Teheráni konferencia : A kormányfők negyedik ülése

1. TANÁCSKOZÁS A VILLÁSREGGELINÉL

HOPKINS: Törökország felszólítása a hadba lépésre összefügg azzal a kérdéssel, hogy Törökország milyen támogatást kaphat Nagy-Britanniától és az Egyesült Államoktól. Emellett Törökországnak a háborúba való belépése koordinálandó az általános hadászattal.

ROOSEVELT: Más szóval, Inönü azt kérdezi tőlünk, hogy támogatni fogjuk-e Törökországot. Azt hiszem, ezt a kérdést még ki kellene dolgozni.

SZTÁLIN: Churchill azt mondotta, hogy a brit kormány 20-30 repülőszázadot és 2-3 hadosztályt bocsát rendelkezésre Törökország megsegítése céljából.

CHURCHILL: A 2-3 hadosztályhoz nem adtuk beleegyezésünket. Egyiptomban van 17 olyan repülőszázadunk, amelyeket az angol-amerikai hadvezetés ma nem használ fel. Ezek a repülőszázadok hadba lépése esetén védelmezhetnék Törökországot. Emellett Anglia beleegyezett abba, hogy három légvédelmi ezredet bocsát Törökország rendelkezésére. Ez minden, amit az angolok ígértek Törökországnak. Csapatokat nem ígértek. A törököknek van 50 hadosztályuk. A törökök jó katonák, de nincsenek korszerű fegyvereik. Ami a 2-3 hadosztályt illeti, amelyről Sztálin marsall beszél, ezeket a brit kormány arra tartogatja, hogy Törökország hadba lépése esetén elfoglalják az Égei-tenger szigeteit, de nem küldi Törökország megsegítésére.

ROOSEVELT (Churchillhez fordulva): Nem arról volt szó, hogy a Rodosz elleni hadművelethez nagy mennyiségű deszánt eszköz szükséges?

CHURCHILL: Ez a hadművelet nem igényel több deszánteszközt, mint amennyi a Földközi-tengeren van.

ROOSEVELT: Az én problémám az, hogy az amerikai vezérkar még nem vizsgálta meg, mennyi deszánteszköz szükséges az olaszországi hadművelethez, az Overlord angliai előkészületeihez és az Indiai-óceánon. Éppen ezért óvatosnak kell lennem a Törökországnak teendő ígéretekben. Nem szeretném, ha ezek az ígéretek gátolnák tegnapi megállapodásunk teljesítését.

SZTÁLIN: A hadba lépés mellett Törökország a területét is a szövetségesek légierejének rendelkezésére bocsátaná.

CHURCHILL: Természetesen.

SZTÁLIN: Azt hiszem, ezt a kérdést lezárhatjuk.

CHURCHILL: Nem ajánlottunk fel semmi olyat, amit nem tudunk megadni. Felajánlottunk a törököknek 3 új repülőszázadot, hogy a repülőszázadok számát az Egyiptomban állomásozókkal együtt 20-ra emeljük. Ehhez talán még az amerikaiak is hozzájárulhatnának valamennyivel? Ígértünk a törököknek légvédelmi egységeket, de nem ígértünk csapatokat, mivel ilyeneket nem tudunk adni. Ami a deszánteszközöket illeti, ezekre márciusban volna szükség, és úgy gondolom, hogy a Róma elfoglalása és az Overlord megindítása közötti időszakban a rendelkezésünkre állhatnának.

ROOSEVELT: Szeretném meghallgatni a katonák véleményét. Remélem, hogy Churchillnek igaza van, de tanácsadóim azt mondják, hogy nehézségekbe ütközhet a deszánteszközök felhasználása a Róma elfoglalása és az Overlord megindítása közötti időszakban. Szerintük április 1-re készenlétben kell állniuk azoknak a deszánthajóknak, amelyeket az Overlord-hadműveletben fel fogunk használni.

