1. kötet - A kegyúri jogok védelmezése

Vágó Pál

277

II. A kegyúri jogok védelmezése.

Szeged a régi időkben, mint fentebb láttuk, egész a mohácsi vészig szakadatlanúl a bács-kalocsai érsekség joghatósága alá tartozott. Az oklevelek és más emlékek szakadatlan sorozata igazolja ezt és semmi nyoma annak, hogy Szeged az érseki megyétől elszakíttatott, abból kikebeleztetett és más egyházmegyéhez, nevezetesen a csanádihoz csatoltatott volna. Ily rendkívül fontos változásnak, ha valóban megtörtént volna, egy vagy más irányban bizonynyal nyoma maradt volna. Ily dolgokhoz a két egyházfő beleegyezésén túl a curia, de még az apostoli király jóváhagyása is igényeltetett (1). De ennek, valamint annak is, hogy a mohácsi vész előtt a csanádi püspökök Szegeden valami egyházi joghatóságot jogszerűleg gyakoroltak volna, semmi nyoma.

Hangácsi Albert csanádi püspököt (1459-1466.), ki mint Mátyás király diplomatája Olaszországban is megfordúlt és a mantuai tanácskozmányokban is résztvett, a velenczei titkos tanács által kiadott némely levél hol csanádi, hol szegedi (Zegudiensis, Zegadiensis, Segadiensis) püspöknek nevezi (2). De ez csak geographiai fogalomzavar eredménye. A velenczei titkos tanács előtt ismertebb és jelentősebb helynek tetszett Szeged, mint az ettől nem nagy távolságra eső Csanád. Ugyanily tévedésre akadunk Burgigno bibornok s pápai követnek 1526. évi április hó 14-én kelt egyik levelében, hol a szegedi káptalanról van említés téve, de itt is a csanádi káptalant kell értenünk. Mert e levélből kitűnik az, hogy a csanádi káptalan az 1514. évi pórlázadás alkalmából elpusztított Csanádról, menekült Szegedre és mint vendég tartózkodott itten, magával hozván a káptalan kincseit, Szent-Gellért püspök ereklyéjét és annak 200 márka értékű koporsóját is (3). A káptalan a barátokkal volt érintkezésben s hihetőleg a kolostorban székelt mint vendég az ideig, amíg a mohácsi vész után a törökök pusztításai és a reformátió terjedése következtében el nem enyészett. A csanádi káptalannak ezen ideiglenes szegedi tartózkodása s a barátokkal való érintkezése a mohácsi vész után kinevezett püspököknek alkalmat adott arra, hogy a török hódoltság alatt elpusztult Csanád egyházmegye némely ügyeiről, a püspökök a szegedi barátok útján szerezzenek értesűlést. A mohácsi vész után ugyanis a csanádi püspökség czímét kezdetben a leleszi prépostok, utóbb a váczi vagy az esztergomi káptalanok valamelyik tagja viselte, kik egyházmegyéjük

1) Török J.: Magyarország prímása. Pest, 1859. II. r. 194-198. l.

2) Magyar diplomacziai emlékek. Budapest, 1875. I. k. 54., 184., 197. l. - Lásd egyúttal: Fraknói V.: Mátyás kir. magyar diplomatái. Századok, 1898. 481. l.

3) Theiner: Vetera monumenta historica. Romae, 1860. II. 767. l.

278

színét sem látták, hol a katholikus hitélet különben is megszünt. Az itt-ott megmaradt csekély számú hívek lelki ügyeinek ellátása azonban megkívánta, hogy a messze távol lakó püspök vicariust nevezzen ki. Délmagyarországon alig volt máshol pap, mint Szegeden, hol a török a barátokat megtűrte. A csanádi püspökök ennélfogva a szegedi quardiánokat megtették püspöki helynökeikké.

Így fejlődött ki az a sajátlagos állapot, hogy amidőn a váczi káptalan tagja viselte a csanádi püspökség czímét, Szeged a váczi egyházmegyéhez tartozónak tekintetett. VIII. Urbán és X. Incze pápáknak 1638-1649. évekről kelt több bullájában Szeged ("oppidum Szeged") a váczi egyházmegyébe kebelezettként szerepel (1). S midőn a csanádi püspöki czímet az esztergomi káptalan tagjai viselték, akkor a szegedi quardiánokra ruházott püspöki helynökségnél fogva Szegedet úgy tekintették, mint az esztergomi érsek joghatósága alá tartozót.

Azon körülmény, hogy a török hódoltság alatt, sőt még azután is a szentelt olajat Szeged Nagyszombatból, tehát az érseki székhelyről hozatta (2), mind az érsekség, mind pedig Szeged város hatósága kebelében lassanként azt a tudatot fejlesztette ki, hogy Szeged város egyházilag a prímás joghatósága alá tartozik.

A bács-kalocsai érsekek, kik a hódoltság alatt egyúttal valamely javadalmas püspökségnek is kormányzói valának, - mint például a nyitrai, győri, veszprémi püspökségnek - a távolságnál és javadalmas megyéjük gondjainál fogva a teljesen elpusztult kalocsai egyházmegyéről s az ahoz tartozandott Szegedről megfeledkezve, hatósági jogaik gyakorlása vagy fenntartása tekintetében mit sem tettek. A török hódoltság alatt mit sem javadalmazó Szeged illetékessége s hovatartozósága így teljesen homályba borult. Ez a homály a törökök kiűzése után az érseki egyházmegye újra felállítása és szervezése alkalmával sem oszlott el. Különös azonban, hogy a török hódoltság alatt sem a kalocsai egyházfőnek, sem az esztergomi érseknek, még kevésbé a váczi vagy a csanádi püspöknek, Szeged egyházi tizedet másfél századon át nem adott (3).

A területi és joghatósági viszonyok a törökök kiűzése után oly bonyolultak és bizonytalanok voltak, hogy az újra szervezések a legtöbb helyen vitákra adtak alkalmat. Vármegyék, községek nem tudták határaikat megállapítani s mindegyik túlterjeszkedni óhajtott. Az ügyesebb és erősebb győzött.

1) Történelmi adattár. Temesvár, 1871. I. k. 131. s köv. lap.

2) U. o. 82. l.

3) A váczi káptalan által 1719. évben Szeged hovatartozósága iránt tartott vizsgálat alkalmával Rózsa Dániel, Lantos János, Pálfy János, Ábrahám István szegedi tanácsbeliek vallomásai. (Történelmi Adattár. Temesvár, 1871. I. 186. lap.)

279

Így a többi közt Patachich György boszniai püspök, mint a nádori országos küldöttség elnöke, 1716. évi január hó 20-ra még Szegedet is megidézte Zomborba, hogy Bodrogh vármegyéhez való tartozósága ügyében nyilatkozzék (1). Még a sokkal ismertebb és általánosabb érdekű politikai illetékesség kérdése is oly homályban volt, hogy Szeged város kevés híján Bodrogh vármegyébe kebeleztetett.

Szeged visszavétele után a plébániai szolgálatot tovább is a barátok teljesítették. De már 1692. évben, hihetőleg az esztergomi érsek intézkedéséből, már jezsuiták is voltak Szegeden (2), kik a prímás joghatóságát képviselték.

1702. évi augusztus havában, midőn Volkra és Lamberg grófok elnöklete alatt a neo-acquisticai és határőrvidék rendezési bizottságok Szegeden munkálkodtak (3), Dolni István csanádi püspök a bizottságnak olynemű javaslatát eszközölte ki, hogy a még török uralom alatt álló Csanád egyházmegye székhelyéül Szeged város, székesegyházául pedig a szegedi szt. Demeter régi plébániatemplom jelöltetett ki. Egyúttal a szegedi királyi tized és még 62 helység dézmája, a püspök javadalmául átengedtetni javasoltatott (4).

Ezen rendelkezés s illetőleg javaslat, már alapjában véve sérelmes és törvénytelen volt. A bizottság javaslata a város kétségtelen tulajdonjogát érintette. De ezenfelül a bizottság a templom körül levő térségen a jezsuiták háza s az általuk felállítandó gymnasium, valamint a plébánia házépitésére szükséges telkek kijelölésébe is belebocsájtkozott (5).

E javaslatokat egyelőre nem foganatosították, ámbár gróf Kollonits Lipót herczegprímás 1703. évi augusztus havában az udvari kamaránál azt kérte, hogy Szegeden a templom mellett lévő felesleges kincstári élelmezési épületet 1000 frtért neki átengedjék, hogy ott az iskolázást a jezsuiták mielőbb megkezdhessék, mert Szeged körül hét vármegyére terjedő területen semmi tanintézet sincs (6).

A jezsuiták által vezetendő szegedi gymnasium részére ugyanis az 1705. évben Bécsben elhalt Matyasovszky László nyitrai püspök

1) Szeged v. közigazgatási levéltára 1715-1716. évi lajstromozatlan iratok.

