1. kötet - A királyi vár

Vágó Pál

V. A királyi vár.

Az utolsó Árpádházi király halálával hazánk történetének új korszaka nyílt meg. Szeged történetében is forduló pontot képez ez az idő, mert ettől fogva polgárisodásának s haladásának mind több emlékezetével találkozunk. A XIV. század okleveleit már kevesebb pusztulás érte s így Szeged történetének ezen időszakára vonatkozó adataiból a fejlődés mozzanatait teljesebb képpé alkothatjuk. A város gyakori színhelye az országos érdekű eseményeknek s így a krónikások is többször emlegetik. Királyaink sűrűn megfordulnak itt, országgyűléseket tartanak, a város felvirul s így mind nagyobb jelentőséget nyer.

Így Ottó királyról tudjuk, hogy a szent koronával együtt 1037. év tavaszán Szegeden időzött (1) s innen indult Erdélybe, hogy Apor László vajda leányának kezét elnyerje. De fogságba került, honnan kiszabadulva, Lengyelországon át haza menekült (2). Más források szerint László vajda a foglyot Károly királynak adta át, hogy a király kegyeit elnyerhesse s az átadás Ugrin mester által Szegeden történt volna (3).

Bármint volt is a dolog, feltünő körülmény, hogy János comes, László vajda udvarbírája (iudex curiae), az 1307/8. évben rendkívül hosszú ideig tartózkodott Szegeden, mely alkalommal pereket intézett, halasztásokat s idézéseket rendelt (4). Ez a szegedi időzése, úgy látszik összefüggésben volt az Ottó király kiadása vagy elbocsájtása ügyében Szegeden folyt tárgyalásokkal. Bizonyos továbbá az is, hogy a szent korona átadása ügyében a király és a vajda közt folyt egyezkedések színhelye ugyancsak Szeged volt. 1310. évi április 8-án Szegeden Omode nádor, Tamás esztergomi érsek, Gentilis bibornok, Dénes ferencz-rendi atya s valószínűleg még több más méltóság jelenlétében, László vajda ünnepélyes igéretet tett arra nézve, hogy Károly királyt törvényes urául elismeri s a koronát neki ott és akkor adja át, ahol s amikor a király azt óhajtja (5).

1) Ráth K.: A magyar királyok hadjáratai, utazásai. Győr, 1861. 46. l.

2) Szalay L.: Magyarország története. Lipcse, 1852. II. k. 134. l. - Horváth Mih.: Magyarország történelme. Pest, 1871. II. k. 162. l.

3) Podhradszky: Chronicon Budense. Budae, 1838. 228. l. Lásd e krónika hitelességét Marczali: A magyar történet kútfői. Budapest, 1880. 48. és 64. lap.

4) A gróf Zichy-család okmánytára. Pest, 1871. I. k. 122. lap.

5) Fejér: Cod. Dipl. VIII. k. 1. r. 389. l. - Szalay L.: Magyarország története. Lipcse, 1852. II. k. 140. l. - Horváth M.: Magyarország története. Pest, 1871. II. k. 170. l., de az egyezmény helyét nem említi.

Károly király is gyakran megfordult Szegeden. Így az 1314. évi január 22-én (1), a következő évi május 14-én (2) és szept. 14-én (3), az 1317. évi aug. 2-án (4), valamint az 1319. évi július 11-én (5).

Lajos király özvegye, Erzsébet királyné, 1384. évi július hó végén Temesvárra tett útja alkalmával, hasonlókép Szegeden időzött (6). Zsigmond király is gyakorta volt a város vendége. A többi közt 1394. évben október 24-től november 12-ig, tehát 19 napig tartózkodott Szegeden, mert ezen időszak majd mindenik napjáról ismerünk egy vagy több szegedi keletű levelét (7). Ekkor készült a törökök elleni hadjáratra s Nikápoly felé vezetett seregét Szegeden rendezte, gyakorolta. 1411. évi június és július havában ismét huzamosb ideig tartózkodott Szegeden, hol a zászlós urakkal az ország védelme és egyéb közügyek felől tanácskozmányokat tartott (8). 1436. évi április hó 20-tól 24-ig ismét Szegeden időzött, honnan egyúttal Szer (Pusztaszer) helységbe is kirándult (9). De annak, hogy a "szép Cilly Borbála is Szegeden mulatozott" volna, a hagyományon kívül semmi alapja sincs. A királynő 1410. évi augusztus havában Majsa helységben időzött ugyan (10) és talán ekkor Szegeden is megfordult. A hagyomány szerint különben Zsigmond, László és Mátyás királyoknak Szegeden palotái is voltak (11); - de a királyok gyakori és huzamos időzéseiből ezt következtetni annál kevésbé lehet, mert a szabad királyi városok régen törvényszerűleg kötelezve voltak a királyt és az udvart élelemmel és szállással ingyen ellátni (12).