CHURCHILL: Nem látok itt semmiféle nehézséget. A törököknek még nem tettünk semmiféle ajánlatot, s nem is tudom, elfogadná-e azokat Inönü. Ott lesz Kairóban, és megismerkedik a helyzettel. Én a törökök rendelkezésére bocsáthatok 20 repülőszázadot. Csapatokat nem adok nekik. De azt hiszem, csapatokra nincs is szükségük. Itt egyetlenegy dolog a lényeges, mégpedig az, hogy még nem tudom, eljön-e Inönü Kairóba avagy sem.

SZTÁLIN: Nem fog Inönü beteget jelenteni?

CHURCHILL: Könnyen lehetséges, hogy beteget jelent. De ha Inönü nem hajlandó eljönni Kairóba, hogy találkozzék velem és az elnökkel, akkor kész vagyok én egy cirkálón elmenni hozzá Adanába. Inönü ott lesz, s én felvázolom majd neki, milyen kellemetlen jövő vár a törökökre, ha Törökország nem hajlandó belépni a háborúba, s ugyanakkor milyen kellemesen alakulhat a jövő ellenkező esetben. Azután értesíteni fogom önt Inönüvel folytatott beszélgetésem eredményeiről.

HOPKINS: Az amerikai katonai vezetők még nem vizsgálták meg, milyen támogatást kap Törökország háborúba lépése esetén; ezért kétségesnek tartom, hogy célszerű Inönüt meghívni Kairóba, amíg a katonák nem tanulmányozták ezt a kérdést.

HOPKINS: Nem azt javaslom, hogy ne hívják meg Inönüt, hanem hangsúlyozom, hogy üdvös lenne előbb összegezni az adatokat arra vonatkozólag, hogy milyen segítséget nyújthatunk a törököknek.

CHURCHILL: Egyetértek Hopkinsszal, meg kell állapodnunk a törököknek nyújtható segítséget illetően.

CHURCHILL: A katonákkal együtt kell tanulmányoznunk a deszánteszközök kérdését. Lehetséges, hogy sikerül többet összeszednünk, mint gondoltuk; talán elvonhatjuk őket az Indiai- vagy a Csendes-óceánról, vagy pedig újakat gyárthatunk. Ha ez nem lehetséges, akkor valamiről le kell mondanunk. Mindenesetre azt eldöntöttük, hogy az Overlord ennek semmiképp sem szenvedheti kárát.

ROOSEVELT: Azt hiszem hasznos lesz, ha a csendes-óceáni helyzet rövid ismertetésével válaszolok Churchillnek arra a javaslatára, hogy esetleg onnan vonjunk el deszánteszközöket. Hangsúlyoznom kell először is, hogy a Csendes-óceán igen messzire esik a Földközi-tengertől. Másodszor, a Csendes-óceánon jelenleg előrenyomulunk észak felé, hogy elvágjuk a japánok közlekedési vonalait, s ezért szükségünk van ebben a térségben a deszánteszközökre.

HOPKINS: Igaz-e, hogy Churchill és Eden nem beszélt a törökökkel az égei-tengeri szigetek elfoglalásáról?

EDEN: Nem, erről nem beszéltem velük. Csak arra kértem a törököket, hogy bocsássanak rendelkezésünkre légi támaszpontokat, de a deszánteszközök kérdését nem érintettük.

ROOSEVELT: Ha találkozom a török elnökkel, fel fogom vetni előtte azt a javaslatot, hogy elfoglaljuk Krétát és a Dódekanészosz-szigeteket, mivel ezek igen közel fekszenek Törökországhoz.

CHURCHILL: Én a Szmirna térségében levő légitámaszpontokat akarom megkapni tőlük, amelyeket a törökök az angolok segítségével építettek. Ha megkapjuk a törököktől ezeket a légi támaszpontokat, elűzzük a német légierőket a szigetekről. E cél érdekében hajlandók vagyunk egy saját repülőgépünkkel fizetni egy megsemmisített német repülőgépért. A német helyőrségeket el tudjuk űzni a szigetekről, ha biztosítjuk magunknak a légi fölényt ebben a térségben. Nincs szükség arra, hogy rohammal elfoglaljuk Rodosz szigetét, ahol 8000 olasz és 5000 német állomásozik. Ki is lehet éheztetni őket. Ha Törökországtól légitámaszpontokat kapunk, hajóink a légierő támogatásával elvághatják a németek közlekedését, és elérjük célunkat.