2) Bona István jezsuita 1692. évi okt. 31-én Győrből intézett levele Szegedi István Ferdinánd főjegyzőhöz. (Szeged v. közig. levéltára 1712. évi lajstromozatlan iratok.)

3) HKR. Proth. Exp. 1702. júl. 117. sz. 451. lap. Az előkelő méltóságok biztonságára lakásaik előtt négyes őrségek voltak felállítva.

4) Oltványi Pál: A csanádi püspöki megye birtokviszonyai. Szeged, 1867. 17-20. lap.

5) Oklevéltár CLXXXIII. 11. pont.

6) Oklevéltár CLX. sz.

280

és királyi kanczellár végrendeletileg 50 ezer forintot hagyományozott (1), de ez összeget még életében a herczegprímás rendelkezésére bocsájtotta.

A kért épület átadása, valamint a rhetorikáig terjedő, vagyis 6 osztályt magában foglaló intézet megnyitása a kitört szabadságharcz mozgalmai miatt abbanmaradt. Ugyanezen körülmény gátolta Dolni püspököt is abban, hogy Szegedre jöhessen és törekvéseit megvalósíthassa.

1710. évi június 15-én gróf Nádasdy László, paulinus barátból lett győri nagyprépost, csanádi püspökké és Csanád vármegye főispánjává kineveztetvén, a kincstár őt már június hó 28-án az 1702. évi fentebb említett javaslatban körvonalozott javadalmába bevezette.

Nádasdy állandóan Győrött lakott. Hosszabb vagy rövidebb időközökben Szegeden is tartózkodott, de hogy itt lelkészkedett volna (2), mivel sem igazolható. Legelső alkalommal egy bizonyos mohósággal s minél mélyebben és szilárdabbúl igyekezett javadalmai és jogai élvezetébe helyezkedni. A tizedet már az első évben a legnagyobb pontossággal beszedette s ez 234 köböl búzát, 60 köböl árpát, 50 akó bort tett ki (3). Még a határőrségbe tartozó huszároktól is behajtatta illetményeit, ami Herberstein várparancsnokot is meglepte, ki e miatt a haditanácsnál panaszt is emelt (4).

De ezentúl a püspök még oly vélekedésekkel is volt, mintha egyúttal Szeged földesura lenne, s mintha a város területén levő összes királyi haszonvételek és jogok is őt illetnék. S minthogy e javadalmak némelyikét a katonaság bitorolta, a várparancsnokkal való összetűzés elkerülhetetlenné vált. A többi közt a tiszai átkelési javadalmat is magához akarta ragadni. Herberstein azonban erélyesen ellentállt (5). A jezsuitákat a várba akarta betelepíteni s ott részükre épületeket elfoglalni és átalakítani. De ebben is meggátolták (6).

Majd a katonai raktárakúl használt két templom kiürítését és

1) Városy Gyula: A katholikus iskolaügy Magyarországban. Kalocsa, 1882. II. k. l. füz. 95. l.

2) Oltványi: A szegedi plébánia és a piarista atyák szegedi krónikája. Szeged, 1886. 15. l.

3) Oltványi: A csanádi püspöki megye birtokviszonyai. Szeged, 1867. 20. lap.

4) HKR. Proth. Exp. 1711. máj. 324. sz. 450. lap.

5) HKR. Proth. Exp. 1712. júl. 421. lap.

6) HKR. Proth. Exp. 1711. júl. 188. sz. 605. lap "wieder dem Nádasdy Bischoffen zu Segedin das derselbe ihm und in seinem Commando allerhand eingriffen thue, und zum praeiudiz auch schaden dasiger Vöstung und Garnison die Jesuiter dahin zu introduciren und verschiedene gebau anzuführen intentionirt seye."

281

átadását követelte. Herberstein most azt sem tudta, kinek adja hát át szent Demeter templomát, mert a jezsuiták is kérték (1).

Ugyanazon idő alatt a jezsuiták tartományfőnöke Hevenessy Gábor az udvari kamaránál azt kérte, hogy Kollonits közbenjárására még az 1703. évi augusztus 17-én kelt rendelettel kijelölt kamarai épület 1000 frt vételárban a szegedi jezsuitáknak rendházul és iskolául átengedtessék (2). De ezt az épületet Nádasdy is a maga részére akarta megszerezni. Támaszkodva Keresztély Ágoston herczegprímásnak 1711. évi nov. 18-án kelt pártoló soraira (3), az özvegy királynőhöz beadott kérésében a várbeli és a palánki templomok átadásáért esedezett "nehogy az isten egyházai az eretnekek és a törökök közt tovább is gyalázat tárgya legyenek." Ezentúl a lakásául átengedett s a kincstár részéről 1000 frt költséggel helyreállított élelmezési épületen túl, annak közelében eső még egy másik házat kért magának átadatni, hogy ott dézma-borait kimérhesse (4).

A püspök és a jezsuiták mindenütt kértek, csak a várossal nem álltak szóba. Pedig a kincstár által lefoglalt épületeknek, telkeknek és a templomoknak a város volt az egyedüli és jogszerű tulajdonosa.

E mellőzés tervszerűleg történt. A város kétségtelen jogait elismerni nem akarták, mert mint alább látni fogjuk, a püspök önző czéljaival ellentétben állt a város azon törekvése, hogy szabad királyi városi jogi állását kivívja.

A püspöknek és Hevenessynek kérelmét Comethnak adták ki javaslattételre, ki a püspök kérését pártolta. Jelentéséhez mellékelt vázrajzon tüntette fel a kérdéses épületeket és telkeket s ebből tudjuk, hogy a püspök székházáúl szolgált kincstári élelmezési épület a szt. Demeter-templom mellett, a mai Révay-utczában volt (5).

A város hatósága azonban megtudta, hogy épületeit, telkeit, templomait minden megkérdezése nélkül tulajdonúl elosztogatni tervezik. Még elég jókor az udvari kamarához, a királyi kanczelláriához, sőt Eleonóra királynőhöz benyújtott esedező leveleiben tiltakozott kegyúri jogainak megsértése miatt, mellékelvén Mátyás királynak

1) HKR. Proth. Exp. 1711. szept. 102. és 125. sz. 772. és 775. lap, nov. 163. sz. 921. lap "ob er die in der Pallanka zu Segedin stehende oede Kirchen dem aldasigen Bischoffen Nádasdy, oder dem P. P. Jesuiten einraumben soll."

2) Cs. és kir. közös pénzügyminiszteri levéltár, magyar kamarai osztálya, Bécsben. Igtatva 1711. nov. 12-én.

3) U. o.

4) Oklevéltár CLXXV. sz.

5) Oklevéltár CLXXI. Ugyanezen vázrajz tájékoztat bennünket arról is, hogy a Lukács zágrábi püspök által alapított kápolna a templom nyugati oldalán, a torony mellett állt és hogy a szt. Demeter templomának hajója a toronynál záródott, ép úgy mint az ma is van.

282

1458. évi és Lukács zágrábi püspöknek 1501. évi szabadalmi és alapító okleveleit, melyek igazolják, hogy a szóban forgó templomoknak a város kétségtelen kegyura s azoknak elidegenítésébe a város meg nem nyugszik. Ami a jezsuiták óhajtását illeti, a város a maga legjobb belátása szerint kész lesz róluk gondoskodni. A kamaránál beadott tiltakozásban ellentmondtak a püspök korcsma- és mészárszék-nyitási tervének, követelték az elfoglalva levő telkek és épületek visszaadását s a város jogai és szabadságainak biztosítását (1).

A kanczellária a város panaszát teljes mérvben méltányolta s kegyúri jogát elismerte. Ajánlotta ennélfogva a kamarának, hogy a város óhajait az épületek és templomok átadását illetőleg teljesítse; a jezsuitáknak a plébániára tervezett bevezetését pedig ejtsék el annyival is inkább, mert a legutóbbi országgyűlésen a rendek úgyis sérelemkép emlegették, hogy a plébániákat szerzetesek foglalják el (2).

Ily szellemben értesítette a kamara az udvari haditanácsot 1712. évi április hó 8-án (3), Comethet pedig megintette, amiért a püspök részére átadott épületet kijavíttatta s útasította, hogy jövőre ilyesmitől óvakodjék (4).

Mindez azalatt történt, amíg Szeged az 1712. évi országgyűlésre királyi meghívó levelet nyert s míg az országgyűlésen a rendek Szeged közjogi állását illetőleg határoztak. Ez a püspököt és a jezsuitákat meglepte.

A jezsuiták különösen azon tapasztalat után, hogy a püspök őket a várba szándékozik telepíteni és pedig a plébánia kezelése nélkül, a hatóság kedvezését igyekeztek megnyerni. Igérték, ha ők kapják meg a plébániát, szent Demeter templomát egy év alatt helyreállítják, holott erre a város száz év alatt sem lesz képes.

