2. kötet - A haladás útján

Vágó Pál

SZEGED TÖRTÉNETE

ÍRTA
REIZNER JÁNOS

MÁSODIK KÖTET
A XVIII SZÁZAD VÉGÉTŐL AZ 1879 ÉVI ÁRVÍZIG

KIADJA
SZEGED SZAB. KIR. VÁROS KÖZÖNSÉGE

Szeged, 1900.
Nyomatott Engel Lajos könyv- és kőnyomdai műintézetében.

HATODIK RÉSZ:

A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELE.

I. A haladás útján.
II. A negyvenes évek mozgalmai.

I. A haladás útján.

Az anyagi jólét, melyre a város és népe a szőreghi uradalom zálogbavétele által, úgy az 1788-89. évi török háború következtében fellendült nagy forgalomnál fogva szert tett, a várost kiváló erőkifejtésekre képesítette, sőt késztette is. A hatóság, mintha századok mulasztásait igyekezett volna pótolni, minden téren haladásra és a városias szükségletek előállítására törekedett.

Így a piaristák ellátását, kik a plébánia elvesztése és a helytelen gazdálkodás következtében is már nélkülözéseket szenvedtek, 1791. megjavították. A hat osztályból álló gymnasium lyceumi rangra emeltetett, vagyis két osztályból álló bölcsészeti tanfolyammal egészíttetett ki. Ennek engedélyezését, amivel nyilvános könyvtár felállítása is terveztetett, a város már 1790-ben a legfelsőbb helyen szorgalmazta. A királyi engedély azonban csak 1792. évi okt. 15-én adatott ki. Az új tanfolyam még ugyanazon évben megnyílt. A 12 tagból álló kegyesrendi ház ellátását ekkor újra szabályozták s a tanárok összes javadalmát 2600 frtban állapították meg (1).

1) A bevezetésük alkalmából az 1719. évben kiadott alapító levél az Oklevéltárban CXCIII. sz. a. van közölve. Ellátásukra vonatkozó újabb rendelkezések a következőkben állapíttattak meg:

Posteaquam infrascripta libera regiaque civitas Szegediensis patres scholarum piarum in gremium sui pro instituenda usque rhetoricam inclusive iuventute recepisset et tenore fundationum in anno 1719. die 5a augusti emanatarum et subsequo anno 1720. die 20. februarii consensu regio firmatarum propter annos 800 florenos pro ampliori eorumdem subsistentia proventus parochiales totius civitatis adiecisset: postquam omisso in anno 1788 parochia, cura animarum in interiori civitate Palanka dicta ecclesiasticis personis - intimato excelsis consilii locumtenentialis regii de dato 12a decembris 1788 sub nro 4878/43751. emanato - concredita ac tenore illius intimati parochus ecclesiasticus in unam collegii patrum scholarum piarum partem illocatus fuisset, hocque modo diminutis subsistentia proventibus in locum redituum parochialium ad 800 florenos in conformitate fundationalium certum adiecti exstitissent; postquam item mutato priori studiorum sistemato docentium numerus universim et in gymnasio hoc Szegediensi augeri debuisset, adeoque ad subsis-

A gymnasium építését a következő - 1793. - évben megkezdették. Május 25-én tették le az alapokat s még az évben 15,000 írt költséggel az épület északi részének építését be is fejezték. A templomig terjedő közép- és déli szárny építése azonban csak egy évtized alatt készült el. Ide jött a nemzeti és a rajz-iskola, úgy a plébánia.

tentiam eorumdem nonagentis florenis annuis neutiquam sufficientibus, reflexe ad illorum temporum etiam oxtraordinarium rerum omnium caritatem pro adiutorio subsistentiae iidem patros scholarum piarum ab civitate 50 florenos menstrue consecuti fuissent; postquam denique erga solicitudinem et iterato civitatis huius Szegediensis ad dicasteria et thronum regium factos recursus modernus gloriose regnans Franciscus II. rex apostolicus praeter studia humaniorum studium quoque philosophiae, medianti de dato 15a octobris anni praesentius evoluti 1792 emanato benigno decreto regio et per excelsum quoqiie consilium locumtenentiale regium hungaricum de dato 2a mensis novembris 1792. sub numero 24241 intimato, in liberam hnnc regiamque civitatem Szegediensem introduci benignissime indulsisset et concessisset, atque iam effective etiam illud introductum inchoatumque exstitisset, ex precensitis his rerum ac temporum circumstantiis, mutatoque studiorum et doctrinae sistemate adauctoque docentium numero, suapte consequitur, per prius interventus cum iisdem patribus scholarum piarum conventiones iam nunc mutari, inque suis nonnullis clausuli cessare debere. Itaque pro subsistentia iam fundatorum eorumdem patrum scholarum piarum in civitate Szegediensi nunc et in futurum residentium inter dictam liberam ac regiam civitatem Szegediensem, et attacti ordinis patrum scholarum piarum provincialem sequens inita est conventio per ambarum partium successores etiam observanda.

1(mo) Obligabiur provintia haec patrum scholarum piarum reflexe ad modernum studiorum sistema, tam pro gymnasio, cum vero pro tradendo studio philosophico sufficientia apta ac idonea individua exmittere, quorum curae erit in tradenda iuventuti doctrina ea omnia observare, quae ratio sistematis exigit et altiori loco in objecto studiorum praescribuntur.

2(do) Cum in collegio hoc Szegediensi duodecim personae, utpote: rector, director, quinque humaniorum, quatuor philosophiae professores et unus spiritualis, qui in casum necessitatis docentes suplere etiam poterit, pro moderato rerum statu et studiorum sistemate necessariae esse agnoscerentur; pro horum omnium communi subsistentia civitas Szegediensis obligat semet annue 2600 florenos cassa sua, sic dicta camerali, et ex reditibus beneficiorum civilium angariatim soluturam, inchoando isthanc solutionem ab anno militari 1793-94 seu scholastico, quo iam studium philosophiae integraliter suscipietur, eo hic subintellecto, ut in casum quo numerum individuorum docentium quoquo modo augeri, aut diminui pro futuro contigerit, defixam hanc nunc in 2600 florenis solutionom mutari debere.

3o Pro habitatione harum 12 personarum modernum actuale collegium eorumdem patrum ultro quoque destinative, imo partis illius collegii etiam, quae preteritis annis ab hoc avulsa et pro habitatione parochi Palankensis addicta est,

A lyceum megnyitása után a tanári testület az iskolában nagyobb fegyelmet igyekezett meghonosítani, mi a város hatósága és a tanári kar közt fennálló jó egyetértést meglazította. Az ifjúság iránt tanúsított szigor miatt összetűzések és személyi harczok keletkeztek. A tanács Egerváry igazgató ellen a helytartótanácsnál a miatt vádat is emelt, hogy nevezett a jelen kormányrendszert zsarnokinak hirdeti, az uralkodó iránt köteles tiszteletet az által sérti, hogy a felséget a nemzet elnyomásával, a haza jogainak csorbításával vádolja. Ezenkívül tiltott franczia könyveket olvas, azokat magyarra fordítva terjeszti s az ifjúságot méregként ható eszmékkel megmételyezi.

A nádor e feladás következtében vizsgálatot rendelt, mely úton a vád alaptalansága derült ki, de egyúttal az is kitünt, hogy a franczia forradalom eszméit ekkor már Szegeden is többen ápolgatták.

1799-ben felállították a rajziskolát az akkor befejezett új épületszárnyban, hol az építő- és más iparostanulók igen kedvező eredményű kiképzést nyertek. Ettől fogva a különféle iparkészítmények szerkezetre és kiállításra nézve is mind tökéletesebbek lettek. Ugyanekkor vetette meg a város a gymnasiumi természettani gyűjtemény és tanszertár

restitutio per civitatem adhuc hocce anno procurabitur; parocho autem competens alia et honesta habitatio ex adversa parte ecelesiae, ubi alioquin aream fontem cellariam habet et sacristiam, iam exstantem vicinam pro parochiali usui habiturus est, exassignabitur, moderna sacristia ad collegium situata, penes patres scholarum piarum relicta aut relinquenda.

4o Tecta, sarta collegii conservare, imo futuris temporibus partem illam exiguam collegii quae nondum exaedificata est, continuare, dealbationis statis temporibus instituere, civitati incumbet: fracturae tamen fenestrarum rerum utensilium et his similia ac leviora, que incuria forte domestieorum evenient et quae ad munditiem spectare dignoscentur, ab ipsa domo procurabuntur reparabuntur. Similiter

5o Civitati incumbet scholas erigere, reparare, instrumenta ad singulos philosophici studii partes necessaria procurare, aeque conservare, atque praemissa modalitate praesentem conventionem ex utraque parte firmiter observare, effectuare.

In quorum omnium maiorem fidem et perpensuitatem conventio haccae subscriptione partium et sigillorum apressione roboratur, atque ad rationem provintiae, collegii et civitatis in triplici exemplari expeditur. Datum in libera regiaque civitate Szegediensi, die tertia mensis februarii, anno Domini millesimo septingentesimo nonagesimo tertio. N. N. iudex, consul et senatus totaque communitas liberae regiaeque civitatis Szegediensis. (P. H.) Emericus Perczel a Jesu Maria, provincialis. (P. H.) Paulinus Lihan a natae B. V. Mariae, assistens et secretarius (P. H.) Marcus Dományi rector (P. H.)

Eredetije Szeged v. közigazgatási levéltárában a kegyesrendi tanárok javadalmazására vonatkozó, külön kezelt csomagban. - Lásd Pap János, a piaristák Szegeden I. 138. l.

alapját is, mert csak ez alkalommal is 800 frtot utalványozott gépelyek és más fizikai eszközök beszerzésére.

A gymnasiumi és rajziskolai építkezések még véget sem értek, amidőn megkezdődött a város új székházának építése.

A régi, még az 1728. évben felállított városháza (1) a hivatalok elhelyezésére már rég elégtelen volt s az épület keleti és déli földszintes szárnyaiban lévő törökös jellegű boltokat és más nyitott helyiségeket mindenki visszatetszőknek találta. Általános óhajt képezett, hogy a város méltóságának mindenben megfelelő emlékszerű épület állíttassék, Roland szoborral ellátott toronynyal s hogy az épületben a hivatalok kényelmes elhelyezésén kívül a fejlettebb társadalmi igények kielégítésére szolgáló szórakozó helyiségek is rendelkezésre álljanak. A földszinten körül boltok, az emeleten pedig külön feljáróval tánczvigalmak tartására redut-terem stb. legyen.

Schwörz építész el is készítette az erre vonatkozó terveket. A régi épületnek feketesas-utczai része megmaradt volna s az új épület három szárnyra terveztetett; a főhomlokzat a nagy piacz-térre helyeztetett, míg a régi városháza északra nézett.

A tervek és költségvetések évek hosszú során át vándoroltak s a felsőbb hatóság az újabb és újabb észrevételekből ki nem fogyott. Volford polgármester erélyének köszönhető, hogy végtére az építkezések megkezdettek. Az alapkő letétele 1799. évi aug. 30-án nagy ünnepség közt történt, a felavatás pedig a következő évi november 30-án a tánczteremben rendezett fényes vigalommal volt egybekötve (2). A munkálatok jórészben házilag történtek. A tégla-anyagot a város égettette, az égetésre szükséges fát az algyői uradalom erdőségeiből szerződésileg biztosította (3) s a többi szükségletet is többnyire a város maga állította elő.

Az építkezési költségek harminezezer forinton felül voltak, de a szép, akkoriban magasan kiemelkedő épület mindenkit gyönyörrel töltött el. Örök alkotásnak tartották s a költő is abban nyilvánította óhaját,

"hogy dicsőbb formával
Hatszáz esztendőkre készüljön pompával.
Szerencsésb napokat lásson jövendőkbe,
Mint volt Lajos óta az elmúlt időkbe" (4).

A széképület befejezése után a polgári kórház építéséhez fogtak, amelyre Pozsonyi Ignácznak városnál lévő kölcsöntőkéje, illetőleg az

(1) Lásd I. köt. 334. lap.

(2) Magyar Kurir. 1801. I. 57. l.

(3) A városnak ez időben még csak fiatal erdői voltak s az árterekről is kevés fa került ki. Még 1824-ben is Kovács nevű faszállító gondoskodott a város szükségleteiről, akivel ez ügyből kifolyólag hosszas pere támadt a városnak.

(4) Vedres I.: Szeged város megnagyobbítandó tanácsháza. Pest, 1799. 31. l.

ispotályra és a felállítandó rókusi parochiára szánt hagyománya lett felhasználva (1). A kórházépítési munkálatok ugyan már az 1803. év tavaszán megindultak, de csak évek múlva fejeztettek be.