Albert király 1439. évben, midőn a Szendrőt ostromló Murad szultán ellen hadait vezényelte, nejének, Erzsébet királyasszonynak kíséretében hasonlókép megfordult Szegeden, a törökök ellen indítandó sereg gyülekezési helyén, hol ez alkalommal mintegy 25 ezer főnyi

1) Anjoukori Okmánytár, I. k. 334. l.

2) Ráth K.: Magyar királyok hadjáratai. Győr, 1866. 47. l. - Magyar történelmi tár. Pest, 1857. IV. k. 162. l.

3) Anjoukori Okmánytár. I. k. 385. l.

4) Knauz: Monum. eccl. Strig. II. k. 734. l.

5) A gróf Zichy-család okmánytára, I. k. 168. l.

6) Fejér: Cod. Dipl. X. k. 1. r. 143-144. l.

7) Ráth K.: A magyar királyok hadjáratai. II. kiad. 92. lap. - Fessler: Die Geschichte der Ungern. IV. k. 1. r. 99. l. - Pray: Aunales. II. k. 193. - Wenczel G.: Stibor vajda. Budap., 1874. 72. l. - Fejér: Cod. Dipl. X. k. 8. r. 372. l.

8) Oklevéltár VII., VIII. sz. a.

9) Ráth i. m. II. kiad. 158. l. - Oklevéltár XIX., XX. sz. a.

10) Zichy codex. Budap., 1894. VI. k. 66. l. - Történelmi tár. 1890. é. 139. l.

11) Varga F.: Szeged város története 42-45. l. forrásul idézve Vedres 1799. évi verses műve.

12) 1405. évi XIII. t.-cz. Oklevéltár IV. sz. a.

sereg gyülekezett egybe (1). A király július 29-től aug. 2-ig időzött Szegeden (2).

A királyi udvar kíséretében ekkor a főurak s az egyházi méltóságok is jelen voltak. A többi között említendő Ozorai Pipo temesi gróf, ki egyébként az 1407. évben Temes, Krassó, Keve, Arad, Csanád és Csongrád vármegyék nemességét Szegedre gyüjtötte egybe, hogy velük Délmagyarország sorsa és védelme ügyében tanácskozzék (3). A temesi gróf különben 1418. évi június 15-én is megfordult itt (4).

A rejtélyes és tragikus sorsú "vak török császár", Chalapia Dávid (Szaudsi bég) is, ki I. Murad fia és I. Bajazid öcscse vala (5), gyakran tartózkodott Szegeden. Egy ideig Kun-Szőllősön és Szentelt-Egyházán, a mai Bánát-Komlós környékén lakott (6), 1439-ben pedig Szegedre, illetőleg Röszkére vonult s innen írogatott báthmonostori Töttös László kincstartóhoz, hogy az Albert király által, a jászkunok adójából részére rendelt járandóságokat kifizesse (7).

De ezen közben Szegednek kitünő franczia vendégei is voltak; előkelő lovagok, kik Zsigmondnak a törökök elleni nagy hadi vállalatában résztvettek. A hazájukba visszatérő lovagok közt volt Bertrandon de la Brocquiere, II. Fülöp burgundi herczeg tanácsosa és lovászmestere, ki 1432. évi úti élményeit és szegedi tapasztalatait a következőkben örökítette meg.

"Becskerekről Szegedre (Segeding) érkeztem, mely nagy, síkföldi város (8) s a Tisza folyó mellett fekszik. Eddig tett utazásom alatt nem láttam más erdőséget, mint itt, a folyótól körülvett két kis ligetet. Az egész útvonalon, merre haladtam, nem tüzelnek mással, mint szalmával vagy náddal, mely a folyók és mocsarak mellett tenyészik, mely

1) Szalay L.: Magyarország története. Lipcse, 1853. III. k. 14. lap. - Horváth Mih.: Magyarország történelme. Pest. 1871. II. köt. 533. lap.