De a tanács már nem bizott a jezsuitákban. Értésükre is adta, hogy a szabad királyi városi jogok teljessége és a kegyúri jogok gyakorolhatása érdekéből a plébániát választott lelkész kezelésére bocsájtja. Időközben a nagy árvíz Szegedet romba döntötte s a jezsuiták, kik ezideig tényleg lelkészkedtek is, a város jövőjét illetőleg is reményt vesztve, a hatóság szép kérései daczára is 1712. évi augusztus havában Szegedről eltávoztak és Matyasovszkynak Szeged közmívelődésére szánt alapítványán iskolájukat Nagy-Bányán nyitották meg (5).

1) Oklevéltár CLXXVI. és CLXXIV.

2) Oklevéltár CLXXVII. sz.

3) Oklevéltár CLXXIX. sz.

4) Cs. és kir. közös pénzügyminiszteri levéltár magyar kamarai osztálya Bécsben.

5) A tanácsnak a Pozsonyban tartózkodó követekhez intézett jelentései. (Szeged v. közigazgatási levéltára, 1712. évi lajstromozatlan iratok közt.)

283

Még távozásuk előtt megállapította a tanács az új plébános javadalmát. Kezdetben a stólán kívül 500 frt fizetést, s minden pártól egy köböl búzát és 50 drt szántak. A "vitézlő rend" ez ellen zúgolódott. De a tanács is megfontolva, hogy a párbér a jobbágy-községek szokása, a plébános részére két káplánytartás kötelezettségével 1000 frt fizetést, 70 köböl búzát, negyven akó bort, két mázsa sót, két hajó tűzifát és nádat állapított meg. Ezen igen tekintélyes javadalom biztosítása mellett azonban kijelenté, hogyha a félelmes török szomszédságnál, vagy más körülménynél fogva a várost valamely csapás érné s a lakosság létszáma megfogyatkoznék, az esetben a javadalom leszállítható.

Kezdetben a mindszenti plébános, pater Hodosy Imre "modestus ember" volt a jelölt. Majd Návay János nemes oroszi plébános és nógrádi alesperes személyében állapodtak meg, ki "jó lingvista" hírében állt. Ez úton a herczegprímás pártfogását is jobban elérni remélték, kihez ugyanezen időtájban azon kérelemmel fordult a város, hogy a templom helyreállítására segélyt nyújtson.

Temesváry János főjegyző 1713. évi márczius havában Nagyszombatban, Pyber László érseki helynök jelenlétében Návayval a plébánia átvétele ügyében meg is egyezett s Návay bemutatását e szerint mi sem gátolta (1).

A főjegyző Pozsonyban, Keresztély Ágoston herczegprímásnál is megfordult s itt arról értesült, hogy a bemutatás nála történik, mert Szeged, mint exemptus hely, a püspök joghatósága alól ki van véve s hozzá tartozik.

Nádasdy ép ezen időtájban Szegeden időzött s viszont azt kívánta, hogy a bemutatás nála történjék. A tanács azonban az ellenkezőt tette. A püspök erre a herczegprímáshoz fordult s előadta, hogy ha szegedi székhelyén a lelki joghatóságot nem ő gyakorolja, semmi tisztességnek sem örvendhet.

A prímás ezért élte tartamára a joghatóság gyakorlásával Nádasdyt felruházta. A püspök erről június 24-én térítvényt állított ki, hogy ebből jogot nem formál s az apostoli szék előtt igényt nem támaszt. Mindezekről a prímás értesítette a tanácsot, megküldvén Nádasdy elismervényét is. Kijelenté, hogy Szeged érseki megyéjéhez tartozik ugyan, de hogy a Szegeden székelő csanádi püspöknek a lakosság előtti tekintélye s tisztelete ne csorbúljon, a lelkészség fölötti joghatalmat élte tartamáig Nádasdyra ruházza. Návay plébánost tehát nála mutassák be (2).

Ez meg is történt, de a város és a püspök között mégis viszály támadt. A város ugyanis a változó értékű természetbeni tized helyett

1) Szeged v. tanácsi jkve 1717. év 14. s köv. lap.

2) U. o. 15-19. lap. - 1713. évi lajstromozatlan iratok s Oklevéltár CLXXX. sz.

284

a püspöknek 800 frtot ajánlt váltság egyezségűl. A püspök ezt keveselte s Cometh útján egész erélylyel szedette a természetbeni tizedet. Sőt a törvény ellenére a bárányok, méhek és zöldségfélék után az úgynevezett kisebb tizedet is katonai karhatalom útján hajtatta be (1).

A pozsonyi országgyűlésen időző követek - Temesváry és Siskovich - a püspöknek és Comethnek ezen jogtalankodásai miatt panaszt emeltek. A rendek is méltatlankodást találtak az esetben s az udvari haditanács 1712. évi október hó 8-án gróf Herberstein várparancsnokot útasította, hogy a tizedszedés körül igénybevett karhatalmat vonja vissza (2).

De Commeth így is tudott erőszakoskodni és sérelmes eljárását tovább folytatta. A város tehát a felséghez kényszerűlt folyamodni. Nem is hiába, mert az 1714. évi nov. 11-én kelt felségrendelet a püspököt a kisebb tized szedésétől eltiltotta (3).

A tanács ismerve Nádasdy hajlamait, mert úgy ő mint Cometh, ezután is azt emlegették, hogy más királyi városokban is érvényben van a kisebb tized, - ezzel meg nem elégedett. Temesváry azért Esztergom, Székesfehérvár, Buda és Pest szabad királyi városok nyilatkozatait is beszerezte, melyek mind azt tanúsíták, hogy az említett helyeken és más királyi városokban a kisebb tized szedése a "városi jog" értelmében törvénytelen (4).

Ily zaklatások és kedélyek keserítése a tanácsot arra utalta, hogy a várost Nádasdy püspök joghatósága alól kiszabadítsa. A főjegyző tehát a prímás elé járult azon kérelemmel, hogy Szeged fölött való törvényes joghatóságát vegye vissza, mert Nádasdy püspöktől semmi jót sem várhatni. Ahelyett, hogy védené a különben is sorsüldözött várost, mindegyre csak zaklatja. A templom restauratióját is a prímás pártfogásába ajánlotta s kérte, hogy a várerődítés alkalmából tervezett lerombolást mindenáron meggátolja, mert ha az ősi templom elpusztul, kénytelenek lesznek a plébános visszahívását kérni.

A prímás 1715. évi november hó 25-én kelt válaszában e kérelmekre kijelentette, hogy a templom tervezett lerombolását meg nem gátolhatja. Legjobban tesz a város, ha ez ügyben egyenesen a felséghez fordúl. Ez esetben bizton számíthatnak segélyre. Kijelenté egyébként, hogy Szeged jövőre is exemptus hely lesz, de a plébánost vissza nem veheti, mert az nem a templomért, hanem a népért van.

Miként fentebb előadtuk a várerődítési munkálatok alkalmából a

1) Szeged v. közigazgatási levéltára 1712. évi lajstromozatlan iratok.

2) U. o.

3) Szeged város tanácsi jkve 1717. év 40. lap s az 1712. évi lajstromozatlan iratok.

4) Szeged v. közigazgatási levéltára 1714-1715. évi lajstromozatlan iratok.

285

palánkban sok házat kisajátítottak s a lakosság száma is a vidékre történt elköltözések következtében igen megfogyott. Beállt volna tehát a plébánosi javadalom leszállításának az esete. De mielőtt ez bekövetkezhetett volna, az 1717. év elején a püspök Návayt minden ok és vizsgálat, a hatóság tudta és hozzájárulása nélkül, az egyházi szolgálatoktól felfüggesztette és a plébánia vezetésével egy pálos barátot bízott meg.

A város kegyúri jogainak ezáltal lett megsértése a tanácsot felingerelte. Lantos Gergely és Dékány Péter tanácsbeliek Nagyszombatba siettek, hol ünnepélyesen tiltakozva kérték, hogy a város a püspök joghatósága alól vétessék ki.

Pyber László érseki helynök a küldötteket megnyugtatni igyekezett s 1717. évi június hó 13-án a tanácshoz intézett levelében megdícsérte a tanácsot, hogy a méltatlanúl megalázott plébános védelmére kelt. Ismételte, hogy ne féltse a város kegyúri jogainak elvesztését, amivel a püspök fenyegeti őket, mert a felfüggesztés daczára is Návay a város plébánosa.

