Reizner és műve | 1. kötet | 2. kötet | 3. kötet | 4. kötet | keresés
|
225 alkalomadtán meg-meg fenyítették, amire egyes vidékek egészen a német karjaiba vetették magukat. Így bekövetkezett az, hogy míg az előtt a ráczok dühe elől az alföldi magyarság felfelé menekült, most a jászsági magyar helységek lakói mind Szegedre futottak s a szegedi várparancsnok védelme alatt kerestek oltalmat (1). A menekültek később otthonukba visszatértek, de közülük sokan állandóan itt települtek le (2). A mozgalmak záradékának tekinthetjük azt, amidőn október havában 30 kurucz fogoly Szegeden németekért kicseréltetett (3). Ezentúl Szegeden és egész környékén nem volt többé kurucz s az 1711-ik évi május havában a várőrség már az új császárnak, az I. József helyébe lépő Károlynak a hűség-esküt letette, amely alkalommal a szathmári egyesség és béke czikkei is kihirdettettek (4). V. Várerődítési munkálatok; az 1712-ediki árvíz. Heissler tábornoknak, mint a szegedi vár első parancsnokának, mihelyest a várat átvette és a százados török szennyet eltávolíttatta, legelső gondja az volt, hogy az ostrom alkalmából megrongált várfalak és épületek a hadbiztosság által kijavíttassanak és a vár kellőképen felszerelve védhető állapotba helyeztessék (5). Már november és deczember havában számos ágyú, nagymennyiségű lőpor és ólom szállíttatott Szegedre, hova egyúttal tüzéreket és fegyverkovácsokat is küldöttek (6). A jókarba helyezésre azonban Nehem csak a következő évben tehetett határozott javaslatot. Mindenekelőtt szálfákat kért, hogy a palánkot, vagyis a czölöpkerítést kijavíthassa (7). A tokaji várparancsnok azért még ugyanazon évben 150 tutajt úsztatott Szegedre, hogy a híd és a palánk kijavíttassék (8). 1) Thaly K.: Archivum Rákóczianum III. k. 153. lap. 2) A boszorkány-üldözések alkalmával vádlottak jobbára vidékiek, különösen jászságiak voltak. 3) HKR. Proth. Exp. 1710. okt. 151. sz. 818. lap. 4) HKR. Proth. Exp. 1711. május. 324. sz. 450. lap. - 1705. évben, midőn I. Lipót meghalt és I. József trónra lépett, a szegedi helyőrség az új császárnak külön esküt nem tett; a parancsnok csupán figyelmeztetéssel élt s a korábbi esküre emlékeztette az őrséget. (HKR. Proth. Exp. 1705. jún. 36. sz. 847. lap.) 5) HKR. Proth. Exp. 1686. nov. 61. sz. 475. l. 6) HKR. Proth. Exp. 1686. nov. 32. sz. 470. l. és decz. 177. sz. 458. lap. 7) HKR. Proth. Exp. 1687. febr. 112. sz. 111. lap, 1687. május 145. sz. 343.l. 8) HKR. Proth. Exp. 1687. júl. 185. sz. 492. l. - A hídfő kijavítására Nigrelli kassai generális a szepesi kamara útján 1690. évben is sok tutajt szállíttatott Szegedre. (HKR. Proth. Exp. 1690. márcz. 69. lap, ápr. 106. lap és ápr. 222. sz. 142. lap.) 226 Az árkok kitisztítása és a sánczok kijavítása csak az 1690. évben kezdetett meg. Ugyanekkor Fingerman ezredes a vár és a palánk alaprajzát az erődítésre vonatkozó javaslataival együtt a haditanácshoz felterjesztette (1). A következő évben Mortaigne is panaszolta a vár rozzant állapotát. Mérnökök küldését és tutajok úsztatását kérte s a törökök esetleges támadásától tartva, tüzér-szerek szállítását sürgette (2). S noha Lajos badeni herczeg is 1691. évi július 19-én kelt jelentésében melegen ajánlotta, hogy a szegedi vár nagyobb gondozásban részesüljön (3), a haditanács mit sem határozott és a falak kijavíttatlanúl maradtak. Nem csoda tehát, hogy a Tisza felől való falazat, a százados hanyagság következtében elkorhadva, az 1692. évi május 27-én a Tiszába szakadt. A magas vízállás még az észak-keleti köröndöt is ledöntötte, úgy hogy a Tisza felől a vár egészen nyitva maradt. Huyn a katasztrófát jelentve, a szükséges faanyagokon túl legalább is 10,000 frtot kért, hogy a kijavítást eszközöltethesse és hogy a rozoga kaszárnyákat jó karba helyezhesse. Ő is felküldte a vár alaprajzait és az erődítés tervezetét (4). S minthogy az ellenség Szeged közelében jelentkezett, a bedült fal helyébe palánkot, azaz czölöpkerítést állíttatott, Így a katonai élelmezési főraktár némileg biztosítva lett (5). De a haditanács pénz hiányában most sem intézkedhetett másként, minthogy újabban is tutajokat szállíttatott Szegedre, melyeket részben a híd jókarban tartására fordítottak (6). Huyn az 1693-ik év 1) HKR. Proth. Exp. 1690. nov. 252. sz. 503. lap és 290. sz. 511. lap. - "Fingermann aus Segetin den 9-ten nov. 1690. legt den Riss von Segetin bey." Sajnos, hogy ezt annak idején kiselejtezték. 2) HKR. Proth. Exp. 1691. febr. 119. sz. 100. lap, július 111. sz. 401. lap, okt. 289. sz. 580. lap. 3) HKR. Proth. Exp. 1691. júl. 228. sz. 419. lap. 4) HKR. Proth. Exp. 1692. jún. 295. lap "Huyn sub dato Segetin 27 may verlangt geldt mittel zu reparirung der durch das Wasser daselbst eingereisten Mauer erbauung - - - Legt in übrigen zwey Abrisse bey, eine wie Segetin de facto in der fortification steht, und dann auch wie es könnte besser perfectionirt werde." E jelentés és a rajzok hasonlókép kiselejtezvék. 5) HKR. Proth. Exp. 1692. jún. 359. és 360. sz. 310. és 311. lap. 6) HKR. Proth. Exp. 1692. aug. 113. sz. 380. l., 179. sz. 389. lap, szept. 269. sz. 431. lap. Az erdélyi közlekedés akadálytalan fenntartása érdekéből e hídra a haditanács kiváló gondot fordított. A híd a Maros beömlése fölött volt elhelyezve s az Erdélybe vonuló hadak mindenkor a Maros jobb partján, a Makó felé vezető útat használták. (HKR. Karten Abtheilung. Blődner C. főhadnagy már említett térképe.) - 1693. évben a hídhoz két nagy komp és igen sok kisebb hajó szereztetett be. (Göffinger János ápr. 26-iki jelentése. HKR. Proth. Exp. 1693. ápr. 150. lap.) 227 folyamán két contrecharpe készítését is felettébb szükségesnek nyilvánította (1), de erre sem volt költség. Ugyanaz évi szept. 