2) Ráth K. i. m. - Székely Oklevéltár. I. k. 141. - Lásd egyúttal "Szeged hálája." 1883. czímű alkalmi kiadványban Szentkláraynak "Magyar királyok Szegeden" közleményét.

3) Pesty Frigyes: Magyarország Helynevei. I. k. 207. l. - Borovszky: Csanád vármegye története. Budapest, 1896. I. 107. l.

4) Zichy Codex. VI. k. 491. l.

5) Thury József: Ki volt a vak török császár? Századok, 1893. 839. l.

6) Gyárfás: Jászkunok története. III. k. 588. l.

7) Zichy Codex. VIII. k. 670-672.

8) Az eredeti "grande ville champestre" kifejezést, az eddigi csonka és hibás fordítások "nyílt város" vagy "mezőváros" fogalma alá vették, miből némelyek azt következtették, hogy Szegednek vára ekkor még nem volt. - A champestre szó ezúttal nem mást, mint síkságon, mezőségen fekvőt jelent. Más részről a franczia útas a várról azért nem szól, mert alsóvároson volt beszállásolva, s a távolabb fekvő várat, mely ekkor még kisszerű lehetett, nem is láthatta.

utóbbiakból nagyok vannak némely helyeken a nagy sikságok közt. Itt nem esznek más kenyérfélét, mint lágy és kis czipókat. Szeged városának csak egy utczája van, mely - nekem úgy tetszik - egy mértföldnyi (lieue) hosszú (1). Nagy bősége van itt az élelmi szereknek, különösen a halnak, melyeknél nagyobbakat semmi más folyóból nem láttam fogni. A daru és túzok nagy-piaczot is láttam; ez állatokat itt vadászszák, pénzért árulják és jól elkészítve élvezik. Az ágynemű itt igen kevés és tisztátalan; bőrzsákokban levő szalmán alszanak s az ágyneműek ember hosszúságúak, melyek úgy vannak széllel felfújva (2). E városban az eladó lovaknak nagy bősége van; érdekes látvány, miként szelídítik és idomítják őket, mert mindannyiuk vad. Beszélik, hogy itt 3-4 ezret is lehet vásárolni, még pedig olcsón, mert tíz magyar forintért egy szép hátas-lovat lehet venni. A városban egy igen szép templom is van, mely a karmelitáké (3), hol az isteni tiszteleten jelen voltam, mely egy kevéssé magyaros modorban végeztetett. Azt is beszélték, hogy a császár (t. i. Zsigmond) a várost egy püspöknek adományozta (4), kit láttam is ott s reám azt a benyomást tette, hogy igen nagy lelkiismeretű férfiú." - Szegedről Pestre utazott a franczia s útjában feltünt a számtalan nyáj és igavonó állat, melyekről megjegyzi, hogy innen van, hogy azokat a szegedi piaczon oly nagy számmal lehet vásárolni. Azt is kiemeli tovább, hogy a vidék mindennemű gyümölcscsel bővelkedett (5).

A fentebb előadottakból látjuk, hogy a vegyes házból való királyok szegedi időzése többnyire a délvidéki hadi mozgalmakkal állt kapcsolatban, mert többnyire itt volt a hadak gyűlekezése (15). Szeged mint hadi központ, délvidéki és különösen vízi összeköttetései által kiválóan fontos hely vala. A honvédelmi szervezetben jelentőségét emelte még az a körülmény, hogy Szegednek vára is volt, melyről a legelső hatá

1) A régi franczia lieue 4.45 kilométert tett.

2) Az előkelő franczia előtt a íinom pehelylyel töltött dunyha ismeretlen volt.

3) Az eredetiben "cordeliers" szerepel.

4) Az útazó bizonynyal a kalocsai érsek tizedszedési jogáról, vagy a péterváradi apátok részére, a kameniczi borok szállítása alkalmával fizetni szokott vitás illetékekről hallhatott valamit.

5) Lásd: Memoires de l'Institut National; Sciences morales et politiques. Paris, an XII. T. V. 122. l., - továbbá: Brüsseli okmánytár. Pest, 1859. IV. k. 301. s. köv. lap. Wright, Early travels in Palestine. London, 1848. 370. l.