SZTÁLIN: Helyes. Úgy látom, hogy 20 repülőszázad van Kairóban, és ezek semmit sem csinálnak. Ám ha működésbe lépnek, a német légierőből semmi sem marad. De a vadászrepülő-századokat ki kellene egészíteni bizonyos számú bombázóval.

ROOSEVELT: Egyetértek Churchillnek azzal a javaslatával, hogy Törökország védelme céljából bocsássunk rendelkezésére 20 repülőszázadot és bizonyos számú bombázót.

CHURCHILL: Korlátozott légi oltalmat és légvédelmi egységeket ajánlunk fel Törökországnak. Most tél van, s egy Törökország elleni invázió nem valószínű. Felajánljuk, hogy továbbra is szállítunk fegyvert Törökországnak, nagyobb részt amerikai fegyvert. Most azt a felbecsülhetetlen lehetőséget is felajánljuk Törökországnak, hogy elfogadhatja a szovjet kormány meghívását a békekonferenciára.

SZTÁLIN: Milyen fegyverben szenved hiányt Törökország?

CHURCHILL: A törököknek vannak puskáik, van elég jó tüzérségük, de nincs páncélelhárító tüzérségük, nincs légierejük és nincsenek harckocsijaik. Szerveztünk Törökországban katonai iskolákat, de a törökök nem nagyon látogatják ezeket. A törököknek nincsenek tapasztalataik rádióberendezések kezelésében. Különben jó katonák.

SZTÁLIN: Könnyen lehetséges, hogyha a törökök repülőtereket engednek át a szövetségeseknek, Bulgária nem támadja meg Törökországot, hanem a németek várják majd Törökország támadását. Törökország nem támadja meg a németeket, hanem egyszerűen csak hadiállapotban lesz velük. Ennek fejében viszont a szövetségesek repülőtereket és kikötőket kapnak Törökországtól. Ha az események így alakulnának, ez sem volna rossz.

EDEN: Én megmondtam a törököknek, hogy adhatnak légitámaszpontokat a szövetségeseknek anélkül, hogy hadat viselnének, mert Németország nem fogja megtámadni Törökországot.

ROOSEVELT: Ebben a tekintetben Törökországnak példaként szolgálhatna Portugália.

EDEN: Numan nem volt hajlandó elfogadni álláspontomat, és azt bizonygatta, hogy Németország reagálna; Törökország – mondotta – inkább jószántából lépne be a háborúba, mintsem hogy belesodorják.

CHURCHILL: Ez helyes. De meg kell mondanom a következőket. Amikor önök arra kérik Törökországot, hogy lazítson semlegességén, s nyújtson nekünk légitámaszpontokat, a törökök azt válaszolják, hogy inkább vállalják a komoly háborút; amikor pedig arra biztatják a törököket, hogy vállalják a komoly háborút, akkor azt válaszolják, hogy nincs hozzá fegyverük. Ha a törökök negatív választ adnak javaslatainkra, komoly érvekkel kell előhozakodnunk, Meg kell mondanunk nekik, hogy ez esetben nem vehetnek részt a békekonferencián. Ami Angliát illeti, a magunk részéről megmondjuk, hogy nem érdekelnek bennünket a törökök ügyei. Emellett le is állítjuk a Törökországba irányuló fegyverszállításokat.

EDEN: Szeretném tisztázni, milyen követeléseket kell támasztanunk Törökországgal szemben Kairóban. Úgy értettem, hogy követelnünk kell a töroköktől a Németország elleni háborúba való belépést.