Az újszeged-szőreghi uradalom hasznainak nagyobb kiaknázására

(1) Pozsonyi végrendelete a következőkép szól:

Én alább megírt ns. Pozsonyi Ignácz, minekutánna Isten ő szent fölsége e mostani súlyos betegséggel meglátogatván, bizonytalan volnék abban, ha belőle felépülhetek-e avagy sem? annyival inkább, mivel számos esztendeimre nézve is már közelebb volnék az halálhoz, hogysem életemnek hosszabb időkre folytatásához - arra való nézve kivántam minden esetre kevés vagyonkáimról, melyekkel Isten ő szent fölsége engemet sok fáradságim s iparkodásom után megáldott, utolsó intézetemet és örökké megtartandó rendelésemet e következendő módon meghatározni és az alábbírt, általam a ns. magistratustól kikért deputatus urak előtt papirosra feltétetni, úgymint:

lo Hogyha Isten ő szent fölsége előtt e mostani betegségemből való halomásom el volna végezve légyen, mindenkor, de kiváltképen utolsó szempillantásomban lelkemnek irgalmas és kegyelmes úti kalauza, hogy amelyet ő szent vérével a sátány torkábúl megváltott, ne jusson az örök kárhozatra, hanem vegye kegyelmesen a maga színe eleiben s az dicsőségben, amelyek szent országában, ahol is az igazakkal és az elválasztott mennyei szentekkel őtet mindörökkön Örökké áldhassam, dicsőíthessem és magasztalhassam, melyeknek megnyerésére ajánlom a boldogságos szűz Máriának irgalmas és kegyelmes pártfogásába és minden szenteknek hathatós esedezésében.

2o Kívánom és akarom, hogy megholt testem tisztességesen s becsületesen, keresztényi módon, a föld gyomrába, ahonnan vette eredetét, eltakaríttasson, eltemettessen; mely takarításomra hagyok 1000, idest ezer forintokat ily feltétel alatt: hogy mind a négy templomokban egy napon és egy órában, ha lehetséges lehet, azaz palánki szent Demeter, szent Rókus, felső és alsóvárosi templomokban, mindenikben requiem és két misék szolgáltassanak lelkemnek enyhüléseért és örökké való boldogságomnak megnyeréseért; ami pedig a fennírt ezer forintokbúl megmaradna, mind az négy templomokra egyenlőképen felosztasson és a fentemlített szándékomra szent misék szolgáltassanak érette; - ez meglevén

3o Mindennemű házi szegényekre, kik házról-házra való alamizsna koldulást megtenni szégyenlenek, úgy más ügyefogyott s elnyomorodott felebarátimnak számukra, kiket az alább írt testamentumomnak executora t. plebanus és administrator urak egyetértésével azoknak és olyanoknak fognak megismerni, hagyok 1000, idest ezer rhénes forintokat, melyeket kinek-kinek szükségéhez képest felosztani s őket részesíteni köteleztetik.

4o Minthogy a mostani új ispotálynak én voltam előmozdítója és eszközlője, illendő is, hogy ezen szegedi ispotályra halomásom után is gondoskodjak: arra való nézve azon 10,000, idest tízezer irtokat, melyek a ns. város tárában 6 procentum interesre a fölséges magyar k. helytartó tanácsnak helybenhagyásával elocálva vagynak, azon ispotályra hagyom és ajánlom, ily formán:

a Tiszán hajóhíd, az újszegedi ártéren pedig, a közlekedésnek minden körülmények közt leendő biztosítására töltés készült, melynek több szakaszban 1750 ölnyi hosszú ártéri áthidalásai voltak. Ez volt az egykoron oly híres százlábú híd. Az országútakat Szabadka, Kistelek és

5o Hogy míg én élek, magam, holtom után pedig kedves feleségem Tóth Anna, mind utolsó óránkig, szempillantásunkig azon 10, idest tízezer forinttól esztendőnként esendő interesét huzzuk és ezen tízezer forintoknak intereséből kedves feleségem Tóth Anna halálom után is böcsületesen s tisztességesen élhet, mindennemű szükségeit s ruházatjait pótolhatja; következendőképen ezzel elégedjen meg és semmi úton s módon ezen rendelésemet megzavarni, rontani ne bátorkodjon, annyival is inkább, mivel valamint az én atyámtul, úgy az ő szüleitől is, soha legkisebb fillért sem nyertem jus fejében; de azonkívül is az ispotályra, elnyomorodott szegényekre való adakozásom (pium legatum) mindkettőnknek lelkéért kellemetes fog Istennek szent színe előtt lenni és így

6o Ha kedves feleségem Tóth Anna is ezen árnyékvilágból kiszólllttatnék, a fentemlített tizezer id est 10,000 rh. forint tőkepénzem örökös fundatioúl maradjon a szegedi ispotályra, úgy: hogy ennek intereséből a szegények tápláltassanak és esztendőnként való élelmekre s asztalok beszerzésére fordíttasson; de mivel közönséges tapasztalásomból tudom, hogy az ispotályban levő koldúsokra, mint eddig, a fundatio fogyatkozása miatt igen kevés gondviselés vagy rendtartás szokott lenni, hogy ebben levő fogyatkozásaik is némiképen kipótoltassanak, helyre hozattassanak, szükségesnek ítélem, hogy olyan egy ember, kinek lelkiismerete mindenkor szeme előtt legyen és legnagyobb kötelességének tartsa felebarátjának, vagyis szegény elnyomorodott ügyefogyott embertársának sorsát, azoknak mindennapi élelmüket tisztán s becsületesen, a tőkepénz jövedelméhez képest feladja, reájuk tisztogasson és az egész ispotályt tisztán s csinosan tartassa, illendő rendeléseket tegyen, az imádsághoz kiszabott órákat velek megtartassa és mindennapi imádságukban rólam is, mint első fundátorjukról emlékezetet velük tétessen, a ns. magistratus által - kire a fővigyázat bizattatik - rendeltessen, annak esztendőbeli illendő fizetése kiszabattasson, hogy fogyatkozásának pótolása végett az ispotály gondviselésétől semmiképen ne hátráltasson, hanem minden tehetségét és fáradságát a szegény koldúsok ápolgatására, segedelemért s hasznuk feltalálására fordítsa. Mivel pedig az ilyen férfiúnak fizetése a fentemlített tizezer frt fundatióbúl ki nem telne, - azért

7o Kívánom és akarom, hogy holttestem, vagyis tetemem eltakarítása után azonnal, az alább megírt testamentumomnak executora, mindennemű ingó és ingatlan vagyonimat, interesen levő tőkepénzeimet, melyeket nagyjából az ide rekesztett specificatióban is még éltemben feljegyeztetni és magam nevem subscriptiójával megerősíteni kívántam, újra conscribálja, inventálja és első alkalmatossággal azokat dobszó alatt eladja és béveendő minden pénzeket egy massába tévén, a mondott ispotálybéli szegények tartására bizonyos és csalhatatlan helyre, nevezetesen, ha e ns. városnak reája szüksége volna, egyenesen annak és nem másnak intene kiadja,

Vásárhely felé kijavították s 1810-ben a piaristák rozoga residentiája helyett is új épületet emeltek.

Grünn Orbán 1801-ben nyomdát állított, a városházán berendezett színpadon pedig Kelemen László színtársulata, "theatrumi magyar előadásainak" sorozatát kezdette meg, amint ezekről a "Közműveltség" rész alatt a nyomdászat és színészetről szóló fejezetekben részletesen szólunk.

- mivel ezen vagyonimnak árát is örökös fundatioúl a szegény ispotálybeli felebarátim számára a f. k. magyar helytartótanács helybenhagyása mellett adom, ajánlom, cedálom, örökösen és megmásolhatatlanúl; nem is kívánok mindezen könyörületes szándékomért egyebet, hanem hogy az ispotálybéli felebarátim (amint fentebb is említettem) mindennapi fentszóval mondandó ájtatos imádságokban, mind az én, mind Tóth Anna kedves feleségem leikéről megemlékezzenek; remélem is, hogy az ő imádságuk által Isten ő szent felsége irgalmas és kegyelmes leszen szegény bűnös lelkünknek és eltűrvén mindennemű bűnünket, az ő mennyei boldogságában mindkettőnket részesíteni méltóztatik. Ugyanazért

8o Tudom, hogy Tóth Anna kedves feleségem a fent ajánlott hatszáz forint jövedelmével meg fog elégedni és ámbátor hazánk törvénye szerint holta napjáig a residentionalis házamban özvegyi jussal bent maradhatna: mindazáltal mivel ezen ház nekie felesleg és annak reparatiójára is elégtelen lenne, tehát rendelem, hogy az esztendei 600 frt jövedelméből ezen testamentumomnak 5. punctuma szerint tisztességesen magát táplálja, azonfelül az alább megírt testamentomomnak executora javaim árából csendes lakására, ott ahol mostand a kis színecském, kamarám és s. v. a lóistálóm vagyon, egy szobát, konyhát mentül előbb építtessen, azt a nagyházamtúl kerítéssel elrekeszsze, ahol többször említett Tóth Anna feleségem magát békességesen meghúzván, öreg napjaiban a fölséges Istent áldja és magasztalja. Ez meglévén, a mostani residentionalis házam azonnal eladattasson, az ára mind ennek, mind pediglen, ha nevezett feleségemnek halála történnék, a számára elkészítendő háznak ára is a 7. punctumbéli szegények táplálására és egyéb szükségeikre fordíttasson, úgy mindazonáltal, hogy

9o Említett kedves feleségem házieszközök nélkül ne szűkölködjön: 1 a maga ágyi eszközeit nyoszolyástúl együtt önön végzésünk szerint vegye magához, 2 o a kamrában levő egy nagy kerek tölgyfa asztal adassék néki, 3 négy legjobb karszéket magának válaszszon tetszése szerint, 4 egy nagy kékfestésű almáriumot, melyben ruhái vagynak; egy kisded, ugyan a kamrában lévő almáriumocskával együtt, 5 mindennémű konyhabéli eszközöket is nekie kiadattatni kívánom; ezeken felűl

10o Az dobszó alatt eladandó vagyonimnak árábúl akarom, hogy legelsőbben is azon Tóth Anna feleségemnek négyszáz, idest 400 Rfrtok a végre tudniillik készpénzben kiadattassanak s kifizettessenek, hogy míglen a fentemlített tízezer irtoktól esendő interesnek terminusa bekövetkezne, adósságba ne verje és élelmében ne szűkölködjön.

11o Vrabel Jánosnak elsőszülött gyermekét, Ignáczot adoptálván, megnemesítettem és csaknem kisdedségétől fogva én neveltem, tápláltam, iskolákban is

A közgazdasági, közművelődési és társadalmi intézmények tehát rövid egymásutánban keltek életre és néhány év mulva már minden téren nagy haladást idéztek elő. Az átalakulásnak összehasonlító képét egy kortanú a következő élénk képben örökítette meg. "Az előtt harmincz vagy negyven esztendővel a tisztviselők többnyire jövevények-

költségesen jártattam, ruháztam, - amidőn pedig iskoláit végezte és tettes Csanád vármegyében bátorságbéli comissariusnak tétetett, 500 id est ötszáz forintokat contractus szerint nékie adtam; mely summát nékie elengedem, a contractust megsemmisítem, cassalom, amnistiálom. Noha tehát ezen jóvoltommal elegendőképen megelégedhetne, hogy mégis holtom után rólam megemlékezzen, hagyok ismét nékie ötszáz, id est 500 irtokat; nemkülönben,

12o Ladányi Imre leányához, mint keresztleányomhoz emlékeztető jóindulatomat kívánván megbizonyítani, vagyonomból rendelek nekie 500, id est ötszáz forintokat.

13o Ezen egész utolsó testamentomom mindennemű teljesítésére s véghezvitelére, teszem, nevezem és rendelem executornak főbíró Szilber János kedves komám uramat, benne helyheztetett teljes bizodalomból, kérvén ő uraságát, hogy ebben hív felebaráti szorgalmatosságát bizonyítani ne terheltessen, - melynek valóságos jutalmát a jó Istentül minden bizonynyal veendeni fogja.

Ugyanezek erejére és állandóságára teszem ezen végső rendelésemet saját nevemnek aláírásával, szokott pecsétemmel megerősítve.

Szegeden, június hónak 9. napján 1810. eszt. Ns. Pozsonyi Ignácz mp. (P. H.)

Következnek a Contractusbéli adósságaim, melyekkel nekem tartoznak, úgymint:

lo Faludy Ferencz tartozik . . . . . 150 frt.
2o Döbröczönyi József " . . . . . 200 frt.
3o Sütő bognárné " . . . . . 150 frt.
4o Vrabel János " . . . . . 1500 frt.
5o ifj. Pozsonyi Ignáez " . . . . . 500 frt.
6o Tóth János " . . . . . 200 frt.
7o Joó Pál " . . . . . 2000 frt.
8o Zombory János " . . . . . 1000 frt.
9o Zombory János " . . . . . 1000 frt.
10o Molnár György " . . . . . . 1000 frt.
11o ismét Molnár György " . . . . . . 500 frt.
12o Gábri József " . . . . . 2000 frt.
13o Czvinger Mihály " . . . . . 1500 frt.
14o Sajgó András " . . . . . . 100 frt.
15o Babarczy Jakab " . . . . . . 100 frt.
16o Paprika Kovács ". . . . . 600 frt.
summa . . . . . 12500 frt.