6) E hadi vállalatokban a szegediek is bizonynyal részt vettek, de a helyi mondának az az emlékezete, hogy Nagy Lajos havasalföldi hadjáratában, illetőleg Belgrád ostromában a szegedi hajóhad 40,000 főnyi hajóssal és halászszal vett volna részt (Bombardy: Topographia magni regni Hungariae. Bécs, 1718. 147. l. - Szerdahelyi: Hungariae urbium Chorographia. 1770. 250. l. - "Szegedi Hiradó" 1866. évf. 89. sz.), merő képtelenség.

rozott emlékezés 1338-ban, azon alkalomból történik, midőn Róbert Károly és neje Erzsébet, fiuknak Lajos herczegnek Margit őrgrófnéval történt eljegyzésénél fogva a szegedi (castra Zegedienum) és becskereki várakat, a menyasszony kelengyéjeül 15,000 márka erejéig lekötötték (1). Ebből egyúttal azt is látjuk, hogy a szegedi várnak ez időben még rendkívüli nagy értékű javadalmai voltak. A szegedi várról további emlékezés Zsigmond királynak egyik 1389. évi oklevelében történik, hol a király Szeged város polgárainak panaszára Szer földesurait annak kijelentésével inti, hogy ha a Budára és másfelé útazó szegediek a sáregyházi úton adókkal és vámokkal tovább is terheltetnének, ez esetben a vámszedési jog tőlük elvétetik és a szegedi királyi várhoz (castrum nostrum) csatoltatik (2). Ezen kívül, mint alább látni fogjuk, az 1358., 1348., 1333., sőt már az 1321. években is szerepelnek a szegedi várnagyok.

Az a kérdés merül fel ennélfogva, hogy a szegedi vár mikor s mily körülmények közt keletkezett? Nem tévedünk, midőn ezt IV. Béla király korára, az ország új szervezésének alkalmára teszszük, mikor is a tatárok által elpusztított csongrádi vár helyett a szegedi építtetett fel. Mert a tatárjárás után a csongrádi várnak és várispánságnak egészen nyoma veszett; másrészről pedig azt találjuk, hogy a csongrádi várispánságnak örökébe a szegedi királyi vár lépett. De a szegedi várispánság már nem fejlődhetett ki, mint ilyen emlékezetben annálfogva sem maradhatott, mert a várispánsági szerkezet ép ugyanezen időben, a XIII. század végén bomlott fel (3).

Hogy a szegedi vár csakugyan a tatároktól 1242. évben elpusztított csongrádi várispánság örökébe lépett, kitűnik abból is, hogy IV. Béla 1247-ben a szegedi hospeseknek, mint ugyancsak várnépnek adományozta a kipusztult Tápét, mely előbb a csongrádi várispánság jószága volt (4). Valószínűleg a csongrádi várispánság javai voltak még Röszke és Gyékénytó, Szeged határába kebelezett területek, melyek Csongráddal együtt jutottak a szegedi királyi vár birtokába; de hogy mikor s mi úton, bizonytalan. De azt tudjuk, hogy Albert király 1439. évben nejének, Erzsébet királynénak a rendek hozzájárulásával adományozta Röszke, Gyékénytó és Csongrád helységeket, melyek ekkor a szegedi királyi vár javait képezték (5). Még más javai is voltak a szegedi várnak, melyek ugyanazon időben hárultak reá, midőn a várispánság intézménye még fel nem bomlott. Így a szegedi királyi vár

1) Pór Antal: Nagy Lajos. Budapest, 1892. I. k. 11-12. l.

2) Oklevéltár III. sz. a.

3) Pesty Frigyes: Magyarországi várispánságok. Budapest, 1882.

4) Oklevéltár I. sz. a.

5) Magyar történelmi tár. Pest, 1861. IX. k. 56. l. - Fejér: Cod. Dipl. XI. k. 262. l. - Oklevéltár XXV. sz. a.

birtoka volt Keresztúr is, egykor Csanád, ma Torontál vármegyében fekvő helység, melynek jobbágyai a vár és a szegedi várnagyok részére egész 1456. évig tartoztak bizonyos mennyiségű széna- és zab-illetményt beszállítani. A keresztüli jobbágyoknak ezen kötelezettségét Attila csanádi prépost kérelmére csak V. László király a mondott évben szüntette meg, mely rendelkezés 1458-ban Mátyás király részéről is megerősíttetett (1). Vastorok és Adorján, egykoron csongrádmegyei helységek és várispánsági javak, hasonlókép a szegedi királyi várra szálltak. E két helység jobbágyait Mátyás király 1459. évi július 9-én szabadította fel a szegedi vár részére köteles szolgálmányok teljesítésétől s ugyanezt II. Ulászló király 1496. évi szept. 5-én kelt oklevele is megerősítette (2). Létezhettek ezeken túl még több ily várjavak is, melyek csakis azon időben szállhattak a szegedi királyi várra, midőn a csongrádi vár elpusztult és ennek várföldei a szegedi várra hárultak.