13-án és 28-án kelt jelentéseiben azért kinyilatkoztatta, hogy ha rövid idő alatt intézkedés nem történik, egy újabb áradás a falakat tovább szaggatja. A bekövetkezhető károkért tehát a felelősséget magáról elhárítja (2). A haditanács valószínűleg arra gondolt, hogy a háború kedvező lefolyása esetén a szegedi vár határszéli minősége megszűnik s mint az ország belsejében fekvő erőd elveszíti eddigi fontosságát. Ez esetre a nagy költségbe kerülő erődítési munkák egyelőre feleslegeseknek látszottak. Azért is csak a mellőzhetetlenül szükséges munkákra, vagyis a bedőlt falazat vonalába eső egy favázas nagy gát emelésére utalványozott a haditanács 3000 frtot (3). A következő - 1695. - évi május 23-án azonban az imént elkészített szádfal is, minthogy a víz egyre a jobb partot szaggatta s a víz medre nyugat felé mélyített, a Tiszába szakadt. A vár és az ott felhalmozott élelmi- és hadikészlet így ismét védtelen s bizonytalan állapotba jutott (4). Globitz ezredes és Schlick tábornok sürgetéseire (5) a haditanács Szeged általános megerősítését ekkor elrendelte. Lambion mérnökkari tiszt lőn megbízva, hogy a terveket elkészítse és a költségeket kiszámítsa. Lambion mindenekelőtt a régi vár alap- és vázrajzát készítette el. E nagybecsű kép maig fennmaradt, s ebből ismerjük a török vár és palánk állapotát (6). A vár lényegileg és külsejét tekintve, a kazamaták nélkül ugyanolyan volt, mint amilyennek a legutóbbi időkben ismertük. A Tisza mellett szabálytalan négyszögalakot formált. Minden szögleten egy-egy vastagon boltozott körönd állt, melynek lőréseiből ágyúk meredeztek. A Tisza mentén a két körönd közötti mintegy 197 méter (104 öl) hosszú fal, mint már említők, 1692. évi május 27-én a Tiszába dűlt. Az északi, összesen 174 méter (92 öl) hosszú fal egyenessége mintegy 20 foknyira elhajlott. A törésponton boltozott és lőrésekkel ellátott, s 15-15 méter oldalszélességű, négyszögű torony emelkedett. Ennek 1) HKR. Proth. Exp. 1693. márcz. 135. sz. 128. lap. - Az 1694. év folyamán is a két contre charpe építésére szükséges 10,000 frtot Huyn hasztalan sürgette. (HKR. Proth. Exp. 1694. aug. 118. sz. 392. l.) 2) HHR. Proth. Exp. 1693. okt. 81. sz. 438. lap. 3) HKR. Proth. Exp. 1693. nov. 209. sz. 492. i. és decz. 72. sz. 514. lap. 4) HKR. Proth. Exp. 1695. jún. 77. sz. 258. lap. 5) HKR. Proth. Exp. 1695. szept. 366. lap és 1696. jan. 74. sz. 28. lap. - Schlick a "nyomorúságos" állapotban lévő vár sürgős helyreállítására a csákányok és más szükséges szerszámokon túl 15,000 frtot kért utalványoztatok 6) HKR. Proth. Exp. 1696. jan. 254. sz. ügyiratok mellett. 228 kapuja be volt falazva. A nyugoti, 197 méter hosszú fal, törés nélkül, egyenesre épült. Közepén hasonlókép egy magas, sisakos torony emelkedett holtkapuval (1). A déli, összesen 237 méter hosszú fal, gyengén elhajló két töréssel épült ki. Az egyik törés a toronynál, hol egyúttal a főbejáró is létezett, a másik pedig a torony és a délnyugoti körönd közt lévő, mintegy 27 méter hosszaságban 5 méternyire előugró bástyánál volt. A várfalak által befogott terület 12 125/1200 holdra rugott. A falak a föld színétől számítva 6.96 mtr. magasságúak voltak. Ezen felül még 1.58 mtr. magas és 0.63 mtr. vastag, lőrésekkel ellátott mellvéd húzódott végig, úgy hogy a várfal tetején a mellvéd mögött körüljárni lehetett. A járó különben is 5 méternyi korona szélességű földtöltéssel volt kiszélesítve, de ez alatt boltonyok (kazamaták) nem voltak. A várnak a déli kapun át volt az egyetlen, még pedig felvonó híddal ellátott bejárója (2). A várfalakat minden oldalról 19 méter széles, mély vízzel telt árok vette körül. Ezen árkon a déli kapu előtt híd vezetett keresztül. A vár kiegészítő részét, külső erődítvényét képezte a "Palánk." Ez csupán a vár déli oldalán terült el s nem környékezte a várat minden oldalon, nem különösen nyugotról és északról. A palánk kettős árokból, ezen belül pedig egy földbástyából - sánczból - állott, melynek tetején egymás mellé vert, öles magas czölöpökböl álló kerítés húzódott végig. A palánk külső, kisebb árka 1) Később ez a kapu is megnyílt. A bejáróhoz felvonó hídon lehetett hozzájutni. 2) A kapuk fölött épült magas tornyok a múlt század folyamán egymás után lebontattak. Az északi torony falazatában akadtak volna azon feliratos kőlapra, melyről már az 52. lapon megemlékeztünk s amelynek rajzát is ugyanott bemutattuk. Ezen kőlapról való emlékezés legelsőbben akkor merült fel, amidőn II. József császár idejében a város a vár megváltásának tervezetével első ízben foglalkozott. (A város tanácsának 1873. évi jan. 24-én kelt felterjesztése a helytartó tanácshoz.) Akkoriban az a piaristáknál volt letéve, fennmaradt töredéke pedig a piaristák konyhájából 1871. évben került elő. Minden kétségen kívül a kőlap egy múlt századbeli hamisítvány s úgy látszik, hogy azon kérdés bizonyítására készülhetett, hogy a vár nem katonai kincstári, hanem városi tulajdon, mert hisz azt még a török hódoltság előtt a város építette. De nem lehetetlen, hogy a hamis pecséttel együtt még abból a korból ered s azon küzdelmeknek egyik gyarló fegyvere, amely küzdelem a város jogaiért és szabadságaiért a kamara, a várparancsnok és a csanádi püspök ellen egész elkeseredettséggel folyt. A kőlap és a felirat tehát mindörökre rejtély marad s nagy szerencse, hogy annak egyik töredéke maig fennmaradt. 229 mintegy 9.50 méter s az ezzel egyenközűleg haladó belső árok pedig mintegy 19 méter széles volt. A Tisza mentén a palánk egy zig-zugos czölöp-kerítéssel volt bezárva. A sánczok a mai Kelemen-, Zrinyi- és Árpád-utczák irányában haladtak. A palánkba két bejárón - kapun - lehetett bejutni. Az egyik a vár délnyugoti köröndjének közelében volt. Ez a vár és a palánk városrész közt létezett hosszas, keskeny térre vezetett. A másik kapu a mai Gizella-téri kis kápolna környékén volt. Ilyen volt tehát a szegedi vár, melynek falai az 1686-iki ostrom óta valamennyire kijavíttattak, s amelynek megerősítését Lambion mérnök egész nagyszabásúlag tervezte. Minthogy Szegeden katonai fő élelmiház állíttatott fel, s a tábori kórház is ide helyeztetett át s hogy a haditanács Szegeden egy nagy lőpor-torony építését is elhatározta, valamint a lovasság részére egy nagy zab- és széna-raktár létesítését tervezte, hol rendszerint legalább is 20-30 ezer mérő zab tartandó készletben, - mely czélra, illetőleg a magtár építésére 1697. évben 3250 frt ki is utalványoztatott (1), mindezekre tekintettel, Lambion a hadtudomány legújabb álláspontjához mérten egy bevehetetlen erődöt tervelt, hasonlót a híres Lipótvárhoz, hasonlót a később kiépített aradi és temesvári erődökhöz. A török vár jobbára a régi állapotában, de mégis kazamatákkal ellátottan továbra is megmaradt volna. De a régi várat egy egészen új, egy nagy erőd övezte volna, mely utóbbi a mai híd-utcza, az egész Széchenyi-tér és az Arany János-utcza területeit is magába foglalta volna. Ez az erőd magas, rézsűs kőfalakkal ötszög-alakra terveztetett, mindenik szöglet ismét egy ötszög-alakra kiugró nagy bástyával bírt volna. Ugyanily bástya a Tisza balpartjára is terveztetett. A falak és bástyák előtt mély árkok, ezen túl ismét földsánczok és glacis-k készültek volna. E sánczok csillagalakú szögletekben a mai Tisza Lajos-körut irányában terveztettek. E nagyszabású tervezetből azonban semmi sem lett, mert kiépítése óriási összegbe került volna. Így hát az 1696-ik év folyamán a régi árkokat kitisztították, a sánczokat és palánkokat kijavították. Fentebb már említettük, hogy a munkálatoknál minden időben Szeged népének ingyenes közereje vétetett igénybe. Még a lőpor-torony és fegyver-műhely kiépítése is elhalasztatott (2). Pedig Schlick az 1697. évi május 14-én kelt jelentésében kiemelte 1) HKR. Proth. Registr. 