Reizner és műve | 1. kötet | 2. kötet | 3. kötet | 4. kötet | keresés
|
SZEGED TÖRTÉNETE
ÍRTA
ELSŐ KÖTET
KIADJA Szeged,
1899. ELŐSZÓ. Szeged város áldozatkész közönsége az ezredév emlékezetére nagy és maradandó alkotásokat létesített. A többi közt egy régen érzett hiány kielégítéséről is gondoskodott, amidőn a város történetének megírását és kiadását elhatározta. Az ezer éves múltról, a honfoglaló és városalapító ősi faj küzdelmeiről, munkásságáról, a nép erényeiről és lelki tulajdonairól mintegy beszámolni kívánt a jelennek és a jövőnek. Nekem jutott feladatúl, hogy a rég elfeledett idők emlékezetét felújítsam és az eltemetett régiségeket ismét napfényre hozzam. Az emlékszerű mű íme kész. Ifjúkori vágyam teljesűl, amidőn egész életem munkásságának eredményét most közrebocsájthatom. Összes erőmet, tehetségemet és minden időmet arra fordítottam, hogy a. szülővárosom dicsőségének a történettudomány csarnokában maradandó oszlopot emeljek és hogy az ősök emlékének oltárt állítsak, melyhez hálás szívvel járulhasson a késő utókor, hogy az elődök dicső példáin és kitartó küzdelmein lelkesedve, a régi lángnál gyújtson új szövétneket. Hálát adok az isteni gondviselésnek, hogy azt a temérdek VI akadályt és nehézséget, mely terhes feladatom teljesítése közben elém gördült, sikerrel leküzdhettem. A gondviselés az életküzdelmek szomorú csapásai és megújuló fájdalmai közt is mindig adott annyi erőt, hogy munkámat folytathattam s immár be is fejezhettem s azt a jelennek és a jövőnek, az életviszonyok különféle alakulásaiban való tanulságra ezennel átnyújthatom. Amidőn ezt teszem, mindenek előtt számot adok azokról a szempontokról, amelyek munkám írása közben vezéreltek. Minél tovább foglalkoztam tárgyammal, minél inkább kutattam az események indító okait, a szeretet és részvét annál inkább fokozódott bennem azon faj iránt, amelynek küzdelmeit vázoltam. Az a részvét, mely önkéntelen fordul a gyengébb, a legyőzött felé s védelmére kel a méltatlanságokkal szemben, rajtam is gyakorta erőt vett. De azért elfogulttá soha sem tett és nem feledkeztem meg a történetírás első szabályáról, a történetíró legfőbb feladatáról: hogy csak is az igazat, a valót írjam meg és hogy semmit el ne hallgassak, amiről tudomást szereztem vagy meggyőződtem. Amidőn az eseményeket felsorolom és részletezem, az egyes korszakokat, azok vezéregyéniségeit és uralkodó eszméit egyúttal szigorúan, de igazságosan megbírálni is törekszem. Ítéleteimet az összes tényezők számbavételével, a számos ellentmondó körülmény kiderítésével egyedül tárgyi alapon alkottam. Számos legendát, mely tetszetős formájával a szívekhez férkőzött, közhitelnek örvendett, felforgatni voltam kénytelen, mert az igazság kiderítésére törekedtem. A városalapító és fenntartó nép faji jellegét megállapítani. a később történt betelepülések által létesült ethnographiai VII alakulásokat feltüntetni s ez által Szeged népének geniusát megismertetni hasonlókép feladatomnak ismertem. Könyvet adtam, amelyre utalással elmondhassa Szeged népe: "Haec documenta damus, qua simus origine nati!" Munkámat első sorban is Szeged népének használatára írtam és annak ajánlom. A város múltját ne csupán a mythoszból, ne csak a hagyomány tanításaiból, ne egyes töredékes előadásokból ismerje, hanem az ezer éves múltnak egész teljét végtére a kritika szövétnekétől megvilágítottan lássa. De írtam a nagy magyar közönség tájékoztatására és a magyar tudományos irodalom gyarapítására is. Még a nagyobb szabású és komolyabb igényű művek útján is annyi tévedés és előítélet került Szeged népéről és a város múltjáról forgalomba, hogy azokkal tüzetesen kelle foglalkoznom. És ha Szeged polgárságának várakozását kielégítettem s a történelem barátai és hivatott munkásai megelégedetten forgatják könyvemet, munkámat siker koronázta és fáradozásaimért a legszebb jutalmat nyertem. Bár a legnagyobb tökély lebegett mindenkor szemem előtt, mégis önteltség volna, ha egyúttal azt vitatnám, hogy munkámban a tökéletességet el is értem. Az optikai csalódásoktól senki sem ment s így odaadással, gonddal és sok fontolgatással készült művemnek is lehetnek fogyatkozásai. A nagy anyagot, a város történetére vonatkozó följegyzéseket évtizedek során sok fáradozással és áldozattal hordtam össze. Kitelhető figyelemmel voltam az összes publicatiókra, a sajtó minden termékére és sokszor a jelentéktelennek látszó adalékoknak is hasznát vettem. A magyar országos levéltáron, a bécsi cs. és kir. had- VIII ügyi, udvari és állami, cs. és kir. közös pénzügyminiszteri (magyar udvari kamarai) levéltárakon túl számos törvényhatósági és magán-levéltárban, több közkönyvtárban kitartó kutatásokat folytattam s ahol csak reményem lehetett, megfordultam, hogy mindent egybehordjak és felhasználjak. Fáradozásaim sok helyen meddők maradtak, míg a sokfelé elért eredményről a tisztelt olvasó a munka során kellőkép tájékozódhatik. Amennyire a mű kerete lehetővé tette, kutatásaim eredményére esetről-esetre utalok s általában