Azon kérdést illetőleg, hogy a IV. Béla idejében épült vár hol feküdt, mily terjedelmű volt, minő anyagokból épült, vizsgálódásaink során következőket tapasztaltuk.

Az 1879. évi talajfúrások szerint az a terület, melyen egykor a vár állt, hajdan egy külön, önálló szigetet s kiemelkedő magaslatot képezett, melyet erek vettek körül. Még az 1552. évi ostrom alkalmával is a vár egyik oldalánál mocsár terült el és csak ezen áthatolva lehetett a révhez jutni (3). Az első vár tehát ezen a szigeten, a természettől alkotott menhelyen létesült s így terjedelme, alakja is akkora és olyan lehetett, mint a későbbi váré, melyet a törökök tulajdonkép csak kijavítottak és erősebbé tettek. A palánk, vagyis a vár külső erődje, a vár alja, valószínűleg csak Zsigmond király idejében épült. Ő rendelte el, hogy a szabad királyi városok tartoznak magukat falakkal övezni (4), s az ekkor keletkezett új városrész, mint a vár tartozéka, a vár déli oldalától fogva mély árokkal és sövényfonásos karókkal lett körülvéve. A középkori s illetőleg a tatárjárás után épült magyar várakról jól tudjuk, hogy ezek igen különböztek a régi földváraktól (6). A szegedi vár tehát fakerítéses és őrtornyokkal kiépített erőd volt. A várbontás alkalmával a bástyafalakból temérdek kisebb és vékony fajú oly tégla került napfényre, amelyek az Árpádházi királyok idejében szokásos égetésű és méretű téglákkal teljesen megegyeztek. A déli kapu és a délnyugoti körönd közt levő bástya egészen ily téglákból volt rakva. Ugyanitt a falazat felső részében román-stylű oszlopfők, félköríves

1) Oklevéltár XXIX. és XXX. sz. a.

2) Magyar orsz. levéltár Budán, Dpl. 19,220. sz.

3) Hadtörténelmi közlemények. 1896. évf. 111. lap.

4) Zsigmond kir. 1405. évi törvénye (decretum minus).

5) Czobor Béla: Magyarország középkori várai. (Századok, 1877. évf.)

átboltozások voltak, melyek azt bizonyítják, hogy a várnak ez a része Árpádkori építmény volt.

Téves ennélfogva Istvánfynak a Dózsa-féle lázadás alkalmából tett azon megjegyzése, hogy Szegednek nem volt falkerítéses vára, hanem csak földsáncza. Előadásának tulajdonkép az az értelme, hogy a város környeskörül nem volt falakkal bekerítve, miként a felvidéki városok, hanem a külvárosokat csak földsánczok védték. De azért kétségen kívül állt a falkerítéses vár is, mely felső- és alsóvárostól távolabbra esett és egészen elkülönítve volt.

A királyi váraknak első tisztviselői, a várnépeknek vezénylői és a várjavak kezelői a várnagyok voltak (1), kiknek a századosok segédkeztek. I. Károly 1321. évi márcz. 31-én kelt egyik oklevelében említést tesz a Dorosma nemzetségből származó Pál mesterről, ki az ó-budai és szegedi királyi várak várnagya volt (2), s ki ezen tisztségeket még 1333-ban is viselte (3). De az 1348. évben már Chelény János, a Saágiak ősének, azon Chelény Sándornak fia, ki a királyi családot Zách Felicián dühétől megmentette, volt a szegedi várnagy és egyúttal Csongrád vármegye főispánja (4). Valószínű ennélfogva, hogy Csongrád vármegye főispánjai egyúttal szegedi várnagyok is voltak. Tíz év mulva, azaz 1358-ban már Hédervári Miklós viselte a várnagyi tisztséget (5), 1424-ben szegedi várnagyokúl említtetnek: Födémesi Zobonya és Nemai Kolos (castellani de Zegedino) (6), 1443. évi márczius 30-án pedig serjéni Orros György viselte a szegedi vámagyi tisztséget (7). 1456-ban Hunyadi János (8), 1459-ben pedig Mátyás király (9) emlékezik meg a szegedi fő- és alvárnagyokról (fidelibus nostris castellanis vel vicecastellanis castri nostri Zeged), anélkül azonban, hogy neveik felemlíttetnének. Később, nevezetesen 1470-71. években, Szegedi István

1) Bárczay: A hadügy fejlődésének története. Budap., 1895. II. k. 430. l.