2. TANÁCSKOZÁS KEREK ASZTALNÁL

ROOSEVELT: Szeretném, ha ezen az ülésen megtárgyalnánk Lengyelország és Németország kérdését.

MOLOTOV: Választ kaphatnánk arra, hogy mikor adják át nekünk az olasz kereskedelmi és hadiflotta egy részét?

ROOSEVELT: Erre a kérdésre igen egyszerű a válasz. Nagy számban jutottunk olasz hajókhoz. Ezeknek véleményem szerint az Egyesült Nemzetek ideiglenes használatában kell maradniuk, és nekünk a legcélszerűbb felhasználásukra kell törekednünk. A háború után a hajókat el kell osztani az Egyesült Nemzetek között.

MOLOTOV: Ha nem kaphatjuk meg a hajókat tulajdonba, azt kérnénk, hogy adják ide nekünk ideiglenes használatra. A szövetségesek és az Egyesült Nemzetek érdekeinek megfelelően fogjuk felhasználni azokat.

SZTÁLIN: Ha Törökország nem lép be a háborúba, a szóban forgó olasz hajókat nem tudjuk a Fekete-tengerre hozni, s akkor jók lennének nekünk az Északi-tengeren. Tudjuk, hogy Nagy Britanniának és az Egyesült Államoknak szükségük van hajókra, de nem sokat kérünk.

CHURCHILL: Talán jó lenne a Szovjetuniónak átadandó olasz hajókat brit hajókkal együtt a Fekete-tengerre vinni, hogy segítséget nyújtsanak a szovjet hadiflottának.

SZTÁLIN: Tessék, rendben van.

CHURCHILL: A hajók átadásának kérdését az olaszokkal kell rendeznünk, mivel ők segítenek bennünket flottájukkal. Néhány olasz hajó részt vesz a harcokban, mások őrszolgálatot teljesítenek. A tengeralattjárókat ellátmány szállítására használjuk. Kívánatos lenne az olasz flottából minél nagyobb hasznot húzni, mintsem hogy szemben álljon velünk. Ezért kérek két hónapot arra, hogy az olaszokkal tisztázzuk, milyen olasz hajókat lehetne a Szovjetuniónak átadni. Ez kényes kérdés, s itt ravaszoknak kell lennünk, mint macskának az egérrel.

SZTÁLIN: Ezeken a hajókon saját legénységünk fog szolgálatot teljesíteni.

CHURCHILL: Szeretnénk hajóinkkal segíteni az orosz flottát a Fekete-tengeren. Emellett örülnénk, ha segítséget nyújthatnánk a fekete-tengeri szovjet haditengerészeti támaszpontok, például Szevasztopol helyreállításában. A szovjet kormány hozzájárulásával szívesen küldenénk 4-5 brit tengeralattjárót a Fekete-tengerre, hogy ott elsüllyesszék a románokat és a németeket. Hangsúlyozni szeretném, hogy a Fekete-tengeren nincsenek semmiféle igényeink vagy érdekeltségeink.

CHURCHILL: Van egy mozzanat, amelyet kihasználhatnánk Törökország hadba lépése esetén. Ha Törökország nem mer belépni a háborúba, de hajlandó lazítani semlegességén, akkor esetleg hozzájárul majd ahhoz, hogy néhány tengeralattjárónk a Boszporuszon és a Dardanellákon át a Fekete-tengerre menjen, s átengedi majd az utánpótlásukat szállító hajókat is. Az amerikai tengeralattjárók sok japán hajót süllyesztenek el a Csendes-óceánon; a mi tengeralattjáróink számos német és olasz hajót süllyesztettek el a Földközi-tengeten; most tengeralattjáróink segítséget nyújthatnának a Fekete-tengeren.

ROOSEVELT: Lengyelországról szeretnék beszélni. Szeretném kifejezésre juttatni azt a reményemet, hogy a szovjet kormánynak sikerül tárgyalásokat kezdenie és helyreállítania kapcsolatait a lengyel kormánnyal.