1697. jún. 21-én 160. sz. 261. lap. - Proth. Exped. 1698. febr. 82. lap. Míg e raktárak kiépültek, de még azután is egy ideig, a zab- és széna-készlet a szt. Demeter-templomban volt felhalmozva. 2) HKR. Proth. Exp. 1697. jún. 181. sz. 400. lap. 1699. év márcz. 123. sz. 147. lap. 230 azon szörnyű következményeket, melyek az óriási lőpor-készlet felrobbanása esetén beállanának (1). Mert a vár ez időben egy kisebbszerű arzenál is volt, hol lőport gyártottak, granátokat töltögettek, s a készletet 50-100 mázsányi tömegekben Szegedről szállították Aradra, Péterváradra és még más helyekre (2). A kezdetleges viszonyoknál fogva s a czélszerűtlen épületekben tehát többször bomba-robbanások és ebből támadt különféle szerencsétlenségek történtek (3). A haditanács az ilyféle bajokat a parancsnokok gyarlóságainak róvta fel s úgy vélekedett, hogy képes és erélyes parancsnok majd segít az ilyféle bajokon (4). Különös azonban, hogy amidőn Globitz neveztetett ki parancsnokúl, a haditanács kiválóan figyelmébe ajánlotta a vár erődítését, a lőpor-torony és a kaszárnyák kiépítését (5). De Globitz sem tehetett semmit, mert ismételt sürgetéseire még 1701. évben sem kapta meg a faanyagokat, melyek a Tisza mentén felállított szádfal megerősítésére szükségesek lettek volna (6). Mert csak az 1702. év nyarán érkezett meg Tokajból a 600 darab tutaj, mely részben a tűzkárvallott lakosok közt lett kiosztva, részben pedig a szádfal erősítésére lett felhasználva (7). Az 1703. évi kurucz mozgalmak azonban az erődítési munkálatoknak nagy lökést adtak. Egész őszön, télen, sőt a következő évi tavaszon át szakadatlanúl folyt a munka, melyeket La Place őrnagy vezetett, ki fáradhatatlan buzgalommal teljesítette feladatait (8). Ez alkalommal már nemcsak Szeged népe, de a haditanács ren- 1) HKR. Proth. Exp. 1697. máj. 204. sz. 338. lap. 2) HKR. Proth. Exp. 1699. márcz. 113. lap. - 1701. jan. 53. sz. 52. lap. - 1702. aug. 120. sz. 530. lap. - 1703. febr. 131. sz. 150. lap. 3) HKR. Proth. Exp. 1701. máj. 117. sz. 312. l. és 210. sz. 325. lap. 4) HKR. Proth. Registr. 1698. júl. 2-án 16. sz. 280. lap. "Solle den posto Segedin mit eine capabln officier versehen." 5) HKR. Proth. Registr. 1698. nov. 1-én 4. sz. 431. lap. - 1699. márcz. 14-én 94. sz. 87. lap és júl. 8-án 65. sz. 221. lap. 6) HKR. Proth. Exp. 1701. jún. 261. sz. 406. lap: "Globitz erindert in 2 schreiben das die Vöstung Segetin auf der vasser erichten sehr schadhaft werde und einfalle, bitt dahero ihm mehr dan 100 flossen holtz und das geld darbey für die handwerksleut zu überschicken." - - aug. 118. sz. 548. lap "Globitz aus Segetin 16 aug. 1701. Klagt den nothstand, der er an holtz hat und das die angeschafte flosse von Tokay so lang ausbleibe, daher er die einfallende Wand an dem Theisz nicht können repariren lassen." 7) HKR. Proth. Registr. 1702. aug. 24-én 245. sz. - Proth. Exp. 1702. aug. 63. sz. 525. lap és 241. sz. 544. lap. 8) HKR. Proth. Exped. 1703. márcz. 259. sz. 254. l., okt. 580. sz. 119. lap. 231 deletéből Csongrád és Csanád vármegyék összes helységei is be voltak rendelve a kényszermunkára (1). Az ácsokat és más műszaki munkásokat napszám szerint fizették, a berendelt kényszermunkások pedig élelmezést nyertek. Az élelem azonban rossz és sok panaszra okot adó volt. A többi közt nem volt só és a nép sótlanúl ette kenyerét. Így azután a vár olyan állapotba jutott, hogy az 1704. év alatt - mint fentebb láttuk - és azután is, több rendbeli ostromot, illetőleg megszállást képes volt kiállani. De a palánk 1708-ban már ismét helyreállítást igényelt (2), mi végre az udvari kamara 500 tutajt úsztatott Szegedre (3). Így azután az 1709. és 1710. évek alatt nemcsak a palánkot állították helyre, de egyúttal a kaszárnyák és a híd is jókarba helyeztettek. A szatmári békekötés után (1711.) a szegedi várnak nagyszabású megerősítési terve újra előkerült. A karlóczai béke értelmében ugyanis nem volt szabad új várakat építeni, s így a határvédelem csupán az aradi, szegedi és titeli erődökre szorítkozott. Pétervárad közelségénél fogva Titel megerősítését a haditanács mellőzte s így Szeged megerősítése annál kívánatosabbnak látszott. Eugen herczeg, mint a haditanács elnöke, Szeged megerősítését még az esetre is szükségesnek tartotta, ha Szeged határvárosi minőségét elveszítené. Mert Budáról, Szolnokról, Nagyváradról Pétervárad felé vonuló hadaknak a nagy távolság és kietlen pusztaságoknál fogva elkerülhetetlen szüksége volt egy telephelyre, hol az ellátási és élelmzési készletek beraktározhatók, hol a hadak gyülekezhetnek és minden nehézség nélkül táborozhatnak. Ily telephelyűl egyedül Szeged látszott alkalmasnak, mely a sószállításnak és az erdélyi összeköttetésnek is csomópontja volt s már ezeknél fogva is megerősítést igényel. Ezek voltak Eugen herczeg nézetei, ki Szeged hadtani fontosságát tapasztalatból is jól ismerte, miért is a várerődítési tervek elkészítését elrendelte. De la Croix Paitis mérnökkari ezredes bízatott meg ezzel, ki is a Lambion-féle 1696-iki terveket vette alapul. Elkészítvén a régi vár és a város alaprajzát - melyről már fentebb szóltunk - az erődítési tervek kimunkálásához fogott. A régi vár megmaradt volna "citadellának" s e körül a mai Tisza-Lajos-körút irányában csillag alakra terveztettek a rézsűs téglafalak, hat rendbeli ötszögű bástyákkal, árkokkal, ravelinekkel, lunettekkel és glacis-kal. A Tisza balparti redout mellőztetett. A bedőlt várfal helyére egy újabb rézsűs falazat, az összes várfalakhoz pedig bombamentes kazamáták terveztettek. 1) HKR. Proth. Registr. 1703. júl. 4-én 53. sz. 451. lap. 2) HKR. Proth. Exp. 1708. máj. 99. sz. 558. lap. 3) HKR. Proth. Exp. 1708. aug. 81. sz. 846. lap.