Szeged, die 4. junii Ns. Pozsonyi Ignácz mp. Én alább is megírt ns. Pozsonyi

ből állottak; a valamire való mesteremberek idegenek valának; a járás-kelés Pestnél és Bajánál tovább nem terjedett. Ki hinné? egy valamire való kerti gyümölcsöt, mely itten termett volna, a piaczon soha látni nem lehetett. Hacsak egy halász-hajó kívántatott is, ami a vizek mellett elkerülhetetlenül szükséges, Pestre kellett azért menni. Mai nap pedig

Ignácz, minek utánna naprúl-napra érzem testemben való lankadtságomat és látván azt, hogy minden órán az örökkévalóságra kelletik által mennem és ez múlandó világot elhagynom, ahoz képest, noha már minden vagyonomrúl nztes főbíró Szilber János és ns. Müller Sebestyén tanácsbeli, úgy nemkülönben Aigner József v. notarius urak előtt megtettem utolsó rendelésemrül való szándékomat és akaratomat, melyet most is mindenekben helyben hagyok és confirmálok, azon egy változás alatt mindazon által, hogy tudniillik

lo A fentemlített testamentumomban adnectált speciflcatióban levő adósaim között vagyon Tóth János mustoha vejem 200 frttal előszámlálva; de némely tekintetekre nézve azon 200 frtokat még éltemben nemcsak el nem engedtem neki, de azonfelül Szilber János főbíró úr előtt a contractusát is cassálván, nekie kiadtam és rajta semminemű praetensiót tenni nem fogok.

2o Ugyan a fentemlített testamentumomban a házi szegényekre hagytam 1000, id est ezer rftokat oly formán, hogy azon summát a testamentumom executora a plebanus urak egyetértésével kinek s kinek szükségéhez képest lélek szerint elossza; de minthogy fentemlített Tóth Jánost én hasonlóképen a házi szegények közé számíthatom, tehát kívánom és akarom, hogy azon házi szegényekre hagyott ezer frtból nekie 500 id est ötszáz frtok kiadattassanak, a másik 500 frtok pedig osztattassanak fel a házi szegények között, többször említett testamentumomnak értelme szerint; szinte ekképen akarom és kívánom,

3o Hogy Ladányi Léni keresztleányomnak, kit én mindeddig felneveltem, többször mondott testamentumom szerint ötszáz, idest 500 frtokat hagytam légyen, minthogy pedig ő engemet némely cselekedetével megsértett, azoltától fogva, arra való nézve azon kegyességemre magát érdemetlenné tette; mindazonáltal, hogy mégis rólam mint keresztatyjáról holtom után is megemlékezzen, tehát azon 500 frtoknak felét, úgymint 250, id est kétszázötven frtokat nékie kívánom a testamentumom executora által kiadattatni, a másik felét pedig, cum flrnis 250, hagyom Mezey Kata nevezetű húgomnak, aki nálam több esztendeig szolgálatban vala és mostan szőreghi lakosnak hitestársa.

4o Szilber János főbíró és komám uram gyermekeinek, nékem pedig kedves keresztfiaimnak s leányaimnak, a nálam tudvalevő okokra való nézve hagyok és ajánlok 1000, idest ezer rftkat ilyformán: hogy ezeket, valamint éltemben szóval meghagytam s mondottam, úgy halomásom történvén, ezen ezer frtokat praeferenter a.massámból mint testamentumomnak executora kivegye, említett komám uram és a gyermekei között egyenlőképen feloszsza. Ns. Pozsonyi Ignácz, mp.

(Eredetije Szeged v. közigazgatási levéltárában, a kórház-alapításra vonatkozó iratcsomagban.)

boldog Isten! mely ellenkezőképen vagyon a dolog. Maga a város nemcsak tudós hazafiak által kormányoztatik, hanem máshová is értelmes papokkal, földmérőkkel, orvosokkal, hadi tisztekkel szolgál. Jól tanult mesteremberekkel és legényekkel maga is bővelkedik, más városokat is segít; halász-hajók mellett legszebb s leghíresebb gálya-hajókat épít; száraz- és vízimalmokkal Bánátot és Bácskát megrakja; zsindelyt, léczet, deszkát milliomként készít és adogál az idegeneknek; szekereseinél az ausztriai tartományok nagy része ismeretes. Még csudálatosabb ezeknél a népszaporodás, melyből minden szomszéd vármegyékbe a kertészségek elterjedtek és gyarapodtak. Közönséges mondás az: hogyha Szegednek szállitmányi (gyarmatai) ősszegyűlnének, három Szeged kerekedne belőlök. Piacza ennek a városnak termékenyebb esztendőben a kellemetesebb s ritkább gyümölcsök mindenféle nemeivel Olaszországot inkább, mint az Alföldet ábrázolja. Egyszóval: az említett időszakasztúl fogva, Szeged duplázta lakosainak számát s egy-kétszáz mesterembereit ezrekkel szaporította" (1).

Pedig ezen korszakban is megújultak időközönként a szokott veszedelmek. 1790-ben (2) és 1792-ben nagy tüzek pusztítottak. Ez utóbbi évben 200 ház hamvadt el. 1799-ben a Tisza árja és a fakadó vizek, 1801-ben pedig a nagy mértékben felszaporodott belvizek tettek károkat. Elázás következtében mintegy 400 ház omlott ekkor össze (3). A vadvizek Pestmegyéből és a kunságból egész folyószerűleg ömlöttek s azt tartották, hogy a Dunából erednek.

1806-ban inség uralkodott, 1811. évi július 12-én s a következő évi júl. 3-án alsóvároson, a templom környékén voltak nagyobb tüzek. Az utóbbi alkalommal ismét 50 ház semmisült meg (4).

E csapások súlyát azonban mérsékelték a jó termések, valamint a nagy mérvben űzött dohánytermelés nyomán támadt kiviteli forgalom. A leveles dohány mázsáját 6-7 frton itt vásárolták össze. Évenként 30-40 hajórakományt vittek Károlyvárosig s illetőleg Trieszt felé. Egy-egy hajó terhét átlag 2500 mázsára becsülték (5).

A dohány mellett még a hal is rendkívül nagy kiviteli czikket képezett. Az 1789. évi árvíz óta a Tiszának mintegy eltűnt halbősége most

1) Dugonics: Magyar példabeszédek. Szeged, 1820. 13-14. lap.

2) Ez évi július-aug. hónapokban majdnem naponkint volt tűz. Ekkor merült fel az a terv, hogy közkútakat kell létesíteni, fecskendőket, hordókat stb. szükséges beszerezni, az udvarok pedig kibóvítendők és befásítandók. A "tűzi rendszabások" alkotása is ezúttal jött szóba. - Lásd egyúttal: Hadi és más nevezetes történetek. Bécs, 1790. III. szak. 27. lap.

3) Oklevéltár CCXV. sz. a.

4) Ordinansz Konst.: A libanus havasi alatt . . . Szeged, 1831. 58. l.

5) Magyar Hírmondó 1794. II. r. 276. l.

újra jelentkezett. Alig győzték a halászást, a szárítást és fuvarozást (1). A szatymazi postaház mellett levő Fehértó, úgy a Péteritó is az 1801. évi belvizek alkalmával annyira megtelt hallal, hogy Félegyháza, Kistelek és a tanyák népe kocsikon hordta mindenfelé a kedvelt táplálékot (2).

Különben a jólét forrásáúl - mint már fentebb is említők - a szőreghi uradalmat tekintették, melynek zálog-használata 1806-ban lejárandott. A város tehát minden igyekezetét odaforditotta, hogy a zálogot továbbra is megtarthassa. A felséghez már 1804. évi márcz. 16-án benyújtott emlékiratban a nép soknemű szenvedéseinek, a trón és haza szolgálata körül szerzett érdemeinek előadása mellett a hatóság azt kérte, hogy a zálog-használat újabb 25 évre kiterjesztessék már annálfogva is, mert a százlábú híd kiépítése és a szőreghi határnak az árvizek ellen való megóvása tekintetéből készült 1000 öles töltés létesítése által a város 50,539 frt 58 kr. értékű befektetést és jobbítmányt tett. Ezentúl a kamara útján 1796. évi ápr. 16-án Újszegedet mezővárosi rangra emeltette s az engedélyezett országos- és hetivásárok tartása, valamint Újszeged, Szőregh, Szt.Iván, Gyála, Rábé és Térvár nagyobb benépesítése által az uradalom értékét jelentékenyűl növelte (3).

1) Vedres: A túl a tiszai nagyobb árvizek. Pest, 1830. 21. lap.

2) Vedres: i. m. 35. l.

3) Újszeged rangemelésére szent György- és szent Mihály-napi országos, úgy szerdán és szombaton hetivásárok tarthatására vonatkozólag kiadott kiváltságlevél a következő tartalmú:

Nos Franciscus secundus, dei gratia electus Romanoru imperator, semper augustus Germaniae, Hungariae, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae etc. rex apostolicus, archidux Austriae ete. Memoriae commendamus tenore praesentium significantes, quibus expedit universis; quod Nos cum ad demissam camerae nostrae regia hnngarico-aulicae representationem, nostrae propterea factam majestati, tum vero utilitatis et commodi, tani cameralis diverticuli Neo-Szegediensis, comitaui Torontaliensi adiacentis, et ad camerale dominium Szőregh pertinentis incolis, quam etiam aliis circumvicinis locis procurandi causa; id eidem camerae nostrae regiae hungarico-aulicae, de regiae potestatis plenitudine et gratia speciali clementer annuendum et benigne concedendum esse duximus: ut antelatum diverticulum Neo-Szeged a modo in posterum futuris, et perpetuis temporibus, oppidi nomine gaudeat, atque pro tali habeatur declaratum, intituleturque; ut insuper in eodem per Nos, modo praevio in oppidum elevato Neo-Szeged, quadruplicis ordinis annuales nundinae, seu fora annualia libera, et quidem primi et secundi ordinis in festis saneti Georgii militis et martiris, ac sancti Michaelis archangeli, styli veteris; tertii vero et quarti ordinis in festis sancti Ignatii et Andreae Apostoli, styli romani, ea ratione, ut quali cumque die antelata festa incidere contingat, nundinae hae semper immediate praecedenti die lunae serventur, una cum binis foris hebdomadalibus, singulis diebus mercurii et sabathi semper servandis, sub omnibus libertatibus et

A város óhajtásának betöltése jó ideig függőben tartatott. A kérés nem útasíttatott ugyan vissza, sőt a kincstár a véghatározat hozataláig 20 ezer frt előleget, illetőleg ráfizetést kívánt. Így a város bizonytalan ideig a zálog használatában megmaradt. Ez idő alatt a város 1813-14. évben Szőregh helység katholikus templomát 13 ezer forintot haladó költséggel felépítette. A szerződés pedig csak az 1819. évi márcz.

praerogativis, quibus aliarum liberarum regiarumque civitatum nostrarum, oppidorumque et villarum liberae nundinae, seu fora annualia libera, prout et fora hebdomadalia celebrantur, in praenotato quoque oppido Neo-Szeged perpetuo celebrari possint ac valeant; ea tamen per expressum adiecta cum declaratione, ut ubi ipsa annorum serie praemissi, celebrationi nundinarum praefixi dies, in diem dominicam, aut fori festum inciderint, casum in illum nundinae diebus hanc, aut tale festum praecedentibus, vel proxime sequentibus, nunquam autem dominico, seu fori festo celebrentur; imo nominamus et evehimus, concedimusque et annuimus praesentium per vigorem, absque tamen praeiudicio nundinarum annualium liberarum, seu fororum annualium liberarum, prout et hebdomadalium, in aliis quibusvis locis circumvicinis benigno privilegio nundinali provisis celebrari solitarum; quocirca vos omnes et singulos mercatores, institores, viatores et quoslibet alios forenses homines harum serie assecuramus, affidamus et certificamus, quatenus ad praespecificatas quaternas annuales nundinas, seu fora annualia libera, prout et fora hebdomadalia in suprafato oppido Neo-Szeged celebrari commissa, cum omnibus mercantiis ac rebus, bonisque vestris libere, secure et absque ullo pavore, seu formidine personarum rerumque et mercantiarum vestrarum veniatis, properetis et accedatis, peractisque ibidem negotiationibus vestris, iterum ad propria, aut quae malueritis, loca redeatis, salvis semper personis atque rebus vestris, sub nostra protectione ac tutela speciali permanentibus; et haec volumus per fora et alia publica loca ubique palam fieri et proclamari. Praesentes autem, quas secreto sigillo nostro, quo ut rex Hungariae apostolicus utimur, inpendenti communiri fecimus, post earundem lecturam iterum reddi volumus et iubemus praesentanti. Datum per manus fidelis nostri, nobis sincere dilecti, spectabilis ac magnifici comitis Caroli Pálffy ab Erdőd perpetui in Vöröskeő, aurei velleris et una insignis ordinis sancti Stephani regis apostolici magnae crucis equitis, comitis Posoniensis et comitatus nominis eiusdem perpetui ac supremi comitis, arcisque nostrae regiae Posoniensis haereditarii aeque supremi capitanei, camerarii, consiliariique nostri actualis status intimi, curiae nostrae regiae per Hungariam magistri, nec non per idem regnum nostrum Hungariae aulae nostrae, prout ed dicti ordinis sancti Stephani cancellarii, in archiducali civitate nostra, Vienna Austriae, die decima quarta, mensis aprilis, anno Domini 1796-o; regnorum nostrorum romani quarto, Hungariae item Bohemiae et reliquorom anno quinto. Franciscus mp. Comes Carolus Pálffy mp. Josephus Gaszner. (L. S.)