2) Gyárfás: A jászkunok története. Szolnok, 1883. III. k. 509. lap.

3) Győri történelmi és régészeti füzetek. Győr, 1864. III. k. 366. l.

4) A gróf Károlyi-család oklevéltára. Budapest, 1882. 1. k. 175. l. - Ugyanezen Cselényi János szegedi várnagy és titkos tanácsos kötötte meg Velenczében a köztársaság és Lajos király közt azt a békét, melynek értelmében ünnepnapokon a magyar lobogó szt. Márk-terén kitűzendő volt. (Lásd Horváth M.: Magyarország történelme. Pest, 1871. II. k. 256. l. - Magyar történelmi tár. IX. k. 18. lap.)

5) Komáromi Andr.: A Hunt-Pázmán nemzetség ugocsai ága. 53. l.

6) Zichy Codex. Budapest, 1895. VIII. k. 174. lap.

7) Magyar országos levéltár Budapest. Dpl. 13,715. sz. - Knauz N.: A Garam melletti szt. benedeki apátság. I. k. 247. l.

8) Oklevéltár XXVIII. sz. a.

9) Magyar országos levéltár Budán. Dpl. 19,220. sz.

volt a szegedi várnagy és egyúttal Csongrád vármegye főispánja (1). Szóval a szegedi várról és várnagyokról mind sűrűbben történik megemlékezés.

Szeged tehát két joghatóság alatt állt; nevezetesen a városi vagyis polgári, továbbá a várispánsági, illetőleg vármegyei hatóság alatt, mely utóbbi csak a királyi várra és a várispánsági javakra terjedt ki.

Csongrád vármegyének székhelye - amennyiben erről szó lehet - a mohácsi vész előtt Szegeden volt s a vármegye igazgatását a főispán, az alispán s a megyei többi tisztviselők Szegedről intézték. Sőt adatszerűleg ki lehet mutatni, hogy a vármegye nemessége Szegedre gyűlekezett egybe, ha valamely tanácskozmány tartatott. Így Miklós nádor 1347-ben Csongrád megye összes nemességével Szegeden tanácskozott (generalis congregatio) (2). 1485-ben Csongrád megye rendei ugyancsak Szegeden tartottak közgyűlést (3).

Csak ezen két külön joghatóság és területi viszony megkülönböztetése után világos előttünk az, hogy Szeged mint szabad királyi város s mint a szent korona elidegeníthetetlen tulajdona, olykor-olykor idegen kézen elzálogosítva volt. Az elidegenítés nem a polgári kormányzat alatt álló városra, hanem csupán a várra és a várjavakra nézve értendő.

Így például Zsigmond király több királyi várat elzálogosítván, Buda, Visegrád, Drégely, Temesvár, Pozsony, Komárom, Világos, Solymos várakkal együtt Szeged is (castrum Zegediense) idegen kézre került. Szeged vára még 1437-ben is gúthi Országh János és Káthay László kezén volt, kiktől nem sok idő mulva Albert király váltotta vissza (4). De két év mulva, mint már fentebb is említők, a rendek beleegyezésével Erzsébet királyné birtokába jutott (5). Mátyás király fiának, Corvin János herczegnek adta Szeged várát (6), ki ezt azután Kinizsy Pálnak engedte át, de ennek 1494. évben történt elhunyta után a vár újra a herczegre szállt vissza (7). Még az elzálogosítás ideje alatt is, a többi közt az 1495. évben, Szeged város szokott évi adóját nem a zálogosnak, hanem a királyi kincstárnak fizette (8), ami ismét azt bizonyítja, hogy nem Szeged városa, hanem a szegedi királyi vár és az

1) Zsilinszky M.: Csongrád vármegye főispánjai. (Századok, 1891. 658. lap.)

2) Fejér: Cod. Dipl. IX. k. 1. r. 625. l.

3) Csánky D.: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. k. 677. l.