SZTÁLIN: A lengyel kormány Lengyelországban levő megbízottai kapcsolatban állnak a németekkel. Gyilkolják a partizánokat. Önök el sem tudják képzelni, mit művelnek.

CHURCHILL: Ez nagy probléma. Mi azért üzentünk hadat Németországnak, mert megtámadta Lengyelországot. Annak idején csodálkoztam rajta, hogy Chamberlain Münchenben nem szállt harcba a csehekért, de 1939 áprilisában váratlanul garanciát adott Lengyelországnak. Csodálkoztam rajta, hogy elszalasztott kedvezőbb lehetőségeket, aztán mégis a háború politikája mellett kötött ki. Ugyanakkor azonban örültem is ennek. Lengyelországért, ígéretünk teljesítéseképpen, hadat üzentünk Németországnak, jóllehet haditengerészetünket leszámítva nem voltunk felkészülve a háborúra; nagy szerepünk volt továbbá abban, hogy Franciaországot is sikerült rávenni a háborúba való belépésre. Franciaországban összeomlás következett be, mi viszont szigetországi helyzetünknél fogva tovább tudtunk harcolni. Nagy jelentőséget tulajdonítunk hadba lépésünk okának. Megértem azt a történelmi különbséget, amely Lengyelországot illetően a mi álláspontunk és az orosz álláspont között mutatkozik. Csakhogy nálunk nagy figyelmet fordítanak Lengyelországra, mivel a Lengyelországot ért támadás volt az, ami bennünket a mostani erőfeszítésekre késztetett. Nagyon jól megértettem Oroszország háború eleji helyzetét, és, figyelembe véve, hogy a háború elején gyengék voltunk, s hogy Franciaország Münchenben elárulta az adott garanciákat, megértem, hogy a szovjet kormány akkor nem kockáztatta létét ebben a harcban. De most más a helyzet, s remélem, hogyha megkérdik tőlünk, miért léptünk be a háborúba, azt válaszoljuk, hogy ez azért történt, mert garanciát adtunk Lengyelországnak. Szeretnék emlékeztetni a már említett példára a három gyufával, amelyek közül az egyik Németország, a másik Lengyelország, a harmadik a Szovjetunió. Mind a három gyufát el kell tolnunk nyugat felé, hogy megoldjuk a szövetségesek előtt álló egyik legfőbb feladatot: a Szovjetunió nyugati határainak biztosítását.

SZTÁLIN: Tegnap nem esett szó a lengyel kormánnyal folytatandó tárgyalásokról. Tegnap arról beszéltünk, hogy ezt meg ezt elő kell írni a lengyel kormánynak. Meg kell mondanom, hogy Oroszország a többi hatalomnál nem kisebb, hanem nagyobb mértékben érdekelt abban, hogy Lengyelországgal jó kapcsolatokat építsen ki, mivel Lengyelország szomszédja Oroszországnak. Lengyelország helyreállítása, erősítése mellett vagyunk. De Lengyelországot elhatároljuk a londoni lengyel emigráns kormánytól. Ezzel a kormánnyal nem holmi szeszélyből szakítottuk meg a kapcsolatokat, hanem azért, mert a lengyel kormány Hitlerhez csatlakozott a Szovjetunió rágalmazásában. Ezek a rágalmak megjelentek a sajtóban. Milyen garanciánk lehet arra, hogy a londoni emigráns lengyel kormány nem teszi majd meg újra ugyanezt? Szeretnénk garanciát kapni arra, hogy a lengyel kormány ügynökei nem fogják gyilkolni a partizánokat, hogy az emigráns lengyel kormány csakugyan a németek elleni harcra mozgósít majd, és nem folyamodik mindenféle mesterkedésekhez. Jó kapcsolatot tartunk majd fenn az olyan kormánnyal, amely a németek elleni aktív harcra mozgósít. Ám nem vagyok bizonyos abban, hogy a londoni emigráns lengyel kormány olyan, amilyennek lennie kell. Ha szolidaritást vállal a partizánokkal, s ha garanciát kapunk arra, hogy lengyelországi ügynökei nem tartanak fenn kapcsolatot a németekkel, akkor készek leszünk tárgyalásokba bocsátkozni vele.
Churchill három gyufáról beszélt. Szeretném megkérdezni, mit jelent ez.