A püspök által kirendelt paulinus Návaynak négy hónál tovább tartó távolléte alatt magyar szent beszédet nem tartott, mi a tanácsot még inkább ingerelte. Nádasdy is egyre fenyegetőzött, amiért a város ismét a prímáshoz fordúlt. Október 10-én kelt levelében a püspök azt követelte, hogy két hó alatt a város új plébánost mutasson be, mert különben elveszti a patronatust.

De Návay "az érsek védelmével visszahelyezett plébános"-ként tért haza s a parochia vezetését átvette. Semmi esetre sem foroghatott fenn canoni vétség, amiért a püspök felfüggesztette. A püspök valószínűleg azért ingerlődött fel, mert a plébános is a tanács álláspontján a várost exemptusnak és az érsek joghatósága alatt levőnek nyilvánította. Talán ezen kérdés és a templom restauratioja körül folyt bizalmas levelezéseket közvetíthette s talán ezen iratok voltak azok, melyeket Siskovich András tanácsnok, mint a püspök bizalmasa, a levéltárból kivett és Nádasdynak rendelkezésére bocsájtott, mely hűtlensége a plébánosnak is sokat ártott.

Návay a város jó érzelmeit, pártfogását meg akarta hálálni s a köznyomor okából megállapított javadalmából a maga személyére nézve elengedett 25 köböl búzát, tizenöt akó bort és 4 mázsa húst. Ezentúl elvállalta, hogy a tanítónak és az orgonistának fejenként ötven forintot és két köböl búzát ad. Az egyházfi 30 frt járandóságát is magára vállalta a "nemes városhoz való szeretetbül", hogy "ne kénytelenítessünk búsítani." De ez eredményeket a prímás (tehát nem a püspök) jóváhagyásától tette függővé.

A tanács ezzel azonban meg nem elégedett. A külön német lelki atya fizetését megszűntette és az 1713. évi egyességre hivatkozással a

286

plébános fizetését 400 frtra szállította le; a két káplány tartásra a 200 frtot meghagyta. Návayt ez ki nem elégítette, mert a sedecima is csekélységre rugott, a stóla is "mocskosan" lett megállapítva, rosszabbúl mint a falukon, holott az egész országban terhesebb parochia nincsen. E miatt a hatósággal s az időközben főbíróságra emelkedett bizalmas barátjával, Temesváryval viszályba keveredett. Ez a plébánost fölfüggesztessél, s viszont emez a főbírót föladásokkal fenyegette. Ily körülmények közt Návay 1719. év tavaszán a várost búcsúzatlanúl elhagyta. Nemsokára debreczeni plébános és nagyváradi kanonok lett, mely minőségben elmaradt járandóságait több ízben sürgette (1).

Amint kitört a város és a plébános közötti viszály, a hatóság és a püspök közötti feszültség megszünt. Időközben, 1719. évi május 21-én III. Károly kiadta a város ősi szabadalmait megerősítő új adománylevelét, mely a kisebb tized és a kegyúri jog körül fennforgott vitának véget vetett s a püspök túlkapásait korlátolta.

A város nem kifogásolta az 1718. évi október 11-én kelt azon felsőbbi rendeletet, amely Nádasdynak megengedte, hogy a szegedi kamarai felügyelőségtől kijelölt és birtokba vett épületet nemcsak magának, de egyúttal utódainak is megtarthatja, bővítheti, valamint a várban levő templomot székesegyházúl átveheti. A katonaság e templomot legott kiüríttette, a püspöknek átadta, ki oda a maga részéről lelkészt nevezett ki, kinek joghatósága úgy látszik, egyedül a várban lakókra, vagyis a katonaságra terjedt ki. Mindezeket a hatóság megnyugvással fogadta, hivén: hogy a szent Demeter templom tulajdonjoga iránt támadt vita is be lett fejezve.

A püspök is mind nagyobb bizalmat helyezett Temesváry főbíróba. Noha az 1719. évtől fogva Scharnbach kanonok a püspök székházában lakott, Nádasdy nem őt, hanem a főbírót bízta meg azzal, hogy szegedi és makói gazdaságát kezelje, borait gondozza. 1719. évi június havában Nádasdy hosszasb szegedi időzése alatt gróf Herberstein várparancsnok és Thau Ádám kamarai felügyelő jelenlétében a tanácscsal a dézma-váltság iránt hosszabb időre szóló egyességet kötött. A város a püspöknek 1200 frt készpénzt, 20 akó bort, 20 köböl búzát, ugyanannyi zabot és egy hajó szénát kötelezett évenként adni, s ezért a város a püspöknek köteles természetbeni tizedet a maga javára szedhette be s egyúttal a püspök birtokát képező Kingécz és Pannahát pusztákat is szabadon élvezhette. A dézma-váltságból felmerülendő haszon a városháza tervezett fölépítésére jelöltetett ki.

De az imént létrejött kedvező viszony hamar felbomlott. Návay

1) Szeged város tanácsi jegyzőkönyve 1717. év 21-45. lap s az 1714-22. évi lajstromozatlan iratok. Návay 1729. évben rokonai részére a 17 ezer holdnyi Földeák helységet a kincstártól 4000 frtért megvette, illetőleg adományúl nyerte.

287

"rendetlen elmenetele" után a plébániát egy ideig a káplányok kezelték s a tanács új plébános után látott.

A tanács tagjai - kiket Cometh rágalmazólag tudatlanoknak s parasztoknak nevezett - mélyen fájlalták, hogy a plébániai tekintélyes javadalom daczára is a plébániai iskola és a tanítás teljesen el lett hanyagolva s az ifjúság úgyszólván minden tanítás nélkül "vadúl és parasztúl növekedik fel."

Az egyszerű emberek a város kimerült helyzetében is első sorban az új nemzedék tanítására s nevelésére gondoltak, azért oly plébánost óhajtottak, ki egyúttal az iskoláztatás elhanyagolt ügyét is felkarolja és a közmíveltséget előbbre viszi.

Ez időben a kegyes tanitórend Pesten és Kecskeméten is - az utóbbi helyen a földesúr, gróf Koháry országbíró bőkezűségéből - már be volt vezetve s tanításuk eredménye közelismerésben részesült. Innen ismerkedett meg a tanács ezen új tanító papokkal. Reájuk gondolt s őket óhajtotta volna a plébánia vezetésével megbízni, hogy általuk a mívelődést előmozdítsa. Ez ügyben 1719. évi június 2-án a Nikolsburgban lakó Joachim atyával mint tartományi főnökkel tudatták óhajtásukat s meghatalmazott kijelölését kérték. A hatóság június 5-én az esztergomi érsekkel is tudatta, hogy a sokfélekép sújtott város máskép nem tehet, mint ahogyan Buda, Fehérvár, Szent-György és Besztercze városok eljártak, t. i. hogy a plébánia átadásával az ifjúság tanítását a piaristákra bízzák. Nádasdynak is bejelentették szándékukat, előadván, hogy az ifjúság nevelését a plébánia átadásával kapcsolatban a piaristákra bízzák, mert "erre a földre oly patronus úr nehezen adja magát, ki eféle, mind anyaszentegyházunk, mind pediglen e tájakon levő tartománynak subserviáló hasznos dolgokat elkövessen."

Joachim atya június 8-iki válaszában tudatta, hogy Zajkányi Leonhardot, magyarországi alkormányzót bízta meg a tárgyalással. A prímás június 23-án válaszolt Regensburgból, dícsérve a tanács elhatározását és megígérte, hogy buzgón pártfogolja a várost, amire azért van szükség, mert a legutóbbi országgyűlés határozatánál fogva a szerzetesrendek lelkészkedéséhez a király engedélye kikérendő. De még a püspök is tudomásúl vette a tanács jelentését s augusztus 3-iki levelében az ügy további fejlődéséről tudakozódott.

Leonhard atya a kecskeméti házfőnököt bízta meg a tárgyalások megindításával, ki is Szegeden megjelent, előadta a rend mindama feltételeit, óhajait, amelyek teljesítésétől teszi függővé a plébánia átvételét és a 6 osztályú gymnasium megnyitását. A rend képviselője és a tanács között az egyetértő megállapodások augusztus 5-én létre is jöttek. Ezeket a tanács alakszerűleg a prímáshoz elküldötte, hogy ígéretéhez képest a felség jóváhagyását kieszközölje.

Amint ezeket Nádasdy megtudta, augusztus 28-án Bécsből küldött

288

levelében a főbírónak kijelentette, hogy a herczegprímásnál bemutatott piaristákat lelkészekül el nem fogadja s betelepülésüket sem engedi meg. "Meg is hagytam - úgymond - generalis vicarius uramnak is, hogy valaki hírem és akaratom ellen a plébániára be menne, mindjárt fogattassék meg. Hanem a város egy világi plébánost praesentáljon nekem, holott ha nem cselekszi, magam teszek plébánost."

