogalmazás is ugyanazt a gondolatot fejezi ki, mint Bevin úré, s rövidebb is. Mindamellett természetesen akármelyiket el lehet fogadni.
BEVIN : Fogadják már el ezúttal a mi szövegezésünket. (Derültség.)
SZTÁLIN : Ha Bevin úr ragaszkodik hozzá, fogadjuk hát el az ő megfogalmazását.
TRUMAN : Egyetértek. A XII. rész – a romániai, a bulgáriai és a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság munkarendjének felülvizsgálásáról.
SZTÁLIN : Elfogadtuk.
TRUMAN : A XIII. rész – a német lakosság áttelepítése.
SZTÁLIN : Itt jobb lenne azt mondani: „rendezett áttelepítése”.
TRUMAN : A katonai tárgyalások kérdése.
SZTÁLIN : Ez általános érdeklődésre tarthat számot. Nem ellenzem, hogy bekerüljön a közleménybe.
BEVIN : Az angol küldöttségnek van egy kérdése a XII. részhez, a romániai, a bulgáriai és a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság munkarendjének felülvizsgálását illetően. A három utolsó sorban ez áll: „és a három országot illetően a szovjet kormány által a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság számára előterjesztett javaslatokat véve alapul”. De nem mondjuk meg, miben állnak ezek a javaslatok. Éppen ezért ehelyett a következő fogalmazást javasolnám: „és alapul véve az összeegyeztetett javaslatokat”.
SZTÁLIN : Elfogadhatjuk. Milyen aláírások szerepelnek majd a közlemény végén?
TRUMAN : Aláírjuk valamennyien.
SZTÁLIN : Rendben van.
TRUMAN : Térjünk vissza a közlemény bevezető részéhez.
SZTÁLIN : Nem ellenezzük.
BEVIN : A közleményt péntek reggel szeretnénk közzétenni a sajtóban.
SZTÁLIN : És mikor lehet közölni a rádióban?
BEVIN : Csütörtök este 9 óra 30 perckor greenwichi idő szerint.
SZTÁLIN : Rendben van.
BYRNES : Most még néhány szót a Ruhr-vidékről. A jegyzőkönyv orosz szövegében az áll, hogy a konferencia megvizsgálta a Ruhr iparvidékére vonatkozó szovjet javaslatokat, és úgy döntött, hogy ezt a kérdést a Londonban összeülő Külügyminiszterek Tanácsának adja át megvizsgálás végett. A jegyzőkönyv angol szövegében nem történik említés a Ruhr-vidékről. Ahogy én értettem, ilyen döntés nem volt, de az elnök azt mondja, hogy az ő javaslatára fogadták el. Éppen ezért ennek pontosabb megfogalmazását javaslom. Itt nincs szó arról, hogy mit tartalmaznak a szovjet küldöttség javaslatai, amelyeket átadtunk a Londonban összeülő Külügyminiszterek Tanácsának.
SZTÁLIN : Ezt a kérdést, nézetem szerint, el kellene hagyni.
TRUMAN : Rendben van.
SZTÁLIN (miután megismerkedett a Churchillnek és Edennek küldendő üdvözlet szövegével): Nincs észrevételem az üdvözlet szövegéhez.
ATTLEE : Azt ajánlom, hogy az angol nyelvű táviratot írják alá az elnök és a generalisszimusz.
SZTÁLIN : Nem írhatná alá elsőnek az elnök, mivel ő elnökölt a konferencián?
ATTLEE : Itt áll majd mind a három aláírás.
(A kormányfők aláírják az üdvözlő táviratot.)
BYRNES : úgy gondolom, ki kellene jelölni képviselőinket, akik ellenőrzik majd a jegyzőkönyv szövegét.
(Kijelölik a jegyzőkönyvszerkesztő bizottságba küldendő képviselőket.)
TRUMAN : Ezennel berekesztem a berlini konferenciát. Viszontlátásra a következő találkozón, amelyre remélhetőleg hamarosan sor kerül.
SZTÁLIN : Adja isten.
ATTLEE : Elnök úr, mielőtt elválnánk, szeretném köszönetünket kifejezni a generalisszimusznak, amiért oly
nagyszerűen gondoskodtak itteni elhelyezésünkről és oly nagy kényelmet biztosítottak a munkához, s köszönjük önnek is, elnök úr, hogy olyan nagy hozzáértéssel
vezette konferenciánkat.
Szerezném kifejezni azt a reményemet, hogy ez a konferencia fontos mérföldkő lesz azon az úton, amelyen hármunk népe együtt halad a tartós béke felé, s hogy itt
kötött barátságunk tartós és szilárd lesz.
SZTÁLIN : Ezt kívánjuk mi is.
TRUMAN : Az amerikai küldöttség nevében szeretnék köszönetet mondani a generalisszimusznak mindazért, amit értünk tett, s szeretnék csatlakozni ahhoz, amit Attlee úr kifejtett.
SZTÁLIN : Az orosz küldöttség is, Attlee úrhoz csatlakozva, köszönetet mond az elnöknek, amiért oly nagy hozzáértéssel vezette az értekezleteket.
TRUMAN : Köszönöm a jó együttműködést az összes fontos kérdések megoldásában.
SZTÁLIN : A magam nevében szeretnék köszönetet mondani Byrnes úrnak, aki sok segítséget nyújtott munkánkhoz, és előmozdította döntéseink létrejöttét.
BYRNES : Mélyen meghatnak a generalisszimusz szívélyes szavai, és remélem, hogy kollégáimmal együtt hasznos munkát végeztünk ezen a konferencián.
SZTÁLIN : A konferenciát tehát valóban hasznosnak mondhatjuk.
TRUMAN : Szeretnék köszönetet mondani a külügyminisztereknek és mindazoknak, akiktől segítséget kaptunk munkánkhoz.
ATTLEE : Csatlakozom ehhez, én is köszönetet mondok a külügyminisztereknek.
TRUMAN : A berlini konferenciát berekesztem.
(A konferencia 1945. augusztus 2-án 0 óra 30 perckor ért véget.)
Forrás : Teherán, Jalta, Potsdam, 387–397. p.