A szegedi vár erődítési terve 1713-ban. (Hasonmás kisebbítve a cs. és kir. hadügyi levéltárban levő eredeti után). 232 A várban levő összes magánépületek eltávolításával ott óriási raktár- és kaszárnya-épületek terveztettek, de a citadellán kívül is négy óriási sátortábor épült volna. Ezen új erőd építési költségei 250,000 frt körül mutatkoztak. Ez a költség pedig a már évi 700,000 frtra emelkedett sójövedelemből fedeztetett volna. Míg a haditanács e tervekkel foglalkozott, azalatt, nevezetesen az 1712. évben Szeged egy megrendítő szerencsétlenségnek, egy nagy katasztrófának lett színhelye. A Tisza oly magasra duzzadt, hogy az egész várost elborította s a házakat romba döntötte. A csapást már előre is csodás és tüneményszerű jelenségek sejtették. Mert 1711-ben "Szegednél a Tisza vize minden látható és tapasztalható ok nélkül elenyészék, annyira, hogy a számtalan halak a Tisza száraz fenekén künn maradván, nem győzték az emberek kifogdosni. Ugyanott közel a mezőben nagy öreg saskeselyűk sereggel gyűlvén össze, a barmokat kergették és ölték, úgy az embereket is, sőt a falukba is minden tartózkodás nélkül bementenek a házakra sereggel, úgy kergették az embereket; a sáskák hasonlóképen ellepték a főldet és minden zöldséget megemésztettek" (1). De még ugyanazon év őszén a Tisza annyira feláradt, hogy falvakat söpört el és az emberek százszámra vesztek el (2). Szeged már ekkor válságos napokat élt. A magas vízállás a télen nem sülyedt s a tavaszi áradat katasztrófát szült. A lakosság védekezett, töltekezett egész a megszakadásig, de hasztalan. A duzzadó hullámok gátat törtek s alsó- és felsővárost elborították. Voltak ugyan téglafalazattal készült házak is, de ezek ép úgy, mint a vályogházak, sorra omlottak. Az áradat még a nemrég épített pestis-kórházat (lazaretum) is elsodorta. A belváros, illetőleg a palánk a magas földbástyáknál fogva árvízmentes maradt. Az ár ide nem hatolhatott be, de a fakadó vizek a pinczéket megtöltötték. A lakosság a veszedelem elől részben a palánkba menekült, részben pedig - különösen a felsővárosiak - a szőlőkbe szaladtak. Öthalom felé a közlekedés hajókkal történt. A rettenetes veszedelem ápril végén történt, amiről a tanács bécsi ügyvivőjét - Király Ádámot - és a koronázó országgyűlésre felküldött követeit - Temesváry János főjegyzőt és Siskovics András senatort - legott értesítette (3). A Tisza árja csak lassan indult apa- 1) Cserey Mihály históriája. Pest, 1852. 475. lap. 2) U. a. 476. lap. 3) Király Ádám ápr. 30-iki válasza a tanácshoz: "Itt is az vizek nagyok, de bennünket Bécsbül még eddig ki nem mosott. Nem tudom, mit ád isten." - A tanácsnak a követekhez intézett tudósítása: "Minapi levelünkben is tudósítottuk vala (ez a levél elveszett) az árvizek felűl kegyelmeteket, melyek mindekkorig 233 dásnak. De alig sülyedt valamennyit a vízszín, amidőn közbejött a Maros áradása is (1). Tartósabb apadás csak június elején mutatkozott (2) és ekkor tárult fel a pusztulás borzasztó képe (3). Cometh kamarai felügyelő a lakosságot ez inséges időkben is egyre forspontozással terhelte (4), úgy hogy az árvízveszély és az elviselhetetlen zaklatások következtében sokan Makóra, H.-M.-Vásárhelyre, Mindszentre, Szentesre, vagy a török földön Szőreghre, Kis-Zomborra költözködtek, hol új otthont alapítván, polgári állásukat ott a kedvezőbb jobbágy-sorssal cserélték fel (5). Július végén tért vissza az ár medrébe (6). De alighogy kiszikkadt csak dagadnak és áradnak, főképen a Tisza. A Maros indifferenter van, de meggondolhatja kegyelmetek, hogy Arad felé a hajók nem a Maros járásán, hanem valamerre tetszik, fel s alá járhatnak. A kegyelmed vivariumja is közel van a vízhez, mivel a tőtést már nem győzi a nép mindennap continuálni. Penczéje pediglen bár annyi borral volna teli, mint vízzel. Felsőváros egészen kiszaladott a szőlőkhöz. A gabonákban és kaszáló helyekben nagy károkat tett a víz, úgy annyira, hogy Tokaj tájékán egész Szolnokig és Csongrádig megemlegetni fogják a lakosok. Aradhoz semmi élést sem vihetni, mindenben penuria van; se bor, se kenyér, se ökör, se szamár. Egy profont is 8 és feljebb polturán adatik. - Adja Isten, hogy visszajövet Öthalomtúl fogva hajón ne kellessék akkor behozatnunk." - A május 12-én kelt tudósításból: "Az árvizek itt minálunk mind continuálódnak. Felsőváros teljességgel a nagy kőházaknak elomlásával. Török Ferenczé is tripidál, de bezzeg megvehetünk benne, rettenetes sok kígyók megszaporodtak. Fáczán madarakat, eleven őzeket most bőven kaphatni, az vizek mind kiűzték." (Szeged v. közig. levéltára. 1712. évi lajstromozatlan iratok.) 1) A püspöki dézma megváltása ügyében kelt értesítés a követekhez: "Jóllehet Isten áldása lett volna a mezőben, de a rettenetes nagy árvizek, mit alsóvárosunknak határában levő életeket feltévén, nem apad, mivel a tókból lassan szívárodik a Tiszának. A bolond Maros pediglen három négy nap alatt gyakorta megújítja az vizet." (U. o.) 2) Június 8-án kelt tudósítás a követekhez: "Az vizek megtértek, naponként apadnak, lassan-lassan, de az penczék és kertek bövölködnek sok vízzel." (U. o.) 3) Júl. 3-iki tudósítás: "Lazaretumot, kit felépíttettünk volt, a víz fundamentumig elhordta." (U. o.) 4) Jún. 26-iki jelentés: "Soha szüntelen forspont mia meg nem nyughatunk, kit Cometh uram akar mi ördög is rajtunk, kíván és kéri; hanem executionaliter ir" . . . . (U. o.) 5) A kun puszták iránt folyt perben tanukként kihallgatott makói, vásárhelyi stb. lakosok többnyire szegedi elszármazottak. (Lásd: Oklevéltár CXCVIII. és CC. sz.) 6) Júl. 10-én:
"Az vizek csak lassan apadnak." - Júl. 31-én: "Mivel
az víz igen készűl apadni, az tókból is alkalmasint reméljük halnak
nagy bővségét. (Szeged v. közig. levéltára. 1712. évi lajstromozatlan
iratok.) 234 a talaj, mindent felemésztő sáskacsapatok lepték el a környéket. Augusztusban pedig oly orkán kerekedett, hogy a nép az utolsó ítélet napját vélte elérkezettnek (1). A hajléktalan lakosok egyelőre a palánkban vonták meg magukat, azután pedig telkeiken földbe ásott putrikban és gunyhókban tanyáztak. Éveken át tartott e hajléktalanság és nyomor, mert még az 1715. évi országos adóösszeírás alkalmával is a palánkot kivéve a lakosság csupa ideiglenes hajlékokban lakott (2). Az 1719. évi adókivetés alkalmával is még favázas, nádfonatos és sártapaszból készült házak léteztek, úgy hogy adó alá vonható rendes épület csak 399 volt, amiből alsóvárosra 285, felsővárosra pedig 112 esett (3). Ily rettenetes pusztulás érte Szegedet az 1712. évi árvíz alkalmából s a szörnyű csapást a nép csak évek hosszú során heverte ki. Mindenki azt hitte, hogy Szeged végkép elpusztult és soha fel nem támad többé. Híre is volt, hogy a várost máshova telepítik, majd meg arról volt szó, hogy az új erődöt a Maros-torokban a két víz szögletében emelik fel (4). A haditanács ily körülmények közt, Szeged katasztrófája után 1) A követekhez küldött tanácsi jelentés. (Szeged v. közig. levéltára. 1712. évi lajstromozatlan iratok.) 2) A küldöttségi jegyzőkönyvben egyebek közt ezek olvashatók: "Cives loci demonstraverunt suas domos non nisi ex ligneis ac vilissime ex arundinibus structura habere." (U. o.) 3) Conscripto liberae ac regiae civitatis Szegediensis 1719. - Az évi adó 4422 frt 67 drt tett s az említett számú házakon túl a következő értékek után volt kiróva:
Legkisebb adótétel a 2 frt, a legnagyobb 52 frt. A többi közt ennyit fizetett Rósa Dániel is. Nagy adófizető családok voltak alsóvárosról: Dobó, Fazekas, Kara, Kis Bálint, Kószó, Ördög, Puskás, Simon, Tóth stb., - felsővárosról pedig: Balogh, Baranyai, Bába, Csuka, Faragó, Fekete, Gazdag, Kajgonya, Kormányos, Márton, Sávoly, Szél, Tápai, Vékes stb. (Szeged v. számvevőségi levéltára I. csom.) 4) 1712. évi júl. 13-iki tanácsi értesítés a követekhez: "Spargitur, hogy az szegedi fortalitium transferáltatik az Maros torkába; ha pediglen nem, tehát az egész Palanka cassaltatik és pure csak praesidiumnak fortificalni fogják. Mi lészen, nem tudjuk." (Szeged v. közig. levéltára, 1712. évi lajstromozatlan iratok.) 235 döntött a vár általános megerősítése kérdésében. A tervezet kivitele annyiban megkönnyebbült, hogy felsőváros felül több házcsoport eltávolításának szüksége többé fenn nem forgott, mivel eltávolította azt az árvíz. Eugen herczeg a terveken is sokat módosított. A többi közt a bástyák rézsűs téglafalazását mellőzte s ez úton a költségeket 120,000 forintra mérsékelte. Így terjeszté az ügyet Károly király elé, ki is a tervek végrehajtását általában megengedte (1). A kiviteli munkálatok 1714. évben kezdettek meg s három éven át tartottak. A vezetéssel De la Croix Paitis volt megbízva (2), kit azonban később Kassára helyeztek át, hol nemsokára el is halt. Ekkor gróf Gosseau mérnök-ezredes folytatta a munkavezetést, ki a terveken ismét sokat változtatott, egyszerűsített. Az 1715. év tavaszán a munkálatok szüneteltek, mivel a munkatér, a vár egész környéke, vízzel volt borítva. De ennek daczára óriási mérvű munkálatok létesűltek. A többi közt ezen évben 25,000 forint költség lett kiutalványozva, mi az időben rendkívül nagy összeget képviselt (3). Pedig csak a műszaki munkásokat, a kőmíveseket, ácsokat, kik jórészben a tanulékony szegediekből teltek ki, fizették. A többi munkát, árokásást, földhányást, vályogvetést és téglaégetést mind kényszermunkások végezték (gratuiti labores). Bács-Bodrogh, Csanád- és Csongrád vármegye helységei, meghatározott időtartamra, felváltva összes igavonó jószágaikkal együtt voltak e munkálatokhoz berendelve, kik a terhes közmunkáért pusztán élelmet, illetőleg erre való csekély zsoldot nyertek. A nyüzsgő csoportok táborszerűleg tanyáztak a vár körül, hol lázas tevékenységgel folyt a munka az egész vonalon. A munkában a város lakossága, a polgárság is részt venni kényszerült, s hasztalan hivatkoztak kiváltságos jogaikra s hasztalan emlegették, hogy jobbágysorsra való alacsonyításuk miatt az országgyűlésnél tesznek panaszt (4). De résztvett a munkálatokban a katonaság is. Így a többi közt a Württemberg-, Pálffy- és Bonneval ezredek legénysége is az erődítési munkálatokhoz volt kirendelve. Sőt Arad vármegye egyes vidékeinek lakossága is a szegedi vár erődítési munkálataihoz szük- 1) HKR. Proth. Exp. 1714. é. jún. 434. sz., hol egyúttal a két nagybecsű tervrajz is őriztetik. 2) HKR. Proth. Exp. 1715. márcz. 382. sz. 296. lap. 3) HKR. Proth. Exp. 1715. máj. 227. sz. 481. lap. Herberstein jelentése. HKR. Proth. Exp. 1715. márcz. 382. sz. 296. l. 4) A m. kir.
udvari kanczelláriának 1713. é. jún. 20-án kelt leirata, utalva az
udvari haditanácsnak ez ügyben kelt határozatára, amelynél fogva a
várerődítés egyúttal a város biztosítására is eszközöltetik, így a
közjó érdekéből a polgárság a munkálatokban résztvenni tartozik. (Szeged
v. közig. levéltára, 1713. évi lajstromozatlan iratok.) 236 séges fák előállítására és egész erdőségek letarolására ily kényszermunkásként volt kirendelve (1). Három év alatt elkészült az új földsáncz, mely most már a várat félköralakban övezte. Az új, megnagyobbított palánk ravelinekkel, lunettekkel, kívül glacis-kal s az egész vonalon végig czölöp-kerítéssel volt ellátva. A sánczok készítése alkalmával két négymázsás régi, elásott harangra bukkantak, miből később valószínűleg ágyút öntettek (2). Az építkezés alkalmából sok magántelket foglaltak el, különösen felsővároson a mai Mihály-utcza környékén, palánkban pedig, nevezetesen a mai híd-, aradi- és Deák Ferencz-utczák környékén, több házat kisajátítottak s leromboltak. Kezdetben mintegy 70 ház kisajátítását tervezték. A mai Somogyi-utczáig terjedőleg mindent lerombolni szándékoztak. Sőt híre volt, hogy az ősi szent Demetertemplomot is - melyben ép ekkor 20 ezer mérő zabot és 10 ezer mázsa lisztet tartottak - elpusztítják (3). E nagymérvű kisajátítás mintegy 10,000 frt költséget igényelt volna. De a pénz már ekkor elfogyott s így a nagy tervezés is abban maradt. Mint említők, csak a Mihály-utcza s az aradi- és híd-utcza környékén romboltak le néhány házat. A kisebb, régi törökös házakért 20-20 frt kártalanítást fizettek. A lerombolt épületek közt volt a rácz templom (4) és a város székháza is, a törökök kiűzése óta már a második, melyet leromboltak (5). 1) Károly királynak 1716. évi ápr. 1-én kelt rendelete alapján Borsod vármegye egyes vidékeit a szegedi várépítésekhez szükséges mészkő-fejtésre és szállításra kötelezte. (Borsod vármegye levéltára, 1716. év.) 2) HKR. Proth. Exp. 1715. okt. 90. sz. 1041. lap, - nov. 40. sz. 1185. lap. - Herberstein jelentései: "Wegen dere in den ausgraben gefundenen zweye Glockhen werde er das gehőrige observiren." 3) HKR. Proth. Exp. 1715. szept. 369. sz. 955. lap. és Keresztély Ágoston szász herczeg és esztergomi érsek 1715. évi nov. 25-én kelt levele. (Szeged v. közig. levéltára, 1715. évi lajstromozatlan iratok.) 4) Az 1722. évi júl. 4-iki császári rendelet értelmében a lerombolt rácz templomért s illetőleg a várépítéshez elhordott anyagaiért a katonai téglaégető kemenczékből 60 ezer drb tégla, vagy e helyett 526 frt készpénz, azonfelül az új rácz templom építéséhez a szükséges mennyiségű épületfa kiadatni rendeltetett. (Cs. és kir. közös pénzügyminiszteri levéltár magyar kamarai osztálya, 1725. évi márcz. 14-iki előadmány.) 5) A hagyomány azt tartja, hogy a török hódoltság alatt és azután is a város székháza alsóvároson, a később "csengős bolt"-nak nevezett épületben volt, Egész a mult század közepéig alsó- és felsővároson is a városnak több háza volt, - közöttük a "csengős bolt", de ezek csak katonatisztek lakásaiúl és egy ízben igen rövid ideig kivételesen hivatalos helyiségül szolgáltak. Ily városi házak után keletkezhetett tehát az alsóvárosi széképületről szóló téves hagyomány. 