A tanács e fenyegetőzésre ismét a prímás elé járult s kijelentette, hogy sehogysem óhajt Nádasdy joghatósága alatt maradni. A püspök kivánságának különben annál kevésbé tehet eleget, mert nincs is alkalmas papja. Esedeztek azért, hogy szent törekvéseikben, a piaristák bevezetésében az érsek őket pártfogolja.

Noha Schambach kanonok, mint a püspök helynöke szept. 1-én a tanácsot újból felhívta, hogy 14 nap alatt a világi plébánost bemutassa, a tanács ennek eleget nem tett, hanem a piaristákat sürgette, hogy mielőbb elfoglalják helyüket. De Leonhard atya Privigyéről október 16-án kelt levelében kijelentette, hogy csak az alapítványi levélnek a curia és a felség részéről történt jóváhagyása után jöhetnek Szegedre.

Nádasdy mégis fontolóra vette az ügyet s november 18-án azt az ajánlatot tette a hatóságnak, hogy ideiglenesen, azaz 10 évi időre megnyugszik a piaristák lelkészkedésében. Nehogy az iskolák megnyitása késedelmet szenvedjen, a tanács is hajlandó volt álláspontjából engedni, mert a piaristák is hajlandóbbak voltak arra, hogy egyedűl az iskolák vezetését vegyék át a plébániai szolgálat nélkül, sőt a püspöknek időközben elismervényt is adtak arról, hogy a plébánia vezetéséről 10 év múlva önként lemondanak.

A tanács tehát abban állapodott meg, hogy 25 évre engedi át a plébániát a kegyesrendi papoknak, mert csak ez úton remélte elérhetni azt, hogy a városházát és a piaristák székházát felépítheti. Ezen határozatnak s illetőleg az alapítványi oklevélnek kiállítására, a püspök részéről való hozzájárulás kieszközlésére és felsőbbi jóváhagyására Temesváry főbírót és Csőke János főjegyzőt Bécsbe küldötték.

A püspök 1720. évi február 17-én Bécsben, a város kegyúri jogainak elismerése mellett végtére e megállapodásokhoz hozzájárult, sőt most már ő követelte, hogy a kikötött határidő alatt a piaristák a szegedi plébánia vezetésétől el ne állhassanak mindaddig, amíg az ő káptalana kellőkép kiegészítve nem lesz. Ez utóbbi esetben a város tetszésétől függ a piaristákat a plébánián továbbra is megtartani. Az alapítványi oklevél 3 pontja ellenében most már csak a kanczelláriánál merült fel némi észrevétel, az t. i., hogy a piaristák a plébánia kezelésére nézve örök jogot ne magyarázzanak ki. Ez észrevétel eloszlatása után az 1719. évi augusztus hó 5. kelettel ellátott s ünnepélyes formába foglalt alapítólevelet III. Károly király 1720. évi február 27-én jóváhagyta s megerősítette. Ennek rendelkezései a következők voltak:

289

1. Szeged város a kegyesrendi szerzetet az isten igéjének hirdetésére, az evangeliumnak magyar, német s illyr, vagyis szláv nyelven való megmagyarázására, úgy az elhanyagolt ifjúság nevelésére és tanítására befogadja. A rhethorikáig megnyitandó iskolákban különös gond fordítandó az arithmetika és a zene tanítására;

2. a hat rendtag részére fenntartás és ellátás fejében negyedéves részletekben a város évenként 800 frtot fizet s e járandóságot a város sörháza és alsóvárosi mészárszékének jövedelméből jelöli ki;

3. amíg a plébániai szolgálatot teljesítik, élvezik egyúttal a stóla-jövedelmet; ha a város kegyúri jogánál fogva a plébániát a világi papság kezelésére bízná, kárpótlásúl javadalmuk 100 frttal növelendő;

4. a plébániakezelés időtartamára az árterekről elegendő tüzelőanyag biztosíttatik részükre;

5. a felépítendő iskola és a residentia helye a templom mellett jelöltetik ki; ez utóbbi hat szobából, étkező teremből, konyhából s pinczéből álland és aként építtetik, hogy idővel emeletet lehessen reá helyezni; az iskolát a város felépíti, minden szükségesekkel felszereli; ugyanott kert is jelöltetik ki, de ha elegendő terület épen nem telnék, akkor a városon kívül lesz az iskolakert, mely minden közteherviseléstől ment lesz; az iskola és társház fenntartása s javítása a várost terheli;

6. a város az alapítványt idővel tehetsége szerint gyarapítja, a rend pedig úgy a helybeli, mint a vidéki ifjúságot a tudományra s műveltségre, a rhetorikáig bezárólag (vagyis 6 gymnasiumi osztály) serényen tanítja;

7. az alapítvány örök időkre szól, fenntartására és védelmére az utódok is köteleztetnek (1).

A piaristákat 1720. évi július 14-én szt. Demeter egyház plébániájába ünnepélyesen bevezették s a lelkészség gyakorlását három atya legott megkezdette. Az iskolát pedig a következő évi október havában nyitották meg.

A piaristák első, ideiglenes lakóhelye az 1708. évi pestis alkalmából felállított Lazarethum volt. A templom mellett levő ezen roskadozó épület miatt sokat panaszkodtak a hatóságnál. "A békák közt rothadoztak" mint panaszlevelük említi, egész 1726. évig, amidőn residentiájuk felépült. Az atyák szórakozására és az ifjúság üdülésére a Szentháromság-utcza végén, a téglaégető házak között a tanács egy kertet is átadott s megengedte a piaristáknak, hogy itt "mulató házat" is építhetnek, de "korcsmát nem nyithatnak" (2).

1) Oklevéltár CXCIII. sz. a. - Szeged v. tanácsi jegyzökönyve 1719. év és Szeged v. levéltárában az 1719-22. évi lajstromozatlan iratok.

2) Ezt a kertet később a káptalan tagjai önhatalmúlag elfoglalták.

290

A piaristák lelkészkedése az egész városra, vagyis a palánkra, felső- és alsóvárosra kiterjedt. A püspök a barátokat a legszigorúbban - interdictum terhe alatt - eltiltotta attól, hogy a híveket gyóntassák, kereszteljék, temessék stb. Minthogy azonban éjjelenként a kapuk elzárása miatt a piaristákhoz bejutni nem lehetett, a hatóság utóbb a püspököt felkérte, hogy ezen körülményre és a távolsági viszonyokra tekintettel, a barátoknak kivételesen bizonyos functiókat megengedjen, ami meg is történt (1).

A béke és nyugalom tehát helyre állt, de csak rövid időre s a

1) A piaristák a barátokkal, úgy a Tennemann tábori főpap hatósága alatt álló várbeli papokkal, kiket a várparancsnokok hatalmasan pártfogoltak, gyakori viszályba keveredtek, mert ezek a plébániai szolgálatba beavatkoztak s több ízben illetéktelen joghatalmat gyakoroltak. (Lásd: Pap János: A piaristák Szegeden. 1720-1886. Szeged, 1886. 24-41. lap.) - A várbeli katonai plébánia a káptalan tagjai és a püspök tekintélyének támogatása következtében a városi plébániával szemben lassanként egy bizonyos fölényt és elsőbbséget vívott ki. Ez az elsőbbség és fölény abban is kifejezést nyert, hogy az úrnapi ünnepélyességek nem a városi, hanem a várbeli plébánián tartattak meg. Az időben az úrnapi ünnepély a város közeseményeinek egyik legemlékezetesebb és legfontosabb mozzanata volt. Azért az 1724-ik évben tartott úrnapi ünnepély leírását, amint az a június 15-iki jegyzőkönyvben megörökítve lőn, a következőkben közöljük: "Die 15. junii, Úrnapján az solennis processión böcsületes czéhek közt és nemes város s úgy tekintetes hadi rend közt ilyen rendtartás observáltatott. Az czéhek előtt egynehány pár kis deákocskák, saját zászlójukkal mentek. Az böcsületes czéhek közül pedig, akiknek zászlójuk még eddig nem volt, előre mentek; utánuk zászlós czéhek közül: előszőr gombkötők, azután a szabók, noha protestatióval, - szűcsök, csizmadiák és legutóbb az mészárosok. Kik után oskolabéli deákok. Azután tisztelendő pater Franciscanus uraimék, szokásuk szerint kereszttel. Utánuk pedig tisztelendő clerus, az úr testével. Az umbellát négy böcsületes városi ember vitte éppen be az várba, az holott szent mise után nemes Fendrich uraiméknak kezekbe adván, az egész oltárok előtt ő kegyelmek éppen praefecturára említett umbellát vitték, az holott utolsó szent áldás után meg meg embereinknek resignálták. Granatéros compania pediglen mindenütt előre aperte menvén, minden szent áldás után tüzet adott. Ezek után praefecturán vala az magyar praedicatio is. A fegyverben levő 12 purger ember az úr testét fegyveresen parochiabéli templombúl éppen az város kapuig kísérték, az holott nyolcz halapártos káplárok helyekbe állván, az egész procession által umbella mellett mentek. Praefecturában pedig benedictio után megint az fegyveres purgerek említett káplárok helyett umbella mellett állván, épen parochia-béli templomban, az honnét indúlt vala az processio, kísértették. Amidőn pedig a rácz templom mellett ment volna a processio, azok is az úr testének tiszteletére harangoztak. És így szépen és csendesen vége lett a processionak. (Szeged v. tanácsi jegyzökönyve, 1724. év 45. lap,)

291

város kegyúri jogai ellen való küzdelmet Nádasdy rövid idő múlva megújította.