Protocollatum in Libro Regio I. Classis sub Nro 59 pag. 103. Quod testatum redditur per secretarium aulicum et archivi directorem, Adamum Fabianich mp. Anno 1796. die 22 mensis septembris sub generali comitatus de Torontál in oppido

3-án köttetett meg s abban a zálog lejárata az 1831. évre tűzetett ki. Az eredeti kölcsönösszegen és befektetéseken túl a kincstár részére időközben tett többrendbeli előleg hozzászámításával és összesítésével, a város inscribált tőkéje ez alkalommal 337,472 írtban, illetőleg pengői 134,988 írtban állapíttatott meg.

A bizonytalan és függő helyzet nem kevés hatással volt az irányban, hogy az ős erejű földek egy része tovább is parlagon hevert s rendszeresb művelés alá nem kerülhetett, mint ahogy azt a város és a lakosság óhajtotta volna.

Torontál vármegye ugyanis már az 1792. év óta a Maros és Tisza mentén mindenütt töltéseket készíttetett s ez úton igen nagy területeket ármentesített, hol a gabona paradicsomi bőséggel termett. E példán felbuzdult a város érdemes mérnöke, Vedres István, ki a város által létesített 1000 öles töltésen túl, 1796-ban beterjesztett javaslatában 2821 öl hosszaságú új töltés építését ajánlotta, mely úton a vízjárta területek csekély kivétellel mind ármentesültek volna. De a tanács a fentebbi körülmény indokából, illetőleg a függő helyzetre való tekintettel, a javaslatot mellőzte. 1808-ban a terv ismét szőnyegre került, de ekkor meg a munkálatokra szükséges 25,000 frt tőke hiányzott. Vedres azonban nem nyugodott a tanácsnak azt ajánlotta, hogy a szükséges töltéseket elkészíteni maga is hajlandó s azokat majdan a városnak ingyen fogja átadni, ha az ármentesítendő terület 12 évi használatra évi ezer tallér bérpénz fizetése ellenében neki átadatnék.

Az ajánlat Parchetich György királyi biztos pártfogása mellett a választott község tetszését is megnyerte s Vedressel az 1808. évi szept. 25-én a szerződés meg is köttetett. Vedres a töltéseket legott elkészíttette s Vedresházán virágzó dohány-kertész telepet létesített. Kertészei, bérlői a város lakosai sorából teltek ki, akiknek vagyon-értékei néhány évi gazdálkodás után többszörösen megsokasodtak, mert a szűz földek valósággal ontották az áldást.

Pedig a gabonaneműeknek már eddig is oly bősége volt a szegedi piaczon, hogy a hajók alig győzték a fuvarozást. Vedres ép erre való tekintettel készítette néhány évvel azelőtt a pest-szegedi hajózható csatorna tervét 1), melynek kiegészítő részét az képezte volna, hogy a

Nagy-Szent-Miklós celebrata congregatione, praesens benignum suae maestatis sacratissimae nundinale privilegium pro camerali dominio Szőregh ad lib. regiamque civitatem Szegediensem iure inscriptitio spectante clemnentissime elargitum, lectum et publicatum, homagialique cum devotione acceptatum est. Signatum ut supra. Extradatum per Petrum Horváth mp. Praefati i. cottus iur. ord. notarium. Eredetije Szeged v. tit. levéltárában 152. sz. a.

1) Balla Antal mérnök már az 1790. évi országgyűlésre is beterjesztett egy pest-szegedi csatornatervezetet. - (Vedres: A Tiszát a Dunával összekapcsoló csatorna. Szeged, 1805.)

szegedi vár gabonatárházakká alakíttassék át, hogy ott Bánát távolabbi vidékeinek összes gabonatermését is beraktározni lehessen. Ezt a tervét annak idején a tanács útján a nádornak, az országgyűlésnek s a vármegyéknek megküldötte. Több helyről nagy érdeklődéssel fogadtatott ugyan, de az akkori idők nem voltak alkalmasak arra, hogy a csatornaépítés rendkívüli hasznaival s a kiviteli módozatokkal tüzetesen foglalkozhattak volna.

Mert a franczia hadjárat minden erőt már régóta lekötve tartott és szakadatlan munkát s áldozatot követelt minden részről. A város már 1793. évben 51/4 vitéz kiállítási, felszerelési és fentartási költségeit vállalta magára (1). E czímen a hadi kincstárba 4000 frtot fizetett. A kivetett subsidiumok fejében 52,198 frtot adott, de ezentúl temérdek gabonát és 7387 frt önkénytes járulékot is szolgáltatott. 1800-ban a megyei nemesi fölkelő sereghez 25 lovas és 80 gyalog katonát állított minden kellékekkel felszerelten (2). Ezek költsége 14,587 frtot vett igénybe. Az ezredek kiegészítésére fiaiból 1794-től 1804-ig, 892 fő újonczot állított (3), kiknek különféle alkalommal és helyen véghezvitt dicsteljes küzdelmei közül, elég a Jugenitz hadnagy nevéhez fűződő, 1795. évi bassanoi tüneményes sikerű diadalra utalni (4).

A 1805. évi I. t.-cz. alapján a belső biztonság és a helyőrségi szolgálat ellátására a város még 7 századból álló, 1000 főnyi polgárőrsereget is szervezett (5).

Szeged tehát ezúttal is a haza oltárára oly áldozatokat hozott, hogy a polgárérdemek koszorúját méltán megérdemelte. Pedig, mint már fentebb láttuk, Szeged népe e közben szomorú, nehéz napokat is élt. A franczia háború és a pénzválság következtében a termények és az élelmiszerek ára igen felemelkedett s az 1805. évi terméketlen esztendő az ország több részében éhínséget okozott. Szegeden is nagy volt a szükség és a nyomor, mert a fogyasztó mind több lett. A hadjárat alatt a sebesültek és foglyok egy részét ide szállították. Ezeket a Tisza partján levő régi és rozzant katonai kórházban helyezték el. Később a minoriták és a barátok zárdái, az újonan épült polgári kórház s az iskolák helyiségei is megteltek, hol az elégtelen ápolás és nélkülözés következtében a betegek többnyire elhaltak (6).

Az aggasztó helyzetet a francziák előnyomulásának hírei, a kormányzati zavarok, a pénz elértéktelenedéséből támadt óriási áremel-

1) Magyar Hírmondó, 1793. 503. lap.

2 ) Ez a csapat az aradi kerületi parancsnokság commandója alá került.

3 ) Oklevéltár CCXV. sz. a.

4 ) Hirtenfeld: Der militar. Maria-Theresien Orden. Wien, 1857. I. 516. l.

5 ) Lásd tüzetesebben a III. köt. Polgárőrség fejezete alatt.

6) Az elhalt sebesültek és foglyok száma mintegy 2600-ra (?) ment. Lásd: Pap J.: A piaristák Szegeden. Szeged, 1886., 188 l.

kedés méginkább súlyosbították. Miután a pozsonyi béke kísérletek meghiúsultak, Ferencz király népei minden erejének felhasználásával az utolsó mérkőzésre készült. Elrendelte az általános felkelést, melynek szervezése czéljából József nádor 1809-ben az országot beútazta. A nádor márczius 27-én gróf Szapáry János főudvarmester, a vásárhelyi és csongrádmegyei banderium kíséretében érkezett Szegedre, hol nagy lelkesedéssel és ünnepléssel fogadtatott. Két lovas és 12 gyalogszázadból álló fegyveres polgár, "török muzsika szó" és ágyúzaj közt kísérte a városba, hol 7 főispán és a szomszédos törvényhatóságok küldöttségei seregeltek egybe. A nádor, mint József lotharingi herczeg vendége, a várban szállásolt, de a magas vendéget és kíséretét 24 személyig, régi szokásnál fogva a város vendégelte meg. Másnap a város megtekintése, különösen a városházának, a javítóháznak látogatása, a helyőrségnek (1) és a polgári őrsereg szemléje ment véghez. Harmad napon hajnali 4 órakor, fáklyavilág mellett a nádor útra kelt, kit egy osztály fegyveres polgár Szatymazig, illetőleg Kistelekig kisért, hol a fenséges úr azzal búcsúzott el, hogy májusban ismét Szegeden lesz, az itt összpontosítandó tábor felett való szemle megejtésére (1). A szegedi tábor terve azonban elmaradt, mert a hadjárat folytatása abban hagyatott s októberben az óhajtott béke megköttetvén, a nyugalomra és béke áldásaira ismét kilátás nyílt.

A város azonban ekkorra már kimerült volt, alkotásainak sorozatát nem folytathatta s a haladás terén fennakadt, amire nem kevés ha tással volt a kormányzat szelleme, mely Martinovics és társai kivégzése után zsibbasztólag hatott mindenre, különösen a hatóságok tevékenységére, sőt az egész társadalomra. Az egyén és a cselekvés nem volt szabad; szárnyaszegett volt még a gondolat és a gondolkozás is, mert ólomszerű súly nehezedett mindenre és sajátságos lidércznyomás zsibbasztott el minden nemesebb érzelmet s a közügyek iránt való érdeklődést. A sötét, borús időknek mindeneket elnémító parancsszava volt: "Ruhe ist des Bürgers erste Pflicht", - s a nyugalom és rend nem is engedte, hogy a kalmár rőfjén, az iparos mühelyén, a gazdálkodó ekéjén és kaszáján túl más egyébbel törődjék; nem engedte, hogy valaki más dolgába avatkozzék, vagy a világ "gondviselésszerű" folyásával törődjék.

Elzárt életet s külön világot élt mindenki. A polgár czélja s feladata az volt, hogy csakis övéire szorítkozva, önzéssel igyekezzék a jólét minél nagyobb fokú elérésére. A vagyongyűjtés volt a legelső polgári és családi erény s a gyűjtést nem a nagyobb s megfeszítettebb munkával, hanem a következetes takarékossággal érték el. Mert csakis a vagyon, a szerzés nyújtott tisztességet.

1) Az időben a br. Simbschen, illetőleg br. Radivojevich féle (48.) gyalog-ezred egy különítménye állomásozott Szegeden 1822-ig.

A választott községnek csak a legvagyonosabb polgárok lehettek tagjai, mert az önmagát kiegészítő testület tagjai a felveendőket önmagukhoz mérték. Aki még egy házat, vagy házi telket sem tudott szerezni, azt "jött-ment"-nek tekintették s olyannak, kinek a város sorsából semmi osztályrésze sincs. Azért az ősi telekhez való ragaszkodás igen csökönös volt s azt jobbért senki sem idegenítette volna el. Mindenki arra törekedett tehát, hogy magának egy kis otthont alapítson, mely egészen sajátja és még a szegényebb csizmadia sem mulasztotta el, hogy legalább is 100 út szőlőt ne szerezzen.

A nyilvános élet és társas érintkezés a keresztelőkre, a disznótorokra, a czéhek lakozásaira és a széképület szálájában rendezett polgári vagy kórházi bálakra szorítkozott. A közéletnek ezen túl még egy élénkítője volt, a kalandjairól híres "iszák regiment", amelynek inhaberjén, minden rendű és rangú vitézein kivül, Kremminger György esperes személyében még a maga "tábori püspöke" is megvolt. Egész feltűnést keltett ennélfogva az, hogy Adler festő kényelmes otthonában népes házi bálat is rendezett, amelyre családjához nem tartozó vendégeket is meghívott s amely alkalommal a kórház javára történt gyűjtésből 112 frt adomány gyűlt be (1).

A társas összejövetelek alkalmával a közügyek, a tudomány és művészetek soha szóba nem jöttek. A telivér nyárspolgár ezek iránt szánó megvetést táplált magában s ami fölött elvitatkoztak, nézetet cseréltek az nem volt más, mint a városban időközönként végbement parádék, vagy hivatalos ünnepélyek lefolyásának és részleteinek bírálata. De ezek is igen ritka dolgok voltak. Így a "lipsiai" győzelem emlékezetére 1813. évi decz. 8. és 12. napjain voltak kiváló ünnepségek, melyeken a katonaság és polgárőrség nagy ágyúzás és lövöldözés közt vett részt s a hálaadó isteni tiszteleteken a hatóság és tanuló ifjuság teljes számmal jelent meg. Ez alkalommal a sebesűlt harczosok javára 712 frt 21 kr. adomány gyűlt egybe (2).