minden állításnál, okszerű következtetésnél vagy jogosult föltevésnél a bizonyítékot vagy forrást megjelölöm. Az anyag túlnyomó részét Szeged város levéltárából gyűjtöttem: különösebben a régi jegyzőkönyvekből, számadásokból, lajstromozatlan iratcsomagokból és az elnöki (bizalmas) ügyiratokból merítettem. Ez az anyag, a titkos levéltárban őrzött és a város birtokviszonyaira vonatkozó régi adomány- és kiváltság-levelektől eltekintve, az 1716. éven innen eső időkre terjed, mert a város régibb jegyzőkönyvei és számadásai a különféle elemi csapások következtében, sajnos, megsemmisültek. Ép ennélfogva a legnehezebb feladatok egyike a város régi életének, a községi és társadalmi viszonyoknak, az apró küzdelmeknek összefüggő és sorozatos képét feltárni. Ez csak a XVIII. századtól fogva lehetséges. Az idegen levéltárakban a város belső életére vonatkozólag csak hézagos közleményekre akadni, amelyekből a város viszonyainak körvonalait látjuk és amelyek jórészt, csak sejtelmekre és föltevesekre jogosítanak. Levéltári búvárlataim során mindazonáltal sok oly becses IX támpontra akadtam, hogy mégis sikerült a belső élet és fejlődés képét korszakonként némileg előtüntetnem. Az országos érdekű eseményeket, amelyeknek színhelye Szeged volt, általában csak igen röviden érintettem, mert azok nem a helyi, hanem az országos történetnek keretébe tartoznak. Főként oly események felsorolásába és részletezésébe bocsájtkoztam tehát, amelyek Szeged népének sorsára befolyással voltak és küzdelmeivel elválaszthatatlan kapcsolatban állanak. Ezeket elszigetelten, az ország történetéből mintegy kiszakítottan tárgyalni lehetetlen, azért néha a kép kiegészítése és könnyebb áttekinthetősége végett az ország általános helyzetére röviden ki kellé terjeszkednem. Munkám kereteit és terjedelmének korlátait a város közönségétől nyert megbízás már eleve megállapította. Ehez képest az egész mű négy kötetből áll. Az első kötet a város általános történetét tartalmazza a legrégibb időtől a XVIII.. század végéig. A második kötet folytatáskép az általános, a politikai érdekű eseményeket tárgyalja az 1879. évi árvízig. Ezt az évet s a vele kezdődő új korszakot történetírói föladatom határkövének tekintettem. Szeged politikai életének, külső történetének különösen az utóbbi két században gazdag tanúságait e két kötetbe kényszerültem beszorítani s így némely kisebb jelentőségű, de mégis jellemző részletezésről kelle lemondanom. A harmadik kötetbe a hatósági és társadalmi élet, az igazgatás, törvénykezés, adózás stb., az egyházak és felekezetek, az egészségügy, közműveltség és közgazdaság állapotai és különleges története van előadva a legrégibb időtől X az 1879. évig. Itt is több részletnél le kelle mondanom a kimerítőbb ismertetésről, másrészről azonban nyert utasításomnál fogva oly dolgokra is ki kellé terjeszkednem, - például a népiskolai tanítási módszer történeti fejlődésének ismertetésére stb. - melyek a helyi történetírás feladatain tulajdonképen, kívül esnek. Végül a negyedik kötet a város történetére vonatkozó oklevelek gyűjteményét, a forrás-anyag egyik részét foglalja magában. Ez a munkának mintegy vázát képezi. A kötetet az egész műnek betűsoros név- és tárgymutatója egészíti ki. Óhajtandó lett volna, hogy Szeged teljes diplomatariummal bírjon, amelyben a város történetére vonatkozó öszszes oklevelek, a különféle gyűjteményekben közzétettek is, mind feltalálhatók legyenek. A nagy terjedelemnél fogva azonban erről le kelle mondani. Ennélfogva közöltem a város titkos levéltárában lévő régi adomány- és szabadalmi leveleket, ámbár némelyek közülük már Fejér Györgynek, ifj. Palugyai Imrének, Varga Ferencznek kiadványaiban is napvilágot láttak. Újra kiadtam ezeket is, mert az eddigi közlések több esetben hiányosak voltak. Az eredeti okmányokon egykorú vagy közel eső időből való oly eredeti följegyzések vannak, melyek úgy is ritka régi magyar nyelvemlékeinket gyarapítják. Közöltem továbbá a Zichy-család okmánytárában megjelent szegedi leveleket is, ellenben a török-magyarkori oklevéltárban kiadott nagyszámú szegedi levél közül csak igen kevésnek jutott hely. Egyébként az okmányok záradékánál mindenütt megjegyeztem, hogy ki voltak-e már másutt adva. A mohácsi vészt megelőző időszakból közölt kiadatlan oklevelek száma csak hat. Annál nagyobb az ez után való XI időszak kiadatlan okleveleinek száma, amelyek közt a boszorkány üldözésekre vonatkozó periratok egymaguk 81 darabbal szerepelnek. Palugyai és Linzbauer ezek közül is néhányat töredékesen már közzétettek ugyan, de az egész anyag most lát először napvilágot. Ezúttal nincs egyéb megjegyzésem, minthogy itt mondjuk köszönetet mindazoknak, kik kutatásaim közben és a mű szerkesztése és kiadása alatt különféle támogatásukkal, buzdításukkal, tanácsukkal nehéz feladatomat megkönnyíteni szivesek voltak. A jóakaratnak annyi tanújelével találkoztam, hogy mélyen érzett hálámat itt is kifejezni el nem mulaszthatom. Szeged, 1897. évi május 7-én. REIZNER JÁNOS. |