A romokban heverő felsővárosi szent György templom helyreállítási munkáit a város már 1719. évben megkezdette s néhány év alatt be is fejezte. A palánki távol eső plébániáról az egyik piarista atyát mint káplányt most a szent György templomhoz kirendelték, hogy a felsővárosi hívek lelki ügyeit gondozza.

A püspök tehát azt hitte, hogy a tanács most már kevesebb ellentállást fog kifejteni a még mindíg elhagyatott, ideiglenes tetőzetű szt. Demeter templom elnyerésére irányuló törekvéseiben. Azért szívós utánjárással 1723. évi augusztus 7-én újabb királyi rendeletet eszközölt ki, mely kimondotta, hogy a püspökség székhelye Szeged, hol a püspök és a káptalan részére szükséges helyiségeket a kamara fogja előállítani. A káptalan négy tagjának javadalma 2000 frtból álland, de az egyik kanonok a város kegyúri jogainak épségben tartásával egyúttal szt. Demeter templomának plébániáját is kezelné. Székesegyházúl nem a korábban kijelölt várbeli templom, hanem ugyancsak a szt. Demeter templom jelöltetett ki (1).

A következő évi november 24-én Nádasdy ennélfogva az udvari kamarát kérte, hogy a káptalani és püspöki székházak építéséhez kellő épületfa-anyagokat kiszolgáltassa (2). A kamara nem is késett a szegedi sóhivatalt a teljesítés iránt útasítani (3).

A püspöki székház tehát kibővíttetett, s a káptalan-ház is felépíttetvén, a püspök most már gyakrabban és huzamosb ideig tartózkodott Szegeden, honnan az udvari kamarát ismételve sürgette, hogy a várost szent Demeter templomának mielőbbi jókarba helyezésére kötelezze.

Hilleprand Pál udvari kamarai elnök 1725. évi január 25-én szigorú rendeletet intézett a hatósághoz, hogy a plébániát és a székesegyházat haladéktalanúl kifogástalan állapotba helyezze (4). Megkereste

1) Oltványi: A csanádi püspöki megye birtokviszonyai. Szeged, 1867. 52. lap.

2) Oklevéltár CCVI. sz.

3) Cs. és kir. közös pénzügyminiszteri levéltár magyar kamarai osztálya Bécsben "zu verbauung seine dasselbige bischöfliche Residenz zu Szegedin." - 1725. évi ápr. 29-én a szegedi sóhivatal már jelentette, hogy a Szolnokról érkezett tutajokból legjobb minőségű 400 drb szálfa a püspöknek, ezentúl a gr. Piliers tábornok s várparancsnok lakása helyreállítására is a szükséges mennyiség kiszolgálva lett. (U. o.)

4) A káptalan ház is a templom közelében épült. 1756. évi július 21-én kelt felsőbbi rendeletre a káptalan ez épületet 910 frt 27 krért Redl Ferencz szegedi kincstári biztosnak adta el, ki azt helyreállítván, a városnak 2500 forintért adta el, mert az épületre s illetőleg telekre a gymnasium tervezett kiépítése végett szükség volt. (Szegedi Hiradó 1862. év 21. sz.)

292

az udvari kanczelláriát is, hogy ez is szorítsa a város hatóságát rendelete végrehajtására.

Ily előzmények után 1726. évi június havában a püspök a piarista plébánostól azt követelte, hogy szent Demeter templomában neki és a káptalan tagjainak, magyar szent beszédek tartassanak. A magyar szent beszédek tartását a piaristák időközben megszüntetni voltak kénytelenek, mert a magyar hallgatóság lassanként elfogyott s vasárnaponként csak német és dalmát predicatiók tartattak.

Demka atya plébános utalva ennélfogva arra, hogy a magyar hívek a barátoknál és felsővároson hallgatnak magyar szent beszédet, a plébániai szolgálat pedig úgyis terhes, ennélfogva a püspök kivánságát nem teljesítheti. Erre a viszály a püspök, a hatóság és a plébános közt kitört.

Keresztély Ágoston prímás 1725. évben elhalván, az ugyanazon évben utódjáúl kinevezett gróf Esterházy Imre, Nádasdynak még nem adott volt joghatóságot, az érseki megyéhez tartozó szegedi exemptus parochiára nézve. Nádasdynak tehát a plébániai ügyekbe illetéktelenűl történt ezen beavatkozása miatt a hatóság és a plébános az esztergomi érseknél panaszt tett.

Bartakovics érseki helynök a tiltakozásokat elfogadta s kijelentette, hogy Keresztély Ágost elhunytával a csanádi püspöknek engedélyezve volt ideiglenes joghatóság is megszünt. Azért az időközben kibocsátott és jubileumot hirdető pápai bullát Bartakovics a szegedi plébánosnak azon meghagyással küldte meg, hogy minden templomban, még a barátoknál is kihirdessék.

Nádasdy amint erről hírt vett, november 10-én Győrből kelt levelében bizalmasan felkérte Demkát, hogy buzgólkodjék mellette, irányozza és mérsékelje a tanács kedvezőtlen hangulatát, mert különben "császári pátenssel és karhatalommal" áll elő. "Tudják meg - úgymond - hogy a legcsekélyebb merényletre a szegedi plébániát megürültnek nyilvánitom s ha a város utánna majd két hónapra nekem plébánost nem mutat be, patronatusi jogát is elveszti."

De a plébános Bartakovics leveleitől bátorítva, kihirdette a pápa jubiláris bulláját, amit Nádasdy mikor megtudott, deczember elején Győrött kelt nyílt levelében Demka plébánost állásától felfüggesztette, a misézéstől, gyóntatástól stb. eltiltotta. E nyílt rendelet a következő kísérő sorokkal minden templomban kihirdettetett: "Mert nem lelki orvosság a jubileum, ha idegen joghatósággal hirdettetik ki; s miként nem használ a lutheránusnak a búcsú, hacsak előbb a kath. hitre nem tér, épp úgy a jámbor szándékkal visszaélő a hittől való elszakadás gyanújába esik. Miért is ha 15 nap alatt meg nem tér, őt minden egyházmegye útján nyilvános gonosztevőnek és szentségtörőnek hirdetjük s az apostoli szentszéknek, mint ámítót és a szent jubileum kigúnyolóját följelentjük."

293

Képzelhetjük, hogy ezen átkozódó hirdetmény mily hatással volt a nép hitbuzgalmára, lelki világára s mily zavarba jött, amidőn a jámbor és istenes életű atyákat szentségtörőknek és nyilvános gonosztevőknek czímezte a püspök, akinek ezen rendelete valóságos botrányt keltett s a vallásos érzelmeket mélyen sértette.

Ez a botrány még azáltal is fokozódott, hogy nemsoká a váczi püspök, gróf Althan bibornok is elküldte a pápai jubiláris bullát, hogy Szegeden, mint egyházmegyéjéhez tartozó plébánián kihirdessék. Nem utolsó korona lehetett tehát már azon időben is Szeged, amidőn birtokáért három egyházfő kelt versenyre. Pedig lehetett volna még egy negyedik is, gróf Csáky Imre kalocsai érsek, ki méltán a legtöbb igénynyel léphetett volna sorompóba homályba borúlt jogai kivívására.

Minthogy Nádasdy fenyegetéseire a hatóság és a plébános mit sem adtak, a püspök a szegedi plébániát a földeákival egyesítette és igazgatásával Bieliczky Sámuel földeáki lelkészt bízta meg.

Ily körülmények közt a tanács Podhradszky György főjegyzőt és Siskovich András tanácsnokot megbízta, hogy a herczegprímás elé járulva, mindent elkövessenek, hogy a szegedi plébánia mint exemptus, az érsek joghatósága alá visszavétessék s a lelkészkedés a piaristáknál maradjon.