Midőn Lántzy József királyi biztos a városi tisztújítás végrehajtására 1813. évi szept. 13-án Szegedre érkezett, rendkívüli ünnepséggel fogadták. A polgárőrség kivonult, a szép szónoklatok és üdvözlések egész áradata indult meg. Még alkalmi költemény is készült tiszteletére, melyben arról biztosították a kegyelmeket osztogató nagy urat, hogy:

"Míg Szeged várát magyarok bírandják;
Míg az ég életünk fonalának enged;
Tégedet áldunk, s maradékainknak
Áld maradéka!" (3)

Az iskolákban tett látogatásai alkalmával sorban hangzottak a

1) Magyar Kurír: 1817. év. 43. sz.

2) Magyar Kurír: 1814. év. Honyi levelek 5. sz.

3) Szluha Ferencz: Dal, Lántzy József megérkezése alkalmára, Szeged. 1813.

"nevendékenyek öröm gagyogásai" (1). A széképület szálájában bálat is rendeztek tiszteletére, hol "díszes világítású" kép volt felállítva, melyen egy áldozó oszlopon három égő szív felett és alatt, egy latin chronostikon volt olvasható (2).

Ugyanaz évi okt. 21-én, midőn a városból eltávozott, mozsarazás közt üdvözölték a különféle küldöttségek s a polgári őrseregnek három szakasza egész Kistelekig elkísérte (3).

1816. évi október 6-án a király testvére, Ferdinánd főherczeg, az ország katonai főparancsnoka érkezett Szegedre, kit a hatóság és katonaság rendkívüli pompával és tisztelgésekkel fogadott. 1835. évi okt. 1-én Achmed Ferik pasa, török császári követ átútazása alkalmából történtek nagy készülődések. A vendéget a polgármester elnöklete alatt kirendelt tekintélyes küldöttség és a polgárőrség már Szatymazon fogadta s a városba kísérve, szállásán a polgárőrség zenekara húzamos ideig játszott (4).

Ez időben honosodott meg a király születésnapjának megünneplése is. 1820. évtől fogva a hatóság és polgárőrség az isteni tiszteleteken díszben jelent meg s este a széképület nagy termében a kórház javára tánczvigalom szokott volt tartatni, mely a kórházi alapot évenként 4-5 száz forinttal gyarapította (5).

Ilyenek voltak a régi Szeged "szép ünnepnapja;" ilyenekre szorítkoztak az egyhangúságot megtörő közesemények. Évről-évre nem igen volt a városnak más nevezetesebb eseménye, minthogy a királybiztos jött és ment. A királyi biztosok még ez időben is a közbéke helyreállítása czéljából jelentek meg, mert a nemzetiségi torzsalkodások még mindig tartottak s az ebből származó vádaskodások el nem némultak. Így az 1813-ik évben Lausevits Péter a hatóság visszaélései miatt tett több rendbeli panaszt, mely Lántzy kiküldetését szükségessé tette, ki a hatóság több tagját állásától el is mozdította. Később Mérey Sándor királyi biztos tartott vizsgálatokat Tóth Mihály ügyvéd feladásai következtében, ki a törvénykezés terén előfordult visszaélések és saját ügyei elintézése körül tapasztalt sérelmek miatt kifogyhatatlanúl vádaskodott. Közte és a hatóság tagjai között elkeseredett harcz keletkezett, mely csak akkor ért véget, midőn Tóth Mihály ügyvéd a legfelsőbb helyről nyelvkötésre (silentium) ítéltetett; a hatóság viszont Tóth Mihály ellen néplázítás és más ilyenféle vádak czímén indított fenyítő kereseteket.

1) Jéger József alkalmi üdvözlet, Szeged, 1813.

2) Magyar Kurír: 1813. Honyi levelek 24. sz.

3) U. a. Honyi levelek 25. sz.

4) Jelenkor 1835. 651. sz.

5) Magyar Kurír: 1820. 127.l - Jelenkor: 1836. 35. sz.

Többnyire ily ügyek foglalkoztatták a királyi biztosokat, kik ha a tisztújításokat megejtették, a pénztárakat és az ügykezelést ha megvizsgálták, egyéb feladatok hiányában csakhamar távoztak. A város fejlődésére és haladására nézve azonban semmi hatással sem voltak s legritkább esetek közé tartozott, ha a város óhajainak teljesűlését az udvari kamaránál, mely a városok fejlődését általában nehezítette, a királyi biztos mintegy kierőszakolta.

Mint láttuk, a város a különféle elemek pusztításainak és sorscsapásoknak igen gyakran ki volt téve. De a királyi biztosok rendkívüli hatalmukat és kivételes rendelkezési jogukat soha sem használták fel arra nézve, hogy az ily bajokat s azok okait gyökeres intézkedések által elhárítsák, vagy legalább is korlátolják. Kisebb, ötletszerű, vagy alkalmi intézkedéseket tettek csupán, melyek a bajokat megszüntetni elégtelenek voltak s így a tűz és árvíz csapások csak megújultak.

Így az 1813. évi jún. 1-én délután felsővároson, a minoriták zárdája mellett tűz ütött ki. A felkerekedett szélben az elem pusztítása egész a Tiszapartig elterjedt s innen délfelé haladva, a belvárosi Tiszapartig minden lángba borult. Elégtek a sópajták, a felsővárosi kis rácz templom is elhamvadt. Meggyulladt a híd és még néhány hajó, de itt sikerült elfojtani a tüzet. A veszedelem átcsapott Ujszegedre is, hol a tovább harapózást a terjedelmes kertek és az élöfák akadályozták meg. Összesen 80 ház semmisült meg, temérdek jószág pusztult el s a kárvallottaknak mindenük elveszett, mert az égő házak többnyire beszakadoztak (1).

Még ugyanezen évben árvízveszedelem is volt s kevés híja, hogy a legszomorúbb következmények be nem állottak. A nagy havazások és esőzések következtében a tavaszszal felduzzadt Tisza vize vissza sem tért ez évben a mederbe. Az áradat elterülve maradt a várost védő szilléri töltések előtt, amelyeknek még őrizetéről sem gondoskodtak. Deczember 11-én az erős északi széltől felkorbácsolt hullámok a gyenge töltést elszakították s a víz a városba tolúlt, hol egyelőre az árkokat és a mélyebb fekvésű kerteket borította el. Harangkongatással adták tudtul a veszedelmet s a még jókor kiérkezett közerővel a szakadást betömni s a további vizömlést meggátolni sikerült (2).

Három év múlva ismét rettenetes napokat élt a nép. A tél rendkívüli zord és kivételes volt. 1816. évi január 28-án oly hóvihar támadt, hogy a künn tartott jószág mind elpusztult. Vásárhely vidékén a hófúvás egy lovas csapatot temetett el (3). Szegeden is az utczákat a hó annyira betemette, hogy a közlekedés több napon át teljesen szünetelt.

1) Egykorú jelentések és Gegus D. tanácsnoknak a sópajták ügyében 1862. évben tett előterjesztése Szeged v. közig. levéltárában.

2) Egykorú jelentések Szeged v. közig. levéltárában.

3) Tudományos gyűjtemény. 1819. VIII. k. 57. lap.

A templom-tér 1820-ban. Vedres István: A szegedi múzsák százados ünnepe czímű művénél megjelent rézmetszet hasonmása.

Már kora tavaszszal kiáradt a Tisza s az első áradat még le sem folyhatott, midőn leérkezett a tavaszi esőzések következtében a zöldár.

A város védvonala ekkor már 5000 öl hosszúságú volt. E töltéseknek igen kis része volt újabb építésű, némely része azonban 80 éves küzdelemnek volt tanúja. A szilléri töltés előtt sík tenger terült el, melynek ostromát megfeszített munkával lehetett csak leküzdeni. A kétségbeejtő küzdelem képét Vedres imígy festette: "Éjjel is, nappal is gyakran félre verik a harangot s ezerként szaladnak az emberek a városbúi a töltések veszedelme meggátlására. Az otthon maradottak a nagy rémüléstől fölállott hajszálakkal és meredt szemekkel fürkészik az útat, merre fussanak és kiragadhassák magzataikat a halált okozó nagy veszélyből, megfelejtkezvén minden vagyonkáikról; csak életük szabadítása csillámlik előttük és az út, de amelyre nem találnak." Kevés híja volt, hogy a vár kapuján és a körbástya ablakán a víz be nem ömlött a várba (1) s innen a városba. A szivárgó víz azonban a laposabb helyeket s egész utczákat így is elborította. A víz több mint ezer házat eláztatott, melyek mind megroskadtak és csak nagy költséggel voltak helyreállíthatók. A töltések erősítésére szükséges földet is messziről, hajókon kelle szállítani. Ekkor hordták szét a belvárost övező Eugen-árok földbástyáinak nagy részét is, mert anyagát a Tiszaparton húzódó töltések erősítésére használták fel (2).

Egy másik kortanú a vésznapok emlékezetét a következőkben örökítette meg: "Leírhatatlanok városunknak a víz árja által okozott kárai. Nemcsak egész környékünket lepte el a víz, hanem a töltéseken is által vervén magát, a városnak nagy részét elöntötte, úgy hogy 1500 háznál több leomlott. Ahova a felső víz nem juthatott, a föld árja lassanként eláztatván a házak alját, hasonló veszedelmet okozott. - Vásárhely és Szeged között ama szép töltést úgy megrontotta, hogy e két város között mindenütt hajón kell járni. A vízözön ereje miatt oly nagy volt a rémülés, hogy majd egy hétig szüntelen félre verték a harangokat, hogy kiki a töltésekre siessen, mely közsegedelem nélkül kimondhatatlan lett volna a pusztulás. E szörnyű történethez hasonló veszedelem volt ezelőtt 46 esztendővel, amidőn a vár falain tett jegy szerint még 4 hüvelyknyivel magasabb volt a víz; de annak nem volt annyi kára, mivel csak a felső vizek áradtak, most pedig a föld árja szinte annyit rontott. Iszonyatos példa, hogy a 2-3 öles kútakból itt s a szomszédságban kézzel lehet meríteni s

1) A várnak ezen időből való rajzát a Regélő 1836. évi folyama Telepi György felvétele után közli.

2) Vedres: A túl a tiszai nagyobb árvizek eltérítése. Pest, 1830. 16-19. l. - A földbástyák többi részét 1839-ben egyengették el.

a kertek földjei oly hígak, hogy akár pálczával, akár lábbal nyomogassa az ember, mindjárt víz bugyog fel" (1).

A kétségbeejtő helyzetben a plébániák ápr. 20-ára általános bőjtöt, nyilvános vezeklést és isteni tiszteletek tartását hirdették, hogy az Isten büntető haragja kiengeszteltessék (2). De a veszély csak nem enyhült. Annak további folyamát egy harmadik kortanú a következőkben adja elő. "Szomorú képe volt a városnak, mert egész utczák vízben úsztak s a házak egész sorozata a víztől roskadozott, úgy hogy az emberek azokból menekülni voltak kénytelenek. Összesen 1300 ház dőlt romba, vagy lett lakhatatlan. A pinczékben néhol 2 láb magasra fakadt a víz. A polgárság óriási erőfeszítésekkel dolgozott a töltéseken, mert ezek a rendkívüli víznyomás miatt csak óráról-órára nyújtottak biztonságot. A harangok bús kongása egyre serkentette a lakosságot, hogy a vész helyére siessen. A népnek sem éjjel sem nappal nem volt nyugalma, mert a deczembertől május végeig tartó védekezésben teljesen kimerült. A városban felszaporodott szivárgó vizeket kisérletkép gépekkel igyekeztek levezetni. Négy helyen 24 vízhúzó állíttatott fel, melyek éjjel-nappal emelték a vizet, sőt utóbb már két gőzgép is (machina funicularis) dolgozott, de azért a belvíz csak nem csökkent s a lassú, eredménytelen munka abban maradt és a belvizek a csatornákon, szeptember hó közepén folytak vissza a Tiszába" (3). Hitelt érdemlő öregek még azt is beszélik, hogy felsővároson oly vizek voltak, hogy a csecsemőket csolnakon hordták a keresztelőkre, több helyen pedig a közlekedés pallódeszkákból rögtönzött libegő járókon és hídakon történt.

A veszély tulajdonkép június végeig tartott, mert az áradat tetőfokát csak június 10-én érte el, mikor a vízmagasság 19' 8" 6"'-ra emelkedett. Ekkorra tehát az 1770. évi legmagasabb vízállást már 3 hüvelykkel meghaladta.

Ily szörnyű napokat élt a város 1816-ban. A katasztrófát ekkor azáltal kerülte ki, hogy a torontáli társulat töltése Egresnél elszakadt s a Maros óriási víztömege Torontál megye egész északi részét elborítva, az Aranka medrén folyt le a Tiszába. A Tisza és a Maros együttes árja a szegedi mederszorulaton még az ártérül fenntartott újszegedi síkságon is aligha birt volna nagyobb pusztítások nélkül lefolyni. Az áradat különben Vedresházát, a viruló telepet is tönkre tette (4).