237 Ennek elpusztítása alkalmával a város régi jegyzőkönyveit, számadásait és egyéb iratait, melyek a gyakori tűzesetek, árvizek és egyéb veszedelmek daczára sem semmisültek meg s melyeket egy ládában összegyűjtve őriztek (1), a várossal ellenséges viszonyban álló egyik német építész orvul elidegenítette (2). A város múltjának, belső életének és küzdelmeinek megismerésére szolgáló nagybecsű kútfők a vandal kezek közt ekkor semmisültek meg. Temesváry János, a város ez időbeli érdemes főjegyzője, néhány régibb iratot, valamint az 1712-1716. évek levelezéseinek némely részleteit eredetiben vagy másolatban egybegyűjtötte ugyan, de ép ezekből s más városoknak - például Kecskemét és Nagy-Kőrös - fennmaradt jegyzőkönyveiből és számadásaiból láthatjuk, hogy mit veszített Szeged, amidőn régi iratai, jegyzőkönyvei és számadásai megsemmisűltek. A várat körülövező új erőd, az új sánczolás, úgy a közéletben, mint az iratokban "Eugenius árká"-nak neveztetett. Tizenkilencz méter széles, mély vízzel telt árok volt ez, mely a Tiszából nyerte ugyan táplálékát, de attól mégis el volt zárva. Az árkon belűl hat méter korona szélességű magas földbástya s ezen ismét erős czölöpkerítés - palánk - emelkedett (3). Az új palánkba három nagy kapun lehetett bejutni. Az egyik (szabadkai kapu) a mai Kárász- és Kölcsei-utczák sarkán, a másik (budai kapu) a Kossuth Lajos-sugárút és Vadász-utcza, a harmadik pedig (csongrádi kapu) a Fodor- és Mihály-utczák keresztezésénél volt. Mindhárom helyen felvonó hídak voltak. A gyalogközlekedésre három "kis kapu" szolgált. Egyik a Tiszaparton a sörház mellett, mely a katonai kórházzal való érintkezésre szolgált, a második a Gizella-téren, a harmadik pedig a felsővárosi közleke- 1) A város régi szabadalmi- és adományleveleit nem a széképületben, hanem a szt. Demeter-templom tornya alatt, egy elfalazott fülkében őrizték. Téves ennélfogva az a hagyomány, hogy a régi szabadalmi leveleket az enyészettől egy barát mentette meg, ki a törökök pusztításai elől azokat Szakolczára szállította. (Lásd: Vedres István: Nemes sz. kir. Szeged városa megnagyobbítandó tanácsháza talpkövének letétele alkalmatosságára készült versek. Pest, 1799. 13-14. lap.) Hogy mindíg az előljáróság kezei közt és őrizete alatt voltak a régi oklevelek, kitetszik abból is, hogy az 1572., 1631., 1642., 1654. stb. években az eredeti oklevelek felmutatása mellett a királyi kanczelláriánál s az esztergomi főkáptalannál az előljáróság azokról átiratokat, újabb kiadványokat szerzett. Talán a convent iratait menekítették valaha Szakolczára s innen keletkezhetett a téves hagyomány. 2) Szeged v. tanácsának jegyzőkönyvei, 1717. év, 1. lap. 3) E sánczok a folytonos javítások daczára is egyre omladoztak és pusztultak. Az 1816. és 1830. évi vízáradások alkalmával védekezésre használva végkép el is enyésztek. 238 désre, a sóházak mellett volt. Ez utóbbi helyen a híd mellett Szent János szobra állt, mely a legutóbbi időkig fennmaradt. Minden kapunak őrsége volt. Éjjel a kapukat elzárták s a felvonó hidakat felhúzták. De la Croix Paitis nagyszabású terveiből a déli és nyugoti várkapu elé még egy-egy ravelin épült ki, valamint a vár déli falaihoz kiépíttettek a kazamáták, hová a török épületek anyagait, sőt még a temetők síroszlopait is beépítették (1). A kazamáták fölé vastag földréteget hordtak a mellvédek magasságáig, a lőréseket pedig egyidejűleg befalazták (2). A nyugoti és északi falakhoz tervezett boltonyoknak, valamint a Tisza mentén az új courtine-nak kiépítése is elmaradt (3), mivel a költ- 1) A várbontás alkalmával a sírkövek turbánaiból több darab napfényre került. Ezek a városi múzeum kőemléktárában őriztetnek. 2) HKR. Proth. Exp. és Proth Registr. 1714-1716. évek folyamai, hol a várerődítési munkálatok minden mozzanata és az azzal összefüggő események körülményesen följegyezve vannak. 3) Ezek utólag létesűltek, az előbbeniek még Károly király, az utóbbi pedig Mária Terézia uralkodása alatt 1762-1764. évek folyamán. (Lásd: Szeged v. térképtárában 3. sz. a. őrzött 1765. évi vázrajzot.) A kazamáták építéséhez a városi téglaégető kemenczékből a várparancsnok minden égetés után 2000 téglát foglalt el. Ez önkénykedés miatt a város az országgyűlésen emelt panaszt s az 1741. évi 39. t.-cz., valamint az 1751. évi 31. és 32. t.-cz. a sérelmek orvoslatát el is rendelte. A várerődítési tervek azonban még gyakran felmerültek. Az 1779. évi jan. 12-én 242. sz. a. kelt helytartótanácsi rendelettel a vártól 190 méternyi távolságon belül bárminek építése is eltiltatott. Ugyanekkor a lőtávolba eső 122 palánki háznak, vagyis a Somogyi-utczáig terjedő városrésznek kisajátítását és lerombolását tervelték (Captella mérnökkari tisztnek az 1779. évi ápr. 30-iki vegyes bizottsági megállapodások alapján készített tervrajza és kisajátítási javaslata Szeged város közigazgatási levéltárában). 1818. évben a vár déli falainak a kaputól a Tiszáig terjedő részét akarták kazamátákkal kiegészíteni, noha már József császár a vár erődítményi jellegét eltörölte, amely alkalomból a város és a kincstár között a vár megváltása ügyében tárgyalások is folytak. Némelyek a várat kereskedelmi czélokra, nevezetesen gabona-tárházaknak alkalmasúl felhasználhatónak találták s így a megváltást igen óhajtották, de a kincstár túlköveteléseinél fogva a város közönsége a megváltás tervét elejteni volt kénytelen. A várat ekkor országos javító-intézetnek (domus correctorialis) rendezték be, majd politikai foglyok (deportati) szenvedéshelye lett. - 1857. évi május 17-én kelt császári parancs a vár erődítményi jellegét végkép megszüntette. Ekkor szabadult fel a vár körüli óriási tér az építkezési tilalom alúl s ettől fogva a vár már csak "k. k. Kastell" volt. A vár megváltása ügyében az 1858-59. és 1872-73. években ismét nagy reményekre keltő tárgyalások indultak meg. De a katonai túlcsigázott igényeknél fogva megint eredmény- 239 ségalap teljesen kimerült. Időközben a karlóczai béke is felbomlott, a törökök elleni hadjárat ujból megkezdődött, így hát a várerődítési munkálatok abban maradtak. A török háború Károly királyra nézve szerencsés kimenetelű volt. Eugen herczeg 1716. évi augusztus havában Temesvárt keményen ostromolta, úgy hogy ugyanazon hó 18-án a várat egyesség mellett átvette; a következő évi aug. 16-án pedig bevette Belgrádot. Temesvár és Belgrád ostroma alkalmából a hadsereg részére való fuvarozással és élelem kiszolgáltatással ismét a kimerülésig terhelték Szegedet. Szerencsére a hadjárat rövid ideig tartott, s 1718. évben megköttetett a passarovitzi béke, melynek értelmében a szultán a dunatisza-marosközi birtokairól lemondott. Szeged ekkor megszűnt ugyan szorosabb értelemben vett határszéli város lenni, de azért a tiszántúli országrész mégis idegen föld maradt, melyet 60 évnél tovább absolut katonai igazgatás alatt az országtól elszakítva kormányoztak. Azért még ezentúl is a leveleken és más iratokban gyakrabban előfordult a "nemes Vég Szeged városa" czímezés. Az 1714-16. évi várerődítési rendkívüli munkálatoknak köszönheti Szeged újra alapítását. A nagy árvízcsapást a lakosság talán soha sem heveri ki, a menekültek talán többé vissza se települnek és Szeged talán mindenkorra jelentéktelen kis hely marad, sőt talán el is enyészik vala, ha a három évi nagy munkálatok, a vár-reconstructio közbe nem jő. A kényszermunkára nagy tömegekben berendelt környékbeli lakosság három év alatt Szeged forgalmát és fogyasztását annyira növelte, a város oly emporiummá vált, hogy annak híre és vonzóereje messze elhatott. A forgalom jótékonyságát és hasznait nemcsak a helyben maradt lakosok, de még a szétrebbentek is megérezték, kik most egymás után visszaszállingóztak, sőt magukkal új települőket is hoztak. A vidékről, az ország különféle részeiből, de még külföldről is, - különösen német iparosok - sokan özönlöttek Szegedre, hol a munkára és keresetre bőséges alkalom kínálkozott. A pezsgő élet, a lázas tevékenység jólétnek és gyarapodásnak lett alapja. telenek lettek. A telekkönyvi helyszínelések alkalmából, 1873. évben a vártelek tulajdonjoga iránt a város keresetet indított, támaszkodva a helytartó tanácsnak 1786. évi jan. 10-én 1284. sz. alatt kelt leiratára, amely beismerte, hogy a vár polgári területen fekszik. A város tulajdonjogát a szegedi törvényszék 1874. évi júl. 28-án, a budapesti kir. itélőtábla 1875. évi márcz. 