CHURCHILL: Jó lenne itt, kerek asztal mellett megismerkedni a lengyel határokra vonatkozó orosz elgondolásokkal. Azt hiszem, azután akár Eden, akár jómagam ismertethetnénk ezeket a lengyelekkel. Nézetünk szerint Lengyelországot mindenképpen Németország rovására kell kielégíteni. Készek lennénk közölni a lengyelekkel, hogy ez jó terv, s hogy ennél jobbat nem várhatnak. Ezután felvethetnénk a kapcsolatok helyreállításának kérdését. De szeretném hangsúlyozni, hogy erős, független Lengyelországot akarunk, amely baráti kapcsolatban áll Oroszországgal.

SZTÁLIN: Arról van szó, hogy az ukrán területeknek Ukrajnához, a belorusz területeknek pedig Belorussziához kell kerülniük, vagyis köztünk és Lengyelország között a szovjet alkotmányban rögzített 1939-es határoknak kell fennállniuk. A szovjet kormány e határok mellett foglal állást, mert ezt tartja helyes nek.
Milyen kérdések várnak még megtárgyalásra?

CHURCHILL: Én Németország felosztása mellett vagyok. Poroszország feldarabolását azonban szerintem meg kell fontolni. Én Bajorországnak és a többi tartománynak Németországtól való különválása mellett vagyok.

ROOSEVELT: Vitaindítóul szeretném kifejteni személyes tervemet, amelyet két hónappal ezelőtt állítottam össze, s amely szerint Németországot öt államra kellene felosztani.

CHURCHILL: Szeretném hangsúlyozni, hogy Németországban minden baj gyökere Poroszország.

ROOSEVELT: Szeretném, ha teljes képünk lenne az egészről, és csak azután foglalkoznánk az egyes komponensekkel. Nézetem szerint Poroszországot, amennyire csak lehet, meg kell gyengíteni és méreteiben csökkenteni. Poroszországnak kellene Németország első önálló részét alkotnia. Németország második része felölelné Hannovert és az északnyugati vidékeket. A harmadik részbe tartozna Szászország és Lipcse vidéke. A negyedik részt Hessen tartomány, Darmstadt, Kassel és a Rajnától délre eső vidékek, valamint Vesztfália régi városai alkotnák. Az ötödik rész Bajorországból, Badenből, Württembergből állna. A felsorolt öt országrész mindegyike állami önállóságot kapna. Németország fennmaradó területeiből külön egységként kellene kezelni a Kiel-csatorna és Hamburg környékét, amely az Egyesült Nemzetek vagy a négy hatalom igazgatása alatt állna. A Ruhr- és a Saar-vidéket vagy az Egyesült Nemzetek ellenőrzése, vagy egész Európa gyámsága alá kell helyezni. Íme, az én javaslatom. Megjegyzem, hogy ezt csak próbaképpen vetettem fel.

CHURCHILL: Ön rengeteg mindent elmondott egy szuszra. Nézetem szerint két kérdésről van szó: az egyik a rombolás, a másik az építés kérdése. Két elgondolásom van. Az egyik: Poroszország elszigetelése Németország többi részétől; a másik: különválasztani Németország déli tartományait, mégpedig Bajorországot, Badent, Württemberget, Pfalzot a Saar-vidéktől Szászországig bezárólag. Poroszországot kemény kézzel fognám. Úgy vélem, hogy a déli tartományokat könnyű elválasztani Poroszországtól és bekebelezni a dunai föderációba. A Duna medencében élő emberek nem okoznak háborút. Mindenesetre a poroszokkal sokkal szigorúbban bánnék el, mint a többi némettel. A délnémetek nem indítanak újabb háborút.