4) Archaeologiai közlemények. XII. k. 113. lap.

5) Fejér: Cod. Dipl. XI. k. 262. l. - Oklevéltár XXV. sz. a.

6) Schönherr Gyula: Hunyadi Corvin János. Budapest, 1894. 290. lap.

7) Századok, 1880. évf. 168. l.

8) Történelmi Tár. 1880. év 168. l.

ehez tartozó várjavak voltak elzálogosítva. Corvin János azonban 1502-ben 9000 forintért a korona birtokába visszabocsájtotta Szeged várát (1); s noha az 1514. évi 3. t.-cz. elrendelte, hogy a koronajavak, melyek között Szeged is felsorolva van, többé el nem zálogosíthatók, Lajos király 1518-ban Szeged várát mégis Báthori Istvánnak zálogosította el (2), kitől a bácsi országgyűlés sürgetésére csak 1524-ben, 2000 forint lefizetése után került viszsza (3).

Feliratos kőlap a szegedi vár tornyából.

Ám a királyi kincstár folyton zavarokkal küzdött. Mint az egykorú krónikás írja, a király "jövedelmei az urak által kezeltettek, a szegénynek magának is alig volt miből élnie" (4), így Szeged vára még ugyanazon évben az esztergomi érseknek, illetőleg Szeged város birtokába került. A hagyomány szerint az esztergomi érsek

1) Schönherr Gy. i. m. 290. és 311. l.

2) Kovachich: Supplementum ad vestigia comitiorum. Budae, 1800. II. k. 425. l.

3) Schedius: Zeitschrift von und für Ungarn. Pest, 1803. III. köt. 2. füz. 101. lap.

4) Szerémy György: Emlékokiratai. I. k. 95. l.

a szegedi vár fentartásának költségeihez ezidőtől fogva hozzájárult s ugyancsak a hagyomány szerint a várerődítési munkálatok ez időben a város költségén végeztettek. Ezen a czímen a város bírája egyúttal a királyi vár alkapitánya volt (1).

A történelem és a hagyomány szerint Szeged várát a mohácsi vész után egész a török hódoltságig maguk a város polgárai védték s a vár mintegy a város tulajdonául tekintetett. II. József császár idejében a vármegváltás iránt a tárgyalások midőn legelsőbben megindultak, a hatóság azt vitatta, hogy úgy a vár telke, valamint építményei is, a város közönségének kizárólagos sajátjai (2).

Mint bizonyítékra hivatkoztak azon kőlapra, melyet a vár egyik tornyának III. Károly uralkodása alatt történt lebontása alkalmával a falak közt találtak. A kőlapra ugyanis a következő felirat volt kivésve:

SOLI DEO GLORIA
REGNANTE SERENISSIMO LVDOVICO
REGE, STEPHANVS SACCAN
CIVITATEM REGIAM HANC EX MVNIFICENTIA
DOMINI ARCHIEPISCOPI STRIGONIENSIS
MVRO CINGERE COEPIT
ANNO DOMINI 1524 (3).

VI. A polgár-rendiségnek és a város közjogi helyzetének kifejlődése.

Megelőzőleg kifejtettük, hogy ahol hospesek, ott egyúttal civesek is voltak s hogy Szeged már az Árpádházi királyok alatt a vármegye és a főispán joghatósága alól felszabadult (eliberált) oly királyi város - civitas - volt, mint Buda vagy Székesfehérvár. Az ilyen királyi városok kiváltságainak első nyoma nem is a tatárjárás után való időszakból, hanem még Szent István korából származik (4). Nemcsak Eszter-

1) Oklevéltár LXI. sz. a.

2) Szeged város közigazgatási levéltárában a "domus commendantis" és a vár megváltására vonatkozó külön kezelt iratcsomagokban.

3) Ezen kőlap egyik részletét a kegyesrendiek régi házánál az 1871. évben megtalálták. Hasonmását az ábrán láthatjuk.

4) Szalay Józs.: Városaink a XIII. században. Budapest, 1878. 6-12. l. - Erre utal különben az aranybullának az a kitétele is, hogy az ország nemeseinek és "más lakosainak" még Szt. Istvántól adott szabadságai állíttattak vissza. A nemeseknek adott szabadság mellett a "más lakosok" részére biztosított kiváltságok másra nem, mint csak a polgárságra, a hospesekre, a kir. városok lakosságára vonatkozhatnak.

előző | tartalom | következő