A Tisza és Maros áradásához járult még az is, hogy a belvizek is felszaporodtak és a homokokon nagy pusztításokat vittek véghez.

1) Magyar Kurír: 1816. Hazai és egyéb tudósítások, 35. sz.

2) Thar László: Keresztényi oktatás. Szeged, 1816.

3) A szegedi kegyesrendi ház évkönyvei. II. r. 279-280. lap.

4) Vedres i. m. 18-23. l.

Mesterséges úton messzi vidékekről eregették e vizeket, melyek a város határához érve már oly folyást nyertek, hogy hajókat hordhattak volna.

A veszedelem után Kiss József polgármester legfőbb gondját a töltések helyreállítására és megerősítésére fordította s 1819-ben kijavíttatta a száz lábú hidat is, melyet a legutóbbi árvíz hasonlókép megrongált.

A biztonság érzetében ennélfogva nagy előkészületek tétettek a gymnasium-alapítás százados évfordulójának megünneplésére. Az a tudat, hogy a kiváló hírű intézetben egy század alatt 37 ezer növendék nyert kiképzést, emelőleg és lelkesítőleg hatott mindenkire. Vedres, Katona, Endrődy, alkalmi művekben méltatták a város áldozatkészségét s az iskola alapításának fontos jelentőségét. A százados évforduló ünnepét augusztus 27-én ülték meg, de az ünnepség lefolyását sajnos baleset zavarta meg. Az előző éjjelen ugyanis villám sújtotta a szerb templom tornyát. A tűz azonban lappangott s csak a következő nap délelőtt tört ki. Nemcsak a torony, de a tetőzet is leégett, szerencsére azonban a környéket meg lehetett menteni.

Az iskola százados fennállásának híre és ünnepe még nagyobb vonzóerőt gyakorolt annak, különösen a lyceumi tanfolyamnak látogatására. Az időben a délvidéknek ez volt az egyetlen felsőbb tanintézete, melyet az idegen ajkú ifjúság már a magyar nyelv alapos elsajátítása okából is nagy előszeretettel keresett fel. A bölcsészeti osztályok oly zsúfoltak voltak, hogy már az álló hallgatók is alig fértek a termekben. Az ifjúság nagy száma különben élénkítőleg hatott a város társadalmi életére is, mely korábbi zárkózottságából most kezdett kibontakozni. A kormányzati rendszerben bekövetkezett változásoknál fogva Szegeden is keletkezett már kaszinó (1827-ben) s utóbb már több társas egyesület állt fenn. Ezek vigalmainak sikerét a tanuló ifjúság biztosította. Utóbb az ifjúságot ezeknek, sőt még a kórház javára a városházán tartott jótékonyczélú tánczvigalmak látogatásától is eltiltották, mi a hatóságnak és a társadalmi köröknek érzékenységét idézte elő.

Az a vonzóerő, mely a szegedi lyceum látogatottsága tekintetében megnyilatkozott, a város anyagi jólétére is kihatással volt. Kedvező közgazdasági viszonyok hatása következtében a haladásnak és városias fejlődésnek most már ismét több jelével találkozunk.

Így az 1827. évi február hó 21-én tartott űlésen a választott község hosszas küzdelem után, 13 szó ellenében 32 szavazattal elhatározta az éjjeli utczavilágítás behozatalát. A következő évben már 125 lámpás állíttatott fel.

A város kiterjedése is nagy arányokban növekedett. Rókusból egész új városrész lett, Nagy Ferencz tanácsnok pedig a temető mellett elterülő szántóföldeit osztotta ki házi telkeknek, hol hasonlókép új városrész keletkezett, melyet Mórának neveztek. Élénken sürgették az új városrészi lakosok, hogy templomot és iskolát kapjanak, mert a

rókusi pestis-kápolna, mely egy deszkapajtával volt kitoldva, a hívek befogadására elégtelen volt. A város ugyanis Pozsonyi Ignácz 1800. évben tett 5000 frtos alapítványának felhasználásával Rókuson már 1805-ben önálló plébániát szervezett. A templomot azonban, valamint az iskolát is csak most, 1830-ban építhette ki. Ugyanezen idő alatt, 1831-ben a város Kisteleken is felépíttette a helység templomát s ezzel a rég sürgetett szükségletek kielégítve lévén, a hatóság arra törekedett, hogy a lyceumot teljes bölcsészeti karrá egészítse ki s e mellett még jogakadémiát is állítson. Különben ez régi vágya volt a hatóságnak, mert a város országgyűlési követei már az 1792. évi június 22-én tartott országos űlésen hangoztatták és kérték, hogy az akkor felállítandó akadémiák egyike Szegeden helyeztessék el. 1802-ben az országgyűlésen újból felmerült a kérdés és szóban forgott a pozsonyi jogakadémiának Szegedre való áthelyezése. Az időben a városnak ez iránt tett lépéseit a délvidéki vármegyék az országgyűléshez intézett pártoló felirataik által nyomatékosan támogatták, de a dologból semmi sem lett.

A választott község 1826-ban újra elővette tehát a szunnyadó kérdést és kijelentette, hogy ha a létező akadémiák valamelyikének Szegedre való áthelyezése akadályokba ütköznék, úgy a város saját erejéből is felállítja a kérdéses intézetet. Felépíti az épületet, még pedig oly bőséges helyiségekkel, hogy ott az akadémián túl a zeneiskola, a könyvtár és a leánynevelő intézet is elhelyezhető legyen, mint amelyeknek felállítása ugyanezen alkalomból hasonlókép szóban forgott. Az e végre szükséges engedély elnyerésére 1827. évi jan. 27-én a felséghez, a nádorhoz és az országgyűléshez feliratok intéztettek s az említett évi április 9-én tartott országos űlésen a rendek pártolólag nyilatkoztak a város óhajtása fölött. Az udvari kamara ennélfogva 1827. évi okt. 24-én a hatóságot a szükséges tervek és költségvetések elkészítésére és bemutatására szólította fel. Ezzel sem volt késedelem. Az épület 94,376 frt 24 krba, az intézet fenntartása pedig évi 12,840 frtba került volna. Ez utóbbi fedezetéül Kistelek helységnek és a hajóhídnak jövedelmei jelöltettek ki. (1)

A jó irányú törekvések azonban összezsugorodtak. Mindössze az lett az egészből, hogy 1838-ban társadalmi úton felállíttatott a zeneiskola; az akadémia és leánynevelő intézet ügye pedig teljesen leszorult annálfogva, mert az újszegedi uradalomnak megszerzése, illetőleg az ötömösi pusztáért való elcserélése a város rendkívüli megterhelésével, a kincstárnál lévő kölcsöntőkéjének úgyszólván teljes feláldozásával lett végrehajtva.

Újszeged megszerzése ugyanis az 1830. évi árvíznél, illetőleg a

1) Szeged v. közig. levéltárában az erre vonatkozó külön csomagban.

Maros-szabályozás kérdésénél fogva a városra nézve rendkívüli fontos érdeket képezett, mint azt a következőkből megismerjük.

Az 1829. évi deczember havában óriási havazások, a következő évi januárban pedig rendkívüli hidegek uralkodtak, minél fogva a vizek nem igen folyhattak le. Február és márczius havában újra nagy havazások voltak s tavaszszal a hirtelen olvadás következtében a vizek felettébb dagadoztak. Ez időben a Kőrösnek számos átmetszése már elkészült volt, mi a szegedi vízállás veszélyét nem kevéssé fokozta.

1830. évi május 13-án a Tisza vízállása ugyanis már 19' 5" 6"'-ra emelkedett.

A szilléri vonalon, melyet Baktó felé már 600 öllel ismét hoszszabbítani kelle, Szilber József vezetése alatt a védmunkálatok tehát újból megindúltak és derekasan folytak. Szerencsére szelek nem uralkodtak, mindazáltal egy véletlen következtében a város pusztulása majdnem hogy bekövetkezett. Május 8-án este a sörházi csatorna zsilipje ugyanis beszakadt s a víz oly mértékben ömlött befelé, hogy a Boldogasszony-utcza már el volt borítva. Szerencsére a veszedelmet korán észrevették, harangkongatással a már nyugalomra tért lakosságot segítségre szólították és sikerült Vedres tanácsai szerint a zsilipelzárást nagynehezen végrehajtani.

A küzdelem és a helyzet igen hasonlított az 1816-ikihoz, de még sem tartott oly hosszan, mert több helyen töltésszakadás következett be s a felduzzadt vizek szétterülhettek. Torontál vármegye 1818. óta töltéseit folyton szaporította, úgy hogy 1821-ben már 100 ezer holdnyi területe volt ármentesítve. Ezek a töltések Zombornál és Egresnél elszakadoztak s az áradat Torontál vármegye északi részét megint elborította. A szőreghi uradalom albérlői, de még a jobbágyok is sok kárt szenvedtek e kiöntés következtében. A város azonkép segített a jobbágyságon, hogy saját határában adott ingyen legelőt, míg a vizek vissza nem húzódtak. A vásárhelyi határt védő "hámszárító" töltés is elszakadt s a víz egész a város vég végeig elterült (1).

Az árvizek szörnyű pusztításai mindenkit megdöbbentettek s mindenki rettegett a Tiszaszabályozás szóban forgott fejlődésétől. A mellékfolyókon ugyanis az időben már több rendbeli mederigazítási, átmetszési munkálat lett végrehajtva, a felső Tiszán pedig számos helyen a töltések kiépítése következtében a vizek összeszorultak s így lefolyásuk gyorsabbá tétetett. Ezért volt az 1830. évi árvíz súlyosabb következményekkel egybekapcsolva, semmint az 1816-iki, amelyről azt tartották, hogy akkor nagyobb tömegű vizek folytak le, mint a legutóbbi alkalommal.

Sokan már ekkor rettegtek a katasztrófától, Makó, Szeged, Vásárhely, Csongrád és a többi alföldi városok pusztulásától. A többi közt

1) Hazai és külföldi tudósítások. Pest, 1830. 38. sz.

Vedres István, kiváló vízépítész, már 1830-ban megírta, hogy: "legszomorúbb állapota lesz pedig Szegednek, hol ezen lefolyó árvizeknek épen a kapuja van, mert a töltések összeszorítása által a felső vármegyékből leszalasztott, különben hasznos, de teméntelenségével szörnyű kárt okozó elementumnak, a nagy árvíznek ellentállani lehetetlenség lévén, az amit csak talál, mindent pusztít" (1).

A súlyos helyzet okát a Tiszaszabályozás tervezője, Vásárhelyi mérnök ellenben abban találta, hogy Szegednél a Tiszának oly szorulata van, hogy a vizek lefolyását az rendkívüli mérvben akadályozza s különösen a Marosnak hirtelen érkező bőséges vizei levezetését rendkívül megnehezíti. Ennélfogva azt tervezte, hogy ámbár a Tiszának Szeged alatt, Kanizsánál még egy másik szorulata is van, amit a Maros vizének elkerülni lehetetlen, a szegedi szorulat kikerülésére a Marosnak a Tiszába való betorkolása akkép javíttassék meg, hogy a Maros Szőreghtől fogva egy új mederben, Vedresháza alatt csúcsos alakban ömlesztessék a Tiszába.

Vedres kiváló szakismereteire támaszkodva, ezen tervezetet czéltalannak találta s kijelentette, hogy ezen módon a szegedi szorulatból s illetőleg a vízduzzadásból előállható veszélyek el nem hárulnak, de még nem is enyhülnek. A Maros hibás betorkolását, melyet már 1740. körül is igyekeztek megigazítani, mindenesetre ő is javítandónak találta, de a betorkolást a régi helyen akarta meghagyni. E végre a vetyeháti kanyarulattól kiinduló egy új, egyenes ágyat javasolt, azt, mely utóbb ki is épült, amely új irány a Tiszához egész hegyes szögalakban létesítette a betorkolást, míg ellenben a régi betorkolás iránya derékszögű, sőt még ezt is túlhaladó tompaszögű volt. A szegedi mederszorulatból keletkezhető vízduzzadás veszélyeinek elhárítására pedig azt ajánlotta, hogy a város igyekezzék Újszegedet a kincstártól örök tulajdonkép megszerezni. Újszegedet a város ártérnek tartsa fenn, hol azután a felduzzadt vizek akadálytalanul lefolyhatnának (2).

A városnak ezen tervezet annyival inkább tetszett, mert a Maros betorkolásának Vásárhelyi által Szegeden alól tervezett áthelyezése esetén a marosi forgalomtól Szeged valószínűleg elesett volna, amibe senki sem tudott megnyugodni. Másrészről a város Újszegedet a kincstártól különben is megszerezni óhajtotta. Kilátás is volt erre, amely esetben azután Újszeged ártérül lett volna fenntartandó s így a tiszai mederszorulatból származható aggályoknak oka elenyészett volna.