A küldöttek mindenütt tiltakoztak, folyamodtak és informáltak, ahol csak szükségesnek látták; de Nádasdy is védte álláspontját. A nagy hajsza következtében III. Károly király 1727. évi márczius hó 4-én Esterházy Imre herczegprímást az ügy beható vizsgálatával bízta meg. Ez az esztergomi, csanádi és váczi egyházmegyék részéről támasztott igényeket és bizonyítékokat beszerezte. A váczi megye hivatkozott VIII. Urbán és X. Incze pápák 1638., 1649., 1659. évi búcsút hirdető bulláira, melyekben Szeged a váczi megyéhez tartozónak említtetett; hivatkozott az 1719. évben Váczott kivett tanúvallomásokra, amelyben a szegedi tanács tagjai s a polgárok oly nyilatkozatot tettek, hogy tudomásuk szerint a török hódoltság alatt Szeged a váczi egyházmegyéhez tartozott, s itt a csanádi püspöknek semmi joga sem volt. A csanádi püspök ismét arra hivatkozott, hogy a szegedi barátok voltak megbízva, mint csanádi püspöki helynökök az egyházmegye kormányzatával. Az esztergomi érseki megye pedig egyebeken kívül utalt arra, hogy az 1629. évi nagyszombati zsinaton is Szeged mint az érsekség joghatósága alá tartozó exemptus parochiának lett elismerve és beczikkelyezve (1).

Esterházy látva, hogy a bonyodalmas ügy hosszan tartó kimenetele alatt a hívek lelki nyugalma veszélyeknek és a hitélet káros rornbo-

1) Acta et decreta synodi dioecesanae Strigoniensis. Tyrnaviae, 1667. 88. és 120. lap.

294

lásoknak leend kitéve, hogy az erőszakoskodó püspök zaklatásaitól megszabadúljon, szelid lelkületétől vezéreltetve elhatározta, hogy jogairól Nádasdy javára ideiglenesen annyival inkább lemond, mivel a püspök időközben elismerte az érsek fennforgó jogait. Kiadta tehát a következő engedményét: "szabad elhatározásunkat követve, méltóságos és főtisztelendő gr. Nádasdy Lászlónak, ez idő szerint csanádi püspöknek, ki az idők mostohasága és a török hatalom által elődei székhelyétől megfosztatván, Magyarország kegyes királya engedelméből lakóhelyeűl sz. kir. Szeged várost választá, hol azonban a plébánia kiváltságok és pápai bullák értelmében kivételes, e szerint az esztergomi érsekség lelki hatalma alatt álló, melyet a püspök úr is elismer. Hogy azonban az ő tisztessége és méltósága sz. kir. Szeged város lakossága előtt növekedjék, mely városban a püspök jelenleg székházat tart, mig ő ott tartózkodik és a mi életünk tart, jelen iratunk erejénél fogva lelki joghatalmunkat Szeged város kivételes plébániája fölött neki átengedjük, úgy azonban, hogy a kétségbevonhatatlan kegyúri joggal biró városban a kegyesrendi atyák, kik legújabban az esztergomi érseki helynöktől nyerték investiturájukat, lelkészkedési jogaikban ne háborgattassanak s rövidséget ne szenvedjenek."

Tehát ezúttal sem a jog szempontja, hanem az időnként Szegeden tartózkodó püspöknek a lakosság előtt való nagyobb tisztesség tekintete volt a döntő. Mert a püspök egyénisége, mindenbe való illetéktelen beavatkozása a tisztesség igényeit már annyira leszállította, hogy Podhradszky főjegyző elég bátor volt a mindenbe rendezkedni s parancsolni óhajtó püspöknek nyíltan megmondani, hogy "nagyságod nekünk csak zsellérünk."

A tanács megtagadta Nádasdynak a püspöki dézmát is s ennek váltsága ügyében 1727. évi deczember 15-én az esztergomi érsekkel kötött szerződést. A prímás 800 frt tizedváltságot kapott. Ez összeget is kezdetben felerészben, utóbb pedig teljesen a szt. Demeter templom helyreállítására átengedte.

A prímás engedményéből alighogy átvette a püspök a Szeged fölötti joghatóságot, a piaristák ellen a curiánál vádat emelt. Ez miután merőben alaptalannak bizonyúlt, a prímás az imént adott engedményt és jogátruházást visszavonta. Nádasdy most könyörgésre fogta a dolgot és újra visszanyerte a joghatóságot azon határozott kikötéssel, hogy jövőre a piaristák házi ügyeibe avatkozni, velük önhatalmúlag rendelkezni, szabadságában nem álland.

Ezalatt a herczegprímás által Szeged hovatartozósága ügyében eszközölt vizsgálat is befejeztetett és III. Károly király a váczi és a csanádi egyházmegyék igényeinek elutasításával 1729. évi február hó 20-án kelt rendeletében kimondta, hogy a szegedi plébánia fölött való

295

joghatalom a herczegprímásé, akár maga, akár más valaki által gyakoroltatja is jogait (1).

Ki tudja, minő háborgások nem történnek erre, ha ugyanaz évi november 25-én Nádasdy Pozsonyban meg nem hal (2). De az ő halála a Szeged hovatartozósága iránt kelt versengést meg nem szüntette s a három egyházmegye küzdelme szelídebb módon még tovább is sok ideig folyt, míg végül Szeged a csanádi egyházmegyébe jogérvényesen bekebeleztetett (3).

Az 1730. évben báró Falckenstein Béla benczés apát személyében kinevezett új csanádi püspök elismervén a herczegprímásnak Szegedre vonatkozó jogait, a prímás joghatóságát készséggel ruházta át Falckensteinra, még pedig a szentségek és a hívek lelki üdvének könnyebb kiszolgálása okából. Esterházy még a dézmaváltság iránt kötött szerződését is átruházta a csanádi püspökre, de kikötötte, hogy a piaristák a lelkészi szolgálatban meghagyassanak.

Ennek daczára Falckenstein már az 1732. év végén felhívta a tanácsot, hogy a káptalan teljesen kiegészítve lévén, a plébánia vezetése az egyik kanonokra bízassék. S minthogy a lakosság gyarapodása következtében a város kiterjedése igen megnövekedett, a plébánia felosztandó. Nevezetesen alsóváros a barátok kezelésére bízandó, felsőváros az időközben betelepült minoritáknak adassék át, palánk újabb része a piaristáknál hagyassék, a régi palánk pedig, mint negyedik plébánia, az egyik kanonok gondozása alá bocsájtatnék.

A tanács e tervezetet nagy visszatetszéssel fogadta. Idegenkedett az új plébániák felállításával járó nagyobb terhektől, de különösen azon tervezettől, hogy az egyik plébánia lelkésze a káptalan tagjai közül való legyen. Ezzel a város szabad lelkészválasztási joga korlátoltatott volna; mert plébánossá csakis az lett volna választható, ki

1) Szeged v. 1721-29. évi tanácsi jegyzőkönyvei s közigazgatási levéltára 1721-29. évi iratai. Pap János: A piaristák Szegeden. (1720-1886.) Szeged, 1886. 41-65. lap.

2) Nádasdy még az 1729. évi augusztus havában is az udvari kanczelláriánál némi siker kilátásával újra sürgette a szt. Demeter-templomnak részére leendő átengedését. (Szegedi régi emlékek. Lásd: Szegedi Hiradó 1860. évf. 20. sz.)

3) Károly király 1729. évi rendeletében sem a váczi, sem a csanádi püspökök meg nem nyugodtak. Az előbbi, jogainak fenntartása érdekéből a szegedi plébániára még ezután is küldözgetett rendeleteket. Szeged hova tartozóságának kérdése utóbb Rómában, a "congregatio super finium regundorum" hatóság felülvizsgálata alá került, mely a csanádi püspökség javára döntött. VI. Pius pápa 1775. évi márczius 13-án "Inscrutabili Divinae Providentiae" kezdetű bullájában Szegedet végérvényesen a csanádi egyházmegyébe kebelezte be. (Orthmayr: Történelmi Adattár. Temesvár, 1871. I. k. 88. l.)

296

már a káptalan tagja. A tanácsnak ekkor már biztos tudomása volt arról is, hogy a püspökség és a káptalan székhelye Temesvárra fog áthelyeztetni. S amidőn ennek daczára a püspök oda törekedett, hogy az egyik plébánia valamelyik kanonok ellátására bízassék, a tanács úgy vélte, hogy ezúton a püspök csak arra törekszik, hogy a negyedik plébániát szabadon adományozhatóvá tegye (libera collatio).

A temesvári katonai kormányzóság ugyanis már Nádasdy életében sürgette, hogy a püspökség és káptalan székhelye az egyházmegye széléről Temesvárra, mint geografiai és egyúttal kormányzási és politikai központba helyeztessék át. Az absolut politikának érdekei mintegy követelték ezen áthelyezési tervezet végrehajtását s Falckenstein püspök készséggel hajlott ezen törekvések megvalósítására. Ő maga is idegen volt, idegenűl érzett s Temesvárott, - mely a katonai kormányzóság által foganatba vett nagy építkezések és betelepítések által már kezdetben városias jelleget nyert - a generálisok társaságában kellemesebb otthont talált, mint amilyen Szegeden kinálkozott.