SZTÁLIN: Nekem nem tetszik az újabb államegyesülések terve. Ha Németország felosztása mellett döntünk, nem kell újabb egyesüléseket létrehozni. Vegyük az öt vagy hat államot és a két körzetet, amelyekre Roosevelt fel akarja tagolni Németországot; Rooseveltnek ezt a Németország felosztására irányuló tervét meg lehet vizsgálni. Churchillnek hamarosan alkalma nyílik majd arra, hogy németek nagy tömegeivel találkozzon, mint ahogy mi találkoztunk. Churchill akkor meg fogja látni, hogy a német hadseregben nemcsak poroszok harcolnak, hanem Németország más tartományaiból való németek is. Az osztrákok az egyetlenek, akik, amikor megadják magukat, azt kiabálják: osztrák vagyok ! – s katonáink méltányolják is ezt, Ami a Németország egyes tartományaiból való németeket illeti, mindannyian egyforma hevességgel küzdenek. Bárhogy tekintsük is Németország feldarabolásának a kérdését, nem szabad a dunai államoknak valamilyen új, életképtelen egyesülését létrehoznunk. Magyarországnak és Ausztriának külön-külön kell léteznie. Ausztria önálló állam volt, amíg hozzá nem nyúltak.

ROOSEVELT: Egyetértek Sztálin marsallal, többek között abban, hogy a különböző német tartományokból származó németek között nincs különbség. 50 évvel ezelőtt még volt köztük különbség, de ma valamennyi német katona egyforma. Ez persze nem vonatkozik a porosz tisztikarra.

CHURCHILL: Nem szeretném, ha úgy értelmeznék a szavaimat, mintha nem akarnám Németország feldarabolását. De rá szeretnék mutatni valamire: ha néhány részre felosztjuk Németországot és nem hozunk létre új egyesüléseket ezekből a részekből, akkor – amint Sztálin marsall is mondotta – elérkezik majd az idő, amikor a németek egyesülni fognak.

SZTÁLIN: Németország egyesülésének a lehetőségét semmiféle intézkedéssel sem lehet megakadályozni.

SZTÁLIN: Hogy kerül ide Európa? Nem tudom, szükség van-e 4, 5 vagy 6 német állam létrehozására. Ezt a kérdést meg kell tárgyalni.

ROOSEVELT: Létrehozzunk egy külön bizottságot Németország kérdésének tanulmányozására, avagy rábízhatjuk a dolgot a Londoni Bizottságra?

SZTÁLIN: Át lehetne adni a kérdést a Londoni Bizottságnak, amelyben mindhármunk államának képviselői részt vesznek.

CHURCHILL: Szeretnék most ismét visszatérni a lengyel kérdésre, amely számomra sürgősebb a németnél, mert a lengyelek nagy lármát csaphatnak. A lengyel kérdésre vonatkozólag szeretném felolvasni a következő javaslatomat. Nem kívánom, hogy fogadják el olyan formában, ahogy összeállítottam, mivel bennem sem ért még meg a végleges döntés.
A javaslatom így hangzik:
„Elvben az a megállapodás született, hogy a lengyel állam és nép fészkének az úgynevezett Curzon-vonal és az Odera-vonal között kell elterülnie, Lengyelországhoz csatolva Kelet-porosz rszágot és Oppeln tartományt. A határok végleges megvonása még beható tanulmányozást igényel, és egyes helyeken esetleg áttelepítéseket tesz szükségessé.”

SZTÁLIN: Oroszországnak nincsenek jégmentes kikötői a Balti-tengeren, Az oroszoknak ezért szükségük lenne Königsberg és Memel jégmentes kikötőire és Kelet-Poroszország területének megfelelő részére. Annál is inkább, mivel történelmileg ősi szláv területekről van szó. Ha az angolok egyetértenek azzal, hogy az említett területeket mi kapjuk meg, egyetértünk a Churchill által javasolt formulával.

Teheráni konferencia : A kormányfők negyedik ülése 1943. december 1.

Teheráni konferencia : A kormányfők negyedik ülése

1943. december 1.