A város hatósága ennélfogva az 1831. évi márcz. 29-én, midőn br. Orczy Lőrincz Maros-szabályozási kormánybiztos a szomszédos törvényhatóságok küldötteivel Szegeden űlést tartott, tiltakozott a

1) Vedres István: A túl a tiszai nagyobb árvizek. Pest, 1830. 23. l.

2) Vedres i. m. 27. 28. lap. - Maros-szabályozási testes iratcsomag Szeged v. közigazgatási levéltárában.

Maros torkolatának a Vásárhelyi-tervezet értelmében való áthelyezése ellen, tiltakozott továbbá a Maros úgyis gyors esésének Apátfalvától számított 8 átmetszés által való további fokozása ellen. A szomszédos törvényhatóságok azonban az átmetszések létesítése mellett nyilatkoztak, mert ezáltal az az érdekük, hogy a vízáradásoktól minél gyorsabban megszabadúljanak, kiválóan előmozdíttatott volna.

A következő évben ismételt ízben tartattak Szegeden a Maros-szabályozás ügyében értekezletek. A város felszólalása következtében Rauchmüller főépítészeti igazgatósági mérnök tehát külön megbízást nyert, hogy úgy a Vedres, mint a Vásárhelyi-féle Maros-betorkolási terveket megvizsgálja. Rauchmüller, a kiváló vízépítészeti tekintély, elismerőleg szólott a Vedres-féle betorkolási tervről, mely czéljainak ép úgy megfelel, mint a Vásárhelyi-féle tervezet.

Ezen kedvező szakvélemény után a város arra törekedett, hogy a Maros-szabályozási és betorkolási munkálatok s illetőleg tárgyalások mindaddig függőben tartassanak, míg a városnak Újszeged megszerzése iránt a kincstárral folyó tárgyalásai befejezést nem nyernek. Időközben Orczy állásáról lemondott s a Maros-szabályozási királyi biztossággal gróf Károlyi Lajos, majd Tajnay János lett megbízva, kik Szegeden több ízben tartottak ez ügyben az érdekeltek közbejöttével értekezleteket. Különösen Tajnay fejtett ki erélyt s a Maros-átmetszési munkálatok keresztülvitelére 83,000 napszám leszolgálását rótta ki a városra, ami körülbelül 10,000 pfrt kiadásnak felelt volna meg. A város e miatt az országgyűléshez intézett feliratot, kifejtvén, hogy ezen munkálatokhoz a város már annálfogva sem járulhat hozzá, mert az átmetszések létesítése után helyzete még válságosabb lesz (1). Tajnay már azzal is fenyegetőzött, hogy ha a város a kirovásoknak eleget nem tesz, az esetben nem a Vedres-féle tervezet kerül kivitelre, hanem a Vásárhelyi terv értelmében a Maros betorkolása a városon alúl fog keresztül vitetni.

Az átmetszések kiépítése azonban kettő kivételével mégis elmaradt és pedig annálfogva, mert az érdekelt törvényhatóságok azok sorrendje felett soká versengtek s a hozzájárulási költségeket hasonlókép megtagadták (2).

Míg ez a kérdés ilykép vajúdott, Szeged az árvizekkel szemben két módon is igyekezett magát biztosítani. Nevezetesen: kiépítette a tápé-vesszősi töltést s ezt összekapcsolta a mindszent-algyői uradalom szomolyai töltésével; továbbá: megszerezte Újszegedet, amiről már fentebb is emlékeztünk.

1) Konkoli Thege Pál: 1840. évi országgyűlés. Pest, 1847. I. k. 339., 420. és II. k. 344. l.

2) Maros-szabályozási külön iratcsomag Szeged v. közig. levéltárában.

A város ugyanis mindeddig a szillér-baktói töltésen védekezett; az algyői uradalom pedig saját területeit, az 1828. évben jobbágyaival kötött szerződés értelmében, az akkor létesített sövényházi-disznósi-algyevi-szomolyai és korcsolyázó töltések által védelmezte az elöntésektől. A Tisza áradása ugyanis a tápéi partosabb helyek megkerülésével betolult a Baktóba, hol az uradalom az ő majorsági és úrbéres földeit dél felől, a város pedig észak felől védelmezte magát az elöntéstől. Nagyon világos volt, hogy ha az uradalom és a város a Tisza partján új töltést emelnek s illetőleg töltéseiket össze kapcsolják, ez esetben a szillér-baktói, valamint a korcsolyázó töltések is alvó gátakká válnak. A Tisza mentén így sokkal rövidebb vonalat kellend közös erővel védelmezni s ez esetben még egy nagyobb vízjárta terület is ármentesülni fog.

A város tárgyalásokat kezdett ennélfogva az uradalommal s azok eredményéhez képest az 1836. évi júl. 16-án a szerződés meg is köttetett, melynek értelmében a város kötelezte magát, hogy Tápétól Vesszősig, illetőleg Szomolyáig, a töltést kiépíti s azt az uradalmi töltéssel összekapcsolja, végül pedig ezen töltésvonalat örök időkre fenntartja és védelmezi. Az uradalom hasonlókép kötelezte magát, hogy a sövényháza-disznós-algyő-szomolyai vonalat örök időkre fenntartja és védelmezi (1).

1) Az erre vonatkozó fontos szerződés tartalma a következő:

Egyező levél, mely egyrészről sz. kir. Szeged városának tekintetes tanácsa között, másrészről a tekintetes algyői uradalom között az alólírt mód szerint megköttetődött légyen, úgymint:

1ször A feljebb tisztelt tek. ns. tanácsnak alábbírt tek. küldöttsége arra kérte fel a tek. uradalmat, hogy azon töltéseket, melyeket Szeged városátúl kezdvén a Tiszának jobb partján, Tápé helységén keresztül, egészen a Porgány foknak által ellenében, az úgynevezett vesszősi határig mindenütt, tudniillik részéből a nemes város, részéből Tápé helysége határain vezetvén, innét (Vesszősi határtól) tek. algyői uradalomnak határján keresztül, a már fennálló úgynevezett szomolyai töltésekhez ragasztani megengedné, mely kérelemnek következtében a tek. uradalom ezen kérdéses töltéseit a nemes városnak egész bátorsággal a maga tulajdon töltéseihez, Vesszősnél következendő feltételek mellett hozzá építeni engedi, u. m.:

2or Kötelezni fogja magát a nemes város ezen engedelemért a tek. algyői uradalomnak már fent álló és egészlen jókarban levő töltéseiből ugyanazon ponton kezdvén, ahová tudniillik a nemes város által építendő töltések ragasztódni fognak, huzamost az úgynevezett farki határon keresztül mindazon pontig, ahol a Tisza szélén ugyan Vesszőstől kezdvén, fölfelé az úgynevezett barátok rétjét, egy az idén (1836) építtetett töltésecske keríti és végre a kérdésben lévő nagy szomolyai töltéshez ragad, legyen ezen mennyiség több vagy kevesebb ölek, az kérdést nem szenvedvén, tulajdon költségén megszélesíteni belülről és felemelni oly magas-

A következő évben az új töltést a város el is készítette. Voltakép a tápéi jobbágyok emelték azt, kik azért a 376 holdnyi kemesi kaszálót 20 évig ingyen használták. A szillér-baktói vonal ettől fogva feleslegessé vált, s a baktói 2100 holdnyi legelő s kaszáló földeket most már szántás-vetés alá lehetett használni. A város ezen uj bérföldekből szép bevételeket merített, mert a közönség rendkívül törekedett a baktói bérletek után.

Az új szegedi uradalom megszerzése azonban sokkal nehezebben és rendkívüli áldozatok hozatalával történt, mert a kincstár jól tudta, hogy a városnak Újszegedre minden áron szüksége van. A szőregh-újszegedi uradalom zálogos birtoklásának ideje ugyanis az 1831. évben lejárandott. Semmi kilátás nem volt reá, különben a város anyagi ereje sem engedte, hogy újabb reáfizetéssel a zálogos birtoklás idejét meghosszabbítsa. Azt sem lehetett remélni, hogy a város Újszegedre nézve adományt (donatio) eszközöljön ki. Azt a megengedett módozatot találták ki ennélfogva, hogy a város és a kincstár csereügyletet létesítsenek. Hosszas tárgyalások után abban történt megállapodás, hogy a 2000 hold nagyságú Újszegedért, melyet a víz minden évben megfutott és csak legeltetésre és kaszálásra lehetett használni, hasítson ki a város ugyancsak 2000 holdnyi területet az ötömösi puszta szélén s a jobb minőségű új szegedi birtokra fizessen még a város 100,000 frtot érték-kiegyenlítésül, mit az időben rendkívül magas összegnek tekintettek. E szerint a városnak a kincstárnál lévő 134,988 frt követeléséből csak 34,988 frt fizettetett volna vissza.

ságra, valamint azt a nemes város által építendő s odaragasztandó új töltéseknek erősségük és magasságuk kívánni fogják. Ezen töltésnek az itt megmódosított reparatioja pedig a most következendő 1837. esztendei tavaszszal, hogy elkészüljön, annyival is inkább szükséges, mivel a tek. uradalom a maga kebliben levő egyéb töltéseit okvetlenül megreparálván, ezen rész semmi esetre reparatio nélkül nem maradhat. - Megtörténvén ezen tökéletes reparatioja ezen nevezett algyői töltéseknek a nemes város által, azonnal a tek. uradalom ismét maga részére általveszi és minden további reparatiokkal örök időkre tartani magát kötelezi.

Kelt Algyőn, 1836. esztendő július 16-án Petrovits János mk. polgármester. Wőber György mk. tanácsbeli. Aigner Ferdinánd mk. tiszti főügyész. Halácsi Miklós mk. ingeneur. Béró János mk. szószóló. - Leopoldine Marquise Pallavicini, geborene Grafin Zichy (P. H.) Palásthy József mk. tek. algyői uradalomnak kormányzó tiszttartója.

1836. esztendei szt. Jakabhava 29-én ns. sz. kir. Szeged városában tartott tanácsülés alkalmával, ezen szerződés helybenhagyatott s megerősíttetett. Jegyzé: Miskolczy István mk. aljegyző.

(Eredetije Szeged v. közigazgatási levéltárában.)

A város kényszerülve volt e súlyos egyességi módozatban megnyugodni. Az erre vonatkozó csereszerződés a királyi kamara kiküldött képviselőjével Najmajer Ferenczczel, 1836. évi decz. 15-én köttetett meg, ki az átadást és átvételt legott eszközölte, mely alkalommal a vitásnak tartott Tompa-sziget tulajdonjoga is, még pedig a város javára, tisztába lett hozva (1).

1) A csereszerződés tartalma a következő:

Tractatus inter fiscum regiura parte ab una et civitatem liberam regiam Szegediensem parte ab altera, intuitu obiecti infra attingendi, erga altiorem ratificationem initus. Civitate libera regiaque Szegediensi regio camerale dominium Szőregh, incliti comitatui Torontalensi adiacens, et ex oppido Újszeged, possessionibus Szőregh, Sz. Iván et Gyála praediis, item Térvár et Rábé constans iure inscriptionali fundamento litterarum inscriptionalium de dato 3-a martii 1819 emanatarum in summa 337,472 ft. 22 5/8 w. seu 134.988 fl. 9 xrorum c. m. tenente, antequam anni inscriptionales cum ultima octobris 1831. evolverentur, eadem civitas formatis eatenus recursibus penes perennalem oppidi Uj-Szeged et adiiciendae eidem plagae translationem, residuam dominii Szőregh partem, rursum ad 25 annos inscribi, aut in quantum inscriptionali titulo obtinere nequiret, sibi in arendan locari, e reflexione praesertim exundationis ac aliorum periculorum et damnorum, quae cum translatione praefati oppidi Új-Szeged et praeindigitatae plagae in alium quempiam possessorem civitati imminerent, oraverat; praeviis igitur civitas recursibus altissimo obtutui et decisioni substatis, posteaquam sua maiestas sacratissima sumtis et clementissimam considerationem praeviis civitatis motivis benigne annuere dignata fuisset; ut circa transferendum in eandem civitatem aliquo, legibus tamen crisibus haud obnoxio, titulo oppidum Új-Szeged cum plaga eidem adiicienda, ast remittendam vicissim per civitatem reliquam dominii Szőregh partem, demum vero liquidandorum liquidationem cum eadem tractetur, posteaquam porro initis in sequalem praevenerati altissimi iussus regii per exmissos camerales commissarios pertractationibus, ac titulo cambii pro titulo translationis adoptato et ex parte civitatis e praedio Ötömös incliti comitatui Csongrád adsito, per eandem iure donationali tento, eiusdem aequalis extensionis plaga in cambium oblata et utriusque obiecti cambiandi eonscriptio et aestimatio cameralis secundum praescriptas directivas regulas peracta fuisset in sequentibus mutuo consensu ac in perpetua tempora erga altissimam, ut praemissum, ratificationem, absque tamen nectenda, si haec non subqueretur, exinde ulla consequentia coalitum est.