2-án s a kir. kuria 1875. évi jún. 16-án kelt egybehangzó ítéleteikkel megállapították. 1879. évi ápr. hó 15-én ő felsége a várat és összes építményeit a városnak adományozta, - a katonaság elhelyezésére pedig a város közönsége a Mars-téri nagy laktanyát építette. 240 Ezen idők kereseti viszonyait mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy még zsidó kereskedők is, a fennálló tilalom és akadályok daczára is felkeresték a szegedi élénk és hálás piaczot. Így Moyses Izsák vidéki zsidó 1714. évi február hó 25-én Koszta Poppe görög kereskedőtől a palánkban, három évi időtartamra 36 frt óriási évi béröszszegért bolt- és lakás helyiséget bérelt, hogy kapós portékáit árulhassa (1). Pozsonyból pedig Keppich Ábrahám és Jakab zsidók jöttek Szegedre, kiket a tanács nem akart befogadni, de gróf Heberstein védelme alatt üzletüket mégis megnyithatták (2). A várparancsnok különféle túlkapásai miatt a tanács ép ez időben panaszait küldöttségileg szorgalmazta a haditanács előtt. A zsidók befogadása ügyében a küldöttek márczius 14-iki jelentésükben kiemelték, hogy "a zsidó dolgát is ahol illett promoveáltuk: de csak azt tanácsolják, hogy azon munkálkodjunk, hogy fundusra ne kaphasson, mert ha arra kapand, lészen dolgunk, meddig kiűzhetjük; hasonló sorsban vannak Buda városiak, amint itten levő küldött követek eleget beszéllettek ezen dologrúl is"(3). A zsidók ezen igyekezete eléggé mutatja, hogy mily élénkség, mily forgalom volt ez időben Szegeden, melyet különben a törvényhozásnak és a kormánynak Szeged emelését czélzó és előmozdító több rendbeli intézkedése is fokozott. Így az 1715. évi országgyűlés - miről később tűzetesebben szólunk - Szeged város ősi kiváltságait és szabad királyi városi jogállását elismerte, a szabad királyi városok sorába újra beczikkelyezte és sérelmei orvoslatát elrendelte (4). A generalisok és a kamarai tisztek igája alól felszabadult emporialis városban különféle állami és közhatósági hivatalt állítottak fel. Nevezetesen az újra szervezett harminczad és száraz vám-hivataloknak egyik fő beszedési helyéül Szeged jelöltetett ki, melynek fiókhelyei Csanád, Makó, Zenta és Halász voltak (5). Az új hivatal a Tisza balpartján emelt terjedelmes épületekben volt elhelyezve, átellenben a kamarai igazgatósággal, mely a jobb parton, a mai báró Wodianer- 1) Szeged v. közigazgatási levéltára, 1714. évi lajstromozatlan iratok. Lásd egyúttal: Reizner J.: Történelmi vizsgálatok a zsidók szegedi betelepülése körül. Szeged, 1885. 9-11. lap. 2) HKR. Proth. Exp. 1715. márcz. 327. sz. 285. lap és 342. sz. 288. lap. 3) Temesváry János főjegyző jelentése a tanácshoz (1714. évi lajstromozatlan iratok). A zsidókat később mégis kiüldüzték s az 1719. évi nagy szabadalmi oklevélbe is beiktatva lett, hogy lakosokat egyedül a tanácsnak áll jogában befogadni s hogy zsidókat befogadni egyáltalán nem lehet. 4) Corpus iuris hungarici, 1715. év 37. és 107. t.-cz. 5) Corpus iuris
hungarici, 1715. év 91. t.-cz. 58. §. 241 féle telken állott (1). Szegeden állíttatott fel az egyik oszágos fő-sóraktár is. Mint tudjuk, az arany bulla rendelkezésénél fogva a török hódoltságig az ország két fő-sóraktára Szolnokon és Szegeden volt. Ezt a régi magyar intézményt most újraszervezték. I. Lipót király az udvari kamarának a magyarországi és erdélyi só kihasználása és szállítása ügyében 1698. évi decz. 12-én kelt emlékiratát jóváhagyván, még ugyanazon év végén az első - 11,510 drb kősóból álló - szállítmány Szegedre megérkezett. Khaich Lajos kamarai tisztviselő 3 frtért árulta mázsáját, melyen túl még 6 dr. mázsapénzt szedhetett. 1700. április 19-én Lipót király a szegedi sóhivatalhoz mázsa-tisztnek Müller József bécsi udvari kamarai irnokot (2) nevezte ki, mely időtől a sószállítás és árulás nagyobb arányokat öltött. A szathmári békekötés után a sóbányászatot még szélesebb alapokra fektették és az 1711. évi aug. 11-én kelt udvari kamarai rendelettel országos sóraktári főhelyekül Pest, Szeged és Eszék városokat jelölték ki. Sóhívatali inspektornak 900 frt évi fizetéssel, a mellékjövedelmek eltiltásával most Hueber János Konrád (3) - azelőtt erdélyi élelmezési biztos - neveztetett ki. A kamara Gyulafehérvártól Szegedig a Maros medrét a folyóban megfeneklett tuskóktól, úgy a török részen levő veszélyes malmoktól megtisztíttatta s az Erdélylyel való víziközlekedést biztosította, amire az erdélyi sószállítás rendkívül kifejlődött. Ez ismét a fuvarozásnak adott nagy lendületet, úgy hogy a lakosok közül igen soknak ez képezte kereseti forrását. A sószállításon kívül a kincstár még az erdei faüzletbe is bele bocsájtkozott. A szálfaeladást ugyancsak a sóhívatal eszközölte. Bár a híd fenntartására mindig sok fa kellett s különösen az 1712-ik évi deczember havi vízáradás és jégzajlás alkalmával összeroncsolt híd helyreállítására tetemes faanyag lett kiszolgáltatva, azért a kereskedés és vállalkozás szükségletei hiányt soha nem szenvedtek. Lassanként a faszállítás a kincstárra, a fakereskedés pedig a lakosságra nézve jól jövedelmező üzletággá fejlődött (4). Azért is a sópajták és fatelepek nagyobbításának és kiterjeszté- 1) Az 1713-1716. évek alatt nagyban űzték itt a kávé-csempészést és elkobzást. Ez ügyben a temesvári pasa ismételt ízben is felszólalt. (HKR. Proth. Exp. 1714-1716. évi folyamai.) A szegedi fővám és harminczad József császár alatt - Torontál-, Temes- és Krassó vármegyék visszacsatolása alkalmából - megszünt, illetőleg a határszélre áthelyeztetett. 2) A Müller-, Őrhalmy- és Őrlősy-családok őse. 3) A Hubert-, Hubai-család őse. 4) A cs. és kir. közös pénzügyminiszterium levéltárának magyar kamarai osztálya Bécsben. 242 sének szüksége többször előállott (1). A sóhivatal a város telkeit e végre egyszerűen elfoglalta. E miatt város és a kincstár közt több összeütközés történt s a kincstár által elfoglalt területekért a város soha sem kárpótoltatott (2). Ugyanezen időszakban állították fel Szegeden a postahivatalt is (3). Az előtt az erdélyi posta Tokaj és Szilágy-Somlyó felé közlekedett. De ez igen veszedelmes út volt, mert a postát többször kirabolták (4). Führer aradi és szegedi kamarai igazgató 1707. évi márcz. 