Az áthelyezésre a kényszeralkalom, mintegy tervszerűleg be is következett. A püspöknek 1724. évben helyreállított szegedi székházát a haditanács azon oknál fogva, mert a vár lőtávolába esett, időközben lerombolták és helyette újat soha sem építettek, noha a kincstár ezt kilátásba helyezte. Másrészről 1736. évben Temesvárott a székesegyház és a püspöki székház alapjai letétetvén, a szegedi residentia felépítésének szüksége el is enyészett. Az 1738. évi május 10-én kelt királyi rendelet 2. pontja ennélfogva elrendelte, hogy úgy a püspök, valamint a káptalan, székhelyét Szegedről Temesvárra helyezze át, mi meg is történt (1).

Szeged városának a kegyúri jogok védelmezése körül tanúsitott erélyes magatartása és tiszteletreméltó küzdelme a püspöki és káptalani székhelyek áthelyezésére a legcsekélyebb hatással és előmoz-

1) A káptalan, melynek tagjai a mai szegfű-utcza 2. és 4. sz. alatti házakban laktak, míg a 6. sz. ház a rácz püspök székházát képezte, 1740. évben költözött el Szegedről. De Lech Zsigmond kanonok azon czímen, hogy a káptalan itteni birtokait kezeli, 1748. évben bekövetkezett haláláig Szegeden lakott. A káptalannak az alsóvárosi határban két birtoka s majorsága volt. Egyiken 1736-ban 36 akó bor termett. 1774. évi febr. 24-én a tanács felhívta a káptalant, hogy a két birtok után az 1749 - 1768. évekről esedékes 305 frt 64 dr adót - miután a kertészek ezt kifizetni vonakodnak - a káptalan térítse meg. - Nádasdy püspöknek is volt Szegeden birtoka, mely egykoron Temesváry János főbíróé volt. Ezt 1727. évi szept. 7-én 15 évre 375 frton Andrássy Zsigmond alispántól zálogkép szerzette. (Lásd: Oltványi P.: A csanádi püspöki megye birtokviszonyainak rövid története. Szeged, 1867. 28-32. l. - U. a. A szegedi plébánia és a piarista atyák krónikája. Szeged, 1886. 50. l. - "Szegedi régi emlékek" a Szegedi Hiradó 1860. é. 20., 21. sz.

297

dítással sem volt (1). Ezt kizárólag magasabb érdekek, a "temesi bánság" és a nemzetellenes idegen kormányzat megszilárdítására irányuló törekvések okozták. S ez múlhatatlanúl bekövetkezik vala az esetben is, ha a város hatóságának magatartásában kevesebb, vagy épen semmi ellenállást sem tanúsít.

Az áthelyezés után megszűntek a kegyúri jogok elleni támadások, megszűntek a küzdelmek is. A piaristák a lelkészkedést még hosszas időn át háborítlanúl gyakorolták (2) s Falckenstein püspöknek a plébánia felosztására czélzó 1732. évi tervezetéből csak az lett, hogy Belgrádnak 1739. évben a törökök részéről történt elfoglalása következtében onnan kiszorúlt és Szegeden letelepült minorita atyáknak a város megengedte, hogy a nagy fejlődésnek indult felsővároson a barátok helyett jövendőre a minoriták káplánykodhassanak. Az alsóvárosi barátok 1740. évi június 17-én "a falat kenyérnek kétfelé szegése" miatt ugyan érzé-

1) Oltványi P.: "A szegedi plébánia s a piarista atyák szegedi krónikája." Szeged, 1886. czímű műve 48. lapján e küzdelmeket "bűn"-nek minősíti s feljajdúl: "mi volna ma Szeged állapota, kinézése, ha e csapás által nem sújtatik másfél század előtt." Temesvár hatalmas fejlődését azonban korántsem annak köszönheti, hogy a püspöki székhely ott helyeztetett el. Mert Vácz, Veszprém, Nyitra, Szepesváralja stb. példái elég világosan bizonyítják, hogy a püspökség és káptalan egymagukban régebben a városiasság színvonalát mily mértékben emelték.

2) E jogukat 1789. évben azáltal vesztették el, hogy 1787. évben hajóvontatásra elítélve volt néhány fegyencz, úgy néhány református rab, gyónás s áldozás s illetőleg a kath. hitre való áttérés nélkül halt meg. 1786-ban ugyanis gályarabságra, illetőleg hajóvontatásra itélt 46 rab érkezett Erdélyből Szegedre, kik itt rövid idő alatt elpusztultak. (Lásd: Hazánk és külföld 1869. évf. 31. sz.) Titkos feladásra a helytartótanács ez ügyben vizsgálatot rendelt, mely úton a vádak igazaknak bizonyúltak. Az 1788. évi decz. 12-én kelt királyi rendelet ennélfogva a mulasztó papok büntetését és a plébániának a piaristáktól való elvételét rendelte el. Kőszeghy László püspöki helynök 1789. évi márcz. 12-én hajtotta végre e királyi rendeletet s ekkor osztatott meg az egységes szegedi plébánia. Alsóvároson a barátok, felsővároson a minoriták bízattak meg az önálló lelkészkedéssel. A belvárosi plébánia javadalma a stóla-illetéken és két káplánytartási járandóságon túl ekkor 400 frtban állapíttatott meg. Első palánki plébános Petrits István makói parochus volt. Őt követték: Radványi András, Kőszeghy József, Pálfy Sándor, Kremminger György, Kremminger Antal.

A rókusi plébánia 1805-ben állíttatott fel. Plébánosai voltak: Huszka György, Nyáry Ferencz, Szűcs Antal, Bezdán Ferencz, Dobó Miklós, Rózsa Ferencz.

Sok viszály volt a négy városrészi parochia határai miatt is, melyek 1835. évben véglegesen rendeztettek.

A felső- és alsóvárosi plébániák administratorainak kinevezésénél régebben a tanács gyakorolta az ajánlás (nem praesenta) jogát.

298

kenyen panaszkodtak s régi érdemeikre hivatkozva "a tarkásan festett, majd csaknem álnokúl kigondolt káplányság homályos titulusát" eltörültetni kérték, mert a török idők alatt ha ők igaz pásztorok nem lettek volna, a nép mind Luther vagy Calvinus hitére húzott volna (1). De a tanács a felsővárosi lakosság igényeit méltányolta s a barátok tiltakozását elútasította.

III. Harcz a földbirtokért.

I. Lipót király kormányának alkotmánysértései között a legkiválóbbak voltak: a neo-aquistica commissio, vagyis az új szerzeményi bizottság felállítása, továbbá a szabad jász-kun kerületeknek a német lovagrend részére történt elzálogosítása. Az új szerzeményi bizottságnak feladata az volt, hogy a török uralom alól felszabadúlt vidékek birtokviszonyait megvizsgálja és minden birtokostól tulajdonának szerzési czímét számonkérje. A tényleges birtokosok kétségtelen adomány- és iktató-levelek felmutatására, vagy száz éves háborítlan birtoklás igazolására szoríttattak, s kellő jogczím hiányában a javak a koronára visszaháramlottak (2).

Irtózatos kavarodás támadt ebből. A török pusztítások alatt a bizonyító oklevelek többnyire elvesztek, s a százados háborítlan birtoklást is kevesen igazolhatták, mert a felvidékre menekült nemesség birtokait hűbéres török katonák használták. Így azután egész Délmagyarország a koronára visszaháramlott, s a fegyver jogán visszaszállott birtokok lassanként új birtokosok kezeire kerültek. Ily módon sok család valóban megfosztva lett ősi birtokától. De azon kevesek is, kik egy vagy más czímen igazolni tudták jogaikat, ősi birtokaikat mintegy újra megszerezni és megvásárolni voltak kénytelenek. A tulajdonosok ugyanis a fegyver jogán való visszaháramlásért a neo-acquistica bizottságnak bizonyos díjakat tartoztak fizetni s ekkor birtokaikra új adományleveleket nyertek. A kormány ezúton térítette meg a török háborúk költségeit. A felszabadítás pénzügyi terhe tehát ép azt az országrészt sújtotta, mely a hadjárat által különben is kimerítve volt.

A neo-aquistica commissio Szeged birtokviszonyait is megvizsgálta. A bizottság - gr. Volkra, gr. Lamberg, Kollonich bibornok stb. -

1) Oklevéltár CCXI. sz. a.

2) Frank Ignácz: Az osztó igazság törvénye Magyarhonban. Buda, 1845. I. 296. lap. - Horváth Mih.: Magyarország történelme. Pest, 1872. VI. k. 274. 1. - Szalay László: Magyarország története. Pest, 1859. VI. k. 16-17. lap.

előző | tartalom | következő