1o Fiscus regius liberae regiaeque civitati Szegediensi praefatum oppidum Új-Szeged, cum plaga 2000 iugerorum a 1600 quadratis orgiis computando e terreno fluviis Marusio et Tibisco interiacente excisa, ac in facie loci signis metalibus designata, in specialemque subin authenticandam mappam redacta, in cambium cedit erga oblatos per eandem civitatem 100,000 florenos c. m. nullum ius, nullamque iuris proprietatem sibi reservando.

Így került a város birtokába Újszeged, melynek különben a török hódoltság előtti időkben is ura volt, melyet most csupán azon végre szerzett meg, hogy azt, mint tulajdonos, ártérül tartsa fenn, hogy vízáradások alkalmával a Tisza és Maros felduzzadó vizei a széles ártéren

2o Vicissim antelata civitas ex praedicto Ötömös plagam similis extensionis 2000 iugerorum a 1600 quadratis orgiis computatorum, finibus Cumaniae minoris adsitain, aeque speciali mappa perinde authenticanda, complexam, et in facie loci signis metalibus distinctam, fisco regio peraeque in cambium erga praetium aestimationale altissimo loco defingendum tradit, nullum ius, nullamque iuris proprietatem pro se reservando, una semet ad differentiae inter praevie attactum praedii Ötömös aestimationale pretium et puncto immediate praecedenti pro oppido Új-Szeged oblatos 100,000 finos monetas conventionales subversantis eidem fisco regio praestandam boniflcationem obligat; eo suapte intellecto: quod intuitu cambiatorum obiectorum ambae partes mutua in sensu legum evictione sibi teneantur.

3o Civitas libera et regia Szegediensis residuam dominii Szöregh partem, ut primum praesens tractatus altissimam retulerit ratificationem, et liquidandorum liquidatione, ac exequandorum exequatione peracta, praesens cambium in realem effectum deductum fuerit, fisco regio illud desideranti illico remittet, et per manus resignabit.

4o Libera regiaque civitatis Szegediensis in reliqua fluviorum Tibisci et Marusii parte, quae residuum dominii Szőregh corpus cum oppido Új-Szeged in eandem civitatem haud transferendam alluit, respective in dimidietate fluviorum horum, nec ripparum, nec ulla alia fluvialia beneficia et iura sibi vindicabit, sed his in perpetuum amnistiatis dicta beneficia, praecise et exclusive pro dominio Szőregh retenta et praesalvata maneant.

5o Relata ad insulam in Tibisco sitam ac Tompa compellatam, quae iuxta expositionem civitatis partem territorii illius, qua peculii regii constituit, per eandem civitatem cautela isthic interponitur, ne amnistiatio puncto praecedenti expressa ad eandem insulam facta intelligatur.

In quorum robur ac firmitatem praesens tractatus in duplici exemplari confectus, et tam ex parte fisci regii exmissum regium cameralem commissarium, quam et ex parte ac nomine civitatis per infra denotata individua in publica eatenus servata mixta sessione subsignatus, sigillisque munitis exstitit.

Datum Szegedini, die 15-a decembris 1836.

Franciscus Najmajer mp. - Excelsae camerae regiae hungarico-aulicae secretarius, qua pro hoc actu exmissus regio-cameralis commissarius. (P. H.)

Josephus Kiss mp. index. - Joannes Petrovics mp. consul. - Stephanus Petrovits mp. ordinarius notarius. - Ferdinandus Aigner mp. ordin. fiscus magistratus. - Ferdinandus Baurnfeind mp. orator. - Josephus Körösi mp. senior liberae regiaeque civitatis Szegediensis. (P. H.)

Eredetije Szeged v. tit. levéltárában.

könnyen lefolyhassanak s ezáltal a Maros betorkolásának a városon alúl tervezett áthelyezése feleslegessé tétessék. Újszeged a város földesúri birtoka lett tehát s mint ilyen továbbra is Torontál várraegye felügyelete alatt és politikai területébe beosztva maradt 1). Ötömös ellenben a város területéből kikebeleztetett

1) Újszegeden nem volt jobbágyság s az úrbériség sem lett soha behozva. A csanádi kincstári prefektusnak 1773. évi június 19-én kelt igazolványa szerint Újszeged eredetileg 14 házi telekből állt. A háztulajdonosok ugyancsak tulajdoni joggal egy-egy hold kerti földet is birtak, ami után csekély évi járandóságot fizettek. (Gewehrscheinista telkek). Az újszegedi korcsma bérlője az 17G3. év óta fennálló gyakorlat alapján, a szegedi vásárokra igyekvő kis-zombori és más megyei kocsiktól helypénzeket és a jószágoktól legelődíjakat szedett, 1791-ben e díjakat a bérlő felemelte, ami a város és a megye között összeütközésre adott alkalmat. Hogy a város a helypénzszedési jogot és a korcsma nagyobb jövedelmezőségét biztosítsa, 1796-ban Újszeged részére vásártartási szabadalmat szerzett.

Új-Szeged régi pecsétje.

Ezóta vásárok idején Újszegeden a vásáros kocsik száma mind nagyobb lett; különféle keresetekre nyílt ott kilátás, mi többeket az Újszegeden való letelepedésekre ösztönzött. Ezeknek a város csakis belső telkeket adott, akiktől azonban már évenként 8 napi robot szolgálatot is követelt. Az ily zsellérek száma 1833-ban már 103-ra emelkedett. Az új települők 1823-ban s 1827-ben is azon követeléssel léptek fel, hogy a város hozza be az úrbériséget s evégből megfelelő telkeket oszszon ki. Valóságos lázongások voltak e miatt, úgy hogy a város többeket bebörtönöztetett. Az úriszéknél miután nem boldogúltak, a megyehatósághoz fordúltak, mely több ízben vizsgálatot is tartott, de minden eredmény nélkül. Bújtogatások következtében 1833. évi június 24-én az úriszék előtt, a következő évi márcz. 3-án pedig a megyehatóság előtt újra kérték a jobbágyságnak behozatalát, a legelőrész kihasítását, a korcsmáitatás és mészárszék jogot. 1840. évben formaszerű pert indítottak a város ellen, de sem azt, hogy gewehrscheinista telek-tulajdonosok volnának, sem azt, hogy a gewehrscheinistáknak minő különös jogigényeik lennének, igazolni nem tudták. Szakadatlan panaszaik következtében 1842. évben a helytartótanács is megvizsgáltatta ügyüket, mi a hatóságot nem kevésbé aggasztotta. A város minden alkalommal a szavatos kincstárra hivatkozott s talán ép ennélfogva történt, hogy a jogkeresők rövidesen elútasítattak. De még 1845-ben is "fájdalmasan" panaszolták a helytartó-tanácsnál, hogy "gewehrscheinista" leveleiket, a helység földabroszát stb., a tanács jogtalanúl rejtegeti s nekik ki nem adja. Még a hatvanas években, sőt a legutóbbi időkben is, amidőn a török-kanizsai szolgabíróság székhelyét Új-Szegedre helyezte át s midőn Újszegednek bekebelezése iránt tétettek lépések, a félrevezetett lakosság többször gyűlésezett, mozgolódott, hogy a helységnek legelőt, korcsmát és más ily javadalmakat szerezzen.

és Csongrád vármegye joghatósága alá jutott. Rövid idő mulva azonban Skopecz egri kanonok kapta adományul.

Míg a tiszai töltések kiépítésére, úgy Újszeged megszerzésére vonatkozó tárgyalások tartattak, azalatt Szegedet két súlyos csapás is érte. Az egyik az 1831. évben kitört cholera-járvány volt, mely szörnyű rémületet keltve 1312 áldozatot vitt magával. A járvány keletkezéséről, lefolyásáról s az intézkedésekről, az "Egészségügy" rovata alatt tüzetesen emlékezünk meg. A másik csapás pedig az 1836. évi nagy tűzveszély volt, amidőn a naponként előforduló tűzesetek két hónapon át rettegtették a lakosságot.

A mondott év július és augusztus hónapjaiban a tüzesetek egész rendszerességgel, reggel 8-9 órakor, vagy délután 2-3 óra között ütöttek ki. Hogy a veszedelem szándékos gyújtogatásokból támadt, azt a több helyen talált csóvák igazolták (1). Néha levelekben előre is jelezve volt a szerencsétlenség, melyet megelőzni nem lehetett és a veszedelem az akkoriban általánosan alkalmazott nád- és gyékénytetőkön feltarthatat lanúlnyargalt végig. Az időben Weisz B. Ferencz ügynöksége útján kezdett itt a biztosítási intézmény meghonosodni (2); némelyek tehát innen, mások azonban pyromanikus hajlamokból eredőnek találták a bajt.

A rémnapok alatt augusztus 5-én, havi búcsú ünnepén, felsővároson a Sándor-utczában kiütött tűz alkalmával, egy óra lefolyása alatt 90 ház hamvadt el. Egy más alkalommal a Kis-Tisza partján 70 ház égett le. Ismét egy más esetben a szabadkai-utcza perzselődött végig, majd a vitéz-utczában létezett üveges korcsmánál kiütött tűzeset alkalmával 100 ház égett le. Kisebb tűzesetek mindennap voltak, néha egy napon több is.

A szerencsétlenségek megelőzésére különféle óvórendszabályok állíttattak fel, de majdnem eredmény nélkül. Az utczákon nem volt szabad dohányozni s a házak mentén járni, hanem az utcza közepére kellett térni. Minden utczában őrök vigyáztak, minden háznál a kádakat vízzel kelle megtölteni s a háznép egyik tagja hasonlókép őrködni volt köteles.

A vésznapok alatt egy közönséges polgár vonta magára mindenkinek bámulatát és elismerését azon elszántságáért és ügyességeért, amelyet a tűzveszélyek alkalmával tanúsított. A veszedelemhez mindig legelsőnek érkezett meg és sértetlenül tört át a lángtengereken. Mintha bűvszer védte volna, a lángokban álló házakból csecsemőket, vagy kiváló értékeket minden baj nélkül tudott kiszabadítani. Az oltásoknál tanúsított ügyessége által számtalanoknak vagyonát mentette meg. Az

1) Csóva egy kisebb szalmaköteg, közepén kénnel és lőporral megtöltve, amelyhez tapló, vagy más gyújtó zsinór vezetett.

2) Jelenkor. 1836. 80. sz.

érdemes polgár neve Ördög Ferencz, ki felsőbb kitüntetésben is részesűlt (1).

E vésznapok alatt látogatta meg a várost, illetőleg a gör. keleti hitközséget Sztankovits István bácsi ó-hitű püspök, ki az egyházi vizsgálatok megejtése és 3 napi időzés után, szept. 22-én távozott. A hitközség nagy ünnepléssel fogadta főpapját s a régi rácz polgárőrség ekkor szerepelt utoljára (2).

II. A negyvenes évek mozgalmai.

E korszakra esik hazánkban a társadalmi és politikai közszellem felébredése. Ennek dicsősége Széchenyi és Kossuth neveihez fűződik, kik a nemzetet a tespedésből felrázták s a közgazdasági, társadalmi, politikai és közmívelődési reformok és intézmények sürgetése és életbeléptetése által a magyar nemzetet az európai művelt államok társaságába bevezették.

Széchenyi eszméi Szegeden is felköltötték a gondolkodást, a közjóért való fáradozást és áldozatkészséget. A pesti kaszinó mintájára, mint láttuk, 1829-ben itt is megalakult az első társadalmi egyesület, melyet később a második és harmadik követett. Ezek a társadalmi élet élénkítésén túl a városi ügyekre, a közmívelődésre s különösen a színügyre, bizonyos befolyást gyakoroltak, politikai kérdésekkel azonban nem igen foglalkoztak. Ilyenekről csak az ügyvédségben, a városházán az ügyvédek helyiségében (pertár, procura toria) volt néha eszmecsere, melyeket a nagytekintélyű Fadgyas Pál szokott volt megindítani.

De sem az egyesületeknek, sem az ügyvédeknek a társadalomra és a közéletre nézve felrázóbb hatása nem volt, míg csak Széchenyi Szegedre nem érkezett. Széchenyi 1833. évi szept. 3-án reggel, a „Duna" gőzhajón érkezett Szegedre. Az első gőzhajó látása rendkívüli izgalmat keltett. Mindenki ismerni óhajtotta a csudás alkotást, mely az egykorú feljegyzések szerint leírhatatlan benyomást gyakorolt. "A ráczok hallgatva bámultak, feleségeik keresztet hánytak magukra; a magyarok pedig lármázva újjongtak, gyalog, lóháton és kocsikon versengve futottak a hullámok közt előre haladó hajóval" (3).

Széchenyi a várost megtekintve, az elmaradottság, különösen a

1) Tűzveszélyek elhárítása czímű külön csomag. Szeged város közig. levéltárában. - Jelenkor, 1836. 64. és 80. sz.

2) Jelenkor, 1836. 80. sz.

3) Jelenkor, 1833. 70. sz.

előző | tartalom | következő