31-én azért felhivatott, hogy Aradon át Erdélybe és Temesváron, Karánsebesen át Oláhországba, katonai fedezet alatt közlekedő küldöncz-postát rendezzen be. Egy ideig tehát lovas küldönczök végezték a postai szolgálatot (5), mígnem az 1717. évben Szegeden postahivatal szerveztetvén, hetenként egyszer, 1) A sóraktárak kezdetben a régi kis palánkban voltak, később áthelyezték a vár és felsőváros között levő tiszai partvonalra. 2) Az 1719-ik évi nagy szabadalmi levél értelmében a város egész területe polgári birtoknak és városi közös tulajdonnak nyilváníttatott, mely a közterhek viselése alól ki nem vonható. Ennek daczára a kincstári telkeket és épületeket a városi közterhek viselésétől felmentették. Nem csuda tehát, ha a hatóság a kincstári tulajdon szaporodását ellenezte s különösen a sóhivatal foglalásait meggátolta. Az 1772. évi nov. 27-én kelt udvari kamarai rendelet ennélfogva a tanácsnak felfüggesztés és hivatalvesztés terhe alatt meghagyta, hogy a sópajták és fatelepek részére újabban szükségessé vált területeket ingyen átengedje és erről formaszerű átengedési okiratot állítson ki. A tanács e felsőbb rendeletnek ellene nem szegülhetett s a kívánt területeket átengedte. 1783-ban pedig gróf Althan várparancsnok a glacis egy részét adta át a sóhivatal használatára. Ekkor épült a Tiszapartra függőlegesen kidűlő négy sópajta. Midőn az 1813. évi nagy tűz alkalmával ezek leégtek, az új sópajták a Tiszával párhuzamosan és egy hosszaságban épültek ki. A só- és fatelepek öt holdnyi területe a Tisza mentén 192 méter hosszaságban nyúlt el. A sópajták partvonala az utóbbi időben kőfalazattal volt megerősítve. A vár és a sópajták a város szivében mint valami idegen testek a Tisza partjának legértékesebb kikötőhelyeit így a közhasználattól és forgalomtól teljesen elzárták. (Lásd: Szeged v. közigazgatási levéltárában Gegus Dániel tanácsnoknak 1862. évi nagy jelentését a sóházi foglalások ügyében.) Feljegyzésre méltó, hogy a város újjáépítése alkalmával ezen ingyen és jogszerűtlenül szerzett kincstári területeket teljes kártalanítás mellett sajátították ki. 3) A haditanács rendeletéből már az 1699. évben Szeged és Arad, úgy Szeged és Pétervárad közt katonai posta közlekedett. (HKR. Proth. Exp. 1699. júl. 224. sz. 398. lap.) 4) Lipót király 1701. máj. 17-én kelt rendelete Csongrád vármegyéhez, melyben a rablók kiirtására felkelést rendel. (Szeged v. tit. levéltára 108. sz. a.) 5) "Expressen reittenten Botten." Cs. és kir. közös pénzügyminiszteri levéltár magyar kamarai osztálya Bécsben. (1707. évi iktató könyv 145. ív.) 243 majd kétszer közlekedő postajáratok rendszeresítettek (1). Szeged forgalmára s emelkedésére ez is jótékonyan hatott. Ezenkívül az 1715. évi 92. t.-cz. értelmében a országhoz visszakapcsolt Csongrád vármegye székhelye is egy ideig Szegeden volt. Itt tartattak a vármegyei gyűlések (2) s itt laktak a megyei tisztviselők mindaddig, mígnem gróf Károlyi Sándor szegvári kastélyát megyei székházúl át nem adta (3). Gróf Nádasdy László csanádi püspök az egyházmegye székhelyét hasonlókép Szegedre helyezte, - szóval a különféle hatóságok és intézmények által Szeged Délmagyarországnak központja lett, s e körülmény a város emelkedésére kihatással volt. Szeged visszavívása után a különféle csapásoknak és szenvedéseknek csaknem három évtizeden át tartott hosszú sorozatát a lakosság lassanként elfelejtette. E szenvedések és sorsüldözések hű képét egy régi, érdekes metszvényen találjuk megörökítve. Szeged távlatrajza és történelmének jelképezése e metszvényen két ornamentális körzetben van előállítva, a czímszalagon előforduló ezen magyarázat kíséretében: "Gyakran menekült, mert sokszor üldöztetett" (4). Az egyik körzetben 1) Első postakezelő Emerich János volt, ki havonként 12 frt hajtópénzt (Rittgeld) nyert. 1738-ban Temesváry András városi tanácsnok, az ő halála után pedig 1760. évi nov. 22-én fia - Temesváry József - lett a postakezelő, ki negyedévenként már 61 frt 42 kr. hajtópénzt kapott. Az utóbbi elhunytával, 1764-ben Nagy Sándor, a magyar testőrség tagja neveztetett ki, de az özvegy részére 200 frt évi járulékot volt köteles fizetni. Ugyanily kötelezettség mellett 1771-ben Hoffmann Antal neveztetett ki. 1782-ben özvegy Hoffmann Borbála lett a postakezelő, ki Haraszty Antalhoz férjhez menvén, az 1788. évben felállított szatymazi és horgosi posták kezelésével 100-100 frt fizetés és a levélportó fele jövedelmének élvezete mellett már a férj, Haraszty lett megbízva. E két postát felsőbb engedélylyel 1807. évben Haraszty eladta Panin Boldizsár szegedi postamesternek. A szegedi posta 1794-ben vétel útján Pfandler Ignácznak, két év mulva Panin Boldizsárnak, 1807-ben pedig Biringer Mátyásnak birtokába jutott. (Cs. és kir. közös pénzügyminiszteri levéltár "Register über k. k. Post stationen" czímű könyve Szeged és Szatymaz rovatai alatt.) Az utolsó postakezelő Zombory Mihály volt. Az ötvenes években állami kezelés alá került. A posta kezelési és hivatalos nyelve 1867. évig német volt. Kistelek-pusztán már 1720. évben létezett posta-állomás s az első postakezelő Nikolaidesz György volt. (Szeged v. közig. levéltára, 1720. évi lajstromozatlan iratok.) 2) A vármegye első szervező gyűlése Szegeden 1723. év okt. 6-án tartatott. 3) Zsilinszky Mihály: Csongrád vármegye főispánjai. Budapest, 1893. 60-63. lap. Még a későbbi időkben is gyakran tartottak Szegeden megyegyűléseket. Andrássy Zsigmond alispán pedig alsóvároson saját házában lakott. 4) Saepe fugit per quae fuerat loca saepe secutus. E metszvény Comes Josephus Althan: Assertiones elementares ex univ. Philosophia, sub auspiciis Leopoldi I. Viennae 1689. Typis Leop. Voigt felettébb ritka könyvnek czímképe. 244 a kapukkal, felvonó-hidakkal ellátott csillag-sánczon, a palánkon belül kimagasló várfalakat, az égett templomok csonka tornyait, egy-egy karcsú minaretet és mecsetkupolát s az apró nádfödeles házak csoportját látjuk.
A másik körzetből a város történelmének symboluma (de nem a czímerben előforduló bárány, mely különben Szeged népének türelmét és szellemét példázza), a nemes királyi vad, egy szép czí- 245 meres szarvas tűnik elénk, amint a kopók felverték és árkon-bokron keresztül törtetnek utánna. Egyik-másik már utóléri, meg is sebzi. De a pompás czímer egyúttal hatalmas fegyver is. A kopók széthullanak, a szarvas megszabadul, kipiheni szenvedéseit, meggyógyítja sajgó sebeit, s elhagyott fészkéhez visszatérve ünőit ápolgatja. E szép metszvény találóan jelképezi egyúttal a legutóbbi idők küzdelmeit és a végzetes nagy csapást, amely alkalommal a régi események meglepő következetességgel ismétlődtek és megújultak, bizonyságaúl annak, hogy a nép mindíg ugyanaz, a századokkal ezelőtt elköltözött ősöknek utódai. Miként a lesújtott Anteus a földből, úgy Szeged népe is a súlyos csapásokból merített mindenkor és legutóbb is erőt a küzdelemre. A szenvedések erősítették, ezek növelték mind nagyobbra. Hasztalan volt minden üldözés, elnyomás; hasztalan a nemzetiségek elnyeléssel fenyegető áramlata: a nép el nem pusztult, megőrizte nyelvét, hagyományait; fenntartotta az ősöktől öröklött erkölcsöket és megmaradt mindenkorra magyarnak |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
